Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

A sokat szidott televizió- műsorok miatt mindig annyi dicsérni valója is akad a kritikusnak e hasábokon, hogy már jó ideje készült, de soha nem jutott hozzá, hogy bemutasson egy érde­kes tanulmányt, illetőleg szóljon e tanulmányról. Ho­gyan? TanulmánytT A lap tv-kritíkai rovatában tanul­mányt ismertetni akkor, ami­kor például volt egy végén is vígjátéknak szerencsésen megmaradt Gyárfás-vígjáték, egy érdekes, de elkapkodott kísérlet a III. Richárd tele­víziós adaptációjával, hogy csak két, de igazán említés­re méltó televíziós esemé­nyét említsük az elmúlt hét­nek ...?! Pedig egyszer már meg kell tennünk, iévén, hogy egész tanulmánysorozatról van szó, amelynek méltatása — anél­kül természetesen, hogy rész­leteiben foglalkoznánk most itt a felgyújtott anyaggal — egyértelművé teszi a néző számára, hogy a televízió nem egyszerűen műsorszóró valami, hanem műsorának struktúráját tudományos ala­possággal felépítő intézmény. Talán nem sokap tudják, hogy a Magyar Rádió és' Televízió Tömegkommuni­kációs Központja műsorfigye­lő szolgálatot szervezett né­zőkből, hallgatókból, a társa­dalom legkülönbözőbb érdek­lődésű rétegeiből. Időről idő­re, e nem kis létszámú ön­kéntesekből álló tábor véle­ményét begyűjtve, természe­tesen a néha hízelgő, néha nem hízelgő spontán maszek vélemények figyelembevéte­lével egy-egy összegzés, ta­nulmánynak is beillő össze­foglalás készül elsősorban természetesen a televízió szerkesztői, munkatársai szá­mára. Hogy lássák, tudják, hogyan is „állnak”. Ilyen összegzés készült pél­dául a televízió szórakoztató műsoraiból is, lévén, hogy a szórakozás, a szórakoztatás egyike azoknak a társadalmi problémáknak, amelyeknek jelentőségére aligha szüksé­ges bárkinek is felhívni a figyelmét. A televízió mun­katársai jól tudják, hogy a különböző társadalmi réte­geknek, a különböző korosz­tálybelieknek, sőt, az azonos korúaknak és munkakörűek- nek is egyénenkint más és más a véleményük arról, hogy mi a szórakozás, me­lyek azok a műsorok, vagy műsortípusok, amelyeket szó­rakozásként élnek át. Érther tő hát, hogy szükséges volt a lehető legjobb megközelí­tésben feltárni: mit is ért a közönség például szórakozá­son? A tanulmányt méltatva, talán egyetlen gondolatot idézhetünk is a „belső” anyagból, amely jól példázza a műsorkészítők felelősségét és alaposságát. „ ... a szórakozás, a szó­rakoztatás a közönség olda­lán egészen más lehet, mint a műsorkészítők oldalán. Az, hogy a műsorkészítők mit szánnak szórakoztatásra és mi jelenti a befogadók köré­ben a szórakozást, az , nem minden esetben egyezik. A műsorkészítés gyakorlata sok­szor valóban az, hogy sokkal élesebben elválasztják a szórakoztató és a nem szó­Szórakoztatva tanítani tanítva szórakoztatni rakoztató műsorokat, mint ahogyan az a valóságban van”. így és eddig az idézet, amelynek igazsága aligha vi­tatható. M,ert valóban hol a határ a szórakoztatás és a nem szórakoztatás, pontosab­ban a szórakozás és az infor­mációszerzés, vagy a szórako­zás és a tanulás között? A i televízió népszerű Delta mű­sora csak tanít, vagy szóra­koztat js? Mindkettőt teszi. Az Iskolarádió nem szóra­koztató műfaj, de például szórakoztató műfaj-e a pe­dagógiai szempontból rend­kívül hasznosan felhasznál­ható — ha felhasználható, persze! — esti mese? Foly­tathatnánk hosszú sorokon keresztül a műfajokat és a műsorcímeket — a Nagy csa­ták, az olasz India-sorozat, a Cousteanp féle film a ten­ger világáról, avagy éppen a cikk elején említett III. Ri­chárd, amely „eredeti” for­májában gimnáziumi kötele­ző olvasmány is lenne —, az eredmény mégis az: a tele­víziós műsorainak két „szélső határán” jól megkülönböztet­hetők a műfajok, „befelé” haladva a határok összemo­sódnak. A konklúzió nyilvánvaló és egyszerűen megfogalmaz­ható : szórakoztatva tanítani és tanítva szórakoztatni. Csakhogy az effajta túlságo­san is egyszerű végeredmény­hez a képletek összetett és rendkívül bonyolult világán keresztül visz el az út. Ezt az utat járják tudományos alapossággal a Magyar Te­levízióban is. Gyurkó Géza Megnyitó az egri várban — Hangverseny a ,"í,,*t"$rban — Üirem- történeti kiállítás a dohánygyárban — Eloadas Bródy Sándorról —Tárlatvezetések Múzeumi és műemléki hónap megyénkben Múzeum az erdőben „Minden szépségnek kútfe­je” — így nevezte egyik le­írója a bükki Szalajka-völ- gyet A völgy kapujában, Szilvásváradon, vonatra szél­iünk. Erdei kisvasút mozdo­nya siet velünk szuszogva, az őszi lombok színes alagút- jában kanyargó síneken. Mel­lettünk, vörös acsalapuval és égszínkék mocsári nefelejcs­csel díszített partjai között, zajosan nyargal a kristály- tiszta vizű hegyi patak, a Szalajka. Ott, ahol a megka­pó szépségű, regényes völgy­ből a Horotna-völgy tisztá­sa kiágazik, egy tábla fogad­ja a látogatót. Itt kezdték el 1971-ben az ország első sza­badtéri erdei múzeumának létesítését, emléket állítva az erdei munka névtelenjeinek, az erdő munkásainak Apró kövekkel szórt ösvé­nyek vezetnek végig bennün­ket a viszontagságos múltat idéző tárgyak, szerszámok, berendezések között. Egymás mellett sorakoznak a nyomo­rúságos szálláshelyek, a mészégetők különböző kuny­hói. Magyarázó táblák min­den kunyhó mellett. Cserép­falui, répáshutai és más Bükk-alji falvak erdei mun­kásai húzódtak meg valaha ezekben a kezdetleges épít­ményekben. A kunyhók sorában gondos kezekkel rakott, kiégetett bok­sák váltakoznak. S itt látha­tók a seprűkészítők, kosár­fonók, a kihalóban lévő fa­zsindely-készítők termékei­nek remekei is. A kezdődő iparosodás em­lékeit idézi/ a korhűen meg­épített vashámor, a hamu- zsír-főzőhely üsttel és lúgo- zókáddal. a közeli Tófalusi- völgyben valaha létezett hármas kemencéjű házi üveghuta. OäMkM WM, «feléke? L» kedd Külön érdekességei az er­dei múzeumnak a 8—10 mil­lió éves megkövesedett fa- törzsek. Még ma is jól meg­figyelhetők a hatalmas töm­bökön a fák évgyűrűi és az ággöcsök. S ott látható a kö­vesült Ő6fák szomszédságá­ban egy — 1973-ig élt —, 240 éves tölgy-matuzsálem ko­rongja, amely az Ipolysági Erdőgazdaságból érkezett. Ennek az az érdekességé, hogy a középről kiinduló év­gyűrű sugarán bejelölték a magyar történelem és erdé­szet fontos évszámai. Megta­lálható ezen a sugáron a Sel­mecbányái akadémia, az er­dészeti oktatás kezdetének évszáma (1770), az 1848-as szabadságharc, 1896. ezeréves fennállásunk, az 1919-es Ta­nácsköztársaság és az 1945-ös felszabadulás dátuma. 1971-ben kezdtek hozzá a múzeum-alapításhoz, de ez a munka — örvendetesen — még a mai napig sem befe­jezett. A múzeum gyűjtemé­nye szinte naponta bővül, gyarapddik. És nemcsak ha­zai, hanem nemzetközi mé­retekben is bővül, gyarapo­dik. Jelentős tárgyi anyag érkezett eddig Bulgáriából és érkeztek különböző küldemé­nyek a Szovjetunióból, Fran­ciaországból, Nyugat-Némét- országból, Csehszlovákiából és Finnországból is. Tervezik itt egy állandó, zárttéri erdészeti múzeum létrehozását is, ahol helyet kapnának többek között a Bükk-vidék őslénytani lele­tei, a kihalt élővilág kövüle-' tei. A horotna-völgyi séta- úton az erdő mai élővilágá­nak és termékeinek bemuta­tását tervezik. Ennek lesz majd egyik legérdekesebb létesítménye — a kiránduló forgalomtól távol eső — . Várgyakra részére tervezett vadaskert. A 8—10 hektáros, kerítéssel óvott területen — természetes környezetben és kedvem felietelskkel — ké­szítenek majd helyet a Bükk- hegység nagyvadjai számára. Pataky Dezső A Hazafias Népfront He­ves megyei Bizottsága, a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya, a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága a hagyományokhoz híven, ok­tóberben isnjét megrendezi a múzeumi és műemléki hó­napot. Az ünnepélyes megnyitót október 5-én, szombaton dél­előtt, fél tizenkettőkor tart­ják az egri várban. Az Egri Zeneiskola taná­rai október 7-én este adnak kamarahangversenyt a kép­tárban. Dr. Nagy József kan­didátus, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigaz­gató-helyettese Honismeret — szocialista hazaszeretet címmel tart előadást a Dobó István Vármúzeumban októ­ber 10-én. A programot szí­nesíti az az október 13-i ki­rándulás, melynek során az érdeklődők megismerkedhet­nek Eger—Feldebrő—Verpe- lét—Kisnána—Gyöngyöspata és Párád műemlékeivel, ne­vezetességeivel. A történe­lemoktatás és a múzeum kap­csolatáról nyújt érdekes ada­lékokat október 14-én dr. Ba­kó Ferenc kandidátus, megyei múzeumigazgató. Kovács Bé­la, a Heves megyei Le­véltár igazgatója a helytör­ténet-kutatás levéltári, mú­zeumi lehetőségeit elemzi ok­tóber 17-én. Az Egri Dohány­gyár címmel üzemtöirténeti kiállítást nyitnak meg a Do­bó István Vármúzeumban október 19-én. A sarudi és kiskörei leletmentő ásatá­sok érdekességeiről számol be Szabó János Győző me­gyei múzeumigazgató-helyet- tes október 21-én. Lénárt An­dor történész-muzeológus az egri vár életét feltáró levél­tári kutatások újabb ered­ményeit ismerteti október 24-én. Dr. Lőkös István fő­iskolai adjunktus Bródy Sán­dorról emlékezik meg októ­ber 28-án, a neves író halá­lának 50. évfordulóién. Gár­donyi Géza sírja előtt tiszte­legnek olvasói akt&ber 30-án. A múzeumi és műemléki hónap egri rendezvénysoro­zatának érdekessége az is, hogy októberben minden csütörtökön, délután fél há­rom és fél öt között tárlat- vezetéseket tartanak a vár­múzeum képtárában, törté­neti kiállításán és a Gárdo­nyi-házban. Az érdeklődőket a múzeum tudományos mun­katársai kalauzolják. Gyöngyösön október 8-án nyitják meg — a Mátra Mú­zeum klubtermében — az in­tézmény új szerzeményeiből válogatott kiállítást. Október 9-én dr. Bakó Ferenc tart elő­adást a palóckutatás helyze­téről. Gyöngyös felszabadu­lásáról, valamint a demok­ratikus élet kezdetéről ád tá­jékoztatót Molnár József tu- lományos kutató. Kaszab Ká­roly népművelési felügyelő vetítettképes előadása azokat az eredményeket összegezi, amelyek az elmúlt harminc év során születtek a Mátra fővárosában. Hatvanban október 7-én az irodalompártoló Hatvány La­jos és a város kapcsolatát elemzi dr. Vezbr Erzsébet irodalomtörténész. A rendez­vényen részt vesz Hatvány Lajos özvegye is. Tarnamérán a község ké­szülő monográfiáját ismerte­ti Galánfy László és Szabó János Győző. 20.00: Madách Imre: Mózes A kétrészes dráma közve­títése a Nemzeti Színházból, felvételről. Madách Imre alig néhány hónappal Az em­ber tragédiája megírása után —■ az 1860-as évek közepén —■ vetette papírra a Mózest. Egy egész évszázad érlelő ha­tása kellett ahhoz, hogy a dráma minden értéke felszín­re kerüljön. Annak idején az Akadémia bíráló bizottsága — Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsigmoind — ugyan­is edvetette a művet, s a szá­zad elején sem aratott sikert a bemutató. A ma közönségét jobban foglalkoztatja az a kérdés, amelyet Madách a Mózesben felvetett. A nép és a vezető, az egyéniség és a tömeg viszonyát vizsgálta drámai költeményében, s vá­laszt keresett kora kérdései­re a bibliai ihletésű történet­ben. A bukott szabadsághar­cot követő Bach-korszak re­ménytelenségéből kivezető utat rajzolta meg. A történet az ősidőkbe visz vissza: a zsidók — Mózes vezetésével kivonulnak Egyiptomból, és a pusztában bolyongás, a szenvedések és a reményte­lenség érzése után elérkez­nek az ígéret földjére — Ká­naánba. A mű vezérmotívu­ma a szabadság eszméje, s ezzel párhuzamosan Madách az emberiség legjobbjait év­századok óta foglalkoztató kérdéseket is feszeget: med­dig népvezér valaki és mitől kezdve válik zsarnokká, le­het-e a nép ellenében mun­kálkodni a népért. A művet először a veszprémi Petőfi Színház mutatta be 1966-ban, Keresztury Dezső átdolgozá­sában, s most a Nemzeti Színház előadásában láthat­juk — SinkQvifs Imrével a címszerepben. (KS.) gííTARl KjA'RA i. A felkínált ajándék lázba hozta Bujkóékat. Az asszony még egyszer elolvasta a le­velet, amit a pesti rokonok írtak, azután behúzta az lírát a szobába. — Nézd csak, apa! Ha ki­dobhatjuk ezt a nagy, rozoga asztalt... És helyébe tesszük az újat... — Nana1 Az se új, amit a sógornéd ad. Csak jobb, mint ez. — De mennyivel jobb és modernebb!. És milyen szép! Hiszen láttad te is, nemegy­szer, Kinyitható, összecsuk­ható. Több helyünk is lesz, behozhatjuk a verandáról a másik virágállványt... — A rózsafákat nem hoz­nád be az udvarról? — kér­dezte gúnyosan Bujkó. De látszott rajta, hogy ő is örül a lakás szépülésének. Kezé­vel megmozgatta a nagy, ová­lis asztalt, ami a két végén alányomott székekkel együtt az olajkályhától a régimódi ebédlőszekrényig nyújtózott, s itt is, ott is csak egy kes­keny utat hagyott szabadon. A fényes lap imbolyogni kezdett a recsegő, hengeres lábakon. — Ez már csak tüzelésre való — mondta Bujkó. — Ha ráülnék, összerögyna alattam. Pedig nem vagyok több öt­venöt kilónál. — Most már összerogyhat, annál könyebben hasogatod fel. Elfőzök vele a konyhán vagy négy-öt napig. — Egy hétig is, meglásd. Lesz egy kis szag a politúr­tól, de hát azt el lehet visel­ni. Bujkó arca felderült arra a gondolatra, hogy megtaka­rítanak egy heti tüzelőt. De mindjárt árnyék borult rá. Bal kezébe fogta az állát, s maga elé meredt. — Igenám, de' az új asz­talt haza is kell hozatni. Harminc kilométer... A te- hertaxi sok pénzbe kerül. Az asszony valahonnan nagyon magasról zuhant le. — Látod apa, erre nem gondoltam örömömben. Mit kérhetnek azért a taxiért? — Mit ? Akármennyit, mindegy. Ügy számolják ki a viteldíjat, hogy az üresjá­ratot is meg kell fizetni. Tő­lünk a vállalatig. Ez pedig már... az én nyugdíjamból nem telik ki. —* Akkor hát mi lesz, apa? Jaj Istenem, az a gyönyörű, modem asztal! Már annyira beleéltem magamat... Te! Talán a Kotász-gyerek meg­fenné, hogy hazahozza. Any- nyii jön-megy a gépkocsijá­val ... A sok feketefuvar közt könnyen elmenne ez is. Meg azután harminc eszten­deje vágyunk szomszédok a családdal. Ismerjük karon- ülő ideje óta ... Hiszen any- nyi külön fuvart vállal! I — Erről nem beszélhe­tünk. Mindenki tudja az ut­cában, de felemlíteni... Ki­átkozna bennünket a világ­ból! — Nem mondtam, ’ hogy említsd, Isten őrizz! A szom­széddal legyen jóba az em­ber. Csak kérjed meg szé­pen, apa... Te tudsz a nyel­vén ... Talán ... Talán még ingyen is hazahozza. — Nem szívesen kérem én ezt az Andrist... — morogta Bujkó. — Nagyon elszokott az már mitőlünk ... Hónap­számra színit se látom. — Dolgozik az, mint a megszállott... A legtöbbször késő este jön haza. Isten tud­ja, mire gyűjti azt a sok pénzt----mondta az asz­s zony. — De hát ez az ő 1 dolga. Nekem az a fontos, hogy az asztalt... — Jól van, ha hazajön, át­megyek hozzá. De azt ne is reméld, hogy ingyen ... Nem olya-ri fiú az. Bujkóné a nyitott ablak­hoz ült, a fehér csipkefüg­göny mögé. Izgatottan lesett ki az üres utcára. Ahányszor nyílt egy ajtó, vagy megzör- rent a száraz göröngy a bi­ciklik kereke alatt, nyújtott nyakkal, kíváncsian kijjebb hajolt. — Dobaiék jöttek meg a vasútról... Megy haza a Csurogi lány ... Indul már a Kevéék menye szomszé- dolni... — súgta visszafor­dulva az urának, aki meg­szokásból téli helyén ült, a kályhazugban. Fél hétkor nagy dübörgéssel teherautó állt meg a harmadik ház előtt. — Hazajött a Kotász fiú, méghozzá a kocsival — mondta izgatottan Bujkóné, mintha csak ő hallotta' vol­na a nagy durrogást. — Is­mét kilesett a függöny ré­sén. — Ponyvával takarta le ..* Ki tudja, mi van alatta... — Nincs nekem ahhoz kö­zöm! — vágta rá Bujkó kedvetlen ÜL — Nincs, nincs, persze, hogy nincs! — duruzsolta az asszony hízelegve. — Neked csak annyi a dolgod, hogy menj át hozzájuk és kér­jed meg ... Mégiscsak ismer-* jük pólyáskora óta. Bujkó várt egy kicsit, az­után nyakára csavarta a sá­lat, fejébe nyomta a sapkát Kis termetű volt, hatvannégy éves létére már kiszáradt és gyönge, akár egy aggastyán. A gondosan ápolt kiskert sa­lakos ösvényén kiment az ut­cára. Izgatottan nyomta le a Kotászék szép házának ki­lincsét.- Végigment a kerten, ami sokkal nagyobb és szebb az övékénél. Ritkán járt itt, az öregekkel legtöbbször a ház előtt, az utcán beszélget­tek. Azok visszahúzódók let­tek az utóbbi években, ők meg nem akartak tolakodni. Érezhetően ezzel a tartózko­dással védték az otthonuk be­járatát. Emögött az a gyanú bújt meg. hogy mindenki azt lesi, mijük van, mit gyűj­töttek össze. Bujkó álmélkod- va pillantotta meg a modern, ernyős jiintaágyat és mellette a színes, összecsukható széke­ket. A konyhaajtó kinyílt és a két öreg kilépett a verandá­ra. (F oly tatjuk) }

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom