Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
Keddtől szombatig Minden népnek nemcsak Joga, hogy megismerje saját történelmét, de kötelessége is. Megismerni múltjának igazságát. Akár olyan áron is, hogy mítoszokkal számoljon le közben, hamis illúziókat romboljon szét, fájdalmat okozva akár önön emlékezetének is. Nem arról a „de- heroizálásról” van szó most, amikor egy jó sztoriért eladnák Kossuthot, vagy Széchenyit úgy ahogy van, Mátyás királyt, az igazságost, ahogy a népben él, de arról feltétlenül, hogy csak úgy tudhatunk jól magunk dolgainkhoz, úgy léphetünk előbbre, ha a lábunk jól megvethető történelmünk igazságtól kemény talaján. Amikor gyermekkoromban belém sulykolták, valósággal hexameterszerűen, az aradi hősök névsorát, gyerek febol faragva látszva a szobor- csoportozat: a rettenthetetlen aradi hősök idealizált képe. Az elszántaké. Az egységeseké. Akik dacosan várják a halált. Akiknek mindegy, hogy élnek-e, vagy halnak, úgyis halhatatlanok. Száraz György tévéjátéka, a Vacsora a hadiszálláson — gondolom — sokakban megingatta azt a képet, amelyet még közelmúlti történelem- tanításunk is eszközének és módszerének vallott: á hősök istápolását oly fenkölt módon, hogy az a lelkesítő példa erejével hasson. Az aradi tábornokok, azazhogy azok, akik Világos után, de még Arad előtt holmi józanságot és kiegyezést vártak volna Ausztriától és -wal, annak híján kegyelmet és menedéket reméltek a minden oroszok Jelenet a Vacsora a hadiszálláson című tv-játékból... Jemban fel sem merült, hogy ezeknek jó része nem is magyar. A szó és fogalom Horthy korszaki megfogalmazásában. Felnőtt korban értettem meg, hogy az osztrák főtiszt és lengyel tiszt, a szerb, a horvát tábornok a szabadságért folytatott harcban, halálában és halálával vált magyarrá. Az ügy miatt. Amelyet akkor és különösen 1849-ben a magyar szabadságharc képviselt és tett egész Európa ügyévé. De még felnőtt fejjel is mélyen belém gyökeredzve ott állt sziklánál is keményebb kő- ------( Befejező rész). — Nehéz veled — mondta Figura. Hallgattak egy kis »ideig. Hubácska Figura „Ezt így kell érteni”-ére apró bóloga- tásba kezdett, és ezt még mindig nem tudta abbahagyni. Medve belekofcort a jegyzetkazalba. és előhúzott egj! rajzot. Egy présgép vázlatosan odadobva. ('Medve nem volt egy Picasso, a rajz éppen ezért egy kissé picassós- ra sikerült.) Áthajolt az asztalon, és Hjubácska elé tette a lapot. — Ezen a gépen dolgozik Kovácsné. Ö a gépkezelő. Két munkatársa van. Háta mögött van az anyagelőkészítő, a gép túloldalán pedig a kiszedő. Hubácska szórakozottan megfordította a papírlapot, hátha ott találja az anyag- előkészítőt. Még mindig bólogatott. — Az léten szerelmére — mondta Medve —, hagyd mór abba ezt a bólogatást! Figura Buddhaként mosolygott. ..Nekem bólogat nem neked, ezért izgat” — gondolta. Hubácska abbahagyta a bólogatást, rábökött a papírra, és határozottan mondta: — Nekem komoly gépek kellenek. Acél. nikkel.! fémes csillogások. Tömörség, súlyosság, robusztusság. Ha én a nálam megszokott éles vágással belevágok egy ilyen robusztot a kék égbe, az meghökkentést kelt. Od/MkM január 14* kedd cárjánál, élő, eleven, érző emberek voltak. A várakozás, a döntést megelőző napok feszültsége levéteti velük a tábornoki egyenruhát és azzal a tartást is, és egyszerű emberek lesznek. Földön járó emberek. Eddig ők dönthettek, most felettük döntenek. Okot keresnek önmaguk magyarázatára, összevesznek és kibékülnek, a történelem alakulásának okát és harcuk jogát vizsgálják. Közben összecsapnak a különböző világnézetek, megméretik az emberi hiúság és gyávaság is, s itt is könnyű— Biztos — mondta Figura. — Biztos — mondta Medve is, de egészen más hangsúllyal. — A nézőket mellbe kell vágni, igenis! — énekelte Hubácska. Érdekes, kecskeszakáll ide, kecskeszakáll oda, Medve most el tudta képzelni Hu- bácskát a kereszten. Igaz, most sem Jézusként, Hubács- kaként. Áthajolt az asztalon a rajzhoz. — Ez egy 630 tonnás Kisselring-gép. Úgynevezett idős-gép... Közbeénekelt Hubácska: — Nekem nem kell idős gép! Nekem modern csillogó-villogó gépek kellenek. Érezte Medve, hogy forróság ömti el. — Ne beszélj! — mondta. — Nekem csillogóvillogó modern gépek kellenek! — Rádöngetett az asztalra. — De munkások tízezrei még mindig ilyen ..idős" gépeken dolgoznak ám! — Megrázta magát, egy kissé lehiggadt, újra áthajolt a rajzhoz. — Ez itt az indítókar. Ezt támasztotta ki Kőnek találtatik. A hősök emberként viselkednek, hogy a döntő pillanatban elhigyjem és megértsem: hősök lehettek. Mert emberek voltak. Mert a hős ember nélkül ember hősiesség nélkül. Igaz, Száraz György televíziós játékában mintha kissé túl nagy szerepet kapott volna az orosz dekabrista mozgalom hatása, mintha maga az író is helyenkint megfeledkezett volna, hogy a „magyar lázadóknak” kegyelmet ígérő cár, ama Sándor volt, akié a fő „érdem”, hogy a szent szövetség béklyójába verték az egész akkori Európa testét. így aztán az orosz tisztikar — a képernyőn legalábbis — túlságosan is megértőnek mutatkozott a levert magyar ügy iránt. Ami persze sem történelmileg, de történetileg sem igaz. Ezek a tisztek, illetve egynéhányuk legfeljebb fertőződött a dekabrista gondolatoktól, mintsem, hogy önmaguk azok is i lettek volna. Akik voltak, azok őke- gyelme, a cár jóvoltából már jobbára csak voltak. A televíziós játék, amelyet Hajdúfy Miklós rendezett határozott és kemény eszközökkel, az érzelgősségnek még a csírájáról sem tűrve meg, kitűnő lehetőséget nyújtott a remek színészi alakítások egész sorára. Hogy most és Itt külön nem térek ki a szereplőkre, az még véletlenül sem óvatos kikerülése holmi esetleg szükséges rangsoroltatásnak, mint sokkal inkább annak elismerése, hogy egységes és egymástól elválaszthatatlan játékot kaptunk mind valamennyi színésztől. A férfiszereplőktől elsősorban. A nők halovány- sága nem színészi alakításuk következménye, hanem egy olyan mű hibája — erénye inkább? —. amely egy történelmi korszak befejezte előtt — amelyet jobbára férfiak vívtak meg — csak a férfiaknak nehéz és halálba vezetendő drámáját írta meg. A nők sorsa nem volt dráma. Az ő részük csak a szenvedés volt. Ha nem is egy óra múlva, hanem majd egy esztendő múltén, újra itt volt és itt lesz még néhány héten át a vácsné. Hogy ne kelljen mindig odalépnie. Na, ha ez ki van támasztva, akkor a medve megállás nélkül jár tél-alá ... — A medve? — kérdez! e Hubácska szórakozottan, alig figyelt oda. — Hát ez a nagy tuskó, ami fel-alá jár, azt hívják medvének. Ez préseli 630 tormás erővel a fészekbe tett munkadarabot. — Áhá. — Tehát mikor kitámasztják az indítókart, akkor tulajdonképpen automátáztat- ják a gépet. És ilyenkor, mivel ezeken az ..idős” gépeken védőrács nincs, könnyen bekövetkezhet baleset. Ha az indítókart nem támasztják ki, akkor a gép csak akkor működik, amíg az indítókart tartják. A medve és az, indítókar olyan távolságra van egymástól, hogy ez már önmagában kizárja a balesetet. Csak hát mindig eltépni az indítókarig... visszalépni... hátrafordulni anyagért az előkészítő asztalhoz .. . Hirtelen elhallgatott, észnépszerű Láng Vince. A tévé-filmsorozat most orosz földre vitte el kalandos útján a mind határozottabb karaktert öltő hős sorsát egészen a partizánokig. Korai lenne már most értékelő megjegyzéseket fűzni az Egy óra múlva itt vagyok újabb epizódjaihoz — vagy hogy inkább elé. Annyi azonban bizonyosnak tűnik már most, hogy a sorozatcím már mesz- sze elvált a történetek láncolatától, s talán azt is meg lehetne kockáztatni így elöljáróban, hogy mintha kissé elnyújtottabb, s emiatt von- tatottabb is lenne Láng Vincének és társainak története. Néhány első szerelméről mondta el emlékeit Gádor Béla, illetve mondatta el őt erről Litványi Károly és Mamcserov Frigyes. A derűs, kedves és helyenkint a még „komoly” tanulságoktól sem mentes, pergő ritmusban és mértéktartásában sem álszemérmes film mégsem történeteiben és szerelmeiben okozott kellemes meglepetést. Öröm és megelégedés töltött el: színész utánpótlásunk nem szűkölködik a tehetségekben, egynéhányuk pedig már most is határozott egyéniségnek tűnik. Hogy kik ezek név szerint? Nem írom le! Nem azért, mert attól tartok, hogy tévedek, hanem attól, hogy — nem. így pedig korai elbiza- k9dottságot táplálhatnék, amely annyi nemesnek 1 induló pályát tört derékba. Gyurkó Géza 21.40; Jogi esetek Az ismeretterjesztő célzatú műsor ezúttal munkahelyi jogi eseteket példáz. Az egyik jelenetben olyan — nem teljesen képzeletbeli — üzemben jártunk, ahol hónap elején állnak a gépek — mert nincs munka. Hó közepén, végén aztán túlórával kell pótolni a lemaradást. S ebben * az üzemben kismamák is dolgoznak, akiknek nem fizetik ki a túlórát, hanem szabad napot kapnak. revette, Figura már-már elalszik. — Tilos volt a gépeket au- tomatáztatni. vagy sem ? — kérdezte Hubácska szigorúan. — Tilos. Persze. De mégis mindenki automatáztatta őket. És mindenki tudott róla. Ez benne a pláne. Hi6Z elmondtam már. mindent... — Hát én ezt nem értem — mondta Hubácska. — Ha egyszer tilos, akkor miért? — Mindenesetre nem truccból. Most felébredt Figura, és Figurában a dramaturg. — A trucc szó — mondta — a Magyar Értelmező Kéziszótárban csillaggal jelölt. A csillaggal jelölt szavak pedig helytelenek, kerülen- dők, illetve fölöslegesek. Hubácska ismét bólogatni kezdett. — Ez borzasztó — nyögte Medve. Kitöltötte a maradék söréV, és lezuhintotta. Rágyújtott, belemeredt a füstbe. Valahol hátul a seprű még mindig percegett. Figura előrekömyökött. „Dirr bele, dürr bele...* Hevesiek a Tavaszváró 1975 vetélkedő döntőjében Mint egy megbolydult aréna, olyan volt szombaton délután a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ. A nézőtéren hatszáz fiatal buzdította kedvenceit. Csatakiáltások, tréfás versi- kék jelezték, hogy biztatásban nincs hiány. Felgördült a függöny, s ezzel kezdetét vette a Tavaszváró 1975 című vetélkedő salgótarjáni elődöntője, melyet az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, valamint a KISZ központi bizottsága rendezett hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A porondon a „nagy viadal” résztvevői — Pest, Szolnok, Nógrád megye — között ott voltak a hevesiek is. A maratoni, majdnem két és fél órás összecsapáson ügyesen és magabiztosan vették versenyzőink az akadályokat. Nemcsak az elmé-j leti kérdésekre adtak helyed válaszokat, hanem a játékos, az ügyességi feladatoknál is legtöbbször ők vitték el a pálmát. Az eredmény is ezt tükrözte mindaddig, amíg a szolnokiak utol nem érték csapatunkat. Sajnos a kockadobást — egy-egy jó válasz jutalmát — még gyakorolniuk kell a hevesieknek, a játék során csupán egyszer tudtak hatost gurítani, így azitán az ellenfél az utolsó, hatos dobásával megszületett a végső eredmény: Szolnok és Heves megye csapata — holtversenyben — is ott lesz Budapesten, a döntőn, március 27-én a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában. Ennyit az elődöntőről, de ne feledkezzünk meg a szurkológárdáról sem. A kétszáz Heves megyei fiatal lelkesítő szavai — a Dirr bele, durr bele első lesz ma Heves megye ... csatakiáltás — nem kÍ6 mértékben segítették vesrenyzö- inket a győzelemhez. ★ A küzdelem után. a Ka- rancs Szálló hangulatos, harI — Nézxj, Medve, akarod, hogy egészen őszinte legyek ? Medve nem felelt, nem is szívta, ette a cigarettáját, elnyomta, újabbra gyújtott. — Na, mondjam, vagy ne mondjam? Medve eltűnt a füstben, hallgatott. — Ne mondjam? — Mondd! — morogta végre 'Medve. — Kovácsné elveszti három ujját, rendben ... — Négyet — mondta Medve, és a saját jobb kezén mutatta, hova zuhant a medve 730 tonnás erővel. — Jó, négyet. De aztán némi húzavona után mégiscsak megkapja a kártérítést a vállalattól. Sima ügy. Sőt, a pénzen magnót vesz a lányának. Hepiend. Megdöbbenésében Medve önkéntelenül Figura után mondta: — Hepiend. — Aztán még egyszer: — Hepiend ... Hubácska automatikusan bólogatott. ..Automatáztatja magát — gondolta Medve. — Valahol ki támasztotta magában a. bólogatókart”. Egy kissé elködösült minden, és nemcsak a füsttől. — Hol itt a konfliktus ... a drámai mag... a drámai magnak ki kell pattannia, úgy is mondhatnám, virágba szökkennie Mi azt hittük, kellően feldúsítod az anyagot. Hát például a humor! Hol itt a (rumor? Pedig hát tőled azt vártuk ... Nézte Medve Figura hadonászó kezét. Hadonászó kezének négy uüát. ..Ha ennek kellene esv Kttselring mellett pvúórnia. Csak egv napot. Egy sima nanot. Minden konfliktus nélkül. Simán, egy sima napot”. Egy kicsit beljebb húzódott, nézte az egyre inkább belelendülő Figurák madik emeleti szobájab; beszélgettünk PálinkLászlóval, az Expressz H vés megyei Ki rendeltségén c vezetőjével: . — Másfél hónappal ezelő kezdték meg a l’elkészülé a gyerekek. Hosszú, leik ismeretes munka áll mögö tűk, de megérte. Az elődöl tök során minden megj szűkebb hazájának forr; dalmi, történelmi hagyom; nyait elevenítette fel. E helyt kellett állmok iroda mi, zenei, építészeti felad; tokhan is. A kutató- t gyűjtőmunkában segítségé nyújtott csapatunknak k* kedves tanárunk is, Czenth László és Forgács Béla. A két és fél óra alatt leg többet Pelle Sándor, a he vesiek nagyon szimpatikus jó kedélyű kapitánya izgul! — Elégedett vagyok játé kostársaimmal, akik tudá sukkal igazolták, hogy nem csak szeretik, hanem ismeri! is megyénk jelenét, múlt ját, az eltelt harminc év tör ténetét. Négyszer dugtul össze fejünket az előkészü letek során. Ezek a megbe szélések a tanulás mellet vidám fejtörővel értek véget És most néhány szót i csapat többi tagjáról. Vala- mennyien egriek, csak ét vagyok gyöngyösi. Van közöttünk tanár, diák, munkás. Név szerint: Bogár Ildikó, Sinka László, Szokola% Zoltán, Boros Sándor. Jó esett és szinte „feldobta’ kis csoportunkat annak s lelkes durkkolócsoport tagjainak a buzdítása, akik s Mátravidéki Szénbányáktól, a Finomszerelvénygyárból, Heves megyei Tanácsi Ép; tőipari Vállalattól és a hatvani Fiatal Utazók Klubjából érkeztek. A nagy mérkőzés még hátra van, ahol az egész ország előtt kell majd bizonyítanunk — márciusban. Szüle Rita Hubácska bólogatott. Aztán bólogatva az óráját nézte. „Világos, ezek végeztek vele is, á témával is, Ko- vácsnéval is”. 'Medve még közelebb csuőszajit. Már ott ült Figura mellett. Már nem a kezet nézte, nem az ujjakat, így közelről Figura füle lépett elő főszereplőként. Az a szép gondosan körülnyírt füle. Figura beszélt, Hubácska bólogatott. Nem volt előre elhatározott, még Medvét is váratlanul érte, mikor egyszer csak ott volt Figura füle a fogai között. Reccentek a porcok, írtó jó foga volt Medvének. Hubácska nem bólogatott, Figura ordított. Medve elhajolt, összekapta jegyzeteit, Figura füléből hiányzott égy darab. Medve még mindig a foga között szorongatta. így morogta csukott szájjal: — Neked is egy kis hepiend! Elfehérült arccal rántotta le az asztalterítőt Figura, és a füléhez szorította, csörömpölve gurultak szerteszét az üvegek, poharak, hamutartók. Medve kiugrott a bokszból. s nekiiramodott a futó- szőnyegen. Utána Figura a térítővel, mint egy szellem, hátul meg Hubácska kiabált: — Figura füle! Fogják meg! Viszi Figura fülét! Elfogni! Figura füle... A esapóajtónál Medve egy pillanatra visszafordult, ki- hullatta a füldarabot a fogai közül a szőnyegre,- és belekiáltotta a közeledő Figura pofájába: — Aztán majd kapsz tőlem egy magnót Hogy teljes legyen a hepiended! Azzal kiugrott a csúcsforgalomban nyüzsgő uícara, es eltűnt a tömegben.
