Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
HEINZ KAHLAc. Dal a rohanásról Humorsxolgálat — A neve? — Karol Hlinik. — Születési éve? — 1935. — Családi allapota? — Elviselhetetlen! — Hány éves az apád? — kérdezik a kis Jancsit. — Nyolc. — Az lehetetlen. — Miért lenne lehetetlen? Azóta apa, hogy én születtem. A zeneszerző barátjával sétál 'äz utcán. Az egyik ablakból dallamos zene szűrődik ki. — A tiéd? — kérdezi a barátja? — Nem. Még nem ... A cukrászmester kiadja az első feladatot a tanulónak: helyezze el a tortán a _ feliratot: „Boldog születésnapot!” Néhány óra múlva megjelenik a tanuló és megkönnyebbülten jelenti ki: — Kész van. Nehéz volt a tortát egyben odavinni az írógéphez! Egy francia építész érkezik New Yorkba. Vendéglátói megmutatják a város nevezetességeit, de az építész valahogy nincs elragadtatva. Végül elvezetik a legnagyobb felhőkarcolóhoz, a. technika legújabb diadalához: — Az egész épület tűzálló anyagból épült. Semmiféle tűz nem pusztíthatja el! — Kár ... Nagyapó panaszkodik: — A rádióm már olyan régi, hogy amikor bemondja a nyolc .órát, legalább fél tíz van! A mészárosok már készen állnak — ha barmot táplál a legelő, — erővel nekiesni a húsának. Hogy felnőhessen, ahhoz nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. A férfiak mind készen állnak — a kikötőn át ha jön a nő, — erővel nekiesni, velehálnak. Hogy szeressen is, arra nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. Az emberek mind készen állnak — ha találtatik egy bölcselő, — erővel kikiáltani csodának. Hogy tényleg bölcs lehessen, nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. (Orsovai Emil fordítása) ÖLacutuJk — Én nem éltem, mit csinál ez a Magda a pénzzel. A múlt hónap végén sem maradt egy fillérje sem, ebben a hónapban pedig ugyanaz a helyzet. — Kölcsön akart tőled kérni? — Ö nem. Én tőle! — A világ legönhittebb embere. — Honnan veszed? —Képzeld: mindjárt tollal írja be a megfejtést a keresztrejtvénybe! A papa bemegy húszéves lánya szobájába: — Kislányom, délután itt járt Feri. A lány elpirul. — Megkérte a kezedet. Láttam, hogy nagyon rendes. tisztességes fiú. Így hát elutasítottam. — Sportolsz? — Mindennap jógázom. Hanyatt fekszem a heverón. két órán át a szememet egyetlen pontra függesztve. — Milyen pontra? — A képernyőre. — Hová szaladsz? — Megszökött a kutyám. Ha megtalálom, agyonverem! — Képzeld, Jim. Tegnap két gengszter rámtámadt és elvette az összes pénzemet, az aranyláncomat és az órámat ... — De hiszen azt mondtad, hogy állandóan töltött revolver van nálad! — Azt szerencsére nem találták meg! Telefonhívásra \7. Egyebütt Államokban pél- lintliMt sikerű telefonszolgálatot vezettek be. A „Dail a Joke” ie- lefonszámát bárki felhívhatja, »ki szükségét érzi annak, hogy a neves komikus, Phvlis DMIer előadásában vidám történeteket hallgasson. Az új szolgáltatás bevezetése óta a New York-i telefontársaság 8 millió hívást jegyzett fel. Az április elején beindított .szolgáltatás első napján 250 000 érdeklődő hívta fel a ..Dail a Joke*’ számát. A hónap végére a hívások száma elérte a 3 núiKó 300 ezret. A 36 perce« műsort az egyik legnagyobb amerikai kabaré- szakértő állítja össze és rendezi. ANYU. VÁRJ MEG! (Foto: Zetä m BUM) fllárahta Tisztelt Bíróság! Az utolsó szó jogán engedje meg a tisztelt bíróság, hogy előadhassam védekezésemet. Meg vagyok győződve arról, hogy védekezésem tényeit meghallgatva, azt kellően mérlegelve, úgyL is, mint az effajta dolgokban hozzám hasonlóan járatos, csaknem ilyen tragikus sorsú állampolgárok, nemcsak enyhítő, de feltételezem, hogy talán felmentő körülményeket is találnak abban. A dolog úgy kezdődött, tisztelt bíróság, hogy mint önök is tudják, az utóbbi időben szép kis hazám különböző intézményeiben újból elburjánzottak az értekezletek. A valóban hasznos, de hasznosságukban is csak fárasztó, célszerű, de célszerűségükben is bizony idegesítsen hosszú értekezletek, megbeszélések, szimpóziumok, ülések, konferenciák közben mind több az olyan iSj amely csak. azoknak hasznos, akik megszervezik, mert íz a dolguk, de kibírhatatlan a gyanútlan részvevők számára. Mert tisztelt bíróság, ki tudhatja előre — bár gyanakodni gyanakodhatna a rutinos ember—, hogy a dél-. előtti értekezlet utáni megbeszélést követő ülés szó, vagy értékes magok csép-1 lése lesz-e? Átmenetinek nevezik azt az életkort, amikor a fiú már a saját lábán áll, de még a papa cipőjét viseli. (Ausztráliai népi bölcsesség) ★ A vendégszereteti az a művészet, hogy a vendéget tartóztatjuk, mégsem akadályozzuk meg a távozásban. (Egy francia illemtankönyvből) ★ A légváraknak szilárd alapra van szükségük! (A holland ifjú házasoknak szóló jó tanácsokból) Ár Am legyen, ez az út a semmibe vezel. De mindenütt zöld fény van rajta! (S. B. S. Jones amerikai író) ★ Minden törvénytelenséget már régen törvényesítettek: mindenre akad paragrafus. (Egy visszaeső bűnös emlékeiből) ★ A* ő szabálya mindig az volt, hogy kiyételre számított. (A. David francia író) ★ Pompeji végnapja — ünnep a régészek számára. (Egy régészeti szimpóziumon elhangzott felszólalásból) ★ A házasság az egyetlen hosszú időre szóló büntetés, amely rossz magaviselet által megrövidíthető. (Sacha Guitry francia filmszínész) ★ A fiatalság az amikor valaki nem hiszi el. hogy öreg (Egy gerontologiai kongresszuson elhangzott felszólalásból) ★ Egyeseknek a korral megjön az aszúk — a többségnek azonban az érelmeszesedése. (A Húst ét-sziget lakóinak humora) ★ Boldogok a hallgatagok, akiknek nincs mondanivalójuk és el sem lehet velük hitetni, hogy van. (Reader s Digest) ★ A feleségem mindig pazarló volt! Most. hogy öngyilkos lett. annyi gyógyszert vett be, ami száz embrnek is elegendő lett volna. (Family Life) •k Olyan félénk, hogv még egy kétfős tömegben is nyoma vész. (Woman) papírköteg a kezében < nem fogy. Mert alá- j rakja! Alá, kérem ' tisztelt bíróság. És nem tudtam, hogy meddig kelt meg ülnöm, hány órát, vagy ; percet? Semmit sem tudtam. És akkor ör- jöngeni kezdtem leg- belül. de még mindig ; fegyelmezetten, mert én tudom mi a rend, az ember nem őrjönghet csak úgy ösz- sze-vissza. Ó rakta alá, én befelé órjórtp- tem, és abban bíztam, hogy most már mindegy, egyszer csak ; vége lesz a szövegnek és én az egyezmény mastk oldalát betartva, viharos gyorsasaggal leléphetek. És ekkor, tisztelt! bíróság, ekkor az elő- ■ adó, áz iménti, egy- j szerűen bejelenti, j hogy az idő elöreha- • ladása miatt szünetet < nem javasol, mind- j járt térjünk át a má-; sik napirendre, s a < kettőt együtt vitas-; suk majd meg ... És ; újabb paksamétát ra- < gadott fel az asztal- J ról. Ekkor felsikol- tottam, kirohantam, j és a teremi sarkában J levő vízipálmát felragadtam ... A többit j tudja a tisztelt bíró- ; súg... Kérem ügyem méltányos elbírálását... tk Felmentettek? (egri) Nem. tisztelt bíróság, tévedni tetszett. A nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértést és becsület- sértést nem ezért követtem el. Kérem, én ebbe belefáradtam, én fatalista lettem, ha az értekezlet istene úgy - akarja, akkor hasznos, ha nem, akkor haszontalan értekezleten veszek részt. Én ebbe beletörődtem, kérem. Egy, csakis egy dolog tartotta bennem a lelket, hogy az előadó kezében levő gépelt beszédből vagy előadásból, annak egyre fogyó lapjaiból ki tudtam következtetni: mikor fejezi be. Meddig tart a szöveg. Képzeljék el a tisztes bíróság tagjai, amint, ott ülnek, és pút'adó szemmel, de *Pyre megkönnyeb- biiltebben figyelik, mint fogynak a lapok az előadó kezében, érezvén és tudván, hogy amikor alulról kukucskál ok fölfelé, és már átlátok a papír vékny*n: az az utolsó oldai Végre szabad r gyök. És megszól, a szünetben, mint a sicc. Ez. kérem, nekem, szokásjogom volt. Ebben, kérem, én és valamennyi eladó szinte jóváhagyólag megegyezett. Én tisztességgel hallgattam, helyenkint bólogattam, ők rakták le a kezükből a már elmondott szöveg lapjait. Ez így volt tisztességes, figyelembe véve a kölcsönös előnyöket és egymás lelkének sérthetetlenségét. így volt mindaddig ... igen tisztelt bíróság, mindaddig, amíg a sértett alattomos módon fel nem. rúgta a titkos Íratlan megegyezést. Nem rakta le kezéből az elmondott szöveg lapjait! Alárakta, kérem ! A többi alá. Beszélt és a papír nem fogyott, kérem. Ott ültem, kiszolgáltatva, tanács- '.elánul, per.spektivétlenül és megüvegesedett szemmel bámultam, hogy az előadó beszél, beszél, de a Dukál A címbeli igével kapcsolatban egy olvasónk azt a véleményét hangoztatta, hogy „igényes anyanyelvi műveltséggel rendelkező ember nem veszi ajkára és tollára”. Mai nyelvhasználatunk igénytelensége fokmérőjének tekinti azt is, hogy a dukál szó olyan gyakran jut mindennapi életünk nyelvhasználatában nyelvi szerephez. Szerinte ezt az „idegen eredetű” szót mindenképpen kerülnünk kell. Vegyük sorba állításait. érvelését. Az igaz, hogy idegen eredetű szó: a latin nyelvből, pontosabban. • középkori latinság szókészletéből került nyelvünkbe.« a következő, ugyancsak latin eredetű igék sorába illeszkedik bele: dukál, cirkál, diskurál, produkál, piti- púi, degradál, vegetál, dirigál, macerái, datál, gargarizál stb. A felsorakoztatott szavakhoz hasonlóan a dukál ige „a mindennapos latin szók” között azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy nem egyszerűen csak meghonosult nyelvhasználatunkban, hanem szánté népnyelvi szóvá vált. A Matra vidékén jegyezték fel a nép ajkáról pl. ezeket a nyelvi formákat: Ügy főzött neki. ahogyan dukál; annyit adott a lányának hozományul, amennyi dukál neki; kidukál neki a dicséret; itt vágyunk. ahogy dukál. Szótáraink tanúsága szerint a népnyelv, a köznyelv es az irodalmi nyelv az 1800-as évektől kezdve egyre gyakrabban használja fel igénket, s vele a következő jelentéstartalmakat, illetőleg használati értékeket fejezi ki: valakinek jár, kijár valami, valakit megillet valami, valamit járandóságképpen kell kapnia, tartozásul jár stb. Az első igényesebb magyar szótárunk (A Magyar Nyelv Szótára, 1362 ) még teljesebbé teszi a dukál ige jelentéskörét. „A köznépnél, kivált pedig a katonák között divatozó ige, mely annyit jelent, mint: részüljár, kijár, illetőségi rész gyanánt adatik: a katonának dukál a kenyér és a hús; lovának dukál a széna és az abrak.” Ebből az értelmezésből az is kitűnik, hogy igénk a csoportnyelvekben is szerephez jutott. Gyakran a dukál igével fejezzük ki ezeket a jelentés- árnyalatokat is: illik, kell, lehet, szabad stb. Amint látjuk, igen változatos szerepkörben élhetünk e szóval, s mindig a beszédhelyzet. és a szándék dönti el, hogy a dukál igét, használjuk-e fel, vagy változatos magyar megfelelőit a közlésre. Az így dukál! szólásformát pl. csak ebben az alakban fogalmazhatjuk meg, a magyar megfelelők nem illenek bele ebbe a szólásba. Az így dukál és fiz így illik kifejezések valóban nem azonos hangulatú és használati értékű nyelvi formák. !N\ Bakos József
