Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

Közművelődés az üzemekben w Köztudomású, hogy a szak- szervezeti mozgalom me­gyénkben is igen sokat tett a munkásművelődés színvona­lának emeléséért, az üzemi közművelődés helyzetének ja­vításáért. Az eredményeket tények sora igazolja. Nem kis része volt abban, hogy 1970 óta a dolgozók ál­talános iskolájában 1572-en, a különböző középiskolákban 6022-en, a főiskolákon és az egyetemeken 1900-an vizsgáz­tak sikeresen, s szereztek ma­gasabb fokú képzettséget. Egyre többen vállalkoztak arra, hogy elvégzik az álta­lános iskola hiányzó osztá­lyait, s elsajátítják legalább az alapműveltség elemeit. Megnyugtatóan alakult a szakmunkások aránya is, hi­szen elérte a 23,9 százalékot. A szakmai kultúra fejlődését elősegíti az is, hogy több üzemben korszerűsítik a technikát, új technológiai el­járásokat vezetnek be. Ör­vendetesen javultak a szak­munkásképzés feltételei. Né­hány éve Egerben átadták az új mezőgazdasági szakmun­kásképző intézetet. Hatvan tavaly kapott korszerű, nyolctantermes iskolát, s megkezdték az egri intéz­mény bővítését is. m Az ts kétségtelen, hogy megnőtt az üzemi közműve- lődés iránti érdeklődés, s differenciálódtak az igények. A szocialista brigádmozgalom az elmúlt évtized során igen sokat tett a munkásművelt- seg gyarapításáért. Ezt bizo­nyítják a sokrétű kulturális vállalások, s természetesen az is, hogy ezeket — a lehe­tőségekhez mérten — igye­keztek is teljsíteni. Brigádok százai kapcsolódtak be a kü­lönböző alkalmakhoz kötött közművelődési vetélkedőkbe. Készültek, méghozza szorga­lommal és eredményesen! A felszabadulásunk harminca­dik évfordulója tiszteletére meghirdetett versengésbe 258 brigád 3612 tagja neve« zeit be. A különböző szakszerveze­ti szervek hatékonyan éltek a munkahelyi nevelés egyéb lehetőségeivel is. Számottevő sikereket produkált a politi­kai oktatás, s lényegesen ja­vult az ismeretterjesztés tar­talmi színvonala, gazdagod­tak módszerei, formái. In­tézkedések sora született azért, hogy a munkásszállá­sokon lakó és a bejáró mun­kások kulturális igényeit mi­nél magasabb szinten elégít­sék ki. Mindezért igen sokat tet­tek a szakszervezeti művelő­dési otthonok, segítve a bri­gádok vállalásainak teljesíté­sét, a műszaki és közgazdasá­gi propagandát. Az általuk szervezett különböző rendez­vényeken 1973-ban közel fél millió ember vett részt. A folyvást szélesedő hatókört .illusztrálja az is, hogy hatvan Öntevékeny művészeti cso­portot foglalkoztatnak, s a klubok száma 22-ről 30-ra nőtt. Természetesen a lehe­tőségek is gyarapodtak, az adottságok is javultak. A IV. ötéves terv során újították fel a petőfibányai művelődé­si házat, a Rózsás zen tmárto- ni Bányász Művelődési Ott­hont. 1972-ben átadták a Ti­sza II vízlépcső klubját, rá egy évre új könyvtárat létesítettek a Recski Bá­nyász Művelődési Házban. A SZOT két millió forintos se­gítségével épül Egerben az SZMT új központi könyvtá­ra és hírlapolvasója. Joggal büszkélkedhet eredményeivel a 108 biblioté­kát magában foglaló szak- szervezeti könyvtárhálózat, amely több mint 62 ezer ol­vasót tömörít, s ezeknek 55 százaléka munkás és ipari ta­nuló, s 41 százaléka szocia­lista brigádtag. Ezek az adatok is beszéde­sen igazolják azt, hogy mi­lyen széles körű, hatékony közművelődési munkát pro­dukált a szakszervezeti moz­galom. A sikerek mellett azonban gondokban sincs hiány. Sajnos az általános iskolai felnőttoktatásban sokkal ke­vesebben vesznek részt, mint amennyire szükség lenne. El­szomorító, hogy megyénk munkásságának 42 százaléka nem végezte el a nyolc osz­tályt, s emiatt zárva előtte a továbbfejlődés, a szakmai ismeretek bővítésének útja. Ez annál is aggasztóbb, mert az újratermelődés is jelentős. Évente a tanulók 18,5 száza­léka nem végzi el az általá­nos iskolát. A IV. ötéves terv morén csökkent a felnőtt szakmun­kásképzésben résztvevők szá­ma. Ennek egyik oka az, hogy a jelenlegi bérezési rendszer aligha ösztönöz ismeretbőví­tésre. Még sem mindenütt ala­poznak a szocialista brigád- mozgalomban rejlő lehetőség­re. A vállalásokat nem egy helyütt csak rendszertelenül segítik, s értékeléskor első­sorban a termelési eredmé­nyeket veszik számba, mel­lőzve a közművelődési ténye­zőket Az sem vigasztaló, hogy a munkásszállások ötven száza­léka úgyszólván semmilyen művelődési lehetőséget sem kínál. Különösképp így van ez a kisebb építőipari, a vas­utas, valamint a mezőgazda- sági szálláshelyeken. Javítani lehetne a szak- szervezeti művelődési ottho­nok munkáján is. Az általuk közvetített ismeretanyag még mindig humáncentrikus, s kevés a természettudomá­nyos, a műszaki jellegű szak­kör és foglalkozás. A mun­katervek zöme az elképzelt átlagra alapoz, s nem számol a látogatók műveltség, kor és nembeli differenciáltságá­val. A kultúr házak többsége egyáltalán nem foglalkozik szakmai oktatással és tovább­képzéssel. Nem éppen jók az anyagi és tárgyi adottságok sem. Sok helyütt hiányoznák a korszerű művelődéshez nélkülözhetetlen technikai felszerelések, oktatástechni­kai eszközök, audiovizuális berendezések. A kiöregedett, a megrongált bútorzat sem vonzó, hiszen az emberek ma már igényesen berendezett otthonokban élnek, s húzó­doznak attól, ami elavult, ami idejét múlta. A pénzhiány az egész szak- szervezeti közművelődési há­lózat évről évre mind aggasz- tóbban jelentkező gondja, amely már-már a népműve­lők alkotó munkáját akadá­lyozza. Ennek — többek kö­zött — az is oka, hogy a vál­lalatok kulturális alapjait sokszor egészen más célra használják fel, s így aztán oda nem jut forint, ahová leginkább kellene. m Ezeket az eredmény eket és gondokat összegezte az SZMT elnöksége legutóbbi ülésén, megjelölve természe­tesen a munkásműveltség és az üzemi közművelődés fej­lesztését segítő feladatokat is. Az eddiginél jóval széle­sebb körűvé kell formálni az iskolarendszerű felnőttokta­tást, hogy mind több dolgozó szerezze meg az alapművelt­séget biztosító általános is­kolai bizonyítványt. Ez alap­vető kulturális és gazdaság- politikai tennivaló, hiszen a tudományos-technikai forra­dalom kanszakában sokolda­lúan képzett munkásokra van szükség. Célszerű kihe­lyezett osztályokat létesíteni a nagyobb üzemekben, hi­szen így könnyebb a felké­szülés, a tanulás. A szakszervezeti mozgalom az eddiginél jóval többet te­het a vállalati, szakmunkás- képzés támogatásáért, s a taníolyamot vállaló és sike­resen el is végző munkások anyagi megbecsüléséért. A szocialista brigádmozga­lom rendszeres segítése hoz­zájárulhat a még figyelemre méltóbb sikerekhez. Nemcsak lehet, hanem kell is javítani a művelődé­si otthonok tartalmi munká­ján, arra törekedve, hogy nagyobb részt vállaljanak a politikai tömegoktatásból, a szocialista brigádok patroná- lásából, az üzemi szakmai képzésből, az öntevékeny művészeti csoportok fejlesz­téséből. Az anyagi lehetőségek bő­vülnek akkor, ha a megyei és a szakszervezti bizottsá­gok következetesen ellenőr­zik, hogy a kultúrára szánt forintokat valóban megkap­ja-e az üzemi közművelő­dés, hiszen ez alapvető fel­tétele az előrelépésnek, an­nak, hogy évről évre valóban rangosabb eredmények szü­lessenek. (pécsi) HOjjü jövűre is lepn kenprüÉ Csütörtökön reggel az eső után a kápolnai határban rögtön hozzáláttak az őszi mélyszántáshoz. A sáros, nehéz talajon lassan haladt Szuromi János lánctalpasa. (Foto: Perl Márton) Szokatlanul csendes az ok­tóberi határ. Embert nem lát­ni sehol, pedig máskor nagy a mozgás. A kéthetes bőséges eső miatt pihenőre kénysze­rültek az emberek és a gé­pek. Sáros a föld, mindenütt a napsütést várják hogy is­mét folytathassák a munkát. Vámosgyőrkön. a szövetke­zet irodájában találjuk Med­ve János főmezőgazdászt. Gumicsizmát húzott, és fel­öltötte vastagabb kabátját is. Egyelőre mégsem tud kimen­ni a határba. — Abbahagytuk a munkát — mondja szomorúan —, ami nem kis gondot jelent. A föld felső rétege teljesen átázott, nyúlik, ragad, az al­sóbb részekről viszont mégis száraz, kérges darabokat for­dított ki az eke. Az utóbbi két esztendőben sokszor pa­naszkodtunk, hogy nincs eső, most meg hogy lett, örülünk is, meg bosszúsakis vagyunk. Örülünk, mert a földek ma­gukba szívják a nedvességet, ugyanakkor azért bosszanko­dunk, mert minden munkát le kellett állítani. Kinéz a ködös utcára, az­tán így folytatja: — Szél kellene, amely gyorsan felszikkásztja a föl­deket, s akkor rögtön ráme­hetnénk a gépekkel. — Milyen munkát szakítot­tak félbe? — A fogasolást, a műtrá­gyázást és a vetést. Az őszi árpa szerencsére még az eső előtt földbe került, szeptem­ber 26-ra végeztünk vele. A búza viszont várat magára — Hány nap kellene még a vetéshez? Ujjain számolja, aztán rá­vágja: — Tizenkettő—tizenhárom, de akkor megszakítás nélkül kell dolgoznunk nyújtott mű­szakban is, hogyha csúszás­sal, de befejezzük a jövő évi kenyérnek való elvetését — Növelték-e a búza vetés- területét? Előveszi az őszi munkatér- vet, és összehasonlítja a ta­valyival. — Nagyjából azonos, mint a múlt évi, azzal a különb­séggel, hogy most új terület­re kerül a kenyémekvaló. A Szilfalapos- es a Gyeprejárös dűlőbe, ahol nemrég legelő volt. Ezeket feltörtük és mésziszapos talajjavítást vé­geztünk. Ide háromszáz má­zsa kevert műtrágyát szó­runk még ki, amihez másfél nap kellene. Aztán jöhet a vetés. — A torlódó munkák a szer­vezésben is problémát okoz­nak. \ — Nem is keveset. Ennek ellenére 12 erő- és munka­gépünk készenlétben áll. Mindegyiknek megvan a gaz­dája. Tizenheten vesznek részt a vetésben. Ha meg­kezdjük a munkát, azt hi­szem, nem lesz se szombat, se vasárnap, mert minden erőnket a vetésre és a beta­karításra kell összpontosíta­nunk. így is, ha minden jól megy, már november eleje lesz, amikor befejezzük. Ad­dig viszont' egy pillanatig sem lehetünk nyugodtak, mert mégiscsak a jövő évi kenyérről van szó. mondja a íőmezpgazdasz. — ÁH minden munka, a trakto­rosok, a vetők otthon van­nak, mert nagy a sár. nem mennek a gépek. Szokatlan ez ilyenkor. — A legértékesebb tíz nap máris kiesett — csóválja fe­jét az elnök. — A talajelőké­szítést szeptember 22-re be­fejeztük, azóta viszont esik az eső és két hét alatt száz milliméter eláztatott minden földet — Emlékeznek-e még ha­sonló esős őszre? A főmezőgazdász rögtön felel: —• Pontosan tíz esztendővel ezelőtt. 1964-ben is korán be­köszöntött az őszi esőzés, az­tán nehezen is állt el. Az ok­tóber 5—25 közötti időszaka legoptimálisabb a búzavetés­re. Ebből mi már kicsúszunk. Tavaly ilyenkor nem volt gondunk, a melegben gyor­san elvégeztük, amit kellett — Hányán vesznek részt a talajmunkában és a vetés­ben? — Elsősorban a 22 fő« traktorosbrigád — feleli az elnök. — Rajtuk kívül még nyolcán segédkeznek, min­denkire komoly felelősség há­rul, mert még éjjel is dolgoz­nunk kell majd, hogy bizton­ságosan befejezzük a mun­kát. Ezért úgy szervezünk, hogy egyik nap a traktoro­sok, éjjel pedig a műhely sze­relői ülnek a gépekhez, aztán megfordítjuk a sorrendet így folyamatos lesz a munka. Csörgő Tibor, a visznek! közös gazdaság elnöke, opti­mistábban beszél. — Én reménykedem, hogy hamarosan jobb idő lesz — mondja az elnök. — Persze, ritka dolog ősz elején az ilyen sok eső. Ezért a következő hetekben lesznek nálunk az igazi munkacsúcsok. Eddig nem volt probléma, amit el­végeztünk, az minőségileg igen jó. Földbe került az őszi árpa, amely már ki is bújt és szépen zöldeU a határban. — Mi van a búzával? — Kilencven hektáron már vetettünk, de a zöme még hátra van, hiszen 700 hektá­ron kerülnek földbe a mag­vak. — A kedvezőtlen időjárás nem módosít az eredeti ter­veken? — Már azon gondolkozunk, hogy esetleg változtatunk terveinken és inkább tavasz- szal vetünk többet, mint most. Erről, a földek állapotától függően, október közepéig dönt majd a vezetőség. Távlati terv: egyesülés Tanácskoztak a hatvani ipari szövetkezetek vezetői Ezernél több dolgozónak nyújt megélhetést, kenyeret Hatvan város négy kisipari szövetkezete, amelyeknek el­nökeit, pártalapszervezeti tit­kárait első Ízben hívták ösz- sze közös tanácskozásra. A vállalkozásnak kettős célja volt: a város párt- és taná­csi szervei meg akartak is­merkedni a szövetkezeti élet eredményeivel, gondjaival, ugyanakkor pedig megfogal­mazták azokat az irányel­veket. amelyeket felügyeleti szervként fokozottabban kí­vánnak ellenőrizni az elkö­vetkező időben. A Fehér István elnökletével megtar­tott fontos munkaértekezle­ten részt vett dr. Holló Bé­la. a KISZÖV megyei el­nöke is, aki a következők­ben összegezte az eszmecse­re tapasztalatait: — Nemcsak a négy szö­vetkezet vezetői, hanem mi is úgy véljük, hogy a hat­vani ipari szövetkezetek év­ről évre fejlődnek, s mind­inkább a helyi igények ki­elégítésére törekszenek. , E tényt ml sem bizonyítja job­ban. mint hogy az építők, a korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően, a jövő eszten­dei tervük, termelési érté­kük jelentősebb felét Hat­vanban vállalt munkákkal kívánják teljesíteni, A há- wiipam szövetkezet tevé­kenységében az dicséretes, hogy háromszáznál több be­dolgozót foglalkoztat, s kö­tött bébicikkeivel közvetve a kormány népesedési po­litikáját támogatja. A ci­pészszövetkezet évek óta erőteljesen fejlődik, s mun­káját újabban a szomszéd megyék szövetkezeteivel megteremtett együttműködés teszi tartalmasabbá, gazda­ságosabbá. Itt gondot a Du­na Cipőgyár jelenléte okoz, magasabb órabéreivel elcsá­bítva a szövetkezet legjobb, legfiatalabb tagjait. A fod­rászszövetkezet léte egyben igény forrása is, amit a vá­rosi tanács vezetői, de ma­gunk is jeleztünk már. Ar­ra gondolunk, hogy a vá­ros lakosságának többrétű szolgáltatást nyújthatna jö­vőben ez a kis szövetkezet. Bővítheti tevékenységét fényképész, órajavító, mére­tes szabó, vegytisztító tevé­kenységgel. s leghamarabb megoldhatja a. gázpalackok és a tüzelőolaj házhoz szál­lítását. E szolgáltató jellegű szövetkezet igein hasznosan SleMkedhetne a váró» éle­tébe, s több területen — éppen a helyi versengés ál­tal — jobb, színvonalasabb eUátást biztosíthatna a vá­ros és környéke lakóinak. A megbeszélésen szó esett a kisipari szövetkezetek kö­zelgő tisztújításáról, vala­mint a pártkongresszus tisz­teletére tett felajánlások értékeléséről. Ezekkel kap­csolatban Kiss László, a vá­rosi pártbizottság osztály- vezetője fejtette ki vélemé­nyét. — A tisztújítás, a szövet­kezetek vezetőségének meg­választása nemcsak terme­lési, hanem politikai kérdés is, ezért a közgyűlések elő­készítésében fontos szerepet kell kapniuk a pártalap- szervezeteknek — mondotta a pártbizottság osztályveze­tője. — Ami pedig a kong­resszusi versenyt illeti, ta­pasztalatunk szerint nem mindenütt kezelik fontos feladatként ezt a mozgal­mat. Az építő szövetkezet­ben például a dolgozók alig egynegyede szocialista bri­gádtag, így nem tud ez a szövetkezeit a suiyáhae üld módon részt venni a fel­ajánlások teljesítésében, a mozgalom kibontakoztatásá­ban. E kérdések mellett távla­ti tervek is napvilágra ke­rültek a tanácskozáson. A KISZÖV megyei elnöke pél­dául biztosította a háziipa­ri szövetkezet és a város vezetőit arról, hogy a me­gyei szövetség előteremti az új üzemház felépítéséhez szükséges pénztámogatást, s általa lehetővé válik a szét­szórtan, tizenegy munkahe­lyen dolgozó részlegek ösz- szevonása, munkájuk gazda­ságosabb szervezése. A párt- bizottság osztályvezetője pe­dig arról beszélt, hogy mi­ként a mezőgazdaságban már egészséges folyamat­ként jelentkezik, úgy az ipari szövetkezetek jövendő tevékenységében is paran­csoló szükséggé válik bizo­nyos szakmák, ágazatok ösz- szevonása, legjobb sméretű szövetkezetek kialakítása. S azok a kisebb szövetkezetek nyernek majd, amelyek leg­hamarabb jutnak el ehhez a felismeréshez, (moldvaiH# Berta István elnök és Var­ga József főmezőgazdász a naptárt mutatja Adácson, és egymás szavába vágva bosz- szúsan idézik az elmúlt na­pokat. .. — Az előző héten összesen egy napot dolgoztunk — Nehéz helyzetben vannak mezőgazdasági üzemeink, mégis reménykednek. Várják, hogy kisüt a nap és a fel­szikkadt földeken ismét elin­dulhatnak a gépek. Hogy jö­vőre is legyen kenyerünk. Mentusz Károly A kongresszusi munkaverseny eredménye* Minőségjavítás a bőr- és cipőiparban A több mint 1100 szocialis­ta brigád csaknem 13 ezer tagja élen jár a bőr- és a cipőipari dolgozók kongresz- szusi munkaversenyében — állapította meg nemrégiben a szakszervezet elnöksége. A tapasztalatok összegezéséből kitűnt, hogy a munkaverseny szervezésében és rendszeres segítésében minden eddiginél jobb, tartalmasabb együttmű­ködés alakult ki a gazdasági és a szakszervezeti szervek között. A vállalások sikeres téLjesí- : és ének jelentős része van ban, hogy a szocialista orí szállítások időarányos át a cipőipar 121 száza­inkra teljesítette, s a három bőrgyár puhabőr termelése a tervezettnél jobban alakult, gyár dolgozói növelték az el­ső osztályú termékek arányát, amivel a minőség 7,5 száza­lékos javulását érték el. A cipőipari vállalatok leg­többje, így például az Alföldi és a Tisza Cipőgyár is a mi­nőség javítására fektette a fő súlyt. Ennek köszönhető pél­dául, hogy a Szovjetunióba kiszállított Tisza-cipőknek most csupán 0,2 százalékára volt észrevétel, míg a múlt év azonos időszakában a ci­pők 2,32 százalékát kifogásol­ták. JwüO Pécsett a központi kesztgrű- 1974, ofrtóhir U, jwrtifc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom