Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-22 / 273. szám

Azzal kell kezdenünk, *©gy Máriássy Judit, a film Írója, kitűnő újság ír , eleven tollú riporter, a dolgok mögé néző gondolkodó ember, aki nemcsak észreveszi az összefüggéseket, az embereket összekötő és szétválasztó vonalat, az emberi összetartozást és ellenségeskedést, hanem meg is írja valamennyi tapasztalatát, öszhír te szóval, néha csaknem nyersen írja meg. így aztán minden pillanatnyi látvány, néhány ember együttese zsúfolttá lesz, minden percben tragédiák elő- és utójátékának vagyunk szenvedő vág” aktív hősei.. Ebből a nagv- nagy zsúfoltságból, tömegből, az eleven élet rohanásában meglátott és el nem felejtett emberekből bármikor és nem is akárhogy lehet főhős, akiért megszólal emberi indulatunk, rokonszen- vünk, szeretetünk. Legfőképp azért, mert Máriássy Judit nem tud elmenni az élet apró jelenségei mellett részvét nélkül. Egy kulturált ember és a magas európai műveltség birtokában, nyitott szívvel hajlik le a testi és lelki elesettekhez, hogy őket megvizsgálva állapotukban, valami biztatót mondjon nekik és róluk.

Máriássy Judit mindent észrevesz. A fiataloknál is. Az a mozaik-« kér, ahogyan Ágh Csaba segédmunkás, vidéki fickó, álmodozó vagány, a falu szokásait, lelki tartalmát magában hordozó tizenéves fiatal eljut az építkezés gyerekes pillanataitól a sérülésig, a problémáig, re- ceptszerűen mutatja Máriássy Judit pontos és lelki- ismeretes riporteri munkáját. De a kórház, az ottani világ, a falusi disznóölés, a falusi „dolee vita”, a pálinkaivás, a szeszgőzős szerelmi találkozás — mind-mind éles kép arról az érdeklődésről, amely az írót vezeti.

És a mozaik a módszere. A kis képeken, a nagy csoportokban nyüzsgő emberek, akik így, együtt világot alkotnak. Kis emberek kis világát. Tarkát, színeset, érdekeset, igazat is és szánalmat keltőt is.

Ezeknek az embereknek a nagy többsége nem tudja, vagy nem akarja magát szabatosan kifejezni. Érzelmeit

Jelbeszéd

Magyar film

takarja, nyegle, vagy éppen sértő mozdulatokkal helyettesíti azokat, amiket ki kellene szavakban mondania. A finom, a differenciált kifejezések, szavak és mondatok helyébe belép a jelzés, a vállrándítás, a nézés, annak időtartama, iránya, félszeg- sége, merevsége, esetleg kiegészítve néhány suta szóval, amitől hangsúlyt, talán magyarázatot kap minden. Az írónő azt hiszi, hogy ezek a jelzések a bennünk levő minden kifejezésére alkalmasak. Már csak azért is, mert minden ember, amikor magáról van szó — és mikor nincs így? — a mindent, a bensejében végbemenő mindent akarja közölni a világgal. Kérdés, hogy ez a minden kijöhet-e belőlünk, úgy, ahogyan mi azt. elképzeljük.

Ebben a filmben ez a jelzésrendszer a főtéma. A soksok apró hős meg-megáll egy-egy pillanatra és jelez, mond valamit, látszólag eseményekbe beágyazottam de azoktól mégis valahogyan függetlenül. Mert kapcsolat kell, mert emberek között emberi jelzés, kapcsolat nélkül elviselhetetlen az élet. Kapcsolat az is, ahogyan Ágnes ügyetlenkedve, de megvallja Csabának, szeretné, ha megcsókolná. Kapcsolat az is, hogy a nővér megsimítja a fiú arcát. Nem mondja ki. talán nem is érti pontosan, mit is akarhatna ő ettől a veszélybe kerülő fiútól, akit jó szerencséje és az orvosi tudás visszaadott a kerek, egész életnek. De kerek, egész-e ő, önmaga, maga előtt, magának? Ez az Ágh Csaba. Akit a nővére a családi összetartozás és megszokás jogán azért csépel zsíros és rosszul betanult szövegével, hogy mi lesz belőle, legyen már valami szándéka, mert az életben nem illik vagy nem hasznos nyomoréknak lenni?

Még csak tizennyolc éves Ágh Csaba! De hát ha az élet feltette a kérdéseket, válaszolnia kell, akkor is, ha

1

Nyolc szocialista ország grandiózus vállalkozása

Kezdődik a Kommunisták című film forgatása

November 26-án, kedden reggel 9 órakor egy osztrák turistahajó köt ki a Vigadó téren, fedélzetén Otto Skor- zennyel, az SS első számú „emberrabló specialistájával”. Feladata, hogy különítményével állítsa félre a Hitler számára már megbízhatatlan kormányzót, Horthy Miklóst.

Az esemény a valóságban 30 évvel ezelőtt történt, s a helyszínt a filmfelvétel kedvéért öltöztetik a korabeli dicstelen jelmezbe. A nyolc szocialista ország közös produkciójaként készülő „Kommunisták” című, négyrészes film Magyarországon játszódó részének felvételei kezdődnek ezzel a jelenettel. Főrendezője: Jurij Ozerov, a nálunk is emlékezetes sikert aratott „Felszabadítás” Le- nin-dijas alkotója. A grandiózus mű magyar társrendezője Köő Sándor, így vall a vállalkozásról:

— A film talán a legjelentősebb a szovjet pártkongresszus tiszteletére készülő alkotások között. Hátteréül a sztálingrádi csatától Berlin elestéig bekövetkezett háborús események szolgálnak, s lényegében a kommunisták vezetésével folyó ellenállási mozgalmaknak állít emléket. A történetben megelevenednek azok a mozgalmait, amelyek a fasizmus leverését tűzték ki célul, helyet kapnak mindazok a próbálkozások, amelyek a hitleri fasizmus ellen irányultak: például megelevenedik a varsói felkelés, a szlovák partizánfel1624. november 22. fentek

kelés, a Tito vezette jugoszláv partizánháború, s számos antifasiszta megmozdulás.

A négyrészes film joggal számíthat a nézőközönség felfokozott érdeklődésére, nos, a tervek szerint 1976- ban tűzik műsorukra filmszínházaink.

21.00:

Várak,

törökök

Az ismeretterjesztő filmsorozat — a műsort vezető történészek kalauzolásával — a középkori Magyarország mindennapjait mutatja be, váraink, műemlékeink és a korabeli dokumentumok segítségével. A vár- élet, a végvári portyázások, a török hódoltság légkörének érzékeltetésére játékfilmes elemeket is alkalmazva. A sorozat egyes reszel a Középkori várak, a Török világ és a Hódoltság címet viselik. Megismerjük azt a várat, amely a várúr számára lakás, jobbágyai számára az uradalom székhelye és a legfőbb hatalom megtestesítője. Nemcsak csaták színtere, hanem gazdasági, politikai, bíráskodási központ is. Majd a film a magyarországi török uralmat a hódítók szemszögéből vizsgálja. Megismertet a Magyar- országon élő török katonák és adószedők mindennapi életével, amely valójában alaposan eltér a „keleti kényelemről” és gazdagságról alkotott fogalmainktól. Szó lesz a török hódoltság alatt élő magyar városok, falvak sorsára!, lakóinak eietartA.

nincs, vagy még nines válasza. Környezet környezetre halmozódik, lelki réteg lelki rétegre, társadalmi körök és formációk színes skálájába vonják be ezt a kölyköt, Ágh Csabát, hogy végül is az útban levő fiútól, a pályaudvaron, gyógyult állapotban búcsúzzunk el tőle. Ütőn van, de hová?

Az írói szándékot tlyen mértékben is indokoltnak •tartjuk e film kapcsán elemezni, ismertetni, mert ez a film 6zuvérén írói alkotás elsősorban. Luttor Mara rendezői munkája abban kitűnő, hogy ezt az írónő által feltérképezett mozaikrendszert seregnyi jó színésszel megvalósította. Ezt tette és jól tette. Annyi bizonyos, hogy Luttor Mara rendezői fegyelme következtében senki sem tesz egy felesleges mozdulatot, egy jelenet sem tart a kelleténél tovább egy másodperccel sem. A színész- nagyságok is egy-egy villanásra jutnak csak felvevőgép elé és akkor is teljes alázattal fordulva a téma felé, teszik a rendező és az írónő által megszabott kötelességet.

Kende János operatőri munkája a színek ezernyi árnyalatával és a részletek tiszta feltárásával jeleskednek.

Nem hisszük, hogy Jeney Zoltán zenéje bármit is adott vagy elvett volna a film hatásához vagy abból, a néha felhangzó elektronikus hangzást — mai fülünkkel — nem tudjuk egészen azonosítani a zenével.

A Jelbeszéd érdekes, külön világba szólította a nézőt. Elemzőbb dramaturgiai meggondolások talán — jobban át és felhangolva az érzelmi vonulatokra — más ritmust vezényeltek volna. A film így is kitűnő és napjaink valóságát adja.

A népes szereplőgárdából az amatőr Nyíry Andrást emeljük ki. Nem kellett nagyot alakítania, és nem is akart nagyot játszani. Es ez volt a jó benne.

Jana Brejchova csehszlovák filmszínésznő tudatosan vállalta a jelbeszéd szintjére való leszállást és ezzel győzött.

Farkas András

Múzeum a sörgyárban

Kőbányán, a sörgyár területén rendezik be a sörgyártást bemutató történeti múzeumot. A gyár átalakítása folyamán előkerültek a régi tárgyak a pince és padlás mélyéről. így Lengyel Zoltán volt sörgyári mérnök megkezdhette a sörgyári múzeum rendezését. Gyűjtögetik a muzeális tárgyakat, hogy rendbehozataluk után a látogatók is betekintést nyerjenek a régi sörgyártás történetébe.

(MTI Foto—Balaton József)

Irodalmi színpadok találkozója Hatvanban

Negyedszer találkoztak Hatvanban Heves megye irodalmi színpadai. Kívülállók számára ez nem jelent nagyobb eseményt, de a részt vevő csoportoknak maradandó élmény és nem mindennapi alkalom. Különösen azért, mert ez az egyik lehetőség arra, hogy a hajdan oly nemes erényeket felmutató Heves megyei irodalmi színpadi és színjátszó mozgalom „maradék hadai” bizonyítsák: vannak még e művészeti ágnak hagyományai és lelkes továbbvivői.

A hatvani találkozó elsősorban szakmai jelentőségű. Célja és feladata volt, hogy a csoportok megismerjék egymást, a bemutatott produkciókat követő értékelő vita kapcsán szakmai tapasztalatokkal gazdagodjanak, instrukciókat szerezzenek a továbbképzés lehetőségeit illetően. De legalább ilyen jelentőséggel bír az egyes csoporttagok személyes ismerkedése más csoportok tagjaival, baráti kapcsolatok kialakulásának lehetősége.

Az idei találkozón tíz színpad, 13 produkcióval mutatkozott be. A programban

részt vevő csoportok összetétele, a bemutatott műsorok műfaja egyaránt változatos volt; a főiskolai csoportoktól a munkás színjátszó együttesekig terjedt.

A bemutatókat követő szakmai értékelés alapján megállapítható, hogy a csoportok teljesítménye, az országos átlagszínvonallal

egyenlő. Egy-két kellemes meglepetést okozó együttes is akadt, mint például a Ho 'Si Minh Tanárképző Főiskola színpada, elsodró lendüle*+el és szívből jövő játékkal bizonyították, hogy még egy adott alkalomra készült ünnepi műsor is lehet szórakoztató ég élményt adó esemény.

Természetesen az országos élvonal szintjének eléréséhez való felnövekedés még a következő időszak feladata. Több jel is mutatja azonban, hogy a lehetőségek adottak. Néhány most bemutatkozó fiatal rendező — Kakuk Jenő, Bodnár László, Virágh Tibor, Szalkay Péter — figyelemre méltó produkcióval bizonyította tehetségét és szakmai hozzáértését. Ugyanakkor a mozgalom „öregjei”,

mint például Jankovits Jenő, bizonyították, hogy képesek a megújulásra. Mindez reményekre jogosíthat bennünket a mozgalom jövőjét illetően. Mindezek mellett meg kell jegyezni: a csoportok száma kevés, és hiányoznak a középiskolai csoportok.

Az idei találkozón dr. Bán- laky Pál, a Népművelési Intézet képviselője, Szívós József, a gyöngyösi Művelődési Központ igazgatója, és a Megyei Művelődési Központ művészeti csoportvezetője részvételével alapminősítési bizottság értékelte a csoportok teljesítményét, melynek alapján hat csoport — az Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola irodalmi színpada, a vámos- györki Dante irodalmi színpad, a gyöngyösi Játékszín, a hatvani Városi Művelődési Központ irodalmi színpada, a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola irodalmi színpada és a Megyei Művelődési Központ irodalmi színpada — megkapták az országos alapminősítést igazoló oklevelet.

Tóth Béla

GERENCSÉR MIKLÓS*

íBiisiimíi

imiumiüsit

TÁNCSICS MIHÁLY életregénye

íi.

Ebben őrizte jeles nyitr&i bizonyítványát Azt kérdezte tőle a bencés tanár, hogy hol lopta azt a remek kötésű Aurórát. Több sem kellett Stancsics Mihálynak. Hasztalan próbálta kiengesztelni a nagyszombati pap, sértett gőggel távozott visz- sza Nyitóára.

Itt már ismerik érzékenységét; szőrmentén bánnak vele a piaristák, még az ösztöndíjat is megígérik, noha végül még sem lesz belőle semmi. Rotthammer doktor boldogan fogadja vissza házitanítónak, Frank patikus pedig havi öt forintot fizet neki magyar nyelvleckékért. Így tehát megint egyenesben van. Állandó megrendelője Svaiger András nyitrai könyvárusnak, akitől egymaga többet vásárol, mint az egész pozsonyi intelligencia. Iskolai tanulmányai mellett olyany- nyira belemerül az olvasás ba, főképp a magyar költői művek élvezetébe, hogy tanárai szemrehányást tesznek neák. Egy alkalommal

le Is hordják, miért rajong efféle haszontalanságokért. Ezt a feddést nagyon a szívére veszt Stancsics Mihály ekkor már a megújuló nemzeti irodalom öntudatos híve, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és a két Kisfaludy rajongója.

Jobban fájt neki ez a le- szólás, mintha paraszti mivoltáért érte volna sértés. Megérlelődött benne, hogy végképp odahagyja Nyitrát. Pestre kívánkozott, a másik fővárosba, ahonnan egyre több jele érkezett a nemzet jogos törekvéseinek. Remélte, itt belekerül a közélet áramába, összebarátkozhat a hozzá hasonló gondolkodású jeles férfiakkal, de ha ez egyelőre nem is valósulhat meg, legalább a szellemi megújulás forrásánál tudhatja magát.

Mivel pénzét könyvekre költötte, szinte üres erszénynyel érkezett Pestbe. Szegénysége az oka, hogy hosz- szadalmas huzavona után talál makinak lakáét a Józsefvárosban, a Víg utca végén, közel a piaristák itteni iskolájához. Bezzeg jól jönne most a posztókabátba varrott néhány ezüst tallér! De hol van az már! A könyvek megszállottja lett, remeg a megszerzett kincseiért, inkább megvonja magától a falatot, de kevéske pénzén Pestre fuvaroztatja takaros kis könyvtárát. Nem fél a szegénységtől, csak tanulhasson. Kenyéren és szalonnán él. Mivel azonban ezt sem adják ingyen, elszegődik amolyan csicskás- félének Greguska jurátushoz, vagyis jogászgyakornokhoz havi három forintért és szállásért a Cukor utcába. Hiába rendelkezik sokirányú élettapasztalattal, jóhiszeműségére minduntalan ráfizet. Alig rendezkedett be a konyhában cókmókjával, máris kezdődtek a kellemetlenségek. Könnyelmű fickónak bizonyult a jurátus, örökké csak a szórakozáson járt az esze, fűnek-fának tartozott, s a bérrel adósa maradt Mihálynak is. Ennek tetejébe kezdte széthordani könyveit. Nem volt más választás, kárvallottan ott kellett hagyni a botcsinálta jo- gászgyakomokot minél hamarabb.

így maradt el még a szalonna is a kenyér mellől. Egy alkalommal épp száraz kenyeret majszolt új lakásában, amikor vendég nyitott rá. Egy német cipész. Kereste ismerősét, az előző lakót. Látva a parasztos külsejű, de hozzá képest feltűnően művelt fiatalember szorultságát, meghívta otthonába leckeadásra két leánykája mellé. A fizetség napi egyszeri meleg étel.

Mihály nagyobb jövedelemmel is dicsekedhetett már ennél, de megtanulta becsülni a keveset. Hálásan igénybe vette a cipészmester segítőszándékát, derekasan megszolgálta a napi ebédet, amíg tartott a tanév. So- hsűtstíiOKkt in imü is**

mosabb akaraterővel végezte el a gimnázium hatodik osztályát.

Elpusztíthatatlan derűlátással szövögette a szebbnél szebb terveket. Alig várta. hogy elérkezzék a szünidő 1828-ban. Úgy tervezte, bebarangolja Veszprém megyét és megírja tapasztalatait a „Tudományos gyűjtemény” című folyóiratba. A nyitrai sikert akarta megismételni komolyabb eredménnyel. Erkölcsi és pénzbeli elismerésre számított. Még annyi útravalója sem volt, hogy száraz kenyéren tengesse magát, ezért felkereste Székesfehérváron szolgáló Juliska húgát, tíz forintot kért tőle kölcsön. Alig fújta ki magát, jókedvű bizakodással vágott neki tulajdonképpeni úticéljának.

Szokásához híven buzgón érdeklődik, ahol csak megfordul. így elegyedett szóba Balatonfőkajáron egy módosabb gazdával. Szíves volt hozzá a gazdaember, szállást adott neki éjszakára. Ám reggel rossz fordulatra ébredt. Kiderült, maga a község bírája tartotta fogolyként házában és a szíves bánásmód folytatása helyett Kenesey megyei hivatalnok elé vezették, mint holmi közönséges csavargót. Faggatták, megfenyegették, hogy vasra verve hurcolják Veszprémbe, hg vissza nem tér azonnal Pestre. Szabadulása érdekében látszólag megfogadta a zord tanácsot, de esze ágában sem volt betartani.

A legrövidebb úton átment Zala vármegyébe. Figyelhették, mert alig lépett a szomszéd megye földjére, megint letartóztatták. Cipelték Rohonczy alispán elé, áld azért járta a környéket, hogy szorgalmazza a gyűjtést a nemesek között az új zalai vármegyeháza építésére. Az alispán, egyúttal királyi tanácsos is, így a mél- tóságos titulus dukálna neki.