Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-16 / 268. szám
Százdícez eseti fi niráij (^zzséket és DCatalin naptu A budapesti Rozmaring Mezőgazdasági és Kertészeti Tsz negyvenötezer négyzetméter üvegfelületű nagyüzemi kertészetében több száz féle virág termesztésével foglalkozik. Már előkészítették az Erzsébet és Katalin napra a cserepes virágokat, melyeket nagy-budapesti üzleteikben árusítanak. Képünkön: cserepes begóniaerdő. (MTI Foto— Fehérváry Ferenc) Ki megy a nő Peter Shaffer fő drámaíró és kitűnő színpadi szerző. Ezt nemcsak az a tény bizonyítja, hogy ezzel a vígjátékkal indult el sikeres írói karrierje is, amiből ez a film is készült. A játék ötlete egyszerű és éppen ezért alkalmas néhány pszichológiai tétel bizonyítására. Nézzük az alapállást! Két különböző előéletű embert házastársakká tesz a szerelem. Az ügyvéd ebbe az együttesbe belehozza és itt érvényesíti a sznobság pedáns műveltségét, ahogyan ez már Angliában illik egy középosztálybeli úrhoz. Belinda, az asszony egy éttermi kiszolgáló szintjéről indul. Mindkettő önmaga marad. Belinda inkább. Azzal, hogy megnőtt szabad idejében rácsodálkozik a világra, apró kedvteléseket enged meg magának. Nem jól gazdálkodik idejével és nem veszi komolyan azokat akrág- lis angol szokásokat, amik egy üzletember számára kötelezőek. A társadalmi számtan szerint tehát az ügyvédnek féltékenynek kell lennie. És innen már a játék egyenes, egyenes úton visz végig a nem jó befejezésig. Közben kapunk egy remek ' jellemrajzot a különc, a félszeg, a kezes-lábas, a célratörő, de mindvégig korrekt gondolkodású magán- nyomozóról, aki egy lélekbúvár alaposságával bebizonyítja előttünk, hogy az emberi szavak — amikből ebben a filmben nagyon sok van — sokszor megmérgezik a legtisztább kapcsolatokat is és a legelviselhetetlenebb helyzeteket teremthetik. A szavak túlságosan közeire fonják ösz- sze az embereket, indokaikat indokolatlanul gaba- lyitják össze. A legjobb és a legegészségesebb — ha már a sors összeboronált két embert, kellő távolságból újra meg újra megismerni a másikat, hogy önmagunkkal is okosabban lehessünk tisztában. Ezért állítjuk, hogy a drámaíró Peter Shaffer a nem Angol film jó befejezésig viszi el a nézőt, mert pszichikailag nyilvánvaló a szerelem feltámadása az asszony és a nyomozó között. De a jó vég helyett a fanyar humorú drámaíró vállalja az alapötlet fonákjának a le- játszatását is, csakhogy a nyomozónak még biztosítson néhány ötlet erejéig játékteret; belépteti a férj mellé üzlettársnak, azzal az ő céltudatos és eredményes bal lávával és két bal kezével. Carol Reed a külső felvételek sorozata ellenére a színpadi művet rendezte — nagyon helyesen — filmre. Hiába tárul elénk az építészeti szempontból is remek látványt nyújtó London to- tálképben és apró részleteiben, mi mindig és mindvégig csak a három vígjátéki figurára figyelünk. Be- lindára, aki a maga bájos egyéniségével és romlatlan- ságával meghökkenti a férjét és a nézőt egyaránt; a férjet, aki indokoltan féltékeny, ha a látszatokat vesz- szük a valóság helyett. De a legtöbb rokonszenvet ebben a kitűnő játékban részünkről Christoforou nyeri el, aki angolnak görög, görögnek angol, aki olcsó ruhái ellenére értékes anyagból van gyúrva. A rendező színészválasztása és színészvezetése telitalálat. A törékeny és a szereplőivel is érdekes Mia Farrow elhiteti velünk ezt a bájos és romlatlan londoni asszonyt. Michael Jays- ton elfogadhatóvá alakítja ezt a száraz és pedáns londoni ügyvédet, aki inkább a gazdasági élet logikáját ismeri, mint a nőkét. De a telitalálat igazán abban áll, hogy a rendező hagyja játszani ezt az Angliában bizonyára nagyon népszerű színészt, akit a főcím egyszerűen csak Topóinak tüntet fel. Amikor a fiatalasszonynak elmagyarázza, hogy az ő szeméből mit lehet kiolvasni és hogy az ő szemében tulajdonképpen a vi165 mű, 4,5 millió példányban a téli könyvvásáron Pénteken a Vörösmarty téri Zeneművészek Klubjában sajtótájékoztatón ismertették az idei téli könyvvásár alkalmából megjelenő könyveket. Karácsony előtt 165 mű jelenik meg, 4,5 millió példányban. Négy lexi'l 1974. november 16« szombat kon. hat politikai-társadalomtudományi munka, 13 ismeretterjesztő könyv lát napvilágot. A magyar költészetet hét mű képviseli, a hazai szépprózát kedvelők 35 kötetből válogathatnak, a világirodalom 32 könyvvel képviselteti magát a téli könyvvásáron. A gyermekek számára 40 gyerek- és ifjúsági könyv közül választhatnak, a művészetekről 25 kiadványt készítettek a kiadók. lágmíndenséget is fel lehet fedezni, de ő inkább csak az asszonyt nézi, bámulja — ez a jelenet nemcsak azért élvezetes és nemcsak azért hat, mert a drámaíró Peter Shaffer szövege is igen kedves, szellemes és eredeti, hanem elsősorban Topol mozdulataiért, arcjátékáért megvesztegető. És nem árt, ha a filmek ilyen pillanatokkal, ilyen szituációkkal is megajándékozzák a nézőt. Christopher Challis derűs Londont mutat be, napfényben fürdőt, amilyen egy kedves és színes játékhoz mik. John Barry zenéje Belinda egyéniségéhez jó hátteret szolgáltat. Farkas András Tövisek Szoviet film A szovjet és a világ film művészetének kiemelkedő allíotása Dovzsenkó 1930 ban készült Föld című némafilmje. A Föld — a szocialista átalakulás filmkölteménye. Már az első képsor poézi- se magával ragadja a nézőt. Érett gyümölcsöktől terhes almafák alatt — az örökifjú természet és a termékeny anyaföld költői jelképei — haldoklik a vén apó. Élettől duzzadó ifjúság — gyermekei, unokái —veszik körül. S a halál szomorúsága helyett az örökké megújuló természet felemelő pátoszát fejezik ki a lassan, méltóságteljesen váltakozó képek. Ez a költői prológus indítja el a témát, a föld népének átalakulását a magányos —földművelőből szovjet kolhozparaszttá. E filmben, amely Dovzsenkó művészi pályafutásának csak a kezdetét jelenti — már az az igazi népi költői hangvétel jelentkezik, amelyet a hangos film korában emelt művészi magaslatra. A hangos és színes film gazdag lehetőségeinek felhasználásával később új filmben, a Micsurin-ban éleszti újjá Dovzsenkó a Föld című filmjének nagy témáját: a természet, a szovjet föld átalakítását. A film után 17.25 perckor a szovjet filmművészet születéséről hallhatunk érdekes beszélgetést — Elbert János irodalomtörténész, Kovács András filmrendező, és Ne- meskürty István filmesztéta közreműködésével. (KS) Jönnek- mennek a levelek. Gondok, panaszok, bánatok bújnak meg a borítékok mögött. Akad közöttük olyan is, amelyikre érdemes külön odafigyelni. — Kérem, menjenek el X községbe, és nézzék meg, hogyan él ott két kisgyermek. Állami gondozott mindkettő. Testvérek. A nagyobbik kislány két évvel idősebb húgocs- kájánál. Szóval, menjenek csak ki, és győződjenek meg saját szemükkel... Kertes ház, megroggyant öreg falak. A tető is sok vihart látott már, a kémény úgy áll a cserepek között, mint hajlott hátú vén ember, aki már a füstölésnél egyebet sem tud. Két gyermek játszik az udvaron. — Hogy hívnak? — Juliska. — És a testvéredet ? — Ö Annus. Az idegenek láttán kiszaladt a konyhából a „mami: ". — Jaj, jaj! De rosszkor tetszettek jönni. Éppen nagymosásban vagyok. Persze, ilyenkor a gyerekek is elhanya- goltabbak. Különben azt ne higyjék, hogy mindig így néznek ki! A múltkor volt látogatni az intézetből egy idős hölgy, ő is azt mondta, hogy az én gondozottaim rendben vannak... A két gyermek riadt tekintettel fogja, szorítja egymás kezét. Nem a nevelőmamához bújnak az idegenek láttán, hanem egymáshoz. ősz van, de csak az egyikük lábán van cipő. — Dolgozni szoktál? — Nem soha! Csak játszani —, hangzik a betanított válasz. — Vizet ki hoz a kútról? — Néha, csak igazán néha küldöm el vízért Juliskát. — Egy egész vödörrel cipel ez a pöttöm lány. És ha netán félig hozza... Az asszony tekintete idegessé válik. — Ki szokott fésülni Annuska? — Juliska —, csúszik ki a kisebbik lány száján az elsietett válasz. — Nem szégyened magad, te hazug! — Csattan a hatszáz forintos mama. — És ki mos rád? Ki viseli gondodat? A két gyermek sírva fakad. Előbb az egyik, később a másik. — Maga mindkét gyermek után pénzt kap az államtól. Mégis a nagyobbik lánnyal mosat, varrat mindkettőjükre. Száztizenkót napot mulasztott az iskolából is. A tizenöt kilós gyerek tízkilós vödröt cipel naponta többször is a kútról. Most már a pótmama is könnyeket dörzsöl a szemében. — Ezek rágalmak! Az ellenségeim, az irigyeim mondják. — Akkor miért néz ki most is úgy a két gyermek, mint két kis ágrólszaikadt? Miért koszos a nyakuk, a fejük? A lakásban folytatódik a .beszélgetés. A konyhában a heverőn egy ember mélyen alszik. Hortyog. — Az uram. Részeg. Egész éjszaka ivott. Papír, ceruza kerül elő. Az elmúlt évben ennyi és ennyi pénzt kapott az intézettől a két gyermek után. És hová költötte? Azután ott marad az asztalon az utolsó írásos figyelmeztetés... Nagyot csattan a kapu. Az eperfánál egy farkaskutya tépi a láncát.,, Szalay István GERENCSÉR MIKLO.S': ItSllSIimlI iuiutumim TÁNCSICS MIHÁLY életregénye 6 Húszévesen, 1819 őszén Székesfehérvárra gyalogolt, egyrészt fiatalabb testvérei meglátogatására, mi vei ezek a városban szolgáltak különféle uraknál, másrészt azért, hogy szerencsét próbáljon tanult mesterségével. Fehérvári kirándulása mégis más ok miatt vált számára emlékezetessé. Itt látott életében először magyar színjátszókat. Eddig úgy hitte, komédiások csak németek lehetnek. Elszaszer ,Fer- dinánd ácsteszéri plébános tüntető megvetése a magyar beszéd iránt olyan emléket hagyott Stancsics Mihály- ban, mintha az anyanyelvet csak a pórok használatára teremtette volna az isten, s a tanult emberek csak azért élnek vele, hogy megértessék magukat a tudatlan parasztokkal. Most meg, íme valóságos költészetet hall csodaszép magyar nyelven a színészek ajkáról! Annyira nagynak érezte az élményt, hogy soha többé nem tudott de nem ic akart szabadulni hatása aló' A színházat, a költészetet, az irodalmat örökre megszerette. Köziben a megélhetés parancsával is számolt. Mert bármilyen könnyen csapongóit képzelete egész a fellegekig, parasztj valóságérzékével józanul a földön maradt. Jóval később válik énjévé az a makacs tulajdonság, hogy az eszmei indokokat a körülmények kényszerítő hatása elé helyezi. Inkább százszor választja a rosszat, mint hogy egyszer engedjen meggyőződéséből. Most még a fiatalok könnyedségével köt alkut Pé- terfi mesterrel, a fehérvárcsurgói takáccsal. Ez a Pé- terfi furcsa ember. Szívesebben viseli az inasok szolga-frakkját a mágnás Peré- nyiek kastélyában, mint a takácsok jóravaló zöld kötényét. A műhelyt egyszerűen Stancsicsra bízza, aki aztán télen át megállás nélkül szövi a csurgói asszonyok rokkán készült fonalát. Tavaszra az utolsó gombolyag is elfogy, a fiatal takács pedig búcsút mond kastélyban hajlongó mesternek. Szép keresménnyel tér haza Ácsteszérre. Tekintélye van, komoly emberszámba veszik. Csak a szép Pázmándi Katiról késett le. Szíve választottja közben feleségül ment egy tési kanászhoz. Maga is csodálkozott, hogy nem búslakodik túlságosan. Sok jótulajdonsága közül egy megint kiütközött. Ami megtörtént, az már a múlté, kár lenne hosszasan rágódni a megváltoztathatatlan miatt. Űzte a mesterségét, élte a legények életét, amúgy parasztosan. Mert hiába tanult ipart, önként és örömmel számította magát a parasztok közé. Viseletben is hasonló maradt hozzájuk, mindössze a vállát verdeső haját vágatta rövidre. Mindenki bizonyosra vette, hogy Ácsteszér egy ügyes takáccsal gazdagodott. S ekkor Kokas iskolamester utódja, Kugler József megint segédtanítónak hívta Stancsics Mihályt. Ajánlata a takácssegéd vágyai kellős közepébe talált. Mert bármilyen serényen ügyeskedett a szövőszéken Mihály, tántoríthatatlan rajongója maradt a könyvneik, az iskolának. Sietett vissza felnőtt fejjel a gyerekekhez, örökre hátat fordítva frissen tanult mesterségének. A paraszti sorstól elbotozták. A szövőszéktől már messzebbre tekintő vágyak csalogatták el. Amilyen mértékben közelít Mihály a teljes felnőtt korhoz, úgy válnak mind szilárdabbá a világról való nézetei. Megérlelődnek benne az erkölcsi alapelvek, amelyekből aztán tapodtat 6em enged egész életén át. Egyik ilyen alapelve, hogy mindenki végezze el teljes tudása és szorgalma szerint azt, amire vállalkozott Így is cselekedett segédtanítói hivatásában. Nem így a mester, Kugler József, aki éppen a szórakozásai miatt fogadott helyettesítőt. Csak úgy, mint elődje, szenvedélyesen vadászott a plébános ösztönzésére. Ha pedig nem volt „alkalmas az időjárás az apróvadak hajszolására. vendégeket fogadott, vagy maga járt vendégségbe. Rosszallóba ezt Mihály, de szólni nem szólhatott miatta. Annál hevesebb tiltakozásra fakadt, amikor gazdája megkövetelte tőle a falopást az urasági erdőből. Gyerekkorában mindössze kétszer lopott — egyszer letépte a vízimolnár violáit, másodszor a kovács gyöngyházbetétes bicskáját vágta zsebre, míg a lovukat pat- kolta. Annyira bántotta ez a két kis tolvajlás, hogy erősen megfogadta: soha, semmilyen körülmények között nem nyúl a máséhoz. Most pedig a földesúri tulajdon rendszeres dézsmálására akarta rászorítani az iskola- mester. Bármennyire rajongott a tanításért, s bármenynyire rajongtak érte a gyerekek, megköszönte Kugler József iránta való jóságát és késedelem nélkül kilépett szolgálatából. Ám a tudásszomj egyre olthatatlanabbul hatalmasodott el rajta. Csak az iskolamestertől hidegedett el, az iskolától annál kevésbé. Eltökélte magában, hogy elméjét kipallérozza, akkora mű- ' veltségre tesz szert, amekkorával senki előtt nem kell szégyenkeznie. Főképpen a latint akarta elsajátítani; hogy a klasszikus nyelvismeret birtokában hozzáférhessen a számára eleddig megközelíthetetlen irodalmi és bölcseleti művekhez. Nagy eltökéltsége közepette gondolt ugyan a lebírhatatlan- nak látszó anyagi és társa- I dalmi hátrányaira, mégis, 6zinte a csodákban bízva remélte, hogy átverekszi magát az akadályok sűrűjén, s addig meg nem pihen, amíg a kellő tudás birtokába jutva elérkezik legfőbb vágyához, a képesített tanítói, illetve tanári hivatáshoz. (Folytatjuk.) Á. * j, 4
