Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
Duna-hidak évfordulói felavatták az felawt* újjáépített Lánchidat. November 21-én November hónap a budapesti tmne-hiáak ünnepe. November 4-én harminc éve, hogy a második világháború ban felrobbantották a Margit-hidat. November 20-án 125 éve, hogy megnyitották a Lánchidat és 25 éve,^ hopp ünne pelhetjük az újjáépített Erzsébet-híd felavatásának tizedik évfordulóját. Végül november 22-e az újjáépített Petőfi-hid A régi Erzsébet-hid, amelyet a fasiszták felrobbantottak. (MTl-foto reprodukció — KS) Budapesti látkép az ostrom után s rombadőlt Erzsébet- Budapesti látkép az újjáépített fővárosról, az újjáépített híddal, Lánchíddal és á Margit-híddal. Erzsébet-híidal, Lánchíddal, Margit-híddal. (MTl-foto _ KS) (MTl-foto: Járai Rudolf felvétele — KS) C salta; Kálmán egri kiállításáról tói sok előzményt, tói sok művészettörténeti adatot találunk felfedezéseinkhez és ezekhez az adatokhoz képest keveset abból az egyéniségből, amelyre pedig ez alkalommal kíváncsiak lennénk és akit szívből ünnepelni szeretnénk. Mi is okozza bennünk a zavart, a hiányérzetet egy festőnél, akit az egri közönség messzemenően kitüntetett előzékeny és vásárlókedvű érdeklődésével? Talán a sok csendélet A festők — néhány évtizeddel ezelőtt — csendélet festése nélkül el sem képzelhették az életüket Az asztal a vázával, a vázában a virágokkal, aztán még valami vagy valamik az asztalon, lehetőleg a hevenyészett tarkaság és rendezetlenség, a pillanatszerűség látszatát és illúzióját keltve — ez volt a téma. A csendéletnek, mint témának, mint festészeti megoldásnak ma már befalazott határai vannak, mint a középkori városoknak. EZEN A KIÁLLÍTÁSON azonban ezek a csendéletek monotóniát hoznak, egyhangúságot, majdnem gondolat- talanságot, az érzelmi dúsítások ellenére is. A napraforgó egyszer-kétszer jól felhordva. de ennyiszer? Az asztalterítőket ismételni — hm-hm! — de azt a tányért is, a vázát is — eny- nyiszer? Ilyen ismétlések mellett és az ismétlések közben még az érzelmi alapállást, a fényhatásokat, a beállításokat sem változtatva meg, már nem a művészi gondosság jele. Már nem merjük határozottan állítani, hogy ennek a tárlatnak, az egész anyagnak az volt és maradt a művészi célja és szándéka, hogy az egri közönséget teljes tisztasággal meggyőzzék: ez a rangos művész ma és itt ezt tudja nyújtani. Ez a sok csendélet, így felsorakozva üresjáratnak tűnik, dekorációnak. Egy alkotókedvének és pályájának csúcsán álló művész ebből a műfajból eny- nyit csak akkor állít ki, ha a közönség konzervatív részét akarja dekoratív munkákkal kielégíteni. Nem a hagyományok ellen, nem a megszokott műfajok ellen, nem a tegnapi stílus mai alkalmazása, ellen, nem az érelmék áradása ellen emelünk szót csak, hiszen az érzelmi elsekélyesedés ellen naponta kell tennünk valamit korunkban. De szólnunk kell a művészi igényesség mellett. Farkas András A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére november 7-től 13-ig rendezik meg megyénkben a szovjet filmek fesztiválját. Ennék keretében mutatják be — november 7-től 9-ig — Egerben, a Vörös Csillag Filmszínházban a Monológ című új, színes, magyarul beszélő filmet, amelyet lljaAver- bah rendezett Az egri Bródy moziban november 7-én és 8-án vetítik a Periszkóp a fjordok között című színes alkotást, amely egy szerencsés tengeralattjáró második világ- háborús kalandjaiból ad érdekes ízelítőt A gyöngyösi Puskin moziban november 7-től 12-ig új, kétrészes, magyarul beszélő filmet mutatnak be. Az édes szó: szabadság című alkotás elnyerte a VIII. nemzetközi moszkvai filmfesztivál nagydíját. A gyöngyösi Szabadság Filmszínházban újra vetítik a Fekete tollú fehér madár című színes, szinkronizált alkotást, amely a második világháború előtti Bukovina életét mutatja be. (Részlet Franz Fühmann Oidipusz király című elbeszéléséből) CSABAI KALMAN Munkácsy-díjas festőművész tárlata az egri Rudnay-terem- ben az ősz egyik művészeti eseménye kívánt lenni a bükkalji városban. A megnyitó hangulatát Végvári Lajos egyetemi tanár, művészettörténész még csak fokozta, amikor a művész tájképeire mutatva Szinyei- Mersét emlegette és azokat az évtizedeket, amelyekben a művész örökölte- átvette azokat az akkor ható nagy francia és magyar hagyományokat, formakészleteket, amik nélkül ma festő a természetről szólni akarván munkához sem kezd. Azért írjuk, hogy a megnyitó szakember nyilatkozata még csak fokozta a tárlat iránti érdeklődést és hangulatot, hiszen értesüléseink szerint a képek nagy része már falra kerülésük előtt elkelt. A közönség jó előre szavazott, az egész anyag tetszett neki. Voltak, akik nem egy képet vásároltak meg a tárlat anyagából. így, innen nézve a dolgot, azt kellene állítanunk, hogy Csabai Kálmán, a közéleti érdeklődésű ember, a Miskolcon élő művész valami átlagon felülit, valami nagyon érdekeset adott ezen a tárlaton műveivel. Már csak azért is hinnők ezt, mert a több ezer forintos árcédulák bizonyos árszintet is jelentenek —■ a művészi szint mellett. Nem lehet kétséges, hogy Csabai Kálmán fölényes biztonsággal kezeli az ecsetet, színeit és mondanivalóit. Azt is állíthatjuk, hogy a tájban valóban meglátja azt a ragyogást, azt a bizonyos fényt, amely nem is annyira fentiről, a nap kohójából süt le a megörökített természeti részletre, mint inkább belülről valahonnan, az érzelmek, a kitárulkozni vágyás térségeiből. Nem véletlenül az egyik leghatásosabb képe az Őszi ragyogás. Itt a táj nemcsak eleven valóság, hanem a megolvadt őszi fények és a fény alatt ragyogó tárgyaknak a harmóniája. Az árnyalatoknak egymáshoz kö- ■ zelíósében nagy mester Csabai Kálmán. Minden képen nagy rutinnal alkaimáz- va és valóban művészi megjelenítő erőt kölcsönözve vonulnak fel a passzívnak látszó formákon az árnyalatok, azok az egymásnak árnyékoló és egymást kiemelő színkülönbözőségek, amelyek a hangulatot a nézőben megalkotják és elmélyítik. A Bükkiben, a Sajó-part, a Vízpart, a Tél a Bükkben — jó példák erre. ES A TÁRLAT mégsem eléggé meggyőző, mégsem köt le bennünket egészen. Az első látás hatása nem »légit ki, újra meg újra visz- *za kell térnünk ezekhez az együttesen nem egységes ha tású képekhez. Nemcsak azért, mert a megnyitón Szinyei Merse nevének említésére felkaptuk a fejünket, hanem azért is, mert a képek formai megoldásában 2. rész És egyszerre meglátta azt is, amit talán mindig is látott, mióta itt táboroztak, de ami még soha nem jutott el a tudatáig: meglátta, hogy a ketreceken táblák lógnak, német, latin és görög feliratú táblák, és hogy ezek a táblák a ketrecek hajdani lakóinak fajtáját tüntetik fel — Közönséges Farkas, olvasta a százados annak a ketrecnek a táblájáról, amely előtt S. és P. álldogáltak, és látta ezt, es hallotta a dübörgő morajt, a föld gyomrának morajlását. Közönséges Farkas, olvasta és látta embereit bent ülni a ketrecben, amelyen* ez a tábla függött, Közönséges Farkas, meg Csíkos Hiéna, ez a szomszéd ketrecen lógott, és abban a főtörzsőrmester lakott, ka- hátujján a dügattyúgyűrűk- kel, és éppen az asztalnál ült, és a fogát piszkálta, és a mellette levő ketrecen ez állt: Sakál, és ott meg három őrmester heverészett és kártyázott; Keselyűk, olvasta a százados. Dögkeselyűk, én Saskeselyük és aj madárház rácsa mögött tulajdon röhögcséló katonáit látta locsogni és csámcsogni, Róka, olvasta, és Medve és Nyest és Görény, és megint Farkas és megint Hiéna, és látta csapatát, a német katonákat, és látta a lányt, és íyegzett embert, és látta tulajdon kezén a vért, és tudta, hogy ő a legbűnö6ebb. ö a legbűnösebb; a többieket elvakították, neki azonban megadatott, hogy lásson, hogy lássa: az országot gonosztevők kormányozzák, a háború Németország gyalázatát és elpusztulását jelenti, és dögvészként fog uralkodni a népeken mindaddig, míg ezek a gonosztevők hatalmon lesznek, és látta kettejüket, amint ott állnak ketrecük, a farkas- odú mellett, ahova valók, mindketten, Iokaszté és Oidipusz, még mit sem tudón, még látó szemmel, még akasztás előtt, ó, Oidipusz Oidipusz, boldogtalan! És ezt akarta elmondani nekik: Oidipusz az embeiség két nagy kor- az emberiség két nagy korszaka közötti összeütközést, az anyajogú társadalom ősi, vad rendszerét jelképezi, ahol az apagyilkosság még nem volt bűn, hiszen az apa- indmdum fogalma még nem is létezett, és ahol a vérfertőzés még nem ütütt el a közösülés többi válfajától, következésképpen az anya megbecs- telenítésiének vétkéről szó sem lehet, Oi- dipuszt az emberiség két korszakának összecsapása morzsolta össze felőrlődött, amikór az anyajog összeütközött az apajoggal, amely látta a felakasztottakat, látott minden felakasztott, agyonlőtt, meggyötört, megkínzott, megalázott, megbéNovember 7-től I Mg megyénkben Szovjet filmek fesztiválja A hatvani Vörös Csillag moziban ismét műsorra tűrik — november 7-től 10-ig A gejzirvölgy titkát. A szovjet filmek fesztiváljának keretében a községi mozikban ismét vetítik a Kard és kereszt, A fej nél21.10: Ötszemközt — Kovács Margittal Vitrai Tamás interjúsorozatában most a népszerű kerámikus művészt Kovács Margitot ülteti a kamera elé. Hogy a Kossuth-díjas kardcsörtetve, ádázul törekedett sírba kényszeríteni egy túlhaladott korszakot, melyhez tartozni már önmagában is kártékony bűnt jelentett; egy új korszak követelte a maga új jogait, a szokás bűnné vált, az általános vétekké, ami eddig normális volt, gyalázattá, új korszak született, sírba taszította a bömbölő régi korszakot, és jaj az embereknek, aki korszakok közé kerül! Történelmileg szükség- szerű, hogy ez az átmenet az individum szempontjából fájdalmas, gyötrelmes, véres és tragikus, Oidipusz a példa erre, Oidipusz, a Dagadtlábú, és a százados nézte a fiatalember kék szemét, a fiatalemberét, aki maga volt Oidipusz, csak éppen nem tudott erről, es a százados elgondolta, hogy mi mindent keli ennek a szempárnak egyszer még látnia, hogy akiket vezéreinek vélt, hóhérok; hogy a Birodalom, amelyet őszinte hittel csodált, fegyverrel védelmezett, börtön és kínzó- kamra, hogy hőstettei bűntettek, kegyetlen, gyilkos, förtelmes, pokoli .bűntettek, és ' a százados látta, mint tágul majd ki a fiú szeme szégyenében. iszonyatában, mint ég majd gödrében a borzalomtól, és látta a másiknak nyakán a kötelet, amelyet maga hurkol magára, ez biztosan nem, amelyet tehát a bosszúállók hurkolnak nyaka köré, az új korszak fiai és leányai, a harmadik korszaké, amely most kardcsörtetve, ádázul törekszik egyszer, s mindenkorra sírba taszítani a háborúk, a szolgaságok véres korszakát, est a réges-rég kuli lovas, az Égő hó, c Facsemeték, a Fogadó a Törött patkóhoz, az, Emberi sors, a Szállnak a darvak, s Normandia Nyemen, az Ordasok között, A cár tisztje és a Komisszár című műveket. alkotó valljon pályájáról, világnézetéről, a művészet és a valóság viszonyáról, a figurális kerámiáról, mint a világ örömeiről, bánatairól oly sokait kifejező művészeti ágról, s magánéletéről is, A művésznő, akinek műn- kásságát számos nemzetköz;, elismerés is dicséri — (a párizsi, majd a brüsszeli világkiállítás nagydíjait mondhatja magáénak) soha sem szakadt el a magyar népművészettől. Ősi naívságot és üde bájt árasztó figurái a magyar népmesék, népdalok agyagban megjelenített alakjai. Érdekes, színei beszélgetésnek lehetünk tanú» ezúttal is. Hiszen amilyen színesek, sokfélék Kovács Margit alkotásai — kerekplasztikák, faliképek, épület- kerámiák, edények, szoborkerámiák —, olyan sokoldalú egyéniség a művésznő maga is. (KS) túlhaladott,^ rothadó, búzlő, korhatag rendszert, amelyben egy maroknyi gazember uralja, szipolyozza, csíze máival tiporja a földet, valaha az anyajog uralkodott, és aztán gz apa jog, és most az emberi jog új korszaka tör fel a fényre a Balkán mély szakadékaiból, a ma- quis berkeiből, Lengyelország szelíd síkjairól, gördül dübörögve Oroszország végtelen messzeségei felől, hogy véget vessen a régi korszaknak, ahol _ az emberek még túlontúl közel állnak az állatokhoz, s a természetük inkább farkas-, medve-, meg rókái er mészet, és inkább sakáltermészet és hiénatermészet, mint emberi természet, de útban van már az új kor, hogy eltemesse a régit, melyhez tartozni már önmagában is bűn, és a százados látta tulajdon kezét, látta a ketrecrácsokat, látta) a táblákat, és látta kettejüket, Oidipuszfc es lokasztét, és önmagát.3 Téiresziászt, aki mindent tudott, és nem mert. beszélni, félelemből, az el jövendőktől való siralmas, gyáva, 'nyomorúságos félelemből, és ak kor arra gondolt, hogy az 6 satra a disznóól, és táblát kellene akasztani rá, amilyen a disznóólak ajtaján szokott lógni, és egy pillanatra átv:llant az agyán, hogy odalép a két katonához, és beszél velük, de aztán leintette magát, leintette, üres, fáradt mozdulattal, és bement a sátrába, és golyót röpített a fejébe, és mivel a keze remegett, a golyó a két szemét ütötte át. Mindez valóban megtörtént. Mié, november 3*> vasárnap Sarlcozy Elga fordítása
