Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

Megvalósultak-** a tervek? Gyorsmérleg az esztendőről Mi, mennyi valósult meg ez idei tervekből, célkitűzé­sekből? Sikerült-e fokiozni a termelés gazdaságosságát, nö­velni a termelékenységet, a hatékonyságot? A kérdések­re négy vállalatnál keres­tünk választ. Molnár István, a Mátra- vidékl Fémművek igazga­tója: — Termelési tervünket előreláthatólag tízmillió fo­rinttal túlteljesítjük, s ez egyben azt is jelenti, hogy belépünk a milliárdos vállai melés növekedését. 100 szá-, zalékban a termelékenység emelésével fedeztük. Az ér­tékesítési tervünk túlteljesí­tésével arányosan nőtt a nyereségünk is. A tervezett­nél mintegy 10 százalékkal magasabb lesz a részesedés is. — Milyen eredmények szü­lettek a kongresszusi munka­versenyben? — A verseny végleges ér­tékelése még hátra van, any- nyit azonban máris elmond­hatok: szocialista brigádja­ink a kongresszusi, s a fel- szabadulási munkaverseny­Zana Károly, az Egri Köz­úti Építő Vállalat igazga­tója: — Még valóban csak gyors­mérlegünk van az 1974-es esztendőről, de szinte biztos­ra vehető, hogy a’ tervezett 273 millió 919 ezer forintos termelési tervünket három- százmillióra,’ a 44 millió 64 ezer forintos nyereségtervün­ket pedig 53 millió forintra teljesítjük. A két szám is azt iJizonyítja, jól sikerült az 1974-es esztendő. Igen sok szép munkát végeztünk, a kongresszusi munkavgrseny- oen részt vevő 58 brigád fel­A váratlan meghibásodások, valamint az időjárás igen gyakran okozott gondot Visontán, a Gagarin Hőerőmű Vállalat munkájában. Az ország legnagyobb erőműve, mindezek ellenére is eredményesen dolgo zott 1974-ben. Ha maradéktalanul nem is sikerült teljesíteni — az említett okok miatt, — az év eleji terveket — mindössze né­hány százalékos lemaradás várható — a fiatal vállalat lelkes kollektívája mégis mél­tán büszke lehet munkájára. (Foto: Perl Márton.) latok közé. Idei termelésünk, a múlt éves bázishoz viszo­nyítva 14 százalékkal nőtt, a növekedést 90 százalékban az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével, a termelé­kenység növelésével értükéi. A népgazdasági igényeiknek megfelelően, elsősorban a ha­zai keresletet biztosítottuk, ezzel párhuzamosan ugyan­akkor több mint 25 száza­lékkal növeltük forgalmun­kat kapitalista piacainkon. — A vállalat nagy gondot fordított a gazdaságos gyárt­mányszerkezet kialakítására is. — Valóban, csökkentettük veszteséges gyártmányaink számát, intézkedéseink mint­egy tízmillió forintos megta­karítást jelentettek. Ez év­ben különben tubusokból, az aerosolos palackokból, pilver- kupakokból és koronadugók­ból gyártottunk lényegesen többet, mint 1973-bari. A fal­colt és forrasztott dobozok iránt csökkent a kereslet, s elsősorban anyagellátási gon­dok zavarták láhcgyértósun- kat. A tőmegcikkipar átlagá­nál is jobban alakult a kész­let- és forgóeszköz.gazdálko- dásuflk, jelentősen növeltük termelőkapacitásunk kihasz­nálását, csökkentettük az energiaköltségeket. Mindent egybevetve azt mondhatom: eredményes évet zártunk. S ez elsősorban annak köszön­hető, hogy dolgozóink igen fegyelmezetten végezték munkájukat, szocialista bri­gádjaink rendkívül értékes vállalások teljesítésével se­gítették a vállalót gazdasági, politikai terveinek megvaló­sítását. A kongresszusi mun­kaverseny erőt, lendületet adott valamennyiünknek... Kócza Imre, az egri Fi­nomszerelvénygyár vezér­igazgatója: . — Értékesítési tervét vár­hatóan 50 millió forinttal tel­jesíti túl vállalatunk Ez, a múlt éves eredményekhez viszonyítva, mintegy 15 szá­zalékos növekedést jelent. Ezen belül a tervezett 2,1 millió dolláros exportforgal­munkat nem kevesebb, min! egymillió dollárral teljesít­jük túl. — Sikerült-e fokozni a ter­melés gazdaságosságát a vál­lalatnál? — Igen, mi sem bizonyítja cat jobban, mint hogy a tér­ben részt vevő dolgozóink példamutató lelkesedése nél­kül aligha mondhatnánk ma ilyen eredményeket magun­kénak. A brigádok sóikat és eredményesen dolgoztak. A kongresszusi munka verseny­ben részt vevő kollektíva jó munkájának köszönhető töb­bek között az is, hogy szál­lítási kötelezettségünknek már december 21-éré eleget tudunk tenni. becsülhetetlen értékű segítsé­get adott feladataink teljesí­téséhez. A legtöbb munkán­kat határidőre, s jó minőség­ben készítettük el. Igen ér­tékes eredménynek tartjuk továbbá, hogy dolgozóink 90 százalékát naponta hazaszál­lítjuk lakóhelyére. Minden­nap meleg ételt biztosítunk számukra, s most van kipró­bálás alatt a vohtatható für­dő, öltöző és étkeztető is. K. J. .......... .................................................7 E mberközeik en Járjuk az üzemcsarnoko­kat. Kesernyés füstszag, zaj, az olvadt fém izzása, szik­rázása, Bóta György, az egri öntö­de pérttitkára azt magyaráz­za, hogy még a modem tech­nika korában sem könnyű itt a munka. Szívósságot, kitar­tást és nem utolsósorban erőt követel meg az ember­től. Közben-közben megállunk, a párttitkár érdeklődik, hogy megy a munka, nincs-e valami fennakadás. Már ki­felé tartunk, amikor az aj­tónál egy magas férfival ta­lálkozunk. — Bejöttem már elmon­dani, hogy fiú lett — közli örömmel. — Most született, néhány órája. — Lányt vártatok inkább, vagy fiút? — kérdi a párt- titkár. — Hát, nem is tudom. De azért csak más, hogy\fiú. Bent az irodában Bóta György arról beszél, hogy szinte még gyerekként, tizen­hét évvel ezelőtt került az üzembe mintakészítő tanuló­nak. S azóta állandó kap­csolatban van a mozgalmi munkával. Tizenhárom évig KISZ-titkár volt — először az iparitanulö-intézetnél, majd az üzemben — négy éve pedig párttitkár és vá­rosi pártbizottsági tag. Ezen­kívül munkásőr rajparancsnok — s hogy „hivatali” beosz­tásairól se feledkezzünk meg: a gyáregység személyzetise rendészeti vezetője és a min- takészitő üzem vezetője is. — Nem sok ez így együtt? — Hát arra nem panasz­kodhatott, hogy nincs mun­kám. De igeu jó kollektíva alakult ki itt nálunk, s ez igen sokat segít abban; hogy minden poszton eleget tud­jak tenni feladataimnak. Mindössze százötvenen dol­gozunk, s nyugodtan elmond­hatom, hogy a munkásoknak is, a vezetőknek is a nagy része nem csupán munkatár­sam, hanem barátom is. Per­sze ez érthető is, hiszen itt nőttem fel az üzemben és 1972- ig én }s, mint minta­készítő szakmunkás dolgoz­tam. Ismerem az .embereket, gondjaikat, bajaikat és úgy érzem, hógy én is közel ál­lok hozzájuk. Az üzem munkájára tere­lődik a sző. — Armak ellenére, hogy a vállalatnak ez a legkisebb gyáregysége, szinte elképesz­tő, hogy mit fejlődtünk az utóbbi időben. 1970-ben még „csak” 2300 tonna öntvényt készítettünk, az idén viszont már 3000 torma a tervünk. S a fejlődés nem könnyű hely­zetben ment végbe. 1972— 1973- ban az öntvénypiacon elég kritikus helyzet alakult ki, az öntödék nagy részé­ben nem volt kihasználva a kapacitás, mert kereslet sem volt. Nálunk — kellő át­szervezéssel. piackutatással — sikerült kilábalni a gond­ból. Az emberek tudták, mi a helyzet, de a kommunis­ták és természetesen a veze­tők jó propagandamunkája megelőzte a pánikhangulat kialakulását Ne# titkoltuk a gondokat — a párttaggyű­léseken érthetően ez sokszor szóba került —, de azt is elmondtuk hogy van kiút a nelyíz helyzetből. S az em­berek megértették és el is fogadták ott. Azt hiszem, a Szorosabb együttműködés a papír- és bú+orm~*rral Átalakul a felnémeti fatelep Az egri erdőigazdaságnak jelenleg is egyik fontos üzemegysége a Felnémeten üzemelő fatelep, de szerepe áz elkövetkező években csak növekszik: a most for­málódó tervek szerint az üzem meglévő 38—40 ezer köbméteres feldolgozó kapa­citását néhány év múlva szinte megduplázzák. — A készülő tervek lé­nyege az ~r tájékoztat Jáhn Ferenc, az erdőgazdaság mű­szaki osztályának vezetője —, hogy a fűrészáru-terme­lés korszerűsítésével, lét­számnövekedés és területbő­vülés nélkül megteremtjük a feltételeit az évi 70 ezer köbméter fa fogadásának, feldolgozásának és tárolásá­nak. Egyidejűleg < új szoci­ális létesítmények is épül­nek (öltözők, fürdők, étkez­de), hogy az itt dolgozó mintegy 250 munkásnak és alkalmazottnak javuljanak a munkakörülményei. Mind­ezek megvalósítása alapos előkészítő munkát igényel, s többnyire saját kivitelezés mellett is több mint 60 mil­lió forint a várható költsége; A nagyszabású feJnémeta rekonstrukciónak — amely gyakorlatilag az ország leg­korszerűbb készáruterének kialakításával már el is kez­dődött — ez csupán az első lépesébe lesz az erdőgazda­ság vezetői szerint. Ugyanis a fűrészáru-termelés kapa­citásának bővítésével meg­teremtik az alapfeltételeit annak, hogy a félkész- és készárutermelésbe is bekap­csolódhasson az üzem. — Nem másról van szó — mondja Jáhn Ferenc —: szorosabb' együttműködésre törekszünk a papír-, cellu­lóz-, valamint a bútoripar­ral egyaránt. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alap­anyag további feldolgozásá­val'jelentősen bővül gazda­ságunk árbevétele, hiszen — bekapcsolódva az orszá­gos bútoripari rekonstruk­cióba — szeretnénk olyan bútorelemeket gyártani, amelyeket szinte csak ösz- sze kell majd a bútoripari Vállalatoknak szerelniük, s kész a bútor. Hasonló mó­don a „kezére dolgozunk” már most is —, há egyelő­re csak kisebb Tolumeriben is — a papíriparnak: a ké­regmentes hulladékból érté­kes aprítékot készítünk, amely ugyancsak növeli ter­melésünk mennyiségét, az árbevételt és a nyereséget egyaránt. A felnémeti rekonstrukció megvalósításával párhuza­mosan, 1980-ig fokozatosan megszűnnek az erdőigazda­ság korszerűtlen kis faüze­mei, Recsken, Egerben és Gyöngyösön egyaránt. Ez érthető, hiszen az egyébként is légközpontibb fekvésű fel­németi üzem megnövekedett kapacitása valamennyi er­dészet fatermelését tudja majd fogadni. Az említett készáru téri korszerűsítés mellett ebben az évben már megvásárol­tak hatmillió forintért egy nagy teljesítményű NSZK- beli keretfűrészt, amely az emelővillás rakodógépekkel együtt máris bekapcsolódott a termelésbe. X további — főként építőipari — beruhá­zások 1977—78-ban valósul­nak meg. (faludi) Nagyobb felelősséggel Takarékosabb energiagazdálkodást A mezőgazdaságban rob­banásszerűen betört műsza­ki forradalom eredménye­ként egyre több korszerű gép segíti a termelést. Gon­doljunk csak az iparszerű rendszerekre, amelyek mind­inkább tért hódítanak üze­meinkben. A közös gazdaságok több­ségiben azonban mégis a hagyományos erő- és mun­kagépek dolgoznak. Persze mind a hagyományos gépek, mind az új termelési rend­szerek részeit alkotó beren­dezések nagy mennyiségű üzem- és kenőanyagot fo­gyasztanak. De vajon jól gazdálkodnak-e a drága energiával üzemeink? — er­re kerestek választ a közel­múltban az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének mun­katársai. A vizsgált 47 szövetkezet­ben. sok még a tennivaló. gyáregység munkájáról mi sem vall jobban, mint az, hogy az utóbbi években há­romszor nyertük el az élüzem címet. És ebben természetesen a 19 fős pártalapszervezetnek és magának a párttitkárnak iS része van. — Szabad idő? — Nem sok van. Estén­ként tanulok, olvasgatok, a hét végén kirándulunk a csa-. Iáddal. A fiam nyolcéves, té­len sokszor szoktunk sízni, korcsolyázni. Most meg be­fizettünk egy Trabantra, ez is könnyebbé teszi majd a kirándulásokat. Már koráb­ban igényeltem egy vikend- telket Poroszlón, s ha elké­szül a Tisza II., oda járok majd horgászni. Beszélgetésünk többször félbeszakad, hol kérdeznek Mert általában csak azok­ban a gazdaságokban, ahol jól felszerelt gépműhelyek, szerviztelepek vannak — s amelyeket gépészmérnök irányít —. vezetik az üzem­anyagfogyasztást. Bodonyban, Szajlán, Gyön­gyöspatán. Gyöngyöstarján- ban. Kerecsenden, az Egri Csillagok TermelőszövetkeA zetben, Pétervásárán, Do- moszlón, Nagyfügeden való­ban következetesen ellenőr­zik a gépek üzem- és kenő­anyag-fogyasztását. Ezzel szemben Noszvajon, Vécsen és Kisnánán máé kevésbé fordítanak gondot az ener­giafogyasztás mérésére. Sőt azok közül a járművezetők közül, akik a megengedett­nél több üzemanyagot hasz­nálnak fel, még egyet sem büntettek meg. Pedig szigo­rúbb ellenőrzéssel felléphet­nének az energiapazarlókkal szemben! , tőle valamit, hol valahová hívják. Mosolyogva mondja: — Hát nem sokáig ülhet tétlenül nálunk az ember. De megszoktam. Tudja, az el­múlt 17 év alatt azért né­hányszor felmerült bennem a gondolat, hogy elmegyek az üzemből. Aztán mindig úgy döntöltem, hogy maradok. Nem tudnék kiszakadni eb­ből a kollektívából, úgyis visszavágynék az emberek közé. A 32 éves párttitkár élete ezernyi szállal kötődik az üzemhez. Mindenkit ismer é* őt is mindenki ismeri. E az állandó kölcsönhatás, r emberközelség munkájé alapja I Leverne í Sok helyen nem fordíta­nak kellő gondot az üzém- anyagtárolásra sem. Lyuka­sak a tartályok, emiatt sok a csurgási veszteség. De problémát .okoz az is, hogy néhány gazdaságban nem megfelelő az erőgépek műszaki állapota, s emiatt nagy mennyiségű benzint, gázolajat elpocsékolnak. Az üzemek többségében még mindig keveset törődnek a kenőanyagok minőségével. Eger és Gyöngyös vidékén a közös gazdaságokban je­lenleg mintegy ezer ' traktor és 400 tehergépkocsi műkö­dik. Ez a Szám a következő években várhatóan tovább növekszik majd, amely ter­mészetszerűen több energia­felhasználást is jeient. Ta­valy a szövetkezetek 40 mil­lió forint értékű energiát költöttek a gépek és beren­dezések üzemeltetésére. Az üzem- és kenőanyago­kon kívül a szövetkezetek évről évre több olajat es villamos energiát is igényel­nek. A műszaki forradalom új vívmányai: a szárítók, a különböző maró - és eszter­gagépek, fejőberendezések és darálók ma már termé­szetes tartozékai a gazdálko­dásnak. Sok helyen mégstrm törekszenek arra, hogy ke­vesebb energiával olcsób- baji működtessék ezeket, hanem ellenkezőleg, túlter­helik a berendezéseket, amely azután többletkiadá­sokban is jelentkezik. A felmérések szerint a közepe­sem gazdálkodó szövetkeze­tek évente 200 ezer forintot költenek villamos energiára, amely nem kis összeg. De nem kevesebbet fordítanak az olaj beszerzésére sem. Hogyan lehetne csökken­teni és takarékosabban bán­ni az energiával? Elsősor­ban kellő szakértelemmel. Sajnos, ez még nem általá­nos minden gazdaságban. A szövetkezetekben például nincs energetikus, amely pontosan irányítaná az ener­giagazdálkodást és a fel- használást. Ezen igyekszik segíteni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nemrég közzétett rendelete, amely előírja, hogy január­tól a közös gazdaságoknak az ipari üzemekhez hason­lóan energiagazdálkodási tervet kell készíteniük. Az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének vizsgála­ta jól bizonyítja, hogy a kö­zős gazdaságoknak lényege­sen nagyobb gondot ” kell fordítaniuk az energiagazdál­kodásra. Mentusz Károly IÁM. december Ybtfiiw

Next

/
Oldalképek
Tartalom