Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-19 / 296. szám
Ufűhely — az újításokért F Vas* az Útépítő Trösztnél ®gy műszaki szocialista brigád, amely valamikor az egri vállalat szakembereiből alakult, jóideje pedig — miután az egyik tagját más megyébe helyezték — „országosan” tevékenykedik. Amitől, mi tagadás, elég sokáig idegenkedtek. Mondván: annyira sajátos ez a kis szervezet, hogy szinte lehetetlen elképzelni a hagyományos versenymozgalomban. Nos, azóta a csapat már többször is bizonyított, s a korábbi álláspont ellenére polgárjogot nyert. Munkáját elismerik, törekvéseit helyeslik. Egyetlen dolog a munkájából: A brigád — ismervén az egriek között évek óta lobogó újítási kedvet — az egyik értekezleten javasolta, hogy szervezzenek a városban valamiféle műhelyt, amely a továbbiakban a különböző hasznos ötletek megvalósítását segíti. A felvetés — mondani sem kell — tetszett az Egri Közúti Építő Vállalatnál, s rövidesen létre is hozták a tmk-üzem kebelén belül az újítási kísérleti műhelyt. Elsőként az iparágban. Ezek után pedig nézzük, mit tud a műhely. — Természetesen. még nem sokat — beszélik a vállalatnál —, hiszen a felszerelését eléggé „sebtében” válogattuk össze. Úgyszólván csak a legszükségesebb szerszámok állnak rendelkezésre a munkához, komolyabb berendezésről szó sincs. Meg aztán: egy éve sincs, hogy megnyitottuk. Mindössze néhány feladat elvégzésére futotta eddig az erőnkből, időnkből. Amint azonban jobban utánanézünk a témának, egyhamar kiderül, hogy túlságosan szerény ez a vallomás. A kis műhelynek igazán nincs miért szégyenkeznie, mert jó pár újítás kivitelezését végezte el a néhány hónap alatt is. S ezalatt híre messze túljutott a város, a vállalat határain. Egyik, másik újítás megvalósítása ugyanis anyira sikerült, hogv az egész szakmában feltűnést, érdeklődést keltett. így aztán a műhely, akarva, akaratlanul iparági „alkotóüzemmé” is vált. Már amennyire még egyáltalán alkotóműhelynek lehet nevezni azt a miniüzemet, ahol például csupán az extraháló készülékből 257-et gyártottak a tröszt vállalatainak, a KPM Közúti Főosztályának. a KÖTUKI-nak, a Budapesti Műszaki Egyetemnek, a Műszaki Főiskolának, a Betonútépítő Vállalatnak ... Ez a bizonyos extraháló egyébként laboratóriumi műszer, s az aszfaltminőség vizsgálatára alkalmas. Ügyes, okos egri újítás, akárcsak a magfúró, vagy más, ami a vállalatnál született a brigád bábáskodása mellett. Javul! a uvefmekelátási cikkek kínálata 'Ä népesedéspolitikai kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatos különböző szintű rendelkezések és állásfoglalások kiemelt feladatként kezelik a gyermekellátási cikkek forgalmának növelését, a folyamatos áruellátást, a stabil árakat és a minőségi színvonal javítását. A központi intézkedések eredményeként a gyermekellátási cikkek gyártása, beszerzése és értékesítése érezhetően javult, a nagyobb igényeket folyamatosan azonban még nem tudja kielégíteni sem az ipar, sem a kereskedelem. Helyenként és időnként hiányos a választék, esetenként a meny- nyiséggel is baj van, ezért is tartottak az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség irányításával Budapesten és hét megyében átfogó ellenőrzést. Megállapították egyebek között, hogy valamennyi korosztályra érvényesen emelkedett a gyermekruházati ellátás színvonala, különösen a csecsemőruházati kínálat javult, több árunál megszűnt a korábbi ellátási probléma. Az iskoláskorúak ruházkodását szolgáló cikkekben azonban akadnak választék- hiányok, s változatlanul gondot okoz a gyermekek divatos öltöztetése. Az iparcikkek közül főleg egyes gyermekbútorok — ágy, járóka, etetőszék, stb. — hiányát állapították meg az ellenőrök, örvendetesen növekedett a bébiételek kínálata — az elmúlt három év alatt a forgalom is megháromszorozódott — a 12 féle hazai és a sókfajta külföldi bébiétel folyamatos gyártása és behozatala ellenére azonban az üzletek választéka szegényes. A csecsemőtestápoló szerekből és egészségügyi cikkekből az ellátást — kevés kivétellel — mind meny- nyiségben, mind választékban kielégítőnek találta a vizsgálat. A nagykereskedelmi vállalatok megfelelően gondoskodtak árufedezetről, szándékuk ellenére azonban szá- ooos ruházati cikkből az agyenetlen és az üzemek ki- Sstob szállítási készsége miatt dfeek rapszodikusan tudták a kiskereskedelmi igényeket kielégíteni. A fogyasztói árak képzésében és alkalmazásában örvendetesen kedvező a helyzet. Csak elvétve tapasztaltak az ellenőrök hiányosságokat, így a széles körű vizsgálat nyomán az áruforgalommal, a minőséggel és az árakkal kapcsolatban mindössze 39 esetben kellett felelősségre vonást alkalmazniuk: 25 személyre összesen 20 600 forint pénzbírságot róttak ki. (MTI) Egerben azonban, valójában talán az éjszakai aszfal tozás megvilágítását, valamint a közlekedésbiztonsági munkavédelmi szempontból kifogástalan forgalomirányítást szolgáló elektromos berendezésre a legbüszkébbek. Annál is inkább, mert — e véleményt nem ők mondják először — világszínvonalon sikerült. — Nagy része van mindebben a műhelyben dolgozó ki tűnő kivitelezőknek—mond ja Juhász László, a tmk- üzem vezetője. — Pócs János például olyan szakmunkás, aki bravúros ügyességgel eligazodik a legbonyolultabb .rajzon is, gyakran mindenféle külön kérdés nélkül, csak amúgy jószántából szakmai buzgóságából, önmagából is ad egy-egy keveset,'az elképzelésekhez. Vagy említhetem Perjési István vasesztergályost, szb-elnökünket, aki különben maga is többszörös újító, s ennélfogva különösen becsüli, segíti újítótársait céljaik elérésében. S természetesen 'beszélhetnénk a többiekről is. Mindazokról, akik ilyen vagy olyan formában bekapcsolódtak ebbe a munkába, újra meg újra hozzájárulnak ahhoz, hogy egy kevésbé kidolgozott javaslat is újítássá váljék, s mielőbb megvalósuljon. — Közel kétmillió forint értékű az újítások eddigi értékesítéséből származó vállalati árbevétel, ami a műhelyben végzett munka eléggé jelentős kiadásai mellett is kétségtelenül hasznos ■— magyarázza Tóth Miklós újítási felelős. — Igazi jelentősége azonban országútjain- kon, a szakmában mutatkozik, s ezért úgy érezzük, hogy helyesen cselekedtünk. Külön elismerés számunkra, hogy például extraháló készülékeink iránt a szocialista országokból is van érdeklődés. A célunk azonban természetesen továbbra is az, hogy elsősorban minél több helyi újítás megvalósítását gyorsítsuk, s legfeljebb ez után foglalkozhatunk egy-egy újítás tömeggyártásával.” S ha ez sikerül: még elégedettebbek lehetünk... Gyóna Gytala Jegyzeted sz Mit eszik a német polgár? s. Micsoda kérdés? Hát mát enne? Hűsít, tejet, vajat, zöldséget, tojást, gyümölcsöt. — Mit eszik a német polgár? — tettem fel a kérdést Höbermann úrnak, Bad Go- desbergben, a Koblenzerstrasse 148 alatt. Höbermann úrnak ezt tudnia kell, lévén, hogy az egyik vezetője a Mezőgazdasági Piackutató Intézetnek, amely e szépen hangzó és tudományosnak is ható névvel itt telepedett meg egy modern, több emeletes épületben. Herr Höbermann egyáltalán nem lepődött meg a kérdésen, mert nagyon is jól tudja, hogy a német polgár nem mindig azt eszi, amit enni akar, hanem igen gyakran azt akar enni, amit ez a piackutató széles körű és remek propagandamunkájával belésulykol. A zengzetes nevet viselő és a mezőgazda- sági termelők által államilag előírt nem jelentős, de összességében mégis számottevő pénzből funkcionáló intézmény a termelőt szolgálva, a fogyasztót manipulálja. Igaz, huszonegynéhány munkatársával — propaganda-szakemberek, pszichológusok, jogászok elsősorban — azt is vizsgálják, hogy mit eszik holnap, pontosabban mit enne holnap a német polgár. Ám miután a termelést befolyásolni csak kevésbé tudják, marad a jól járható út: hatni a vevőre. Mit vegyen és mát egyen. Ehhez aztán teljes erőbedobással lát ez az intézmény. Ha vajhegyek halmozódnak fel, akkor megindul a koncentrált és sok színű propaganda, hogy mindenki vajat vegyen, vajat egyék, mert a vaj élet, erő, egészség, ellentétben a margarinnal, amely... Függetlenül attól, hogy néhány éve a színes plakátok, az ingyen margarinhoz jogosultságot biztosító sorsjegyek, a szak- folyóiratok, és az újságok oldalas hirdetései, a rádió, a televízió sulykolta a vaj ártalmasságát és a margarinnak, mint növényi zsiradéknak az előnyeit a fogyasztó agyába és a — gyomrába. Herr Höbermann nem mondja, szerénysége tiltja-e, vagy nem is gondolja, hogy úgy is lenne, miszerint a Hidas Antal köszöntésé Olyan embert, olyan írói köszöntünk ma, 75. születésnapján, aki tollát, tehetségét, teljes életét a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom szolgálatába állította. Sokgyermekes cipész sokat nélkülöző fiának született, s a gyakori nyomor korán megtanította arra, hogy égbe kiáltó igazságtalanságok vannak ember és ember között, gazdag és szegény között, úr és proletár között. De ugyanolyan korán megtanulta azt is, hogy ezen csak harccal, a megváltó forradalommal lehet fordítani. Elvét, hitét, bátran megvallotta, s ezt az úri Magyarország azzal torolta meg, hogy kicsapatta a középiskolából. , Előbb újságot árult Budapesten, majd különböző gyárak munkapadjai mellé állt, ifjúmunkásként érte a Tanácsköztársaság kikiáltása. Félbeszakított tanulmányait a munkásegyetemen folytatta. Ám a Tanácsköztársaság bukása után a féktelen terror földjéről menekülnie kellett. Csehszlovákiában került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártjával, ekkor szólalt meg benne először a költő, verseket gyújtott benne a fájdalom, így gyászolta, így siratta az elbukott proletárforradalmat. Előbb az Űj Utak című folyóirat hasábjain jelentek meg versei, később jóformán minden szlovákiai munkáslapban. Öt esztendő sem telt el, mikor a honvágy és a ten- niakarás hazahívta- Itthon írta a proletárforradalom emlékét idéző, megújulását óhajtó költeményeit, amelyek előbb kéziratban, röplapokon, munkás-szavalókórusok ajkán terjedtek, majd az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártja kiadásában — 1925 nyarán —, könyv alakban is megjelent. Ez volt Hidas Antal legelső verseskötete. Már a címe is életveszélyesen vakmerő volt: Az ellen- forradalom földjén. A párt, letartóztatását megelőzvén, azonnali emigrálásra utasította a költőt. Bécsen, Berlinen át érkezett a Szovjetunióba. Jelentős munkát vállalt a Sarló és Kalapács című folyóirat megindításában, egyik vezetője lett a Moszkvában megalakult Magyar Forradalmi írók és Művészek Szövetségének, s a forradalmi írók nemzetközi szervezete folyóiratának is ő volt az egyik szerkesztője. 1926-tól kezdve jelentek meg orosz nyelven versei, majd orosz és magyar nyelven novellái, regényei, verseskötetei. Kommunista költőként tudatosan szolgálta a forradalmi harcot, forradalmi versei közül sokból munkásdalok, indulók szövege lett és névtelenül haza is került. Elég, ha megemlítjük itt a híres Vörös Csepel, vezesd a harcot kezdetű indulóját, amelyről ma már tudjuk, hogy apósa, harcostársa, Kun Béla kérésére íródott, s minden gát, akadály ellenére is megérkezett Magyarországra, mint ahogy a madár a legmagasabb, legsűrűbb szögesdrótháló fölött is átrepül. Itt terjedt név nélkül, szájról szájra, mint a népdal, illegális találkozókon dúdolták, erőt merítettek belőle. 1938-ban a törvénysértések egyik áldozata lett, elítélték, börtönbe vetették, de rehabilitálása után ott folytatta, ahol abbahagyta, hiszen tudta: nem az eszme, hanem egyes személyek hibái, bűnei okozták szenvedéseit. Hazánk felszabadulása után még hosszú ideig nem élhetett hazai földön. A személyi kultusz idején, a dogmatikus hibáktól fagyos politikai légkörben ö, Kun Béla rokona és harcostársa nem térhetett haza. Amikor megteremtettük a „Tiszta égboltot”, jöhetett volna már. Akkor pedig félbehagyott dolgai marasztalták ott. 1959-ben, 34 éves távoliét után érkezett haza, ahol végre a teljes megbecsülés övezi. Munkásságát, életművét országunk Kos- suth-díjjal jutalmazta. Életművét szinte lehetetlen felsorolni. Csupán a legfontosabbakat említjük. Moszkvában kiadott verseskötetei: Folyik a pör. Sűrű csillagom az ég, A gyarmatok kiáltanak. Itthon a Kénem kertje és a Jázmin utca című kötetek. Jelentős helyet foglal el életművében regénytrilógiája, a Ficek úr, a Márton és barátai, valamint a Más muzsika kell. Alkotókedve ma is a fiatalokéval vetekszik. Ugyanilyen alkotókedvet kívánunk neki továbbra is, 75. születésnapja alkalmából. §1« h. „Jetzt:...”, „Most” — össztűz a fogyasztóra. Ütegvezető: Herr Höbermann. német polgár azt eszik, amit ez a gépezet belésulykol. Minden valószínűség szerint nem is így igaz ez egészen, hiszen az egyébként nagyszerű propagandaeszközökkel, a reklám-pszichológia módszereivel dolgozó intézmény egymaga mégsem képes megváltani nemhogy a világot, de az NSZK-t sem. A német polgár általában azt eszi, amit a hirdetések belésulykolnak, de legalább annyira általában azt is, amit konzervativizmusa diktál: a háziasszonyt nehéz meggyőzni újfajta, vagy korszerű ételek elkészítésének szükségességéről. — A termelés oldaláról kellene megfogni a dolgot — ismeri el beszélgetésünk során — de hát ez lehetetlen. Még ha azt mondanánk a német parasztnak, hogy most termeljen kevesebb baromfit, vagy sertéshúst, mert a Közös Piacon belül azt a hollandok termelik, hát fütyülne rá. Miért ő termelje a kevesebbet? És igaza is van — teszi hozzá egyetértőiéig, hogy ismét a fogyasztóra való hatás eszközeiről, s az intézmény ezt szolgáló munkájáról szóljon. — ... és nem lebecsülendő az a tevékenységünk sem, amely az új piacok felkutatását szolgálja... Nem új országok piacáról, a fel- használás piacáról van szó. Külföldön, belföldön egyaránt — magyarázza és rögtön példával is szolgál... — Arra gondolok itt, hogy egy már ismert közélelmezési cikknek egy új felhasználási módját találjuk ki és azt propagáljuk a fogyasztóknak. Tudja például, hogy a tej milyen jól használható a kozmetikában? Nem tudja? Tőlünk megtudhatja. Kozmetikus, orvos, biológus, reklámszakember összefoa és elkészül a plakát, a prospektus és fogy a tej az arc- és a testápoláshoz. Az intézet egyébként rendszeres felméréseket végez, hogy milyen a propagandája hatékonysága, s előfelmé- réseket, hogy érdemes-e egyáltalán valamilyen irányban befolyásolni a fogyasztót. Visszatérve a konzervativizmusra, fontos feladat — mint Höbermann úr hangoztatta — a háziasszonyokra hatni, új utat keresni az egészséges és korszerű táplálkozáshoz. Felmérték .például, hogy mi a véleményük erről a nyugatnémet háziasszonyoknak. Az asz- szonyok háromnegyede szerint valóban másfajta táplálkozásra van szükség, de csak egyötöde hajlandó, hogy korszerűen is főzzön otthon... — Van tehát terep és lehetőség, hogy új meg új terméket vigyünk be a háztartásba — lelkesedik Herr Höbermann és egy hatalmas mappában lapozgatva mutatja azokat a plakátterveket, amelyeket már kivitelezve, a hozzájuk való egyéb propagandaanyagokkal együtt két márkáért szállítják a vállalatoknak, „Minden drágább lesz, csak a sertéshús nem” —, így az egyik plakát... „Egy szelet hús, életerő" — így a másik, hogy vegyék és egyék a húst az emberek. Mert a húsfogyasztás visszaesett az NSZK-ban, s mind nagyobb mennyiségű hús halmozódik fel a hűtőházakban. — Rögtön a hússal kezdik. Azt csökkentik először. Az a legkönnyebb — fejtegeti a húspropaganda gazdaságpolitikai szükségszerűségét Höbermann úr. És akik a hússal kezdik, azok a munkanélküliek. Jelenleg 800 ezer van az NSZK-ban, s még vagy félmillió az, aki csökkentett munkaidőben dolgozik. Ez az ára a 6—7 százaléknak. Hogy csak eny- nyit emelkedett az év elejétől az árindex az NSZK- ban. Ez a 800 ezer és az t félmillió ember —, aki teljes, vagy részlegesen munkanélküli. Es ezek rögtön a hússal kezdik. Azt csökkentik. A legösszpontosítottabb propaganda ellenére is. „Brot-Party”-rá. szól egy másik plakát meghívása. Kenyérpartira. Hiszen a „Kenyér a megsütött természet” — így a harmadik plakát. A kenyér sem fogy? A német ember nem különösebben kenyérevő, de a húshoz azért ő maga is elelvesz egy karéjjal. A kevés hús kihat a kenyérfogyasztásra is. Nézem az igazán kitűnő ízléssel és ínycsiklandó módon berendezett kirakatot a rózsaszínű húsokkal, a nyers és főtt és füstölt 6onkák avarsárga, mélybama színeivel és olvasom a plakátot is: „Efe szelet hús: életerő.” így igaz. Az NSZK mezőgazdasága úgy futott fel az elmúlt néhány esztendő alatt —hogy milyen körülmények között, arról még lesz szó —, hogy ma már az ország szükségletének 75 százalékát látja el saját erejéből, de sertéshúsból és tojásból például fc szükségleteknek több mint a 75 százalékát biztosítja. De mi van, ha csökken 8 szükséglet? — Igen, a termelést lenne jó befolyásolni, de hát ez lehetetlen... A Közös Piacon belül ez, ugye, lehetetlen. .. Marad a fogyasztó — mondja továbblapozva a plakátalbumban Herr Höbermann és miközben az árupropagandának ezt a szervezett, kulturált és céltudatos voltát irigylem, arra gondolok, mit jósolnak a nyugatnémet lapok 1975- re. Egymillió munkanélkülit. Egyelőre inkább a vendégmunkások között és a könnyűiparban. Egymilliót! „Egy szelet hús: életerő...” Gyurkó Géza (Folytatjuk.) MmmQ 287(1, űecemtar 28.e esatöriöís