Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
I s s •Qi K O t*. l S Egy orvos életveszélyes kísérlete Küzdelem a gombaméreg ellen A franciaországi Reire- aont orvosa, Pierre Bastien, kiváló gombaszakértő. Családjával együtt szívesen és gyakran fogyaszt gombát. Különösen említésre méltó e?y, még az ősszel fogyasztott rendkívüli gombavacsorája. Rendkívüli volt a szakács személye, egy bírósági tisztviselő, és rendkívüli volt maga az étel is, amely 60 gramm gyilkos galócából készült. Köztudomású, hogy az Amanita phalloides a világon a legerősebb mérget tartalmazó gomba. A bírósági tisztviselő felszolgálta az ételt, Bastien doktor pedig az utolsó cseppig elfogyasztotta az egyébként rendkívül ízletes és ínycsiklandozó illatot árasztó gyilkos galócát. Megivott rá egy pohár vörös bort, majd elfogyasztott egy banánt és kényelmesen rágyújtott egy szivarra. Azután várta, hogy az előre megszabott program szerint haladjanak a dolgok. Mire is várt tulajdonképpen? A halálra, pontosabban a halál előszobájára. Ügy rendelkezett, hogy csak a halál közeledtével vigyék be a kórházba és alkalmazzák rajta az úgynevezett „Basti en-f éle gyógymódot”. A gomba mindig is közkedvelt étel volt, a világ minden táján előszeretettel járják az erdőket a gombagyűjtők. Annak ellenére, hogy számos plakát és hirdetmény hívja fel a figyelmét a mérgesgombák veszélyeire, évente nagyon sokan esnek áldozatul a jóhiszeműen és oly nagy lelkesedéssel szedett gombának. Egyedül Európában évente több mint 10 ezer gombamérgezés történik, ezek nagyobb része halállal végződik. Nem kivétel ez alól a hegyek között megbúvó Re- miremont sem: Bastien doktor hosszú pályafutása alatt számos gombamérgezéses esetet kezelt. Kezdetben tehetetlenül állt a mérgezett emberekkel szemben. Később tanulmányozni kezdte a gombamérgeket és olyan antitoxikus kezelésmódot dolgozott ki, amelynek segítségével olyan betegeket is megmentett az életnek, akiknek életben maradásához már semmi remény nem volt . Abban az időszakban, amikor a helyi kórház főorvosa volt, mintegy harminc gombamérgezéses beteget mentett meg a biztos halaitól. A Bastien-féle gyógymódot azonban hivatalosan nem ismerték el, a gyógyulásokat a véletlennek tulajdonítottak. Ezért azután Bastien doktor magára vállalta a kísérlet: nyúl szerepét. Hogy a kísérletnek törvényes színezetet adjon, felkérte a bíróság egyik tisztviselőjét, hogy maga készítse el a gyilkosgalóca-pörköltet. Ebéd után egy óra múlva jelentkezett a mérgezés első tünete, a gyomorégés. És ezzel megkezdődött egy hosz- szú, egyre fájdalmasabb folyamat. A doktor testét ellepte a veríték, végtagjai görcsbe mereveditek, hányinger fogta el. A gombamérgezéses beteg egész testében elviselhetetlen fájdalmat érez,^amint a mérgező anyagok átjárják szervezetét. Az Amanita phalloides 12 féle rendkívül erős mérget tartalmaz, ezek megtámadják a vesét, a májat, a gyomrot, a hasnyálmirigyet, az agyat, az izmokat, a vért és a mellékvesekérget. Bastein doktor másnap reggel nyolc óra felé ügy érezte, hogy közeledik a vég. Felesége bevitte Nancy kórházába, ahol ugyanazzal a módszerrel kezelték, amellyel ő mentett meg oly sok emberi életet. Antibiotikumokat és intravénás C-vitamin injekciókat kapott, öt nap múlva gyógyultan távozott a kórházból. „Miért vállaltam a kísérleti nyúl szerepét? Minden,, bizonnyal nem a nyereség- vágy, vagy a reklámhajhá- szás vezérelt. Túl sok embert láttam meghalni borzalmas körülmények között. Elhatároztam, hogy tanulmányozom a gombamérgeket. Minden áron a megoldást kerestem. Hosszas kutatómunka után sikerült is megtalálnom. De én csak egyszerű falusi orvos vagyak, nem áll rendelkezésemre kutatócsoport, nincsenek asszisztenseim. Ezzel a meglehetősen nagy port felvert kísérlettel szerettem volna felhívni az egészségügyi szervek és a közvélemény figyelmét: van ellenszere a mind ez ideig legyőzhetetlennek tartott gyilkos galócának. Vállalnom kellett a kísérleti nyúl szerepét Ez volt az ára annak, hogy az általam kidolgozott gyógymódot elfogadtassam. És ha meggondolom, hogy hány emberéletet lehet ezzel a gyógymóddal megmenteni, akkor az ár nem is volt olyan magas”. tí ö .0 Vh ö ß ö Humor- Hsol**álat — Én a könnyűvérű lányokat szeretem. És te? — Én jobban szeretem a szemérmeseket... — Szerinted ki a szemérmes lány? — Az, akinek kétszer kell odakaesintani, amíg megfordul! ★ — Antikor ezt a kalapot vettem, azt mondták, hogy összegyűrhetem, ahányszor csak akarom. — Miért ne, ha már egyszer kifizette! •k Iskolában. — Mondd, Ivánka, miről híres Edison? — A találmányairól. — És mivel szerzett világhírt magának? — Azzal a találmánnyal, amelyik lehetővé teszi, hogy most a televíziót ne petróleumlámpával nézzük! ★ — Ki lehet számítani, hány éves a csirke? — Igen, a fogak mutatják. — A csirkének nincs is foga! — Neki nincs, de nekünk van! ★ Egy lakó, aki az utolsó emeleten lakik, panaszkodik a háztulajdonosnak, — Miért emelték fel a lakbéremet? — Mert ön használja a legtöbb lépcsőt! ★ Szomszédasszonyok beszélgetnek: — Ki volt az a férfi, aki tegnap nálad járt? — Egy orvos. —- Rendes? — Nagyon. Csak akkor jön, ha a férjem nincs itthon! NEMETH G \BRIELLA: Újra magába zár Megrázkódik a csönd mélység magasság összecsendül és egy harangbongas egyszer már enyém volt ez a zengő“ js a parttalan csönd ez a tenger a kettéhasított éjszaka törésvonala . újra összeforrott magába zár COOK ANDKAS: idömaiQm Megrontott évek mögöttem rohanna' Vértélén ölektől eltorzult kezek Meggyúlhatunk most önfeledten Kettőnkből áldozat csak én leszek ISZLAI ZOLTÁN: Alkony, lángok Ha nem veszem, hát ellopom es tenyeremben tartom — a földi búcsú pirosán hullik el mint az alkony. A földi búcsút pirosán a lassú folyóparton — én ellopom es elviszem és tenyeremben tartom. Olvadó kardom úgy díszem és oly magosán hordom, hogy nem viszem, csak elhiszem, hogy aranyból a kardom, S ha elhiszem, mar semmi sem marad a szótlan parton csak földi búcsú; üzenet mii elfelejt az alkony. Zenélő éjjeliedény Tanulmánybemutató Gentben Hogy mik nincsenek? A genfi feltalálók vásárán minden évben felfedezhetünk valami „páratlant”. A múlt esztendő találmányai összegezéseképpen itt legalább annyi mulatságos, mint amennyi érdekes látványossággal -találkozhattunk. Az akupunktúra is, izgatta ezúttal a feltalálók egyikét. Bár a kínaiak már évezredek óta gyakorolják, még ők sem gondoltak a „csináld magad” eljárásra. Egy feltalálónő most kézi kínzószerszámot kínál, amellyel tetőtől talpig megszur- kálhatjuk magunkat a használati utasítás szerint. Valamelyik ponton csak sikerül! A berendezés természetesen nemcsak a fej-, a hát-, a fog-, a reumatikus fájdalmakat és természetesen a náthát űzi el, hanem az impotenciát és a frigiditást is. Egy festőművész úgy érezte, hogy kötelessége a környezetvédelem és a nyereséges hulladéktakarítás, s kitalált egy teljes mértékben hulladékból gyártott építőanyagot, amely akár bútorok gyártására, akár házak építésére is alkalmas. Láttunk a kiállításon mankót, amely gumikerekeivel nem csupán haladni, hanem lépcsőt mászni is képes. A legszebb találmány azonban kétségkívül a zenélő bébi-éjjeliedény volt, amely egyúttal nevelői célkitűzést is megvalósít Az első cseppné] már zenével jutalmazza a csecsemőt ha pedig nem sikerül semmit sem végeznie, akkor elmarad a zenés elismerés. A hírek szerint nemcsak Genf ben, hanem már Monreuxban és Lausanne-ban is kereslet mutatkozik iránta, bár nem kapható a kereskedelemben. A genfi szalonban különben a találmányok 35 százalékát több mint 10 millió frankért eladták, illetve szabadalCARLO MANDZONI: Képeslap Firenzéből Veneranda úr megállított az utcán egy járókelőt: — Bocsánat... — szólt — nem kapott ön képeslapot Firenzéből? — Mit óhajt,. ? — csodálkozott a járókelő, mintha nem jól értette volna. — Azt kérdeztem — ismételte / Verter-ancfa —, hogy nem — Akkor érthető, Veneranda. — Egy- kapott on képeslapot miért nem kapott ké- szerűen csat: érdekel Firenzéből? peslapot Firenzéből. a doIog. végül is>ne. ~ Mtert , kaPt™ Az lenne aztan a fúr- kem teljesen mind- mögött maga elé és a V F*" CSa’,ha kap0tt VOlIM’ WV, hogy ön kapott-e fejét csóválta, renzebol? amikor se ismerőse, képcslapot Firenzé- Fordította: — Azt en nem tw- se rokona nincsen ból Jemr dóm... — felelte Ve*, ott! Antalfy István TÉLI ELŐMELEGÍTÉS ? (Foto: Zeit tm Bild) neranda úr — talán — De az ördögbe van ott ismerőse, is! — kiáltott fel vagy, ami még jobb, amaz — mondja meg valami rokona. végre, mit kíván tű— Sem ismerősöm, lem? sem rokonom Firen- — Én? Egyáltalán zében! semmit! — felelte B r‘ * 0 •-#> Trabant mázták. — Hát akkor... — hűledezett az isme- 'etlen, és alig jutott szóhoz — mire valók izek az ostoba kérdé- i ek’ — A kérdések olyanok, mint a kérdések — válaszolt nyu- ^ godtan Veneranda — s és semmi ostobaság. > Ön tehát Firenzéből i nem kapott képesla- > pót. Akkor miért esi- \ nál ebből olyan nagy tragédiát? Ha annyira szeretne képeslapot kapni Firenzéből, küldjön oda valakit! — De a fenébe is...! — akart valamit mondani az ismeretlen, de Veneranda úr a szavába vágott: — Ebből elég! — kiáltott fel — törődjön a saját dolgával és ne játsszék az idegeimmel! Mérgelődve indult útjára, valamit mórA Trabant autó megnevezésére szolgaló név mindnyájunk egyéni szókincsének jól ismert tagja. Azt mar kevesebben tudják, hogy nem új keletű szó nyelv- használatunkban. A német eredetű trabant köznév ugyanis nyelvünkben már az 1400-as évektől kezdve vállalt nyelvi szerepet. A kísérő, a csatlós, a gya- loginus, a poroszlóba testőr? zö, az őr jelen tésváltozatokát kifejező trabant, dra- bánt szóalakoknak hangalakban és jelentésben hasonló szóparja is keletkezett. A magyar darabont hangsor ugyanis a német trabant, s szláv (rta bánt szócsalád- jaha tartozik eredetét tekintve. A fegyveres kísérő, a megyei, a városi hajdú, a képviselőházi őr fogalmi erű m darabont köznévből alakult ki a Darabont tulajdonnév. Okleveleink mar az 1470-es években emlegetik ezt a személynevet Így került a Trabant autónév és a Darabont családnév ugyanabba az etimológiai szósorba. Az is érdeklődésre tarthat számot, hogy milyen szerepet játszik napjainkban a Trabant megnevezés. Valóban közhasználatú név, sót újabban versbeli szóként is egyre gyakrabban jut nyelvi szerephez. Nemcsak a nyelvi keresetlenség, a szándékosan vállalt hétköznapiság miatt olvasható oly gyakran költeményeinkben is ez a név. A lírai groteszket is jól erősítő nyelvi forma pl. Polgár Mátyás Hó végi meditáld: című versében: „Csak azon bosszankodom, az idő ősz hajszálakat fest majd hajamba, mire fenekem a saját Trabantomba betehetem.” Társadalompolitikai kicsengéssel hitelesíti a valósághátteret és a beszédhelyzetet a Trabant szóalak Csanádi Imre költeményének ebben a mondatában is: „Föl-fölzörgetik éjjel, fújhat, eshet: kis Trabantján ... ki egv faluba’" (Csanádi: Fiatal állatorvos). Igén jellemző kifejező értéket képvisel szavunk Darázs Endre Százezer trabant címmel megjelent versében is. Még többet is bíztak költőink erre a megnevezése. Soós Zoltán Magány című versében igen szellemes hasonlattal a magány elvont fogalmát érzékelteti azzal a helyzetképpel, amelynek központjában a Trabant játssza a főszerepet: „Láttam a magányt, kocsik, kocsik a téren: háznyi autó-csodák, s ott állt — lenézve mélyen, szánalmasan, szegényen —4 egy kis magyar Trabant Dr C - i ísef
