Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-13 / 291. szám

A megújuló Búvár „Űj folyóiratunk, amely­nek a Búvár nevet adtuk, tovább megy: nevét a szó legtágabb értelmében értel­mezi. Elvezeti az olvasót a tudásnak és képzeletnek ar­ra a tág mezejére, ahol ter­mészetbúvárok lesik az élet, a világ titkait.. Ezekkel a mondátokká! köszöntötte olvasóit negy­ven esztendővel ezelőtt Lambrecht Kálmán, a kiváló természettudós, aki a Búvár című népszerű tudományos folyóiratot alapította, szer­kesztette. A felszabadulás után a Búvár. 1956-ban jelent meg először, kezdetben mint a TIT biológiai —, két eszten­deje pedig mint az Orszá­gos Természetvédelmi Híva tál természet- és környezet­védelmi folyóirata. Üjbóli életrehivója, jelenlegi fő- szerkesztője: dr. Lányi György biológus. Az 1975-ös esztendő jelentős változást hoz az eddig kéthavonta megjelenő folyóirat életé­ben: Januártól kibővített, új tormában, ismét havonta je­lenik meg. Dr. Lányi György - gyel a megújuló Búvár ter­veiről, feladatairól beszél­getünk. — A folyóirat negyven­esztendős múltja, szép ha­gyományai a jövőre is iránymutatóak. Ügy hiszem, a szavaknál többet mond, ha az első lappéldányokban megjelenő írások néhány szerzőjének nevét említem: Bartók Béla, Ortutay Gyu­la, Erdey Grúz Tibor... Haladó gondolkodású tudó­sok, művészek voltak szó­szólói a természetnek, nem­csak a tudomány eredmé­nyeinek ismertetésével, ha­nem a művészet eszközeivel is. Ezt az utat szeretnénk tovább folytatni a jövőben is a Búvár hasábjain. Különös elgondolni, hogy Lambrecht Kálmán 1935- ben a „rohanó Ma” kérdé­seire kívánt feleletet adnia folyóiratban megjelenő írá­sokkal. Felelősségteljes fel­adat, milyen módon szól­junk ma a természetről, úgy, hogy minél szélesebb körökben visszhangra leljen. Korunknak egyik legége­tőbb problémája a veszély­be került természet — ál­tala az emberi lét! Termé­20.00 Hazai esték A Hazai esték mai, hete­dik adása Nagykanizsát és Ceglédet láttatja. Nagykani­zsát a pécsi tanárképző főis­kolások, Ceglédet a nyíregy­háziak szemével. ­A felszabadulásunk 30. év­fordulójára készült verseny­W7& december 13., péntek A januárban megjelenő Búvár fotomozaik címlapja. EZ A SIKER! szettudósok gyakran hivat­koznak a példára: ha egy földgömbön bemutatnák a ma még érintetlen állapot­ban megtalálható területe­ket — apró tűszúrásnyi he­lyek kerülnének mindössze, a térképre, kivéve az Ama­zonas vidékét, ahol még na­gyobb kiterjedésű őserdők borítják a tájat. A növény- takaró állandó csökkenése következtében fokozatosan növekedik a levegő szén­dioxid tartalma, amely idő­vel az emberiség számára súlyos következményekkel jár. A „rohanó Ma” súlyos kérdései tehát változatlanul, sőt, fokozottabban szüksé­gessé teszik, hogy ne csak tudósok és néhány lelkes természetbarát, de minden ember személyesein is részt vállaljon a természet har­móniájának megmentésében. — Mit tehet egy folyó­irat, a. maga sajátos eszkö­zeivel, a természetvédele­mért? — Társadalmi mozgósító­ként igen sokat. Ha írása­inkkal sikerül megértetni a természet bonyolult rendsze­reinek nagy összefüggéseit, továbbá a környezet pusztí­tásának, szennyesésének sú­lyos következményeit, máris sokat változtattunk az em­berek tudatos környezet­szemléleti magatartásán. Másik fontc« feladatunknak tartjuk — mint eddig is —, szép tájaink és azok élővi­lágának bemutatásával sze- retetre nevelni az embere­ket s ezzel a természetvé­sorozat az idén eddig tizen­két várost mutatott be a négy versenyző főiskola di­ákjainak közreműködésével. A verseny jelenlegi állása: a pécsi és az egri főiskolások­nak 2—2 győzelmük és 1—1 vereségük, a szegedieknek és a nyíregyháziaknak 1—1 győzelmük és 2—2 vereségük van. A verseny tehát még nyitott. A további három adásban Dunaújváros—Tatabánya, Esztergom—Szolnok, Hód­mezővásárhely—Zalaegerszeg bemutatására kerül sor. Áp­rilis közepén pedig a döntő­re, ahol eldől a főiskolák kö­zötti verseny. Egy biztos: ab­szolút győztes a néző, aki havonta gyönyörködhet a fi­atal pedagógusok friss mű­sorában. A december 13-i adásban ismét szavazhatnak a nézők, villanyfelgyújtással, de szót kap ismét a társadalmi zsű­ri is. A műsor szerkesztői, mint mindig, most is meglepeté­seken törik a fejüket, de abból — most sem árulnak el semmit. delem nélkülözhetetlen társa­dalmi hátterét kialakítani. Gondolunk a természettől távol élő városlakókra is, akiket környezetük minősé­gének problémái egyre in­kább foglalkoztatnak. Külön rovatokat indítunk a házi kertészkedőle, akvaristák, ebtenyésztők, díszmadár­kedvelők részére, bízva ab­ban, hogy a folyóirat többi cikkét sem lapozzák át kö­zömbösen. Ha sikerül egy- egy írásunkkal az érdeklő­dést felkelteni természeti kincseink iránt — nem lesz hűtlen a Búvár allegorikus, szép nevéhez: a természet- tudományokban búvárkodó emberek segítőtársa marad. László Ilona 29. A kijátszott parasztok, az ország különböző ré­szeiről megírták neki sé­relmeiket, ő pedig lekö­zölte ezeket a leveleket, ame­lyek aztán viharos felhábo­rodást keltettek a politikai hatalmat gyakorló birtokos osztály körében. Kiváltképp azért követeltek a volt ne­mesek Táncsics lapjának be­tiltását, mert a munkások újsága nem szűnő harcot folytatott a törvényesen meghagyott kiváltságok —a szőlődézsma, a kocsmatar­tós, halászati, mészárszéki előjogok eltörléséért. Még a képviselők egy csoportját is megtámadta, azokat, akik a haza válságos helyzete el­lenére fütyültek a közügyek­re, hanyagolták törvényho­zói kötelességüket, ellenben kártyázással pocsékolták a drága időt. Felbőszültek a kipellengérezett képviselők, panaszukkal elszaladtak Kos­suthoz, aki magához kérette Táncsicsot, és barátságtala­nul megfenyegette: — Ha nem nézném, hogy ön Táncsics Mihály, a tör­vény kezére adnám! A börtönt ígérő hang sem csorbította bátorságát. Ép­pen olyan élesen fogalma­zott lapjában, mint koráb­ban. Változatlanul maga­A Sebő együttes műsorát a rendezők először a Me­gyei Művelődési Klubban kívánták megrendezni szer­dán este. Amikor azonban az érdeklődés átcsapott a kép­zelt korlátokon, a rendezők nagy rugalmassággal intéz­kedtek: a színház épületét megkapták és itt telt ház előtt játszott ez a három, romlatlan kedélyű, sztárallű­röktől mentes fiatalember. Azt a közönség jó ideje ér­zi és tapasztalja, hogy a mai zene és a mai könnyűzene igényesebb fiatal művelői sorra fordítanak hátat a tánc­zenei és a tánczenében min­dig is fesztiválméretet és Eesztiválsikert kutató megol­dásoknak. Főképp az olya­nok, akikben megvan az igény és a késszég a való­ban nagyok, Bartók és Ko­dály indítása nyomán, le- szállni, vagy inkább odafér­ni a népiélekhez, elmenni falvakba, megjárni ország­részeket, hogy közvetlen kap­csolatot teremtve a néppel, a nép leikével, maguk is felfrissüljenek — egészen a zenei alkotás szintjéig. A Sebő-együttes — Sebő Ferenc, Halmos Béla, Koltay Gergely — tucatnyi népi hangszerrel bevonult a dísz­telen színre, azt is mondhat­nánk, hogy egy tenyérnyi helyre kiült a függöny elé és a maguk eleven egysze­rűségében eljátszották azt a néhány népdalt, balladasze­rű szöveget, amely naiv bá­jával, zenei tisztaságával nem téveszti él a hatást. És hogy mennyire beleszól az idő, a formáló lélek a ré­gebbi szövegekbe, dallamok­ba, népi alkotásokba, arra talán csak egyetlen példát a műsorból: a perkátaigyűj­tésű balladát említjük, az oláh leányról, aki gedája után való menésben több­ször „elszöntyömpörödik”, míg végül is egy vaskos be­fejezéssel megoldódik ennek a búsuló fehémépnek a sor­sa. A beharangozott műsor kereteit jóval túllépte az együttes. Az alföldi népda­lok tekerőn játszása után nyosan küzdött, noha a szé­les néptömegek bizalmát, helyeslését tudhatta maga mögött A politikai élet köz­vetlen küzdőterén pedig egyre szaporodtak ellenségei. Mind gyakrabban és mind hangosabban ismételték a vádat, hogy a magántulaj­don szentségére tör, létalap­jától akarja megfosztani a birtokos osztályt Támadói­nak rohama sikerrel járt. 1848 végén betiltották a Munkások Űjságát Közben folyt az egész nemzet élethalálharca a csá­szári seregek intervenciója ellen. Menekülnie kellett Pestről a kormánynak, a képviselőháznak. Táncsics az év utolsó estéjén kapta a felszólítást, hogy haladékta­lanul utazzék Debrecenbe. Még az éjszaka folyamán elérték Szolnokot vonaton, majd 1849 újév reggelén szekérrel folytatták az utat. Teréz gyermeket várt, túl volt terhessége félidején. Rettenetes hidegben, útta- lan-utakon szekereztek, mi­re január 3-án elérték Deb­recent, az ideiglenes fővá­rost. Bármiképp változott a ha­dihelyzet, bármilyen politi kai légáramok járták át idő­ről időre a közéi p'ü, Tán­csics változatlanul kitartott ereoeti, radikális plebejus nemcsak a gyimesi népda­lok bemutatására került sor azon a bizonyos onnan ho­zott gardonon, hanem fu­totta az együttes jókedvétől mezőségi dallamokra is: Bartók-művek előadására is, e.miben az volt az érdekes­ség. hogy az ősi igénytelen hangszer a legleegyszerűsí- tettebb dallam-szólaltatást is lehetővé és élvezetessé tette. És hogy ez a népzenei kutatás, zenei nyelv nem véletlen sallang ennél az együttesnél, hanem — úgy tűnik — választott zenei nyelv, azt a második rész­ben hitették el velünk. Sebő Ferenc, az együttes vezető­je, mint zeneszerző is érde­kes. értékes egyéniség. Weö­res Sándor. Tamkó Sirató Károly és József Attila ver­seit hallottuk megzenésítve. Sebő Ferenc a versek rit­musából indul ki, attól nem is tér el, hagyja élni-lobog- ni azt a dallamot, amit a költő választott, nem cifráz, nem akarja megfejelni ön­maga szerkesztette külön hatásokkal a verset. Ezért tud élni és még ünnepibb hatást elérni a költő zengő ritmusa és az abba beleöl­töztetett gondolat. Hisszük, hogy ez az együt­tes a modern magyar lírá­ban kimeríthetetlen anya­got talál a stílus megvalósí­tásához, és ezzel messze túlmegy az együttes azokon a lehetőségeken, amiket egy ilyen együttes eddig birto­kolhatott. Sebő Ferenc egészséges szellemű, népi ihletésű zenéje az irodalom­nak, a lírának is nyeresége, talán azzal, hogy visszahat a moderneskedő fiatal köl­tőkre. És majdnem elfelejtettük leírni: a fiatal közönség lel­kesedése rácáfolni igyekszik arra a hiedelemre, mintha ezek a mai tinédzserek csak a mikrofon és a hangerősítő bűvöletében, hangorgiájában éreznék jól magukat Hangsúlyozottan igényte­len külsőségei ellenére is szép és komoly sikert hoz­tak Egerbe Sebőék. Farkas András nézetei mellett Ügy okos­kodott, lapjának betiltása csak Budapestre vonatko­zik, tehát elhatározta, hogy Debrecenben újra megjelen­teti. Ám a cívis város­ban minden tekintetben mos­toha körülmények uralkod­tak, így a nyomdaiparban is. A kormány Kolozsvárról hozatott sürgősen nyomdá­szokat, hogy .egalább a hi­vatalos lapot és a nélkülöz­hetetlen kiadványokat meg­jelentethessék. Táncsics en­nek ellenére kiadta a ma­gyar hírlapírás egyik érde­kes termékét, a Debreceni Vásárfiát. Vérbeli politikai röpiratok voltak ezek, szer­zőjük kíméletlenül ostorozta a visszás tüneteket, akár a drágaságról, akár a iapulás- ról volt szó, vagy éppen a Habsburgokkal való kiegye­zési hajlandóságról. Jóhisze­műségében néha tévedett Egy alkalommal megtámad­ta Jókait, aki pedig nem adott okot erre. Táncsics ja­vára legyen mondva, téve­dését elismerte. Annyi gyász után megint megérhette a szülői boldog­ságot. Éppen a nagy nap évfordulóján, március 15-én született kislánya; noha sok mindenben eltért véleménye Kossuthétól, mélységes tisz­telet élt benne a független­ségi harc vezérpolitikusa iránt, ezért a leánykát La- joska névre keresztelték. Apai öröméből újabb erőt merített küzdelmeihez, és minél jobban radikalizáló- dott a kormány, annál oda- adóbban támogatta. A leg­teljesebb helyesléssel ünne­pelte röplapjain 1849. ápri­lis 14-ét, a trónfosztás nap­ját. Természetesen, mint képviselő ott volt a refor­mátus nagytemplomban és megszavazta a Habsburgok detronizálását. Rövid időre úgy tűnt, a hadiszerencse is a nemzeti ügy mellé áll. A harctéri si­kerek eredményeképp visz- szaköltözhetett Budapestre a kormány, amelyet az or­szággyűlés szintén követett. De Miklós orosz cár beavat­kozása megpecsételte a füg­getlenségi küzdelem sorsát. A túlerővel többé nem bir­kózhatott meg a hadsereg, és rohamosan közeledett * GERENCSÉR MIKLÓS*: ttSIISÜIIÍl iuiuuiusúic TÁNCSICS MIHÁLY életregénye Fehér holló ? Anna Karenina. Persze nyomtatásban. i'olsztoj: ÓL Kristály vázák, rálak. Porce­lán feketés Készlet. talán Zsolnay márkajellel... Egész asztalt megtöltenek az ajándékok. Előttünk pcJ;g Kaszás Károlyit::, aki mind­ezt kapta. Haia, fehérre vál­tott. De tartása sudár, fia­talos. Pedig mar búcj.' ik a hatvani háziipari szövet­kezettől, amelynek negy-U- magával alapítástól a tagja. Búcsúzik? Formailag a- lán igen. Eljöttek az ü s- pi alkalomra a különél - ő részlegek képviselői. Itt a vezetőség. S visszatérte., né­hány órára azok, is, akik ko­rábban vették fel a kait A. Kaszásné azonban nem e- kinti véglegesnek, vés- a- vonhatatlannak a szaki'" st. Mint ahogyan az elnök. a műszaki vezető tudja, h.gy ezt a derék asszonyt a hit­vesi gondoskodás parancsol­ja most férje betegágya mellé, a családi otthonba! Visszavárják a Madách utcába. S ő akar jönni, ha módja, lehetősége lesz rá. Tulajdonképpen a szövetke­zetben vált közösségi em­berré, itt ismerkedett meg az együttesen vállait felada­tok szigorú parancsával, a teljesített munka örömével, boldogságával. Fehér holló? Ugyan! Mindinkább tudjuk, hogy az ember szorgosságának fo­lyamata nem egyszerű bio­lógiai szükség, hanem érzel­mi töltés kérdése. S amikor az élet felrajzolta az ötven­öt esztendős asszony elé ezt a kérdőjelt, ő pontosan tud­ta a választ: ha szólítják, is­mét a konfekciós részleg dolgozói között a helye. Persze, ha bírja! Én két dolgos évtizedet még kinéztem belőle. (moldvay) katasztrófa pillanata. Július 3-án és 4-én a kormánynak isimét menekülnie kellett. Most Szegedet jelölték ki ideiglenes fővárosnak. Tán­csics a legutolsó menekül­tekkel, július 8-án hagyta el Pestet családostóL Mire Sze­gedre ért. a kormány és az országgyűlés megint székhe­lyet változtatott, Aradra költözött. És már nem volt megállás. Kossuth átruházta Görgeyre a teljhatalmat, és a következő lépés a világo­si fegyverletételhez vezetett. Táncsics szemtanúként él­te át az ország tragédiáját. Családját Aradon helyezte átmeneti biztonságba, ő ma­ga a világosi táborban si­ratta a bukást. Végignézte, hogyan váltak meg fegyve­reiktől a szabadságharc ka­tonái. Az utolsó pillanatig ma­gányos maradt a politika színpadán. Egyetlen politi­kustársáról sem tudta, hova lett, merre mentette életét. Mindössze annyit tudott, hogy a közeli Bohus-kastély- ban intézi Görgey a fegy­verletételt a cári generáli­sokkal. Egyébként a tábor lefegyverzett katonái ma­guk közé tartozónak vélték, ezért neki is adtak fél font húst, amikor felosztották élelmezési készleteik mara­dékát. Ott, a világosi mezőn főzte meg belőle vacsorája* Táncsics Mihály. Némán, könnyező szem­mel járkált a táborban, egy honvédtiszt és adott neki néhány ezüst tíz- és húszfo­rintost, mivel a Kossuth - bankók önmagukban is ve­szedelmet hozhattak tulaj­donosukra. Táncsics ebből a gesztusból értette meg iga­zán, hogy minden elveszett, nem marad más számára, csak a bújdosás. Még a fegyverletétel napján, au­gusztus 13-án a maga főzte vacMMa elköltése után, késő este megindult a hadifo- g-j>gy« tett katonatömeggel. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom