Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
SASS ERVm? NOVEMBERI VERS még ott van az. a régi atca és sarkán a ház a sárgafalú suta vak-ablakkal és a fényes kilincsű kiskapu kerítés szürke esőverte deszkák az ablak mögött az anyám area a szomszédba kísér éppen ahová akkor elindultam megyek azóta is vissza nem értem mert nincs már ott ő az ablak mögött mert nem vár ott senki a régi utca idegen vidék és sarkán a ház mi közöm hozza és a suta vak-ablak nem is igaz & V» O Sí 1 I csak az üvegtekintetíi bámulja az utcát az embereket ua jönnek és mögötte senki nincs ott az a két szem a melegsugarú az egyetlen meg nem tagadó nincs már csak emlékeimben vagy talán ott sem csak valami álom hogy lehetett szegény vigyázó drága asszony nem nyitod rám te gonosz a fényes kilincsű kiskaput és hiába bújok a szürke deszkák arnyekaba nem szólsz nekem hogy siessek vársz és szeretsz /•«VWVvWvS/VNAA ^őiwwnzolg áLat Charlotte vőlegényével zárt körű estére volt hivatalos és erre az alkalomra új ruhát varratott. Amikor azonban megjelent a társaságban, döbbenten vette észre, hogy valamennyi szék, fotel és dívány huzata ugyanabból az anyagból készült, amelyből az ő ruhája. — Nincs más megoldás, állandóan csevegnem kell — •suttogta Charlotte. — Ugyan miért? — Nehogy valaki széknek '•»ézzes és az ölembe üljön. Doktor úr, mit gondot, Iwsznos q. hosszú jegy esség? — Természetesen! Minél hosszabb a jegy esség, annál. trövidebb a házassági Iskolában.-— Mondj egy példát, am!= bői látható, hogy két elem összetételéből vegyület keletkezik. — Hát... a fa és az üveg összetételéből ablak lesz) = Ivánka, elolvastad a könyvet, amit egy hónappal ezelőtt adtam neked? — Még nem tudtam elolvasni. A mama azt mondta, hogy előbb mossam meg a kezem. —- Hogy végződött a műtét, doktor úr? — Kiválóan. Csak a végén volt egy kis komplikáció. — Csak nem? ■— De igen! A beteg azt akarta, hogy vegyem el feleségül. Jótanács kövéreknek: — Hízás ellen segít a gimnasztika — mondja az orvos. — Törzshajlitás, ugrás, fúrás? — Nem. A legjobb torna, ha az ember nemet int a fejével, ha étellel kínálják. A vasúti váróteremben figyelmeztetik az utast, ne dohányozzék: — Nem látja a feliratok: „Tilos a dohányzás!”? — Látom, látom — mondja a férfi—, de nem csinálhatok mindig úgy, ahogy maguk akarják. A falra az is fel van írva, hogy „Hordjon fűzőt, szép lesz az. alakja!” — Hallottad, hogy Mário férjhez ment Peróhoz? — Hallottam, és azt hl szem, rosszul tette. — Ugyan miért? — Mert egy ilyen okos nő nem mehetett egy olyan emberhez, aki annyira buta, hogy éppen őt vette el fele- ségül! A szálloda portáján. — Van szabad szobájuk? — Van 400 dunárért és 500 dinárért — mondja a portás. — Mi a különbség — teszi fel a kérdést a vendég. — Az 500 dínárosbao van iflglérfogó is! — Nem tetszik nekem a maga köhögése — mondja az orvos. — Sajnálom doktor úr, de mással nem szolgálhatok. Az egyik újságban megjelent a hirdetés: „Zorán! Könyörgöm, írj nekem! Anna.” A hirdetés tíz egymást követő napon ugyanazon a helyen megjelenik, A tizenegyedik napon a következő olvasható: „Zorán! Unom. Írj neki! Egy olvasóig — Maga, 3000 dinárt akar adni ezért a képért? Csak a keret 2000-be került! — méltatlankodik a híres festő. T ~ Igaz, dé kép nélkül! — válaszol a vevő. — Amikor a vőlegényem dolgozik, mindenkinek nyitva marad a szája — dicsekszik a menyasszonya. — És mivel foglalkozik a vőlegényed? — Fogász. Gyerekek egymás kozott: — Ugye a te apukád suszter? — Igen. Akkor miért nincs cipód? — A kis öcsédnek csak három foga van, pedig a te apukád fogorvos! Milán bemegy a főnökéhez és szabadságot kér, mert meg akar nősülni. A főnök dühös: — Csak tegnap jött visz- sza szabadságról, fiatalember! Miért nem nősült meg, amikor szabadságon volt?! Arra is gondoltam, főnök, de nem akartam elrontani a szabadságot, — Add vissza az ezer dinárt! ■— Nem emlékszem, mikor adtál nekem kölcsön. — Három nappal ezelőtt, mikor részeg voltál. — Igen, már emlékszem. De vissza is adtam neked a pénzt. — Mikor? — Két napja, amikor te voltál részeg! — Igaz, nem rám tartozik, de mondja tanár úr. miért megy esernyővel tusolni? — Mert otthon felejtettem a törülközőmet! Tolvajok készülődnek, — Kedvező alkalom. Nyugodtan kipakolhatjuk Nagyné lakását! — Elutazott? — Nem, de az ajtón láttam egy cédulát: „öt percre átmentem a szomszédba!” A fiú: Óh, Drágám, rettenetes ürességet érzek a szívem környékén? A lány: Csak nem felejtetted otthon a pénztárcádat? m T Ti O íó ü <D J3 :0 M V o Tizenkétezer évvel ezelőtt..» Egy tudóscsoport az argentin fővárostól 2700 kilométernyire, Patagónia belsejében ősember-leletekre bukkant. A csoport, amelynek vezetője August® Cardieci professzor volt, igen sok barlangot tárt föl, s ezekben az ősi kultúra nyomait sikerült felfedeznie. A korszerű elemzési módszerek lehetővé tették, hogy megállapítsák: az ősemberi maradványok kora 12 000 esztendő. Cardieci véleménye szerint az egykori barlanglakok kizárólag a 10 000 évvel ezelőtt kipusztult amerikai őslő és a guanaco nevű lámafaj húsával táplálkoztak. »namaammóamáaaa/vvwvv. Rété- gesen Amikor Mancika hosszas és lelkes unszolásomra elhitte, hogy bélyeggyűjteményem nincs és nem is volt, s azt is tudomásul vette, hogy lemezgyűjtemé nyem sincs, szándékaim tiszták és egyértelműek, megnyugodva jött fel hozzám. Tudta, hogy én mit akarok, és szerette volna megtudni, hogy mit tudok. Mancika pompás nő, akit a természet is arra teremtette, hogy nő legyen, s e célból mindazt ráteremtette, amitől nő a nő, elől is, hátul is, alul is, felül is. Érthető hát, hogy ujjaim már akkor remegni kezdtek, amikor a kulcsot a zárba dugtam, s lábaim rogyadozni, amint lépteimet — egyben utat mutatva szobám most legkedvesebb bútorzata felé — otthonom mélye felé irányítottam. Mancika a drága, a fölényes és otthonos ember magabiztonságával, a rutin utolérhetetlen bájával huppant a rekamiénak felkent sezlonra és $ mind a két szemét j> felvillantotta, miköz- | ben elismerően szólt az egyébként kéglinek nevezett, de most kéjlakká elő- ivanzsált otthonomról: — Menő! — mondta és meghimbálta — gömbölyű fenekét a rekamiévá avanzsált sezlon szélén. Ügy látszik a meózást is maga végzi. Hallottam ilyesmiről, az 4 trágár beszéd — kábítószer Vajon miért használunk annyi trágár szót? Az első és kétségbevonhatatlan ok a nyelv elszegényedésében keresendő. A képekkel, jelszavakkal bombázott ember leszokik a beszédről és az írásról, egyre kevesebb szóval is beéri, nem jeleskedik a szép fordulatok alkalmazásában, eszközök híján egyenesen a lényegre tér. Közrejátszik ebben a társadalmi kapcsolatokat irányító sietség és felületesség is. A motorizáció, a televízió, a telefon korszakában logikus, hogy elutasítjuk azokat a haszontalan és unalmas barokk szócirádákat, amelyeket oly szívesen használtak még apáink is. Másfelől a trágár beszéd a hosszú időn át uralkodó, anakronisztikus pródéria túlzásaival szembeni lázadásnak is felfogható. Annak a jele, hogy az új nemzedékek túlhaladottnak és korszerűtlennek tartanak bizonyos értékeket és modelleket. Ebben a túlhaladott környezetben a trágár szónak forradalmi jelentősége van; valóságos kis szóbeli benzines palack minden egyes trágár kifejezés. A miniszoknyával, a hosszú hajjal, a farmernadrággal együtt meg akarja botránkoztatni a józan felfogású embereket, le akarja rántani a leplet a képmutatásról, mindent nevén nevez. Csakhogy a kábítószerhez hasonlóan ingerel és megrészegít, az erő és az energia érzésével tölt el. Ugyanakkor — akárcsak a kábítószerből — egyre nagyobb dózisokra van szükség, holott tulajdonképpen a trágár beszéd nem old meg semmit, mert az alapvető problémák rendezéséhez egészen más forradalmi eszközökre van szükség, . . .....E lcserélt könyvek Aa egyik amerikai leányinternátus 20 példányt rendéit meg egy szakácskönyvből, amelynek a címe: „A konyha örömei”. Mint ismeretes, Amerikában a lányok nem nagy művészei a főzésnek. Éppen ezért az intézet vezetői úgy határoztak, hogy ebbe a tudományba is bevezetik hallgatóikat. A megrendelésre csakhamar megérkezett 25 (nem 20!) példány... A szex örömed című könyvből. Nyilvánvalóan a kiadó expedíciós részlegének egyszerű tévedéséről van szó. Az intézet nem tiltakozott, még az öt plusz példányt is kifizette. íJiO* önmeóról, a gyárban, de a gyárkapun kívül most találkoztam ezzel először. Már ebből is nyilvánvaló volt Mancika remek és megbízható nőiessége. Miután szakadatlanul remegő ujjaim jóvoltából néhány cent konyakot a padlóra és fejen- kint és vizespoharán- kint. tízet-tízet a pohárba. onnan magunkba öntöttük, azonnal hozzáláttam céljaim megvalósításához. A hozzálátást Mancika búgó kis kacagásokkal és kis hü- lyécskémnek hangzó becézgetéssel kísért. Elég sokáig. Ugyanis: a: levettem Mancikáról a télikabátot.. . b: .. .a télikabát alatt lévő félkabát kát.. o c. .. .a félkabátka alatt, elől sokgombos mente hatású pulóvert, amelynek gombolása közepette összegubancolódtak az ujjaim... ... miközben Mancika búgott és hü- lyécskézett... d: Hurrá... Eljutottam a blúzig, ami hátul volt valami japán módszerrel megkötve, dé végül is megtaláltam a csomót. .. e: a szoknya alatt... megőrülök... egy alsószoknya volt... .. .én hülyécske, Mancika bug és kacag. A hülye némber! f: kombiné. Azt is hord. Ez nem is nő, ez mozgó ruharaktár. Ujjaim a dühtől remegnek. Reccs... — Te... te kis vad! — mondotta először a hülyécske helyett Mancika, kombiné ja romjait látva... g: melltartó. Hurrá. .. Le vele! — .. .Ez mi? — Ö, te kis csacsi... Hát még ezt sem tudod? Kis fodros nadrágvédő, mert... h: le vele! A fodrokkal. A nadrág védőkkel. Le a nadrággal! — Mondd, hát mi a jó isten csudájának van rajtad eny- nyi cucc? — lihegtem teljesen kifulladva és arra a halom izére mutattam, amely a rekamiéból sezlonná visszaavanzsált heverő mellett tornyosult... ■— Furcsa vagy és műveletlen — méltatlankodott Mancika. Rétegeseti öltözködöm. A televízióban is bemondták, hogy az Egészség- ügyi Felvilágosító Központ azt ajánlja, hogy öltözködjünk rétegesen. .. — és várakozóan rám mosolygott. .. — Csókoljon meg téged az Egészség- ügyi Felvilágosító Központ' — mormoltam Mancikának kihűlve és aztán cuc- costul kiraktam az ajtóm elé. Hogy felöltözzön, de rétegesen. .. (egri) Hülye... (?!) (A szó életútjáról es használati értékéről.) Egy olvasónk kívánságára mutatom be a címül idé-. zett szó életútját. A szó dsa- ládja is egyre bővül, s leggyakrabban ezeket a képzett formákat használjuk: hülyeség, hülyül, hülyéskedik stb. Levélírónk arra is kíváncsi „szabad-e egyáltalában használnunk ezt a csúnya és sértő szót”. Először is: a szó, a hangsor önmagában véve sohasem „csúnya” és „sértő”. Mindig a közlés értéke, a beszélő szándéka dönti el, hogy sértő-e, vagy sajátos közlőértéket is vállal magára. A hűl igéből a folyamatos melléknévi igenév elavult -e-képzőjével alakult hülye Chüle) jelentésámyalatairól, használati értékéről árulkodik ez a rokonértelmű szósor: hűltszájú, málészájú, bamba, csökkent szellemi képességű, buta stb., stb. A gyerekek házak, kerítések falára még ma is gyakran {elírják a hülye szót kistáreaik bosszantására. Weöres Sándor Kisfiúk témáira című kedves versében olvasható alábbi sorok e gyermeki csúfolódás naiv példáját idézik: „Karesz hűje, Gyöngyi hűje,, csak én vagyok okos". Ha a szó életútját alaposabban megvizsgáljuk*. kitűnik, hogy újabban nemcsak a gyerekek nyelvhasználatában és a felnőttek szóbeli közléseiben jut nyelvi szerephez (pl. a futballmérkőzéseken), hanem éppen napjainkban a költeményekben is nagyon gyakran ég igen jól teljesíti a rászabott közlő szerepet. Csorba Győző egyik versének címében is jelentkezik szavunk. S hogy az elítélő szándék, a tudatos tiszteletlenség kifejezésére milyen gyakran kap versbe li szerepet a hülye szó, bizonyítja alábbi példatárunk is: „... lesnek rájuk nyá- ladzó vén hülyék” (Soós Zoltán: A kényelem szonettjei) Soós Zoltán Goromba kovácsok című versciklusában is többször nyelvi szerepet kap a hülye megnevezés: „Növekedő láncban, ugrál a horda, apró hülyéket tovasodorva.” Berda József sem véletlenül használja verseiben a következő jelzős szerkezeteket : humanista hülye, hivatalos hülyeségek (Berda Hivatásra buzdító). Fiatal költőink nemcsak a meghökkentés szándékával szedik versbe a hülye szót, hanem a nyelven túlj ösz- szetuggésekre, társadalmi fonákságokra is utalnak ezzel a megnevezéssel. Csak néhány példát ennek bizonyítására: „A hülyéket tovább már nem hülyíthetem" (Sumonyi Zoltán: Nemzedékek). — „Nem voltam én hős csak hülye, más bolondok hegedűje”. (Buda Ferenc: Nem) — „Harmadszorra belehülyülök, saját fejemben a. földön -ülök." (Fábri Péter: Ron dó) stb. Amint látjuk, ez a durvának, sértőnek, rosszalló értékűnek minősített szó egyre gyakrabban vállal nyelvi szerepet, s még a versbeli szerepvállalás sem idegen tőle. Dr. Bakos József l V á f
