Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

A

tudomány

szolgálatában

1836-ban Teleki József harmincezer kötet könyvet ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémiának könyvtár alapításához. A Tudományos Akadémia épületében száztíz eve működik a könyvtár. Jelenleg nyolcszázezer kötet könyv, kétszázezer folyóirat, háromszázezer kézirat és tizenháromezer mikrofilm segíti a tudósok munkáját.

Képünkön: egy féltve

őrzött XIII. századból való salzburgi kódex.

(MTI-foto — Balaton József felv. — KS)

Több csecsemőholmi készül

Tovább javul a ruházati ellátás

Bár korántsem problémák nélkül, de előreláthatólag az idén is tovább növelhető a ruházati ellátás színvonala. A Könnyűipari Minisztériumban elmondották, hogy hosz- szú évek gyakorlatának megfelelően, a Belkereskedelmi Minisztérium szakmai társfőosztályával, most is jó előre elkészítették a közös munkaprogramot az 1975. évi ruházati ellátáshoz szükséges árufedezet biztosítására. Egyeztetett munkamódszerek •lapján elvégezték a felmérést is, melynek összegezése után úgy ítélték meg, hogy fogyasztói áron számolva, belföldi forrásból az idén összesen körülbelül 35 milliárd forint értékű árura lesz szükség, mintegy 4 százalékkal többre, mint az elmúlt évben.

Előreláthatólag a pamutalapú kötött alsóruházati

lése, esetleges termékátcsoportosítások útján is.

Az idén nem lesz hiány az olyan keresett konfekcióipari cikkekből, mint például a farmeröltözékek, ezeket ugyanis már több vállalat gyártja. Ugyancsak a múlt évinél több öltöny készül, s növelik a blézerek, zakók gyártását is. Férfi-, női és leányka fehérneműből, fiú- és férfiingekből előreláthatóan az iparvállalatok ki tudják majd elégíteni a kereskedelem igényeit, ez azonban több más termékhez hasonlóan nagy mértékben függ az alapanyag-ellátástól.

Csecsemöruházatbó! az idén lényegesen kedvezőbb ellátást ígérnek a múlt évinél, de további javítását ezután is állandóan napirenden tartják. Erre egyébként külön munkaprogram készült, amit időről időre ismételten közösen tekintenek át a két

minisztérium szakemberei, hogy időben megtehessék a szükséges intézkedéseket. Pelenkából 1975-re a belkereskedelem 6,4 millió darabot gyárt. Egyetlen termelője, a Győri Textilipari Vállalat, amely az első negyedévre — időarányosan — 1,6 millió darabra már le is szerződött. Győrben megkezdték a kísérleteket a termelékenyebb, kötött technológiával készülő pelenkák gyártására, ami szintén az ellátás javítását célozza.

A Könnyűipari Minisztériumban intézkedéseket terveznek a kötött csecsemőruházati cikkek termelésének fokozására, és hasonlóképp tárgyalásokat kezdtek a konfekcionált csecsemőruházathoz szükséges alapanyag biztosításáról is. A minisztérium és az OKISZ közös intézkedésétől várják a probléma megoldását. (MTI)

Megmozdult állóvíz

..Meg kell gyorsítani az olyan intézmények építéséi, amelyek egyaránt alkalmasak művelődési és sportolási célokra."

(Az MSZMP KB irányelvei a párt XI. kongresszusára.)

Abban az általános iskolában, amelyikbe szüleim ötödik osztályba beírattak, nem volt tornaterem, ősztől tavaszig az időjárás szűk korlátok közé szorította testne velés óráinkat. A tanterem^ ben öltöztünk át, és a keskeny, fűtetlen folyosón, szakadatlanul fegyelmezve végeztük azt a néhány gyakorlatot, amire a hely lehetőséget adott. Pisszenés nélkül, hogy a többi osztályban tartott órákat ne zavarjuk. Mi, gyerekek nem tudtuk, hogy alig néhány méterre iskolánktól eközben üresen, kihasználatlanul áll egy kultúrterem. Testnevelő tanárunk tudta ezt és cselekedett. Nem sajnálta a fáradozást, szervezett, tárgyalt, vitázott, segítséget kért, előteremtette mindazt, ami elképzelésének megvalósításához kellett És mi, kisiskolások hamarosan egymással vetélkedve sikáltuk, súroltuk tisztára az évekig olajjal kent sötét padlót a teremben. Takarítottunk, cipeltük a tornaszereket, hálót fontunk madzagokból, egyszóval részt vettünk a tornaterem elkészítésében. Talán ezért is volt feledhetetlen élmény először felmászni a kötélen, először átrepülni a svédszekrény fölött, először bukfencezni az addig sosem látott szőnyegen. Ott: az új, a mi tornatermünkben.

Mindez majd két évtizeddel ezelőtt történt.

Miért hozakodom elő ilyen régi emlékkel?

Mert megyénk iskoláiból még ma is száznál több nem rendelkezik tornateremmel. És mert néhány községben — Átányban, Nagyvisnyón, Poroszlón — hamarosan többszáz kisiskolás részesül hasonló élményben. Talán a televízióban nemrég bemutatott ózdi példa, talán a lapunk hasábjain is megfogalmazott gondolat, talán a megyei tanács művelődésügyi osztálya és az MTS között 1962-ben létrejött megállapodás — miszerint a művelő.!.' sí liázak felhasználhatók test- nevelési és sport célokra is — adta ötletet az említeM községekben. Vagy saját maguktól fedezték fel, hogy így " a délelőttönként kihasználatlan terem átalakításával a tornateremmel nem rendelkező iskolában is megteremthetik a testnevelés oktatásénak egyik nélkülözhetetlen fel tételét.

Az ötlet forrása valójában lényegtelen. A lényeges az, hogy ezekben a községekben cselekedtek. „Állóvizet” mozdítottak meg. s reméljük, hogy a megkavart hullámok tovább gyügjtenek a megyében. Példájuk követőkre talál!

Rejtett tartalékot tártak fel Átányban, Nagyvisnyón és Poroszlón. Olcsóbban, rövi- debb idő alatt kivitelezhető megoldást kerestek és találtak is az égető gondra. Ezért is támogatják a kezdeményezést, — a megyei tanács, a megyei sporthivatal, ugyanis anyagi juttatással igyekszik segíteni az átalakítást, valamint a termek felszerelését

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy 111 hiányzó tornatermet nem tudunk egyik napról a másikra felépíteni, egyszerűen, mert nincs arra elegendő pénzünk A hiányt részben azzal igyekeznek pótolni, hogy a tornaterem nélküli iskoláknak sportudvar létesítéséhez adnak támogatást. Ahol van művelődési ház és az közel esik az iskolához, ott a nagyterem alkalmassá tétele hidalhatja át a testi nevelés jelenlegi hiányosságait Ahol nincs a községben művelődési ház és tornaterem sincs, de a terveik között szerepel ilyen létesítmény építése, ott hasznos dolog a két feladatot már eleve összekapcsolni. Ilyen elképzelésről is hallottunk a közelmúltban. Besenyőtelken szándékoznak felépíteni a már meglévő tervek alapján a népművelési és a testedzési igényeket egyaránt szolgáló létesítményt, mintegy összhangban a XI. kongresszus irányelveiből mottóként idézett gondolattal.

Köztudott, hogy a jövőben felépülő iskolákhoz kötelezően hozzátartozik tornatermek készítése is. A meglevő feszültséget azonban esrk részben oldják fel a ‘településhálózat fejlődést v-1 k.vi- csolatos építkezések. E/.i-t is szükséges, hogy mi.n'él lö.o helyen keress tk a tornaterem hiányt időlegesen felszámoló megoldásokat. Mert egy bizonyos: megyénkben re n- esak a felsorolt három b őségben adottak a lehetős ' k a művelődési ház ilyen je gű átalakítására. Élni k 11 másutt is az ilyen lehet"st gél. A megvalósítás rt re .1- kívül sokat tehetnek a k i > ségek vezetői, az iskolák igazgatói, testnevelő tanú ,i. Hangoztatniok kell ige y tikét és összefogni a he’yl e >- két, feltárni az erőforrás. 1: t, s mint azt a példák is i a- zolják, nem maradnak magukra. támogatást kaphatnak kezdeményezésükhöz.

Virágh Tibor

20.00:

Régi

tiimslágerek Hulló csillagok

Duviviernek ez a filmje az öreg színészek jótékony szeretetotthonában játszódik. Ahol az egykori hősszerelmesek, színpadi sztárok a színpadról kiöregedve, folytatni szeretnék egykori életüket. De hiányzik a siker, a taps, a színház izgalmas légköre, a színpad varázsa. Csak egymásnak és önmaguknak játszák el hajdani ifjúságukat, idézgetik egykori sikereiket. Szomorúság és az öregség tragédiája lengi be ezt a nem egy részletében kitűnő francia filmalkotást. S feledhetetlenné teszi a filmet Michel Simon. Louis Jouvet magával ragadó színészi játéka. (KS)

Tc/rrt - MtfTMe' MIKLÓS

cikkekből mintegy 1,3 millió darabbal többre lesz szükség, mint amennyit a hazai ipar adhat a kereskedelemnek. A hiágyt szocialista, illetve fejlődő országokból tervezett importtal kívánják pótolni, ha erre nem nyílik lehetőség. elkerülhetetlen lesz a hazai termelés növeTanyaklub Fül öp házán

Tanyaklubot rendezlek be a Kiskunság egyik, legrégibb pusztai településén. Fülöp- házán a helyi Petőfi Termelőszövetkezet fiataljai. Erre a célra — a szövetkezet majorjában — a környék népi építészetére legjellemzőbb épületet választották ki, s mentik ezzel a pusztulástól. Korát 110 évre becsülik. A vertfalú, nádfedeles, kicsiny házban szabadkéményes a konyha, s búboskémence adja a szoba melegét. Hófehérre meszelt falam a nomád áll tartás eredeti darabjai füt nek. udvarán a mezőgazdasági művelés régi eszközeit őrzik. A múzeális jellegű klubban rendszeres összejöveteleket, foglalkozásokat tartanak a tanyai fiatalok.

GMmm,

iriä. jamisr 17., péntek

(Befejező rész)

Jocó nagy karikákban ere- ' gette ki a füstöt. Ezt is ő tudta legjobban a téren. Nézte, ahogy előkanyarodnak a szájából, megnőnek, aztán elszakadva, szétfoszla- nak a levegőben.

— Gyereke csak van? — kérdezte később.

— Nincsen... Sajnos az sincs.

— Akkor menjen a rokonaihoz. .. — ajánlotta a Káró.

— A rokonaim Kanadában

élnek. *

— Na látja, — vigyorgott Füles. — Akkor meg kapja a frankó cuccokat! Es még maga siránkozik!

— A szemüvegemet lenne szíves — pislogott Kárára Takács Gábor. A tömzsi, Jo- córa nézett, de amikor az összehúzott szemmel biccentett, visszaadta.

— Köszönöm — tette fel a szemüvegét Takács, majd Füleshez fordulva mondta:

— Nem kapok cuccokat, kérem. .. Nem tartjuk a kapcsolatot. ..

— Akkor maga csakugyan egyedül lehet, fater

— bólogatott Füles. — De lássa be, mi azért mégse fogadhatjuk örökbe! Éppen ezért, legjobb lesz, ha szépen hazácaplat.

— Hisíen éppen ez az, — sóhajtott Takács Gábor —. otthon a lakásban még úgy sem érzem a karácsony hangulatát. mint idekint. Azért is sétálok, mert a hó vala. hogy emlékeztet azokra a régi gyerekkori karácsonyokra. Vidéken éltünk és ha

i esett a hó, mindig hóembert

si mítunk az udvaron. Istenem. de régen csináltam

Í

niár hóembert.

A játszótér felé nézett, ami ott terült el mögöttük. A libikókát, a homokozót vastag hótakaró borította. És akkor a homokozó mögött, a túlsó oldalon észrevett egy félig elkészült hóembert. Csak a törzse volt még meg, az is ormótlanná püffedve a frissen ráesett hótól.

— Odanézzenek! — mutatott oda. — Egy hóember!

— Hol? — mozdult közelebb Füles, és amikor meglátta, röhögött. — Fater, maga el van tájolva! Az egy szemetes kuka, csak ráesett a hó.

— Az kérem, hóember, — vette védelmébe Takács Gábor —, de még nincs befejezve. Biztosan a kis srácok kezdték 1 csinálni délelőtt, de aztán, hogy esni kezdett a hó, hát abbahagyták.

Hirtelen átlépett a kis vaskerítésen.

— Hé! Mit akar csinálni?! Hová megy?! — kiáltott utána Káró. Takács Gábor akkor már a hóember közelébe ért, onnan kiáltotta visz- sza:

— Befejezem! Legalább! megpróbálom! Csodálkozna1 majd holnap a kis srácok!

— Ez bolond! Hagyjáto' — legyintett Jocó. — Nekünk is egy ilyen buggyant- agyut kellett kifognunk.

— Skizofranci! — toldotta meg a jellemzést Káró és közben Takácsot figyelte, aki már ott sürgölődött a hóembertorzó körül. — Rossz nézni, ahogy szerencsétlen- kedik! Akkor csinált ez hóembert, amikor én voltam az ENSZ főtitkára.

Cigarettáztak és nézték Takácsot.

— Ha legalább lenne még egy kis piánk! — siránkozott Füles, és forgatta, dobálgat- ta az üveget, mint egy zsonglőr. —

Már egy csepp se maradt.

— Rühellem ezt az estét, — morogta Jocó, majd szórakozottan átlépett a kerítésen és odaballagott Takács mellé. — Na, megy i meló?

— Ügy gondolom, igen — t égett Takács — bár be •ll vallanom, bizony eléggé

kijöttem a gyakorlatból. A legutolsó hóembert... ajaj...

már meg se tudom mondani, mikor csináltam.

Jocó bólintott, közben belerúgott néhányszor a hóemberbe.

— Még nem elég kemény — állapította meg szakszerűen —, jobban meg kéne nyomkodni.

Lehajolt és nagy kezével gyúrni, dagasztani kezdte a havat.

— Mit bámultok? — fordult hátra a másik kettő felé, akik már szintén ott strázsáltak. — Gurítsatok össze néhány hógombócot. Vagy sose csináltatok még hóembert?

A két haver egymásra nézett Káró füttyen- tett egyet csodálkozva, Füles végigszántott hajkoronáján, ami nála a tanácstalanság jele volt, aztán mentek és görgetni kezdték a havat.

Egy óra múlva már olyan hóember magasodott a tér közepén, akár egy hirdetőoszlop. Az orrának egy fadarabot faragott ki Káró, a szemének meg két nagy . kavicsot tettek. Füles a hóember

hóna alá nyomta az üres boros üveget is.

— Valami tökfedő kéne az öregnek — mustrálgatta Jocó. — Füles . eriggy, keress valamit.

Takács Gábor levette a kalapját.

— Tegyük fel ezt.

— Na ne marhuljon — nézett rá Jocó. — Akkor maga mit visel?

— Van még otthon egy másik, amit eddig csak ünnepi alkalomkor hordtam. De már úgy is be akartam fogni. Az új kabátomhoz talán jobban is illik majd.

És ráigazította a kalapot a hóember fejére. Aztán nevettek, mert a hóemberen igazán jól mutatott. Tekintélyesen, komorrá vált benne, mint egy gondoktól gyötört vállalati igazgató.

— A kis srácok holnap. .1 — lelkesedett Takács Gábor —, a kis srácok nem hisznek majd a szemüknek... azt hiszik, a hóember a hegyeké bői jött, hogy játsszon velük egy darabig... pedig <t hóember, nem a, hegyekből jött... nem a hegyekből — hanem sokkal távolabbról. csak én tudom, hogy honnan. ..

Levette a szemüvegét. és megtörölte a zsebkendőjével. Nézték mind a hárman. És akkor megszólalt Jocó:

— Hány óra van most? Meg tudná mondani?

— Hogyne. Nagyon szívesen, — tette fel a szemüvegét Takács Gábor, majd körülményesen elővette a zsebórát. Felpattintotta a tetejét. — Negyed tizenegy, — mutatta körbe. — Tessék. Győződjenek meg róla önök is.

— Nem szükséges. — dör- mögte Jocó — magának, fater... elhisszük.