Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

Kasszafúró* tanácsadó Négyszázötven volt bör- töritöltelék dolgozik a 47 éves Jonathan Marshall „vál­lalatában”. Ki gyilkossági ügyekben szakértő, ki pedig afféle filléres gazamberségek- ben. A „cégvezető” 18 évettöl- tott börtönben fegyveres rab­lás miatt. Kiszabadulva meg­alapította vállalatát, amely a filmgyáraknak és a televízió­nak bocsát renlelkezésére a tisztességes munkából meg­élni kívánó börtöntöltelékek közül kikerülő „szakembere­ket”. „Napjainkban divat az erőszak — magyarázza Mars­hall — az alvilágról szóló film biztos kasszasiker, ilyen alkotások százával készülnek. A rendező számára azonban meglehetősen nehéz feladat, nogy olyan jeleneteket ké­szítsen, amelyekhez szemé­lyes tapasztalatot soha se­hol nem szerezhetett. így azután ha a rendezőnek és a színésznek szüksége van a volt tolvaj segítségére, elég egv telefon, és a „Jonathan ügynökség” máris rendelke­zésre bocsátja a kasszafúrót, a bankrablót stb. „Az alvilág technikája napról napra változik — mondja az ügy­nökség vezetője. — Ha a rendező nem akar nevetsé­gessé válni, lépést kell tarta­nia az alvilág technikájának fejlődésével.” Jelentősebb fHmalkotásoik- nál maga a főnök bocsátja rendelkezésre „szakértelmét”. Jelenleg annak a tv-filmnek a születésénél bábáskodik, amely a börtönök életét is­merteti a nézőkkel, folytatá­sokban. Jonathan Marshall ellenőrzi a rendezés mun­káját, de gondja van arra is, hogy a valóságnak megfele­lően készüljenek a díszletek és a kosztümök. Nem egy ízben még a dialógusokat is módosítja. 7,0111 őrzöm a csónakot a láthatatlant ahogy araszol siklik ahogy kiköt a parton és megáll mellette az éjszaka királya a Hold őrzöm a csendbe keretezett láncot az evezőkön a tenyerek szorítását a bámuló halszemeket őrzöm a csónakban felejtett reményt az eltaposott cigarettavéget valakit aki visszajött és kézenfogta a lányt a barnaszenük őrzöm a vizekre hulló örömöt s a távolt szigetet a hullámok hajnali horizontján CUUBBENAB ZSUZSANNA: Me fájj! Szegecse« vasajtók mögül dörömbölöm higyjétek nekem A faerek ráncos meflsztó arcát Beteg kegyekkel sejtem a meredtség fényes rozsdapalástját Ezer hála fojtható bánatával tagadom alkutok megvetését Bízó borúval hallgatom lángotok zengő reccsen ését, Ne fájj seb Ne szólj szándék! automatikus hajóskapitány ^Mimovizfíiej ólai 25 —» Ma jól fogjuk tölteni «K esténket, drágám. Vet­tem három mozijegyek — Miért hármat? — Egyet apádnak, egyet anyádnak és egyet az öcséd­nek! ★ Ivén egy szép szőke nő­vel megy az utcán. Talál­koznak a fiú menyasszonyá­val. — Drágám, bemutatom a húgomat — mondja a fiú. — Nem is tudtam, hogy mi ketten testvérek va­gyunk, hiszen ez a lány ne­kem is húgocskám! — így a menyasszony, ★ — Mennyi ideig volt menyasszony a lányod? — Ha összeszámolom mindegyik vőlegényét, ak­kor kb. kilenc évig. ★ — Néhány napra el kell utaznom. Tehetek valamit érted? — kérdi a feleség. — Köszönöm. Nekem eny- nyi is elég — így a férj. ★ — Van valami változás az életedben, mióta férjhez mentél Szásához? — Persze! Mielőtt hozzá­mentem, éjfélig vártam, hogy elmenjen. Most éjfélig vá­rok, hogy hazajöjjön! ★ Mióta felbontottam az eljegyzésflnkek Milán egy­folytában iszik — meséli Jo- vánka a barátnőjének. — Nem ünnepli túlságosan hosszú ideig az eseményt? ★ Egy amerikai filmcsillag így szól a barátnőjéhez: — Képzeld, kis időre él kellett halasztanom a há­zasságomat Harryvei! — Miért? — Mert Eredhez megyek férjhez. ★ Két szomszédasszony be­szélget. — Tízévi házasságunk alatt csak egyszer mentem el hazulról a férjemmel együtt — Színházban voltak? — Dehogy. Amikor tűz volt nálunk... Épp angol családban olyan fiúgyermek van, aki 15 éves koráig egyetlen szót sem ejtett lei. Egy szép napon, azonban váratlanul kijelen­ti a reggelinél: — A pirított kenyérkoc­kák odaégtek. — De hát eddig miért hallgattál? — álmélkodtak a szülők. — Eddig minden rendben volt... Egy ifjú hölgy elmegy a jósnőhöz. — Emlékszem, ön nemrég már járt nálam — mondja a jósnő. — Igen. — Es akkor mit jósoltam önnek? — Házasságot és gyerme­ket. — És minden valóra vált? — Csak részben. — Hogyhogy? — Gyermeket várok és szeretném tudni, mikor me­gyek férjhez. Csengetnek az ajtón. A háziasszony kinyitja. Egy férfit lát maga előtt, s az akadozó hangon így szól: — A-a-ablakmosót n-nem ö-ö-önök hívtak? — De igen, fáradjon be — feleli a háziasszony —, mellesleg szólva az egyik társa már bent dolgozik. — D-d-dehogy — feléti tántorogva a férfi. — Én vagyok az, csak kiestem az ablakbóL ★ — Doktor új, fáj I a fe­jem. — Iszik? — Sohasem ittam. — Dohányzik? ■— Soha egyetlen cigaret­tát sem vettem a kezembe. — Talán túlságosan so­kat eszik? — Ellenkezőleg, mindig nagyon mértékletes vagyok az evésben. — Udvarol? — Agglegény vagyok és soha, egyáltalán nem törőd­tem a nőkkel. — Akkor csak egyetlen diagnózis lehetséges: önnek a glória szorítja % fejéé! méter magasban (Foto: Zeit im BOdt Az akusztikus keresőberendezések rendszeresítése meg­növelte a nyílt tengeri halászat hatékonyságát. A halrajok azonban sajnos állandó mozgásban vannak, s a, halászhajó kapitánya gyakran akkor irányítja hajóját a fogás he­lyire, amikor a halak már elhagyták a kijelölt körzetet A Decca Navigatpr Company elnevezésű londoni cég bejelentette, hogy a halrajok felderítésének olyan mód­szerét találta meg, amely automatikus hajóskapitányt al­kalmaz. A halraj felderítése után a navigációs rendszer korrigálja a hajó haladási irányát, figyelembe véve a ha­lak mozgásáról kapott adatokat, de még a szél- és a ten­geráramlatok irányát is. Az indiánok, az eszkimók játékai Olyan tömegméreteket öltő és jól szervezett játék, minit például nálunk egy labdarúgó-bajnokság, jellemző az ipari társadalmakra. Hasonló jellegű rendezvénnyel pri­mitív népeknél soha nem találkozunk. A játék azonban rendkívül fontos szerephez jutott a régebben „vadaknak” tartott primitív népek életében. Rendkívül sok atlétikai viadalt rendeznek, amelyek során fizikai erőkifejtésben és a testük feletti uralkodásban ver­senyeznek. Rendeznek futó- és ugróversenyt, úszó- és ha- jósbajnokságokat. A síkságok indiánjai, Ázsia egyes népei szívesen vesznek részt lovas futtatásokon. Vannak olyan játékaik is, amelyek nem annyira fizi­kai erőkifejtést, mint inkább ügyességet és mozgékonysá­got követelnek. Szinte a világon mindenütt ismerik azt a játékot, amelyben a játékosok egymás ujjairól veszik át a különböző spárgafonadékot. A Hudson-öbölbeli eszki­mók ennek a játéknak valóságos misztikus jelleget tulaj­donítanak. A kaliforniai indiánok szeretik a hazárdjátéko­kat, és gyakran szórakoznak azzal is, hogy megpróbálják kitalálni: az ellenfél melyik kezébe rejtett egy bizonyos tárgyat. Ezzel képesek egész napokat eltölteni. Az indián gyermekeknek számos játékuk van: baba, búgócsiga, csörgőíélék, labda és hinta mindenütt megta­lálható. Olyan játékok azonban, amelyekkel a gyerme­kek. versenyezhetnek, ritkán akadnak. Sokkal Inkább di­vatosak a úgynevezett nevelő hatású játékok. Mint ahogy a mi társadalmunkban a kisleányok gyakran utánozzák a különböző házimunkákat, az indián kisleányok sokszor kapnak olyan követ, amelyen megőrölhetik a gabonát, a fiúk pedig lenyilazzák a szarvasbogarakat. A mi környékün­kön nincsenek na­gyobb bűnesetek. Nem gyilkolnak, nem rabolnak, nem, lopnak. A mi kör­nyékünkön már az iskolában fújják az enyém, tiéd, övét. Még kisebb ügyek is alig akadnak. Az autótulajdonosok óvatosan hajtattak és be nem fordulnának a világ minden kin­cséért sem a tilos­ba, a gyerekek sem hajigálják kövekkel az utcai lámpákat. S rvte szégyelljük is, hogy ennyire elma­radtunk a világszín­vonaltól. A mi rend­őrünknek alig akad dolga. Hanem most mégis megtörtént a nagy eset. ami nyomtatás­ba kívánkozik. Tudni kell, hogy a mi környékünkön egy kis házacskában lakik a kerület leg­szegényebb embere. Hiszen nem vet fel ma sem mindenkit a pénz. Agrólszakadt család Kenyeres bá­csi famíliája, de nem az ő hibájából. A fo­gukhoz verik a ga­rast mind a hatan (mert majd elfelej­tem megemlíteni, hogy négy gyerek van). A mama az egyik gyárban vál­lalt takarítónői mun­kát. A papa a bal­eset óta sehogy sem tud zöldágra vergőd­ni, pedig csodaszép faragásokat bütyköl, olyan játékokat esz- kábál össze, hogy a királylány is meg­nyalná utána a szá­ja szélét, ha kapna belőle. Talán nem w érdemes gyerek ke­zébe adni őket, mert elrontják. Amikor lá­tom forogni ügyes kezét, az jár eszem­ben, hogy nincs ter­mékenyebb hely a szegény ember te­nyerénél. A nagyobbik fiú, a Peti gyerek jár be­vásárolni az üzletbe és eddig nem is volt vele semmi baj. Ez­úttal öccsét is ma­gával vitte és mit tesz isten, az incsel­kedő narancsosládá­kat éppen az orruk előtt rakták le. Pe­ti szeme előtt elsö­tétült a világ, gon­dolt egy nagyot, fél­re szégyen, jön az ingyen: a zsebébe csúsztatott két jóko­ra gyümölcsöt. Az­tán mintha minden, a legnagyobb rend­ben volna, a pénz­tárt messze elkerül­ve, kivonszolta a kis legényt a kijáraton. Csakhogy hajszál esett a gyerek leve­sébe, hiszen sze­génynek mindig szembe fúj a szél A sasszemű üzletvezető éppen akkor lepte meg őket, amikor kezükön, arcukon csörgött az illatos görög narancslé. Az irodában jegyzőköny­vet vettek fel a lo­pásról, közben az egyik tanulólány el­szaladt a mi rend­őrünkért Alig múlt él egy­két hét, megérkezett az idézés a gyerek- 5 nek és az apjának.5 Az asztal mögött < ülő, jóságos arcú, őszi hajú bácsi előtti gyorsan kiderült ai tényállás. A mérges < üzletvezető példás i büntetést kért,] mondván, aki gye­rektolvajt bünteti százakat javíthat i meg. És hát mertj rendnek kell lennie,j a papának a nya- < kába varrtak ötven $ forintot. Az öreg Kenyeres5 elszomorodva txx-j karta a fejét: — Inkább sí génykedtünk volna,$ Peti fiam, mint szé- gyenkedjünk. Amikor kiléptek aő szigorú épületből és 5 a parkban megpi-j hentek, az öreg még\ mindig nem tudtál kiverni fejéből ana-j rancsokat. Keseregve| hajtotta a szót, aj rendőr pedig a zse-j bében kotorászott.i Aztán elővette pénz-j tárcáját és átadott az j öregnek ötven forin­tot. Azt hiszem, a mit kerületünkben so-5 kan kifizették volna] helyette a büntetést$ De hát a mi rend­őrünk volt az első,] aki megtehette. Szűts István „Palira vesz..." (?!) Érdekes jelenség minden­napi életünk nyelvhasznála­tában, hogy néhány, az ar­góból, a tolvaj nyelvből, a jassz-nyelvből származó szót egyre gyakrabban haszná­lunk. Egy-egy ilyen jellegű név olyan rétegekbe is be­tör, amely eddig nemigen élt ezekkel a szavakkal. A cím­beli nyelvi formát is ide számíthatjuk. A becsap, rászed, kihasz­nál jelentéstartalmakat hor­dozó palira vesz szólást is egyre inkább halljuk a kü­lönböző szóbeli megnyilatko­zásokban. A szólásban sze­replő, s köznévi értékű pali megnevezés az 1900-as évela elejétől kezdve egyre gyak­rabban jut nyelvi szerephez s nem véletlen, hogy már szótáraink is számon tart­ják. A Pál személynév be­céző pali alakja különösen gyakran kap nyelvi szerepet ezekben a jelzős szerkeze­tekben: pénzes pali, süket pali, jámbor pali. A bepo- liz igealakot is elég gyak­ran hallhatjuk. Eleinte a pali megneve­zés ezekre a jelentésarny ála­tokra utalt: hiszékeny, be­csapható, jégre vihető, rá­szedhető, kihasználható, já­ratlan, kiszipolyozható, to- pasztalatlan, könnyelmű stb. Újabban már tágabb érte­lemben élnek egyesek ezzel a szóval, s lekicsinylő, gu- nyoros értékben az általános alany szerepét bízzák rá. Er­re szolgáltatnak példát az ilyen nyelvi formák: Ki ez a pali? Ott egy pali stb; Jellemzésre, stíluseszköz­ként már költőink szókész­letébe is bekerült a pali megnevezés. Alábbi példáink azt is bizonyítják, hogy e szónak egyre tágul a jelen­tésköre. Bóka László Kocs­mai kadenciák című versé­ben is jól teljesíti nyelvi szerepét: „Nézem reggeltől hajnalig, jönnek a nők a a palik...” Ladányi Mihály Tárva-nyitva című versében sajátos jelentésárnyalatot hordoz a pali név: „Ez a száma — sincsajtó, amit én En-nek, bizonyos nők pedig kis kopasz palinak hívnak”. A szó versbeli szerepe el­lenére az a véleményünk, hogy túlságosan is gyakran és teljesen feleslegesen élünk a pali megnevezéssel. Sok jó magyar szót, kifejezést, szó­lásszerű formát kiszorít nyelvhasználatunkból, ezért ajánlatos a kerülése, annál is inkább, mert használata nyelvi igénytelenségre nevel, s bizonyos gondolkodási restségre is szoktat Azt is hangsúlyoznunk, kell azon­ban, hogy nem hibás nyelvi forma a pali megnevezés, mégse népszerűsítsük, ha nem akarjuk, hogy tovább szürküljön mindennapi nyelvhasználatunk ami ;y« sem gazdag szókincse. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom