Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-02 / 257. szám

Őszi-téli divattanácsadó Október Középén —■ új névvel, de régi törekvések megvalósításával —, jelent­kezett a Divattervező Vál- '.tlat, nagy őszi—téli kol- kciójával, amely mintegy ■es távlatban mutatja be a ekem bereknek a nemzet­ei divattal párhuzamos vatot. V Magyar Divat Intézet .vező művészei arra tőre­inek modelljeik tervezé- él — legyen az az öltözék- í tartozó bármely ruhada- h: kabát, ruha, cipő, vagy : alap —, hogy az embereket 1 öltöztessék. A jólöltözött- í az átlagember pénztár­iéhoz mért, egységes di~ szemlélőt alapján kiala- tott divat. Természetesen íltozások, újdonságok bő­it akadnak minden szezon­ban. de ehhez okosan, mér­téktartóan alkalmazkodni, illetve ezt megtanítani az iparművészek feladata. A Magyar Divat Intézet kollekciójából néhány prak­tikus ruhadarabot mutatunk be, amelyek mindegyike nemcsak ezen az őszön, ha­nem még a következő idé­nyekben is divatos és célsze­rű lesz. 1. 4 részes összeállítás, egyszínű zöld szövetből. A nadrágszoknya szürke-zöld kockás anyagból, a 7/8-os kabát és a mellény egyszínű selyem blúzzal. Ebinek az összeállításnak egyes darab­jait külön-külön is lehet vi­selni, más-más ruhadarabok­kal. A kabátnak a hátát is bemutatjuk, mert igen ér­dekes, sportos megoldású. 2. Újból divatos a lódén szövet. Rejtett gombolású, derékban övvel, vállrészes különleges zsebmegoldású kabát, amely őszre-télre egyaránt jól viselhető. 3. A lódén kabát alatt a bemutatón lódén szoknyá­ból, kockás jersey ingkabát­kából és sálból álló együt­test mutatott be a man eken. 4. A Magyar Divat Intézet a Pécsi Kesztyűgyár részére érdekes intarzia összeállítá­sú kardigán kabátkát terve­zett nadrághoz, selyem ing­blúzhoz. A vállraakasztós táska is több színű velúr­ból készült. 5. Pied-de-poule kockás, kártolt szövetből készült bé­lelt szoknya, beige-bama színösszeállításban. Színben hasonló a kis paraszt blúzra emlékeztető felsőrész, virá­gos műszálas kelméből. Nádor Vera Kinőtte a gyerek a ruháját! Gyakran halljuk az édes­anyáktól ezt a tulajdonkép­pen örömteli, de mégsem gond nélküli megállapítást. Ezért közlünk olyan rajzo­kat, amelyek ötleteket ad­nak. hogy a kinőtt ruhát használhatóvá, sőt divatos­sá alakíthassuk. 1. Ha a nadrág szára rö­vid lett, legegyszerűbb ki- toldani. A pulóver ujját rö­vidre lehet vágni, a* ujja végéhez és a derekához ma­radék színes fonalból csíkos patentrészeket köthetünk. 2. Lányoknak csinos ka­bátot készíthetünk műszőr­me vállrésszel és az aljához varrott kétféle színű pánttal. 3. Kötött, patentrészekkel kombinált kétrészes ruha. A kockás ruhát az egyszínű fonalból kötött patentrészek jól díszítik, s egyben alakí­tásra is ötletet adnak. 4. A kinőtt szoknyát az élőkén és az alján elütő szí­nű anyaggal lehet megtol­dani, kombinálni. 5. A kötött vállrész és a magas kézelő díszít és egy­ben pótolja a hiányzó anya­got is. Gyulai Irén SONKAS-SAJTOS PALA­CSINTA. Hagyományos mó­don sós palacsintatésztát ké­szítünk, kisütjük, megtölt­jük. Töltelék: 15 dkg darált sonkát, 5 dkg reszelt sajtot, kevés reszelt tonnát (ha nem tgszünk bele, úgy is íz­letes lesz a . tészta) elkeve­rünk annyi tejfellel, hogy kenhető masszát kapjunk. A palacsintákat megkenjük, összehajtogatjuk és kivaja­zott tűzálló tálba rakjuk, meglocsoliuk tejföllel, sütő­ben áriorrósítjuk. melegen tálaljuk. S 4JTOS SERTÉSSZELET. Vékonyra felszeleteljük a sertéscombot, kiverjük, be­sózzuk. A sajtot vékony sze­getekre vágjuk, (többféle sajtot használjunk fel), a .hússzeleteket megkenjük tej- feüel vagy iejssáanéL, Asayjfc Receptek szeleteket rárakjuk a húsra es óvatosan feltekerjük, hús- • tűvel megtűzzük. Tűzálló edényben evőkanál zsíron vagy olajon megfonnyasz- tunk egy kis fej reszelt hagymát, meghintjük piros­paprikával, felengedjük kb. másfél deci vízzel, a hús­göngyölegeket belerakjuk, adunk még, hozzá egy ki­sebb paradicsomot, egyzöld- paorikát, majd gyakran lo- csolgatva puhára pároljuk. CSIRKEMELL KÜL&N- LEGE^JSEG. A csirke mellét kicsontozzuk, a húsdarabo­kat kicsit kiverjük, kivaja­zott tűzálló tálba egymás ;imsRé Myezsüko Miadssyifa hússzeletre teszünk egy vé­kony szelet sajtot, erre egy szelet sonkát és bevagdalt ■ kolozsvári szalonnát. Az egé­szet leöntjük kevés húslé­vel és fedő alatt puhára pá­roljuk. Petrezselymes bur­gonyával és Salátával tálal­juk. HUSZÄRFANK. 20 dkg lisztet elmorzsolunk 14 dkg vajjal, 2 tojássárgájával, 7 dkg vaníliás porcukorral, majd fél órán át pihentet­jük. Utána diónyi golyócs­kákat formálunk. belőle amelybe mélyedést nyo­munk. Megkenek tojással megszórjuk cukorral és ap­róra vágott mandulával, kö­zepes tűznél megsütjük. Ha megsült, a mélyedésbe egy pici rihizlilekvárt tegyünk­Néhány gondolat a jutalmazásról és a büntetésről A nevelés, — beleértve az iskolai nevelést — bonyodalmas útvesztőiben a legtöbb problémát az okozza, hogy az iskolai és a családi nevelés nagyon eltér egy­mástól. Az egyöntetű neve­lési gyakorlat kialakítása ér­dekében szükséges a nevelő- testület és a szülők közötti kapcsolatot erősíteni. Hosszú évek nevelői tapasztalata alapján állíthatom, hogy azokkal a gyermekekkel van kevesebb probléma, ahol a szülők nem sajnálják az időt arra, hogy megkeressék a nevelőket, s ha akadnak is esetek, amikor a szülő és ne­velő egy-egy dolog megítélé­sénél nem ért egyet, a tár­gyilagos vita nyertese feltét­len a gyermek lesz. Nem túl­zás az sem, hogy a pedagó­gusok egy-egy új évjáratnál szinte előre meg tudják ha­tározni, hogy egy-egy család újabban iskolába kerülő gyermekével milyen problé­mák lesznek. Nem véletlen ez, hiszen az otthoni nevelés — mely a pszichológusok szerint már a várakozás ide­jével kezdődik — rendkívül nagy mértékben befolyásol­ja a gyermek jellemének formálódását. A nevelés sokrétű, komp­lex feladat. Ez esetben csak két eszközéről, a jutalmazás­ról és a büntetésről szólnék. Mindkét módszer fontos a gyermek nevelésében, akár kicsiről van szó, akár a ser­dülőről. A jutalmazásról szól­va elsősorban kell leszögez­ni, a jutalom értékét nem annak anyagi értéke adja el­sősorban. A kicsik egy szí­nes képnek, apró édességnek is nagyon tudnak örülni. A nagyobbak már egy-egy já­téknak örülnek őszintén, kü­lönösen akkor, ha azzal töb­ben is játszhatnak, vagy egy szép könyvnek. Nem mind­egy az sem, hogy mikor és hogyan jutalmazzunk. A ju­talom soha sem lehet ötlet­szerű! Á ltalában szokás a csa­ládokban, névnapo­kon, születésnapokon ajándé­kokat adni. Kedves családi hagyományok ezek. De a szü­leinek szót fogadó, tisztelet­tudó, az iskolai kötelessége­ket becsületesen teljesítő gyermek azonban többször is rászolgál a jutalmazásra. A jutalom tárgya — a pénztár­cánktól függően — lehet okos és hasznos dolog is, de a jutalom lényege, hogy a gyermek érezze, valamiért, amit jól végzett, a szülők örömet akarnak neki szerez­ni. A jutalom azonban nem csupán anyagi lehet. Isko­lában például anyagiakkal nem mérhető a jutalmazás, hiszen arra lehetőség nincs. De lehet jutalmazni, dicsérni szóval is.A közösség, a paj­tások előtt elhangzott elis­merés néhány gyermeknek szinte „szárnyakat ad”. Hogy mennyire fontos az elisme­rés szóbeli kifejezése, arra a felnőttek világában is szám­talan példát találunk. Nem­egyszer elhangzik üzemi dol­gozóktól, hogy nem jutalmat, csupán elismerő szót, egy- egy kézfogást várnak. A gyermekekre ez még foko­zottabban vonatkozik. Né­mely kisiskolást nyájas, sze­retetteljes biztatással sokkal jobban lehet ösztönözni. Kü­lönösen azok a gyermekek reagálnak az átlagosnál is jobban a szeretetteljes köze­ledésre, ahol a családban ez hiányzik. Széthulló családok zaklatott gyermekei sokszor egész életükön át őrzik az otthon nem érzett melegség­gel közeledő tanítónő emlé­két. A jutalmazás valóban jutalom legyen. Ne akkor jutalmazzunk, amikor éppen eszünkbe jut, hogy a gyerek már régen nem ka­pott semmit, s a jutalom ne legyen egy odanyújtott tízes, húszas, vagy akár egy szá­zas, hogy: vegyél magadnak valamit. A legkisebb jutalom értékét is növeli az a tudat a gyermekben, hogy a szülő vett magának annyi fárad­ságot, és gondolkozott azon, mivel szerezhet örömöt. A büntetés talán még ösz- szetettebb kérdés, mint a jutalmazás. Azokban a csa­ládokban, ahol megvan az összhang, ahol a gyermekek érzik, naponta tapasztalják, hogy a szülők becsülik egy­mást, — és mások munkáját is, — ahol a gyermektől nem követelnek tehetségén és ké­pességein felüli dolgokat, s ahol bevált gyakorlat, hogv lehetőleg keveset tiltsanak, s ugyanakkor nagyon követke­zetesek legyenek, — általá­ban kevesebb szükség van a büntetésre. Ha idegesek, fá­radtak vagyunk a napi mun­ka után, mérgünket ne a gyermeken töltsük ki! Ilyen­kor fordulnak elő azok az esetek, amikor kis vétségért nagyobb büntetést szabunk ki, mint amilyet máskor, na­gyobb dologért sem alkal­maznánk. A hirtelen , felin­dulás ebben az esetben is rossz tanácsadó. A büntetés mindig a vétség mértékéhez legyen szabva. Ne legyünk sem indokolatlanul szigorúak, sem túlságosan elnézőek. A büntetés alkalmazásában ta­lán még fontosabb a követ­kezetesség. Ami a testi fe­nyítést illeti, annak káros voltáról már nagyon sok szó esett. Szögezzük le azonban itt is. testi fenyítéssel csak agresszivitást, dacot lehel ki váltani a gyermekből. B i átlagos családokban — nem lelkileg sérült gyermekekre gondolunk itt, — a jutalmazás és büntetés megfelelő mértékkel való al­kalmazása a nevelésnek egyik leghatásosabb eszköze. Pon­tosabban jó kiegészítője a harmonikus nevelési mód­szernek. András Lajosné Tanácsok a tv-nézéshez MA MAR köztudott, hogy a televízió túl gyakori tartós nézése bizonyos egészségügyi károsodásokkal jár. A gyanú mindjárt a villa­mosság és a fény irányába terelődik. Egyesek azt állít­ják, hogy a televízió villa­mos szerkezete valamilyen káros sugarat bocsát ki ma­gából. A villamos szakembe­rek és az orvos-radiológusok egyhangú állítása szerint ilyen kisugárzás nincs, a televíziós készülék semmifé­le sugárártalmat nem okoz. Mások azt mondják, hogy árt a szemnek. A szemorvosok azt állítják, hogy ez sem igaz. Az a helyes, ha a szobá­ban — lehetőleg a készülék mögött vagy mellett — vala­hol elhelyezett gyenge fény­forrás enyhén megvilágítja a helyiséget, mert így a fény­különbségek is kiegyensú­lyozódnak. Legfontosabb, hogy a néző lehetőleg két-három méter tá­volságra üljön a képernyő előtt és a képernyő szemma­gasságban vagy annál vala­mivel lejjebb legyen. EZEK az észrevételek, vagy tanácsok aránylag je­lentéktelennek tűnnek. Ha csak ezekről lenne szó, jog­gal mondhatnánk, hogy a televíziónézés semmilyen ár­talmat nem okoz. De ez sem felelne meg a valóságnak. Az egyik tudománynépsze­rűsítő könyvből idézek: „A legfőbb baj az, hogy a napi munka során keletkező fe­szültség a tv-nézés közben nemhogy feloldódna, hanem még fokozódik is. A műsor­ba magát atíeátóotiae& baler élő nem tud utána megfele­lően pihenni, aludni, agy­sejtjeit alvás közben is ost­romolják a látottak ingérha- tásai.” EHHEZ hozzátehetjük, hogy az emésztőszervi vagy az anyagcsere betegségben szenvedők belső kiválasztása fokozódik, az idegesek még idegesebbek lesznek. Ennek a megelőzésére tanácsunk az, hogy mindenki — főleg a gyermekek — szamára jól meg kell választani, hogy milyen műsort nézhetnek. KAPCSOLATOS a televí­ziós ártalom a táplálkozással is. Javaslatunk, hogy tv-né- zés előtt mindenki rendesen vacsorázzék meg és a műsor közben ne egyék, mert az élvezetek halmozása feles­leges és veszélyes. Dr. B. Et, Függő cipőpolc A lakás valamelyik elta­kart szögletében, kamrában, kerti házban jól elhelyezhe­tő függő polc erős vászonból készül. Négy 30x80 centimé­teres és három 20x100 centi- méteres vászonlapot szabunk hozzá, amelyek mindegyiké; nek a két rövidebbik szélét varrjuk össze. Polcunkat egy gömbvas- /. ból készült polctartóra füg­gesztjük fel (ilyen polctartót házilag is készíthetünk, de a konyhafelszereléseket áru­sító szaküzletekben készen kapható), ezért az első vá­szondarabot — mielőtt még összevarrnánk, a vas tar­tón átfűzzük. Utána a többit láncszemszerűen átfűzzük egyenként, és összevarrjuk. A két vászonlap közé, a ta­lálkozásnál merevítőt ikta- tunk be; egy-egy 20x30 cen­timéter nagyságú fa, dekor-, vagy műanyag lemezt A cipőtartó polcainak szá­ma lefelé tetszés szerint nö­velhető, ha leszereljük a falról, harmonikaszerűen es&ésha.«;» *, tíg $iím

Next

/
Oldalképek
Tartalom