Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
Óévtől új évig A cím nemcsak képletes: valóságos. Óévtől — pontosabban, amikor az óév még új év volt — Újévig, ki tudja hány órán keresztül ott ült a televízió kritikusa a képernyő előtt. Hogy kaján- kandi szemekkel lesse azt, ami rossz? Hogy lelkesen írja meg inkább azt, amit jónak talált — önmaga mércéje szerint —, vigye közelebb a televízió mondandóját a nézőhöz, legyen híd a képernyő és ' az előtte ülők között. Hogy tévedjen néha a képernyőre került alkotások megítélésében éppenúgv, mint ahogy néha a televíziósok is tévedtek, amikor alkotásnak hitték azt, ami nem volt az, sikernek érezték a sikertelenséget és — még ilyesmi is előfordulhatott — bukásnak vélték azt, ami voltaképpen a sikert jelentette. Hogy akkor mitől tévékritikus a tévékritikus? Attól, hogy neki megadatott az a lehetőség, miszerint amit igaznak hisz és vél, azt í e írhatja, abban a szent meggyőződésében, hogy csakis neki lehet igaza egy bemutatott televíziós játék értékítéletében! És egyáltalán mindenben. sorokkal is. Törőcsik Mari a fáradt, a korán öregedett asszony, immáron skatulyaszerepében is tudott újat és hitelest nyújtani. Haumann Péter alakítása önmagában véve igazán odafigyelésre méltó volt, de játéka valahogy elidegenedett társaiétól, önálló • utakon járt, más atmoszférát teremtett. Jávor Ottó két televíziós játékkal szerepelt — egy műsorban. Az első, az „Árvák”, szívfacsaró történet, amely helyenként nemhogy súrolja, de át is lépi a giccs határait, sőt kimondottan ilyen eszközökkel él, s azokNehéz innen, a képernyő oldaláról eldönteni, hogy mennyi ebben a népszerű „kis Kabos” személyes vétke, mennyi a rendezői „bűn”. De azt bizvást ki lehet mondani, hogy Horváth Tivadar és Kabos László összefogásából készült 55 perces műsor aligha győzött meg bennünket arról, hogy a művész mosolyra született. Még az a szerencse, hogy régebbről és más alakításaiból már ismerjük jól: nevettetni született. Óévtől új évig? Hiszen már ez az év se új. Már hét napos. Már arra is Jelenet „A küszöb" című tv-játékbél: Páger Antal és Mécs Károly. — Miért nem írsz a szilveszteri műsorról? Már minden lap írt? — kérdezték néhámyan kevés számú hűséges olvasóim közül. — A szilveszteri műsort nézni kell. Nem írni róla. Ezt már megtanultam — válaszoltam való igazságként, mert az óév-búcsúzitató televíziós műsor, amely hagyomány lett nálunk, soha nem tetszett senkinek és mindenkinek tetszett. Amikor nézték, akkor igen, amikor eljött a másnap — nem a másnaposság! —, akkor már kevésbé lelkesedtek a nagyon sok munkával, mindig újat adni is képes akarással készült több órás programért. Ezért úgy éreztem, hogy egy évben egyszer, a szilveszteri televíziós, műsor megítélésében magára hagyom a nézőt és az olvasót. Kibírják! Kezdődjék nékik, az olvasóknak is jól az új esztendő. t Nekem különben tetszett a szilveszteri műsor egészen odáig, amíg meg nem ittam a pezsgőt, amelybe egy kis konyak is került és amely után... Mindenesetre az éjfél utáni tévés eseményekért felelősséget nem vállalhatok. A „Kínai kancsó” szimbólum. Lehetőség. Szimbólum, mint polgári jólét egy mindig a- kilakoltatás rémétől fenyegetett családban, és lehetőség, amelynek révén a szimbólum nem önkéntes ön- feláldozása nyomán ugyan, de szép summához jutva, meg is valósulhat ez a polgári jólét. A finom eszközökkel megírt novella Nádasy László és Ranódi László forgatókönyve illetve rendezése nyomán úgy került a képernyőre, mintha Kosztolányi Dezső egyenesen oda írta volna. Darvas Iván elegáns magátólértetődöttséggel nézte senkinek és semminek futó ismeretségét. Lovag Mar- tiny „spleenes” alakja Darvas Iván játéka nyomán egy egész korról, egy egész társadalomról mondott el sok lényegest villanásnyi jelenetA Magyar Zeneművészék Szövetsége — a hagyományokhoz hűen — elsőrendű céljának tekinti, hogy növekedjék az értékes zené közönsége, s ennek érdekében aktív tevékenységet fejt ki a zenei közművelődés minden területén. Ezekről a feladatokról nyilatkoztak a szövetség vezetői az MTI munkatársának. Alapvető eredménynek tartják, hogy megerősödött a *ácnsgz)en«j •zakoszteü*, ntelyaek ra is épít. így aztán amíg a könnyek árja elönti szemünket, zsebkendőnket keresve nem vesszük észre azt, amiről Jávor Ottó szólni alkart voltaképpen: hogy a fasizmus embertelen. S ha mégis észrevesszük ezt a megállapítást, akkor is csak a közhely marad meg bennünk. E megállapítás közhelye. „A küszöb” már művészi alkotás. Markáns, határozott rajz, jobbára hiteles figurák, sajátos, de realisztikus környezet, egy cseppnyi dráma, egy cseppnyi víz, a drámák, a szenvedések óceánjából. Igaz, hogy olyan kitűnő színész is segített az önző megalkuvástól az egyfajta ellenállásig eljutó ember lélektani fejlődésének felrajzolásában, mint Páger Antal. Ez a voltaképpeni egyszemélyes dráma mindenféle szíves könnyzacskófacsarás nélkül akart és tudott is újat mondani egy tragikus korszak embereiről. Kétségem sincs az iránt, hogy Kabos László mosolyra született. De kétségeim vannak immár aziránt — látva majdnem egyórás műsorát —. miszerint előadóművészetre született volna. Kabarétréfák hőseiként, Don Die- góként, a művezetőként például kedves és kacagtató figura volt. A szegényességében is túlságosan komolyra vett revüjelenetében már kevésbé tetszett. Kimondottan a kényszeredettség és az igénytelenség határát súroló volt viszont az önmagáról készült „szívtépő” sanzonjában, család- és házasságnélkülisége körülményeinek nem sok ötlettel megírt és fáradtan elmondott jeleneteiben. feladata a hagyományos amatőrmozgalommal való foglalkozás. Mindez élénkebb kapcsolatot Ígér a Kórusok Országos Tanácsával, a szakszervezetekkel és az amatőr hangszeres együttesekkel Is. Az operettre, a musicalra. a tánozenére és a beat-re egyaránt vonatkozik, hogy e különböző műfajokon belül megkeressék az ízlasrte- velés lehetőségeit, felkutassák a jó Irányú, öntevékeny msaásr mésiyezéeekefc. i módot adott lám, hogy dicsérjen és méltatlankodjék a kritikus — sót, hogy esetleg már tévedjen is. A tévedés jogát kéri engedélyeztetni olvasói által erre a már nem új űj esztendőre is. Gyurkó Géza 1. Talán egy órája már, hogy fel akart kelni, de sehogyan sem sikerült. Túl hosszúra nyúlott az ébredés és az álom minduntalan visszalopakodott a szemére. Valaki kopogott: — Frissen fejt tejet tetszik-e kérni? — Hogyan, kicsoda? — Mondom, frissen fejt tejet, puha kenyérrel? Az ágya szélén ült és beletúrt a hajába. Most ébredt valóban tudatára, hogy hol van. — Hogyne! Igen. Mindent kérek, mondjuk egy fél óra múlva. Kinézett az ablakon. Sűrű pelyhekben havazott és most az ébredés' perceiben is úgy tűnt minden, mint egy álom. — Sokan szeretnék tudni, hol vagyok — jutott eszébe és huncutul csettintett az ujjaival. A híres Galambos profesz- szor csak állt-állt az ablak előtt és leste a hóesést. Alatta a Mátra, úgyszólván az egész ország. Ki is gondolná, hogy az ország legmagasabban fekvő falucskájának egv- «erú parasztháza adott két Aktív segítség a zenei közművelődés minden területén Megkezdődött a második felér az általános és középiskolákban Eredményes vizsgák az egyetemeken, főiskolákon 22.10: Változatok Tázlárra • Tázlár 2300 lakosú község, Bács-Kiskun megyében. A faluhoz kiterjedt tanyavilág tartozik, Táztár-felső. A tévé forgatócsoportja a faluban és a tanyán folyó közművelődési munkát állította egymás mellé — mondja Müller Magda szerkesztő. S bizony a faluról elszomorító, kép alakult ki. A szép művelődési ház kihalt, gazdátlan. Azt mondják, sok pénz nélkül nem lehet kulturális életet „csinálni”. Nem így a tanyán. A harminc éve ott tanító pedagógusnő minden erejével, készségével, ráérzé- sével olyan gazdag kulturális életet teremtett, amelyben a tanya minden lakója — öregje, fiatalja — aktívan . részi vesz. Minden héten összejönnek, hogy színdarabokat tanuljanak, amelyeket a környező falvakban — kulturális missziót teljesítve — bemutatnak. Együtt olvasnak, énekelnek, kézimunkáznak, megtervezik, felépítik a színpadot, a bevételből minden évben közös kirándulásokat rendeznek. Ez a közösségi kulturális munka tovább folytatódik az iskolában, a szülői házban. A gyerekek kottaolvasásra tanítják a felnőtteket, ők meg népdalokra a gyerekeket. — A falu, a tanya szinte minden lakójával összebarátkoztunk — mondja a szerkesztő —, hogy őszinte szóra bírjuk őket. S a legőszintébb az a falusi asszony volt, aki elmondta — a falu lakói, noha jobb körülmények között, egymás mellett élnek, de mégis egyedül, magányosan — irigylik a villany nélküli tanyasiakat szép közösségükért. Mintegy másfél millió diák számára szólalt meg hétfőn újra az iskolacsengő, az általános és a középiskolákban véget ért a téli vakáció, hozzáfogtak a második félév munkájához. Az ország mintegy 5000 általános iskolájában és 530 középiskolájában az első tanítási napon — az ellenőrzőkönyv útján —, hozták a tanulók és a szülök tudomására az első félévben elért eredményeket. (A téli szünetben mindenütt megtartották az osztályozó értekezleteket, a december 21-i helyzetnek megfelelően „lezárták” a diákok érdemjegyeit.) Az érvényben levő rendelkezések értelmében az általános iskolák első és ötödik osztályaiban félévkor torvabbra sem osztályozzák a tanulókat. Az első osztályokban a tanév folyamán és a tanév végén is a tantervi követelmények alapján kell elbírálni a tanulókat, azonban a továbbhaladás szempontjából a környezetismeret, a gyakorlati foglalkozás, az ének-zene, a testnevelés esetleges elégtelen osztályzatát ügyeimen kívül kell hagyni. A januári további munkarendhez tartozik, hogy az ötödik osztályos diákok Szüleit országszerte mindenütt tájékoztatják gyermekeik első félévi munkájáról. A most végző nyolcadikosok és szüleik számára pedig hozzáfognak a pályaválasztási tájékoztatás, tanácsadás szokásos évi feladataihoz. Meghirdetik ennek a hónapnak a végéig az ösztöndíjakat is a nyolcadik osztályos diákok számára. A középiskolások januári újdonsága: az új érettségi vizsgaszabályzatok megjelenése lesz. Mint ismeretes, némely vonatkozásban a gimnáziumokban ég a szak- középiskolákban egyaránt módosítják az érettségi vizsgák néhány részletét. Ezek közé tartozik egyebek között, hogy v— a régebbi eljáráshoz hasonlóan — az egyes vizsgatárgyakban elért teljesítményt ismét öt fokozattal kell minősíteni: jelessel, jóval, közepessel, elégségessel, illetve elégtelennel. A második félév további munkarendjében a tavalyi tanévhez képest nem lesz lényeges változás: az iskolai év eredményes lezárásához az általános iskolákban változatlanul 198 tanítási nap teljesítése szükséges. A gimnáziumokban a kötelező tanítási napok száma az első— harmadik osztályban 192, a negyedikben pedig 174. A tanévet mindkét iskolai ipusban június 12—17. között, az igazgatók által kijelölt napon fejezik be, a tanévzáró ünnepségekkel. A középiskolák negyedik osztályában az utolsó tanítási nap május 10-e lesz. Az írásbeli érettségi, képesítő vizsgák időpontját az érvényben levő szabályzatok alapján külön rendelkezésben, később jelölik ki. Legközelebb március 15-én, majd március 21-én, továbbá április 4-én, húsvéthétfőn és május 1-én lesz tanítási szünet az általános és a középiskolákban. A tavaszi szünet időpontja: április 5—13. Ugyancsak „félidőhöz” érkeztek az egyetemisták, főiskolások, mégpedig a vizsgaidőszak félidejéhez „Papírforma” szerint ugyanis február 10-ig tart a vizsgaidőszak a felsőoktatási intézmények különböző fakultásain. Minden tagozatot számításba véve mintegy 100 ezren adnak számot jelenleg felkészültségükről a leendő diplomások. A második félév küszöbén az egészségügyi és az oktatási szakemberek egyaránt felhívják a szülök figyelmét, hogy az influenzajárvány miatt különösen figyeljenek arra; lázas, beteg gyerekeket ne engedjertek az iskolába, ezzel ugyanis a járványveszélyt csak fokoznák. (MTI) hetre otthont a neves tudósnak. A havazás csendesedett, de a pelyhek lepkényire nőttek és elegánsan libbentek el az ablak előtt. A professzor nem tudott szabadulni a látványtól. A réges-rég jutott eszébe az erdő menti befagyott tó, ahol telente fakutyázni lehetett, a hegyoldal, ahonnan eszeveszetten rohant az apja faragta szánkó. — Tessék parancsolni! Itt a finom, friss tej, meg a kenyér. Mint a csínén kapott gyerek, fprdult hirtelen hátra. — Köszönöm! Nagyon köszönöm ! Az asszony után csend maradt a szobában. A profesz- szor emlékei között keresgélt, mert a hang, és ahogyan mondta ... Az orrát megcsapta a friss tej illata és mohó vágyat érzett, hogy kezébe vegye a hatalmas bögrét. Öltözködés közben az éjjeliszekrényen akadt meg a szeme, ahol az este kikészített Tardyl csillant meg a horgolt térítőn. Pedig csak három napja lakója ennek a kedves kis falusi háznak, amelynek udvarán tyúkok karátyálnak és kisborjú bőg kifelé az istállóból, ha nyilik az ajtó. Igen! Az éjjel valamit álmodott. Homályosan emlékszik, hogy sokan keresték telefonó® Párizsból, Berlinből, az Akadémiáról... — Itt nincs telefon és nem kereshet senki —, nyugodott meg és kényelmesen, szinte az időt húzva öltözködött. — Mit főzzek, professzor úr? A hokedlit —, amelyre leült a konyhában — kétszer is megtörölte kendőjével az asszony. — Csipdelt bablevest, meg vajjal pirított tejfölös rakottkrumplit. A háziasszony összecsapta a tenyerét és kiszaladt az udvarra. — Hallott még ilyet, János? Mégbogy bablevest egy ilyen embernek? A vadász beballagott a nagy sopánkodásra és ügyet sem vetve az asszonyra, katonásan megállt Galambos professzor előtt. — Egészségére az éjszakai nyugodalmat, professzor úr! Finom cigarettával kínálta a házigazdát, de az, illő tartózkodással szabadkozott: — Már a világért se tessék sértésnek venni, de én a Kossuthnál maradok ... — Csodálatosan szép itt maguknál. Még a hó is másképpen hull, mint városon. Ha most kimegy az erdőre... — Engedelmével, már visz- sza is jöttem. Galambos professzor azon tűnődött, hogy Búért vsa az„ hogy amikor ezzel az emberrel beszél, mindig megszállja a nyugalom. Ez az ember lényéből áraszt valamilyen békés erőt, mondhatni úgy is: méltóságot. A beszéde dallamában, a szavak csengésében van valamilyenforma őserő. különös hangulat. És ez nyugtat. — Hajnalban, még sötétben indultam, professzor úr. Disznók váltottak be a sűrűbe, azokat figyeltem. Holnap hajtás lesz és ... Hanem ha a szavaimmal nem háborgatom, ma délutánra ajánlok egy kis sétát, egy kis körülnézést. Szánkó csilingelt el a ház előtt, a lovak ücánkolva rúgták a havat és kényes görbe nyakkal fújták ki magukból a füstölgő párát. — Igen! Ebéd után szívesen mennék... Délutánra elállt a havazás. Újra meg újra lovas szánkók suhantak el az utcán és szótlanság maradt utánuk. A gyalogosok szaporán szedték lábukat, pedig nem volt nagy hideg, úgyhogy a déli verőn könnyezni kezdtek a jégcsapok. — Indulhatunk, profesz- szor úr! Az utolsó háztól néhány méterre már bekanyarodott az erdőbe a gyalogút. A Kölcsönkapott gumicsizma fél szárig süppedt a hóba. — Csak nyugodtan, módjával, professzor úr! Ne sza- porázzuk a lépést. Mesésnek tűnt a téli erdő. A fák pőrére vet.kőztetett gallyain ujjnyi vastagon pihent a puha hó. A bokrok a tehertől földig hajoltak, mintha köszönteni akarták volna a látogatókat. Egy tuskó előtt megálltak, a vadőr pedig csizmájával szétkaparta a havat. — Itt pihenünk egy kicsit. Meredek kapaszkodó jön, nem árt, ha friss erőt gyújtunk., __ ( Folytatjuk)
