Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

& .párttaggy illésekről j«íentjük: A legjellemzőbb vonás a fejlődés Ä feladatok végrehajtásában az erők egysége segített Jegyzetek az NSZK-bŐSi Ka rá cső n y f a Van-e, lehet-e különbség az egyik és a másik párt- alapszervezet között? A kér­dés talán mesterkéltnek tű­nik, pedig nagyon reális alap­ja van. Gondoljuk el, meny­nyire másabb egy olyan alap­szervezet élete, amelyet nem­rég hoztak létre, a tagjai kü­lönböző gazdasági egységből jöttek, sőt: ezeknek a párt­tagoknak jelentős része még a magántulajdon fundamen­tumára épített világnak volt a neveltje. Ha tetszik, ha nem, ezért fordul elő. hogy a nagy ipa­ri üzemek taggyűlésein is más a hangulat, mint a kis­ipari szövetkezet vagy még inkább a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek pártössze­jövetelén. Nem meglepő tehát az sem, hogy a négy évvel ezelőtti taggyűlésen a városi párt-vb még olyan jellegű feladatot jelölt meg a gyöngyösi Mát­ra Kincse Tsz kommunistái­nak, hogy hozzák létre az alapszervezet vezetőségének az egységét, javítsák a mun­kamódszerüket és a tevé­kenységük tartalmi színvona­lát. Ezeknek az előzményeknek az ismeretében lehet csak igazán értékelni a mostani beszámoló taggyűlést. Ünnepi hangulat uralko­dott, ami nem csupán a ta­gok külső megjelenésében mutatkozott meg, hanem a hozzászólásokban is. Senki sem állt elő apró, személyes jellegű kérdésekkel, elhanya­golható részletekkel. Senki sem tartott „kiselőadást”, ha­nem velősen, lényegre szo­rítkozva közölte a gondola­Hibás? Nem hibás? Tiltott heverők az egri háziiparnál A Kereskedelmi Értesítő­ben közölt tájékoztatás sze­rint a KERMI betiltotta az Egri Háziipari Szövetkezet két termékének értékesítését, A kötelező ellenőrző vizsgá­latokon minőségi hibákat ta­láltak a Tibi nevű gyermek- heverőnél és az „Eger” he- verőknél. Azokat, amelyeket a felsorolt hiányosságok — gyenge minőségű műbőrhu­zat, rugalmatlan párnázat — mellett még használhatónak Ítélnek, csak 30 százalékos minőségcsökkenés feltünteté­siével elkülönítve lehet áru­sítani. Eddig a hír, amely nyil­vánvaló, érzékenyen érinti a szövetkezetei, hiszen a gyárt­mányok eladásáról van szó. Czuezai Lajostól, a szövetke­zet elnökétől kértünk rá magyarázatot. — Megmondom őszintén, nem kis meglepetéssel hall­gattam a hírt, mivel hoz­zánk nem érkezett a Keres­kedelmi Minőségellenőrző Intézettől semmiféle értesí­tés. erről a most közzétett határozatról. Tájékozódnunk kell a minőségi vizsgálatok részletes eredményeiről, mert nekünk a Tibi gyermekheve- rőre több mint egymilliós megrendelésünk pillanatnyi­lag is van. — A hibás termékeket az üzletben találták, önökhöz ér­keztek-e minőségi rekalmá- ciók? — Az ózdi Centrum Aru­ház igazgatójától kaptunk októberben levelet, hogy 18 „Tibi” és öt „Eger” heverő minősége nem megfelelő, ezt KERMI-szakemberekkel együtt állapították meg. Kér­ték, szállítsuk vissza az em­lített heverőket. November 18-án ez meg is történt, a kifogásolt árut visszavettük, de aztán, mivel máshonnan nem érkezett jelzés, egyedi esetnek tekintettük. — Kétségtelenül azonban hibát mi is követtünk el: az „Eger” 1-es és 2-es heverőnk forgalmazása nem volt sza­bályos. Az történt ugyanis, hogy az egyik vásárlónk kér­te, gyártsunk a „Tibi”-nél nagyobb méretű heverőt is, nagy lenne rá a kereslet. így határoztuk el az „Eger” gyártását. Négyszázat készí­tettünk el az első szériában, forgalomba is bocsátottuk — KERMl-engedély nélkül. Amikor később a vizsgálatra »or került, minőségi kifogá­sok miatt az intézet megtil­totta a gyártását. Mi azon­nal meg is szüntettük. Mind­ez júliusban történt, az ak­kor kelt levelekkel, utasítá­sokkal igazolhatom. — Es a gyermukheverö? — A .Tibi” heverő gyár tásához hozzájárult az inté­zet, az általa felsorolt hiá­nyosságok kijavításával. A hibákat kijavítottuk, s gyer- t£->ekbútorról lévén szó, meg- ÜSüptuk £ támogatást i& Az ózdi áruház említett rekla­mációján kívül semmifél* hiányosságról nem tudunk, így aztán most ugyancsak meglepett a hír mindany- nyiunkat. Ebből a típusból egyébként két év alatt több mint kétezret adtunk már el. Eddig a magyarázat A dokumentumokat átvizsgálva valóban balszerencsés hely­zet hiszen a vevők bizalmát ingatja meg, viszont a szö­vetkezet vezetői is érzik, hi­bát követtek el új termékük nagyon is gyors forgalmazd savai. A szövetkezetei eddig nem úgy ismerték, hogy rosszul dolgozik, s most az elkövetett hiba kétszeresen is megbosszulta magát. Min­denesetre a KERMI bizonyá­ra alapos vizsgálatot végez a gyártás színhelyén is és dönt a keresett gyermekheverő sorsáról. A döntést mi is kí­váncsian várjuk. (hekeli) tait, a véleményét, méghozzá pontos fogalmazással. Pedig a felszólalók nem a vezető garnitúrából kerültek ki, sőt. Az is érződött, hogy nem „be­tanult” szöveget idéztek fel, hantem az adott percben tá madt gondolataikat sorolták elő. A beszámoló jó alapot adott a megfelelő vélemény- nyilvánításra. Átfogta a kö­zös gazdaság minden terű letét, de soha nem tért le a fő vonalról: a pártszervezet és a kommunisták tevékeny­ségéről. Az alapszervezet ve­zetőségének tagjairól személy szerint is értékelést adott. Ez sem állt valamiféle simoga- tásból, hogy tessélc-lássék módon eleget tegyen az elő­írásoknak, de . óvakodjék minden valamire való érté­keléstől. A felsőbb pártszerv megbí­zottja is úgy vélekedett, hogy a tsz pártalapszervezetére a jelentős mértékű fejlődés a legfőbb jellemző vonás. És részletezte is a pártéletnek mindazokat a területeit, amikre vonatkoztatva lehe­tett ezt a summázást kimon­dani. Ha tehát összehasonlítjuk a városi párt-vb legutóbbi feladatokat meghatározó ál­lásfoglalását a mostani té­nyekkel, azt kell kimondani, hogy a szövetkezet kommu­nistái, a pártszervezet veze­tői végrehajtották a vonat­kozó határozatokat. Ma már lehet beszélni egységes veze­tőségről, már megfelelő mun­kamódszereket. alkalmaznak. A jól végzett munka nem­csak a tsz pártalapszervezete minden tagjában válthatott ki jóleső érzést, hanem elé­gedettséggel nyugtázhatta a városi pártszervezet is, bogv irányító, ellenőrző és segítő szándéka jó talajra talált. Mindez pedig egyben biztosí­téka is a következő négy esz­tendő várhatóan jó munkájá­nak, aminek a végén bizo­nyára ismét jelentős eredmé­nyekről adhat majd számot a párttagságnak a pártveze­tőség. (ffmf) Bonn főterén í. Az elektromos fémkereső figyelmez-.etöen felcsipog. Minoenki gyanakodva fel­kapja a fejét, miközben csendesen káromkodom ma­gamban. Gondolhattam vol­na. — Mi van a csomagban ? — mutat vészjóslóan a re­pülőtéri biztonsági szolgálat' embere, kezében a fémke­reső korongjával, hogy az újból felcsipog, jelezve, hogy a Frankfurtból Münchenbe induló repülőgép egyik uta­sa, személyi poggyászként valamiféle fémet visz ma­gával. Akár géppisztoly is lehet az. — Autó. Játékautó — mondom és úgy feszengek a gyanakvó emberek gyűrűjé­ben, mintha tettenért geril­la lennék, akit idejében lep­leztek le a technika és a német alaposság hatékony együttműködése nyomán. A „személyzet”, egy fe­hér köpenyes nő pillanatok alatt kifejti dobozából az autót, a játékautót, amely fémből van, és a fémből köztudottan nemcsak játék­autót, játékpisztolyt, de va­lódi géppisztolyt is készíte­ni szokás. Mégha ez rossz szokás is. — Elnézést. Jó utat. Kö­szönöm — mormolja a fe­hér köpenyes nő, most már begyakorlott udvariassággal, s a még mindig kicsit gya­nakvó szemmel figyelő biz­tonsági szolgálatos, meg a csipogó műszere előtt oso­nok el megkönnyebbülve. Hónom alatt az átkozott autóval! Megalázó és kényelmetlen a motozás. De szükséges. És nélkülöz­hetetlen. Nyugat-Németor- szágban a biztonsági előírá­sok megszigorításával most már jó ideje elejét vették, hogy külföldi gerillaszerve­zetek repülőgépeket rabol­janak, hogy terrorakciókat hajtsanak végre. Az NSZK határainál megtorpan a ter­rorizmus. A külső legalábbis. Mert az anarchista Mein- hoff-csoport szabadon járó tagjai nemrégen gyilkolták meg éhen halt társukért Fiatalon - vezetői poszton Kojnok Róbertét, a komlói Május 1. Termelőszövetke­zet főmezőgazdászát inkább diáknak nézné az ember, mint a gazdaság egyik veze­tőjének. Vidám, mosolygós fiatalember, tele ambícióval, energiával, fiatalos lendület­tel. — 1972-ben végeztünk fe­leségemmel együtt a gödöl­lői egyetemen, s pályázat alapján kerültünk ide a ter­melőszövetkezetbe. Meg­mondom őszintén, szinte semmit sem tudtunk erről a gazdaságról. Mielőtt ide ke­rültünk volna, néhányszor szétnéztünk a szövetkezet­ben, de az csak nagyon fel­színes ismerkedés volt. 1972 augusztus elsején kezdtük el a munkát, mindkettőnket egy-egy üzemegység vezeté­sével bíztak meg. Aztán alig néhány hónapos ismerkedés után 1973 februárjában meg­bíztak a főmezőgazdászi be­osztással. — Milyen érzés volt? Elneveti magát. — Akkor szoktam vissza a cigarettázásra. De komoly­ra fordítva a szót, nagyon meglepődtem és el kell mon­danom azt is, hogy féltem is. Én Pesten születtem, ott nőttem fel és az egyetemi évek előtt szinte semmi kap­csolatom nem volt a mező- gazdasággal. Aztán az a né­hány hónapos termelési gya­korlat, amit már a szövet­kezetben végeztem, ilyen be­osztáshoz édes kevés. Most már — bizonyos távlatból visszagondolva — elég nagy merészségnek tűnik az egész. Hiszen meg kellett tanulnom az emberekkel bánni, különböző ügyeket in­tézni, szerződéseket kötni. Aztán egy ötezer hektáros gazdaság termelésének irá­nyítása is lényegesen más, mint egy üzemegységé. Nem beszélve arról, hogy egy olyan gazdasági év után vet­tem át a beosztást, amikora tagság nem kapott kiegészí­tő részesedést — Hogyan teltek az első hetek, hónapok? — Nem könnyen. Talán azt volt a legnehezebb meg­szokni az embereknek, hogy a íömezőgazdászuk mind­össze 25 éves. Ez először bi­zonytalanságot keltett ben­nük, de aztán, hogy a mun­kákkal jól haladtunk, ered­mények is születtek, feloldó­dott a bizalmatlanság. Vi­szont hozzá kell tennem, hogy mind a termelőszövet­kezet, mind a járási szervek vezetői minden segítséget megadtak, sőt, támogatták is, hogy fiatal legyen a főme­zőgazdász. — Az első év tehát jól si­került. S az idei? — Ebben az évben csök­kentettük a növények szá­mát és ágazati rendszert ve­zettünk be. A feleségem irá­nyította például a kukorica­termesztést; külön szakveze­tő a kalászosok, más szakve­zető a lucerna és cukorrépa termesztését. Az ágazati rendszer — annak ellenére, hogy jövőre némi módosí­tásra sor kerül — beváltotta a reményeket. Búzából 2 má­zsával, őszi árpából 4 má­zsával termett több hektá­ronként, mint tavaly, kuko­ricából pedig kereken 30 má­zsával. — 30 mázsával? — Ne lepődjön meg, ez annak a következménye, hogy az idén a nádudvari rendszerben történt a kuko- ricatennasztég» — Alapvetően tehát ked­vező eredmények születtek az idén is? — Reméljük. Annak elle­nére, hogy az idei ősz szin­te megoldhatatlan nehézsé­geket vetett fel napról nap­ra, bízunk benne, hogy a terveinket teljesítjük. Na­gyon sokat segít, hogy van egy nagy teljesítményű szá­rítóberendezésünk, jövőre pedig felépül egy 300 vago- nos magtár. Így a szárítás is, tárolás ig sokkal biztonságod sabbá válik, és ez igen nagy előnyt jelent. — A termelésről térjünk át arra, hogy miképpen si­került beilleszkednie a falu életébe? — Nézze, az igazság az, hogy nekem a legfontosabb feladatom most a termelés, a gazdálkodás irányítása. Ta­lán azért is, hogy nincs még olyan nagy tapasztalatom, a munka igen sok időt igény­be vesz. A kevés szabad idő ellenére sikerült egy jó ba­ráti társaságba kerülnünk, ahol mindent megbeszléhet az ember. Nagyon jó szolgá­lati lakást kaptunk, s nem­régen, november végén szü­letett egy kisfiúnk. A gyerek mellett nem sok idő jut más­ra. Bár van kocsink, s akár Egerbe, akár Pestre köny- nyen eljuthatunk. És, hogy el ne felejtsem, most kezd­tem meg a tanulást a mar­xista egyetemen. Egyszóval a szabad idővel nem nagyon bővelkedem. — Megtalálta a számítá­sát? — Erre csak igennel vála­szolhatok. A leginkább azért, mert bíztak és bíznak ben­nem és ez igen nagy lendü­letet ad az embernek a mun­kában, lagosä Leveate jivubu/i egy euen ucyur zados szívében sajátos színfolt „cserébe" a nyugat-berlini bíróság egyik vezetőjét. Kétségtelen, hogy az 1974- es esztendő végére Nyugat- Európában. a Közös Piac or­szágaiban viszonylag a leg­békésebb sziget az NSZK. A belföldi terroristák, a bankrablók ellenére is. Nyu- gat-Németország a kará­csonyra készül. De valóban olyan nyugodt és biztonsá­gos ez a karácsonyi készü­lődés, olyan gondoktól men­tes lenne az élet, a főleg gondoktól, vagy legalábbis súlyos problémáktól mentes lenne az a jövő, amit most terveznek maguknak és magukban az NSZK polgá­rai? A nemzetközi terroriz­must határozott intézkedé­sekkel — úgy tűnik — meg lehetett állítani a határok­nál, de vannak-e olyan mű­szerek, amelyek megakadá­lyozzák a nemzetközi gon­dok beáramlását, azok hatá­sát? A frankfurti repülőtér „fővárosi” zaja és forgalma után most szinte szokatlanul csendesnek tűnik a Boeing 727-es zúgása. Alattuk fel­hőtlen a táj. így hát havas vidék felett, és nem a fel­hők fölött repülünk Mün­chennek. A belföldi járat most zsúfolt, lengyel turista- csoport utazik velünk, kü­lönben csak „fél ház” len­ne a gépen, és ez a meg­emelkedett olajárak mellett nem éppen kifizetődő a Lufthansának. A nyugatné­met repülőtársaság nem veszteséges. Még. S nem nyereséges. Már. Ez a „még” és ez a „már” kísérte végig utamat egészen idáig, sőt lám, még itt, a repülő­gépen, tízezer méter maga­san is kísér, miközben a hi­giénikusan csomagolt útra- valót majszolom, már csak az időtöltés miatt is. Az adagok és az udvarias­ság még a régi a Lufthan­sa háza táján. A müncheni repülőtéren a tranzitváróterem bejáratá­nál futólag még egyszer megnézik az útlevelemet, aztán intenek: mehet. Fel sem tűnik itt már, hogy a vízum szögletes pecsétje fe­lett ott a szokatlan szöveg: ......munkát nem vállalhat.” É veken keresztül toborozták a munkaerőt az NSZK-ba Olaszországból, Jugoszláviá­ból, Törökországból. Mind­egy honnan, csak jöjjenek. És jöttek százezer- és mil­liószám. Most mindenütt be­zártak a toborzóirodák és a vízum beütött pecsétje fe­lett már ott az ominózus szöveg: „...munkát nem vállalhat.” Az még dolgoz­hat, aki annak idején mun­kát vállalt, de már újabb külföldi munkavállalónak nincs helye a szövetségi köz­társaságban. A Frankfurt, Köln, vagy Düsseldorf va­sárnapi utcáin őgyelgő, a pomóüzletek kirakatain csámcsogó török vendég- munkásokból. a virágot por­zó, termést teremtő szor­gos és nélkülözhetetlen mé- hekből mindinkább kelle­metlen és szemtelen legyek lettek. Az NSZK-ban is kará­csonyra készülnék. Bonn fő­terén, ahol a szépséges ba­rokk városháza szembenéz a piaccal, s az oojua torkol­fuvarosa Bonn, amelynek évszám 2 gyümölcs- és zöldségpiac. ló utcák zsivajával, hatal­mas fát állítanak fel. Mé­retei . impozánsait, formái® még így is kecses, ágainaiC sűrűsége éjszakai enyheiyet nyújt a szerelmeseknek, a ráaggatott színes égők fé­nyének hangulata könnyen a mesék karácsonyos vará­zsába ringathatná az em­bert, s arra is késztethetné a ,tollat, hogy kellemes, kis ünnep előtti útleírást kanya- rintson. Mi sem áll azonban távo­labb a Német Szövetségi Köztársaság mai életének realitásától, mint az effajta idilli hangulat. A szociálde­mokrata—szabaddemokrata koalíció s a kormány élén Helmuth Schmidt, meg­megújuló és eleddig kétség­telenül figyelemre méltó eredményeket is hozó har­cot folytatott éppen a rea­litások megmentéséért. Tény és való, hogy az NSZK ha­tárain megszelidülten lép­kedtek át az energiagondok, a Közös Piac száznyi prob­lémái. A másutt átlagosan 20—40 százalékos évi inflá­ciós ráta a szövetségi köz­társaságban egyelőre 6—7 százalék, s a kormány kon- junktyraprogramja, a stabi­lizálási politika intézkedé­sei kétségkívül fékezően ha­tottak és hatnak a gazdasá­gi élet krónikus gondjainak elburjánzására. Még! — Legdöntőbb kifogásunk, hogy a szövetségi kormány csupán a rövid előnyökre gondol... A hosszabb tá­von érvényesülő hatások közönyösek a számára. Az effajta konjunktúra politi­kai stratégiát mi elfogadha­tatlannak tartjuk — nyilat­kozta Kurt Biedenkopf, a CDU főtitkára a Die Zeit­nek, amiből egy dolog leg­alábbis világosan kiderül. Éspedig: a legkisebb vész­jel Európában és lám Ba­jorországban, meg Hessen- ben a szavazatokat a leg­konzervatívabb irányba te­relte a riadtság, s hogy ez a párt, a CDU. növekvő tö­megeket érezvén a háta mögött, egyre határozottab­ban fordul szembe a szoci­áldemokrata-liberális koa­lícióval. A kirakatok tömve ápuvai és az üzletek nem szűköl­ködnek vevőben sem. A bonni szép karácsonyfa alatt csomagokkal megrakodtam sietnek üzletből üzletbe, vagy üzletből már haza az emberek. Ánr az árak már nem a tavalyiak, és nem is az év elején írták ki őket, az élelmiszert leszámítva mind határozottabban érez­hető itt is a drágulás. Nyu- gat-Európa e jólétszigete fe­lett komor fellegek járnak, s nerp látszik biztatónak a meteorológiai lehetőség, hogy a fekete felhőket oor- kánszerű szél fújja el. Meredeken szökken a ma­gasba a MALÉV TU—104- ese. Pillanatok alatt a fel­hők felett vagyunk. Hát igen, repülőgéppel könnyebb! Gyurkó Géza (Folytatjuk.) MUsmíémm- ßk aSSHss® I97ÍL dteeeatbee szerdai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom