Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-02 / 257. szám
Fiatalos nyíltság, megfontolt javaslatok Jegyzetek a megyei diákparlamentről AZ IDŐSEBB ES A FIATALABB nemzedék gyümölcsöző találkozója volt a csütörtökön megtartott megyei diákparlament. Eljöttek a művelődésügy illetékesei, a megyei KlSZ-bizott- ság képviselői, s ott voltak megyénk középiskoláinak, szakmunkásképző intézeteinek delegáltjai, azok a fiatalok, akiknek jó része már túljutott a tűzkeresztségen, s megtanulta a közéleti szereplés nélkülözhetetlen ábécéjét. Közös számvetés volt ez a parlament, jelezte nemcsak a diákok érdeklődését, hanem azt is, hogy a felnőtt társadalom milyen nagy jelentőséget tulajdonít a 15— 18 évesek javaslatainak, jobbító elképzeléseinek. Ezt tükrözte Kruppa Lászlónak, a megyei művelődés- ügyi osztály vezetőjének tájékoztatója, amely nem általánosságokkal. nem szépen fogalmazott mondatokkal, hanem tényekkel érvelt, részletezve azt, hogy mi lett a korábbi parlamenten elhangzott jogos panaszok, interpellációk sorsa. Két évvel ezelőtt sokan kifogásolták, hogy az iskolai házirendek összeállításába nem vonják be a tanulókat, .nincsenek a szabad idő eltöltését megkönnyítő kulturált ifjúsági szórakozóhelyek, klubok, megoldatlan az egri középiskolák fűtése. Többen emlegették a tornatermek. a diákotthonok hiányát. A fiatalok megnyerő nyíltsággal sürgették a megoldást, bízva abban, hogy nemhiába emelnek szót, nemhiába jelzik az igényeket. Most, két év után elégedetten vehették tudomásul, hogy annak idején érdemes volt jelezni a gondokat. 1973-ban Hatvanban átadták az új szakmunkástanuló intézetet, elkészült a 320 középiskolás számára otthont nyújtó egri fiúkollégium, ez év októberében teljesült a hatvani diákok vágya is: száz lány költözhetett a modem kollégiumba. A megyeszékhelyen hamarosan birtokba veszik a szakmunkástanulók korszerű otthonukat. A tehetséges, az igyekvő munkás—paraszt fiatalok tanulását segíti a középiskolai ösztöndíjrendszer. A klubok mellett fejlődtek a könyvtárak, s bővültek a sportolás lehetőségei is. Csupán a szakmunkásképző intézetek több százezer forintot fordítottak könyvtár- fejlesztésre. s hétszázezret a szabad idő hasznos eltöltésére. Űj lehetőségek sorát kínálta a nyári turizmus. Évente 1100 diák vette igénybe száz forintért a hatnapos. teljes ellátást biztosító üdülést. Évente közel 200 középiskolai tanuló kapott anyagi támogatást külföldi utazásához. AZ IFJÚSÁG RÉGI ÓHAJA valósult meg az oktatáspolitikai párthatározat nyomán született intézkedések sorával. A tanulást, a felkészülést könnyítette a tananyagcsökkentés; az átlag- osztályzat eltörlése, az új érettségi vizsga módosítása, az osztályzásmentes értékelés bevezetése a készségtárgyakban. Nemhiába éltek diákjaink a közéleti szereplés nyújtotta lehetőséggel. De mit adtak ők « törődésért, a fokozott segítségért? Az iskolai diákparlamentek azt igazolják, hogy fiatalságunk méltó a bizalomra. Mindenkit érintő hasznos javaslatok születtek, amelyek azt tükrözték, hogy a diákság megfontoltan élt a lehetőségekkel, az esetenként adódó önálló döntés jogával. A fiatalok zöme tudja, hogy elsőrendű politikai munkája a tanulás, hiszen egyidejűleg szolgál társadalmi, egyéni és mozgalmi érdekeket. Érthető is, hiszen a jövő mind bonyolultabb feladatait csak kiválóan képzett szakemberek oldhatják meg, s az egyéni boldoguláshoz is nélkülözhetetlen a magasabb műveltség. Az együttműködést, a kétoldalú áldozatvállalást sokoldalúan tükröző tájékoztató után a parlament szekcióüléseken folytatta munkáját. Az egyiken a gimnazisták és a szakközépiskolások, a másikon szakmunkásképző intézetek tanulói kértek szót, mondták el javaslataikat, panaszaikat. Megkapó, fiatalos nyíltsággal beszéltek, s azt is igazolták, hogy kijárták a közéleti szereplés elemi iskoláját. Megfontoltan fogalmaztak, s gonddal válogatták meg mondanivalójukat. Csak olyan kérdések kerültek terítékre, amelyeket valóban széles körben megvitatták, mérlegeltek, jogosnak találtak. Természetesen szó esett a nehézségekről is, mégsem volt panasznap ez a parlament, mert a fiatalok az eredményeket is méltatták, s köszönetét mondtak a sokoldalú segítségért. A hatvani Kocsorák László büszkén újságolta, hogy elkészült és olvasóit fogadja a háromezer kötetes iskolai könyvtár, hogy hamarosan megnyílik az ifjúsági klub, s minderre nem került volna sor, ha a szakmunkás- képző intézet diákjai nem vállalják a közreműködést, az áldozatokat. Arról sem feledkeztek meg a hozzászólók, hogy érzékeltessék azt a helytállást, amelyet az őszi betakarítási munkák során tanúsítottak, könnyítve ezzel a mezőgazdaság nagyon is égető gondjain. S A PANASZOK? Legtöbben a tornatermeket hiányolták, s a kollégiumok építését sürgették. Különösen nehéz helyzetben van az egri Kereskedelmi és Orosz és szovjet drámák bemutatójára készülnek színhazaink A mostani évadban sok klasszikus orosz és mai szovjet dráma kerül előadásra az ország színházaiban. A Nemzeti Színház Gogol, Gorkij és Vampilov műveit játssza, a Madách Színházban pedig Gorkij Nyaralók című drámájának bemutatójára készülnek. Ugyancsak Gorkij-drámét láthat december 20-án a Vígszínház közönsége is. Ekkor tartanak premiert Horvai István rendezésében a Barbárok című drámából. A Tháliában Pogogyin Arisz- tokratákja mellett műsorra tűzik Csernisevszkij Mit teOlMMMM 1974. november 2* szombat gyünk? című .regényének színpadi változatát. A 25. Színházban egy nálunk kevésbé ismert orosz klasszikus, Szuhovo—Kobilin Ta- relkin halála című művét tolmácsolják majd, a József Attila Színházban pedig Konsztantyinov—Racer Érettségi után című színműve ígér kellemes szórakozást. Az Állami Déryné Színház Makarenko Az új ember kovácsa című könyvének színpadi változatát hagyta műsorán, Csehovot játszanak a miskolciak is, a Sirályt, s a gyerekeknek adják elő Svarc Hókirálynő című mesejátékát. Ugyancsak ők 'vállalkoznak Szolovjov Csendháborító című népi ihletésű komédmjának megszólaltatására it. Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, hiszen a Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szak- középiskolában szorong „al bérletben”. Emiatt nem tudják használni a legkorsze rűbb szemléltető eszközöket. A selypi fiatalok sem élnek rózsás körülmények között. Ezeket a jogos igényeket az illetékesek is számon tartják. A kollégiumok, a tornatermek és iskolák építéséhez azonban milliók kellenek, s ezeket bizony nem olyan könnyű előteremteni. Az is erény, hogy nemcsak az igényeket sorakoztatták fel, nemcsak kívülről várják a segítséget, hanem szívesen vállalnak áldozatot. Született egy olyan javaslat, hogy az egyes szakmunkásképző intézetek tanulói kölcsönösen segítsék egymást iskoláik építésében. Nem hiányzott az egészséges önkritika sem, a szót kérő diákok bírálták hibáikat, felhívták a figyelmet a KISZ-élet negatívumaira, az esetenként jelentkező érdektelenségre, közömbösségre, hangsúlyozták, hogy rendszeresen tájékoztatni kell minden tanulót a megyei diákparlamenten elhangzottakról. Terítékre kerültek a diákújságok is, a hibákkal és a jobbító javaslatokkal együtt. S mi lesz az egészséges ötletek sorsa? Egy részük tovább jut a december végén megrendezésre kerülő országos diákparlamentre, a többit pedig számon tartják a művelődésügy illetékesei, s keresik a • megoldás útját. EGY TÉNY, a vélemények, a nézetek közelebb kerültek egymáshoz, s ez az egyetértés, az e kölcsönös bizalom mindenképpen kedvező folytatást ígér. Pécsi István: 21.45: Kertész Ákos: Névnap A József Attila Színház előadása felvételről. Gusztáv és Lehel napja augusztus másodikára, László napja pedig nyolcadikára esik, s e szerencsés szomszédság adta az ötletet Víg Gusztáv, Varga Lehel és Mazur László asztalosoknak, hogy mint kollégák, nevük napját minden esztendőben augusztus első szombatján közösen ünnepeljék meg asszonyaikkal együtt. A szóban forgó esztendőben a Víg házaspár a soros vendéglátó. — Ebből az alapszituációból — a közös névnapi ünnepségre készülődésből bontakozik ki Kertész Ákos színműve, a fordulatos, érdekes cselekményű, mai problémákat feszegető komédiája. A családi boldogságot, felesége iránt fellángoló szerelmét kispolgári beállítottságú barátai előtt szégyenlő, vállalni nem merő férj és a gyengédségre, szeretetre vágyó feleség a főszereplők. Tanúi lehetünk, amint a hajszolt, fáradt, elnyűtt, zsörtölődő munkásasszony férje rövid időre újra feltámadó szerelme hatására szinte újjáéled, megszépül, megváltozik. Hogy aztán a darab végére, a csalódások megtörjék a varázst, s visz- sza változtassák fáradt, öröm- telen életű asszonnyá. A József Attila Színház művészeinek kitűnő előadásában láthatja a televízió közönsége a színművet. A két főszerepben Szemes Marival és Horváth Sándorral. (KS) A második stúdium A gyermekek megtanulnak beszélni. Bájosak, kedvesek amint gügyögnek, illesztgetik egymáshoz a szavakat Később kérdezgetnek: Mikor alszik a kutyus? Kis ló-e a szamár? Miért van az, hogy télen is születnek kisbabák, amikor pedig nincsenek gólyák? A gyermekek általában sokat beszélnek, amely tulajdonságot sokan közülünk felnőtt korban is megtartják. Sajnos, a hivatalban is... Nos, a dolgok közepében vagyunk: — Mennyi ideig csinálták a beszámolót? — Egy hét. Egy teljes hét, kérem! Méghozzá hárman. Égy egész munkaközösség... — Túl sokáig tartott! — Tizenhét oldal ez, kérem! A piaci áruellátás jelenlegi helyzetéről pedig nem könnyű mondani valamit — Hát még az ellátást megszervezni! Nézegetjük az anyagot, csupa stencilfesték már a kezünk. Négy oldal a bevezető rész. Ebben felhánytorgat- ják a múltat, elemzik a magánszektort, majd összevetik a szövetkezetivei. — És az állami kereskedelem? — Úristen! Ez kimaradt. Látod, Arturkám, ezt kifelejtettük. Mintha a jobb' áruellátás függne tőle, úgy csapkodják bánatunkban a kezüket. — Ezt még pótoljuk! Két plusz oldal lesz az egész. — No de hiszen már kész az anyag! — Nem tesz semmit! Üjra csináljuk! Elvégre azért vagyunk... Ilyenkor dilemmázik az ember: Hogyan kellene megértetni? — Ide figyeljenek! Ha most nem lehetne írni, mert mondjuk nem lenne gép, gépírónő, tinta, papír, de azért mégis kellene valamit röviden mondani arról, hogy milyen most a piaci ellátás, akkor mit mondanának? Artur gondolkodik és kivágja: — A piaci ellátás közepes. A kofáknál szebb, de drágább az áru. — Óriási! Ezt kell leírni! És az egyetlen oldalra így még a határozat is elfér... Élt egy öreg tanárom, aki azt tartotta: — Az embernek életében 6ajnos kétszer kell megtanulnia magyarul. Először gyermekként, másodszor felnőtt korban, amikor is megtanulja röviden kifejezni mondanivalójának lényegét- Hozzátette: Ez utóbbi olyannyira nehéz, hogy sokan el sem kezdik a stúdiumot. Száguldó világunkban úgyis oly kevés idő jut mindenre. Újévi elhatározásaink közé érdemes lenne bevenni ezt a második stúdiumot. És ha csodával határosán ezt mindenki sikerrel elvégezné, akkor higgyék el, egyszerre időmilliomosok lennénk ... Szalay István (Készlet Franz Fühmann Oidipusz király című elbeszéléséből) Másnap reggel, amikor visszaindultak, a paraszt meg a lány teste már a piactéren lógott egy tölgyfa ágán. A katonák nem ismerték fel őket, hiszen tömérdek test himbálódzott az ágakon, így hát oda sem figyeltek különösebben, meg aztán még álmosak is voltak, és hangosan, fesztelenül ásítoztak. Megint nyakon csíptek egy parasztot, felültették a kövekkel megrakott kordéra, s ily módon masíroztak vissza szállásukhoz. minden említésre méltó incidens nélkül. A friss levegő elsöpörte fáradtságukat, felszabadultan, ráérősen haladtak, pihentnek, oldott- nak érezték magukat, élénk beszélgetésbe merülve cserélték ki emlékeiket az elmúlt éjszakáról, amely eddigre éppoly távolivá vált, mint minden elmúlt éjszaka, és ha az út nem emelkedett nagyon meredeken, elharsogtak egy-egy vidám nótát. A levegő langyos volt és enyhe, a nap nem égetett, felhők gyülekeztek az égen, de az eső nem esett, s a szél olyan szelíden fúj- dogált ahogyan a meneteléseknél éppen kívánatos. Keselyűk köröztek, a kakukkfű illata betöltötte a levegőt. és messze messze, e vakító déli fényben gyé- mántkoron^ként csillogott a csúcsok örök hava. N. százados ezúttal az élen lovagolt. 'Miután kezét sebesre verte a lány arcán, még szörnyűbb undora támadt, mint amilyen előző nap a sátorban fojtogatta torkát; úgy érezte, le kell vágnia kezét, amely ilyet cselekedett, este a szobájában váltig mosta és mosta, és közben arra gondolt: el kellene mennie a biztonsági szervekhez, és ott kijelenteni, hogy a lánynak semmi köze nem lehetett az aknu- merénylethez, utóvégre önként tartott velük; sőt, mivel váratlanul rájött, hogy pusztán biztonsági okokból is kötelessége az igazságnak megfelelően ismertetni az esetet, már a csizmáját is felrántotta, hogy útnak eredjen a város másik végébe, amikor egyszerre csak megjelent előtte egy ház, kapujában szürkésfekete egyenruhás őr, és a házban egy szoba, és a szobában egy asztal, és az asztalban egy fiók, és a fiókban egy akta, és az aktán az ő neve, és a rég nem látott, hajdani beszélgetőtársak neve, és akkor megjelent előtte egy kéz, amint ezt az aktát előszedi a fiókból, és metsző hangot hallott: „Szóval, maga az a Neúbert százados!”, és hallotta, amint ez a metsző hang azt mondja: „aha, aha”, és egy jéghideg szempár nézett vele farkasszemet, és akkor megint csak lehúzta a csizmáját, hangtalanul mozgatta az ajkát, majd hirtelen hangosan kifakadt. „Ugyan már!”, mondta, felugrott, és elkezdett fel- alá járkálni a szobában, aztán megpillantotta a mosdótálat a szappanos vízzel, amelyben any- nyi ideig mosogatta a kezét, s amikor megállapította, hogy a víz nem lett vörös, egy kissé megkönnyebbült. Leült az asztalhoz, megtömte a pipáját, ég azon tűnődött, hogy két tanítványának alighanem még egyszer és találóbban kell majd elmagyarázni az Oidipusz-mítoszt, mivel, s ezt most már biztosan tudta, a sátorban folytatott beszélgetés alkalmával egyáltalán nem sikerűit meggyőzni őket; egy kis, ideig fontolgatta, mérlegelte, számba vette érveit, mint a hadvezér csata előtt a csapatait, s ekkor, mintha egy már teljesen elveszettnek hitt sereg érkezett volna vissza váratlanul, hirtelen ismét eszébe jutott Ba- chofen egyik rég elfeledett megjegyzése, amely, csak most döbbent rá, kezébe adta az ősi monda igazi kulcsát, ez viszont olyan elégtétellel töltötte el, hogy nyomban visszanyerte nyugalmát, és végűi, miután átgondolta, felülvizsgálta, és megtámadhatatlannak találta új elméletét, sikerült enyhítő, vigasztaló álomba merülnie, ami úgy felüdítette, hogy ezen az istenáldotta, gyönyörű reggelen felszabadult szívvel lovagolt át a hegyeken, felszabadult szívvel és emelt fővel, emberei énekszavára meg a paták messze hangzó dobajára figyelve, egy alászemerkélő patakocska mormo- lásától, csillanó fényétől elragadtatottan. Jóindulata átterjedt a törzsőrmesterekre és őrmesterekre is, nem háborgatták a katonákat, és meglehetősen sok szabadságot engedélyeztek nekik, az idő nagyszerű volt, a hangulat remek, Jupiter kegyes, így hát olyan jókedvvel vonultak be kedélyes szálláshelyükre, mint még soha. A százados oszoljt vezényelt a századnak, leszállt lováról, és elindult sátra felé, a katonák nyüzsögve rohangáltak, a szegeit csizmák kopogása hangos emberi beszéddel, szajkórikácsolással keveredett; a tábori konyha kéményein füst és sültek- főttek illata szállt fel, a százados bandukoltában lehúzta fehér lovaglókesztyűjét, és a kezére nézett, és ebben a másodpercben meglátta S. tizedest, amint kiugrik a ketrecből és üdvözli barátját, P. őrvezetőt, aki tüstént és nagyon élénken beszélni kezd hozzá, és a százados meglátta tulajdon kezét, és közben dübörgést hallott a föld mélyéből, és meglátta őket kettejüket, és meglátta átszállásokat, ketreceiket. (Folytatjul-J
