Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

Sugár István: r­így írtak ők... (A második világháború az egykorú magyar sajtó tükrében) 8. Hurrá! Itt az iuvazió! Fiatal olvasóink, akik a második világháború esemé­nyeit csak tankönyveik lap­jainak szűkre szabott olda­lairól ismerik, de bizonyára jó néhány idősebb korosz­tálybéli olvasónk is elfeled­te már azt a patologikus örömet, melyről a honi új­ságok, német példáik nyo­mán írtak, mikor a Szövet­séges Haderőnek óriási erő­feszítés és példátlan szerve­zés nyomán sikerült Angliá­ból partra szállítania a had­seregeit Franciaországba, hogy megkezdődhessék végre a Harmadik Biroda­lomnak a szovjet és a nyu­gati szövetségesek harapófo­gójában való felőrlése. A ná­cizmus egyik tragédiáját oly formában iparkodtak magya­rázni, mintha az egyenesen várva várt bájgyönyört jelen­tett volna az Atlani Falon szolgáló német katonai ala­kulatoknak. Most minden magyarázat nélkül időrendi sorrendben egy kis összeállításban mu­tatjuk be a nemzetiszocialis­ta újságírás eme csúcstelje­sítményeit. Esti Üjság, 1944. június B-án: „A döntő összecsapást az angolszász hatalommal, amely most végre megkezdő­dött, német részről már rég­óta várták és KÍV ANTAK, nem utolsó sorban azért, mert végre alkalmat ad a német katonának arra, hogy olyan anyagi feltételek mel­lett juttassa érvényre erköl­csi fölényét, amely feltételek már nem kirívóan egyenlőt­lenek, mint voltak az afri­kai és olaszországi hadjárat­ban.” Magyar Sző, 1944. június 7-.ón: „Berlini szerkesztőségünk j önti: felmorzsolták és a te 'gerbe szorították az invá­ziót hadosztályokat." De most figyeljen csak a Kedves Olvasó! Magyar Szó, 1944. június 7 -én : „A Wilhelmstrassén élénk megelégedéssel üdvözlík, hogy Anglia, és Amerika vég­re megkezdte az elözönlcsi kísérletet.” Magyar Szó, 1944. június 7 -én: „Na végre itt vannak, most aztán adhatunk nekik savanyút. ” Magyar Szó, 1944. június 9-én: „ ... az angolszász hídfő­állást német részről úgyszól­ván KÍVÁNATOSNAK TARTJÁK.” Virradat, 1944. június 12- én: .... a német hadvezetőség­nek nem volt célja a partra­szállások megakadályozása, hanem éppen az az óhajtása, hogy az invázió kifejlőd­jék. .. ” Összetartás, 1944. június 13- án: „Azok, akik az angol-szász partraszállástól, a kezdeti sikerektől meg vannak hat­va, nvugodianak meg: NINCS SEMMI BAJ! Emlé­kezzünk T,'tler egyik két év­vel etc tartott beszédére, melybe az angolszászok­nak azt uente, hogy csak az lenne a baj, hogy nem tud­nak partraszállni, mondják meg, hogy hol akarnak part­raszállni s 6 kiűrittet egy megfelelő területet, hogy megtehessék... Az elözönlés hire Altalanos örö­met KELTETT.” További részletekről bíz­vást eltekinthetünk, hiszen, amikor már biztossá vált az invázió katonai sikere, ak­kor a katolikus Űj Nemze­dék június 24-én „OPTIKAI SIKER”-ről írt. Nemzeti Figyelő, 1944. jú­lius 16. „AZ ELÖZÖNLÉSBOL NEM LETT SEMMI.” Az Ország, 1944. július 28-án: „Ha elmaradna az angol­szász zöm partraszállása, az kétségkívül felborítaná a német egyszerű, kristálytisz­ta haditervet, — de nem csökkentené kilátásait a győ­zelemre.”!!!) llírturanx Mielőtt a magyarországi eseményekre kerítenénk a sort, egy rövid hírkavalkád- ban vonultassuk fel a hábo­rús évek sajtójából váloga­tott „remekeit” a fasiszta újságírásnak, nem kis ta­nulságul. történelmi lecke­ként, örök mementóként. Üj Magyarság, 1942. ápri­lis 12-én: „A magyar újságírás büsz­kén mondhatja el, hogy mél­tó az Üj Világhoz és elégté­tellel állapíthatja meg, hogy idejében tisztította meg az újságírórendet és az egész sajtószolgálatot attól a szel-, lemtől, amelynek kártékony voltát egyszer már keserve­sen tapasztalta az ország (utalás 1919-re!) és amely­nek garázdálkodását ma is láthatjuk — az európai de­mokráciák hírszolgálatában.” Magyarság, 1940. március 31-én: „A nemzetiszocialista fel­fogás. .. gyakorlatilag való­sította meg a kereszténység első alaptörvényének, a sze­retetnek törvényét.” Üj Magyarság, 1940. ápri­lis 20-án: „NÉMETORSZÁGOT LE­GYŐZNI NEM LEHET!” Magyarság, 1944. május 14-én: „A Kállay-klikk politiká­jának következménye Szibé­riába telepítés lett volna.” Esti Kurír, 1942. július 8-án: „Osterland címmel új rep­rezentatív havi folyóirat je­lent meg Heinrich Doh se ostlandi (a megszállott szov­jetunióból i) birodalmi biztos kiadásában. Az első szám vezető cikkéből kitűnik, hogy Németország a hatal­mas keleti területeket a nagynémet birodalom védel­me alá veszi és felségterüle­tébe vonja be, mert ez a bi­rodalom egyetlen szavatolója az európai kultúrának a Ke­let hatalmaival szemben." Üj Nemzedék, 1942. feb­ruár 18-án: „A német birodalom azért vette át Ukrajna igazgatását, hogy örökre megakadályoz­za a bolseviki állapotok visszatérését és a zsidóság uralmát.” Pesti Üjság, 1939. szeptem­ber 26. , „Németország minden or­szág semlegességét a legszi­gorúbban tiszteletben tartja, — mondta Göbbels Berlin­ben.” Magyarság,' 1939. október 17-én: ..A kisállamok biztonságát Németország sohasem ve­szélyeztette.” Országépités, 1940. június 17-én: „Európában nincs kit fel­szabadítani, mert Európában nincsenek elnyomottak: Né­metország élettért keres ma­ginak, s nincs szándékában más népek rovására terjesz­kedni.” (Folytatjuk) 1. A zongora melletti asztal­nál ült; már megrendelte az újházi tyúklevest, föl­emelte arcát a ventillátor­nak, amely vele szemben, fönt a talon diszkrét züm­mögéssel cserélte a levegőt. Hunyt szemmel átadta ma­gát a lágy szellőnek, kedvét lelte az alkalmi örömben. A pincérek szokatlanul nagy porcelán tálban hozták a tyúklevest, elhelyezték a zongora melletti tánctéren. jára helyezte, gondosan el­igazította, hogy ráncot ne vessen a finom nyári kelme. Levette a nyakkendőjét, az ingét, szépen a támlára te­regette őket. Leült, megol­dotta fényes cipőjének zsi­nórját, lehúzta a lábbelit, aztán a zoknit. A hajlado- zástól kissé elfáradt, eny­hén gyöngyözött homlokán, orrán a virejtílc. Kevés pihenő után kigombolta a r Irágjá'., előbb egyik, az- .<• a másik szárából bújt k Nem nyújtott illetlen lát - tráhyU hiszen a iegimonrabu got viselte. Egy keveset vá­rakozott, majd arányait meg­hazudtoló fürgeséggel a le­vesestül peremén termett, és lassan, minden sietség nél­kül beleereszkedett a leves­be. Néhányszor meghimbálta magát, le s föl rugózott. E gyakorlatok közben hol állig süllyedt a le­vesben, hol pe­dig hasig ki­emelkedett be­lőle. Hirtelen mozdulattal hanyatt dőlt, lebegett a fel­színen, hatal­masan fölfújt mellkassal. El­nézegette a le- "vesböl előkan­dikáló lábuj­jait, játékosan megmozgatta, billegette őket. Aztán csap­kodni kezdett, úszó mozdu­latokat tett. Hasra fordult, lebukott, bugyborékolva tűnt föl újra meg újra. Pillangó­úszásban szelte át a tálat, később csöndes mellúszásra váltott. Hörpintett a levesből, szájából szökókútszerűen föl­spriccelte, majd csintalanul fröcskölt, locsi-pocsizott az újházi tyúklevesben. Végül elcsendesedett, középütt meg­állt, és hatalmas hörpölések- kel szívta magába a levest. Itta, nyelte, felszíne egyre apadt, mind sekélyebb let:, szemlátomást fogyott. Fe­nékig elnyelte, ügyelve a le­ves tizennégy karátos ara­nyának minden cseppjére. Ezután a tál széléhez ment, fölszökött a peremére, ügye­sen elhelyezkedett rajta, úgy, hogy a ventillátor légárama testének lehető legnagyobb felületét érje. Hamarosan megszáradt, le­lépett a tálról, fölvette előbb a nadrágját, majd a zoknit és a cipőt, aztán az inget, a nyakkendőt, végül a zakót. Visszaült a székére, kénye­lembe helyezte magát, várta a következő fogást. Körül­tekintett az éttermen, ele­gáns mozdulattal végigsi­mított aranyszőke haján, két ujjúval egy csinos hullámot nyomott bele. 2. Egy kutya lépett be. meg egy ember. A kutya körbe- pillantott, aztán a sarokasz­tal felé bökött. Leültek a tü­kör alá. A kutya nyurga volt, izmos, kisportolt, a gaz­da alacsony, kopasz és kö­vér. Szótlanul nézték a ter­met, majd a kutya türelmet­len mozdulattal a gazdája zsebébe nyúlt. Cigarettát vett elő. kínálta a gazdát is, rá­gyújtottak. Félig sem szív­ták a cigarettát, amikor meg­jött a pincér. Meghajolt, át­adta az étlapot a kutyának, egy graciózus lépést tett hátra, némán várta a rende­lést. — Hozzon egy becsinnlt levest gyenge borsóval! — mondta a kutya. — Aztán kaporlében főtt velős csontot, jó nagyot! — Igenis, fcéren*. SOBOR ANTAL: Vendéglő kánikulában márkájú bánion fürdőnadrá­fiz iskola- könyvtárakról A gyermekek és az ifjúsá­gi könyvtár ellátásával so­kat foglalkozott a pedagógia és a könyvtári közvélemény. 1971. decemberében a Műve­lődésügyi Minisztérium kiad­ta az „Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellá­tásának javítása” című do­kumentumát. A szakfolyóira­tok, a rádió és a televízió is mind gyakrabban sürgeti az iskolák jobb könyvtári ellá­tását. Bár a határozat nem foglalkozik az iskolakönyvtá­rakkal, több esetben vissza­tér az önálló tanulás, az ön­képzés jelentőségére és fon­tosságára, ez pedig aligha képzelhető el iskolakönyvtár nélkül. Sajnos el kell mon­danunk, hogy iskolakönyv­táraink elmaradottak orszá­gos viszonylatban, s ez áll, a mi járásunkra is. Nagyon kevés a valóban érdekes, használható, kor­szerű ismereteket terjesztő irodalmunk. Nincsenek meg a legalapvetőbb kézi- és gyűjteményes munkák, de nem megfelelő a kötelező és az ajánlott irodalom jelenlé­te sem. Nincsenek kellőkép­pen felkészült, anyagilag és erkölcsileg megbecsült peda­gógus-könyvtárosok. Szakmai továbbképzésük lényegesen elmarad a tanácsi, de a szak- szérvezeti könyvtárosoké mö­gött is. A helyzet javítására a járási hivatal művelődési osztályával, a TIT járási szervezetével és a városi-já­rási könyvtár közösen — egy több lépcsős továbbképzési tematikát dolgoztunk ki a községi általános iskolák könyvtárosai részére. Meghí­vott, országos ás megyei elő­adók közvetítésével megis­merkedhetnek könyvtáro­saink a hazai és külföldi is- kolakönyvtár-ügyekkel, meg­vizsgálják járásuk helyzetét és lehetőségeit, majd szak­mai jellegű továbbképzésen vesznek részt. A járási to­vábbképzés szerves része a megyei tanács ilyen jellegű tevékenységének. A továbbképzéshez jelen­tős segítséget kapnak az Or­szágos Pedagógiai Könyvtár­tól, továbbképző intézettől és — Puha bárányhúst ké­rek majoránnával, enyhén fokhagymásat. Majd szagos vesét, egy szelet füstölt ol­dalast, mustos pecsenyét, ta­valyi gyömbért. Aztán ve­gyes vadhúst, rozmarinnr.l pácoltál, levendulával, bo­rostyánlevéllel, fenyőmaggal. A pincér szélsebesen jegy­zetelt, a kutya türelmesen megvárta, amíg leírta az ed­digit. Aztán folytatta: — Hozzon három kemény­re főtt tojást mustárral. Vé­gül savanyú káposztát disz­nóhússal, arjával, jó nagy darabot. — Ahogy méltóztatja, uram! Szabadna még... — Hamburgi muskotály, kristályvíz, sajt, fagylalt, ká­vé és konyak. — Hogyne! Máris szala­dok! — Várjon, kérem! — mondta a kutya, és a gazdá­jára mutatott. — Az úrnak hozzon egy kelkáposztát va­lami kis feltéttel. — O, pardon! Ezer bocsá­nat! — hajolt meg a pincér, és mélyen elpirult. — Vala­mi italt, tésztát is hozhatok? — Hát... egy jaffa. És mondjuk, egy grenadirmars. A gazda bólintott, és hol a kutyára, hol a pincérre mo­solygott. — Szolgálatukra az urak­nak! — mondta a pincér és elsietett. A kutya hátradőlt a szé­ken. fölemelte egyik mellső lábát. A hosszú, ápolt kör­mei között kialudt cigaret­tára mutatott. A gazda nyomban előkapta az ön- gyújtóját, tüzet adott a könyvtárügyi és módszer­tani központtól. Bamnyi Imre Gyöngyös tfátasz a Pannónia szocialista Driqödnak Miért nincs Egerben kalauz nélküli autóbuszjárat? cíművel 1974. december 18-i lapunk Pos­tánkból című rovatában közöltük a Finomszerelvénygyár Pannónia hétszeres szocialista brigádja tagjainak levelét. Nemcsak a kérdést tették fel, hanem java­soltak is: vezessék be Egerben is a jegy előre váltását. Balogh Tibor, a vor AN 4. sz. Vállala­tának igazgatója az alábbiakat válaszolta: Országunkban jelenleg a fővá­roson kívül a Miskolci Közleke­dési Vállalatnál van rendszere­sítve kalauz nélküli járatokon a menetjegy elővásárlás#. Erre más városokban egyelőre nincs lehe­tőség. Kétségtelen, hogy a helyi­járati autóbuszoknál az egy aj­tó i történő felszállás nagymér­tékben lassítja a közlekedést, a-on túlmenően, hogy jogos az utasok bosszankodása a második és harmadik ajtók felszálláskor történő zárva tartása miatt. Ezen változtatni azonban csak alapos forgalomszervezési előké­szítéssel lehet. A közeljövőben vállalatunk megfelelő forgalomszervezési in­tézkedésekkel és az utazóközön­ség előzetes tájékoztatásával mó­dosításokat kíván bevezetni. Az előre vásárolt jegy helyen kérni fogjuk az érvényes bérletjeggyel nem rendelkező utasokat, hogy 2 Ft-os aprópénzzel az arra ki­jelölt ajtón szánjanak fel. A gépkocsivezetőnek pénzváltásra nem lesz lehetősége, tehát min­den utasnak a saját érdekében. 2 Ft-os érmével kell rendelkez­nie. A viteldíj bedobására hasz­nait készülék ugyanis csak a 2 Ft-os érméhez lesz alkalmas. . A helyi járatot rendszeresen igénybe vevő utasok részére ja­vasoljuk az egy-, vagy összvo- nalas bérletjegy vásárlását mely­nek használata nemcsak egysze­rű. de gazdaságos is, mive! a nap bármeivik szakában utazási lehetőséget biztosít. Tervezett intézkedésünkkel remélhetőleg elősegítjük a város tömegközlekedésének gyorsítá­sát. és sok jogos bosszúságtól kí­méljük meg utasainkat. Termé­szetesen segítségre és megértésre is szükség van. s arra, hogy utasaink minden esetben gon­doskodjanak érvényes bérletjegy­ről vagy aprópénzről. Balogh Tibor igazgató Miért hiánycikk a helyi térkép Aki keres az talál. Ezt ta­pasztaltam a minap, amikor szülővárosomról — Gyön­gyösről — egy térképet akar­tam vásárolni. Köztudott, hogy a járási székhely az utóbbi években rohamosan fejlődött. Üj házak sorakoz­nak, ezek új utcákat képez­nek a régiek helyén, ame­lyek megszűntek. A külföldi városokban forgó turista azonnal térképet kerít, hogy odajusson a szállásához, a múzeumhoz, a színházhoz vagy az üzletekhez. Hol ta­lálja meg ezeket a kis min­dentudó informátorokat, amelyek minimális summáért bármikor közük az utcák, te­rek neveit, autóbuszok és villamosok útvonalait és szá­mait? Lengyelországban és Bulgáriában lépten-nyomon belebotlik, az ember azokba a kis újságos bódékba, ame­lyeknél minden mennyiség­ben kaphatók térképek. így indultam el Gyöngyösön is. — Stijnos nincs, talán a pa­pírboltban. — Nálunk nem is volt, esetleg a könyvesboltban. — Nincs. Tősgyökeres gyöngyösi lé­vén nem adtam fel. Átkutat­tam a város minden zegét, zugát, és ahogy a bölcs köz­mondás tartja: „aki keres az talál”. Az IBUSZ irodával szemben ácsorgó kis bádog vityilóban végre: — Igen, van. Már nem is hittem volna. A zord hideg ellenére átfor­rósodott bennem a lokálpat­rióta-vér. — Kérek egyet. — De csak ötvennyolcai van, 1958-as — sújtott hókon egy megáporodott évszám­mal a régi ismerős. Tüstént jéggé dermedt a korai öröm. Miféle gálád misztérium ez? Nincs rá s-ükség? Nincs rá pénz? 1958-ban volt mind n kettő. Pedig akkor kise’-' volt a város. Épp úgy, mi az idegenforgalom... Molnár Pál ütönffjfos 8.22 Operettrészletek. 9.00 Az elmés nem. .. Don Quijote ele 1*. Mii ic.ui. 9.20 Uiimai'jU.n. 10.01 Nyitni..ék. 10.40 Barokk : .uzslka. 11.30 A szabó család. 12.20 Ki nyer mr.l 12.35 Tánczenei koktél. 13.20 Népdalok. 13.50 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.05 Balladáink világa. II. 14.31 Szirmay Márta énekel. 14.41 Fúvósesztrád. 15.10 Harsan a kürtszó! 15.49 Az éló népdal. 16.05 Diáktarisznya. 16.35 Szívek szimfóniája. Operettrészletek. 17.20 Mozart: Esz-tiúr csembalóverseny. 17.55 Hosszú gyeplő, rövid gyeplő... 18.10 Színes népi muzsika. 19.25 Gondolat. 20.07 Verdi: Traviata. Háromfclvonásos opera. 23.01 örökzöld dzsessz- melódiák. 0.10 Lassus-felvételek. PETŐFI 8.05 Baleitzenc. 9.03 Maurice Chevalier énekel. 9.30 Mi van a varázs- dobozban? 10.00 A zene hullám­hosszán. 12.00 Régi cseh dalok. 12.14 Palló Imre énekel. 12.30 A 04, 05, 07 jelenti. 13.03 Kavel-művek. 13.40 Orvosi tanácsok. 14.00 Kettőtől — hatig .. . Zenés délután, 18.20 Fiatalok hullámhosszán. 20.28 Kis magyar néprajz. 20.33 Üzenet. ílangjáték. 21.21 Filmzene. 21.40 A Dunánál. Történelmi figyelő. 22.00 Holnap közvetítjük ... 22,20 Népi zene. 23.15 Csajkovszkij: IV. szimfónia. SZOLNOKI RÁDIÓ 17.30 Műsorismertetés. — Hírek. 17.35 Betyárnótáit. 17.40 öt hét Kelet- Alrikában. II. 18.00 Alföldi krónika. 18.15 Farmer és nyakkendő. Zenés ifjúsági magazin. 18.55 Hírösszefoglaló — Lapelőzetes. MAGYAR 9.30 Műsorismertetés. 9.31 Delta. 9.55 Iskola-tv. 10.20 örökség. 10.45 A főkomornyik. Francia film. 12.15 Játék a betűkkel. 17.28 Műsorismertetés. 17.35 Hírek. 17.40 Expedíció a kőkorszaki emberek nyomában. 18.05 Pillantás a sport- világba. 18.25 Postafiók 250. 18.40 Jugoszláviában jártunk. 19.05 Reklám. 19.10 A Közönségszolgálat tájékoztatója. 19.15 Esti mese. Két kutya és az ellenfél. Csehszlovák rajzfilm. 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Fórum — külpolitikai kérdésekről. 21.30 Nyitott könyv. Boldizsár Iván: Halálaim. 22.40 Tv-híradő. 2. műsor 20.00 Műsorismertetés. 20.01 A Korall-tenger kígyót Ismeretterjesztő film. 20.50 Nézetek a gyermek­nevelésről. 21.15 Tv-hlradó. 21.35 Olyan korban éltünk.:. Tv-film. III. rész. Fmozi (Telefon: 22-33.) du. fél 4. fél 8 és 8 órakor A lopakodó hold Izgalmas vadnyugati történet, színes amerikai filmen. Főszereplő: Gregory Peck. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) du. 3, fél 6 és ene 8 órakoi A lopakodó holä Izgalmas vrcl ■ . _;ati történet, színes amerikai filmen. GYÖNGYÖSI PUSKIN Filmbarátok napin! A gamma?. ,-.~a r: hatása a százszoi-r­!rú"iC’ 3 ‘NGYOST i fiú. 3 ÓT* " T |jr- * A ? \a ’u. fel 6 6 lelló, Dr •ah.or TVANT VÖ’-rss C AG TíBfe« ó« a szervezet i

Next

/
Oldalképek
Tartalom