Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-24 / 300. szám
Céljuk a terített I Karácsony, szilveszter: mi- saoda ünnepek. És milyen (nagyokat fogunk enni és tani ezeken az ünnepeken, régi, jó magyar szokás szerint. Éppen ezért nem ártana talán a karácsonyi jó- : kívánságokat ilyen módon kiegészíteni: gondoljon a ! vérnyomására, az idegrend- I szerére, és ne koptassa azo- ! kát fölöslegesen. ' Eh, mit akadékoskodnánk, hiszen egyszer esik esztendőben karácsony és szilveszter. Most már csak az a kérdés: vajon ivartalan lesz-e az ünnepi ellátás, kerül-e elegendő ennivaló a fehér abrosszal terített asztalra? VSRSLS — TONNASZAM A forró tormás, vagy mustáros virsli és a szilveszter: egy és ugyanaz. A kereskedelmi ég vendéglátó vállalatok összesen nyolcvan mázsa virslit rendeltek az év utolsó napjára, de a He-» vés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál óvatosak. Lesz, ahogy lesz, elkészítenek éppen száz mázsát ebből a finomságból. Nem félnek attól, hogy rájuk sromlik. De aki a zaftos debrecenit szereli inkább, az sem marad jó falatok nélkül. Készükre ®tven mázsa készül ebből Szilveszter előtt még itt van a karácsony is. Mi lesz akkor? Nem kell ijedeznünk. A különböző töltelékárukból és ízletes húskészítményekből 1700 mázsát gyártanak a vállalatoknál erre a kettős ünnepre. Fantasztikus számok ezek. !De nem elég csak a gyártást elvégezni, az ínycsiklandó finomságoknak el kell jutniuk a fogyasztókhoz is. Erről is gondoskodik a vállalat: az ünnep előtti napokban minden megrendelőt felkeresnek, a megye három városába pedig a kívánságnak megfelelően szállítanak ki árut 24-én és 31-én is. Ha tehát a kereskedelem gendel, az áru megérkezik időben. HEGYEK — HCSBÖ&g Elegendő hús kerül a fazekakba és a serpenyőkbe is. Miután a kocsonya szintén ezekben a napokban dívik, a hozzá való húsból 110 mázsát, illetve ugyanezt füstölve: negyven mázsát készítenek el. Csak karácsonyra a tőkehúsból 1500 mázsa várja a vevőket a megye különböző üzleteiben. Mindez nagyon szép, de akaratlanul is eszünkbe jut a kérdés: gondol-e a vállalat a szerényebb jövedelműekre, akiknek az ünnepekre nem csak lángolt karaj és gépsonka az álmuk. — A húskészítmények nagyobbik részét, mintegy hatvan százalékát az olcsóbb áruk teszik majd ki — kapjuk a választ Molnár Gábortól, a vállalat igazgatójától. — Tehát olyanok, mint a lecsókolbász, a bácskai, a szalonna és a társaik. — Honnan ez a bőség? — Jól dolgoztak a mező- gazdasági üzemek, a háztáji gazdaságok is. Ez a titok, ha egyáltalán lehet valamiféle titokról is szó. Megint számok következnek, nagyon beszédes számok. A vállalat az idén 130 ezer hízott sertést vásárolt fel a korábbi legjobb évben is csak valamivel többet, mint százezret. Az arány az országos méretekre is jellemző. £S A MUNKÁSOK Hatalmas mennyiségek kerültek szóba, de ezeket a készítményeket elő is kell állítani. így jutunk el a vállalat munkásaihoz. És máris kiderül, hogy nagyon becsületesen helytálltak. Nemcsak a két műszakot vállalták, hanem maguk javasolták, hogy nyújtsák meg a műszakokat, mert különben nem győzik a feladatok elvégzését. A második félévben már egyetlen szabad szombatot sem vettek ki. Ez sem akármi. Nem csoda, ha a vállalat az idei tervét már december 9-re befejezte. Ez pedig nem kevesebb, mint egymilliárd- kétszázmillió forint értéket képvisel. Az év végéig a többlet megközelíti a számítások szerint a nyolcvanmilliót. Levágtak 240 ezer sertést, ti ezer szarvasmarhát, gyártottak 300 vagon húskészítményt» asztal Igaz, hogy nálunk keret- gazdálkodás folyik húsból, de a többlet-termelés a keretek arányos növekedését is maga után vonzza. Ezért a vállalat jobb munkája a kereskedések pultjaira felhalmozott árukban is lemérhe- tők. AZ ALAP: A VERSENY Már ott tart a vállalat 26 szocialista címért küzdő brigádja, amelyekhez több mint ötszázan tartoznak, hogy az eredeti kongresszusi vállalásaikat is megtetézték. Ez a mostani „ráadás” ötvenmillió forint értéket tesz ki. De a végelszámolásnál ez is növekedni fog, úgy mondják. Az első felajánlások értéke ettől sokkalta nagyobb. Hogy jön össze ennyi érték? Például úgy, hogy a beruházások egy részét maguk végezték el, és így megtakarítottak 370 ezer forintot. Ezt tették a gépjavító brigádok. A marhakarámok elkészítésével 110 ezer forintjuk maradt meg. A járművek javításánál hatvan százalékot faragtak le a költségekből. Az elfekvő anyagok értékesítéséből 180 ezer forintot vettek be. A termelésben a gyártásprogramozók három terméknél csökkentették az önköltségeket A felvásárlók már 80 ezer sertést szerződtettek jövőre. A szállításban dolgozók az egy km-re eső költséget csökkentik. A hizlalda a takarmány hasznosítását fotózza. A töltőüzembeliek hurkából a tervhez képest ötven százalékkal készítenek el többet Mások becsomagolnak előre 24 vagon zsírt fél kilós tételekbe. Nem is lehet valamennyi felajánlást és vállalást számba venni. Oe a lényeg egyértelműen kiviláglik: a szép eredmények a dolgozók, a szocialista brigádok kezdeményezéséhez fűződnek. Megérdemlik az elismerést. ★ Jönnek az ünnepek: nagyokat eszünk és iszunk, régi, jó magyar szokás szerint. Váljék mindenki kedves egészségére! Ehhez segítettek nekünk a húsipari vállalat dolgozói is. CL Molnár Feren« Az öntödei raj A terep helyett most békésebb „hadszíntér”, fehér asztal mellett folyik a beszélgetés, de miről is lenne szó: a munkásőr élet ezernyi epizódja, hol komolyabb, hol humorosabb momentuma a téma. Az egri öntöde öt fős rajából most négyen győltek össze, Bóta György párttitkár, aki egyben a raj parancsnoka is, Angyalost István és Csuhaj László gépi formázó és Farmost István termelésvezető. Csupán Seres Zoltán homokelőkészítő hiányzik, ő elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni az évzáró kis rajösszejövetelen. Az öt fős „brigád” tagjai 1969 óta munkásőrök, de a mostani összetételben 1972 óta vannak együtt. A viszonylag rövid idő ellenére is ezernyi emlék, a barátság elszakíthatatlan szálai fűzik össze őket. A legszívesebben az éleslövészetekre emlékeznek vissza. — Először 1972-ben került erre sor — mondja a rajparancsnok. Megmondom őszintén, roppant lámpalázasak voltunk. Az is nehezítette a helyzetet, hogy én körülbelül háromszáz méterről irányítottam a raj tevékenységét. De amikor az első lövedék célba talált, akkor megnyugodtunk. Nem is volt semmi probléma, kiválóra sikerült a lövészet. — De a másik az még érdekesebb volt — veszi át a szót Csuhaj László. Ez az elmúlt évben történt. Az egyik magas rangú parancsnok ott állt mellettünk és egy kicsit humorosan mondta, hogy most mutassuk meg,, mit tudunk, Kilenc lövedéket kaptunk a cél leküzdésére, de már az első is célba talált. A parancsnok egy kicsit hitetlenkedett, de amikor a másik lövedékkel is eltaláltuk a célt, azt mondta, hogy hagyjuk abba, mert'a „munícióval” takarékoskodni kell. — El is nyertük a század kiváló raja címet — mondja Farmosi István. Pedig hát a többiek is megtették a magukét. — De a legutóbbi szereplésünk már nem úgy sikerült, ahogy vártuk — szól közbe Angyalosi István. A felszabadulási járőrversenyen a 12 raj között csak a negyedik helyezést értük el. Igaz, hogy a megelőző versenyen elsők voltftnk, de másodjára csak a negyedik hely sikerült. — Tudja, a kézigránáttal csak jót dobtam — mondja a rajparancsnok. Én voltam a rajból az első dobó, de akárhogy is igyekeztem, nem ment jobban. Volt is mit hallgatnom a többiektől. Olyan fejmosást kaptam, amilyent nem kívánok senkinek. Mosolyognak a rajparancsnok „beismerő” szavain, de rögtön hozzáteszik, hogy azért nem csak ő volt a ludas, mert a géppisztoly összeszerelése bizony szinte senkinek sem ment a megadott idő alatt, s ez is hozzájárult az első hely elvesztéséhez. Aztán arról beszélnek, hogy a munkásőrsé'g és az üzemi munka egy ponton na- isasonlü e©ranásho&> Mindkettő megköveteli, hogy összefogva cselekedjenek és mindenki a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Olyan zárt az üzem technológiai rendszere — mondja Farmosi István —, hogy ha valami hiba miatt mondjuk valakinek kiesik 10 percnyi munkája, akkor szinte az egész üzem leáll, mert megbomlik a folyamat egysége. Aztán arra terelődik a szó, hogy azért nem mindenki érzi át ennek a felelősségét. — A múltkor is látjuk, hogy az egyik munkatársunk üldögél szép ’ nyugodtan és nem csinál semmit — veszi át a szót Csuhaj László. Tudja odaküldtünk neki egy újságot, hogy olvasson, így legalább hasznosan tölti az idejét. — Persze, nem ez a jellemző, mondja a párttitkár. Igaz, hogy akad egy-két ember, aki a munka könnyebbik végét keresi, de a munkások zöme nem ilyen. A munkás- őrök pedig meg sem tehetnék, hogy ne járjanak élen a munkában, — Nem is — mondja Csuhaj László —, mert meg sem maradhatna közöttünk. S, hogy példával is alátámasszák a mondottakat, elmondják, hogy a raj minden tagja kiváló munkásőr, de egvben kiváló dolgozó is. A kettő így van összhangban, mert a munkában is, a társadalmi tevékenységben is „hajtani” kell. ha már vállalta az ember. «Sa feleségek — kérdem Jegyzetek as Mosolya nem a diplomatáé A képen látható és derűsen mosolygó úr Heinz Pirkmair, a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó szövet- , ségi minisztérium államtitkára, az NSZK képviselője a FAO-ban. Titkára és titkárnője társaságában — az utóbbi gondosan jegyezte az államtitkár szavait, hogy kárba ne vesszék egyetlen megállapítása és gondolata sem — fogadott kollégáimmal. El kell ismernem, hogy kitűnő interjúalanynak bizonyult, a körülményekhez és a lehetőségekhez képest részletes és széles körű tájékoztatást adott a minisztérium szemszögéből is a szövetségi köztársaság mező- gazdaságának helyzetéről. Az alábbiak lényegében Heinz Pirkmair megállapításait sűrítik, s ezzel együtt természetesen — kimondva, vagy kimondatlanul — a Német Szövetségi Köztársaság minisztériumának álláspontját is több lényeges gazdasági, még közelebbről mezőgazdaság-politikai kérdésben. Az természetesen más lapra, illetőleg sorozatunk befejező, következő részére tartozik, hogy magyar újságíró miben és mennyiben ért egyet mindazzal, amit az államtitkár megfogalmazott. A téma, amely egyben a beszélgetés alaphangját is megszabta a Német Szövetségi Köztársaság szerepe és helye a Közös* Piacon belül. Az utóbbi évek legfontosabb feladata tehát lényegében az volt, hogyan és miképpen sikerül a nyugatnémet mezőgazdaságot beiktatni a Közös Piacba, illetőleg a piacon belül sikerűbe kialakítani a közös mezőgazdasági politikát. Ez volt mindennek az alapja. Ha ez nem sikerül, létre sem jöhet a Közös Piac. Az eltelt időszak azt igazolja, hogy ez lényegében megvalósult, elsősorban a közös árpolitika révén. Ám közös gazdaság- és pénzügyi politika még most sincs a Közös Piac országaiban. — Mit tekinthetünk a Közös Piac legfontosabb elemeinek? Az, államtitkár három fontos, ha nem a legfontosabb ilyen elemét jelölte meg. A szabad áruforgalom, a harmadik országokkal szembeni közös preferencia, s a közös vámból adódó közös haszon: ez az a hármas pillér,- amelyen nyugszik a — mit szólnak az elég sok időt igénybe vevő szolgálathoz? — Már jobban a szívükön viselik a munkásőrséget, mint mink — vallják egyöntetűen. Különösen arra fordítanak nagy gondot, hogy az öltözék mintaszerű legyen. — Szabad idő, hobby? — Mindenkinek a családja a hobbyja — mondja Farmosi István. Mindegyikünknek van gyereke, kirándulunk, ez a fő szórakozás. Esténként meg tanulás, olvasás, tv-né- zés. — Arról azért ne feledkezzetek meg — mondja a rajparancsnok —, hogy a gyakorlatok, járőrversenyek után mindig összeülünk egy kis értékelésre. Egy-egy pohár sör mellett mindenki elmondja, hogy hogyan lehetett volna még jobban. Persze, a munkáról, a családról is szót ejtünk ilyenkor. Aztán az már hagyományos a gyárunkban, hogy november 7-e tiszteletére mindig megrendezzük a munkásőr-talál- kozót. Meg kell mondani, hogy a gyár vezetősége mindent megtesz azért, hogy kellő erkölcsi és anyagi elismerésben is részesítse a munkásőröket. Persze, ez ® kapcsolat kétoldalú. Mert hát ők is megtesznek mindent, hogy az üzem munkájában ne legyen fennakadás. S kell is ez, mert ahogy szóba kerül, jövőre már tíz százalékkal magasabb lesz a gyáregység terve az ideinél, s a többszörös élüzem kollektívájának azt is teljesíteni kell. A rajon ez bizonyára nem fog múlni ICa^osi Levesste Közös Piac, amely megváltozhatatlan Heinz Pirkmair szerint. Ezek a pillérek azonban nem mindig támaszkodnak szilárd talajra. A közös mezőgazdasági árakat például a brüsszeli minisztertanácsi ülésen állapították meg, többek között itt született a döntés is, hogy közös legyen a piac országaiban a gabona ára. Ennek nyomán azonban az NSZK-ban le kellett szállítani az árakat a francia gabona áraihoz, s így azonnal jelentős összegeket vesztettek a nyugatnémet búzatermelők. Egy másik és nem kevésbé jelentős probléma a mezőgazdasági ár megtestesülése a paraszti jövedelmekben. A közös piaci ár egy Düsseldorf mellett élő paraszt számára életszínvonal-csökkenést jelent, míg a szicíliai paraszt számára kétségtelen hasznot hoz. Le kell szállítani az árat, hogy közös legyen a színvonal az észak-német paraszt és a szicíliai között? Ám ami előrelépés a dél-olaszoknak, visszalépés az észak-németeknek. Kompromisszumok sorozata ez, s ebben a kompromisszumban már túl sokat engedett a nyugatnémet mezőgazdaság. A Német Szövetségi Köztársaság a legnagyobb és legerősebb állama a Közös Piacnak — hangoztatta az állmtitkár, s számokkal is illusztrálta, mondván, 250— 300 millió ember él a keretein belül. A nyugatnémet iparnak megéri az áldozat, amit a kompromisszumokért fizetni kell, hiszen hatalmas belső piaca támadt így. A mezőgazdasági szakemberek szerint azonban mindig a mezőgazdaságnak kell fizetnie, sőt ráfizetnie ezekért, hiszen — mint mondják a társult országokban — az NSZK-ban kevesebb a paraszt, emiatt kisebb a nyomás a kormányra, könnyebb feláldozni őket a kompromisszumokért. — A nyugatnémet és magyar külkereskedelmi kapcsolatok a mezőgazdasági termékeket illetően, ugyancsak ezeknek a kompromisz- szamoknak a függvénye? Az államtitkár szerint, bár sok termékágazatban önellátó lett az NSZK, ma is és a távlati tervekben is 30 —40 százalékban importra rendezkedik be. Az NSZK tehát továbbra is jó piac lehet mezőgazdasági téren Magyarország számára is, ha... Ha a világ hústermelése példáid az elmúlt egy év alatti nagy megugrás után, s az emiatt szükségessé vált importstop feloldásával újból mód nyílik az immár fél évezredes ilyen kapcsolatok »tovább javítására. — Két éven belül kevesebb lesz a hús, ezt állapította meg a római világ8 élelmesé® konferencia — — magyarázta Heinz Pirit* mair —, mert nagyrészt & világméretű ciklus, amely egyszerre futott fel, valószínűleg egyszerre mutat lefelé hanyatló tendenciát is, másrészt igen megdrágulnak a takarmányok. A drágább takarmány: kevesebb hús. Ez törvényszerű — tette hozzá. Külön szólt még a magyar—nyugatnémet mező- gazdasági kapcsolatokról is. Sikerült megértetnünk (nem tudom kikkel de tudom, miért: a magyar memorandumnak hatása volt), hogy a: hagyományos magyar— NSZK mezőgazdasági kapcsolatokat ápolni' kell — mondotta az államtitkár s# jövő esetleges olyan gondjaira célozva, amikor igencsak hasznos lehet a nyugatnémet polgár számára a magyar termék. — Ám vannak dolgok, amiken nem segíthetünk, hiába törekszünk a legjobb kapcsolatokra is. Az NSZK- ban most fele a cukor ára a világpiacinak. Korábban nálunk volt magas a cukorrépa, szubvencionálni Véltünk kénytelenek az exportot. Most magas vámot kell », rátennühk, nehogy kivigyék az olcsó cukrunkat. Így hát e téren manapság nehéz együttműködni az önök országával..» Nehéz? Nem vagyok közgazdász, sem külkereskedő, csak újságíró. De azt tudom, való igaz, van olyan terület, nem is egy, ahol a különböző országoknak nincs módjuk a hatékony együttműködésre, különösen, ha ezek az országok más társadalmi berendezkedésűek is. Ám azt is tudom, hogy mindig és újra meg lehet találni azokat az érintkezési pontokat, amelyek felvétele átsegíti a nehezebb időszakon is a kölcsönös gazdasági kapcsolatokat. Ami ez egyik országnak egy területen, az egy másik országnak más területen ' jelenthet gondot — a jó kapcsolatok lazulása miatt. —■ Ez kétségtelenül így van. Tárgyalásaink arra irányulnak és bizonyos eredményeket már el is értünk, hogy ezek a kölcsönös gazdasági kapcsolatok, a nehézségek ellenére se lazuljanak ... Olyan áthidaló megoldásokat keresünk, és talá lunk is remélem, amelyek hosszabb távlatokan is piacot biztosítanak a magyar mezőgazdaság értékes tér mékeinek itt a szövetségi köztársaságban — mondja mosolyogva Heinz. Pirkmair és még megjegyezte, hogy mosolya nem a diplomatáé, hanem az optimista agrárpolitikusé. Nincs okom kételkedni ebben. Gyurkó Géza (Befejező rész következik.) ÜÜÍ@ GÜeffieafflfeffií? &«dé
