Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

1 éli e§íék Múzsákon A Somogy megyei Buzgó­kon még most is dívik az egykor kedves tétesti időtöl­tés. a kézimunkázás. A bu- zsáki asszonyok — igaz, már nem saját céljukra, hanem a Siófoki Háziipari Szövet­kezet részére — nagy türe­lemmel készítik a buzsáki rátétest, az úgynevezett vá- zas-at és boszorkányost. Üj divat is született Bu- asákon. a tányérfestés. A '•lagyományos motívumokkal díszített tányérokat részint saját lakásuk díszítésére, ré­szint eladásra késztiik a bu- zsaki pingáló asszonyok. i MTI-foto — Bajkor József)­Gyöngyös város közművelődési terve 1975. évre (Tudósítónktól) Az MSZMP 1972. novem­beri KB-határozata által megjelölt céloknak megfele­lően, Gyöngyösön is javultak * közművelődés személyi és tárgyi feltételei. Erről számolt be a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak művelődésügyi osztályve­zetője. A közművelődési te­vékenység tartalmi munkájá­ban is hasonló, pozitív vál­tozás történt. Az elmúlt két- három évben nemcsak a munkásság arányszáma vál­tozott meg, hanem a szak- képzettsége és a műveltségi szintje is. Szocialista brigád­jainkban mind jobban ta­pasztalható, a növekvő kul­turális fogékonyság, amelyet elsősorban művelődési ottho­naink. a könyvtárak, film­színházak, múzeumok érez­tek meg a legjobban és fo­gadtak nagy örömmel. A dolgozók tanulási kedve növekedett, emelkedő ten­denciát mutat a dolgozók es­ti. általános iskolájába, gim­náziumába és szakközépisko­lájába beiratkozottak szá­ma. Jelenleg Gyöngyösön mintegy 1400 fő a dolgozó ta­nulók száma. Jelentősen meg­változott. és módosult pa­rasztságunk életmódja is Persze — amint ezt a mű­velődésügyi osztály beszámo­lója is hangoztatta —, van­nak jelentős hiányosságok is. Még ma is számottevő azok­nak a munkásoknak a száma, akik az általános iskola nyolc osztályát nem végez­ték el. Előfordul, hogy a munkahelyi brigádok kultu­rális vállalásai is főn-malisak. A parasztság növekvő anya­gi jólétével még nem fejlőd­nek arányosan a kulturális célokra fordított anyagi erők, s az értelmiségiek között is sokan vannak, akik nem ta­núsítanak megfelelő aktivi­tást a kultúra, a műveltség terjesztésében. Sajnos a vá­ros könyvtári ellátottsága — az elmúlt két évben történt fiókkönyvtári bővülések el­lenére is — szegényes, • főképpen a központi könyv­tár gondjai súlyosak. A vá­rosi művelődési ház munkája az objektív körülményekhez képest jelentősen fejlődött, I csoportjai több esetben or- I szágos rangot vívtak ki Ma­gúknak. A mozihálózat kor­szerűsödött, a Mátra Múzeum látogatottsága megnőtt. Ja­vulás mutatkozott a TIT munkájában és jónak mond­ható Gyöngyös tömegkom­munikációs ellátottsága is (sajtó, tv, rádió). A beszá­moló érintette az ifjúsági klubok és oktatási intézmé­nyek elmúlt évi tevékenysé­gét, majd az 1975-06 év for­tosabb feladataival foglalko­zott. A jövőben nagy gondot kell fordítani a korszerű is­meretek terjesztésére, az élet­mód, az életforma alakításá­ra, a közéleti aktivitás fej­lesztésére. A közművelődés támogatásával jóval több segítséget várunk a munka­helyi vezetőiktől, a mezőgaz­dasági és Ipari üzemek, vál­lalatok értelmiségi dolgozói­tól is. Javítani kell a köz- művelődési és közoktatási in­tézmények: kapcsolatát, de szorosabb kapcsolatra van szükség a párt-, állami «■ gazdasági szervekkel is. A közművelődés működési költségeit korszerű színvonal­hoz mérten kell biztosítani, ezért a szövetkezeti és vál­lalati kulturális alapok nö­velését a képződő jövedelem­mel arányosan kell előirá­nyozni. Következetesebben kell érvényesíteni a kulturá­lis munkaterületeken is s párt káderpolitikai elveit, hisz csak magasan kvalifikált szer­vező és irányító szakemberek tudják valóban eredménye­sen szolgálni és képviselni életünket A tervek több jelentős kép­zőművészeti, irodalmi, szín­házi és sportrendezvényt tar­talmaznak az 1975-ös évre, amelyek közül is kiemelke­dik az újonnan megrende­zésre kerülő Gyöngyösi Szü­ret. Baranyi Imre Ismerjük? Kicsi ország és mennyi a tája, szép, varázsos, kegyet­len, simogató, egyedülálló: nekünk mindig édes Hazánk: Magyarország. Ismerjük? Történelmét, amelyben semmivel sem kevesebb a dicsőség, mint a más népe­kében, és semmivel nem ke­vesebb a kudarc sem. És nem is az évszázadok, ha­nem csak az évtizedek törté­nelmét, amely j »szerint a ma mind kevesebb, de még élő szemtanúk számára csak történet Az ő történetük. Ismerjük? Jelenét és jövőjét, a táj változó arculatát, a soha nem volt ,de mindig megálmo­dott Magyarországot, ahol nem egy naiv utópia való­sul meg, hanem a tudomá­nyos eszme, és ahol a tuda­tos tervezés és a szorgos munka, a konok következe­tesség nyomán új társada­lom, de még új táj is épül és benne új ember formáló­dik. Ismerjük! Vagy legalábbis azt hisz- szük, hogy jól ismerjük. És lám, kiderül egy filmsorozat már második folytatásában, hogy az ügyes szem. a láttat- ni akaró akarat, a szólni tu- > dó és bírni is képes száj mi mindent, mi újat tud még el­mondani mindarról: amit tu­dunk. Vagy, hogy Inkább tudni véltünk. Okos, nemes és szerzőik számára is izgalmas, jó fel­adat volt a Hazánk, Magyar- ország című sorozat. Már ön­magában az a tény, hogy a térképpel, a térképészet tör­ténetével, e volt világ tudo­mányos felmérésével, azaz­hogy földi világunkkal kezd­ték sorozatukat, ebbe“ he­lyezve belé hazánkat, nem ki- és elszakítva a hazánk­tól, a földtől egyértel­műen árulkodott a rendező Lakatos Vince és az opera­tőr Lakatos Iván szándéká­ról. A világ számos országa közül bemutatni óhajtanak egyet, Magyarországot, a mi hazánkat. A nekünk leg­kedvesebbet. Expedíciót ve­zetnek saját életünkbe, s ez az expedíció egyszerre izgal­mas és szépséges, tanulságos és minden bizonnyal lelke­sítő is. A második részt a Volt egyszer egy viharsarok — or­szágrésznyi terület történő.' tt és utóbbi kori történelm -t dolgozza fel kevés, de lényeg­re törő szóval, kitűnő opera­tőri munkával, a múlt és a jelen okos 'szembeállításával, a gépek között is mincMg az embert kutatva, a kézről in­dulva a kamerával, hogy ?z archoz jusson el, vagy forr­va. A kongresszusra és fel- szabadulása 30. évfordu'óiá'a készülő ország ünnepi készü­lődésébe hanadatával, szán­dékával kitűnően beleülő, e készülődés hangulatát is se­gítő sorozat minden bizony­nyal újabb ismereteket nyújt majd hazánkról a jól ismert ismeretlenről — Magyaror­szágról. , (gyurkó) Kétmilliárd értékű szo?ctkezHi termék a kicsinyeknek Jellem a mérlegen (A Parts Match-ból) A* idén előreláthatólag mintegy kétmilliárd forint értékű gyermekellátási cikk készül az ipari szövetkeze­tekben. Az egyre korszerű­södő ki»- és középüzemek­ben különösen sok gyermek­ruházati cikket állítanak elő, ez adja a termékcso­portban a szocialista ipar termelésének mintegy 40— 50 százalékait 113 szövetke­zetben szabják, varrják m ízléses gyermekruhákat, a gyermekholmik 70 százalé­kát belföldön értékesítik. Tizenhárom szövetkezet készít gyermekcipőket, ezek­ből ak 1970. évi 270 ezer párral szemben az Idén már 1,2 millió párat készítenek. A hazai gyártmányú gyer­mekkocsik 82 százalékát ugyancsak ipari szövetkeze­tek készítik. Az utóbbi időben választé­kosabb a szövetkezeti gyer­mekbútorok kínálata. Ter­melésük négy év alatt meg­négyszereződött, s különösen kelendőek a különféle típu­sú, fából készült szekrényso­rok, heverők, gyermekgarrü­túrák, íróasztalok, mini-fo­telek. Az ipari szövetkezetek nemrégiben több olyan új terméket mutattak be a ke­reskedelemnek, amelyek so­rozatgyártását már meg is kezdték. Az óvodák, böl­csődék korszerű berendezé­sét szolgálja a kalocsai Asz­talos- és Építőipari Szövet­kezet „Katty-patt” elnevezé­sű garnitúrája, amely 139 variálható 4 alkatrészből áll. £ típusból a szövetkezet az idén 140—150 garnitúrát ké­szít, s gyártásának bővíté­sére új üzemrész kialakítá­sát határozta eL A* ipari szövetkezetekben készülő gyermekjátékok ér­téke a múlt évben megköze­lítette a 180 millió forintot s a hazai játékáru termelés 50—60 százalékát tette ki. Termelésüket az idén továb­bi 20 százalékkal növelik, s különösen sok műanyag- játékot készítenek, amelyek viszonylagos olcsóságuk mel­lett változatos formájuk, szép színeik, higiénikus tu­lajdonságaik miatt egyre kedveltebbek. (MTI) Pintér István: tK fejhetek a magyar FEGYVERES ELLENÁLLÁS( TÖRTÉNETÉBŐL A másik Magyarország jelentkezése 18 15 Hol vagytok, ti régs já szótársak? Mint már a riportsorozat előző két részéből is érte­sülhettek a tévénézők, a mű­sor szerkesztő-riportere. Pásztor Ferenc — egykori osztály társait, barátait ke­resi fel. A salgótarjáni acél­gyár-telepi iskola naplóját egvkori tanítójuk. Borsos Gábor lapozza fel. Felelésre szólítja volt tanítványait. Arról kérdezi őket, mivé lettek, mit tanultak, mire vitték az életben. A sorozat mindegyik ré­sze önálló alkotás. Egy-egy életutat kísér, egy-egy meg­valósult álmot mutat be. Megismerkedhettünk a piló­tával. Jekkel Rudolffal és Siraki Dezsővel ..Amerika-, ból” — s a következőkben láthatjuk majd Babjak La­jos-1, aki lakatos szeretett vo la lenni, dr. Dlanovszki Gj '.lát. az esztergálás sze­rel meséi, Balázs Józsefet, a futballbíró lakatost. Vonsik Gyulát, a filozófiaitudamá- nyok doktorát —és ez alka­lommal Maiczen Józsefet, a „főnököt”. 1975. január ti., kedd A független, szabad, de­mokratikus Magyarországért folyó harc fő erejét a dolgo­zó nép legjobbjai alkották, élen a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjával. A kommunisták már a háború­ba lépés előtt, még inkább utána jól láttáit, hogy a há­borúval nemcsak a reakció, hanem a nemzet is elpusztul­hat. Mindent félretéve tehát az egész nemzet, valameny- nyi. a Hitlerrel" való háborút elutasító magyar összefogásá­ra szükség van, legyen az akár munkás, paraszt, hiva­talnok, burvjsuj vagy birto­kos. keresztény vagy zsidó, magyar vagy nem magyar '•cmzetiségű. Űjabb Muhi, Mohács és Trianon elhárítása érdeké­ben a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja felhívás­sal fordult a nemzet egyete­méhez, szorgalmazva „az or­szág szabadságának a meg­védése érdekében minden né­metellenes és haladó politi­kai erővel való együttműkö­dést”. Hangsúlyozza a felhí­vás, hogy „az azonos célért felsorakozó erőknek az ország fennállását fenyegető veszély közelségében nem szabad egymást felemészteniük, ha­nem együttműködéssel köl­csönösen erősíteniük kell egymást”. A kommunisták felismer­ték azt is, hogy e tragikus időszakban nem elég csak a demokratikus erők számba­vétele, egy második kiadású Márciusi Front megteremté­se, hanem az összes HitleT- ellenes erőket tömörítő Nem­zeti Harci Frontra vagy köz­ismertebb néven Független­ségi Frontra van szükség. Adódhatnak az ország életé­ben olyan válságok — írták —, amelyek elhárítására „egész széles — mondjuk ki a szót — nemzeti összefogás­ra van szükség”. Mégpedig olyanra, amilyen az 1848-as szabadságharcban bontako­zott ki, amikor „a nép egy­szerre harcolt a haza ezer­éves földjéért, a sajátjáért, jobbágytelkének biztosítá­sáért”. Minden kommunistát és a népfront célki tűzéseinek ko­rábban már megnyert hazafit a kommunista párt e feladat valóra váltásának szolgálatá­ba állított. A börtönök, in­ternáló táborok és akasztó­fák árnyékában szinte em­berfeletti energiával láttak hozzá a feladatok megoldá­sához. Lehetetlennek tűnő helyzetekben, sok esetben az osztályharc túlsó partján ál­lókkal közvetlenül vagy közvetve vitázva érték él, hogy 1941 nyarán a még ke­vesek által képviselt gondo­lat 1941 őszére az egész or­szág németellenes közvéle­ményét lassan átalakító és a nemzeti összefogást országos üggyé formáló erővé váljék. Még az e problematikával foglalkozó kutatók számára is szinte .rejtély, hogy ho­gyan vált lehetővé 1941 nya­rán: a kommunisták által zászlót bontott nemzeti össze­fogás politikáját hónapokon keresztül baloldali és német- ellenes polgári lapok — Nép­szava. Magyar Nemzet. Sza­bad Szó, Független Magyar- ország, Kis Újság stb. — ha­sábjain, ha „virágnyelven” is, központi problémaként szerepeltetni, 1941 őszén a kommunisták: szorgalmazására már mind többen sürgették, hogy az „elméleti vitát gyakorlati kérdések felé tereljék.” Sür­gették a „mi oldalunkon je­lentkező erők tömörítését” és „egy új politikai front meg­alakulását”. 1941. október 6-i Batthyány téri, november 1-i Kerepesi úti temetőben lezajlott anti­fasiszta tüntetés, a közön megnyilatkozások a Népsza­va karácsonyi számában, a különböző antifasiszta kul- túrmegmozdulások, ahol ez­rek és ezrek értették meg a József Attilától „kölcsönzött” verssorok időszerűségét ém lényegét: Adj emberséget ae embernek Adj magyarságot a magyarnak Hogy mi ne legyünk német gyarmat, Ezek az előadások a nem­zeti összefogás politikájának fórumává és a nemzeti füg­getlenség melletti lelkes po­litikai demonstrációkká vál­tak: A fenti előzmények után 1942 tavaszára az antifasisz­ta erők táborában megértek a feltételek „a cselekvő együttműködésre”. S így februárban a KMP kezdemé­nyezésére megindultak a tár­gyalások egy közös szerv lét­rehozására. 1942 március ele­jén megjelent a Magyar Tör­ténelmi Emlékbizottság fel­hívása, amely közös harcra, a közelgő nemzeti ünnep an­tifasiszta szellemben. való megünneplésére hívott fel. A felhívást aláírók között kommunisták, szociáldemok­raták. különböző pártállású újságírók éppúgy megtalál­hatók, mint egyes szakszer­vezeti vezetők, kisgazdapár­ti politikusok, képviselők. nagy művészek. 1942. március 15-én m IV tófi-szobornál és a környe­ző utcákon lezajlott — a há­ború alatti legnagyobb — an­tifasiszta tüntetés a másik Magyarország jelenlétét mu­tatta, azét a Magyarorszá­gét, amely háború helyett békét, fegyverek helyett ke­nyeret, zsarnokság helyett demokráciát és földet köve tét A kunnflny a tQntetős után a kegyetlen megtorlás és • mézes madzag jól «mert módszeréhez nyúlt. A kom­munisták százai kerültek börtönbe és tatemáilótáborba.. Rózsa Ferencet, RezS Ká­rolyt, Schönhere Zoltánt, Borkanyuk Alexát és még sok más társukat meggyil­kolták. A baloldali szociálde­mokraták, szakszervezeti ve­zetők százait frontra küldték, a polgári demokraták pedig állandó rendőri zaklatások­nak voltak kitéve. Azok, akik hajlandónak mutatkoztak a Kállay-kormánnyal együtt­működni egy eleve kudarcra ítélt „hintapolitikában”, morzsákat kaptak a kor­mánytól, hogy azután vele együtt egy országot veszítse­nek el (Fclyta^íuk.) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom