Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-20 / 297. szám

Megnyílt az országgyfiíés téli ülésszaka íFolytatás az 1. oldalról) £ mi (elfogásunk szerint az ésszerű takarékossá­got az jellemzi, hogy az egész társadalmat gazda­gítja, de közben senkit sem rövidít meg. A gazdaságos és takarékos anyagfelhasználás — folytat­ta — egyre sürgetőbb köve­telmény. Iparvállalatainknál minden száz forint termelési értéket 62 forint anyagfel­használással hoznak létre. A teljes anyagköltség 370 mil­liárd forint. Az építőiparban az anyaghányad 40 százalék, de ez is több mint 30 mil­liárd forint. Ezek a mennyi­ségek mutatják, hogy még egy kisebb arányú anyag­költség-csökkenés is milyen nagy értéket jelent. A továb­biakban arról beszélt, milyen fontos az iparban és a me­zőgazdaságban egyaránt a ta­karékosság, különösen az im­port anyagokkal. A takaré­kossággal foglalkozva ismer­tette: további tartalékok sza- badíthatók fel, ha okosab­ban gazdálkodunk a gépi be­rendezésekkel, kevesebbet állnak a gépek, ha az egyes munkaigényes tevékenységek fokozott gépesítésére törek­szünk. Amennyiben a gépi berendezések kihasználását a gépipari vállalatoknál tíz százalékkal javítják —, ami a hatékony munka- és üzem- szervezés eredményeképpen nem tekinthető túlzott kö­vetelménynek — ezzel a ter­melés. beruházás nélkül 14— 15 milliárd forinttal növel­hető. Az ebből származó mintegy 4 milliárd forint többletnyereségből 1,5 milli­árd forint a fejlesztési és ré­szesedési alapokat növelné. Anyagi és erkölcsi érvek együtt szólnak amellett — folytatta —, hogy szüntessük meg a pazarlást, a reprezen­tációnak álcázott vendéges­kedésben, az úrhatnám luxus­igényekben, a sokszor fölös­leges, naív, semmitmondó reklámozásban, a vállalati és intézményi évfordulók és ki­adványok áradatában, a bo­nyolult és rosszul szervezett adminisztrációban, szabályta­lan gépkocsihasználatban és így tovább. Részletesen kitért ezek után a nagyberuházások helyzetének értékelésére, hangsúlyozva, milyen jelen­tős anyagi hátrányai vannak a nagyberuházásoknál tapasz­talható szervezetlenségeknek, késedelmeknek, s rámutatott arra, hogy ezeket megfelelőbb előkészítéssel, munkaszerve­zéssel elkerülhetnénk, majd ismertette, hogy 1975-ben csak három nagyberuházás megkezdését irányozzuk elő; egy bányászati, egy villa- mosenergia-ipari beruházást és egy kötöttárugyár építését. További három beruházás megkezdésére akkor kerülhet sor, az év második felében, ha a beruházásokat gondo­san előkészítik, a népgazda­ság egyensúlyi helyzete és kivitelező képessége alapján az megengedhető lesz. Felso­rolta, milyen beruházások befejezése várható, majd a vállalati hatáskörben meg­valósuló beruházások helyze­tére tért ki Hangsúlyozta, új hiteleket elsősorban a folya­matban levő beruházások gyors befejezéséhez nyújt a bank, ezenkívül olyan beru­házásokhoz, melyek gyorsan megtérülnek, jól exportálha­tó termékek kapacitását nö­velik. Elmondotta továbbá, hogy beruházásainkhoz kül­földi hiteleket is igénybe ve­szünk, de miután jelenleg meglehetősen magas a ka­mat, csak kiemelkedően gaz­daságos beruházásokat érde­mes megvalósítani belőlük. Megfontoltan minősítjük — mondotta —. továbbra is a vállalati kérelmeket az ilyen hitelek engedélyezésénél, hogy eddigi jó megítélésün­ket és fizető képességünketl Semitarte.uk., Rátért ezután annak ismer­tetésére, hogy tovább kíván­juk bővíteni a kooperációs kapcsolatokat, elsősorban a KGST-n belüli együttműkö­dést. Beszélt arról, hogy ér­tünk el szerény eredménye­ket, külföldön működő közös vállalkozások terén is, mind a fejlett tőkés országok, mind a fejlődő országok piacain. E téren új lehetőségeket kí­nálnak, az olajtermelő or­szágokkal meglevő, bővülő gazdasági kapcsolataink is. Tisztelt országgyűlés! Az 1975. évi költségvetés előirányzatai korántsem je­leznek könnyű feladatokat és kizárólag kedvező ' irányú változásokat. Mégis lelkesítő bennük, hogy az ország­építés folyamatosságát és magabiztosságát tükrözik — mondotta, majd így folytat­ta: az egész társadalom ér­dekeiből kiindulva fo­galmaztuk meg az 1975. évi költségvetésben elő­irányzott feladatokat. Fi­gyelembe vettük a köz­vélemény megnyilvánulá­sait, különösen az or­szággyűlési képviselők által tolmácsolt társa­dalmi igényeket, az elő­irányzatok összeállításá­nál. Szocialista társadalmunkban a gazdasági fejlődés leg­főbb forrása a becsülettel végzett munka, a jószándékú építő gondolat, s mindezek szervezett összefogása az MSZMP iránymutatása mel­lett. A történelmi tapasztala­tok azt is igazolták, hogy csak az összes érdekelt, a dolgozók, az ifjúság és az idős nemze­dék közös egyetértésével és együttműködésével tudjuk társadalmi feladatainkat tel­jesíteni, az ország ügyeinek intézését még eredményeseb­bé tenni. Ehhez valamennyi vállalat valamennyi dolgozó kezdeményező és hatékony munkájára van szükség. Ezekkel a szándékokkal kérek a kormány nevében az 1975. évi állami költségve­tésről szóló törvényjavaslat­hoz jóváhagyást és felhatal­mazást annak végrehajtására — fejezte be beszédét Faluvé­gi Lajos. Faluvégi Lajos expozéja után szünetet tartott az or­szággyűlés, majd a hozzá­szólásokra került sor. A dél­utáni órákban felszólalt Németh Károly elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Hangsú­lyozta, a törvényjavaslatból, valamint Faluvégi Lajos előadói beszédéből megálla­pítható, hogy a költségvetés lehetősé­geinket figyelembe véve tesz eleget a fő politikai követelményeknek. Részletesen értékelte az 1974. évben végzett munkát, s tolmácsolta, hogy az MSZMP Központi Bizotttsá- ga nagy elismeréssel szólt a mezőgazdaság, a közleke­dés, a szállítás dolgozóinak odaadó munkájáról és az őket segítő társadalmi erők helytállásáról. A társadalmi összefogás nélkül vesztesé­geink a mezőgazdaságban jóval nagyobbak lettek volna. Ez a példás összefo­gás és helytállás — hangsú­lyozta — megérdemli, hogy országgyűlésünk is elisme­réssel méltassa és köszönetét fejezze ki mindazoknak, akik segítettek megmenteni a ter­mést. A továbbiakban be­szélt azokról a nehézségek­ről, melyek a tőkés világpia­con végbemenő inflációs fo­lyamat miatt nálunk is je­lentkeznek. Hála a szocialis­ta tervgazdálkodásnak, a KGST-országok szoros együttműködésének álla­munk nagy erőfeszítéseinek — mondotta — lakosságun­kat eddig meg tudtuk kí­mélni a nagyobb terhek vál­lalásától. Szembe kell néznünk azonban azzal, hogy a külgazdasági háttér mi­nőségileg más, mint a korábbi időszakban volt és ez hátrányosan érinti népgazdaságunkat. Elmondotta, hogy a külső feltételek kedvezőtlen válto­zása érzékelhetőbbé tette gazdasági munkánk gyenge­ségeit. Részletesen foglalko­zott a takarékosság szem­pontjaival, s elmondotta, számolni kell azzal, hogy egyes üzemrészekben átme­netileg, vagy tartósan le kell állítanunk a gazdaságtalan termelést, s a felszabaduló munkaerőt a gazdaságosan termelő üzemekbe és lét­számhiánnyal küzdő más te­rületekre kell átcsoportosíta­ni. Az anyagköltségek csök­kentésével kapcsolatban el­mondta, hogy csupán egy százalékos megtakarítás mintegy 5,5 milliárd forint értéket jelentene. Kitért a termelő berendezések jelen­leginél jobb, hatékonyabb kihasználásának fontosságá­ra, s arra, hogy jövő évi ter­vünk megvalósításának egyik feltétele, hogy az ésszerű takarékosságot, a meglevő tartalékok feltárását az egész társadalom ügyévé tegyük. Az 1975. évi költségvetés jól szolgálja szocialista épí­tőmunkánk céljait. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt nevében javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a költségvetést fogadja el fe­jezte be felszólalását. Több képviselő hozzászó­lása után a csütörtöki ta­nácskozást a délután elnöklő Apró Antal berekesztette. Az ülésszak ma délelőtt folytatódik a költségvetési törvényjavaslat vitájával. SKS WfSZK-feAI Eg? paraszt Borkénből — De kérlek... — szól rá fejcsóválva a két méteres­ként is tagbaszakadtnak tű­nő óriás arra a fekete va­karcsra, amit csak azért hív­hatnak kutyának, mert úgy ugatott eddig, mintha óriás lenne az óriás kutyák kö­zött. Heinz Jürgen Jäger még egyszer megcsóválja a fejét és e hallatlanul udva­rias hang után már csend is van az udvaron, ahol a csí­pős szélben azon tanako­dunk, a hízókat nézZük-e elébb, vagy a tehenészetet. Heinz még huszonöt éves sincs, higgadt, halk beszédű, udvarias fiatalember, s bár apja, anyja jó erőben, mégis ő itt a tulajdonképpeni gaz­da Borkénben. A 17 hektár mellé bérelt nyolc hektárral küszködik, disznót hizlal, a cukorrépatermés maradékán meg tart vagy tizenöt tehe­net. Tudományosan gazdálko­dik! — Megette a fene ezt a tudo­mányt— mormolja eléggé ko­mor arccal és már korántsem udvariasan, pedig az imént, még benn a lakásban, az asz­tal mellett, a jóféle rajnai bort hörpölgetve, ugyancsak lelkesen mutogatta vaskos jegyzeteit. Kiderült ezekből, hogy a huszonöt hektár mi­lyen talajadottságú, de még az is, hogy egy hektárra mennyi az üzemi költség, egy kiló gyarapodáshoz mennyi és milyen takarmány kell a hízónak, egy liter tej­re mennyi a tehénnek. Külön táblázat ezen kívül a csapa­dékciklusra, külön, hogy milyen műtrágyának milyen a hatékonysága. Kész kis kí­sérleti laboratórium — lel­kesedtem az asztalnál, s ott még ő is lelkesen bó­logatott és magyarázott, újabb táblázatokat húzott elő, újabb adatokat citálva. Mérnök akart lenni, agrár­mérnök. A földhöz azonban haza kellett jönnie. Hát két­szer kétéves mezőgazdasági iskolát végzett, s a kettő kö­zötti kötelező „inas” évet az apja földjén dolgozta le. Minden ki nem élt vágyát ebben a 25 hektáros gazda­ságban szerette volna meg­valósítani. — Imádom a földet. Azt hittem, hogy a föld, ha ér­tenek hozzá, soha nem hagy­ja cserben az embert — va- kargatja a fekete-fehér te­hénke szarva tövét a régi, tán évszázados magtárból ki­alakított nem éppen korsze­rű istállóban. — Na és nem így van? — Én hagyom cserben. El* megyek. — Érdemes? — kérdem értelmesebb kérdés híján. — Kell! Huszonöt hektá­ron nem lehet gazdálkodni, ötven hektár kellene. Vagy még több. És szakosodni. De hát ahhoz pénz kellene, nem is kevés. Újra hitel. Ki bírja azt? Apámék elküszködnek majd, én meg megyek a vá­rosba. Ha kapok megfelelő munkát — teszi hozzá Heinz Jürgen Jäger, a huszonöt éves német paraszt, aki any- nyi hektáron szerette volna megvalósítani álmát, ahány esztendős most. De sem itt Borkénben, sem másutt a Heinz Jürgenek számára csak búza, kukorica terem drágán, de babér az nem. Se olcsón, se drágán. Egymil­lió ember dolgozik most a mezőgazdaságban, ahol két évtized alatt éppen a felére csökkent a parasztbirtokok száma. — Igen. így van — helye­sel dr. Heinz Mows, a Né­met Parasztszövetség főtit­kára, amikor mintegy ellen­őrzésképpen is, idézem a sta­tisztikát. Neki aztán tudnia kell, hogyan is állnak a né­met parasztgazdaságok, hi­szen a földtulajdonosok 90 százaléka tartozik ehhez a szövetséghez. — Csakis a koncentráció teheti verseny- képessé a Közös Piacon a nyugatnémet mezőgazdasá­got. Az erők összpontosítása. Ez a lényeg és ez a cél is. — Érdemes ma egyáltalán parasztnak lenni a Német Szövetségi Köztársaságban? A főtitkár egy pillanatnyi tűnődés után határozott igen­nel válaszol: — Érdemes. Persze az a kérdés, hogy milyen paraszt­nak? A kisbirtokoknak jele­nük nincs, nemhogy jövőjük. De még a nagyobb gazdasá­gok is csak úgy versenyké­pesek, ha szakosítják magu­kat. Brüsszelben is van iro­dánk, így, hogy úgy mond­jam, személyesen is képvi­seljük a szövetségi köztársa­ság parasztjainak érdekeit. De mi sem tehetünk semmit, ha a paraszt nem veszi fi­gyelembe a piac és a ver­seny törvényeit... Dr. Heinz Möws a paraszt­ság nevében beszél. Teheti. A parasztszövetség valóban a földtulajdonosok 90 százalé­kát tömöríti a soraiba, csak­hogy ez a 90 százalék szám­szerűleg évről évre már mind kevesebb birtokost je­lent. A különböző szövetkeze­ti formák még az értékesí­tésre, a felvásárlásra, a hi­telakciókra, a paraszti ér­dekvédelemre például csak lassíthatják ezt a folyamatot, de feltartani aligha tudják... — Az NSZK parasztpoliti­kájának összehangolása és annak összhangba hozása a Közös Piac országainak me­zőgazdaságával ez az egyik alapvető feladatunk. S ha ez — tette hozzá nyomatékosan és egyértelműen a főtitkár —, akkor aligha lenne érde- kürtkben álló, hogy egy ilyen helyes folyamatot feltartóz­tassunk. .. A parasztszövétség szerint tehát érdemes az NSZK-ban parasztnak lenni —, ha az nem egy kisbirtok tulajdo­nosa, akárha még olyan kép­zettséggel is, mint a Borken­(Munkatársunk telefonje- lentese.) 1974. december 19., 10.30. A déli nap fényeben fürdik a Parlament épülete. Igaz, a tűvatalos télig még van egy napunk, de az országgyűlés mostani ülésszakát téli ülés­szaknak hívják — ugyan­csak hivatalosan. És hivata­losan még sok mindent ír­hatnánk. De a Parlament, mint mindig, speciális mun­kahely most is. Munkahely, ahol történelemkönyvet ír­nak a gyorsírók is-... Képviselőink ennek meg­felelően felkészülve, a téma ismeretében érkeztek az ülés­szakra. Felszólalónk nincs. Ez nem a mondanivaló híját jelenti, hanem a tör­vényjavaslat kommentár nél­küli elfogadását. A pénzügy- miniszteri expozé ezt, választ adva az állampolgárok kér­déseire, megtette a képvise­lők helyett is. És egyébként: az ország zsebébe több pénzt varázsolni a meglévőnél nem lehet... ★ A szünetben nehéz szétvá­logatni a képviselőket a „he- Jyi illetékesség”, a&ve ®lap­ján... Kollégáimmal éppen Kovács Sándorral, a Nagykő­rösi Konzervgyár igazgatójá­val találkoztunk össze, aki a takarékosság elvének gyakor­lati megvalósításáról beszélt, példaként említve munkahe­lyét, ahol kidolgozták: 400 ezer kilogramm cukor meg­takarításával éppen olyan íz­letes, tápláló, finom lekvárt készítenek, mint korábban. Különös tekintettel a korsze­rű táplálkozás elveire nem is olyan rossz módszer ez... Payer Imre győri képviselő meg arról beszélt nekünk, hogy a Győri MEZŐGÉP Vállalat a zöldségprogram megvalósítását segítendő, tápkockagyártó gépsort szer­kesztett, s dr. Dimény Imre miniszter ígéretet tett a so­rozatgyártás mielőbbi enge­délyezésére. ★ Kéoűbb Fodor Istvánná Heves megyei képviselővel beszélgetünk. Olyan témáról, amiről ő így nyilatkozott: — Ez a vesszőparipám... Mint ismeretes, készül a környezetvédelmi törvény. Ez a téma számára, mint képvi­selő számára, elég sok gon dot jelent. — Iparosodunk — mond­ta,— s ez nem rossz. De ez eddig még nálunk nem ha­ladja túl a szükséglet mérté­két, s ugyanakkor az új léte­sítmények férjenek meg bé­kén a környezettel. Szerin­tem nagyon fontos ez a té­tel: hogy környezetünknek csak jót adhatunk, de nem vehetünk el tőle semmit. Amit elvennénk, azt ma­gunktól vennénk el A Mátra és a Bükk a ter­vezetben a I. kategóriát kap­ta, de ez a minősítés elsősor­ban nem a törvényen múlik. ★ Sas Kálmánnal találkozunk szemben a folyosón. — Az év vége mit jelent e képviselőnskl — Természetesen: mun­kát ... Jó néhány községben tartottam az elmúlt hetekben fogadónapot. Szeretném, ha Verpeléten a régóta húzódó vízmű ügye befejeződne, sze­retném, ha Egerbaktán és Egerszóláton nem lenne a panaszok témája ezentúl az élelmiszer és az iparcikkellá­tás, szeretném, ha Makiáron az Eger-patak felduzzasztá­sa valóban csak az öntözés célját szolgálná anélkül, hogy az esetleges fertőzések forrása lenne... S általában: a képviselő szeretné, ha elintézett dol­gokról számolhatna be a vá­lasztóknak. Ez nagyrészt ed­dig mindegyik Heves megyei onszággyűlé&i képviselőnél si­került. — De nem maradtam mun­ka nélkül — nevet Sas Kál­mán — épül az új Bélapát­falvi Cementgyár, illetve folyik teljes intenzitással a tereprendezés, meg a terv­egyeztetés. A legújabb hírem: rövidesen megkezdik a 198 la­kás építését is, és ha minden jól megy, tavasszal már ala­pozhatjuk az új gyárat. A főtitkár: Dr. Heinz Möxot bői való Heinz Jürgen Jä­ger. A fiatalembernek tehát igaza van. Nem közgazdasá­gilag fogalmazta meg ugyan az NSZK mezőgazdaságának mai igazságát, hanem csak úgy, hogy: el ■kell men­nem. .. De ez a három szó felért egy közgazdasági elem­zéssel! Újságíró kollégákkal, töb­bek között Manfred Ju- terczenkával, a kölni rádió szerkesztőjével, Franz Win- terrel, a kasseli mezőgazda- sági lap főszerkesztőjével ta­lálkozva, újabb tényeket és adatokat kapok a ma nyu­gatnémet parasztságának helyzetéről, gondjairól. De mintha csak összebeszéltek volna, rögtön külön-külön is hozzáteszik, az adatokat jel­lemezve, hogy: „könnyes” adatok ezek. Értsem alatta, hogy a nyugatnémet mező- gazdaság koncentrációja, amely lehetővé teszi, hogy a Közös Piacon belül jól meg­állja helyét, sok keserű per­cet okoz azoknak, akik ál­dozatai ennek a kíméletlen fejlődésnek. Nos, az egyik ilyen adat, hogy tíz év alatt felére csökkent a mezőgaz­daságban dolgozók száma, és másfél millióról 900 ezerre a gazdaságok száma. — Struktuális változás —» ezt a kifejezést használta az interjú készítése során dr. Heinz Möws, s ez más szó­val annyit jelent, hogy az NSZK-ban lényegesen gyor­sabban csökkent a 25 hektár alatti földbirtokok száma, s mind több a 30—50 hektár közötti, ellentétben például a francia, vagy az olasz me­zőgazdasággal. Nem véletlen hát, hogy annyi és oly kiéle­zett a vita éppen a mező- gazdaság problémáit illetően a Közös Piacon belül Fran­ciaország és az NSZK kö­zött. — És, uram, nekem elhí heti, a struktuális változás­nak köszönhető, hogy a nyu­gatnémet parasztság terme­lése növekszik és így jöve­delme is évről évre nagyobb lesz — dőlt hátra megelége­detten a mérsékelten kon- zervatív karosszékében a pa­rasztszövetség főtitkára. Azt már én teszem hozzá, hogy azoknak a parasztok­nak a jövedelme persze, akiknek sikerült az iparsze­rű termelést megvalósítani. Arról az egymillióról, akik a városokba, az üzemekbe kerültek, s azokról a százez­rekről, akik mint mezőgaz­dasági munkások, alkalma­zottak dolgoznak a gazdasá­gokban, dr. Heinz Möws nem szólt. Igaza van. Az ő asztala itt van a földtulaj­donosokat tömörítő paraszt­szövetség székházában. A többiekről szóljon más. Mit mond például erről Josef Rothkopf Kasselben, ahol a nyugatnémet mező- gazdasági munkások szak- szervezetének központja szé­kel? (Folytatjuk) Gyurkó Géza Mínfihm rsw ray Sétái Gáboz 1974, december Z&v m>écté*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom