Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
\ KAFKA JÓZSEF: Spanyolország Arénák vérrelhányt homokja pereg a sugárutak neon-forgatagában. Gondszabta arcokkal kövezett utcákban beesett szemű házak nézik a bankok rács-templomait. Spanyolország titkából megnyíló kagylóhéj, fényesre kalapált toledói' pei márvány-útvesztői és műemlékcsodái között kő vidékké sárgulnak kopár-sziget tájak. De unalmas egy dolog is a háború. (Foto: Vie Nuove) WILLIAM AULD: Szeretem a magyar irodalmat Partnélküli, kiszáradt folyókba ■«lakat terel a nap, zöld panaszt lélegeznek az olajfák. Esténként kigyullad a tenger, narancsligetek vonulnak a part felé. x katedrálisok mohos lépcsői vezetnek az égbe, az emberek szakadékok szélére ágyazva alszanak. IGum ő rs nő lg, ála t „h gépiqiműves táioíása../ (?0 , 1946-ban, négyéves katonai szolgálat után tértem vissza szülőföldemre. Huszonkét éves voltam akkor, s már majdnem tíz éve ismertem tankönyvi szinten az eszperantót, a nyelv irodalmát illetően azonban szinte analfabéta voltam. A hossza, értelmetlen öldöklés és nélkülözés után kellemes felüdülést jelentettek a könyvek. Az első eszperantóul olvasott irodalmi mű, Remarque egyik regénye, rendkívül mély hatást gyakorolt rám. Második élményem Dante Isteni színjátékából a Pokol, s ezután, természetesen, Madách Az ember tragédiája következett. Igen, ma már mondhatom, hogy „természetesen Madách”, de 1946-ban, noha an~ -goi anyanyelvű lévén jól ismertem a népszerű Remarque műveit, a klasszikus Dán tét, a magyar irodalomról semmilyen ismeretem sem volt. A 350 oldalas Nyugati irodalom történetéből tudtam meg valami keveset — három, azaz három sort — Petőfiről. Ez éppen három sorral volt több annál, amit az angol nyelvű irodalomtörténetekben megtaláltam, vagyis ez utóbbiak még utalásszerűén sem regisztrálták a magyar irodalom létezését. Több elbeszéléskötetet rendeltem. Érdeklődésemet azonban Az ember tragédiája keltette fel legjobban, valószínű azért, mert az eszperantó nyelvű prospektus, la- konikus tömörséggel így propagálta: „Epikus poéma, bizonyos értelemben hasonlít Milton Elveszett paradicsomára.” A Tragédia teljesen magával ragadott. Elcsodálkoztam: hogy lehet az, hogy ezt a páratlan' értékű művet nem ismerik Angliában. (Néhány év múlva ugyan megtaláltam a Tragédia angol fordítását, mégis örömmel konstatáltam, hogy a Madách-mű nem vált ismertté hazámban: az ismeretlen, dilettáns könyvtáros minősíthetetlen „angolosítá- sa” csak kompromittálta volna a nagy hírű klasszikus munkát.) Egyik alkalommal felkerestem egy ismert eszperantistát, s elmeséltem, menynyire lelkesedem Madáchért. — Jó, jó, hangzott a válasz —, és Petőfiről, Aranyról, Adyról mi a véleménye? Csodálkozásomat látva már szavalta is: Fürdik a holdvilág az ég tengerében, / Méláz a haramja erdő közepében ... Később elküldte az eszperantó nyelvű Magyar antológiát, s ettől kezdve ennek a kis nemzetnek az irodalma magánéletem szerves részévé vált. Hosszú, rendkívül kellemes évek, kávéezagú, ciga- rettafüstös éjszakák jöttek. Rosetti, az ismert eszperan- tista, új barátunk, Francis, és én, a magyar irodalom bűvkörében éltünk. Hajnalig tartó felolvasásaink, vitáink során töbft magyar költőt annyira megszerettünk, hogy egymás között csak keresztnevükön emlegettük őket, mint legjobb barátainkat. Gyakran mondogattuk: „Dolgozz csak, dolgozz! Messze még a Kánaán, ezt már Sándor is megmondta: ...addig nincs megnyugvás, / Addig folyvást küszködni kell." Mindannyiszor nagy elismeréssel adóztunk Kalocsay Kálmán egyedülálló fordításainak, amelyek a magyar költők mély intellektuális témaérzését oly magával ragadóan sugallták. Amikor egy gyengeelméjű nem eszperantista a magyarokat a cigánykultúra „éllovasainak” titulálta, emlékszem, Rosetti felindultságá- ban majdnem szélütést kapott. Kiderült, hogy az illető egyetlen értelmes mondatot 6em tudott „kinyögni” az általa szidalmazott kultúráról. Francis, aki a novellákat szerette, Móriczért lelkesedett: „A világ tíz legjobb novellája között a Szegény embereket a legelső helyek egyike illeti meg.” Sohasem múlt el olyan nap, hogy Rosetti ne dicsérte volna Karinthy humoreszkjeit. Az én kedvencem Babits volt, rajongtam Szép Ernő stílusáért és témáiért, Gellért Oszkár a Szabadságos katona éjszakája c. verséért. A magyar irodalom iránti szeretetem ma is tart, s ezt az eszperantónak köszönhetem. 1961 óta rendszeresen olA hosszú utazás Akik nagyon várnak a hóra Dosztojevszkij világát kétségtelenül nem könnyű megérteni. Váratlan és gyakorta feloldhatatlan ellentétek, paradox helyzetek, az öntudat elborulása és tiszta gondolatok fellobbanásainak kaval- kádja tárul a szemlélő elé, azután fokozatosan minden-a helyére kerül, minden igazzá és jelentőssé válik. Ezt a titokzatos világot igyekszik feltárni a nézők előtt az első olasz—magyar koprodukciós tv-film. A hosszú utazás. vasom a Hungaro Vivo (Magyar Elet) hasábjain megjelenő verseket és elbeszéléseket (Weöres Sándor, Gergely Mihály, Nagy László, Szécsi Margit, Jobbágy Karoly, Ladányi Mihály stb.). 26 magyar alkotás önálló eszperantó nyelvű kiadása van meg könyvtáramban, s ezt az anyagot számtalan folyóiratban és gyűjteményes kötetben megjelent fordítás egészíti ki. Gyakran hallom, hogy „az eszperantó a nemzeti nyelvek ellensége”. Ellenkezőleg: az eszperantó a népek barátja, összeköt és nem elválaszt. A nemzetközi nyelv nélkül, a magyar irodalom nélkül, életem sivárságát és szegényességét el sem tudnám képzelni. A magyar nyelv ismerete nélkül, a könnyű és logikus eszperantó 6egitségével, ugyanúgy gyönyörködhetem e szimpatikus nép fiainak irodalmában, mintha azok minden szavukat egyenesen hozzám intéznék. Eszperantóból fordította: Saiga Attila DRASZTIKUS FÉRJ Rómában két fiatalasszony sétál a Via Venetón. — Nem bírom tovább — mondja bizalmasan egyikük —, lehetetlenség együtt élni a férjemmel. Naponta háromszor veszünk össze minden apróságon. Tegnap este egy heves veszekedés után azt mondtam neki: legjobb lenne, ha nem is látnánk egymást! — Mire 6? — Leoltotta a villanyt! MINT A SAKKBAN ! Charles de Bante Castel- more, XIV. Lajos testőrkapitánya, akit D’Artagnan néven ismerünk, egy alkalommal — hosszú ostrom után — megadásra kényszerítette egy ellenséges erőd kapitányát. — Be kell vallanom önnek — mondotta az ellenséges csapat feje —, csak azért ad-- tam meg magam, mert elfogyott a puskaporom. — Bizalomért bizalom jár cserébe — válaszolta D’Artagnan. — Csak azért javasoltam, hogy adja meg magát, mert az enyém is elfogyott. BÖLCSESSÉG A pénzügyminiszterével elégedetlen kínai császár maga elé hivatta a minisztert és felszólította: adja be lemondását. — 0, mennyei birodalom fia! — kiáltott fel a miniszter —, csak nem gondolod rólam, hogy tolvaj vagyok!? — Bár inkább az lennél — vágott vissza a császár. — Mert a gazemberségnek mindig van határa, az együgyű- ségnek azonban nincs! TAPINTAT Knzo Ceruzico kóbor kutyát talált az utcán és magához vette. Egy napon a kutyával sc'tált a fasorban, amikor odalépett hozzá egy Idős hölgy és megkérdezte: — Milyen szép kiskutya! Milyen fajta? — Hát... egyszóval — válaszolt a színész zavartan — talán.... Ekkor a kutya néhány métert előreszaladt és megállt egy fa tövében. — Tudja, asszonyom — válaszolt ekkor a színész az idős hölgynek —, nem akartam a kutya előtt beszélni, ugyanis ő fajtiszta foxinak képzeli magát VUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAA/WWVAAAAAAA/WWWSAAAAMAAAAAAAAAAA/WWAAAAAAAAAAAWMMA JURIJ TÁRÁN: Megesik ••• MINDEN NAP OLYAN, MINT AZ ÉLET... Lupov időben érkezett a gyárba. Fájt a feje. Könnyezett a szeme. Szúrt a lapockája alatt. A szíve táján tompa nyomást érzett. De hát dolgozni muszáj. Lupov felvette a kezeslábasát. Rágyújtott. Vizet ivott. Benézett az orvosi rendelőbe, kért egy kis aszpirint. Többször végigsétált a gyárudvaron. Nagyokat szippantott a friss levegőből. — Vászja! — kiáltott ki a művezető az ablakon. — Nem kéne már elkezdened? — Ráérünk! — nyugtatta meg Lupov. — Meglesz a terv, ahogy szokott. Hagyjál egy kicsit, hozzá kell szoknom a meló atmoszférájához. Aztán bement a műhelybe. Ténfergett egy darabig. A kijelölt helyen elszívott egy cigarettát. Elolvasta a faliújságot, a tűzrendészen szabályzatot és a balesetvédelmi tudnivalókat. Elment az ebédlőbe, megevett egy borsólevest, fasírtot krumplival, kávét ivott. Megint rágyújtott. Visszament a műhelybe. Háromszor körüljárta a gépét, egyre kisebbedő körökben. Sóhajtott: No, isten neki, elkezdjük! Bekapcsolta a gépet. Minden forogni, zúgni kezdett. A megmunkált alkatrészek másodpercenként ugrottak ki a keze alól és elborították körülötte a padlót. A verejték elöntötte a homlokát és a hozzá tartozó többi testrészt. Minden mozdulata kiszámított, pontos. Mint egy motolla. Sehol egy fölösleges mozdulat, egy henye oldalpillantás. Mesteri ökonómia. Az összehangolt mozdulatok szimfóniája. A tökély csúcsa. — Kész! Kinyomtam a százhárom százalékot! — mondta Lupov a művezetőnek a műszak végén. És kicsavarta verejtéktől csurom- víz kezeslábasát. — Ez igen! — lelkendezett a művezető, és megrázta Lu- potf kimerültségtől reszkető kezét. Az pedig rogyadozó léptekkel, megbicsakló térddel ment ki zuhanyozni. — Teljesen agyondolgoztam magam — mondta otthon a feleségének és megivott egy pohárka vodkát, hogy egy kicsit magához jöjjön. Rágyújtott. Leült a tv elé, de hamar előrebillent a feje. Ismét megivott egy kis szíverősítőt. Megint rágyújtott. Aztán lefeküdt. Reggel ismét pontosan érkezett a gyárba. Fájt a feje. Könnyezett a szeme. Tompa nyomást érzett a bal lapockája alatt. Időbe telt, amig megint hozzászokott a munka atmoszférájához. J. KOTLJARSZKIJ: ÜZLETBEN — Kisasszony, van gumimatracuk? A film rendezője Franco Giraldi. A főbb szerepeket Glauco Mari, Ottavia Piccolo, Flavio Bucci és a magyar Darvas Iván játssza. (Darvas Iván A hasonmás című novellából készült rész vezető szerepét alakítja. — A szerk.) A hosszú utazás külső felvételei Magyarországon és Lengyelországban készültek. Most már csak az utolsó jelenetek felvételezése van hátra. ehhez azonban kiadós havazásra van szükség. WWW WVVVWVWNVWWVWWAA/WVWWJWWWWWW** Egy vidéki városunk tanácsülésén a tervezett házirenddel kapcsolatos vitában több felszólaló nem értett egyet az alábbi fejezet megfogalmazásával: „A 200 m-- nél nagyobb udvarú épület használaton kívüli kapualjában, udvarában, kertjében a lakóbizottság egyetértésével és a kezelővel kötött tárolási szerződés alapján bérleti díj kifizetése ellenében személygépkocsik, motorkerékpárok (továbbiakban: gépjárművek) tárolhatók.” Elsősorban a tárol, tárolás szavakkal kapcsolatban hangoztattak ellenvéleményt: túlzásnak ítélték e megnevezések szövegbeli használatát. Mi egyetértünk a hangoztatott kifogásokkal. Üjab- ban ugyanis a tárol igét és a tárolás névszót a feleslegesen elhivatalosított, elszak- szerűsített közlésekben olyan jelentéstartalommal és használati értékkel juttatják nyelvi szerephez, amely nem illeti meg őket. Az. sem véletlen, hogy ezeket a szóalakokat a „túlzó megnevezések” minősítéssel is illetik. Túlzás pl. ilyen szövegösszefüggésben a használatuk: „A gyufát a lakásban olyan helyen kell tárolni, hogy az a gyerek kezébe ne kerüljön.” A kérdéses házirend megfelelő fejezetében is túlzás a tárol és a tárolás szóalakok használata. Miért? Elsősorban azért, mert a tárol igével kifejezett cselekvés csak a nagyobb mennyiségű készletek tárolására, elraktározására, kezelésére és megóvására vonatkozhat A Műszáki Könyvkiadó gondozásában megjelent szakkönyv (Andrássi—Polonszky: Tárolás Bp. 1971.) külön fejezetben tárgyalja „a tárolással kapcsolatos" szóhasználati formákat. A szakemberek értelmezéséből is azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a szakmai szóhasználatban, a szaknyelvben a tárol és a tárolás szavak a raktároz, raktározás megnevezésekkel kerülhetnek rokon értelmű szósorba, s mindig csak „nagy anyagmeny- nyiség” elhelyezésére, kezelésére és megóvására vonatkozó jelentéstartalmak kifejezésére szolgálhatnak. A kisebb mennyiségű vagy éppen az egyedi tárgyakat tehát ne tároljuk, velük kapcsolatban a tárolás szót ne használjuk: az elhelyez, elhelyezés szavak alkalmasabbak a nyelvi szerep vállalására. A házirend megfelelő fejezetének szövegébe is ezek a szavak kerüljenek. A cím- heli kifejezés tehát helyesen így írandó: a gépjárművek elhelyezésé, hiszen a kapualjakban, udvarokban csak egy-egy gépjárművet helyezhetünk el, tárolásra nem alkalmasak a megnevezett helyek. Dr. Bakos József •— Import hálózsák? — Hát nem látja? Megvakult? — Köszönöm a kedves felvilágosítást. — Mi? — Azt mondtam, hogy köszönöm a felvilágosítást és a kedvességét. — Mi az, megbolondult? — Nagyon kellemes volt látnom, hogy vannak nálunk ilyen kulturált és kedves kiszolgálónők is. — Kopjon le rólam! — Ezentúl sportárut csakis az önök üzletében fogok vásárolni. — Atyaisten, mit akar még? Mikor hagyja már abba? — Bár lenne több ilyen kulturált kiszolgálónőnk! — Ha nem, hagyja abba a ' huligankodast, rendőrt hi- • vök. Egyszerűen nem hagyják ; dolgozni az embert! Oroszból fordította: ; Z. Hering Margit
