Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
~~w A taggyűlésekről jelentjük A ’szerénység nem mindig helyénvaló 1 Nem vodt könnyű dolga a sarudi községi alapszervezet vezetőségének, amikor a beszámoló taggyűlésre készült, hiszen mindössze 10 hónapja, hogy a csoport, kiválva a termelőszövetkezeti alapszervezetből, önálló munkához látott. Az új alapszervezet létrehozását az tette szükségessé, hogy a falu kommunistáinak egy része nem a szövetkezet tagjaként dolgozik, hanem különböző szerveknél, intézményeknél, s így a termelőszövetkezet alapszervezetének munkájában nem tudtak úgy részt vállalni, s a témák egy része is olyan volt, ami az ő munkájukat nem érintette. Nem beszélve arról, hogy a tsz-alapszervezet- nél nem kerülhetett úgy napirendre a helyi tanács, az ÁFÉSZ, vagy akár a posta dolgozóinak — kommunistáinak problémája. A 10 hónap alatt természetesen nem végezhettek olyan nagy munkát, mint amit más alapszervezetekben a választások óta eltelt négy év alatt .Bizonyára ezért sikerült a beszámoló egyszerre nagyon jónak és nem kielégítőnek. Jónak azért, mert a pártalapszer- vezet vezetősége felmérte az egész községben végbement fejlődést, s számot adott ^ a tanácsi munkáról, a községfejlesztéstől kezdve az áruellátásig mindenről, amiben közvetve vagy közvetlenül az alapszervezet tagjainak is vannak érdemeik. De ugyanakkor elmaradt a beszámolóból, vagy csak nagyon szűkszavúan lett megemlítve, mit tettek mindezért a fiatal — már alakulását nézve fiatal pártalapszervezet tagjai. Pedig a szerénység itt nem volt egészen helyénvaló, hiszen ahogy a hozzászólók kiegészítették a beszámolót, s ahogy a csúcsvezetőség minősítése is leszögezte, jóval több mindenről számolhattak volna be. Jó lett volna és előremutató, ha a vezetőség a maga munkáját is, az egyes párttagok munkáját is, akár személy szerint, névre szólóan értékelte, bírálta volna. Érdekes számadatot hallhattak a résztvevők, ami a közművelődési szintet illeti. Az alig kétezer lelket számláló kis községbe több mint hétszáz újság és folyóirat jár, s ebben benne van a postások alapos felvilágosító munkába is. S a posta dolgozói valamennyien ennek az alapszervezetnek a tagjai. De hozzájárult a lakosság áruellátásának javításához is a maga módján az alapszervezet, amikor a hibákat látva, beszámoltatta a pártái apszer- vezethez tartozó ÁFÉSZ-vezetőket, s közösen vitatták meg velük a további feladatokat. Nyilvánvalóan nagy részük van a kommunistáknak abban is, hogy az elmúlt év során az egy lakosra eső társadalmi munka értéke meghaladta a száz forintot, rengeteg olyan létesítményük van — beleértve az új, közeljövőben átadásra kerülő klubkönyvtárat is, amelyet szinte szó szerint a két kezével épített a falu népe. És erre ennek az alapszervezetnek a kommunistái is mozgósítottak, mi több, maguk is ott voltak. Hiányzott a beszámolóból a távlati lehetőségek tervezése is, ami a pártépítő munkát illeti. Mert ezen a téren viszont nagyon nagy feladatok várnak erre az alapszervezetre, hiszen a tagság jelentős része nyugdíjas, sokan már túl azon a koron, amikor a pártmunkában aktívan részt vehetnek. Helyükbe fiatal kommunistáknak kell lépniük, de ezek nevelése részben éppen erre az alpszerve- zetre vár. Többet lehetett volna szólni a pártcsoportvezetők munkájáról is, akik a maguk területén — mint a beszámolóból, de inkább a hozzászólásokból jobban kitűnt, jó munkát végeztek. Kevésbé szerény beszámoló pontosabb képet adott volna a 10 hónap alatt végzett munkáról, s talán nagyobb lendületet is a továbbiakhoz. Asszonyok a dombon Teljesítette éves tervét Lőrinci műanyagüzeme Lőrincibe szólt a meghívás, de a községtől hat kilométerre, havas magaslaton találtunk a nevezetes helyre, az 196í>-Sén idetelepített műanyagipari üzemre, amely november 26-án teljesítette éves tervét. — Közel tizenötmillió f<v rint értékű árut termeltünk, s több százezerre tehető az a műanyag étkészlet és egyéb fontos műszaki cikk, amit a Ganz Kapcsológyárnak és az ÜVÉRT- nek leszállítottunk — fogad bennünket Erdei Lajos telepvezető, aki feleségével együtt költözött a fővárosból Lőrincibe kilenc esztendővel ezelőtt. — A hátralevő időben még legalább egymillióval szeretnénk „ráfejelni” eddigi eredményünkre. S amilyen lelkesek, szorgalmasak ezek a lányok, asszonyok, a póttervet is megvalósítjuk Mintegy nyolcvan lőrinci, ecsédi, herédi munkásnő dolgozik az üzemben. Busz viszi és hozza őket reggeli, délutáni, éjszakai műszakba egyaránt. Tizenöt-húsz szorgalmas ember elkelne még a telepen, mert a kereskedelem éhes őriás. csak hát hiába hirdetik, újak nem jönnek. Papp Károlyné pártalap- szervezeti titkár szerint iparral telített a „selypi medence”. Így a korszerűsítéshez, a gépesítés fokozásához kellett folyamodniuk, hogy lépést tarthassanak a piaci igénnyel. Erre a lépésre 1970-ben került sor. Hidraulikus présgépeket hoztak, s a hatvani szakmunkásképző intézettel kötött megállapodás alapján asszonyokat iskoláztak be, hogy megfelelő tudású dolgozók kerüljenek az új gépekkel felszerelt műhelyekbe. Cser Lászióné, Sándor Lászlóné, Papp Károlyné már meg is szerezték azóta a szakmunkás-képesítést, csakúgy, mint például Lőre Györgyné, aki a zöldkoszorús Hámán Kató szocialista brigád vezetője. A brigádmozgalomnak egyébként jó talaja van a kis üzemben, összekovácsolt munkáscsoportok alakultak ki, amelyek szinte minden feladatnak megfelelnek. El sem képzelhető különben, hogy Sándor Lászlóné ti- zenharmadmagával vállalta volna ez évben a közös elszámolást! Kereset? Természetesen változó. Amilyenek az egyes munkahelyek. Király Istvánná, aki kiválódolgozó- jelvénnyel ’büszkélkedhet, az egyik présgépnél megkeresi átlagban a 2400 forintot. Nagy Gyuláné pár száz forinttal már kevesebbet visz haza havonta. De érthető, mert ő többedmagával sor- jázást végez, ami egyszerűbb művelet, s alacsonyabb bér-' osztályba tartozik. Vagy ott vannak a tizennyolc éven aluliak! Például Sós Magdolna és Búzás Ilona, ök, koruknak megfelelően, csak délelőttösek mindig, most ismerkednek a munkahelyek különböző fogásaival, 4 így meg kell elégedniük a 7 forintos órabérrel. Persze, ha betöltik a tizennyolc esztendőt. mindjárt „ugrik” a jövedelem, s ők most ennek a reményében dolgoznak szorgalommal. ság lelke volt a kongresz- szusl felajánlások teljesítésének, a lőrinci óvoda fejlesztésére juttatva a kommunista műszak tiszta jövedelmét. Anyák napi találkozót szervezett, amelyre meghívták tizenkilenc kismamájukat. S amikor szorított az idő, vitték a fiatalabbakat a rózsászentmártoni termelő- szövetkezetbe is, hogy ne rohadjon el a tőkén a szőlő. Kis üzem, magas termelési érték... Lányok, asszonyok, akik férfiakon tesznek túl a közért vállalt munkában ... Három faluból, egy célért... Már csak emiatt érdemes volt felkapaszkodni a Hegy- meg havas oldalán. (moldvay) A rombolás szabályai szerint Régóta vajúdó ügy Gyöngyösön az új művelődési központ megépítése Az idő telik, mindig újabb és újabb dátumok merülnek fel: ekkor kezdenek, nem, mégsem, majd ekkor, aztán újra nem és újra egy másik időpont hangzik el. Mi ennek a huzavonának az oka végül is? A válasz nagyon rövid: a szanálás. Tulajdonképpen a szanálási, kisajátítási eljárás elhúzódása. Ebből a példából is kiderül, hogy a modern város- fejlesztés és építkezés egyik velejárója a kisajátítás. Ahhoz, hogy korszerű városrészeket, lakótömböket lehessen kialakítani, előbb rombolni kell, lebontani a régit, az elavultat. Ennek azonban nagyon precízen megfogalmazott szabályai vannak A szabály pedig: nem mindig segíti a gyors intézést. Lássuk ennek gyakorlati eseteit Gyöngyös mindennapjaiban. A bíróságnak könnyebb Ha csak nagyon gyorsan végiggondoljuk, hogy Gyöngyösön az építkezések merre folynak, ebből is kiderül, hogy a kisajátítás «gyre fokozódó szerepet kap az új városkép kialakításában. Az Is nyilvánvaló, hogy ennek a jogi eljárásnak a közérdeket kell szolgálnia. Nem kétséges, hogy a közérdek és az egyéni érdek élesen szembe kerül egymással ezeknek az eseteknek a többségében. Akiknek a házát, telkét el akarják venni és ezért bizonyos kártalanítást ajánlanak fel, aligha törődik azzal, hogy a város miként jár jóL ö a saját zsebét nézi, és csak azt nézi. Nem kell ezen megütköznünk és valamiféle öntudatra apellálnunk. Az eljárás lényegében semmi más, mint egy adásvételi ügylet. A „vevő” most a városi szakigazgatási szerv, a tervcsoport, amelynek jogi képviselője az igazgatási osztály. Az „eladó” mindig az ingatlan tulajdonosa, akinek esze ágában sincs eladni. Rákényszerül, hogy a tulajdonjogát ráruházza a „tanácsra”. Megkezdődik az alkú. Aztán az esetek jó részében nem tudnák megegyezni, dűlőre jutni. Az igazgatási osztály nem enged, a tulajdonos tehát a bírósághoz fordul. És mi történik? A bíróság általában a középutat választja: a felajánlott és a kért összeg között határozza meg az árat. Ha a kínált pénz a telek négyszögöléért — például — 150 forint volt, a tulajdonos pedig 500 forintot kért, a bíróság 300—350 forintot jelöl meg. At igazgatási osztályt ugyanis köti a rendelkezés (az 1/1965. (VII. 24.) PM— IM), amely kategóriákat állapított meg, minden változatban egy legalacsonyabb és egy legmagasabb árral. Miután ez a rendelet a napi forgalmi értéket nem tükrözi, a bíróság a végzésében jobban figyelembe tudja venni azt, mint az igazgatási osztály, amely „a szabály az szabály” miatt kötve van. A szakértő is téved? A vitába be szokták vonni az egyezkedéskor a szakértői bizottságot is. Tegyen ő igazságot: mennyit ér a telek és a ház a valóságban? A tanács azt mondta, 150 forintot ad négyszögöléért, mivel ,csak részben közművesített. Jött a szakértői állásfoglalás: a telek úgy, • ahogy van, ölenként ezer forintot ér. A* különbség tehát nem csupán jelentős, hanem meghökkentő. Márpedig a bíróság hasonló ügyben egyszer kimondta: az ilyen telekért 360 forintot kell a tulajdonosnak lefizetni a kisajátítás során. A példából kitűnik, hogy a szakértői véleményt sem lehet mindig elfogadni. A szakértő is tévedhet. Jó-e az, ha téved? . Súlyos összegek forognak kockán, tehát a szakvélemény nagyvonalúsága tízezrekre rúgó kárt okozhat. Megtörténik, hogy a centiméter „csúszik el”, a légköbméter nem pontos a ház esetében, és akkor a pénzbeli kár mellett még az idő elveszése is komoly tényező. Ahogy ez a művelődési központ esetében is kiugrik. Mindez pedig azért is fordulhat elő, mert nálunk az időt még alig számítjuk be, abból van a legtöbb, akár tárgyalásról, akár szervezésről, akár építkezésről legyen is szó. Állítólag van olyan szemle1 is, hogy „nem kell úgy sietni, az idő sok mindent megold magától”. A kisszerűség rosszabb a lassan ható méregnél. A példák tanulsága Egy példa. A felajánlott összeg az ingatlanért megközelítette a hétszázezret. A tulajdonos még közel ötszázezret szeretett volna kapni peres úton. A bírói döntés: majdnem százötvenezer forint további összeget adjanak a tulajdonosnak. Ebből kétharmadnyi rész jutott a telek árára. A Mérges utcai lakótelep ^étkezéséhez több mint kétszáz ingatlant kellett kisajátítani, összesen mintegy négyszázötven tulajdonossal kellett tárgyalni. Cserelakásra volt szükség 142, cseretelekre 48 esetben. A kisajátítási összeg 35 milliót tett ki. Az így felszabadított területen 632 lakás épül. Korábban a kisajátítás során az ügyek hatván százaléka zárult egyezséggel, mostanában ez az arány a negyven százalékra esett vissza. Nyilván belejátszik ebbe a változásba az is, hogy a tulajdonosok rájöttek 1 a bírósági eljárás általában az ő malmukra hajtja a vizet. Ha nem csurran, cseppen még valami a per nyomán. Ebből az is kitűnik, hogy esetenként a „tanács” elég szűkmarkú. Hogy miért? Emlékezzünk az előbb már említett rendelet kötöttségeire. „T eleltetőgép 99 • • • Két dolgot említsünk még a Hegymeg tetejére települt' üzemmel kapcsolatban! | Jóllehet megyénkben elsők ' között teljesítették éves tér-' vüket, a gond nem kerüli el házuk táját. Gyakran ká- j rosan befolyásolja a termelést az áramszolgáltatásban jelentkező feszültségcsökkenés. Nagyon elkelne hát egy áramszintrögzítő, ami pillanatnyilag talán komoly befektetést igényel, de hosz- szabb távon biztosan megtérül. A másik, ami tollhegyre kívánkozik, a nőbizottság tevékenysége. Ez a szerv nem csupán szaporítja a többit, hanem használ is. A telep vezetőség az ő kezdeményezésükre szüntette be nemrég a szombat éjszakai műszakot, lehetővé téve a családos asszonyoknak, hogy a hét végét pihenten töltsék szeretteik körében, A bizotíHol a megoldd*? Véleményünk szerint a megoldás hagyon kézenfekvő. Mielőtt az egyezkedésre sor kerülne, a szakértői vé- leVnényt kell meghallgatni, aminek minden körülmények 1 között nagyon pontosnak illik lennie. Ha nem az, és ebből utólag kára származik a kisajátítónak: ne legyen „jó szívű”, hanem peres úton vasalja be a mulasztón a kárát. Nincs értelme a bírói eljárást valósággal „kiprovo- kálni”. Már említettük: ennek legnagyobb vesztesége a vissza soha nem hozható, elveszett idő. De a perköltség sem csekély összeg általában, és még említhetjük a tárgyalások adta lekötöttséget. A bíróságra rohanó tanácsi dolgozónak az erre szánt idejét lehetne hasznosabban is eltöltenie. Azt pedig vegyük természetesnek, hogy a bírói végzés minden olyan esetben, amelyben a tulajdonos „meg akarja vágni” a tanácsot,' tehát irreális követelésekkel áll elő: az igazság, a realitás talaján alapszik majd. Kiderül majd, hogy >s„nenv üzlet” valótfan követelésekkel zaklatni az igazságszolgáltatást,. Alapos előkészítés, reális ajánlat, és akkor a városépítéshez szükséges rombolásnak, a kisajátításnak az' útját le lehet rövidíteni, az építkezési határidőket így lehet majd könnyebben tartani és nem lesz „Luca széke” a városi művelődési központ építkezésének előkészítése sem, G. Molnár Ferenc. Szabó Tamás, a VILAT1 tervezője, igen praktikus gépet konstruált, melyet az egri szakmunkásképző iskola eredményesen hasznosít az oktatásban. Az ötletes feleltetőgép valamennyi tantárgynál használható. Számonkérésnél tárgyilagosan pontozza az egyéni feleleteket, valamint százalékosan méri az osztály tudás szintjét. . ...... (Foto: Puskás Anikó) A TIT a munkásműve adásért Előad ssorozat a szocialista brigádok részére Köztudomású, hogy igen sok szocialista brigád nevezett be a felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére meghirdetett köz- művelődési vetélkedőbe. A felkészülést segíti az a közös rendezvénysorozat, amelyet a TIT Heves megyei Szervezete és a Megyei Művelődési Központ szervez. Az első előadást december 2-án tartják, ekkor dr. Nagy József kandidátus, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese beszél megyénk felszabadulásáról, valamint az 1945 után kibontakozott fejlődés első éveiről. Horváth Nándorné a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának igazgatóhelyettese december 9-én ad tájékoztatót A tudományok törekvése a világ megismerésére címmel. Dr. Bakó Ferenc, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, december 16-án az egri vár történetének egyes korszakait ismerteti. Január 6- ón dr. Varga János, Eger Város Tanácsának elnöke beszél a megyeszékhely jelenéről és jövőjéről. Hwtisis Q 1974. december 1„ vasárnap
