Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

Álmodó ifjúság pély, az intézetből szökött lány elfogása, majd meg- szöktetése, cseppet sem vá­lik öncélúvá, kifejezi a kis Herbert szabadság és barát­ság utáni vágyát és egyben felmutatja a humanista gon­dolkodás jelenlétét is. A film egyik legtalálóbb je­lenete, amikor a világra rácsodálkozó kisfiú először találkozik a mozi elődjével, s nézi, figyeli a bukdácso­ló képeket. Qsak sajnálni lehet, hogy a nézők közül kevesen tudják, hogy ez a szemlélődő kisfiú maga Ba­lázs Béla, aki ezzel a talál­kozással örökrq eljegyezte magát a filmmel. 1 A történet másik szála, a család bemutatása, már ke­vésbé sikerült. Itt már sok Jí direkt elem. öncélúvá, vál-. nak a kisvárosi értelmiség össze,jöveteleit bemutató je­lenetek. a francia beszéd, vagy éppen a forradalmi lelkesedéstől túlfűtött Pet­rov, majd az ő kapcsolatait kutató rendőrségi emberek megjelenése. Nyilvánvaló, hogy az 1905-ös forradalom után Oroszországiból am*g- rátt fiatalember bemutatása miatt hozták előbbre a tar-. ’ ténetet a fiám alkotom. A. két szálon futó esrtefcmányr a kis Herbert köti össze, az ő jelenteié hiteéesrfci a csa­ládi szituációt és egedben jelzi azt is, hogy az apa ha­lai« öten. müRSásaa# éppen ő érti majd meg jge-: zán az emigráns péMáaatát, amely az étetmód yutocai vtái- toastatoi nem akaró hajú*©-- röttekrői szói. A gyermekszereplők toötoä#| elsősorban a Herberte* aéa- kító Csorna Zoltán teamé- • szetes játékát említem. <te< jó partner veit Damem&nt Csaba is, aki Ödönt játszot­ta. Ez alkatommal js feá" kellett figyedni Éva Ras és Lohinszky Lóránd tehetsé­ges játékára. Az epazoösae- reptök közül Jancsó Sarolta és Hawnatm Pé ter atokája- sa tetszett. Ragályi Elemser hangulatteremtő szép képei,, valamint Ránki György stí­lusos zeneye jói szolgáltadé* alkotók mondandóját. Márkosz JjÁmM Tímeánk felszabadulásának 30. évfordulójára készül a Magyar Telemet6 Erkel Fe­renc Bánk bán című operájának tv-változatát forgatják a tv IV. számú műtermében. Rendező: Vámos László, címszereplő: Simándy József. A filmet a tervek szerint 1975. áprilisában mutatják be. A képernyőn: Simándy József. ‘ (MTI-foto: Keleti 3va ftttáétete — KS) Kamaraegyüttesek hangversenye az egri várban Egyszer érdemes lenne el­tűnődni azon is, hogy mit jelent tulajdonképpen az a meghatározás, miszerint va­lakinek a „regénye nyo-' mán”. Pontosabban: milyen alkotói szabadságot élvez az a rendező, aki egy író re­génye nyomán forgatja film­jét? Hol az újra fogalmazás határa? Meddig és milyen mértékben változtathat az író teremtette szituációkon, átkölthet-e jellemeket, mó- dosíthgtja-e az írói monda­nivalót? — ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel, s a választ filmje, illet­ve regényé válogatja. Egy­valamiben azonban nincs különbség. Történetesen ab­ban, hogy minden változta­tás próbája az új alkotás, a film, amelynek végső fo­kon igazolnia kell az. újra­fogalmazás célját és idősze­rűségét is. fjgyetlen regényt sem te­het megfilmesítem megfele­lő átiköltés nélkül. És nem­csak azért, mert pergő kép­sorokká keil alakítani a re­gény lapjait, hanem azért is, mert a rendező szemé­lyében új alkotó társul az irn mellé, mégpedig olyan alkotó, aikinek ugyancsak van mondanivalója, elképze­lése, és egyben lehetősége is arm, hogy érvényesítse. Mindezt azért említem, mert a most bemutatóit új magyar film író» — a ren­dező Rózsa Jánoi és Kardos Ferenc — mintha túlságo­san szabadon kezelték volna Balázs Béla Álmodó ifjúság *imű regényét. Ezt vitatják az eddig megjelent kritikák is, mondván, hogy néhány változtatást nem igazol a film. Két Balázs Béta-évfordu­lót. is ünnepelünk ebben az évben: 90 évvel ezelőtt szü­letett a költő-filmeezitéta, s most ■ •emlékezünk halálának 25. évfordulójára. A meg­Uj magyar film emlékezés számtalan for­mája közül legméltóbb — olyan igazi balázsbélás meg­emlékezés — ez az igazán, szép és művészi kvalitások­ban gazdag film, amely Ba­lázs Béla regénye nyomán készült. Ennél már csak az lett volna méltóbb, ha ugyan­ezen a színvonalon az író­hoz, a regényhez hűségesebb film születik ép egyben olyan alkotás, amely egyér­telműbben közli a nézővel, hogy itt tulajdonképpen a gyermek Balázs Béláról van szó. Az első világháború ide­jén, az emigráció' , nehéz éveiben írta Balázs Béla re­gényes önéletrajzéit, nem ke­vés nosztalgiával emlékez­vén az ifjúság éveire. A te­hetséges Rózsa János ehhez az írói látomáshoz most hozzáadja a maga nosztal­giáját, ifjúságának emlékda­rabjait, s Így a regénytől kissé eltávolodó hátteret ál­lít a gyerekek mögé. S egy kissé zavaros, politikai szi­tuáció kedvéért majd két évtizeddel előbbre helyezi a történetet, önéletrajzi ele­meket hor dozó ffibmmél ez indokolatlan. A helyszín az egykori észak-magyarországi kisvá­ros —i a regényből tudjuk, hogy Lőcse — a huszadik század első évtizedében. Mt él a tizenéves Herbert, ata nyíló értelemmel szemléli a körülötte zajló életet, A kis­város bemutatása, a békebe­li életképek felvillantása megfelelő hangulatot teremt arra, hogy befogadjuk a film ifjú hőseit. Ezek a leg­sikerültebb jelenetek, itt érezni, hogy elemében van a rendez» es^ nemcsak szak­értelemmel, hanem szere­tettel mozgatja a meglepően tehetséges gyermekszereplő­ket. S a játék, a hosszan tartó kergetőzés, a népünne­karnaoatrióttafc a bemutatko­zása — Dombóvári János, Nyíregyházi Ágnes és Vineze Teréz összeállításban — kel­lemes meglepetés. Beethoven c-moli triójának első tételét játszották. A nagy mesternek ez a korai időből származó műve az ő tolmácsolásukban még arról tanúskodik, hogy a három muzsikus összec&i- szolódása, a felfogások és a stílusok közelítése még csak megkezdődött, de már hangu­latot teremtettek és rokon- .szenvet ébresztettek. A rit­kán hallott Vincze Teréz zongorajátéka mintha külön is bizonyítaná az érlelődért. Az egri fúvósötös — Aszta­los Lóránd, Miklovitz László, Szepesi György, Papp János és Lárencz Péter — Mozart Divertimentóját játszotta. A négytételes, vidám hangula­tú műből nem véletlenül a negyedik a gyors tétel, tüzes ritmusával, népi ízeivel ara­tott sikert. Az egri vonósnégyes meg­változott felállításban — Radnóti Tibor, Lévai Zsolt. Dombóvári János és Farkas István — adta elő Haydn d- moll quartettjét. A klasszikus osztrák mester műveit újab­ban egyre gyakrabban játsz- szák hazai pódiumainkon is. Egyik oka nyilván az a köz­vetlenség, ahogyan Haydn a zenében szól, a másik talán az, hogy az emberek annyi szórakozási és zenei forma között válogatva újabban fel­fedezték az intim hatású há­zi muzsika, a kamarazene ér­dekességét, Tény, hogy az eg­ri vonósnégyes által előadott Haydn-mű kitűnő hatást ért el és ez nemcsak a zenészek dicséretére szól, hanem a kö­zönségre is, amely a meghitt, rangos zenei formák után is érdeklődik. A zenetörténeti bevezető­ket Lenay Zsolt mondotta el, (farkas) Őszi megyei könyvhetek Bajza sxiilőfeMJétt Matko Istvánnal ánhsor e j Az őszi könyvhetek ren­dezvényeinek sorát a Szűcsi­ben hétfőn este megtartott író-olvasó találkozó nyitotta meg, amelyet az ÁFÉSZ s: er vezeti. A művelődési há­20.00: * Requiem egy bokszoióért Anthony Qulnnt, számos nagyszerű filmalkotás em­lékezetes hősét láthatjuk vi­szont Ralph Nelson 1962- ben készített filmjén. Ezút­tal egy hajdan jónevű, de már kiöregedett bokszolót alakít (Mountain), akit or­vosa eltiltott a bokszolástól. 1II. kezdődik tulajdonkép­pen a dráma, mert 'Moun­tain a bokszoláson kívül semmihez sem ért... Ml legyen vele? Miből éljen m •:?/' A körülmények néha kérlelhetetlenebb ellenfélnek bizonyulnak, mint akik a szorítóban álltak vele szem­ben. A filmet ma este 20,00- kor láthatjuk a képernyőn a ív 1. műsorán. 1*?4. október 9„ szerda zat, zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akiket Pa- tinszky Alajos, a községi ta­nács elnöke köszöntött'. A mai magyar költők mű­veiből szerkesztett műsort a GYÖNGYSZÖV irodalmi színpada mutatta be nagy közönségsiker mellett. Ez­után Csernyánszky Tamás, a GYÖNGYSZÖV igazgatósági elnöke mondott beszédet, méltatva az őszi megyei könyvhetek jelentőségét, az irodalmi műveltség fontossá­gát, a művészetek szerepét az ember formálásában. ‘Amikor Katkó István vette át. a szót, a teremben még fokozódott a figyelem. Rö­viden elsorolta élete eddigi útját, írói munkásságának főbb állomásait, majd az egymást érő kérdésekre vá­laszolva beszélt alkotói módszereiről, témaválasztá­sáról, művész) eszközeiről és a kritika szerepéről. A Bajza József szülőföld­jén megtartott megnyitó jó kezdetnek bizonyult az őszi könyvhetekhez, most már a jó folytatásra várunk. A UCuacaí ■ ÜÄ S-z&mU gazdag, változatos képet nyújt Heves megye kulturá­lis és tudományos életéből. Az érdekes, témákban gaz­dag folyóirat az újságáru­soknál is kapható. Előfizet­hető a Posta Központi Hír­lap Hivatalnál, vagy bár­mely postahivatalnál. Előfizetési díj egy évre: • 32 forint. X — A számláim nekem tisz­ták. ember! De egy hét alatt hetvenezer úgy elmegy, mint a pinty. Na. persze, most még a kezdetén vagyunk, hát ilyenkor megy is. A végére, ember, minden ki lesz kalku­lálva, elfogadva, elfogadtat­va, ide kell bízni. Az ötödik héten a beton - fallal már hét méter ma­gasságban jártak. Kijött a tervezőmérnök is, megnéz­te, azt mondta: — Jó. Ennyit mondott. Aztán beült a kocsijába és el­ment. Reggel a falon Hódi Laci hajszálvékony repedéseket vett észre. Szétbontott egy cigarettát, és annak papír­ját az egyik repedésre ra­gasztotta a nyálával. Délre a cigarettapapír szétszakadt. Ekkor Hódi Laci féléimé visszatért-. Hogyan viselem el, ha valami baj lesz, ho­gyan nézek majd a saját szemembe? Este szólt Schütz Zsiga-, nak: — Nézze meg a cigaretta- papírt, főnök. — Csak nem fajtát!, be, ember. — Meg kell nézni, főnök. — Na jó, ha nagyon aka­rod, megnézem. Átöltözött és leszállt. a falhoz. László nem ment ve­le. Schütz személyi papírjai az építkezésre vonatkozó do­kumentációkkal együtt ott voltak a felvonulási kalyiba asztalán. Hódi Laci önkén­telenül nézett azokra. És láthatta, hogy Schütz Zsigá­nak csupán kőműves! segéd­levele van. Semmi más. En­gem, gondolta, kétévenként legalább továbbképzésre kül­dött az én vállalatom, hogy lépést tarthassak a szünte­len új, meg új technikával.. Néhány év még, és techni­kus lehettem volna én is, , akár a bátyám. És most ide keveredtem. Hogy több pénzt keressek. Sok pénzt. Schütz után nézett. S lát­ta, hogy Schütz Zsiga egy vakolókanál cementtel lát­hatatlanná teszi a még amúgy sem nagyon látható repedéseket., * * — Mit csinál a főnök? — kiáltott rá — Nem károgunk —szólt vissza Schütz. —- Eléje há­zunk egy betonnal kötött, vékony téglafalat. Az úris­ten se veszi észre. S akkor megáll ez. — És ha majd ráhúzzuk az emeletet? — Nem károgunk, emőes. Megmondtam. 'Még két hétig doigeraort az építkezésen Hódi Laci . s akkor a fal mindkét rótepr leomlott. Megkezdődött » vizsgálat, ö, mint a vert kutya, úgy eampolygott el onnan. Teremtő isten, mit tettem én, gondolta. Hová keveredtem? Lumpen csa­vargók közé, gátlártalain pénzhaIhászok közé, én, a tiszta ember! Ámbár tiszta vagyok-e, ha ide jutottam? Nem akkor lennék-e tiszta, ha ott feküdnék a leomlott fal alatt? Hisz tudtam, lát­tam, éreztem, hogy nem lesz jó. És még akkor is ma­radtam. , A pénzért. Fölment a hegytetőre és lenézett a folyóra. Oly köze­linek tűnt a folyó, mintha innen mindjárt beíeugorhat- na. A híd játékszernek tűnt. Rajta a fény, alatta egy el- sikló hajó. Mi lenne, ha va­lóban ugranék egyet? De bármily közelinek tűnt a ‘ víz, józanul föl kellett mér­nie, hogy innen nem lehet beleugrani. S miért is? E hirtelen rászakadt, nagyon nagy magányból vajon nincs kiút? Még akkor is, ha a dolgok nem egyszerűek. Mert egy hirtelen, felelőtlen lé­pésnek Is annyi ága-boga- következménye van, hogy az ember szinte beleőrül. Azt a szobát a meglevő lakás- ~ hoz tán nem húzhattam vol­na föl e magány nélkül? Pénz! Uramisten. Rohant a bátyjához, Hódi Gáborhoz. r- És ha. visszatérnék? — kérdezte űzötten. — A te dolgod — mond­ta Gábor. De azért bort vett elő. — Visszavesztek? — Kevés a munkás, bizo­nyosan visszavesznek. — A törzsgárdába? — Emlékezz csak a ku­tyánkra, öcsém — koccin­tott Gábor. — Kimentünk szántam « drága falunk ha­tárába. Gyerekek voltunk. A kutyánk velünk jött. A tág mezőn felhajtott egy rtyulat. Már talán csak két centi­méter választotta el őt a. nyűitől. És akkor mit tett a mi kutyánk? — Ugatott örömében, hogy már övé a zsákmány. — Az övé lett? — Míg ugatott, megugrott a nyúl. — S aztán? — Zsákmány wStkM, sárt va jött vissza hozzánk. Csend votfc. — No lám — rvött egjk kortyot Gábor —, hogy műt* tői estél el a kilépéseddel bele sem gondolok. Prérret? um, szabadság, s mit tudom még. Ámbár, amilyen jám­borak vagyunk, tehet, hogy megbocsátanak, és úgy ve­szik az egészet, mintha meg sem történt volna. Hódi Laci egy hajtásra ií<- ta ki a borát:­— Beszélnél velük? — Én? ;— Ha nagyok kérlek. — Annyira szégyenled a dolgot? — Annyira.. — Hát akkor pláne nem beszélek senkivel. Gyere csak szépen vissza és égjen a te pofádon a bőr. Hódi Laci kérés nélkül töltött magának: —’ Igazad van, bátyó — mondta. —. Égnie kell még a pofámnak egy darabig. Hadd ú&j&z. Alakuló, szép hagyomány, hogy a múzeumi hónap kere­tében, az Egri Vármúzeum képtárában az egri szimfoni­kusok tagjaiból alakult ka­maraegyüttesek adnak hang­versenyt. Nem nagy tótazá- nw közönség vállalja, hogy a borús őszi estében felza- ráodokoljon az egri képtár­ban megrendezett műsorra, de akik a kisebb túrától nem riadnak vissza, azok a zené­től is, a látványtól is gazda­godva jönnek vissza a vá­rosba Az idén először csatlakozik a vonósnégyeshez és a fúvós­ötöshöz egy kamaratrió, most már zongorával is bővítve a vonósok és fúvósok táborát ezekben a kis együttesekben. Ez a hangvenseny is jó alka­lomnak kínálkozott annak le- mérésére. vajon az egri mu- ‘ zsikusok hogyan képzelik el a továbbfejlődés, a belső ér- teáődé« útját. Ennek az új

Next

/
Oldalképek
Tartalom