Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-14 / 215. szám
A gejxírvőlgy titka Szovjet tilm A film hősének, Iljlnnek az erősíti meg hitét, hogy mégis ven az 0 bizonyos Szannyikov földje, amikor ott fenn, a magas északon húzni látja a madárrajokat az Északi-sark felé. Hiténél csak elszántsága nagyobb. Ha valaki a eéri Oroszországban politikai elitéit, akkor legjobb, ha a legreménytelenebb dolgok felé tereli képzeletét. Öbruesev regénye és nyomán ez a film is elvezet ab* ba a fantasztikus világba, , ahol az onkllonok egy mesés gazdagságú völgyben, a gejzír-fütötte tó körül élnek. Ezek az emberek nem ismerik a zord északon a hó, a jég kegyetlen világát, alig* ruhával fedik testüket, szemérmüket. A gejzír mindent megad nekik. Itt élnek zárt hatalmi fogságban, mert a sámán a szellemek közvetítője, amit őt mond, az a törvény. A gyufával érkező fehér ember ugyan egy csapósra lerombolhatná a só- , mán zsarnokságát, de hót ez nem is olyan egyszerű, amikor négy ember áll egy egységes, nagyobb létszámú fiaonorttal szemben. Leonyid Popov és Albert Mrlctcsjon rendezték ezt a filmet. A regény képzeletbeli világát jól benépesítették, itt-ott a valóság tarkább elemeit is közbe-közbeszótték. Néhol megcsillan a humor aranya és az emberi jóság Is. Mi sem érthetőbb, hogy az onkllonok magasabb rendű lényekként fogadják a fehér embert és felkínálják neki leányaikat. Innen már csak egy lépés a szerelem, a rézbőrü-lndián formájú önkiién lánynak, Annulrnak a szerelme Iljin iránt. A jókedélyű mesét szórakozva figyeli a közönség. Annyi mindent látott már ebben a modern világban, annyi mindent olvasott mór a világűrről, a fantasztikus látomások oly sokszor megingatták mór abban a hitében, miszerint az emberi elis szállnak ezek a húsos testű madarak ama bizonyos észak felé, amerre Iljin menni vágyott és amikor szerencsésen visszatér a hazai földre, akkor is kíséretéül szegődnek, de ott, abban a csodálatos világban még csak egyet is hiába akartunk belőlük felfedezni? Vagy ez a jelkép a meséhez tartozik csak, mint kitűnő ritmusú képsor, amely megmozgatja a néző képzeletét? A két rendező egyébként jó ritmusú elbeszélést adott ebben az alkotásban. Mihail Koropcov képei hatásosak, Alekszandr Zaeepjan zenéje ott a magas északon, a gitárral, már költészet. Vlagyiszlav Dvorzseckij, Juri) Nazarov, Oleg Dalj. Georgij Vicin, Jelenő Csuh- raj, Jekatyerina Szambuje- va, Mahmud Eszambajev jó alakítást nyújtanak. Farkas András Népművész testvérek műhelyében 17.40 Rábai Miklósra; emlékezünk A napokban — 53 éves kö-j rában — hunyt el Rábai 5 Miklós. Pályáját tanárkéntj kezdte Békéscsabán, sugyan-; Itt lett a Batsányi népi együt-1 tes művészeti vezetője. S< azóta életét a táncnak, a í népművészet ápolásának ] szentelte. Tanított a Színház- és; Filmművészeti Főiskolán, azt Állami Népi Együttes ko-j reográfusaként, főrendezője-? ként, művészeti vezetőjeként | egyaránt. Több tucat táncjáték filmre és tévéfilmre vitelében! volt közreműködő. 120 tánc- kompozíciót alkotott. A legismertebbek a Békési] esték, a VÖlgységi táncok, az ] Ecseri lakodalmas, a Muzsikáló tájak, a Hétszínviróg, a ] Kisbojtór, s még sorolhat-] nánk. A televízió a műveiből készült összeállítással tiszteleg] a Kossuth-díjas művész emléke előtt. T eknösbéka-leves Két barát beszélget: — Mit hoztál Olaszországból? — Mit hoztam volna? Semmit. Azaz, apró kedvességeket. — Nem erre gondoltam. Ékszer, divatholmi, efféle •.. —* Hoztam érdekes szalmakaiapot. — Menj a pokolba! Szóval, semmit sem hoztál. — Láttam Rómát, Nápolyt, a csodálatosan szép tengert, és a hajamat téptem a drágaság miatt... Bizony (gy vagyunk! Kezdünk rájönni, hogy másutt sem kolbászból fonják a kerítést! Sót! Aki fizetett már tizenöt— húsz holland guldent egy szerény ebédért (180—200 forint), benzint tankolt, vagy éppen megszállt egy szállodában, az ielsóhajt: Csak egyszer hazaérjek! A „cuccokkal” meg úgy vagy unk, hogy ... — Nézd, drágám! Hoztam neked valódi párizsi kölnit. — Mennyibe került? Úristen! Csak nem mondod komolyan. Megvehetted volna ugyanezt forintért a Rákóczi úton. — Es nézd ezt a csodálatos nylon-Jersey anyagot! Ilyenekben járnak, fiacskám, a párizsi nők •. A asszony kedvesen megpuszilja a férjét és úgy igazán, szívből felnevet. — Drága apucikám! Hát mit gondolsz, én miben járok? És másnap apucika. amikor szétnéz a pesti kirakatokban, csodálkozva látja, hogy vizet lehet rekesztenl a jersey anyagokkal. Sőt! Egy eladó már nem Is kínálja a nagymtn- tásakat, mert már kezdenek kimenni a divatból. A kékfestő, meg a többiek... — Svéd pengét, finom szerszámokat hozzak? — Ugyan! Minden valamire való trafikban, vasboltban kaphatók. — Harisnyát? — Köszönjük, de... — Talán valódi Camembert sajtot! — Na, látod! Azt még nem ettem. Lehet, hogy efféle Magyarországon nincs is, habár teknösbéka-leves száz forintért már kapható a Mézesmackóban. A salgótarjáni Ka- rancsban pedig csigabiga-pörköltet is felszolgálnak az ínyenc vendégeknekAzután itt vannak a sajtok. Már csak a napraforgó ízű sajt hiányzik. Kapható csoki, gomba, kapor, szalámi, kolbász és még ki tudja hányféle ízű sajt, Van kakaó, csokoládé, valódi angol szövet (gytírődik) stb. Egy szó mint száz, a nyugati cuccok bűvös varázsa megszűnőben van. Mint mondani szokás; nálunk is van minden, csak pénz legyen! Es ráadásul az árak, hogy úgy mondjam ... — Nos! Mit szól ön mindehhez? — örülök! Legalább leszokunk a tarhálásról. A vásárlást hisztériáról. Így több időnk jut majd látni a tengert, Rómát, Párizst, a múzeumokat, a képtárakat. Es megtanuljuk jobban becsülni önmagunkat. Saját szemünk láttán gyógyulunk ki mások felesleges bűvöletéből. •. Szalay István Érettségi — három év alatt me teljesítőképességének van határa, hogy itt csak egy kicsi kis kérdéssel bajlódik a film végén: miért van az, hogy a film elején Alkotó ifjúság címmel Főeze Lajos, a KISZ-kb titkára írta a Delta Magazin új számának vezércikkét és ismerteti a fiataloknak kiírt pályázatot. Részletes cikk számol be arról, hogy a szakemberek kidolgozták a Föld légkörének modelljét, s bonyolult számítógépes kísérletekkel igyekeznek megfejteni az eddig magyarázat nélküli időjárásváltozások okait. Bemutatja á lap az új stílusban, új anyagokból épült ,.láthatatlan és átlátszó” házakat, a lakásban termeszthető orchldéa-„cso- dákat”, az ultrahang alkalmazását a sebészetben vágásra és csontragasztásra, valamint a röntgenvizsgálatokat korszerűsítő pozotiv xerox-röntgen eljárást. Ismerteti geofizikusok megállapításait a földköpeny különös dudor-képződményeiről, beszámol a különleges könnyűbúvárok, -a spéleo- nauták munkájáról, a tejútrendszerünk térképének megszerkesztésére folyó kutatásokról, közli a biztonsági autóval folyó kísérletek különféle lehetőségeit, az atomerőműveket „tápláló” urándúsítás távlatait és bemutatja a korszerű teflonedényeket, elődeikkel, egészen a kőedényekig. Rendkívül sok hír, információ, tudományos újdonság, találmány, a népszerű Delta lexikon és száznál több — javarészt színes — fotó egé1974. szeptember 11., szombat A magyarszombatfal Czugh családban a fazekasság három évszázada apáról fiúra száll. Az ősi szakmát művészi főkön műveli ma is szít! ki a Delta Magazin most megjelent új számát. (KS) 4. Mondom, némán is játszottuk már ezt, de nem kisebb gyönyörűséggel. Aszót, hogy nincs, nagyon hamar, talán már féléves korában értette. Még el is pityeredéit, mikor a vártnál hosz- szabb időre guggoltam le az ágy vége mögé, hogy „Nincs Apja, nincs Apja!” De ha csak az arcom takartam el a két tenyeremmel, soha nem vette komolyan a dolgot. Odanyúlt a kis kezével, s feszegette le az ujjaimat, majd maga Is eltakarta a Sajót arcát, hogy viszonozza a kölcsönt. „Nincs Bubu! Nincs!” — mondtam, s ettől boldog volt, hogy ő is tud nincs lenni. Istenem, micsoda jó játék egy ilyen kicsi gyerek! Egyszer azt találtam ki, hogy szeme láttára összehajtogattam egy újságot, úgy ahogy az újságos szokta beszorítani a levelesláda nyílásába, s odatettem a válla mögé, amint nekidőlt a nagypámának. Hathónapos lehetett, vagy talán öt és fél, mindenesetre még a betegsége előtt történt a dolog. Forgatta a nyakát,, nézegetett hátra, de nem tudott úgy megfordulni, hogy az újságot is lássa. Izgatta viszont, hogy az a valami ott van, hisz látta, mikor odadugtam. Fészkelődni kezdett, kezével nyúlkálni. s nem nyugodott, amíg meg nem fogta, ki nem húzta a háta mögül, összenevettünk, két testvér: Czugh János és Dezső. Mindketten „a népművészet mestere” cím birtokosai, s mindketten a tófeji kerámiaüzemben dolgoznak, szabad idejükben pedig saját kedvtelésük szerint otthon űzik hobbyból a fazekasságot. A művésztestvérek keze alól sok értékes, népi ihletésű alkotás kerül ki, melyek ismertek az országhatáron túl ís. (MTI foto — Jászai Csaba felvétele) s már adta is ide, hogy dugjam megint az előbbi helyére. Az ilyesféle gyakorlatok nagjmn ügyessé tették a kezét. Kapott nemsokára műanyagból készült kis színes hengereket is, akkorákat, hogy jól meg tudja markolni (talán tizenkét darab volt egy zacskóban). Eleinte csak rázta őket, mert csörögtek is, majd egymás tetejére rakosgatott hármat, négyet, meg gurigázott velük, de egyéves kora előtt már azt Is megtanulta, hogy tudja elpattintani őket: ha az álló henger szélét lenyomja egy ujjával, az elugrik, s aztán csörögve esik le megint a padlóra. Mindezt csak azért írom le ilyen részletesen, mert más szülők is nyilván törik a fejüket, milyen játékokra kapálhatják rá azt a csöpp emberkét, akit most már hónapról hónapra jobban szeretnek. Az Országos Pedagógiai Intézet és a Népművelési Intézet megbízásából és felügyeletével — kísérletképpen gimnáziumi előkészítő tanfolyam indult 1971. őszén a Megyei Művelődési Központban. A jelentkezők arra vállalkoztak, hogy három év alatt sajátítják el a középiskolai tananyagot, méghozzá sajátos módszerekkel. Ebben segítettek a pedagógusok, hiszen felhasználták a népművelés adta lehetőségek sorát, megkönnyítve ezzel az eredFőleg az anyja, de talán már az apja is. Ha tud végre játszani vele, akkor bizonyosan. Akkor már el is irigyli az anyjától. Akkor már hívja magához, s büszke rá, ha a gyei-ek az anyja öléből átkívánkozik az övébe. „Gyere, gyere!” — nyújtja felé a karját. „Gyere, gyere!” s a kicsi meglendíti a felsőtestét, s ka- páíódzni kezd, annak jeléül, hogy menni akar. Bár lehet, hogy félperc múlva anyja hívásának enged hasonló módon. S egy újabb félperc múlva megint az apjáénak. Élvezi a kis kacér, hogy ő már ilyen kapós jószág lett, hogy apja— anyja felváltva verseng a kegyeiért. „Gyere, az én lányom vagy!!” „Nem is igaz, az enyém! Ide gyere, ide- ide!” Minél inkább osztozik egy ilyen apró gyereken a két szülő, az annál inkább mind a kettejüké. Mert ez máiA Delta új száma VARGA DOMOKOS: ményes felkészülést és a sikeres vizsgát. Az eltelt évek gyakorlata bizonyította, hogy a kezdeményezés, a jó ötlet bevált: három év Matt 14-en szerezték meg az érettségi bizonyítványt. A tanárok és a Megyei Művelődési Központ munkatársai összegyűjtötték a tapasztalatokat, a legjobban bevált fogásokat, elsősorban azért, hogy az újabb kurzus zökkenőmentesen rajtoljon. A siker arra ösztönözte az Országos Pedagógiai Intézetet és a Népművelési Intézetet, hogy szeptembertől — az egri tapasztalatok felhasználásával — országszerte tíz újabb kísérleti tanfolyam induljon. Így sajátos tanévet kezdenek a felnőtt munkások, adminisztrátorok, termelőszövetkezeti tagok — többek között — Hevesen, Tlszaná- nán, Párádon és Egerben. A megyeszékhelyen a tanévnyitót csütörtökön este tartották. annak a biztos jele: nemcsak anyja van, hanem apja is, igazi apja, aki teljes szívből a magáénak érzi. Jár a baba, jár Először mászik, csak azután jár. Sőt mielőtt mászik, mór sok mindent tud, hátáról a hasára, hasáról a hatéra hengeredni, magától felülni, lefeküdni, negykéz- lábra állni, s ez utóbbi testhelyzetben előre-hátra ringatózni, vagyis a mi pajzán szavunkjárása szerint „fajfenntartó mozdulatokat végezni’”. Végül már fel is tud állni, s az ágy vagy a járóka rácsába kapaszkodva jobbra-balra lépegetni, közben olykor a fenekére toty- tyanva, de izgő-mozgó kedvét ettől el nem vesztve. Első fiunknak, Andrisnak még nem volt járókája, őt kénytelen-kelletlen az ágyában tartottuk, míg meg nem tanult járni. Jobban mondva: kiraktuk néha a reka- mjénkra, vagy a padlóra is, ha elég piszkos volt már a rajta lévő kezeslábas, vagy egyéb ruhanemű ahhoz, hogy hamarosan úgyis át kelljen öltöztetni. Kiraktuk, de aztán vissza is . tettük, mert már akkor fis olyan volt, mint a higany: éber figyelemmel kellett lesnünk minden mozdulatát, le ne ránlson, fel ne döntsön valamit, s erre nem mindig értünk rá. Egyszer az történt, hogy ismét így ágyba rekkentvén a gyereket, nyugodtan rácsuktuk az ajtót. Ordít egy sort, aztán elhallgat. Ordított valóban, majd el is hallgatott. Volt az ágyában néhány ártalmatlan játékszer, gondoltuk, azokkal szórakozik, ha ugyah el nem aludt. Hanem egyszerre meg2ör- rent a szobaajtó, azé a szobáé, ahol az 6 ágya állt, de két méterrel odébb. Hitetlenkedve néztünk arrafelé. !Mi zöröghet? Hisz Andris az ágyában van! Újabb zörrenés, sőt már- már dörrenés az ajtón. Szaladunk, nyitjuk ki, de csak óvatosan, mert már érződik, hogy van mögötte valami, amit el kell tolni, hogy bemehessünk. Vagy ha nem valami, hát valaki, no' persze: Andris ül ott a fenekén. — Te hogy kerülsz ide? Beszélni se tud még, ki- lenchónapos mindössze, de a helyszíni vizsgálat mindent elárul. Felhajtotta az egyik kismatracát (neki még több kismatraca volt), s addig feszegette az ágy léceit, nyomta az egyiket jobbra, a másikat balra, míg az így támadt nyíláson lábbal, fenékkel le nem tudott ereszkedni a padlóra. Onnan aztán már semmiség volt az ajtóhoz mászcés, (F-olytatjuk)
