Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

I ntézkedések- ömlesztv e... A megyei főügyészség vizsgálta az építésügyi hatóságok munkáját A Heves megyei Főügyész­rég törvényességi felügyeleti munkájához tartozik egy- egv aktuális kérdéscsoport átfogó vizsgálata. Ilyen volt az a felmérés is. amelyben az építésügyi hatóságok te­vékenységét vették szem- ügvre. Hogy ez a téma mennyire aktuális volt, az hamarosan ki is de­rült Bár az általá­nos megállapítások — mint a tanácsi munka más terü­letén is — fejlődésről, az ügyintézés színvonalának emelkedéséről tanúskodnak, bizonyos területeken fel kel­lett hívni a figyelmet az ál­lampolgárok érdekében is a hibákra. Mit jelent: „hivatalosan" ? „A legnagyobb nehézséget — állapflotta meg a vizsgá­lat — az engedély nélküli építkezésekkel kapcsolatos eljárások jelentették.” Főleg a városokban. Az építésügyi hatóságok az ellenőrzési kö­telezettségeiknek —• a mun­katerv állandó bővülésére hivatkozva — csak korlá­tozottan tettek eleget. Döntő többségben csupán az enge­délyezett építkezések ellen­őrzésével foglalkoztak, s az elszaporodott engedély nél­küli építkezések ellenőrzése a háttérbe szorult. így is lehetne fogalmazni: a váro­si építésügyi' hatóságok éve­kig szótlanul tűrték, hogy a szemük láttára emelkedje­nek egymás után ezek a W- sebb-nagyobb épületek, mert — úgymond — „hivatalo­san" — nem szereztek ró­luk tudomást. Nem volt egységes a gya­korlat a mezőgazdasági ren­deltetésű földeken épített szerszámoskamrák, hétvégi házak stb. elbírálásában. Az állami külterületi földek ér­tékesítésénél az adás-vételi szerződésben rögzítették, hogy a vevő — építési enge­dély birtokában — jogosult meghatározott alapterületű és jellegű épületet emelni. Ezzel szemben az építésügyi hatóságok, figyelmen kfvül hagyva a végrehajtó bizott­sági határozatot, mindenfaj­ta építési engedélyt egysze­rűen megtagadtak. A má­sodfokú építési hatóságok a fellebbezéseket elutasították, így az „alsó fok” meg volt arról győződve, hogy helye­sen járt el. Vagyis: alapot adtak a további törvénysér­tésekhez ... szabálytalanul emelt épület­re adható-e engedély. Ha igen, akkor nem kell lebon­tatni, hanem ki kell adni az úgynevezett fennmaradási engedélyt. Ennek ellenére tömegesen küldték a forma- nyomtatványokat, amelyek­ben minden építtetőt bon­tásra köteleztek, anélkül, hogy megvizsgálták volna: megalapozott-e a döntés?... Az Egri Városi Tanács mű­szaki osztálya 85 ilyen hatá­rozatot hozott. Ebből 59 esetben külterületen levő szerszámoskamrára, illetve hétvégi házra vonatkozott a lebontás elrendelése. A megyei ügyészségi vizs­gálat erről így ír: „Az épí­tésügyi hatóságoknak ez az intézkedése nélkülözte a kel­lő megalapozottságot és sér­ti a gazdasági és állampol­gári érdekeket." Az igazsághoz hozzátarto­zik. hogy e határozatok végrehajtását a vb-titkár felfüggesztette és utasítást, adott az újabb felülvizsgá­latra azzal, hogy a lebon­tást elrendelő határozatok helyett más, megfelelőbb el­járással is lehet a célt szol­gálni. Más esetben, például a gyöngyösi Sárhegyen történt engedély nélküli építkezések elbírálása során is hoztak megalapozatlan, formális ha­tározatot, így a törvényes­ségi felügyeletet is gyakor­ló vb-titkár közbelépésére volt szükség, hogy 17 rí- kendházat ne bontsanak le. Több esetben — Egerben és Gyöngyösön — született formális, a körülményeket figyelmen kívül hagyó dön­tés az építésrendészeti bír­ságok kiszabásánál. Különö­sen — állapította meg a vizsgálat — az engedély nélkül épített sz^erszámos- kamrákkal kapcsolatos hatá­rozatok törvényessége vitat­ható. „(Mindössze’- azért, mert az építésügyi hatósá­gok olyan esetben is megta­gadták az engedélyt, ame­lyekben a városi tanács vég­rehajtó bizottsági határozata az építkezést lehetővé tette. Előfordult — például az eg ri Lőrincvár-dűlőben —, hogy bár nem volt szükség engedélyre egy szerszámos- kamra építéséhez, a tulaj­donost mégis kötelezték ré­szint a fennmaradási enge­Dino Buzzati: dély kérésére, részint a bír­ság megfizetésére Mit mond a jogszabály? Azt. hogy szerszámoskam- ra építéséhez nem szüksé­ges engedély, ha az nincs a városban, nem fekszik üdü­lőterület körnvékén és nincs a főútvonal menten Spgílö rendeletek Az Építési és Városfej­lesztési Minisztérium 4/1974- es számú körrendeleté az építésügyi hatósági munka segítségére sietett. messze­menően szem előtt tartva az állampolgárok érdekeit. Pél­dául: korábban engedélyké­résére köteleztek és bírság­gal sújtottak olyan szemé­lyeket is. akik a városi ta­nács dolgozóitól kapott tájé­koztatás alapián építkeztek engedély nélkül. A körren­delet kimondja, hogy a ta­nácsi dolgozók téves tájé­koztatása vagy szóbeH en­gedélye alapján történt épít­kezés eseten nem lehet bír­ságot kiszabni. Meg kell említeni, hogy az állam; parcellázás után földterülethez jutott állam­polgárok nem mindenütt kaptak megfelelő tájékozta­tást, hogy milyen telkeken mit építhetnek — engedély­ivel vagy anélkül. (tízzel kapcsolatban korábban még az Egri Városi Tanácson be­lül sem volt egységes esem- lélet.) A vizsgálat óta ettett idő­szakban már számos, kedve­ző intézkedés született, ame­lyekkel felszámolják folya­matosan a korábbi hibákat. Az esetek elbírálása külön - külön, a tények és érdekek figyelembevételével törté­nik, s számos intézkedés történt a városokban a vi­tatható kérdések eldöntésé­ben. (A községekben nem, vagy alig találkozott a vizs­gálat ilyen problémával.) A hobbv-kertek zárt kertekké nyilvánítása például már fo­lyamatban van, így az új építési szabályzat a lápján meghatározott épületeket — engedéllyel — lehet majd építeni. A vita az Eger mel­letti /Almár-yölgy és a gyön­gyösi sárhegyi építkezések körül még folyik, de a meg­nyugtató döntés rövidesen itt is megszületik. Kátai Gábor „A történelmet nem írni. csinálni kell'' — mondta volt állítólag egy olyan neves va­lakije a történelemnek — Napoleon-e, vagy sem, any- nyi mindent ráfogtak már, ezt is kibírhatja—, aki való­ban nem írta, hanem csinál­ta, s amit csinált, azt mégis megírta megszámlálhatat­lan történetírója. S ahány megszámlálhatatlan: annyi szempont, alapállás, s ahány­szor megírták amit csinált, annyiszor volt alkalma az írónak elmondani Napoleon ürügyén például mindazt, amit saját koráról akart elmondani, saját müve ürü­gyével. Miért lenne hátrább való a történelem ceinálói között a termetre, vérmérsékletre is óriás Nagy Péter, a minden oroszok ama cárja, akit ma is magáénak vallanak a kései leszármazottak? Miért ne le­hetne róla, az ő ürügyén el­mondani egyet és mást ko­runk megtöprengtető gond­jairól és gondolatairól? Sa­lamon Pál úgy vélte, hogy lehet. Talált egy kitűnő tör­ténelmi csomópontot, ahol összehozhatott tv-játékban is két egyéniséget, A szerinte helyenként filoszságig huma­nista XII, Károly svéd ki­rályt — a történelem per­sze nem egészen ezt a képet festi róla —, s Oroszország felemelkedését a legkemé­nyebb eszközökkel is meg­valósítani akaró, vadrealista, racionalista Nagy Pétert. Elöljáróban rögtön ki keíl jelentenem, hogy Salámon Pál televíziós játéka, mint televíziós alkotás, a jobbak közül való, részgondolatai, abból vont: megállapításai, frappáns „voltaire-i” hangu­latú mondatai rossz esetben Is inkább csak súrolják a közhelyeket, mintsem maguk azokká is válnának. És még azt is hozzá kívánom tenni a televíziós játék vitathatatlan értékeit említve, hogy vé­lem : egy szerzőnek, mondan­dójában kifejtendő nemes céljaiért nem feltétlenül szükséges ragaszkodnia a történelem évszámaihoz. a jellemekben azokhoz az írá­sokhoz és emlékekhez, ame­lyek megformálandó hőseik­ről az utókor számára fent- maradtak. így tehat a magam részéről Magabiztos fickó, a hely­zet ura. S ha azt nézzük, milyen szenvedélyesen ta­pad hozzá a lány, arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy szerelmes belé. Itt az­tán aligha sikerül valamit ki mesterkednem, igaz-e. Könnyelműen, vakmerőén fo­gadtam, ti pedig pukkadoz- tatok a neveléstől a hátam mögött. De most vigyázat. A lány taxiba ült, még egy utolsó, gyöngéd búcsúcsók... a ko­csi elindul... A sarki vil­lanyórán húsz perccel múlt éjfél. Munkára fel. Viszont­látásra, barátaim. Imhol vagyok, fiúka. min­denestől a szolgálatodra! Kezdjük hát. Harmincnégy, harmincöt éves forma, jóvá­gású fiatalember vagy, a ru­hád kifogástalan. az arcod rokonszenves, még ha kissé pisze is az orrod. Pénz dol­gában sem állhatsz rosszul, csodálkozom is, hogy nincs kocsid, ha másért nem, hát hogy autókázz olykor egy kicsit a menyasszonyoddal. Hopp. A fejedben vagyok máris. Igazán gyerekjáték volt számomra beléhatolni. Meglehetősen békés idebent minden. A kis kerekek, gör­gők (hogy e hasonlattal él­jek) nyugodt ritmusban fo­rognak, rendes, megszokott ügyintézés folyik, sőt, a neu- ronok mintha kissé álmosak is volnának. Hajaj, micsoda botrány lesz itt hamarosan — Talán jobb lett volna. . — szólalok meg halkan. A hangom igencsak vékonyka de annál behízcigöbb. A fia­talember reagál: — Ka<akí- sérai? «kurtád awnau­aligha kifogásolnám, hogy a svéd király nem olyan, ami­lyen történelmileg volt. • s hogy Nagy Péter bumfordi- sága, hetykesége, brutalitá­sa jelentette Salamon Pál gondolatait kifejtendőn az egykori Pityer megalapító­ját és a modern Oroszország megteremtőjét. A baj ott kezdődik, hogy Salamon Pál történelmi kérdése a tör- ténetietlen: méz, vagy kés? Méz a kés hegyén! Késen nyújtott méz: ha nem kell a hasznos és igényes édessége, akkor kapod a vas kegyetlen keménységét. És a televíziós játékból végső és alapkicsen­gésül bennem az maradt meg: még késsel is kell, sőt kés nélkül nem is megy. A népeknek a jót, a felemelke­dést a népek ellenében is meg kell tenni és még min­denki meg is tette a törté­nelem folyamán. Mézet kell csepegtetni, csaliként, s ak­kor rányalva a méz ízére, a kés keménységét is tudomá­sul veszik azok, akikért a kést forgatni kell. A nép el­lenében is akár jót tenni a népért! A néppel együtt nem lehet? A két király szembeállítá­sa, a történelmileg igaz — lám, itt van már történelmi hűség' — veresége a své­deknek és a győztes Nagy Péter ebben a salamon páll történelemben csak arra valók voltak annak idején ott Poltavánál, hogy évszá­zadok után egy tv-játék tör- ténetietlen szemléletét Iga­zolják? Ezen sajnos termé­szetesen a kitűnő szereplő- gárda játéka sem tudott se­gíteni, mert ami hamis, az nemes előadásban is hamis. Sőt: még hamisabb! Edéié- nyi János rendező jól meg­értette Salamon Pált: ez a baj. Rendezésében — a tér és idő elegánsan hanyag fel­oldásával tovább keverte a nézőt és tovább gombolyftot-. ta a rossz irányba vezető szálakat. Pedig eppen a Méz a kés hegyén igazolja, hogy Sala­mon Pál mélyen gondolkodó író, aki a könnyedségnek sincs híján, s hogy Edelényi János mindazt tudja, amire szüksége van egy jó rende­zőnek, de sajnos azt is, ami­re nincs. Ebből a szempontból is ta­ni, ugye? Nohiszen. A Bru- na igazán természetes, elfo­gulatlan lány. Tehetek én ró­la, hogy egy disznó teher­autó tolatás közben össze­törte a kocsimat? Aztán meg Bruna a via Novarán lakik, a világ végén. Taxin oda- vissza ezerötszáz líra, ha ugyan nem több. Azonkívül ő maga tiltakozott a legjob­ban. Fölösleges, hogy hazakí­sérj drágám, mondta, fá­radt vagy, holnap reggel ko­rán kell munkába menned. — Semmiképp sem akarta. — No, persze, per­sze, de úgy legalább a saját szemeddel lát­tad volna, hogy hazamegy. — Tessék? — Igen: úgy bizonyos le­hetnél benne, hogy ha­zament — Ne nevettess! — Egyelő­re Ynég kissé hetyke a bará­tunk. — A Bruna tisztessé­ges lány. — Hm, akkor furcsa. — Mi a furcsa? — Nem azt mondtad, hogy a via Novarán lakik? — De igen. — A via Novara felé a cor- so Moníortén át kell men­ni, a taxi viszont a körút irányába indult. — Ez természetes. A met­róépítkezés miatt nincs át­járás a San Babilán. — De bizony van, már fel­oldották az átjárási tilalmat. — Lehet, de a taxisok többnyire elkerülik a köz­pontot. Gyorsabb úgy. — És te hallottad, amikor megadta a sofőrnek a via Movara-i címet? — Nem hallottam. Becsap- i a már az ajtót, így nem haUhatUUL rad a péntek esti bemuta­tó. A Mozgojényképek törté­nete csak arra volt— mint, kiderült — alkalmas és íel-- használhaló, hogy a sovány­ka bohózat módot adjon Huszti Péternek néhány né­mafilmjelenet „némafilmé«"' eljátszására. Csak? Ellenáll­hatatlan volt. A film jelene­tek apró kis gegjei féktelen humort árasztottak, magával ragadó tempóval, rekesziz­mokat erősen próbára tevő, meg-megújuló ötletrohamai­val. Az egyébként jól sike­rült „Szombat este” műfajá­ban talán legkiemelkedőbb alkotása került örömünkre a képernyőre. A hét vége jobbára amúgy is a nevetésé volt a televí­zióban, de kellett is a neve­tés a borongani való időben. „A csodálatos tolvaj’ című NSZK filmvigjáték — a cso­da tudja, honnan szedték ezt az ötlettelen címet a hazai vetítéshez? — „komoly” ta­nulságul is szolgál. Éppen annyival, hogy egy-két frics­kát elhelyezzen a fegyver­gyárosok, a NATO és a bí­ráskodás képviselőinek az orrán. Ettől aztán a hab­könnyű történet társadalmi vígjátéknak is tűnhet a tel­jesen naiv néző számára. Miután azonban naiv nézó még igen csak akad, de tel­jesen az, már valóban csak mutatóban: maradt a más­fél óra derű, a jó színészi játék és a kellemes szink­ron. Bent a meleg szobában, míg kint egykedvűen és ko­moran permetezett az őszi eső. Gvurkn Géza 20.00: Egy nap tavasz Tv-fUm VasziliJ Susktn novel­lájából. Ez év október elsején elhunyt kiemelkedő tehetségű szovjet író, filmrendező és szí­nész emlékét eleveníti fel a televízió a novella képernyőre vitelével. Az Egy nap tavasz fiatal hőse Sztyopka, kocsmai verekedésért néhány hónapos börtönbüntetését tölti. A ta­vasz közeledtével nem bírja a börtön kötöttségeit, s visszaszö­kik falujába — bár tudja, hogy ezért újabb büntetés vár rá. De mégis megszökik, hogy lássa az erdőt, a kék eget, a virágzó fá­kat. A főszerepet Madaras Jó­zsef játssza. A Sztyopka című novella, amelyből a tv-film ké­szült, Suskin magyarul megje­lent Kigyőméreg című köteté­ből való. — Akkor nem tudhatod, hogy via Novarát mondott-e, vagy egy másik utcanevet. —* Egyszerű a dolog — magyarázom. — Máshová is mehetett a te Brunád, ahe­lyett, hogy hazament volna. — Aztán mi a csudát csi­nálhatna máshol éjnek évad­ján? — Naiv lélek. Épp éjnek évadján. — És kivel? — Még kérded? Az ilyen lány számára csak a válasz­tás nehéz. Ki tudja, hányán legyeskednek körülötte, ami­kor nem vagy vele. Az ilyen lányba, mint Bruna, első lá­tásra bele lehet szeretni. A taxi mindenesetre a corso Monforte felé kellett volna, hogy menjen, ha a via No­vara volt az úticélja! A fiatalember lassúbbra fogta lépteit, egyik cigarettát szívja a másik után, s ha kocsi suhan el mellette, úgy néz utána, mintha várna va­lamit. — Ha ilyen nyugtalan vagy... — Nyugtalan a fene’ —» horkan fel dühösen, mint akinek az elevenére tapin­tottak. — Bruna szeret en­gem. —1 Bruna mutatós lány, s ezt tudja is, ad magára, ha meg ad magára, akkor bi­zonyára tetszeni akar, ha pedig tetszeni akar... — Sikerült elrontanod a kedvem! És én még hallga­tom a fecsegésed. — El is mehetek, ha aka­rod. — Ne!... maradj csak. Mondani akartál valamit, nem? rejezo be. kertek. Egy példa, miként vészel a gyerek a sok bába közt: az Egri Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága egy hatá­rozattal pontosan szabályoz­ta, hogy milyen külterületi Ingatlanon lehet szerszámos- kamrát. Illetve hétvégi há­zat építeni. Az engedélyt az építésügyi hatóság mégis megtagadta — anélkül, hogy döntését a végrehajtó bi­zottsággal megbeszélte vol­na — így a vevő engedély nélkül építkezett, bízva ab­ban. hogy a vb-határozat, illetve a szerződésben fog­lalt kötelezettség neki erre jogot ad. A vb- titkár közbelép Amikor megjelent a ren­delet az engedély nélküli építkezések felülvizsgálatára, a feladatot a tanácsok kam­pányszerűen végezték, így a tényállások tisztázása sok helyütt kétséges, sőt az ügyé­szi vizsgálat megállaoítása szerint a szinte ömlesztve hozott határozatok egy ré­sze megalapozatlan volt. Mit mondanak a rendele­tek? Az építési engedély nél­kül végzett építkezések ese­tén a bírság kiszabása előtt meg kell vizsgálni, hogy a fTk rMEnüitnn wl f/irCf iUf-J UMli Íál4. ektober Iá* kedd I. Azért teremttettünk, hogy kárhozatba vigyünk benne­teket. Mi vagyunk a gondo­latok, a gonosz ötletek, kí­sértések; a rögeszmék, félel­mek, gyanúk. No meg aztán én!... Én a legaljasabb dö­göknek vagyok egyike. Tele a világ a dögvészes fajtám­mal. A mezők is, a messzi völgyek, puszták — egyet­len ember legyen csak ott, már az is elég. Itt azonban valósággal hemzsegünk. A város a mi igazi birodal­munk, ide vágyunk minde­nünnen: Ti csak jöttök ­mentek gyanútlanul, esetleg tréfálkozva, nevetve, t mi meg a sarkatokban vagyunk, nem tágítunk egyetlen percre sem: aztán belétek röppe­nünk, a fületeken keresztül, s ti nem tudjátok, nerfi ve­szitek észre, nem is sejtitek: olyan picikék vagyunk. Fél órán belül pedig boldogtala­nok lesztek. Képzeljetek el egy csepp szú- nyogfelhöt. egészen pará­nyit, mikroszkopikus szú­nyogokkal ; egy gombostűfej nagyságú felhőt, amiben mil- liárdszám kavarognak-bo- . zsognak tar ad hálátlanul a pontszerű, iciri-piciri szelle­mek, akár a gázmolekulák. Én egyike vagyok e pöttöm szúnyogoknak, a legkisebb talán: a legátkozottabb. Hogyan is láthatnátok? Még ezerszeres napfénynél se, még a legóriásibb nagyító lencséje alatt. se. Ki-be já­rok rajiatok, büntetlénül. akkor, s úgy. amikor és ahogyan jólesik. Ha akarom, oda a nyugalmatok, álmotok, étvágyatok, az élet- és mun­kakedvetek. Ronggyá silá­nyit lak benneteket, ha úgv tartja kedvem, lealjasíllak. bűntettre, vagy még rosz- szabbra csábítalak. A ne­vem féltékenység. Akarjátok látni? Mutassak be egy kísérletet, csak úgy. a legcsekélyebb előkészület nélkül, épp hogy némi fogal­matok legyen a dologról? Tessék, a kísérleti alanyt ti választhatjátok ki. Azt mondjátok, az a fiatal­ember legyen? Aki ott a tér sarkán egy lánnyal beszél­get? Rendben van. Nos, fi­gyeljetek. Nem tagadom, jól válasz­tottatok. Sosem láttam még ezt a fiút, s minden jel arra mutal. hogy nyugodt, derűs, Un még boldest ss. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom