Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-30 / 280. szám
Kedvezőtlen termőhelyen A fejlesztés nemcsak mezőgazdasági kérdés MEGYÉNK mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek mintegy harmada — különösen az egri járás szövetkezetei — kedvezőtlen körülmények között dolgozik. A földek hektáronkénti aranykorona-értéke nem éri el a 14—15 koronát, ezenkívül igen sok az erősen lejtős, mezőgazdasági művelésre szinte alkalmatlan terület. A nehéz természeti és sok esetben közgazdasági körülmények között érthetően sokkal nehezebb gazdálkodni, jó eredményt elérni, mint máshol. Annak ellenére, hogy a hegyvidéki gazdaságok között is akad igen jó, mégis azt lehet elmondani, hogy a szövetkezetek zöme az elmúlt években igen sok gonddal-bajjal küszködött és küzd ma is. A gazdálkodáshoz, a fejlesztéshez igen sok esetben vettek fel kölcsönt, a sok kölcsön következtében viszont alig képződött fejlesztési alap. A nehézségek régóta ismeretesek s éppen ezért a kormány, a felső irányító szervek mindig igyekeztek megkülönböztetett támogatásban részesíteni a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket, hogy ne maradjanak el a fejlődésben azoktól a szövetkezetektől, melyek sokkalta jobb körülmények között gazdálkodnak. A közelmúltban Egerben Huszár József, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője az Eger—Gyöngyös vidéki tsz-szövetség tagszövetkezeti elnökeinek, főkönyvelőinek már arról tartott tájékoztatót, hogy a következő tervidőszakban miképpen támogatja a kormány a gyenge termőhelyen gazdálkodó szövetkezeteket. A részletekről természetesen még nem eshetett szó, a támogatási koncepció lényegéről viszont igen. Ami az eddigi támogatási gyakorlattól lényegesen eltérő vonás, az az, hogy a gyenge adottságú termelő- szövetkezetek fejlesztése nem csupán mezőgazdasági feladat lesz, hanem annál sokkal szélesebb körű — mondhatni társadalmi kérdés. Es nem véletlenül. Hiszen a jövőben nem csupán a szövetkezetek. A galyatetői párt alap^zervezetnél: A ve*et®sséjy létszáma: tő Valami nagyon furcsa dolgot jelez a címben feltüntetett tény. Talán még kissé komikusnak is tűnhet, pedig egy cseppet sem humoros valóságot mutat. A galyatetői pártalapszervezet- nél bekövetkezett az a valószínűleg egyedi eset, hogy a vezetőségnek mindössze egyetlen tagja maradt. És ebben a mondatban a „maradt” szó kap kiemelkedő hangsúlyt. Történt, ahogy történt, de a még nem is olyan távoli múltban közel húsz főt számláló alapszervezet egyre zsugorodott, míg a kimutatásban már tízig sem kellett a sorszámot kiírni. Elment a párttitkár, elment a háromtagú vezetőség második személye is, aztán maradt egy férfi, kipróbált, „régi harcos”, aki azt a feladatot kapta, hogy folytassa ott, ahol a volt párttitkár abbahagyta. Könnyebb volt ezt feladatként meghatározni, mint a gyakorlatba átültetni. Egy eléggé zilált helyzetbe került. Az adminisztráció kissé kuszáit volt, a feladattervek is hiányoztak, az írásbeli munkákat elhanyagolták, és mindemellé a létszám továbbra is csők? kent. Az eredendő oka mindennek az a már négy éve folyó felújítás, ami a galyatetői SZOT-üdülő működését egyfelől lecsökkentette, másfelől ezt a maradék munkát is naponta száz és száz nehézséggel tetézte meg. Az üdülő dolgozói eléggé feszült idegállapotba kerültek, nemcsak azért, mert évek óta tart a „felfordulás”, hanem azért is, mert a munkájukat most már elég régóta „frontállapotok” között kel végezniük. Méghozzá úgy, hogy a beutaltak semmit ne lássanak, neérez- zenek meg ebből. Tessék mosolyogni, kedvesnek lenni, udvariasnak és előzékenynek is, amikor szinte a mal- terosládákon kell átbukdácsolni, amikor majdnem akadályversenyhez hasonló körülmények között kell kifogástalanul ellátni a kedves vendégeket. Ahogy telt az idő, úgy igyekeztek egyre többen másfelé, nyugodtabb körülmények közé. Még a párttagok is. De az egyszemélyes „vezetőség” végre is a helyére tett mindent. Az utóbbi hónapban a munkatervnek megfelelően végezte a munkáját a pártalapszervezet. Csak a „vezetőségi ülésekkel” volt baj. Hogyan üljön le egyszálmaga a párttitkár ülésezni? Megtalálta a módját ennek is. „Kibővített” vezetőségi üléseket hívott össze, hol a gazdasági vezetővel, hol a szakszervezeti, hol pedig az ifjúsági szervezet vezetőjével tárgyalta meg a soron következő feladatok végrehajtását. Jól sikerült a politikai oktatás, amelyen pártonkí- vüliek is szívesen részt vettek. Ez is jelentős eredmény. Kialakult a megfelelő kapcsolat a pártszervezet és az üdülő gazdasági vezetősége között. A fontos kérdésekben mindig leültek szót érteni. Még a létszámfejlesztésre is gondolt az alapszervezet, bár a nagy munkaerő-vándorlás következtében ennek eredménye a végső összegezésben nem mutatható ki. Furcsa dolog, de ha egy nagyobb szervezetben egy személy nem jelenik meg a taggyűlésen, az szinte meg sem érződik. Itt viszont egy személy már több mint tíz- százalékos hányadot jelent. A járási pártbizottság a pártalapszervezet munkáját — a körülmények szokat- lansága ellenére is — jónak értékelte. Megállapította, hogy az alapszervezet tagjai lelkiismereti kérdéssé tették a pártélet fellendítését és a mostoha helyzetük javítását. De hát nyolc taggal aligha végezhetne megfelelően eredményes munkát egy pártszervezet. Ezért is született meg a határozat: a galyatetői pártalapszervezet megszűnik, az itteni kommunisták kérik, hogy a mát- raszentimrei alapszervezethez tartozhassanak és pártcsoportonként dolgozhassanak tovább. Kétségtelen, a galyatetői kommunisták elérzékenyed- tek, amikor ezt a határozatot megszavazták. De kijelentették: ahogy az üdülő ismét teljes létszámmal dolgozik majd, ismét jó lehetőséget kapnak ahhoz, hogy számban is megerősödve ott folytassák a munkájukat, ahol a mostani beszámoló taggyűlésen abbahagyták, vagyis az önálló alapszervezet keretében. Hangsúlyozták, hogy az üdültetésben dolgozók munkája nagyon hangsúlyosan politikai munka is, aminek hatékonyságát mindenképpen fokozza, ha létszámban is erős önálló pártalapszervezet támogatja, segíti, irányítja és ellenőrzi. Érthető, ha a galyatetői kommunisták bizakodóak, és ezt az így alakult állapotot csak átmenetinek tekintik. De — így mondták — a mátraszentimrei pártalap- szervezetnél is jó munkát akarnak végezni. Ez az elhatározásuk szilárd, tehát az eredménye sem maradhat el. igmf) hanem az egész táj, tájegység fejlesztéséről lesz szó. Indokolt is ez, hiszen ha egy gazdaságban az erőteljesebb gépesítés hatására mondjuk munkaerő szabadul fel, akkor nyilvánvaló, hogy a felszabaduló munkásoknak máshol kell munkaalkalmat teremteni. A MEZÖGAZDASÄG fejlesztése az adott körzetben tehát összefügg az ipartelepítéssel, az iparfejlesztéssel, a szolgáltató tevékenységbővítésével — végső soron az egész körzet, tájegység gazdasági tevékenységének fellendülésével. E koncepció jegyében például már most lehetőség van arra, hogy a termelőszövetkezet a felszabaduló munkaerő számára ipari üzemet létesítsen — részben a termelési adója terhére. Ez munkahelyenként mintegy százezer forintos támogatást jelent. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek körének rendezése után — az új besorolás feltételrendszere még nincs teljesen kialakulva — az új támogatási, fejlesztési rendszer 1976 elején lép életbe. Egy kicsit távolabbinak tűnik ez az időpont, azonban ez csupán látszat. Hiszen az érintett termelőszövetkezeteknek már most érdemes hozzákezdeni fejlesztési elképzeléseik kidolgozásához, a lehetőségek felméréséhez. Az üzemi fejlesztési tervek alapján készülnek el majd a járási és a megyei komplex tervek — nem csupán megyénkben, de az ország más megyéiben is vannak kedvezőtlen adottságú szövetkezetek —, amelyek átfogóan tartalmazzák az adott körzet, tájegység mindenre kiterjedő, részletes elképzeléseit. A KIALAKULÓ tervek valóra váltásához az illetékes szervek fokozott anyagi támogatást nyújtanak majd; Az új támogatási koncepció tehát jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődjenek, de ahhoz is, hogy a hegyvidéki emberek — akár az iparban, akár a mezőgazdaságban dolgoznak — jobb. kulturáltabb körülmények között éljenek. Kaposi Levente A társadalmi összefogás szép példája Átadták Eger új óvodáját — Halló...1 En már az új óvodából jelentkezem, „Jubileumi óvoda. Epiilt társadalmi összefogással 1974-bey...” Ez a mondat olvasható azon az emléktáblán, amelyet az új épület falán helyeztek el Egerben. Két évvel ezelőtt komoly gondként vetődött fel a városban, hogy 480 apró gyereket nem tudnak elhelyezni óvodába. Ezért a városi tanács felhívással fordult Eger üzemeihez, vállalataihoz, intézményeihez, hogy társadalmi összefogással építsenek új óvodát. Telket Eger déli részén, a Nagyváradi úton biztosítottak. Az óvodaépítés szervezésére pedig társadalmi bizottság alakult Mucsi Sándor tanácstag vezetésével. A felhíváshoz közel félszáz üzem, vállalat, intézmény és iskolai KlSZ-szer- vezet csatlakozott. 1973. május 3-án elhelyezték az alapkövet. Utána pedig kezdetét vette az építkezés. Az ösz- szefogás eredményeként 4.2 millió forintot adtak össze az üzemek és 1,3 millió foKarácsonyi csúcsforgalom a pincegazdaságnál Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság palackozóüzemében megkezdődött a karácsonyi csúcsforgalom: naponta mintegy százezer palackot töltenek meg ünnepi itallal. Az egri, a mát- raalji, valamint a bükkalji borvidék terméséből mintegy 30 féle tájjellegű és desszertbort rendelhet a kereskedelem. Az egri palackozó üzemben két műszakban dolgoznak, hogy maradéktalanul kielégítsék az ünnepi igényeket. (Foto: Perl Márton) rint társadalmi munkával segítették az építlcezést a szocialista brigádok, «. KISZ-szervezetek és a környék lakói is. A korszerű száz férőhelyes új óvoda, amely csökkenti a férőhelygondokat, a napokban készült el. Ünnepélyes átadására pedig Eger felszabadulásának 30. évfordulója előestéjén, pénteken került sor. A bensőséges ünnepségen a vállalatok, intézmények képviselői mellett ott. volt Varjú Vilmos, a városi tanács vb-titkára, Veres István, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és Pusztai tász- lóné országgyűlési képviselő is. Köszöntő szavakat, a társvállalatok nevében Schmidt Rezső, a városi párt-vb tagja, a HAFE egri gyárának vezetője mondott. A kicsinyek új otthonát Csontos Árpádné vezető óvónő vette át. Kongresszustól kongresszusig Beleszóljanak? Beleszólhatnak? —- Szerintem a legfontosabb az, hogy mindenkinek adjunk lehetőséget arra, hogy saját munkájáról véleményt nyilváníthasson. Ezzel együttesen a másik oldalról fejtsünk ki olyan tevékenységet, amellyel a dolgozókat meg lehet nyerni a munka eredményesebbé tételének érdekében. Ha ezt a két oldalt jól össze tudjuk kapcsolni, akkor elkerülhető lenne, hogy bárki is kényszermunkának érezze azt amit végez, az embereket olyan helyen tudnánk használni, ahol maximálisan ki tudják fejteni képességeiket. — Miért használt kétszer is feltételes módot az előző mondatban? — Azért, mert a valóságban ettől sajnos nagyon messze vagyunk — mondja Simon Sándor, az egercsehi bánya főmérnöke. — Ügy érti, hogy konkrétan itt, Egercsehiben, vagy általában? — Én elsősorban természetesen a konkrét itteni viszonyokról tudok beszélni, de gondolom, más munkahelyen is nagyjából megegyező a helyzet. —• Egyszóval az elmélet amikor a munkahelyen gyakorlattá alakul, veszít eredeti értékéből. — Igen. Sajnos sokszor előfordul például, hogy olyan dolgokról kérjük ki a dolgozók véleményét, ami eldöntött ügy. Konkrét példát említek rá. A hármas telepi frontfejtés homlokát át kellett állítani, az akna főmérnökével megegyeztünk a szeptember 22-i átállásban. Megkeresett engem a frontnak a csapatvezetője, és azt mondta, főmérnök elvtárs, egy héttel később álljunk ' át. Meg is indokolta, hogy miért. A bányászok mindeddig roppant nehéz körülmények között, vízben haladtak előre a fejtéssel, keveset kerestek. A fejtés akkor kezdett megjavulni, amikor át akartuk állítani. Mi a térképen láttuk, hogy a két front hogyan közeledik egymáshoz, a távlati célok érdekében mindenképpen át kellett állni. Átálltunk. Azóta a bányászok teljesítménye ugrásszerűen megnőtt, természetesen a keresetük is emelkedett. — Tulajdonképpen tehát a bányászok maguknak tettek volna rosszat, ha keresztülvi- szik elképzelésüket és csak később állnak át. — A nagy probléma az, hogy a dolgozók vélt érdeke nagyon gyakran ellentmond a valóságos érdeknek. Ilyenkor adódik az igazán nagy probléma; hogyan gyakoroljuk a munkahelyi demokráciát? — Azt hiszem, ettől jobb példát nem is lehetett volna keresve sem találni, annak az igazolására, hogy a demokráciát és a diktatúrát nem szabad egymással szembeállítani. — Ügy van. Ez a démok- rácia és diktatúra kérdés- csoporthoz tartozik, amit munkahelyi nyelven beleszólási jog és munkafegyelem címszó alatt lehetne tárgyalni. A kezdeti időszakban a munkahelyi demokráciát és a szocialista termelési berendezkedést sokan úgy értelmezték, .illetve szerették volna értelmezni, hogy az valamilyen módon — fogalmazzunk magyarul és világosan — jog a lógásra. Ezen a korszakon már túl vagyunk. Most legfontosabb feladat az lenne, hogy az embereket a döntések előkészítésébe vonjuk be, ezzel mintegy valóságos lehetőséget' adva arra, hogy az emberek érdemben tudjanak beleszólni saját sorsuk, jövőjük alakításába. — Miért mondta megint azt, hogy legfontosabb feladat lenne? — Azért, mert az ellentmondás nagy. — Miben nagy az ellentmondás? — Abban, hogy a dolgozókat mi igyekszünk is bevonni a döntések előkészítésébe, meghozatalába. Ha azonban valóban azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók beleszóljanak jövőjükbe, akkor elsősorban a távlati tervek meghozatalánál kérjük véle- mélyüket. És éppen ez az, amibe nemigen tudnak beleszólni, hiszen nincs olyan felkészültségük, áttekintő képességük, mivel objektíve kevesebb információ áll rendelkezésükre a távolabbi jövőről. A dolgozók éppen a mindennapi helyzeti problémákba, a napi gondokba tudnának beleszólni, mivel azt ismerik legjobban. Tehát itt van az ellentmondás. A mindennapi dolgokba bele tudnának szólni, ott azonban egyrészt már meghozott döntésekkel állnak szemben, tehát a végrehajtáson a sor, másrészt amint már említettem, a vélt napi érdek nagyon is ellentmondhat további lét érdekének. A napi problémákba tehát nem tud kellő hatékonysággal beleszólni, mert objektíve nincs rá lehetősége, a távlatiakba beleszólhatna. de vagy nem tartja érdemesnek, vagy nincs meg hozzá a felkészültsége. Amennyiben a munlzahelyi demokráciának ezt a sarkallatos kérdését meg tudjuk oldani, döntő lépést teszünk az általános és munkahelyi közérzet emberibbé. méghozzá szocialista emberibbé tétele felé. Szigethy András Memwq 1974. november 30, szombat