Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-16 / 13. szám
Mo es+e premier Csaknem félszáz nagy sikerű előadás után — megjárva Kassa városát is — ma Egerbe érkezik a Madarász együttese. Zeller művét ritkán tűzik műsorra színházaink. így talán nem is eléggé ismert Postás Milka és a tiroli madarász, Ádám históriája. De hát aligha a mese erdekes, melyben — mint annyi operettben — van korlátolt választófejedelem, korrupt udvarmester, reményteljes fiatal testőrtiszt, szerelemre éhes udvarmesternő. És persze van ármány, fondorlat, félreértés és mindenek- fölött felemelő, szép szerelem. Az operettet 1891-ben mutatták be óriási sikerrel a Theater an der Wienben. A bemutató egyik érdekessége, hogy a Budapestről szerződtetett Pálmay Ilka játszotta Postás Milkát. A Madarász* a bemutató után negyvenkilencszer játszották egyfolytában. — A nyolcvannégy esztendővel ezelőtti bemutató siker-sorozatától alig-alig maradunk le — mondja Várhegyi Márta, a mi Postás Mil- kánk. Kevés operettet játszottunk még ilyen kedvvel és örömmel, mint a Madarászt Mindjárt megpróbálom bebizonyítani, hogy ez nemcsak szólam. Az előadást két kitűnő szakember, Mura Péter karmester és Bor József rendező készítette elő. Mindannyian tudtuk, hogy a mű operaénekesi kvalitásokat követel tőlünk, s ezért rendkívül szorgalmasan gyakoroltunk már a nyár végétől kezdve. Mura Péter, aki a Miskolci Szimfonikusok élén áll, legalább olyan otthonosan mozog a színpadi közegben. mint a hangversenytermekben. Az előkészületek felértek egy szakmai továbbképzéssel, Ami pedig a játékot illeti — e tekintetben is történtek kedvező változások. Nagy bánatunkra az operettet játszó színészektől nem mindig követelnek árnyalt emberábrázolást. Nem így Bor József! A fiatal vendégrendezőt a szakma egyik legjobb ismerőjének tartom. Ügy tűnik — s ezt most már az előadások bizonyítják — hogy mindent tud a I színházról és különösen a ze- | nés színházról. Nagyon remélem, hogy játékunkkal — a dinamikusra formált cselekTérképészek Felvételünk Bósa Erzsébetet és Szívós Andrást, az egri kirendeltseg dolgozóit örökítette meg térképrajzolás közben. (Foto: Szántó György) Merre futnak majd új utak, csillogó vasúti sínpárok? Hol épülhetnek újabb lakótelepek, csatornák, más mederbe kényszerülő folyók ? Ezekre ad választ a térkép, ez a különleges vonal- és jelrendszer, amely kulcsa egy- egy beruházásnak, tereprendezésnek. Persze mennyi előkészítő munkát igényel amíg papírra, pauszra, vagy műanyaglapra rajzolnak egy-egy várost, tanyát, vasutat, vagy síkságot. Pontos felmérések, helymeghatározások előzik meg ezt, amelyhez az egyszerű mérőszalagtól a bonyolult optikai műszereken át egészen a légi- íényképezésig különböző eszközöket használnak. Mindezt a térképészék végzik, akik fáradságot nem kímélve kora táv ásztól egészen a téli fagyok beköszöntéséig róják a vidéket. Változatos, érdekes a munkájuk. Sokszor feltűnnek a városokban, falvakban., néha erdő- szélen, vagy réten látni őket. Mert a jó térkép elengedhetetlen feltétele az ipari, erdészeti, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, környezet- védelmi tervezésnek. Ez utóbbinak napjainkban különösen megnőtt a jelentősége, elsősorban egészségünk védelmére. Térképeken ábrázolják a levegő és a vizek szennyezettségét, a zajártalmakat, a műemlékek állapotát, az ipari és bányászati üzemek környezeti hatását a tervezett intézkedések szemléltetésére. Sokszínű, érdekes és hasznos munkát végeznek tehát a Budapesti Kartográfiai Vállalat mérnökei, technikusai, terepmunkásai és rajzolói. Az országban hat kirendeltségük működik, közöttük Egerben is egy, amely Heves, Borsod- Abaúj-Zemplén és Nógrád 3Jmmt M7ä. január 1&. csütörtök megyében készít különböző térképeket. Munkájukat gyárak, üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek térképekkel, diagrammokkal illusztrálj tervei őrzik. L. Karácsony estéjén korán zárt a kocsma, de nekik mégnem volt kedvük hazamenni. Egy ideig a kocsma előtt toporogtak a frissen esett hóban, aztán átlötyögtek a térre. Nem nagy távolság, csak egy kis utcán kellett keresztül- menni és már le is cövekelhet- tek szokott őrhelyükön, a tér sarkában, a nagy gesztenyefánál. Rosszkedvűen szívták a cigarettát, és időnként körbeadták a borosüveget. Hárman voltak. Ez elenyészően kis szám a napi átlaghoz, amikor tizen-tizenöten is összeverődtek, nyomasztóan nehezedve a kedélyekre. Olyankor hangosak voltak és kötekedők. A tér birtokosai. Mindenki más csak betolakodó, amolyan jött-ment. Most keveset beszéltek és egyre rosszabb hangulatban. Egy ideig még reménykedtek. hogy a néptelen fehérségben, a fővároshoz szokatlan csendben talán feltűnik valamelyik haver, de csakhamar letettek erről. Később már egymást méregették, jobb híján egy kis belső kötődésre készen. A behemót Jocó, a faarcú, aki még haveri körben is csak ritkán mosolygott, messzire fricskázta a cigarettacsikket. — Rühellem ezt az estét — mondta. — Olyan a város, akár a temető. Mindenki behúzódik a vackába és cicomázza a fenyőgallyat. Micsoda baromság! Jocónak tekintélye volt. Hallgatólagosan vezérnek tekintették a téren, mert baromi erejét már néhányszor bebizonyította. A másik kettő jobbnak látta rögtön helyeselni. A tömzsi Kár ó meg ményvezetéseel — megnyerjük majd az egriek tetszését. — Én pedig abban bízom — kapcsolódik beszélgetésünkbe Fehér Tibor, Csörsz udvarmester megformálója, aki csillagszórós puskájával lép színre —, hogy a darab humora érdekében sem hiába vajúdtunk. Persze, persze az egriek még nem tudják, hogy hol és milyen körülmények között hangzik el a vajúdás szó. Mint ahogy az is csak az előadáson derül majd ki, hogy kicsoda „édesapja virágoskertje”, akit annyiszor ültetek az ölembe az előadás folyamán. A Madarász főszerepeiben — a fentieken kívül — Rózsa Sándort, Csorba Ilonát, Ábrahám Istvánt, Kanalas Lászlót láthatja a közönség. Bemutató: ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) 20.00Egy óra múlva itt vagyok Tizedik folytatásához érkezett a kalandos, fordulatos tévéfilmsorozat. Az első nyolc részt 1972—73-ban vetítette a televízió. Most az első részek megismétlése után tovább is figyelemmel kísérhetjük Láng Vince sorsának alakulását. Az újabb hatszor másfél órás film 1941. és 44. közötti időben játszódik. Láng Vince ez alatt a négy esztendő alatt eljut Ukrajnába, Lengyelországba. Szlovákiába is. Alakjában a magyar ellenállás hőseinek állítanak emléket a film alkotói. Noha Láng Vince nem heroikus alkat, éppen ezért lehet jelképe azoknak a százaknak, ezreknek, akiit a háború szörnyű éveiben is megőrizték emberi tisztaságukat, s a maguk lehetőségei szerint becsületesen, életüket is kockáztatva küzdöttek a fasizmus ellen. Láng Vince jelleme 1944. végére már nem hasonlítható össze azzal a szűk látókörű alföldi parasztfiúéval, aki 1937-ben fölcsöppent Budapestre. A szovjet hadsereg hadnagya már ekkor. akire rendkívül fonto6 feladatot lehet bízni. Ki!ián-próbázck Januárban-februárban kezdődnek el a Kilián Próbák, amelyek során több tízezer taggal gyarapodik a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ központi bizottsága tavaly áprilisDan határozatot hozott arról, irogy a középiskolások csak úgy válhatnak KISZ-taggá, ha előtte a Kilián-próba követelményeinek eleget tesznek. Azaz némi elméleti anyagot elsajátítanak ég gyakorlati vállalásokkal is bizonyítják szándékuk komolyságát, azt, hogy az ifjúsági szövetség cselekvő tagjaiként számíthatnak rájuk a K1SZ- szerveaetekben. Az áprilisi határozat egyik legizgalmasabb része volt ennek a követelményrendszernek a kötelezővé tétele. Vitáztak róla — már a határozat megjelenése előtt is — az előkészítő munkában résztvevő ifjúsági vezetők, észrevételek hangzottak el a központi bizottsági ülésen, és a határozat nyilvánosságra hozatala után is. A vitá- zók döntő többsége örömmel üdvözölte azt, hogy befejeződött a KISZ-ben a „jelentkezem — felvesznek” korszak. Ezután produkálni kell valamit a KlSZ-tagsá- gért. Nem vitás, hogy sok helyen a próbálkozás! rendszer előtt is alaposan megválogatták a felveendő tagokat, másutt viszont felvettek minden jelentkezőt. Kötelező norma hiányában úgy gondolták, nem árt, ha többen vagyunk, s ma jdcsak csinál valamit az új fiú is. A Kilián-próba mindenütt alkalmazható mércét adott az ifjúsági szervezetnek, amely ugyanakkor az egyéni adottságok, képességek figyelembevételére is alkalmas. Néhányan ugyan aggódtak a „próbaidő” miatt, mondván, hogy az előadásokkal, a beszámoltatásokkal tovább nő az adminisztráció, a munka formálissá válik. Am ezekre az aggályokra egyszerű választ adhatunk: a rossz gyakorlat a legjobb elképzeléseket is tönkre teszi. Tehát a formalizmust, a fölösleges adminisztrációt a próbázás rossz értelmezése, a helytelen gyakorlat hozza. Az idei tanévben 45—50 ezer elsőst, szakközépiskolásokat, gimnazistákat, szakmunkástanulókat érintett a dolog. Számukra a hat előadás, az egyéni feladatvállalás volt a program. Az iskolai KI SZ-titkároknak, vezetőségi tagoknak és a pártösszekötő tanároknak viszont a próbázók jó felkészítése, a követelmények helyes kiválasztása. Az iskolai KISZ- titkárok nyáron központi táborokban ismerkedtek az áprilisi határozat részletei-' vei. A vezetőségek tagjai többnyire a megyei táborokban kaptak tájékoztatást, a helyi vezetőképzők pedig az alapszervezeti titkárok jó részének adtak eligazítást. A gyakorlati munkát írásos anyagok is segítették. Sajnos, kisebb póldányszámban jelentek meg a szükségesnél. Igaz, hogy e hiány pótlása is mutatja, hogy hol menynyire önállóak a KISZ-esek. Számos iskolában könyvtárakból kölcsönzött irodalomból keresték ki a megfelelő ismereteket, s kezdték a felkészítést. Néhány iskolában még ma is tétlenül várják a segédanyagot. (Készül az utánnyomás — meglehetősen későn!) Januárban-februárban kerül sor a próbázás zömére. Előzetes számítások szerint ugyanis az eddig eltelt idő elégséges a vállalások teljesítésére, az elméleti ismeretek elsajátítására. Ezekben a hetekben dől el, hogy hol ■töltötték meg tartalommal az új formát, s hol elégedtek meg a statisztika szépítésével. Most válik bizonyossá, hogy a leendő KlSZ-ti gok megértették-e, mir vállalkoztak, vagy nem. A feladat nagysága mi ab legalábbis az első évber megnövekedett a pártossá kötő tanárok munkája. Era berismeretükre, pedagógus tapasztalatukra ezekben hetekben még inkább szűk ség van. Persze nem lenn szerencsés, ha magukra váj lalnák az értékelést. Hib volna, ha a tanári tekintet érvényesülését éreznék aká az elsősök, akár az időseb bek. A próbázás az Ifjúság mozgalmi munka része, é nem a tanulmányi műnk tartozéka. Más kérdés, heg, segítője, eszköze lehet az és kólái nevelésnek. Es az i nyilvánvaló, hogy miután a áprilisi határozat világosa kimondja: a diákok legfon tosabb politikai feladata tanulás — a tanári értéke lést figyelembe kell venni (Ugyanígy a pedagógusoknál sem haszontalan megismer kedniük azzal, hogy mikén látják egymást a diákok miként vélekednek tehetsé gükről, szorgalmukról.) Januárban-februárban : próbázás az iskolák többse gében lezajlik. Az ifjúság szövetség minden bizonnyá több tízezer új taggal gazda godik, g a jeleik szerint ölj módon, ahogy azt áprilisba! megfogalmazták. M. D. Ék Sándor 1902—1975 Mély megrendüléssel cs fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó betegség után január 15-én elhunyt Ék Sándor elv társ, Kossuth-dijas grafikus- és festőművész, a párt-, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa. Elhunyt elvtársunk temetése január 20-án (hétfőn) délután 2 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Ck elvtárs volt harcostársai, barátai, mű- vésztársai és tanítványai délután lél 2 órától róhatják h kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Magyar Partizán Szövetség a Kulturális Minisztérium a Magyar Képzőművészek Szövetsége T</rH - MACTHe tAlKM^S ? ís toldotta. — Birkák — jelenítette ki. — Mint a birkák. Füles, hatalmas hajsapkája alól már csak utána szajkózta: — Birkák! Ez frankó! Akár a birkák! És röhögtek. Ekkor távolabb feltűnt egy ember. Ahogy botladozva közeledett a hóban, látszott, hogy olyan ötven körüli férfi. Sötétkék télikabátot viselt, kalapot és szemüveget. Káró vette észre először. Jocóra hunyorított. — Ott jön egy birka! Ne bégettessük, meg egy kicsit?! A férfi ekkor már egész közel volt. Középtermetű, sovány kis ember, a hónaljáig ért Jocónak. Ez akkor derült ki, mikor a faarcú behemót elállta az útját. — Apuskám, megmondaná, hány óra? — Hogyne. Nagyon szive, sen. — A férfi kigombolta a télikabátját és körülményesen zsebórát húzott elő. Felpattintotta a tetejét. — Fél kilenc, uraim. — Hazudik! — lépett most közelebb Káró — Már kilenc is elmúlt. — Bocsánatot kérek — mutatta körbe ax órák a férfi — győződjenek meg róla önök is. Ma állítottam be a rádió szerint. — Már elmúlt kilenc! — préselte a szavakat Jocó. — Nem hallotta?! — Hallottam, kérem, de a rádió szerint... Jocó megmarkolta a férfi kabátját. — Át akartál verni minket?! Ez a krumpli már nem is jár, úgy csórtad ki a múzeumból. Ezért most laposra verlek. Káró. vedd le a szemüvegét. Káró készségesen, az operációhoz készülődő orvos gyöngédségével vette le a szemüveget, és akkor hunyorogva azt mondta a férfi: — Uraim, ne felejtsék el, hogy ma a szeretet és békesség ünnepe van. Jocó annyira meglepődött, hogy kiengedte markából a kabátot. — Még van pofád hülyéskedni? ! — Dehogy, kérem, az én helyzetemben ez igazán nem lenne célszerű. Dehát karú. csony este van. Ilyenkor azért mégse kéne verekedni. Ha azonban úgy gondolják, akkor verjenek meg. Sosem voltam erős, ötvenéves vagyok, azonkívül önök hárman vannak. Kérem, párán- csoljanak, de ha lehet, engedjék meg, hogy levegyem a kabátomat. A múlt héten vásároltam, és érthető ugye, ha nem szeretném, hogy véres legyen. Jocó elképedve állt. Először történt meg vele, hogy nem tudta, mit csináljon. Ügy ütni, hogy valaki beleegyezik, ilyesmi még nem fordult elő vele. A férfi közben levetette a kabátjót. — Megfogná? — nyújtotta Káró felé. — Esetleg, ha maga is verni akar. akkor nagyon kérem, adja oda annak, aki éppen nem üt, — Te csak ne rendelkezz! — fortyant fel Káró. — Mit gondolsz, hol vagy?! A hivatalban?! A férfi finoman elmosolyodott. — Ott én rendelkezem a legkevésbé. Nem én vagyok az igazgató. Csak egy kis csavar a hivatali gépezetben. Uraim, engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Takács Gábor. — nyújtotta a kezét Jocó felé. — Menjen a fenébe! — fordított hátat Jocó és odébb sétált, mint aki a maga részéről befejezte az ügyet. — Ezek szerint nem vernek meg? — nézett a másik kettőre Takács Gábor, és amikor nem kapott választ, lassan felvette a kabátját. — Az órámat még az édesapámtól kaptam. Gimnazista koromban, egy karácsony estén. Milyen szépek is voltak azok a régi karácsonyok! Nem tudom, önök, hogy vannak vele, de ma valahogy nem érzem úgy az ünnep hangulatát. Lehet, hogy ez 0 korral jár, vagy maguk fiatalok is úgy érzik? — Na, söprés! — legyintett Füles. — Ne locsogjon itt. Spuri a kéglire. mert kigyullad a karácsonyfája és betömködik maga elől az ünnepi kaját. — Nincs karácsonyfám — lépett közelebb Takács Gábor. — Egyedül élek... két éve... egyedül.. Jocó megfordult Cigarettát vett elő, rágyújtott. — Van ilyen! Az asszony olajra lépett, mi?! — Meghalt, kérem. (Folytatjtik) Egerben a Madará»%
