Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
\ Közösség és kölcsönhatás A kommunista embereszmény az a közösségi ember, aki nemcsak tudja, hanem cselekvő meggyőződéssel vallja is, hogy egyéni sorsa, boldogulása elválaszthatatlan a kis és nagy közösség, a szocialista társadalom lététől, aki nem csupán magának él. aki nemcsak a maga dolgaival, hanem a közösség ügyével is törődik; aki érdekeit alá tudja rendelni a közös érdekeknek; akinek törekvéseiben, vágyaiban tükröződnek a közös célok és törekvések; aki képes önzetlenül is dolgozni, áldozatot is vállalni; aki óvja, gyarapítja a közös vagyont. Úgy véljük, csakis a szocialista társadalomban alakulhatnak ki társadalmi méretekben ilyen közösségek. A szocialista közösség nem jelenti az egyének szerepének tagadását. Az egyént azonban nem elszigetelten, hanem mint a közösség tagját kezeli. Ez teszi lehetővé, hogy az egyén a legsokoldalúbban a közösségben tud kibontakozni, csakis a szocialista közösségben szabadul meg mindenfajta ésszerűtlen korlátozástól. A közösség a legtermészetesebben tanít. A szocialista közösségben ismerjük fel, hogy erőnk megsokszorozódik. Rájövünk, hogy többen többre vagyunk képesek Erezzük az egymásra utaltságot és a közösség felel az egyénért, de az egyén is a közösségért. A közösségnek nagy szerepe van a reális önértékelés fejlesztésében, hiszen a társadalom, a közösség mérlegelése dönti el, hogy az egyén mennyit ér. Előfordul azonban, hogy van aki a valóságosnál többre becsüli magát, gőgje, fölényes magatartása joggal vált ki ellenérzést. Mások viszont örökös szorongásban, kisebbrendűségtől szenvednek, gyámoltalanságuk, hiányos önbizalmuk folytán mind kevesebb feladatot tudnak ellátni. E szélsőségektől a közösség erejével meg lehet szabadulni. A közösségben, bátorítást kap, aki kevesebbre becsülte magát, s a túlzott, alaptalan önbizalom letörhető. A szocialista közösségben fejlődik ki tehát az egészséges önbecsülés, amely nemcsak a közösség számára értékes. hanem az egyén boldogulásához is hasznos. A kommunisták nevelésének szinterei a kommunisták közösségei: a pártcsoportok, pártalapszervek, választott pártszervek. Ezért fontos, hogy a párt e szervezeteinek és szerveinek tágjait igazi kommunista közösségekké formáljuk. A közösséggé szerveződésnek folyamatában a munka egy jelentős része a kommunisták által és bizalmukból választott vezetőkre hárul. A közösség szervezésére számtalan módszert lehet alkalmazni.! Mindenekelőtt reális követelmények támasztásával kell a közösséggé szerveződés folyamatát segíteni. A marxista közösségi nevelés sarktétele, hogy minél inkább követelünk valakitől, annál inkább becsüljük, értékeljük, tiszteljük azt az embert. Követelményt csak akkor támaszthatunk bárkivel szemben, ha világosan megfogalmazzuk a célokat, konkrétan meghatározzuk a feladatokat. A követelmények természetesen az adott kollektívától függően sokfélék, de minden esetben elsősorban politikaiak. A párt politikája melletti aktív kiállás és munka: a párt határozatainak betartása és azok megvalósításáéft folyó aktív küzdelem; a párt életében való cselekvő részvétel: a pártfeladatok és a vártmunka lelkiismeretes és pontos elvégzése, a számos politikai követelmény közül a legfontosabbak. Vannak erkölcsi követelmények, melyek szintén nélkülözhetetlenek: a szocialista munkához, a társadalmi tulajdonhoz való példamutató viszony, a szocialista törvények tisztelete, a kommunista humanitás. az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, nyíltság, a magánélet tisztasága, feddhetetlensége. De mind- izek csak akkor lesznek igazán követelmények, ha azokat ellenőrizzük, számon kérjük, értékeljük, különben ezek nélkül csak óhaj marad minden. A kommunisták közösségeinek kialakulásában jelentős feltétel a kommunista fegyelem fejlesztése. A nagy kommunista nevelő, Makarenko szerint: „A fegyelem megszépíti a közösséget.” Az emberben ősi vágyként él a rend és a fegyelem igénye. Nem szabad a közösségek vezetőinek abba a hibába esni, hogy népszerűségük érdekében lemondanak a fegyelem követelményéről. A fegyelmezetlenség megtűrése, elnézése csak átmenetileg adhat népszerűséget, mivel a közösség bomlását, demoralizálását vonja maga után. A vezetők elveszítik tekintélyüket, az áhított népszerűség szertefoszlik. A kommunisták közösségeiben nagy a szerepe « demokratikus centralizmusnak, hiszen magas fokú és valóságos demokratizmus öntevékenységre van szükség Saját ügyeikben önállóan, felelősséggel, alkotó- an kell dönteniük. Ugyanakkor képesnek kell lenni•* ök magukat alávetni a központi akaratnak. Ez magas fokú eszmeiséget feltételez; az önállóság és az alárendeltség dialektikus egységét. Fontos, és gyakran okoz gondot a közösségekben az egyénekkel való foglalkozás. Ha szem előtt tartjuk a közösségi nevelés alapelvét, vagyis azt, hogy az egyénre is a közösség oldaláról és a közösség által hatunk, akkor az egyéneknek csak olyan magánjellegű problémájával kell és szabad foglalkozni, amely a közösséget érinti, azzal összefügg. Néhol végletes a felfogás és a gyakorlat. Vagy nem foglalkoznak olyan esetekkel, amelyek mind az egyénnek, mind a közösségnek kórt okoznak, vagy minden ügybe beleavatkoznak, olyanba is, ami csak az egyénre tartozik. Az illetéktelen, tapintatlan beavatkozás nem használ sem az egyénnek, sem a közösségnek. Az új típusú közösség fejlesztésének csak néhány kérdésével foglalkoztunk. Nem szükséges bizonyítani milyen sokoldalú kölcsönhatás szükséges ahhoz, hogy a kisebb és a nagyobb közösségek a kommunista em- berform-lás igazi kohóivá váljanak. Ebben szerepük van a közösség tagjainak és vezetőinek egyaránt. Takács Győrgyné ó napom volt — mondta a nyurga, egyszálbélű esztergád lyos és karon ragadott. — Gyere, megiszunk egy zöldnyakút Száraz torokkal nem lehet beszélni, de hallgatni se... ...Nemrég, egyik nap,ki- üzent értem üvegkalitkájá- bői a mester. A műhely ■' sarkában áll az a ketrec. Tudod, mi így tituláljuk. Éppen evéshez készültem, nem örültem hát, hogy megrövidül a tízóraira szánt idő. A mester, az üvegen át láttam, egy szeplős arcú, vékonydongájú fiúval beszélgetett. 'A fiú ismerősnek tűnt, mintha már láttam volna a műhelyben. Az üvegketrec ajtajában összeütköztem vele. „Pardon” — mondta és kikerült. Ezek a pardonozók mindig is idegesítettek. Pardon jobbra, pardon balra, mintha — mit tudom én — valami táncestélyen lennénk, sötét szmokingban, csomóra kötött cipőfűzővel a nyakunkban, s nem nyakig olajosán, bűzösen. Bosszús vol- t,am. „Pardon” — mondtam, mikor beléptem, és leültem. A mester nevetett. Neki már többször kifejtettem véleményemet a pardonozók- róL _ Valami baj van, Ottó? — Semmi. Csak mondd gyorsan, mit akarsz, mert kihűl a füstölt szalonnám. Átnézett az üvegfalon. — Láttad ezt a fiút? Bólintottam. — A kezedre bízom. Holnaptól melletted dolgozik. Hát táncra nem perdültem. Szeretem, ha nem zavarnak a munkában, ha nem állnak a hátam mögött, nem kérdezősködnek, csak a gép zúg — így lehet dolgozni. Eddig megúsztam, öreg masinám van, nem raktak hozzám tanulókat. Énnek a világnak most vé-. ge. A mindenit! Ha vissza-| utasítom, ha kibúvókat keresek, még rám sütik, hogy alkalmatlan vagyok a szakmai utánpótlás nevelésére, vagy valami ilyesmit. — Jó, rendben. Persze. Jöhet a fiú. Mikor kiléptem az üvegketrecből. láttam, hogy már a gépem körül ténfereg Hagytam, nézelődjön. Be- bicskáztam a szalonnát, a ballonból megittam rá egy jó liternyi szódavizet, s még mindig volt vagy öt perc a tízórai szünetből. A géphez sétáltam. — Kárász elvtárs? — nézett rám. Csúnya szeplős arca volt. de értelmes homlokkal és szemmel. — Az vagyok. Földi Sándor szakmunkástanuló. Önhöz helyeztek. — Űgv tudom, csak holnaptól. Nem? Jó nap — igen. De úgy gondoltam, ezt a fél napot már... — Jó. Ha akar, felőlem maradhat — mondtam, mert mit is mondhattam volna mást. és bekapcsoltam a gépet Figyelte, hogy dolgozom, átvette a kész munkadarabokat a kezem alá újakat adott. Kimondottan hasznát lelletett venni, honorálni akartam valamivel, mondtam neki néhány dolgot a szakmáról. Régi típusú gépem van, öreg masina, hat éve dolgozok vele, eddig még sikerült a selejtezéstől megmenteni — megszoktam. Ha öreg is, de még jó gép, ez az igazság. Jó annak, aki ismeri, szereti. Én pedig ismerem is, szeretem is. Alii- , tóm, csak éppen odapöccintek neki az ujjammal, s ő tudja, hogy mit akarok. Másnap erről beszéltem a fiúnak. Mosolyogva hallgatta, s hogy jobban értékelje azt, mit jelent a szakmát elsajátítani, elmondtam neki, hogy én maszeknál tanultam, annak is volt egy öreg revolverpadja és özvegy anyám ötezer forintot fizetett neki, hogy az esztergályos mesterségre megtanítson. És ez a szeplős képű tojásfestő nem hatódott meg. Azt mondta nagy magabiztosan, igaz, csendes, megválogatott szavakkal, hogy ő a szakmunkásképző intézetben már sok mindennel tisztába jött, s úgy el- méletice ezt az esztergát is ismeri.. Azt mondta, „ szeretné kitapasztalni, mit is tud igazában. Kíváncsi lenne arra, hogy ki tudna-e esztergálni ez a gép egy bo- nyolaitabb rajzú munkadarabot. ö elvégezné a szükséges számításokat és majd ketten — így mondta — megcsinálnánk a munkát Puszta kíváncsiságból 'Még munkaidő után is hajlandó bent maradni. Nézzük meg, mire képes ez az ócska vastömeg? Na, mi a véleményem? Viszketett a tenyerem — vélemény helyett —, de a lehető legnyugodtabbanany- nyit mondtam: — Jobban örvendenék, fiam, ha ittléted során, legalább a kezelését megtanulnád ennek a gépnek Ügy vélem, tanulni jöttél ide Hát akkor figyelj, kérdezz, tanulj.. .1 Kinyitottam a szorítópofákat s nyújtottam a kezem az újabb munkadarabért De a kezem üres maradt. Né- aak körül, hát pefcsze, nincs > mellettem a kölyök. A szomszéd marógépen egy tengelyt igazgattak helyére csigákkal, s ő már ott lá- batlankodott bámészkodva. Oda mentem, megfogtam a karját — Na, mozgás, fiatalember. A bámészkodásból nem lesz szakmunkás-bizonyítvány ... A szorításra felszisszent, mérges tűz gyulladt fel a szemében, de tette, a dolgát. Szótlanul dolgoztunk délig, akkor aztán kifakadt — Én ezt tovább nem csinálom. Csak adogatom a darabokat Ez nem esztergályostanulónak való munka. — Hát mit szeretnél csinálni, mit kívánsz, kedvesem? — tegeztem le, ha már a sublerrpl nem kpp- pinthattam az orrára. — Én öt évig tanultam ezt a szakmát — Én négy különböző típusú eszterga működési elvét ismerem. Megtanultam az iskolában ... — Nagy a szájacskád, kisfiam. Pedig a tojáshéj még ott van a farodon... Másfél órán át csak a gép zúgott közöttünk. Úgy vettem észre, kicsit megjuhá- szodott, szorgalmasan adta- vette a darabokat A napi normával megvoltam, kicsit szuszogtam. Egy darabig üresen forgott a gép, aztán kikapcsoltam. — Műszak végéig még van egy negyedóra — szólt — Ha egyetért veié, én is megpróbálkoznék néhány darabbal... Mit tehettem, engedni kellett. De azért figyelmeztettem: — Ha eltöröd a kést vagy selejtet csinálsz, fizeted! Három darabot esztergált készre a 15 perc alatt. Ellenőriztem. a méretek ültek. Persze, nem mondtam neki semmit, még csak az kéne, hogy dicsérgessem. Teltek a napok, s láttam, ha dolgozni hagyom, nincs baj vele: belemerül a munkába. Néhányszor gügyögött, hogy ez csak sablonmunka, komolyabb dologgal kellene próbálkozni, ő a számításokat elvégzi, csak kérdés, képes-e komolyabb dolgokra ez az ócska gép. — Hogy mát csinálunk, mit nem csinálunk, azt én szabom meg és nem a tanuló úr, értettem?! Aztán jön a mester. Kérdezi, hogy vagyok megelégedve a fiúval. Mondom neki: Tudod, amit csinálunk, az csak sablonmunka. Az igazi próbatételek még hátra vannak... Valami tengelyféleség volt a mesternél. — Ottókám — mondja — a nagy gépek mind, foglaltak, ez a tengely pedig sürgős volna Próbáld már meg, talán ezen az öreg kordm is lehelő® ilyet csinálni Kutyaszorítóban éreztensi; magam. Hogy én ilyen ké ■ nyes dologba fogjak... ? És ha nem sikerül?... Rögtön szétfut a hír, s biztosan lesz, aki azt találja mondani, nem is a gépben volt a hiba. Azért a tengelyt elkértem. — Mutasd csak, hadd láss- sam... Hát igen... Tudod, ez a masina... — ...csak egy ócska vasi- tömeg. Csak kínlódás vats vele, még ezekkel az egyszerű darabokkal is — hallottam a gép mellől a fiúnak, ennek a tarka hap kálynak a gúnyos ■ hangját Ha a mester nincs ott, biztosan letörülök a képéről egy pár szeplőt, hogy még nagytata korában is megemlegeti. De így lenyeltem, a mérgem. — Mit értesz te ehhez, fa- tojás ... Ennyivel torkolltam le és a szememmel intettem neki: aló mars. félre a géptől A mester elment, káromkodtam, de csak magamban. Tíz órát jeleztek, szerettem volna egyedül maradni a gépnél, ne lássa ez, a kölyök, mennyire bajban vagyok, mennyire kínlódom. — Eredj enni ... — Nem vagyok éhes — mondta és maradt. Nem szólt hozzám, csak figyelt minden mozdulatomat. Kínos volt, szerettem volna magamat kikáromkodni. ...Még műszak vége előtt kész lettem a munkával. Ellenőriztem a tengely méreteit: minden klappolt! — Szedd ki és vidd ss mesternek — szóltam a ke- lyöknek. A fürdőben találkoztunk; — A mester ragyogott —» szólt át hozzám a zuhany alól. — Tetszett néki a munka. Dicsérte magát., „ meg a gépet is. Vállat vontam. Már törülközött, amikor újra megszólalt:' — Ottó bácsi... letakarítottam a masinát. Kiglancoltam, hogy csak úgy fénylik... ( f Hallgattanaf' és komótosan: öltözködtem. A kapuban utolért a kölyök, láttam rajta, még mondani akar valamit. — ... Igazán nem gondoltam volna. Nem is olyan öreg és ócska még ex & masina... Bizony isten, nagyszerűen éreztem magam. — Ne dicsérd, fiam, megvénült masina az már. Űjat kell kérni helyette. — Észrevettem, hogy elszontyolodott. — De azért azt a számításos munkadarabot, ami! akartál, még megpróbáljuk rajta. Készüli fel rá. A kölyök fülig tátott szájjal nevetett, én meg az ő örömének örültem. Ezért volt jó napom, erre igyunk.» JPataJtjf Dezs® „Azt hiszem, csinos vagyok* (Foto: Puskás Anikó)
