Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
% A cselekvésen van a sor Gazdasági és pártvezetők tanácskoztak Egerben a niegvc gazdasági helyzetéről és az időszerű feladatokról Tegnapi lapszámunkban hírt adtunk arról, hogy gazdasági és pártvezetők tárgyaltak Egerben Heves megye gazdasági helyzetéről és az időszerű feladatokról. A tanácskozáson, amelyen a megye gazdálkodó szerveinek gazdasági és politikai vezetői, valamint a megyei, járási, városi, állami vezetők vettek részt, Fekete Győr Endre, Heves megye Tanácsának elnöke ismertette a megye gazdasági helyzetét és az időszerű feladatokat. Az előadást követő vitában felszólalt: Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára, Bonifert Adám, a Központi Bizottság munkatársa, Deli István, az EVILL igazgatója, Kocsmár János, a Heves megyei Vízmű Vállalat igazgatója, Török István, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatója, Borbély Lajos, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója és Skul- téti János, az Izzó Gyöngyösi Gyárának igazgatója. Fekete Győr Endre előadásában részletesen foglalkozott a népgazdaság helyzetével, fejlődésével és ennek tükrében mutatta be megyénk gazdasági helyzetét és fejlődését. Megyénkben az elmúlt négy évben nőtt az ipar súlya, növekedett az ipari, mezőgazdasági termelés, javult a megye gazdasági szerkezete. Kedvezően alakultak a lakosság élet- és munkakörülményei, a negyedik ötéves terv előirányzatának megfelelően emelkedett az életszínvonal. A kétségtelenül jelentős fejlődés és eredmények ellenére azonban egy sor kedvezőtlen jelenség is tapasztalható gazdálkodásunkban, amely lassítja, nehezíti fejlődésünket Romlott az eszközök kihasználása és hatékonysága, a műszakok, a gépek kihasználása alacsonyabb mint 1971-ben volt. A gépek kihasználása például még az első műszakban is mindösz- sze 57 százalékos. Az utóbbi években termelésbe lépett létesítményeknek csak egy részénél biztató a kapacitások kihasználása, a termelékenység naturális mutatói csak a termékek egy részénél nőttek. A megyei székhelyű építőipari szervezetek tevékenysége az elmúlt négy évben — bár termelése ez- évben 36—38 százalékkal haladja' meg az 1970. évit — nem mutat egyenletes fejlődést. . Megyénkre hosszú idő óta a dinamikus beruházási tevékenység jellemző, s bár néhány területen van előrelépés, a beruházási munka még sok kívánnivalót hagy maga után. Néhány létesítmény befejezése túlságosan elhúzódik, nem megfelelő az új létes' "ények hatékonysága, a k ' ségek nem egyszer 30— -0 százalékkal magasabbak az előirányzottnál. A beruházások üzembe helyezésének késedelme nagy károkat okoz a népgazdaságnak, a kivitelezési idő mindössze egyszázalékos csökkentése is milliárdos megtakarítást hozhatna. j Közismertek a munkafegyelem, a munkaidő-kihasználás, a munkaszervezés, az \ eszközkihasználás, az anyagfelhasználás terén tapasztalható lazaságok. Az ésszerű takarékosság nem vált a mindennapok gyakorlatává, sok helyen feleslegesen költekeznek, pazarolják az energiát, az anyagot. Egyértelműen megfogalmazódott a tanácskozáson: o gazdasági munka gyakorlatává kell tenni az élő és holtmunkával való takarékosságot — a munkaidő 20—25 százaléka megy veszendőbe — biztosítani kell a munkaidő és a munkaerő teljes értékű felhasználósát, a termelő berendezések jobb kihasználását, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A termelés hatékonysága szempontjából nagyon fontos, hogy csökkenjen és megszűnjön a gazdaságtalan termékek gyártása, a raktárra való termelés. A termelés technikai és szervezési feltételeinek toyább javításában ei kell érni, hogy olyan termékeket. gyártsunk és olyan áron, amelynek piaca van külföldön és belföldön egyaránt. Szombaton és vasárnap Munkában többszáz teherau'ó Heves megyében Az összetorlódott szállítási feladatok zavartalansága érdekében a Volán 4-es számú Vállalat gépkocsivezetői ezen a hét végén is dolgoztak. Szombaton — amint Balogh Tibor igazgató elmondotta — mintegy 500 teherautó, ma pedig közel 200 gépkocsivezető „mozgott” a közutakon. A legtöbben a bélapátfalvi gyárépítéshez szállították a szükséges anyagokat. Ötven tehergépkocsi például mind a két napon homokot szállított Verpelétről, 15 jármű "pedig salakot Ózdról. Az onszág legnagyobb cukorgyárához, Szolnokra is Heves megyéből, Felnémetről szállította 15 pótkocsis, nagy kapacitású jármű a mészkövet, s Egerbaktáról a Közúti Igazgatóság megrendelésére Kaiba 35 tehergépkocsi követ szállított az ott folyó útépítési munkákhoz. Sajnos a termelőszövetkezetek számára csak korlátozott mértékben vállalhattak szombatra és vasárnapra munkát, mivel a düiőutak ismét feláztak, s nagyon sok helyen járhatatlanok. Tanácskoztak az erdőgazdaság szocialista brigádvezetői Szombaton délelőtt Egerben, az erdőgazdaság székhazában tartották ez évi tanácskozásukat a gazdaság szocialista brigádjainak vezetői. A közel 100 brigád vezető számára Adamkó József igazgató tartott tájékoztatót a gazdaság eredményeiről és gondjairól. Megvjtatták a szocialista rnunkaverseny eredmé- ■’it, megállapítva, hogy a itt. évben 118 brigád nyer- el a szocialista címet. Értékelték az 1974. évi munkaverseny • feladattervének végrehajtását, s elfogadták a jövő évi munkaverseny legfontosabb célkitűzéseit. Ennek alapján feladatul tűzték ki, hogy az ez évi kongresz- szusi munkaverseny folytatásaként beindítják a felszabadulási munkaversenyt, s ezt legkésőbb január 15-ig felhívás formájában eljuttatják az erdőgazdaság valamennyi üzemegységéhez, erdészetéhez. Ugyanakkor az ez évi eredmények alapján megpályázzák a kiváló vállalat címet, s az üzemek részére pedig rövidesen elbírálják az élüzem cím odaítélését. A versenyfeladatok végrehajtásával kapcsolatban a brigádvezetők részéről több figyelemre . méltó javas1 a t megvaltóft-ható elképzelés hangzott eL Mind a beszámolóban mind a vitában megfogal mazódott: ha megyénk gaz dasógi szerveinek a kétség telenül meglevő eredménye it, fejlődését nézzük, elégedettek lehetünk, de ennél még jobban és eredményesebben haladnánk előre, ha a meglevő lehetőségeinket jobban kihasználnánk, ha felhasználnánk azokat a tartalékokat, amellyel gazdálkodó szerveink rendelkeznek. Legtöbb helyen azonban ha kedvezőtlen tapasztalatok halmozódnak fel, nem bent a vállalatnál, a gazdálkodás javításában keresik a kivezető utat, hanem az üzem kerítésén túlról és fentről várják és kérik a támogatást, a segítséget. Holott rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a hatékonyabb, a gazdaságosabb munkához szükségesek. ■* Lényegében ezen a tanácskozáson nem hangzottéi sok új dolog, hiszen arról, hogy javítani kell a munkát, hatékonyabbá kell tenni a termelést, kihasználni időt és eszközt, hogy takarékosabban kell élni és dolgozni, mert ezek a feltételei az életkörülmények javításának, eddig is sokat beszéltünk. De sok helyen valójában csak beszéltek és nem cselekedtek. És itt kell előre lépni nem holnap, hanem már ma. Ezt kell szolgálnia —mint ahogy a tanácskozáson meg- fogalpiazódott — a politikai munkának, a szocialista munkaversenynek, ezt kell elősegítenie vezetőnek és a beosztottnak egyaránt. összességében hasznos volt ez a tanácskozás, mert nemcsak helyzetképet adott az eltelt négy évről, hanem — olykor szenvedélyesen is — felhívta a figyelmet gondjainkra, tennivalóinkra is. És most már a cselekvésen van a sor! Harminc éve történt: Megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front £>app) A MÁSODIK világháborúban Magyarországon az antifasiszta ellenállás és a demokratikus fejlődés erői az ország sajátos helyzete miatt (egyszerre volt kárvallottja, és haszonélvezője a német szövetségnek) csak későn valósíthatták meg összefogásukat. A Békepárt néven működő kommunisták, egyes belső ellenzéki erők és az antifasiszta és kommunista emigráció a háború egész időszakában igyekezett németellenes frontot alakítani, és hazánkat kiszakítani a • náci „élettérből”. Az antifasiszta ellenállás legkövetkezetesebb erejének, a kommunista mozgalomnak egyedül volt kész programja a népfront-politikára, s a háború utáni független, szabad, demokratikus Magyarország felépítésére. A közös fellépés, az egységfrontba tömörülés feltételei azonban csak az 1943—44-es katonai vereségek, a második magyar hadsereg összeomlása, a Vörös Hadsereg előnyomulása és az ország német megszállása nyomán értek be. 1944 május végén — nem minden vita nélkül és főként a polgári oldalról hangoztatott fenntartások mellett — megalakult a Magyar Front, a kommunisták, a szociáldemokraták, egyes kisgazdák és egyéb csoportok antifasiszta egységszervezete, amelyhez később a Nemzeti Parasztpárt képviselői is csatlakoztak. Bár a fegyveres felkeléshez és a kiugráshoz fűződő remények nem váltak valóra, ez a szervezet adta meg az alapot ahhoz, hogy 1944. december 2-án az immár felszabadult Szegeden megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Függetlenségi Front, amely az időközben újjászervezett Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek erőit tömörítetté, elfogadta a kommunisták „Magyar- ország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja”-!. A PROGRAM gyökeres külpolitikai fordulatot követelt. Azonnali bekapcsolódást az antifasiszta koalícióba, fegyveres szembefordulást a náci Németországgal és hazai nyilas csatlósaival. Leszögezte, hogy „a legmesz- szebbmenő támogatást kell nyújtani a Vörös Hadseregnek, amely kiűzi a magyar földről a német elnyomókat”. Kinyilvánította az éljövendő demokratikus magyar külpolitika alapél veit: a szoros barátságot a Szovjetunióval és a környező demokratikus államokkal; a volt uralkodó osztályok soviniszta és revíziós irányzatának * végleges feladását; az antifasiszta világkoalíció angolszász hatalmaival kialakítandó jó kapcsolatokat. A belpolitikában a program célul tűzte ki a demokratikus szabadságjogok biztosítását, a fasiszta és a népellenes szervezetek feloszlatását, a közigazgatás és a fegyveres testületek megtisztítását a fasiszta és a népellenes elemektől. Az ország demokratikus átalakulásának alapvető feltételeként széleskörű földreformot helyezett kilátásba és előirányozta a nagytőke állami ellenőrzését, az energiaforrások államosítását. Célul tűzte ki a tökéletesebb szociálpolitika megvalósítását is. A Front programja a legfontosabb és legsürgősebb belpolitikai feladatnak az új, demokratikus államhataloi* megteremtését tekintette. Sürgette, hogy a demokratikus pártok megbíaottaiból és antifasisztákból alakítsanak minden helyiségben nemzeti bizottságokat, és a bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveiként működjenek. Síkraszállt a nemzeti bizottságokra támaszkodó Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a Front ideiglenes kormányának megalakulása mellett. Ez a nemzeti, demokratikus és antifasiszta program alkalmas volt a magyar társadalom különböző rétegeinek, az alapvető osztályoknak a tömörítésére. A gyors nemzeti ösz- szefogás létrejötte — mert ez történt, — egyértelműen a demokratikus erők sikere volt és igazolta a kommunista párt megfontolt, a nemzet közös érdekeit hangsúlyozó politikát. Mindamellett ez a politika mélységesen elvi jellegű volt, hiszen a Komintern híres 1935-ös Vll. kongresszusának (ez hirdette meg a népfrontpolitikát) szellemé-, ben járt el. A MÁRCIUSI Front, * Történelmi Emlékbizottság, a Magyar Front kezdeményei után megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front — a koalíciós idők egységfront-szervezete — ezen a néven 1949-ig működött. Keretei között egyre inkább a demokratikus átalakításért legkövetkezetesebben harcoló Magyar Kommunista Párt, illetve a Baloldali Blokk vette át a vezetést. A fordulat évét követően a népi demokratikus viszonyokat védelmező és a szocialista átala- . kulást igénylő Függetlenségi Népfronttó alakult át. Ez utóbbi szervezet pedig közvetlen elődje volt a szocializmus építésére szövetkezett dolgozók 1954-ben megalakult Hazafias Népfrontjának. D. M. Kongresszustól kongresszusig fl munkások érdekében VI. 1 Heves megye 164 250 aktív keresője közül több mint 129 000 kétkezi munkás. Az iparban és az építőiparban 43.8, a mezőgazdaságban 29.1, a szállításban 7.2, a kereskedelemben 6.6, egyéb terüle- ‘teken pedig 13.3 százalékos arányban vannak jelen a munkások. A fizikai dolgozók 38 százaléka nő, közel negyvenezren — az ipari munkások közül — nagyüzemekben dolgoznak. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1972. november 14— 15-i határozatának végrehajtása eredményeként megyénkben több mint 44 ezer munkásnak, szakmunkásnak, művezetőnek emelkedett meg számottevően a reálbére, s a reáljövedelme. A szocialista iparban 1641 forintról (1960) 2370 forintra emelkedett (1973) a munkások havi átlagbére. A központi intézkedések — a vállalati bérfejlesztéseken felül — például a Heves megyei Finommechanikai Vállalatnál 7.12, az Agria Bútorgyárban 7.56, a Heves megyei Nyomdánál 8.04, a Ruhaipari Vállalatnál 8.94, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál pedig 5.6 százalékos „soron kívüli” bérfejlesztést tettek lehetővé. Az erdőgazdaság dolgozói közölt 1 100 000. a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál 693 ezer, az egri Finomszerel'iévygiiár- bm 4 159 000. a Má*rryri3d$lti Fémműinkben 3 995 000. a Parádi Üveggyárban pedig több minit egymillió forintot osztottak szét a helyi erőforrásokon kívül a munkások, a művezetők között A kiosztható anyagiak többségét a legtöbb üzemben, vállalatnál a törzsgár- datagok, a nők és a fiatalok kapták S mennyivel lett több az érintett dolgozók havi jövedelme? Három-, négy-, öt-, hat-, hét-, nyolcszáz forinttal. Attól függően: ki milyen képzettséggel rendelkezik, mennyit, hogyan dolgozik. Az elmúlt év áprilisában tartott felmérésünk során —• annak idején részletesen beszámoltunk róla — száz megkérdezett dolgozó közül 97-en azzal válaszoltak: az emelést az egész család észreveszi. Nem véletlen tehát, hogy megyénkben is megszűnt az egészségtelen munkaerővándorlás, visszakapták anyagi, erkölcsi megbecsülésüket a törzsgárdisták, az idősebbek megbecsülésének is köszönhető továbbá az is, hogy a végzett szakmunkások 70—90 százaléka ma is a „nevelő egyesületénél”, a Mátraalji Szénbányáknál, a Qualität Vállalatnál, a Tanácsi Építőknél, a Fémművekben dolgozik. A munkások élet- és munkakörülményeinek javítására hozott párt- és kormány- határozatokat követően igen jelentős összegekkel segítették üzemeink dolgozóik lakásépítését, lakásvásárlását is. Az 1970-es 10 988 000 forintos támogatóssal szemben — 336-an „osztozkodtak” rajta — 1973-ban már 23 681 000 forintra nőtt a lakásépítésre fordított vállalati támogatás összege. A segítségnyújtás több mint félezer családot juttatott kényelmes, modern otthonhoz. A támogatósban részesülő dolgozók több mint fele harminc éven aluli volt. A legtöbb és a legnagyobb segítséget elsősorban a Mátraalji Szénbányák. a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, az egri Finomszcrelvényoyár és a Volán 4-es ézámú Vállalat dolgozói kapták. A megye aktív keresőinek nem kevesebb, mint 42.6 százaléka ma még nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával. Pártunk munkáspolitikai célkitűzéseit valóra váltva egészen biztos, hogy két-három év múlva lényeges változás történik ezen a területen is. A kezdet, a próbálkozások igen sokat ígérnek: az Egri Dohánygyárban — megyénkben elsőként — bent a gyárban, munkaidő alatt pótolhatják hiányzó osztályaikat, kihelyezett általános iskolát szervezett dolgozói számára a Gagarin Hőerőmű, a Thorez Bánya, az egri Flnomszerel- vénygyár, a Mátravidéki Fémművek — a strokiak középiskola szervezését is tervezik —, rövidített tanfolyamokat szerveztek a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban, a Kiskörei Vízlépcsőn, az Izzó gyöngyösi gyárában, a Mátravidéki Cukorgyárakban — Hatvan, Selyo — a Mátraal ji Szénbányáknál. A Szakszervezetek Orszó gos Tanácsa évente szé százötvenezer forinttal segí. a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását. 55 középiskolai és négy általános iskolai szakkörben — a költségeket szintén a szakszervezet biztosítja — több mint ezer munkásfiatal kap lehetőséget és igen komoly szak- mai segítséget tanulásához, vagy ahogyan mondani szokás: a családi környezet hátrányainak felszámolásához. Szakmai, politikai műveltségük gyarapítása érdekében elsősorban a munkásfiataloknak van bérelt helyül? a Mátra Ifjúsági Klubban — Sirok —, a Hatvani Cukorgyárak művelődési házában, a rózsaszentmártoni Bányász Házban, a recski művelődési otthonban, a ■bélapátfalvi és a Mátravidéki Hőerőmű — Lőrinci — művelődési központjában. Aligha tekinthető véletlennek továbbá az is, hogy a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére hirdetett szellemi vetélkedőben — a megyei pártbizottság, az SZMT, a megyei tanács és á megyei KISZ-bizottság rendezi — nem kevesebb, mint 258 szocialista brigád — közel négyezer dolgozó— nevezett be. Mennyivel él ma szebben, nyugodtabban, megbecsültebben egy munkás, mint három-négy évvel ezelőtt? Javasoljuk: tegye ki-ki mérlegre szorgalmát, tudását, helyi- állását, munkájának eredményeit és a társadalom megbecsülését is Egészen biztos: lesz miről számot adni, leltárt készíteni. Külön-külön és együtt is. Koős József 1974. december 1„ vasárnap i J
