Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

szünetjelekkel Színház Bál-hogyan is állítják, évek éta nincs Egernek önálló színháza. Mióta a miniszté­rium közreműködésével egy sohasem folytatott kezde­ményezés első lépéseként összevonták az egri és a miskolci színházat, jogilag a miskolci Nemzeti Színház tart előadásokat Heves ' me­gye Székhelyén. Az össze­vonástól függetlenül az eg­riek azért továbbra is a Gárdonyi Géza Színházbá járnak és mi tagadás, 'ne­künk is jobban esik leírni így: premier az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. Van ebben persze egy kis nosz­talgia, ám fellelhető a fo­galmazásban az önálló egri színház reménye is. Különö­sen azok után, hogy az egri és a miskolci színház „há­zasságáról”, mint kísérlet­ről a minisztérium, megálla­pította, hogy az bizony nem vált be, s így más utakon kell keresni a korszerű vi­déki színházi struktúrát. A „házasság” ettől függet­lenül maradit, . s- a kötelék érvényes ma is. Nem is a múltat kívánják felpanaszolni ezek a sorok. Márcsak azért sem, mert a miskolci színház éveken ke­resztül tartotta ígéretét: a két megyeszékhelyen egyen­rangú előadásokat Iáhatott a közönség. Igaj, a megye alig néhány színházi elő­adást kapott — ma már egyet sem! — Egerbe pedig vendégségbe érkeznek a szí­nészek; hiányzik az alkotó­műhely. Ugyanakkor emel­kedett az előadások színvo­nala; az ország legnagyobb vidéki társulata vonultatta fel tehetséges művészeit. No­ha minden bizonnyal annak a rangos színházi embernek van igaza, aki úgy véleke­dik, hogy „az utazó színház soha sem ér tel az állandó színház magaslatára”, mégis leírhatjuk:' sokszor forró hangulatú premierek, sike­res előadások tanúi voltunk az utóbbi években. S ami az előadások színvonalát il­leti. jószerint nem panasz­kodhatunk erre az évadra sem. * Másról van szó■ Az egri. közönség igazán derekasan -viselkedik: évről évre nagyobb az érdeklődés, emelkedik a bérletesek — köztük az üzemi munkások — a nézők száma. , Része van ebben a műsortervnek, az előadásoknak, de ugyan­akkor az egri közönség szín­házhoz való ragaszkodásá­nak is. A közelmúltban a miskolci Nemzeti Színház igazgatója úgy nyilatkozott e lap hasábjain, miszerint figyelembe véve a két vá­ros lakóinak számét, Eger­ben sokkal jobban megy a színház, mint Miskolcon. Éppen ezért meglepő hogy Eger az utóbbi időben alá­rendelt szerepet játszik eb­ben a házasságban, s e nagy múltú város színházi mű­sorrendjét, előadásait nem a helyi, hanem a miskolci igé­nyek határozzák meg. A színház vezetői termé­szetesen biztosítják Egernek az évadra szóló 180 előadást. Ezt követeli a megállapodás, de erre sarkall a bevételi terv teljesítésének szándéka is. Csakhogy nem mindegy, mikor és hogyan kapja Eger ezeket az előadásokat! Rend­szeresen, vagy rendszertele­nül. . . Nem mindegy, hogy a helyi közönség hagyomá­nyai, szokásai és igényei alakítják-e a műsorrendet, vagy a miskolci előadások. Nem beszélve arról, hogy ma mér rég a múlté az a gya­korlat Is, hogy Egerben pró­bálnak a színészek, s az évad néhány műsorát itt mutatják be először. Általában szeptemberben kezdődik az évad a színhá­zaknál. Egerben csak októ­ber 10-én. Ismétlődő jelen­ség, hogy ha Miskolcon premier van, Egerben zárva a színház, ha nagy produk­ciót néz a miskolci közön­ség, Egerben sötét a színház, a műsorplakátokon pedig szünetjelek mutatják: nincs előadás. Decemberben napok teltek el előadás nélkül, mindössze egyetlen vasár­nap játszott a színház Eger­ben, de hiányzott a színház szilveszter éjszakáján is. Januárban még rosszabb a helyzet, hiszen mindössze 12 napot játszik a színház, s így ismét egymást követő napok és hétvégek telnek él a Gárdonyi Színház jelen­léte nélkül. Csökkennek az előadások — s ami még rosszabb t— rendszerteleneb­bé válik a színház egri je­lenléte. Mi jöhet még....? Hiszen ezzel a módszerrel esetleg ki is lehet szoktatni a közönséget a színházból!... A miskolci színház veze­tői nyilván nem ezt akar­ják. Ismerjük gondjaikat, tudjuk, hogy az egymást kö­vető próbák és a miskolci előadások még azt sem te­szik lehetővé, hogy legalább a bemutatók idején fél nap­pal előbb érkezzenek a szí­nészék, hogy így az egri színpadon is tarthassanak egy próbát, mielőtt felmegy, a függöny. Pedig a színész és a közönség egyformán érzi, tudja, hogy olykor mennyire hiányzik ez a he­lyi főpróba. Az is nyilvánvaló, hogy ezekben a napokban, amikor például Miskolcon mutatják be az Egerek és emberek című musicalt, a szereposz­tás nehézségei miatt nem tud Egerben játszani a szín­ház. De amikor fordul a műsor, s Egerbe keiül a szóbanforgó musical, Mis­kolc nem marad, nem ma­radhat előadás nélkül, szín­ház nélkül. Ügy ahogyan Eger! De e gondoktól függetle­nül, vagy ezzel együtt, a miskolci Nemzeti ' Színház jelenlegi konstrukciójában két társulat összevonásából jött létre, mégpedig azzal a céllal, hogy kielégítse Mis­kolc és Eger igényeit. S el­sősorban e két város színhá­zához, közönségéhez mére­tezték a társulat létszámát és költségvetését is. Igaz, nem lenne bölcs do­log vitába szállni, mégin- lsább versenyezni a nagy Miskolccal. Csak elismerés­sel fogadhatjuk ragaszkodá­sukat, színházszeretetüket, s azt a jogos igényt, hogy minél többet játsszon a szín­ház Miskolcon, a környékén és Borsodban is. Mert a színház csak így, ezzel a rendszerrességgel szolgálhat­ja hivatását, az emberek művelődését, kulturált szó­rakozását, s a közművelő­désről szóló párthatározat megvalósítását is. De hát éppen erről van szó Egerben is! Itt is ugyanazokat a' felada­tokat kellene betöltenie a színháznak! Ezért kell — jobb híj.ián — ragaszkodni ahhoz, hogy az ország leg­nagyobb vidéki színháza tu­lajdonképpen két székhely­ivel rendelkezik: Miskolccal és Egerrel. S figyelembe kell venni mindkét város hagyo­mányait és jogos igényeit. Valahogy úgy, mint egy házasságban az egyenjogú­ság alapján. Igaz, ott azért valamivel könnyebb a válás... Márkusz László 20.10 Viva Maria! Farsang 1975 Midi, rózsakvarc és társai Tessék „£neklem a farsang napjait s Dorottyát, Ki látván a dámák bájos állapotját, Camevál s az ifjak ellen feltámada S diadal mat is nyert pártába unt hada Olljr Jármát, zendülést viadalt beszélek, A milyt nem láttam miolta csak élék.” A XIX. század fordulóján Írja Csokonai ezeket a soro­kat. Azóta változott a világ, de a farsang ma is a vidám­ságot, a jókedvet idézi. Most szedjük csokorba, mi minden kell farsangra készülőben egy igazi jó mulatsághoz. Először is egy klassz ruha. Irány a varrónő. Óarany barnával — Legjobb lenne, ha bár­sonyból, vagy mintás jersey- ből varmánk — mondja az egri ktsz részlegvezetője. — Jerseyben az óarannyal át­szőtt barna, a lila, vagy a fe­kete a legdivatosabb az idén. A múlt század utolsó éveiben. Dél-Amerikában vagyunk. Itt folytatja apja „mesterségét” az az ír anarchista lány, akit Bri­gitte Bardot alakít. Az anar­chista lány hidakat, vonatokat, középületeket, laktanyákat rob­bant, egymaga veszi fel a har­cot az angol gyarmati kato­nasággal és a helyi kiskirály martalócaival. A film másik fő­szereplőjével, Jeanne Moreau­val együtt sokat táncol, énekel és mellékesen „feltalálják” a sztriptízt — századvégi módra. A látványos, szórakoztató olasz—francia filmvígjáték te­le van mulatságos ötletekkel. S a francia vígjátékokra jellem­ző fordulatokkal. Mindeneset­re a Viva Máriái — jó szóra­kozást igir. választani. (Foto: Puskás Anikó) A nyakrészét dekoltázzsal is csinálhatnánk, esetleg egy kis bolerót is készíthetünk hoz­zá. Fiataloknak a mini és a maxi egyaránt jól áll, de leg­ideálisabb a térdet takaró ruha, a midi. Annak, aki esetleg jobban kedveli a szoknya-blúz megoldást, kife­jezetten loknisan szabott mi­dit ajánlott csipke blúzzal. — Maradjunk az utóbbinál --- búcsúzom —, ezt máskor is fel tudom venni. A ruha már meglenne, de azért jól feldobná valami ék­szerféle. — Bársony alapon csodála­tosan mutat ez a csillogó kö­ves strassz — mondják az ékszerboltban. — Ha más anyagú a ruha, inkább csu­pasz nyakon viselhető. Ha­sonló klipszet, karperecét is tudok mutatni. Ha mintás az anyag, akkor ezek közül ajánlhatok — mutatja a har­sány színű sárga, piros, fehér nagyszemű gyöngyöket, fül­bevalókat, gyűrűket. — De ha igazán divatosat akar. itt egy rózsakvarc, vagy ott az a másik, az a türkiz nyakék. ...hogy a tekintet tüzes legyen A kozmetikusnál várakozni kell, pedig csak tanácsot aka­rok kérni. — A tekintet legyen tüzes, most az a szép! Az. arc színe természetesen rózsaszín, kis pirosítóval is lehet rajta se­gíteni, a szemöldök is ter­mészetes vastagságú, vagy csak egészen hosszú, fel le­het te^mi műszempillát la Egyébként a szemhéj a leg­hangsúlyosabb, de a fekete kihúzás korszaka leáldozott, y inkább a színes szemhéjfesté­kek a divatosak; a kék bár­melyik árnyalata, a zöld es a türkiz is. A bálokra ki le­het próbálni az ezüst, vagy az arany flitteres festéket is.-#■ És a száj? — Ismét divatba jött a rúzs. Bár sokan egészen bar­nás, vöröses árnyalatot hasz­nálnak, ne mmindenkinek áll jól, ezért inkább valami diszkrétebb színt javaslok. A fodrászüzlet következik; — Melyik most a legme­nőbb frizura? — A Sasson. — Akkor kérek gyorsan egy Sassont! — Félhosszúra, vagy rö­vidre, gombafrizurára, vagy oldalt elválasztva, frufruval. vagy anélkül, elől göndörre és hátul simára, vagy telje­sen göndörre, csibészesre, vagy romantikusra? — Melyik a legújabb? — Az elől göndör, hátul sima. — Rendben. Jöhet az olló. ...vagy pettyes orrú kínai Egy jópofa álarc is kell»* ne. Az üzletben lehet válo­gatni; van félszemű kalózfi­gura, félelmetes szerecsenfej, lisztes ábrázatú bohóc, vak- kantó kutyát, visító malacot formázó maszk és egy pety- tyesorrú kínai is. Végül egy bumburnyák fejet választok, s hozzá egy harsogó trombi­tát. Kezd kialakulni a farsangi hangulat, már csak a zene hiányzik. Vajon milyen dal­lamra táncolunk? A zenészek véleménye! — A gyors ütemben a shake egy új változatát jár­juk majd, mégpedig úgy, hogy a test egésze mozog, a kézfejek a vállnál helyez­kednek el, a könyök pedig úgy jár, mintha repülni akar­nánk. A lassú számoknál a harmincas évek ruha- és fri­zuradivatjával együtt föl­elevenedik a régi, kedves tangó. ★ Most már igazán együtt van minden. Jöhet a fény, a muzsika *és a pezsgő! Kez­dődhet a farsang! Kérem a karját, Karnevál Herceg. ..i! Németi Zsusxa Pintér István; Fecmm memum TÖRTÉNETÉBŐL (Bevezető) 30 évvel ezelőtt, amikor az ország keleti részében meg­jelentek a szovjet csapatok, hogy a fasisztákat kiverve, az országot felszabadítva, visszaadják hazánk függet­lenségét és biztosítsák né­pünk számára a demolcrati- kus és szocialista megújho­dás feltételeit, az ország leg­nagyobb részében a magyar fasiszta rendszer utolsó, de annál véresebb haláltáncát járta. Radnóti Miklós, az antifasiszta harc lánglelkű költője 1944. október 31-én Szentkirályszabadján így formálta ezt meg versének megrendítő soraiban: „Mellé zuhantam, átfordult a teste s feszes voll már, mint a húr ha <pattan Tarkólövés. — Így végied hát te is, — súgtam magamnak; csak feküdj nyugodtan, Halált virágzik most a türelem. —< Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.” Míg a magyar nép elvete­mült ellenségei egy nemzet sírját ásták, a föld alá szo­rítva harcolt egy másik Ma­gyarország. amelynek zász­laján az évszázados magyar szabadságharc és a fasiszta zsarnokság ellen küzdő né­pek ismert jelszava állt: függetlenség, szabadság, de­mokrácia. Cikksorozaitunkban — a teljesség igénye nélkül — azt kívánjuk bemutatná, mi­lyen feltételek között bonta­kozott ki a másik Magyar- ország küzdelme, a magyar ellenállás a nemzetvesztő politika ellen, milyen mér­tékű volt ez a harc, és ho­gyan járult hozzá hazánk demokratikus újjászületésé­hez. 1. Az árral szemben úszva 1941. júnrusábaa Hitler megtámadta a. SaowjetuMéőti Az ezer szállal a nácikhoz kötődő magyar urak többsé­ge a gyors győzelqpi remé­nyében a háborúhoz csatla­kozást szorgalmazta. „Orosz­országgal szemben épp oly gyors sikerekre számítha­tunk, mint eddig... — írta a kormánynak a vezérkari főnök — olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgó­sított magyar haderő foko­zatos leszerelésére számítha­tunk, hogy a bevonultatott tartalékosok még az aratás­ra is hazatérhetnek.” A kez­deti náci sikerek láttán meg­szédült magyar uralkodó köröket nem érdekelte sem­mi más, mint a részvétel a koncon való osztozkodásban és az a remény, hogy a Szovjetunió megsemmisítése egyben likvidálja „a bolse- vizmus örökké fenyegető li- dércét”. Nem emlékeztek, vagy nem akartak emlékez­ni a Szovjetunió azon baráti gesztusaira, amelynek célja éppen az volt, hogy az or­szág függetlenségét, önálló­ságát, háborúba sodródását jelentő német „barátság”- gal szemben egy más alter­natíva lehetőségeire hívja fel a E gyeimet. A március­ban átadott 1848-as szabad- ságharc-zaszlók a Hadtörté­nelmi Múzeumban nem tud­tak beszélni, a nemzetközi vásár szovjet pavilonját is rég bezárták már, Molotov, szovjet külügyminiszter Bár- dossy Lászlóhoz intézett és a háborútól való távolmara­dásra felszólító távirata a rtüniszteretaök »»ebében la­pult, éppúgy, mint » kassai provokatív bombázásról szó­ló repülőtér-parancsnok je­lentése. A „végzet” elindult és eikövetkezett a magyar történelem egyik legsötétebb, legválságosabb korszaka. Horthyék a háborúhoz meg­bízható hátországot akartak, ezért mindent elkövettek, hogy az országban temetői csend legyen. Ezt pedig csak úgy biztosíthatták, ha min­den olyan erőt, amely a kor­mány háborús politikáját gátolta, a belső ellenállást szervezi, némaságra kény­szerítenek. A terror, amely eddig is a rendszer legfőbb elnyomó eszköze volt, most mindén korábbinál nagyobb lendületet kapott. Kommu­nisták, baloldali szociálde­mokraták, antifasiszta haza­fiak ezreit bebörtönözték és internálták. A meglevő in­ternáló iáborok és börtönök szűknek bizonyultak, újak­ra volt szükség. Kistarcsa, Nagykanizsa, Topolya, Sár­vár, Szabadka, Kolozsvár, és más internáló táborokban ezreket és ezreket zsúfoltak. Üjabb és újabb támadások indultaik a legálisan műkö­dő demokratikus szerveze­tek, mindenekelőtt a Szoci­áldemokrata Párt és a szak- szervezetek ellen. A háború­ellenes megmozdulások meg­akadályozására az elnyomó apparátus számára kivételes hatalmait biztosító rendele­tek és intézkedéseik özönét léptették életbe. A kormány- propaganda, a rendszerrel összefonódó sajtó és átme­netileg a klérus js a nád katonai sikeoeifcefc «feesöstve a háborút „a civilizáció vé­delmeként”, „a kommuniz­mus elleni kereszteshadjá- ratkónt” prop’agálta. A terror, a Szovjetunió el­leni támadást követő soroza­tos német katonai győzel­mek, a háborús uszító pro­paganda a dolgozó tömegek, még , a szervezett munkások körében is levertséget, dep­ressziós hangulatot, pesszi­mizmust váltott ki. De nem­csak ez. A harmincas évek második felének a német­magyar szövetségből fakadó átmeneti gazdasági sikereik ugyancsak megzavarták, el­kábították a. dolgozókat. A hadipotenciál növelése hadi- konjunktúrát, ez pedig mun­kaalkalmat jelentett az élet és halál mesgyéjén tengődő munkanélkülieknek. Az an­tiszemita törvények nem­csak elterelte a dolgozók fi­gyelmét a tényleges hajók­ról, hanem a zsidó hivatal­nokok, kiskereskedők ezrei­nek eltávolításával az addig hivatalra, önálló egziszten­ciára „éhes” keresztény munkanélküliek előtt meg­nyitották a „felemelkedés’ ’ útját. A legnagyobb hatás­sal azonban az „országgya- rapító” politika volt. A két évtizedes nacionalista, re- vanspropagarida következte­ben a magyar dolgozó töme­gek körében egy erős reví­ziós hangulat is kialakult. A Hitler kegyéből végrehaj­tott terület-átcsopartositáso- kat úgy tekintették, mint a ■nemzeten ejtett két évtize­des sérelem orvoslását, és sues» mént egy fcatasztrőfa­politika előjátékát. A „csor­ba” bizonyos kiküszöbölése felett érzett, és a reakció által erősen befolyásolt nem­zeti lelkesedés ebben az idő­ben ugyancsak Horthyék mal­mára hajtotta a • vizet. A „békés” területi revízió mel­lett a II. világháborútól va­ló távolmaradás csalfa ál­mai is hatottak. Teleki ön- gyilkossága, a Szovjetunió elleni háborúba lépés ko­moly figyelmeztetése kevés volt ahhoz, hogy á tömegek ráébredjenek teendőikre. Ebben szerepet játszott az is, hogy a szociáldemokraták, a szakszervezetek, a kisgazda- párt egyes jobboldali vezetőd — bár látták az országát fenyegető veszélyt, —, úgy vélték, keveset tudnak tenni ellene a „várni, réméire kell” és a „lábadhoz tett fegyver” politikáját hérdafc- ték. Ezek a körülmények í— más országokhoz képest m — rendkívüli mértékben megnehezítették az antifa­siszta ellenállás kibontako­zását. A kommunistáknak, a Kommunisták 'Magyarországi Pártjának „az árral szem­ben úszva” kellett a Hittor- ellenes nemzeti, egységfroni- politika útjára topni, a má­sik Magyarország, az igazi nemzeti érdek politikáját megszólaltatna, — ■ - - . r *153. január EL vasá*na»-

Next

/
Oldalképek
Tartalom