Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

VARGA ZOLTÁN: ŐSZ Testedből kiszegett kenyérig szerelmek pántlikáznak az égig Fölöttünk istenes vadludak húznak: „Jaj nekünk! Jaj neked! Jaj a Fiúnak! —” Arcodat hajítod csorba ősz elébe Lobot vet Názáret kidőlt kerítése Zizeg a fák között rossz siratóének Gyerekkéz kitárul, gesztenyék mesélnek Ki-kolomp, be-kolomp-szelek hazatérnek meleg csordaszaggal bőgnek messzeségnek.. • URR IDA: ..A HOLDFÉNYBEN A kabát függ a holdfényben csak a szivtájat éri fény, a nyak s derék sötétbe lóg, mint pók hajszálnyi kötelén. A fényháló a szív helyét öleli át, majd megpihen s mint sárgaszínű vonalzó fekszik a fal redőiben. Ki van gombolva a kabát bélése fénylik mint a hal a hold vizébe emeli aztán feljebb lép csakhamar, a zsebre süt, az akasztót is eléri hajnalfele, árnyéka nincs. Felémmered a fák ötujjú levele. Közlekedési Eufória... (?!) A címben idézett idegen szót az alábbi szövegössze­függésből emeltük ki: „El­lenszenvvel szemlélik az eny­hülési eufóriát, s az európai leszereléssel összefüggésben is óva intenek az eufóriá­tól ...” A Népszabadság va­sárnapi számában (1974. okt. 6.) megjelent cikkben ol­vashattuk az idézett mon­datsort. Az újságcikk nem szakközönségnek íródott. Vajon az újságolvasók mind­egyike értette-e a szövegben szerephez jutott idegen szót? Erre vonatkozólag heve­nyészett felmérést is végez­tünk, s az eredmény na­gyon elgondolkodtató. Igen kevesen tudták értelmezni a szót; nem ismerték jelentés - tartalmát, használati érté­két 6em. Ezért úgy véljük, hogy értelmezés nélkül ez az idegen szó újságcikkben még ne jusson nyelvi sze­rephez. Az azonban igaz. hogy egyre gyakrabban fel­tűnik, elsősorban azért, mert Olyan fogalmat nevezünk meg vele, amely éppen nap­jainkban jelent számunkra gondot és problémát. Az orvosi szaknyéH ugyanis ezzel az idegen szó­val nevezi meg a különböző gyógyszerek, kábítószerek, mérgek hatására fellépő, lét­rejövő felfokozott jó érze­tet, kellemes közérzetet és hangulatot. Ilyen értelem­ben beszélnek az alkoholis­ták, a morfinisták, illetőleg a nyugtatószerekkel élő em­berek eufóriájáról: azaz jó közérzetéről, a mindenben szépet, jót, kellemest <jrző és értékelő jókedvéről. Ez a görög eredetű szó éppen mert hangszerkeze­tében nem társ tálán, köny- nyen válhat > közhasználatú szóvá. Az alábbi szócsalád- beli tagok ás egyre ismer­tebbek lesanek: eufémia (jó elnevezés), eufónia (jó hang­zás), eutrófia (jóltápláltság), eupepszia (jó emésztés) stb. Már versben is szerephez jutott az eufória szó, s az alábbi verssorokban igen kifejező stilisztikai értéket képvisel: „Nyugtalan volt egész éjjeled, a szív szedál- tan is rendetlenkedett. Szép lett a reggel, hűvös ragyo­gás, májusi zsongás, kel­lem és varázs az agy s a szív közt. Nagy harmónia, könnyű — könnyelmű — eufória” (Kiss: Aznap. Al­föld, 1971. 5. sz. 23.). A nyugtatószerekkel élő (erre vonatkozik a versben a szedáltan szóalak!) beteg barát a sok gyógyszer hatá­sára valóban átélhette az eufóriát, a fokozott jóked­vet, 'a kellemes, jó közérze­tet. A szó tehát nemcsak a rím kedvéért került a vers­be, hanem elsősorban na- . gyón kifejező fogalmi érté­ke miatt. Dr. Bakos József társasjáték Egyszerű társasjátéknak' tűnik, de annál valamivel több. „Szórakoztatva bizonyítja be, hogy képtelenség gép­kocsival áthaladni Róma történelmi központján, ha szi­gorúan betartunk valamennyi közlekedési szabályt” — Humorszolgálat — Csak nem akarod ilyen állapotban vezetni a kocsi­dat? —i Es miért ne? — Olyan részeg vagy. hogy alig állsz a lábadon. — Nem is állva akarok vezetni. * — Mikor részeg az em­ber, Papa'? — Ha például ott szem­ben két ember helyett né­gyet lát. — De Papa, ott csak egy ember áll! * — Papa, vegyél nekem harmonikát! — Vennék, de félek, hogy zavarni fogsz, mikor dolgo­zom. — Ne aggódj, Papa, majd akkor játszom, ha alszol. — Képzeld. négylevelü lóherét találtam. — És legalább szerencsét hozott? — Igen. Egy teli pénztár­cára volt felrajzolva. * — A feleséged rosszul néz ki. Csak nem beteg? _ Nem. Szenved a meg­győződéséért. — Hogyhogy? —. Az a meggyőződése, hogy neki jó a 36-os cipő. * — Mondja, uram, miért olvas bele az újságomba. Nincs pénze újságra? — kér­dezi a villamoson az egyik utas. — Pénzem volna, de nincs, aki tartsa nekem az újságot! • Egy férfi nyugodtan sétál az utcán, amikor ódáién elé egy járókelő és szó nélkül pofon vágja. — Maga bolond ? — kér­dezi a kárvallott. — Igen! * Nathaniel Kleitman, ame- rikan fiziológus felesége, aki nagyon is tisztában volt, az­zal, milyen szórakozott em­ber a férje, egyik reggel megkérdezte a szobalányt-: — Reggelizett ma. már az uram? — Nem. tudom, asszo­nyom. — Legyen szíves, kérdez­ze meg tőle, a dolgozószo­báidban ül A szobalány kisvártatva visszatért és jelenti: — A professzor úr sem, tudja, asszonyom.. * \ — Kedves szomszéd, csen­desítse le a kutyáját. Teg- nan annyira vonított, hogy a lányom, kénytelen volt ebbahagyni az énekórákat. _ Bocsásson meg. uram, é t os cm, lánya kezdte. A volánnál ülő hölgy so­káig turkál a retiküljében, azután csábmosoüyai így szól a rendőrnek, aki meg­állította : — Kérem, monsieur, néz­ze csak meg, hová tettem a jogosítványomat. Szemüveg nélkül nem látok tovább az orromnál. • — Doktor úr, megbolon­dultam! Ügy rémlik, hogy csengő vagyok! —i Csengő? Vegye be eze­ket a pirulákat, és ha nem segítenek, akkor csengessen nyugodtan... * — Miért nyitottad ki az ajtót és gyújtottál villanyt? Azt akarod, hogy az összes szúnyog berepüljön a laká­sunkba? — Igen, éppen ezt aka­rom. — De te hol fogsz aludni? — Hát az erkélyen! — Az én apám azt szokta mondani, hogy jobb adni, mint kapni. — Es mivel foglalkozik a papád? — Profi bokszoló. — Miért nem voltál teg­nap iskolában? — Mert szaporodott a csa­ládunk. — Húgod született, vagy öcséd? — Nem. A mama ment férjhez! •k A házaspárnak hármas ikrei születtek. A néhány évvel idősebb kisfiú gond­terhelten kérdi az apjától: — Mondd csak, papa, ezek mind nálunk maradnak, vagy csak azért küldték őket, hogy válasszunk közülük? * A tizenhat éves Jean foly­ton zsebpénzt kunyerál az apjától. — Ide hallgass, fiacskám — szói az apá —, vannak az életben a pénznél fontosabb dolgok is.,. — Tudom papa. De ami­kor táncolni viszem ezeket a fontos dolgokat — ez mégis pénzbe kerül.. ­* Két ember elhatározta, hogy abbahagyja az ivást, de maradt még egy felbon­tatlan üveg italjuk, így hát elhatározták, hogy a követ­kezőképpen cselekszenek: egyikük a háta mögé dugja az üveget, és ha a másik kitalálja, hogy melyik ke­zében van, akkor meglsz- szák, így is tettek. — A jobb kezedben van? — próbálta kitalálni az egyik szeszíestvér. — Gondold meg még egy­szer! — kérlelte nyomatéko­san a másik. Középkori divathölgy A dél-oroszországi Kra^atxUM' városától nem messze, egy szik­lás szakadékban V. századbeli nő sírját_fedezték fel, aki életében magát cicomázó, páváskodó dí­va thölgy lehetett. Körülötte a sír­ban több száz gyöngysort talál­tak, köztük karneaíból, hegyi kristályból és üvegből készülte­ket. A nő kezét és karjait ren­geteg gyűrű és karkötő díszítet­te. A középkori hölgy koponyája szerfölött csúcsos formájú volt; a történészek szerint a mai Kr asznod a r vidékén akkoriban a szépség eszmény az ovális fejfor­ma volt. Ezt úgy érték el, hogy az újszülöttek fejét szoros sza­lag pólyával igyekeztek formaim. Sppázni Tekintve, hogy életcélomul tűztem ki a t. olvasó tájékoz­tatását, megkérdez­tem, milyen mennyi­ségű és minőségű spráznit várhatnak a jövőben a fogyasz­tók. (Gyengébbek kedvéért a sprázni olyan, mint a ka- lamlca, csak gömbö­lyű és jóval tartó- sabb.) Felkerestem a spráznit gyártó ki- rendeltségen özvegy Gáz Dezsőnét, a gyártási osztály elő­adóját. Igazán ba­rátságosan fogadott. Megkínálhatom? — kérdezte kedvesen. — Mivel? — ér­deklődtem szerényen. — Hellyel. Paran­csoljon. Mondanom sem kell, milyen jólesett ez a magyaros ven­dégszeretet. Rögtön a tárgyra tértem: ■—■ Kérem, nyilat­kozzék, milyen mennyiségű és mi­nőségű spráznit gyár­tanak a közeljövő­ven? Özvegy Gáz De­zsővé lassú, komótos mozdulattal pipára gyújtott: — Tudia, egészsé­gesebb. mint a ciga­retta. Magának is in­kább ajánlhatom a vacak bagó helyett. — Köszönöm, de jelentette ki Angelo Bucarelli, aki felújította a közép­korban megszületett „libajátékot”. A játék szabályai azonosak a liba játékéval: a részt­vevők egy-egy bábut választanak. Egymás után két szá­mozott kockával dobnak, és az nyer, aki a 90 kockából álló mezőnyben az összes akadály és büntetés ellenére legelsőnek ér célba. A libajátékkal ellentétben az új köz­lekedési társasjátékot Róma térképén játsszák. Bucarelli a Szent János bazilika és a Piazza di Spagna közötti út­szakaszt választotta ki és ezt 63 részre osztotta fel. A já­tékban a valóságos helyzetnek megfelelően helyezte el a tiltó, eltérítő stb. táblákat. Tekintettel arra, hogy az első próbajátékok alkalmával senkinek sem sikerült a sza­bályok betartása mellett eljutnia a végcélhoz, néhány jel­zést a valóságtól eltérően módosítani kellett. Ezeket a módosításokat egyébként Gian Battista Vicán 64 éves egyetemi tanár sugalmazta Buoarellinek, mondván: „hu­szonhárom éve lakom Róma történelmi központjában, és az említett jelzőtáblákat mindennap el kell néznem, ha egyáltalán gépkocsival haza akarok érni.” lemetlenségem volt már emiatt...! Zokogva borultam az íróasztalára. — Legalább szí­veskedjék megmon­dani, hány óra van? — Ismétlem: bár­miféle felvilágosítást kizárólag a központ­ban kaphat Horizont Béla főigazgatótól. Forogni kezdett ve­lem a szoba. Lerogy­tam özvegy Gázné elé és térden állva, alázatosan így kö­nyörögtem: — Már semmi másra nem vágyom, csak kijutni innét a szabadba, a jázmin illatú, friss levegőre. Tessék mondani, mere van a kijárat? özvegy Gáz Dezső­vé szemed szikrát szórtak és harsá­nyan rám kiáltott: — Hányszor mond­jam még, hogy bár­miféle felvilágosítást kizárólag a központ­ban Horizont Béla főigazgató adhat? Én nem nyilatkozom. Ez az utolsó szavam ön­höz! Azóta is ott bo­lyongok a kirendelt­ség zegzugos folyosó­in és keresem a ki­járatot. Galambos Szüvffister talán most tájékoz­tatná az olvasóival.. ■ Mérhetetlenül szi­gorú arckifejezéssel rám rivallt: — Szíveskedjék e tárgykörben felvilá­gosítás végett meg­keresni a központ­ban Horizont Béla főigazgatót. Én nem nyilatkozhatom. , . —■ De hiszen ön. mint a gyártási, osz­tály felelős . . . — Végeztünk mondta özvegy Gáz­né és udvariasan má­sik oldalára fordult. Nem távozhattam minden eredmény nélkül. Könyörgésre fogtam a dolgot. — Legalább általános tájékoztatást kérek a sprázni eurómai ter­melési eredményei- röl, különös tekintet­tel a Közös Piacra. — Nekem már annyi macerám volt az ilyen nyilatkoza­tok miatt. Egy szót sem húz ki belőlem. — Rendben van — nyugodtam bele a megváltoztathatat- lanba, — Legalább azt tessék elmonda­ni, hogyan juthatok innen haza? özvegy Gázné dü­hösen az ajtóra mu­tatott, — Nem érti, hogy semmiféle felvilágo­sítást nem várhat tőlem? Épp elég kel­I t a

Next

/
Oldalképek
Tartalom