Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

I A vezetőségválasztó taggyűlésekről jelentjük Új pártalapszervezet, új vezetőség Aldebrőn i Tegnap a reggeli óráikban — nyolc órakor — tartotta alakuló és vezetőségválasztó taggyűlését az aldebrői köz­ségi pártalapszervezet. (A községben eddig működő pártszervezet ugyanis ket­tévált, miután Feldebrő, Al- debrő és Tófalu termelő- szövetkezetei egyesültek. Most a három község gaz­dálkodását átfogó termelő­szövetkezetben létrehoztak egy egységes pártszervezetet és azok a kommunisták, akik nem tsz-tagok, vagy nyugdíjas tsz-tagok, a jövő- ban a községi pár talapszer - vezetben tevékenykednek.), A községi pártalapszerve- sret taggyűlésén Vadkerti Miklósné párttitkár, ország- gyűlési képviselő terjesatet- 'te elő a vezetőség összegző beszámolóját, a Központi Bizottság irányelveiről és a Szervezeti Szabályzat ter­vezetéről. Decemberben és január első napjaiban a pártveaetőség a pártcsopor­tokon keresztül már szót váltott a párttagsággal e két, fontos dokumentumról, a taggyűlés feladata most az volt, hogy összegezze és egy­ségesen állást foglaljon az irányelvekkel és a Szerveze­ti Szabályzattal kapcsolat­ban. A beszámolóból és a rá­tából egyértelműen ki esen- dűlt: Aldebrőn is nagy ér­deklődéssel várta és. fogad­ta a párttagság és a politi­ka iránt érdeklődő közvéle­mény az irányelveket. Meg­nyugvással és örömmel nyugtázták, hogy az irány­elvek megerősítette: a párt folytatja eddigi politikáját, politikájának fő vonala vál­tozatlan. Szólt a beszámoló az eltelt évek eredményei­ről, gondjairól hangsúlyozva, hogy az eredmények mögött ott van a párt helyes mun- vastílusa, a kommunisták áldozatkész munkája és egy­re szélesedő tömegkapcsola­ta. De mivel a politikát em­berek gyakorolják, a hatá­rozatokat ők hajtják végre, ezért akadhatnak, lehetnek gondok is, hibák is. És mi­vel a helyes politika meg­valósításának tárgyi és sze­mélyi feltételei egyaránt adottak, a taggyűlés — he­lyesen — a figyelmet első­sorban azokra a feladatokra fordította, amelyek a község kommunistái előtt állnak. Ezekből ragadjunk ki néhá­nyat: — A pórt határozatai he­lyesek, az egész társadalom, a szocializmus ügyét szol­gálják — hangsúlyozta az előadó. Ugyanakkor egyes helyeken eltorzulnak a hatá­rozatok, mire a végrehajtás­ra sor kerülne. Példaként említette: a szocialista bé­rezés alapelvei jók, de a bé­rezési arányok nem mindig fejezik ki ezeket az elveket, a bér mögött nincs mindig hatékony munka, s ennek oka az, hogy több helyen nincs meg a szükséges szervezettsége a munkának. Többen szóltak arról, hogy sok helyen pazarlás folyik, nem takarékoskodnak meg­felelően az anyaggal, a pénz­zel, az idővel, a létszámmal és ennek kárát látja az or­szág és az egyes ember is. A feladat az, hogy minél ol­csóbban, minél jobb és több terméket állítsunk elő. Ba­lázs István így fogalmazta meg feladatukat felszólalá­sában: „...a lényeg ott van, hogy takarékoskodjunk és ne csak szóval, hanem tettel is. Ha többet megtakarítunk, több jut az országnak és ne­künk is. Kovács Emil arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági lehetőségeket jobban ki kell használni, s ha valaki olyat tapasztal, ami az eredményes munka ellen van, cselekednie, ten­nie kell. Bohács István pe­dig így fogalmazott: „Elég volt a bólogatásból, a ne szólj, én sem szólok elvét dobjuk el, beszéljünk nyíl­tan és őszintén. A legfon- sabb, hogy betartsuk, meg­valósítsuk az irányelveket...’’ — mondta — és szérinte fent is és lent is jó a hely­zet'• a-"határozatok értelme­zésében és végrehajtásában, hiba a középvezetőknél van. Sok kárt okoz — mondta egy másik felszólaló —, hogy késve, bátortalanul reagá­lunk egy-egy hibára, mu­lasztásra és ez nagyon sok és nagy kárt okoz. Szólni kell a kis hibáról, mulasz­tásról is. nem keli megvárni azt, amíg az törvénybe üt­közik. „A tetteket kell mérni, nem a szavakat — mondta Veres János felszólalásában —, mert vannak, akik csak követelőznek, szavakban mindent ígérnek, de a tettek mezejére már nem jutnak el.” Tehát nemcsak beszélni, egyetérteni, hanem csele­kedni is kell. Többen szóvá tették azt is, hogy bár a szocialista gondolkodás, magatartás na­gyon sokat fejlődött az el­telt években, mégis nem ke­vés azoknak a száma, akik csak a maguk érdekeit né­zik, és hangsúlyozták, hogy a nem tisztességesen szer­zett jövedelmeket meg kell faragni és kevesebb lehető­séget kell ahhoz „biztosítani”, hogy valaki munka nélkül jusson javakhoz. Az aldebrői kommunisták üdvözlik és jónak tartják az irányelveket, elfogadják és támogatják megvalósítását — summázhatjuk a beszá­molót, a vitában elhangzot­takat és az elfogadott állás- foglalásukat. Az irányelvek vitáját kö­vetően került sor az új ve­zetőség és párttitkár meg­választására. A taggyűlés — egyhangúlag — az alapszer­vezet titkárává Kovács Emil iskolaigazgatót, vezetőségi tagokká Bohács Istvánt, Márton Györgynét, Veres Jánost és Tamóczi Jánost választatta. A járási párt­értekezleten küldöttként Farkas Károly képviseli az aldebrői kommunistákat. A vezetőségválasztó tag­gyűlésen részt vett Zay Bé­la, a füzesabonyi járási pártbizottság munkatársa is. Ugyancsak tegnap délután tartotta alakuló és vézető- ségválasztó taggyűlését a feldebrői Rákóczi Termelő­szövetkezet pártalapszerve- zete. A három község gaz­dálkodását átfogó termelő- szövetkezet kommunistái Vadkerti Miklósnét — aki 23 éven át volt az aldebrői pártszervezet titkára — vá­lasztották meg az alapszer­vezet titkárának. (papp) TV• vallatás A Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet előzetesen megvizsgál minden üzlet. forgalomba kerülő rádió- és tv-készüléket. Jelenleg hú rom Videoton gyártmányú televíziót „vallatnak” a kü­lönféle műszerekkel gazda­gon felszerelt laboratóriu­mokban. Képünkön: ellenőrzik a Videoton új, 15 cm-es kép­átmérőjű tv-jét. (MTI 'Foto — Jászai Csaba felv. — Kő) A fuvarozási igények jobb kielégítésére készülnek A közlekedés idei tervei A közlekedési vállalatok személyszállítási teljesítmé­nye 5 százalékkal — ezen belül a Voláné 9 százalék­kal, a MAHART-é 18 száza­lékkal, a MALÉV -é megkö­zelítően 25 százalékkal — növekedett 1974-ben. Az áru­szállítási teljesítmények olyan szintet értek el, amit eredetileg csak 1980 körül vártak, a korábbinál nagyobb ütemben emelkedtek a nem­zetközi kapcsolatokkal ösz- szefüggő szállítások. A kapa­citásokat meghaladó igények kielégítésére a vállalatok bel­ső munka- és üzemszervezési intézkedésein túlmenően ad­minisztratív intézkedésekre — az áruk sorolására, a kö­zületi gépjárművek idősza­kos igénybevételére, az áru- szállítás közútra terelésére stb. — kényszerült a közle­kedési kormányzat. Az in­tézkedések eredményeként az év utolsó két hónapjában enyhült a feszültség, s az alapvetően fontos fuvarozási igényeket a vasút is ki tud­ta elégíteni. A MÁV hatmil­lió tonnával, több árut vitt el, a közúti közlekedés 36—: 37 millió tonnával teljesített^ többet, mint az előző év­ben. Ezekben összegezte a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium előzetes mérlege az ágazat múlt évi tevékeny­ségét, amit a rendelkezésre álló több mint 19 milliárd forintos beruházás 90—95 százalékos teljesítésével is segítettek. A múlt évre ter­vezett fejlesztésben munka­erő- és kivitelezési problé­mák miatt 200 millió forin­tos a pénzügyi elmaradás a Metró észak—déli vonalának építésénél, a vasút pedig ha­sonló okok miatt, főleg a pályakorszerűsítésben és a biztosító berendezések szere­lésében maradt el. Az idei legfontosabb ten­nivalókról, a végrehajtáshoz szükséges intézkedésekről a KPM Közlekedéspolitikái Főosztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. Elmondot­ták, hogy az előző évben ta­pasztalt feszültségek ellenére átgondolt, takarékos gazdál­kodás mellett biztosított az ágazat további fejlődése. A személyszállítási igények mind a távolsági, mind a helyi közlekedésben kielégít­hetők. A vasúti utasforgalom várhatóan 1—1,5 százalékkal tovább csökken, az autóbusz­közlekedés 4,8 százalékkal, a tanácsi közlekedés 1 száza­lékkal több utassal számol. A személyszállítás legfonto­sabb feladata változatlanul a zsúfoltság mérséklése, az .új lakótelepek közlekedésének fejlesztése. A személyforga­lom fejlesztésére, színvona­lának javítására a vasút egyebek között a tavalyinál több, 138 személykocsit, öt motorvonatot, a Volán 1000 autóbuszt, a városi közleke­dés 17 csuklóé villamossze­relvényt, 25 metrókocsit és 10 háromrészes HÉV-szerel- vényt szerez be. A személy­autó-állomány a tavalyihoz A JÓZAN ÉSZ PARAN­CSA: takarékosság az anya­gokkal! Ebben jelölhető meg gazdálkodásunk stratégiai célja, cselekvési - iránya. No­ha az összefüggések láncola­tában ennek indokoltsága bőségesen igazolódik, szüksé­ges ezt a feladatot szélesebb horizonton, a gazdaságpoliti­ka tükrében is elemezni. Magyarország egyik közis­mert gazdasági adottsága, hogy természeti, ásványi kin­csei rendkívül szegényesek, feldolgozó iparának legtöbb ágazata — kivétel az élelmi­szeripar, az alumíniumfel­dolgozás és -felhasználás — részben, vagy teljes egészé­ben importált nyers- és alap­anyagokból gyártja a kész­termékeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk időbeni folya­mata: beáramlik az energia- hordozó, az anyag, a félkész­termék, ezeket a magyar gaz­daság felhasználja, feldol­gozza, majd produktumait a külföldi piacokon értékesí­ti. Mindebből következik: a magyar gazdaság működé­sének, hatékonyságának minden időpontban kulcskér­dése — legyenek az anyagok olcsók, avagy drágák — ho­gyan hasznosítja a belső és külső forrásokból rendelke­zésre álló anyagokat, s azok­ból a hozzáadott élő munká­val a termékek, a javak mi­lyen tömegét, értékét képes létrehozni. Ez több mint anyagtakarékosság — ez az anvag racionális. ésszerű hasznosítása. A különbség ér­zékeltetésére: ha egy termé­ket--* műszak Miecimoloíaai Gazdasági fejlődésünk új feltételei II. A valósággal összenőtt egyéni és közfelfogást szempontból indokolt anyag­ráfordítással állítunk elő, az anyagot takarékosan használ­tuk fel. Racionális anyag­felhasználásról akkor beszél­hetünk, ha ugyanabból az anyagból — példának oká­ért a termékszerkezet változ- " tatásával — a korábbinál na­gyobb áruértéket produká­lunk. GAZDASÁGPOLITIKÁNK időről időre napirenden tar­totta és meghatározta a ra­cionális anyagfelhasználás teendőit. A hatvanas évek­ben például a gépipar beru­házási-fejlesztési eszközeit a kevésbé anyagigényes ága­zatokra — a híradástechni­kára és a műszeriparra — koncentráltuk, s az egymást követő ötévés tervek alapve­tő gazdaságpolitikai céljai között szerepelt a társadalmi termelés hatékonyságának — egyebek között. az egységnyi termékre jutó anyagráfordí­tások csökkentésével történő — javítása. Az anyagi termelésnek két alapvető erőforrása van: a munkaerő — annak mennyi­sége, termelési tapasztalata, produktivitása — és a ter­melőeszköz, az anyag, a gép. Egyik erőforrásban sem bő­velkedünk. Nem mérnök azt állítani, hogy a munkaerőt ra«cHMteam, megfelelő ha­tékonysággal hasznosítjuk, de ennek követelményeit igyekeztünk a vállalati gaz­dálkodás középpontjába állí­tani. (Elegendő a munka- és üzemszervezés korszerűsíté­sét célzó határozatra hivat­kozni, továbbá a vállalati bér- és jövedelemszabályo- zásra). Nem állítható ugyan­ez az anyagban, termelő be­rendezésben megtestesülő holtmunka vállalati haszno­sításáról. Ennek követelmé­nyei megrekedtek a gyárka­puknál, s legfeljebb közve­tett módon hatnak a gazdál­kodásra. (Felemás megoldás — szinte közgazdasági kép­telenség —, hogy az élőmun­kával takarékosan igyekszünk bármi, de annak produktu­mával már lazábban gazdál­kodunk, s ily módon mind­azt az eredményt, amit a vámon nyertünk, a révnél el­veszíthetjük). A MAGYAR GAZDASÁG­BAN létrehozott összes ter­mékek folyó áron számított értéke 1973-ban már csak­nem 900 milliárd forint volt, s ezen belül az új érték, a nemzeti jövedelem 360 mil­liárd forint. Ha az utóbbihoz hozzáadjuk az elhasznált ter­melőberendezések értékét, az amortizációt, s ezek együt­tes összegével csökkentjük a társadalmi fennék értékét. előttünk áll a népgazdasági tevékenység összes anyag- költsége, amely kb. 500 mil­liárd forint. Ezzel a summá­val, költséggel kell, lehet, s érdemes takarékosan, racio­nálisan gazdálkodni. Nemcsak a jelenlegi világ­piaci árhelyzet, a nyers­anyagimport korlátái, hanem a gazdaságpolitikai összefüg­gések és követelmények is azt indokolják, parancsolják, hogy rövid és hosszú távon egyaránt az anyag ésszerű felhasználását állítsuk a gazdálkodás és a gazdaság- fejlesztés középpontjába. En­nek érdekében operatív in­tézkedések egész sorára, az anyaggal való gazdálkodás átfogó szabályozására lesz szükség. Ám mindennél fon­tosabbnak tartjuk szemléle­tünk — szinte gazdaságpoliti­kai jellegű — módosítását, annál is inkább, mert a köz­ponti intézkedések nem old­hatják meg hiánytalanul a racionális anyaggazdálko­dás vállalati feladatait. A cselekvés konkrét módszerei — pl. az anyagfelhasználási normák korszerűsítése. a konstrukciók felülvizsgálata, a fajlagos anyagfelhasználást csökkentő technológiák al­kalmazása, a termékezerke- aefc módosítása fefe — mák a gazdálkodás új szemlélet- módjából születhetnek. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk arra, hogy a népgazdaság anyaghelyzeté­vel és -ellátásával kapcso­latos közfelfogásunk — s eb­ben a tömegkommunikáció, a sajtó is részes és hibáztat­ható — koránt sincs össz­hangban a realitásokkal. Bi­zonyos tényeket olyan hang­súllyal regisztrálunk — pl. a külkereskedelem feladata a népgazdaság importanyag- szükségletének beszerzése, a KGST-országok hosszú lejá­ratú kereskedelmi megálla­podásaikban kölcsönösen biz­tosítják egymásnak az alap­vető nyers- és alapanyago­kat —, ami a zavartalanság, az abszolút biztonság látsza­tát keltette. Persze hivatkoz­hatnánk másmilyen dolgokra is — mondjuk a mennyiségi szemlélet „korszerűsített” formában való érvényesülé­sére. arra, hogy a nyereséget elsősorban a volumen, a ter­melés és az értékesítés növe­kedése táplálja, a dráguló importanyagok költségvetési támogatására, — amelyek ,akarva-akaratlanul ugyan­csak az anyaghelyzetről al­kotott indokolatlanul opti­mista felfogást tápláltak. NOS, EZÉRT KELL való­sággal összenőtt egyéni és közfelfogást kialakítanunk, amely létrehozhatja — a gaz­daság minden szintjén, a központi gazdaságirányítás­tól a munkagépig, de még a háztartásokban is — a józan és racionális anyagfelhaszná­lás és -fogyasztás stílusát, módszereit. <Z<wtmMöigstitstván hasonlóan, 80 00ü-rel, ezen belül a lakosságé 71 000-rel bővül. Az áruszállításban várható­an mérséklődik az igények tavalyi kiugró növekedési üteme, de továbbra is jóval meghaladja a korábbi előre­jelzések szintjét. Az 1974. évi növekedési ütemtől a vasút teljesítménye 1—2 százalék­kal elmarad, a közúti közle­kedésé 7—8 százalékkal. A vízi közlekedésé 2 százalék­kal emelkedik. Ennek elle­nére a népgazdasági fuvaro­zási feladatokból továbbra is a vasútra hárul a legtöbb — 59,4 százalék — a közút ré­szesedése további 1 százalék­kal 22,2 százalékra növek­szik. A népgazdasági terv a szállítási-hírközlési ágazat fejlesztésére 1975-re 16 mil­liárd forintot meghaladó ösz- szegű — tízmilliárdos álla­mi, 6,5 milliárdos vállalati — beruházást irányoz elő. A fővárosi közlekedés fejlesz­tését 369 millió, a vidéki vá­rosokét 82 millió forinttal, a gépkocsi-szervizhálózat bő­vítését 222 millió, forinttal tá­mogatja közvetlenül az ál­lam, amely 310 millió fo­rint ártámogatást is ad a Volánnak autóbusz-beszer­zéshez. A vasút a tavalyinál több. 310 kilométer hosszúságú pá­lyakorszerűsítést tervez és 150 kilométer vonali távköz­lő- és biztosító berendezést is kiépít. A nagyobb szállítá­si feladatokhoz 16 villamos- és 60 Diesel-mozdony, bank­hitel igénybevételével pedig a tavalyinál is több, 3525 teherkocsit szerez be a MÁy. Az országos közúti hálózat fejlesztésére a program sze­rint folytatódik az M—7-es autópályából további 55 ki­lométert, az M—1-esből 20 kilométert építenek meg, így az M—7-esen Balatonaligáig kétszer két nyomsávon köz­lekedhetnek a járművek. Az utak korszerűsítésére és fenntartására 5,1 milliárd fo­rintot fordítanak. A mennyi­ségi igények kielégítésére és a szolgáltatások színvonalá­nak javítására a Volán 2425 tehergépkocsi, a Hungaroca- mion a tavalyinál kétszer több,1 130 szerelvény beszer­zését tervezi. A hajózás a tavalyinál kisebb mértékben, négy egységgel bővíti folya­mi hajóparkját. ' Az idén, a múlt élttől át­húzódó munkákkal együtt. 9 vasútvonal — 165 kilométer normál, 70 kilométer kes­keny nyomtávú és 50 kilo­méter gazdasági vasútvonal — személy- és áruforgalmát terelik közútra. A miniszté­rium a tervkészítési irányel­vekben felhívta a vállalatok figyelmét az átfogó, komp­lex takarékossági intézkedé­sekre, ezen belül a gazda­ságtalan fuvarozások csök­kentésére. Ugyancsak figyel­meztette a vállalatokat, hogy gondoskodjanak a miniszter- tanácsi határozatban előirt munkaidő-csökkentés zavar­talan megvalósítására. ' NümmCi 1975. január 5., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom