Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-29 / 24. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: ^ Szöuli szomorú játék VILÁGSZERTE ERŐSÖDIK a tiltakozás amiatt, hogy a dél-koreai rezsim a közeljövőben népszavazást akar tartani az ország alkotmányáról. Sajnos, a kü­szöbön álló népszavazást éppoly nehéz komolyan ven­ni, mint témáját, az alkotmányt. A háttér a következő: Pák Csöng Hi tábornok, a jelenlegi államfő 1961- ben szerezte- meg a hatalmat — puccsal. Államcsínye mögött már akkor vitathatatlan volt az amerikai tá­mogatás, A tábornok .hamarosan olyan diktatúrát ve­zetett be, amely a hírhedt Li Szin Man-féle időkre emlékeztetett. Megteltek a börtönök és a koncentrációs táborok. Az elnyomás a társadalom minden rétegére kiterjedt, a munkásoktól a parasztokon át az értelmiségig és az egyházak képviselőiig. A négy évenként sorra kerülő választásokon különösen dühöngött a terror. Az or­szág alkotmánya szerint az elnök 1972. után eleve nem jelöltethette volna magát. Ezért Pák Csöng Hi 1972-ben olyan ál-alkotmányt erőszakolt ki, amely lehetővé teszi az ő életfogytiglani elnökségét. A tábornok azonban még annyi fáradtsá­got sem vett magának, hogy ezt a törvénytiprást leg­alább összekösse valamiféle liberalizálás látszatával. 1973-ban két emlékezetes eseménnyel telt be a pohár. 1. A hírhedt KCIA, a még nevében is a CIA-re emlékeztető titkosszolgálat ügynökei egy tokiói szállo­dából elrabolták és hazavitték Kim Dzu Zsong nép­szerű ellenzéki politikust és 2. a biztonsági erők letar­tóztatták Szöul, a főváros püspökét. Diákzavargások robbantak ki és az egyetemistákhoz más rétegek kép­viselői is csatlakoztak. 1974. január 8-án erre Pák Csöng Hi kihirdette az úgynevezett szükségállapot­törvény első cikkelyét, amely a legcsekélyebb bírála­tot is bűncselekménynek nyilvánította, 'nein sokkal később a második cikkely bevezette a titkos hadbíró­sági tárgyalásokat, az 1974. január 14-én életbe lépte­tett harmadik, majd az újabb, áprilisi diáktüntetések után deklarált negyedik cikkely „törvényessé” tette az általános terrort. Ebben a légkörben került sor 1974. augusztus 15- én, az ország nemzeti ünnepén a Japánból hazatért emigráns, a 22 éves Mun Se Kvang merényletére az elnök ellen. Pák Csöng Hi sértetlen maradt, de felesé- E ge meghalt. Ezt az elnyomás fokozására használta ki ; a diktátor, aki most — á hazai és a nemzetközi tilta- E kozás nyomán — népszavazással akarja bizonyítani, ; hogy „joggal” pályázik az életfogytiglani elnökségre. A VILÁGSAJTÓ KOMÉDIÁNAK NEVEZI ezt a ; referendumot. Pedig nem az — sokkal inkább szo- ! moríi játék. IRA-tűzi játék Patak Károly, a» MTI tudósítója jelenti: Az IRA gerilláinak hét­fői újabb „tűzijátéka” után készültségben állt a Scot­land Yard tűzszerészi gár­dája és a Special Branch, a rendőrség különleges politi­kai osztálya. A manchesteri robbantás és a késő esti órákban ezt követő öt lon­doni bombamerénylet a legkiterjedtebb és össze­hangoltabb robbantássorozat volt á brit fővárosban azóta, hogy 1973 tavaszán a Price- nővérek és társaik megtá­madták az Old Bailey-bíró- ságot. és más állami intéz­ményeket. Az angol rendőrség sze­rint a londoni merénylete­ket egyetlen terrorista osz­tag hajtotta végre: gépko­csin kerületről kerületre szá­guldozott és egymás után helyezte el pokolgépeit. A főváros északi és nyugati körzeteiben útakadályokat állítottak fel. Egy • gyanús Volkswagen kocsit meg is állítottak és vezetőjét ki­hallgatták. Kedden monstre- razziák indultak a nagyvá­ros írek lakta kerületeiben. A hálón eddig két ember akadt fenn. A „Bomb Squad”, a rend­őrség ’ tűzszerészi és nyo­mozói csoportja bizonyosra vette, hogy újabb bomba- merényletek vannak előké­születben. Minden gyanús csomag bombariadói váltott ki. Jelentésünk időpontjá­ban például lezárták a Tra­falgar teret és a térről az újságbirodalom. a Fleet street felé vezető útvonala­kat, sőt magát a Fleet street-et is. Az MTI londo­ni irodájának ablaka alatt hangszóróé rendőrautó ha­ladt el, hogy a járókelőket fedezékbe irányítsa és a kí­váncsiskodókat elküldje az ablakoktól. Mindez harminchat órá­val azután történt, hogy az IRA haditanácsának az ál­talános várakozások szerint be kellett volna jelentetnie az újabb tűzszünetet. Lon­donban feltételezik, hogy a republikánus mozgalom jobbszámyának vezetősége elszánt pókerjátszmába fo­gott Többcsatornás hírközlés a Szál jut 4-el Horváth Béla, az MTI tu­dósítója jeleyti: Az űrhajósokat kedden is- j mót tájékoztatták a Földön > zajló eseményekről, ugyanis egy ízben felpanaszolták, hogy teljesen „elszakadtak” a Föld lüktető életétől. Az űrrepülés vezetői egyetér­tettek velük és felkérték a 1 szovjet hírügynökségnek a földi űrközpontból tudósító újságíróit, hogy készítsék el rendszeresen az űrhajósok ■ számára a Szovjetunióban és a világban történő esemé- - nyék rövid szemléjét. így telje« terheléssel mű­ködnek az űrállomás és a I földi űrközpont között léte­sített távközlési csatornák. Gubarev és Grecsko rádión, telexen és televízión keresz­tül egyaránt érintkezhet a földi űrközponttal. A Szal- jut 4. űrállomáson felszerelt „űrtelex” teljesen új beren­dezésnek számít. Az eddigi űrállomásokon ugyanis táv­írót alkalmaztak. A kozmo­nauták hétfőn este sugárzott újabb tv-riportjuk során működés közben mutatták be az űrtelexet a szovjet tv nézőinek. A berendezés rá­diótelexre hasonlít.. A Földről az űrhajósokat e kommunikációs rendsze­ren keresztül állandóan tá­jékoztatják a pályaadatokról és azokról a módosításokról, amelyeket az ő kérésükre hajtanak végre a repülési programon. A tudósoknak is rövidre kell fogniok a soron levő tudományos kísérletre vonatkozó mondandóikat, mert az űrállomás és az űr­központ közötti távközlési kapcsolat meglehetősen rö­vid. Az orvosok legutóbb ismét „fenyegető hangú’ üzenetet küldtek az űrállo­másra, mert — mint kide­rült — az űrhajósok, miután megtiltották nekik a pihe­nésre szánt idő megrövidí­tését, most az edzési időt „dézsmálgatják”, a munkaidó javára. Az űrállomással akkor sem szakad meg a rádióösz- szeköttetés, amikor kívül esik az űrközpont rádióinak hatósugarán. Amikor a Szal- jut 4. az Atlanti-óceán fö­lött repül a Szergej Korol- jov akadémikus nevű tudo­mányos kutatóhajó veszi át a stafétabotot. A több nagy hatósugarú antennával ren­delkező hajót bekapcsolták az orbita egységes távköz­lési rendszerbe, amelyet Molnyija típusú távközlési műholdakból hoztak létre. Szádot Párizsban Valéry Giscard d’Estaing francia államfő az Elysée-pa- lotában díszvacsorát adott egyiptomi vendége, Szadat el­nök tiszteletére. Pohár köszön­tőjében a francia államfő meggyőződését fejezte ki, hogy a minden érdekelt fél számára egyaránt kielégítő közel-keleti rendezés lehető­ségei ma ,,technikailag és dip­lomáciai síkon egyaránt” kedvezőbbek, mint eddig bár­mikor. Válaszbeszédében az egyip­tomi államfő elismeréssel szólt Franciaországnak a kö­zel-keleti kérdésben elfoglalt álláspontjáról. Szadat elnök franciaországi látogatásának második nap­ján, kedden ismét négyszem­közt találkozott; vendéglátójá­val. Giscard d’Estaing-nel. Ezzel egyidőben az elnökkel Párizsba érkezett egyiptomi miniszterek francia kollé­gáikkal folytattak tárgyaláso­kat, majd a két küldöttség az A hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodó Anvar Szadat egyiptomi államfő és vendéglátója. Valéry Discard d'Iistaing francia köztársasági elnök az Elysée-palotóban folytatja hivatalos megbeszéléseit. (Népújság tclefoto — AP—MTI—KS.) államfők vezetésével plenáris ülést tartott. Az egyiptomi elnök és kísérete kedden dél­a Párizs környéki ,i CSF üzembe Iá toga­Wilson amerikai útja Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Harold Wilson brit mi­niszterelnök é6 James Cal­laghan külügyminiszter ked­den este elindult észak- amerikai útjára. Wilson két héttel azelőtt látogat Ford elnökhöz, hogy elutazna hi­vatalos moszkvai látogatá­sára, s ez a sorrendiség megszokott az angöl diplo­máciában. Az angol kor­mányfő Ottawában Pierre Trudeau miniszterelnökkel folytat nem hivatalos meg­beszéléseket Ezután utazik tovább Wilson és Callaghan Washingtonba, ahol január 30-án és 31-én tekinti át Forddal az időszerű nemzet­közi ügyeket, a két ország együttműködésének kérdé­seit, mielőtt amerikai prog­ramját kiegészítené a Kurt Waldheim ENSZ-f6tit.kárral tervbe vett New York-i megbeszélésekkel. Wilsonnak az augusztus­ban beiktatott Fordnál ez tulajdonképpen bemutatkozó látogatása lesz. Megbeszélé­seik — tájékozott brit hír­források szerint — két na­gyobb területre: az energia­kérdésekre és az egyéb nemzetközi problémákra ta­golódnak majd. Az IKP kongresszusa A párt állandó küzdelmet folytatott a marxizmus—Ie- ninizmus támadói, a maois­ták, a jobboldali revizionis­ták és baloldali opportunis­ták aknamunkája ellen. A maoista vezetés — mu­tatott rá Radzsesvara Rao — mind jobban leleplezi magát az imperializmus és a nemzetközi reakció nyílt támogatójaként. Ezzel szem­ben, Indiának a hatalmas Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal való baráti, kapcsolatai óriási tá­mogatást jelentenek az in­diai baloldali és demokrati­kus erők számára. Az Indiai Kommunista Párt X. kongresszusa ked­den folytatta munkáját. Elő­ző nap a küldöttek meg­hallgatták Radzsesvara Rao- nak, a párt országos taná­csa főtitkárának beszámoló­ját az ország belpolitikai helyzetéről. A beszámoló rámutatott, hogy az IKP 1971-ben meg­tartott IX. kongresszusa óta eltelt időszakban a nemzet­közi életben radikális vál­tozások történtek a béke és a haladás erőinek javára, amelyek hozzájárultak az indiai baloldali és demok­ratikus erők harcának sike­réhez. A pekingi függöny mögött nMmsrn :97.Y Januar 29„ skerda MÁR A MÓDSZEREK IS sok mindent elárultak a kí­nai politika természetéről. Minden előzetes bejelentés nélkül, titokban ülésezett ja­nuár 8-a és 10-e között Kí­nában a maoista párt köz­ponti bizottsága. Nyilvánva- ' lóan ezen az ülésen szület­tek meg azután azok a dön­tések, amelyeket a január 13-án ugyancsak titokban összehívott és titokban ülé­sező IV. országos népi gyű­lés szentesített. Az egész fo­lyamatról a külvilágot — beleértve természetesen a kínai „külvilágot” is —csak akkor értesítették, amikor a folyamat már lezajlott. Mindenesetre az eseményt így is jelentősnek kell ítél­ni. Végső soron a földkerek­ség legnagyobb lélekszámú országáról van szó, amely­nek magatartása és politi­kai vonalvezetése nem le­het közömbös a nemzetközi politika szempontjából sem. Az a tény, hogy az orszá­gos népi gyűlést (tehát a parlamentet) végül is össze­hívták, feltételezte: viszony­lagos és ideiglenes kompro­misszum jött létre a kínai vezetés csúcsain folyó ha­talmi harcban. Hiszen a kí­nai parlament tíz éve nem ülésezett, noha a tíz eszten­dő alatt felelős kínai veze­tők nem egyszer „küszöbön- állónak” jelezték a parla­ment összehívását. Mindannyiszor elsöpörték azonban még e formális gyülekezet összehívását is azok a viharok, «melyeket már évekkel ezelőtt Liu Sao-csi államelnök, majd a Mao utódjának kikiáltott Lin Piao bukását és az úgy­nevezett „kulturális forra­dalom” idején kibontakozott frakcióharcokat követtek. A most hozott határoza­tok utalnak bizonyos sze­mélyi kompromisszumokra és a hatalmi harc „vihar- szünetére”, de ez a meg­egyezés nyilvánvalóan vi­szonylagos. A mült években általában két nagy csopor­tot különböztettek meg a kínai vezetésben : a Csou En-laj által vezetett „prag- matikusokat, vagy mérsé­kelteket” és a korukat te­kintve fiatalabb, a kultu­rális forradalom” idején fel­tűnt „radikálisok” csoport­ját. Ez utóbbit „sangháji frakciónak” is nevezték és a kombinációk ehhez sorol­ták Csiang Csing-et, Mao fe­leségét is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a felosztás mindenekelőtt a személyi hatalmi harcra vonatkozott, amely legfeljebb a gazda­ságvezetés és a belpolitikai élet stílusának különböző felfogásában nyilvánult meg. Semmilyen jele sem mutat­kozott annak, hogy a két csoport tagjait valamilyen különbség választaná el egymástól a nemzetközileg leglényegesebb kérdésben, az ádáz. szovjetellenességben. Ezt előrebocsátva: a par­lamenti döntések azt mu­tatják, hogy a 81 éves — és az ülésen nyilvánvalóan előrehaladott kora miatt részt nem vevő — Mao kü­lönleges helyzete nemcsak konzerválódott, hanem meg is erősödött. Elhatározták és az ülésen elfogadott új alkotmányba be is iktat­ták, hogy eltörlik az állam­fői tisztséget. Ezt Liu Sao- csi bukása óta egyébként sem töltötték be. Ráadásul a fegyveres erők főparancs­noki tisztét a Kínai KP el­nöke, tehát Mao veszi át. A másik, személyileg figye­lemre méltó határozat, hogy a hónapok óta betegeskedő, de az ülésen — legalábbis a hivatalos közlés szerint — részt vett 76 éves Csou En- lajt megerősítették minisz­terelnöki tisztségében. A JELEK SZERINT az ország harmadik emberévé, első miniszterelnök-helyet­tessé (egyébként tizenkettő van) Teng Hsziai-ping lé­pett elő. Teng, aki maga is jóval túl van a hetvenen, egyike voJt a „kulturális forradalom” idején a „radi­kálisok” által legheveseb­ben támadott funkcionáriu­soknak, de már körülbelül másfél esztendeje fokozato­san Visszatért a hatalomba. Mégpedig Csou En-laj tá­mogatásával, akinek legfőbb funkcióját Teng látja el a miniszterelnök kórházba vo­nulásának időszakában. Ha­sonlóképpen ' Csou bizalma­sának 6zámít a 76 eszten­dős Csien Jing marsall, aki­nek személyében Kínának Lin Piao bukása óta Ismét van hadügyminisztere. Mindamellett le kell aa& gezni, hogy az úgynevezett „radikálisok” a párt vezető testületedben megtartották eddigi pozícióikat és az új alkotmánytervezetet is en­nek a csoportnak egyik tag­ja terjesztette be. Mindez — bármilyen je­lentősége legyen is később a kínai politikai magatartás alakulása szempontjából — végső soron másodrendű. A politikailag leglényege­sebb kérdésben a központi bizottság és a népi gyűlés ülése megerősítette azt a kártékony, negatív vonalat, amely Kína magatartását eddig jellemezte. Sőt, ezúttal ez az irányzat az új alkot­mányban formai kifejezést is kapott. A még 1954-ben szerkesztett régi alkotmány bevezetője a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gokhoz fűződő megbontha­tatlan barátságról beszélt. Ezt a szakaszt, törölték az új alkotmányból. Helyét olyan bevezető foglalta él, amely az imperialistaellenes harc mellett különös éles­séggel szólít fel az úgyne­vezett „szociál im perializ- mus” elleni küzdelemre. Ezen a kínai vezetők kü­lönleges szóhasználata a Szovjetuniót és a szocialis­ta közösséget érti A TITOKTARTÁS fátylá­val burkolt és csak utólag, sommás hivatalos jelenté­sekben ismertetett pekingi események ily módon a bel­ső „hatalmi sakktáblán" esetleg létrehozhattak válto­zásokat — de a kínai poli­tika szovjetellenes fővonala a régi maradt. Harcok Kambodzsában Heves harcokról érkezeti jelentés kedden a kambodzsai főváros körzetéből. Mint a TASZSZ hírügynökség bang­koki jelentéséből kitűnik, a leghevesebb összecsapások Phnom Penhtől mindössze másfél kilométerre zajlottak le. V-lággazdosági ABC 12. Diszkrimi­náció A diszkrimináció köz- ** gazdasági, jogi fo­galom, hátrányos megkü­lönböztetést jel'ent. Normális kereskedelmi kapcsolatok alapvető felté­tele az, hogy az egymás­sal kereskedő országok, egymásnak egyenlő felté­teleket biztosítsanak, tehát ne hozzák partnerüket hátrányos, megkülönböztc tett helyzetbe a többi partnerhez képest. Ennek kifejezett tilalmat tartal­mazza, pl. az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény. a GATT. amelynek hazánk is szer­ződő fele. Diszkriminációnak, hát­rányos megkülönböztetés­nek számít pl., ha egy or­szág másik: áruját maga sabb vámokkal sújtja, vagy az onnan származott áru behozatalát jobban korlátozza, mint bárrkely más ország áruját. A diszkrimináció gazda - sági jelentőséget az adja, hogy a hátrányos megkü­lönböztetés alá vetett or­szág, vagy egyáltalán nem juthat be az őt diszkrimi- náló ország piacára, mi után a konkurrensei na gyobb lehetőséget kaptak, vagy csak tetemes anyagi áldozat árán értékesítheti ott termékeit. Olyan vámok, korlátozá­sok, amelyek minden or ­szágra egyformán vonat­koznak, nem tekinthetők diszkriminációnak, mint ahogy azokat a különleges vámkedvezményeket vagy egyéb mentességeket sem tekintik annak, amelyeket egy ország, pl. csak szom­szédainak ad az úgyneve­zett kishatárszóli forgalom tekintetében, illetve csak olyan országoknak, ame­lyek vele együtt vámuniót vagy szabadkereskedelmi övezetet alkotnak. Ne,m minősül diszkrimináció al­kalmazásának az sem, ha egy ország az úgynevezett általános preferenciáiul vámrendszer keretében elő­nyöket nyújt a fejlőd£ or­szágoknak. m *

Next

/
Oldalképek
Tartalom