Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
A ROZSA TORlENETE A rózsa története sok ezer éves. A régi sumérok is ismerték, a babiloni rózsákról pedig Hérodotosz tesz említést. Távol-Keleten már időszámításunk előtt a 6. évszázadban ismerték a rózsa- olajat. A görög Theoohrasz- tosz adta időszámí /'»sunk előtt három évszázaddal a különféle rózsatermesztési módszerek leírását. Vergilius Paestum rózsáját énekelte meg. A római ókor legjelentősebb rózsakrónikása az idősebb Plinius. Legalábbis tőle származik az az ismeretünk, hogy Rómában időszámításunk első éveiben nem csupán a vadrózsák vi- ff rágzottak. hanem korai nemesített formákat is termesztettek. Az egyház kezdetben tiltakozott a „pogány” virág | ellen. A római birodalom bukása általában válságos időt hozott a rózsákra. A germánoknak csak csipkerózsáik Voltak, amellyel szent ligeteiket övezték. A nemesebb fajta nyugati rózsa a keresztény kolostor-kertekben maradt fenn. Szerzetesek termesztették. Nagy Károly elrendelte hogy királyi palotájában is termesszenek rózsákat. v A keresztesek hozták el az első ázsiai rózsákat, főként a damaszkuszi rózsákat Európába. A kereszténység, amely eleinte oly elutasító volt, később szimbólummá tette a rózsákat. A tüske nélküli rózsa lett Mária tisztaságának jelképe. tű J Cd I a I 5 á |S”’ •» »ni t4N: Széljegyzet a [eíenfétröf Még látják egymást. Engem néz szemed. Találkozásunk mégis: szinte álom. Kaucsuklabda — közömbös vízsugáron. Mindegy: íöldobódik, vagy leesett. Tudod Is te, miért mégy el tőlem, öngyilkos vagy! Jobb éned nálam hagyod. En eltűnők előled az időben. Téged nyársukra döfnek csillagok. Bocsáss meg. En lettem a gazdagabb. KI — nem tudja hova, — de tovább utazik. Nekem ne ints! Magányos, ki marad s egyedüllétével a csömörig lakik. FAZEKAS LAJOS: Fasusi anyák Földszínű, nehéz ruhákba öltözködnek, — fiaiknak és lányaiknak útravalóul a napot babusgatják, — és a szemük könnyező csillag. Mozdulatukban tegnapi álázat s kapához szokott hajlongások. — Lélegző, szabad, táblás mezőinken láthatatlan gyökerű virágok. — Kötényükkel törlik le verejtékük — és szemükből a sűrű könnyet, mikor városi fiaik, lányaik búcsúzásnál visszaköszönnek. MAJOR JANOS: Zö.'d szél lobog Parázsló pipacsok nyűgös nyugtalansága fölött zöld szél lobog rozs- és tengerltábla hajlong sárgul amott Illatozik a málna és aztán a nyárvég a határtalan horhos a bárányfelhős ég s néhány akác bolondos ábrándjaimra még újabb csodákat halmoz Ne essünk pánikba Hunt őrszolgálat — Minek örülsz annyira, Milan? — Hogyne örülnék? Fogorvosnál voltam! — És emiatt örülsz eny- nyire? — Hát persze! A doktornak éppen szabadnapja volt. Egy férfi kifulladva így faggatja a lottóárust: — Mondja, kérem, mikor lesz a húzás? — A következő héten. — Ó, hogy a fene vinné, nálam pedig már holnap kezdődik a revizió! — Mondja, magának ez igazi haja, vagy parókát visel? — A haj igazi — csak a fejem van műanyagból. Éjnek idején megszólal a seriff telefonja és valaki így kiált a kagylóba: — Könyörgöm, jöjjön hamar! Harapós macska osont be a szobába! — De hát ön megőrült! — ordítja teli torokból a seriff. — Hogy merészel ilyen semmiség miatt éjszaka telefonálni! Ki beszél? — Egy papagáj, — Bocsánat, nem tudná megmondani, mennyi az idő? A járókelő zsebórát húz elő bal zsebéből, ránéz a számlapra, azután jobb zsebéből kivesz egy másik órát, rápillant, s így válaszol: — 10 óra 18 perc. — Köszönöm, látom, ,ön nagyon pedáns ember. —r Szó sincs róla! Csupán a jobb oldali órának elveszett az óramutatója, a bal oldalinak pedig a percmutatója. ★ Az akadémikus elmegy egy orvoshoz. —■ Doktor úr, fokozódó álmatlanság kínoz: a legutolsó öt tudományos tanácsülésen mindössze 30 percet aludtam! ★ — Tudod, Anette, mindinkább azt gondolom, hogy a férjem már nem szeret.. — Miért gondolod? — Mert már második éve nem jön haza! ★ A bíró megkérdezi a bűnöstől : — Tehát azt á'Htia, hoev valamennyi lopást egyedül követte el és nem volt cinkostársa? — Igenis Mrő »Ir hiszen manapság olyan nehéz be- «•ületes embert találni! Egy Dijonban megjelenő újság szerkesztője egybegyűj- tötte munkatársait és közölte velük: — Ideje véget vetni annak a szokásnak, hogy nyakra- főre használjuk a „helyi” jelzőt: „helyi hírek”, „helyi törvényhatóság”. Célszerűbb feltűntetni városunk nevét! Másnap a szerkesztő ezt olvasta az újságban: „A szerencsétlenül járt embert kórházba szállították, s ott műtétet hajtottak végre rajta, dijoni érzéstelenítéssel... ” Két filmcsillag beszélget: — Megrémülök, ha csak rágondolok az 50. születésnapomra! — Drágám: és mi történt veled ezen a napon? ★ Egy diák vizsgázik. A tanár megkérdi: „Hogy hívják azt a tengert, amely Ázsia és Amerika között helyezkedik el?” A diák nem válaszol. A tanár: „Helyes, Csendesóceánnak!” — Holnap lesz a tizedik házassági évfordulónk — mondja az asszony a férjének —, vágjak le egy csirkét? — Minek? — kérdi a férj. — Szegény csirke nem tehet róla! ★ Alapos vizsgálat után az orvos közli betegével — egy kardnyelővel — az eredményt: — Sajnos, a kardnyelésnek vége. Mostantól kezdve legfeljebb konyhakéseket nyelhet! — Nem, Ilonka, nem megyünk moziba... Úgy döntöttem, hogy végleg szakítunk! — Hogy lehetsz Ilyen — zokog a kislány. — Nem elég, hogy összetöröd a szívemet, most még az esti programot is elrontod?! * A madárkereskedésben egy vásárló beszélő papagájt keres. — Sajnos, beszélő papagájunk ez idő szerint nincsen — mondja az eladó. — De bátran ajánlhatnám önnek ezt a gvönyörű harkályt. T- Harkályt? Az talán tud beszélni? — Közvetlenül nem... de kitűnően ismeri a morzejeleket Tanácsok azoknak, akik autójukkal folyóba zuhantak. Maradjunk nyugodtan, ne essünk pánikba. Az oxigén a kocsiban még 10—15 percre elegendő, úgyhogy kijuthatunk a víz felszínére. Félig leeresztett ablak mellett engedjük be a vizet az utastérbe — a túl erős vízbeáramlás megingathatja az autó egyensúlyát. Amikor a víz eléri, az ajtók tetejét, de a mennyezetet még nem, a karosszéria felső részében oxigénzsák képződik — s ebben van a menekülés. Lélegezzünk egyenletesen. Ne veszítsük él türelmünket. Várjuk ki azt a pillanatot, amikor a kocsi belsejében levő víz nyomása egyenlővé válik a külső nyomással, s az ajtókat különösebb nehézség nélkül kinyithatjuk. Ekkor vegyünk egy mély lélegzetet, szálljunk ki, és igyekezzünk a felszín felé. Utasunkról se feledkezzünk meg! A tanácsok hasonló szerencsétlenségekből ép bőrrel megmenekültek tapasztalatain alapulnak. )*wWVWWSVVVWW\AA^AAA^^AAAAAAAA/\AAAAAAaaaaA^A>VVWWWVWVViWVWVi\AAAiVW\AiVW\AAAAAAAA/W> < a s s N u 55 o * CSÓKVERSEHY A kaliforniai „csókveraenyaa** három versenyzőpár öt nap te M éjszaka csilggőtt egymás ajkán, de végül is kénytelenek voltak feladni a küzdelmet. 9 futballjátéb néhány hérdésérü! A közönség sok- szór elégedetlen labdarúgóink teljesítményével. Ennek oka azonban legtöbbször nem a futballistákban, hanem a bírálók helytelen szemléletében keresendő. Aki figyelmesen olvassa az újságok sporttudósításait, vagy értő füllel hallgatja a rádió és a televízió sportközvetítéseit, az rájön, hogy nem is olyan könnyű jól futballozni. A játékost sok minden körülmény befolyásolhatja képességeinek kifejtésében. Például: 1. A hazai pálya. A futballista első számú közellensége a honi pálya, a megszokott környezet Valahányszor ugyanis a válogatottunk vagy valamelyik klubcsapatunk külföldön döntetlen eredményt ér el, a tudósítók „győzelemmel felérő döntetlenről” számolnak be. Ebből következik, hogy külföldön a vereség eldöntetlennek számít, tehát idegenben kikapni végeredményben nem is lehet. Idehaza viszont lehet. 2. A szertárosok hanyagsága. Egy-egy csatárjátékos gólképtelenségéről rendszerint úgy emlékeznek meg a sportbeszámolók, hogy az illető még „nem találta meg a góllövő cipőjét”. Tudvalevő,hogy a sportfelszerelést a szertárosok kezelik. Ha tehát valamelyik labdarúgónk fontos mérkőzés előtt nem ta'álja meg a góllövő cipőjét, ezért kizárólag a szertáros vonható telelösségre. a szegény játékost szemrehányás nem Sieti meg. 3. Ha a futballistának nincs rendes foglalkozása. Semmi sem demoralizálja jobban az embert, mint az, ha nincs komoly elfoglaltsága. Márpedig sok labdarúgónak nincs. Hiszen minduntalan olvashatjuk és hallhatjuk a mérkőzésekről szóló tudósításokban, hogy „a játékosok egymás hibájából élnek". Miféle foglalkozás ez? Elismeri az SZTK? Táppénzt, nyugdíjat ad utána? Nyilvánvalóan nem. Ha tehát azt akarjuk, hogy a futballisták kiegyensúlyozottan álljanak ki a mérkőzésekre, gondoskodni kell arról, hogy ne egymás hibájából legyenek kénytelenek megélni. 4. Nehéz, mély talaj. Az esőtől felázott talajon természetesen nem mehet olyan jól a játék, mint a száraz pályán. Ha tehát ilyen körülmények között kap ki a kedvenc csapatunk, akkor az nem számít vereségnek. Hiszen a sáros, mély talaj mindig csak a győztes csapatnak kedvez, a vesztesnek sohasem. 5. Elbizakodottság. Ez lelkiállapot, ez nem függ össze a labdarúgó testi erőnlétével. A játékosokat nem is lehet felelőssé tenni érte, mert az csak természetes, hogy egy-egy sikersorozat után a magát jobbnak vélő együttes elbizakodottan áll ki ellenfele ellen. Amikor azután a második félidő 38. percében a lebecsült ellenfél már 8:0 arányban vezet, akkor már hiába kap észbe az elbizakodott csapat: a hátralevő 7 perc alatt magától értetődően 0:8- ról már nem tudhatja a maga javára fordítani a mérkőzés sorsát. 6. Az edzők és a szakvezetők felelőssége. Egy-egy vereség után a sporttudósítások mindig tartalmaznak egy vigasztaló momentumot a közvélemény számára: azt, hogy „a kudarcból értékes tapasztalatokat vonhatunk le”. Igen ám, de a vereség után nem ritkán egy másik vereség következik. Akkor megint csak arról hallunk és olvasunk, hogy ha ezeket a tapasztalatokat, hasznosítanák az illetékesek, vereség többé nem következne be. De az edzők és a szakvezetők csak leszűrik a tapasztalatokat, mert arról még sohasem értesültünk, hogy értékesítették volna ezeket. Viszont a szakemberek mulasztása miatt a labdarúgó természetesen nem okolható. ... Nem folytatom tovább, mert attól félek, hogy a labdarúgást megnehezítő körülmények felsorolásával csak ártanék ennek a szép sportnak. Eszembe jut ugyanis annak a század eleji falusi magyar pásztorembernek az ismert esete, aki bugylibicskával operálta a hályogot, mégpedig sikeresen. Hire ment a dolognak, és a falusi csodadoktort meghívták a pesti klinikára, ahol végignézte az akkori híres szemésztanárnak egy hályogműtétét. Nos, amikor az egyszerű parasztember' látta, hogy mennyire komplikált egy ilyen szemoperáció, úgy megilletődött, hogy soha többé nem mert operáló bicskát venni a kezébe. Hát én sem akarom a nehézségek ismertetésével futballistáink kedvét elvenni a játéktól. Heves Ferenc / Értelmes, eszes, okos? A címben idézett három szó az értelmi képesség különböző fajtáit nevezi meg. Azért állítjuk őket az érdeklődés előterébe, mert az a tapasztalatunk, hogy sok ember tudatában és nyelv- használatában ezek a megnevezések igen lazán, körvonalazott fogalmakra utalnak, s nagyon sokan teljesen azonosító értelmű nyelvi jelekként élnek velük. Az alábbi nyelvi formák: értelem, ész; értelmes, eszes, okos, bölcs; értelmesség, eszesség, okosság, bölcsesség még rokon értelmű megnevezéseknek sem igen tekinthetők, mert nagyon eltérő a liyelvi szerepük és használati értékük. Ha a fokozatosság rendjébe illesztjük az értelmi képesség fajtáit s a velük kapcsolatos műveleteket megnevező nyelvi formákat, akkor ez a sorrend alakúi ki: értelmes, eszes, okos, bölcs. Az értelmes jelző azt az embert illeti, aki a gondolkodási képesség egyszerűbb formáival rendelkezik. Az értelmes tanuló még nem okos is. Az eszes ember jó felfogó- és ítélőképességű. Az okos minősítést a valóban nagyon fejlett értelmű, illetőleg az átlagosnál fejlettebb értelmi képességű ember megnevezésére alkalmazhatjuk. A bölcs minősítő jelző pedig arra utal, hogy a bölcs embert együtesen jellemzi az eszesség, az okosság, s ehhez társul a megfontoltság, a sok egyéni és társadalmi tapasztalattal gazdag tudás. Hogy a szóban forgó szavak nem teljesen rokon értelmű nyelvi formák, bizonyítják azok a magyar közmondások, szólásformák is, amelyekben nagyon is eltérő nyelvi szerepet vállalnak. Figyeljük meg ebből a szempontból ezeket a szólásokat és közmondásokat: Bölcsre hallgat az okos. Egy lat okosság többet ér, mint a sokat fáradozó eszeskedés. Okos embernek nem kell ész. Az értelmes elme gyakran elmegy sétálni, de az okos ész többnyire otthon marad. A bölcsességben is az okosok az elsők stb., stb. Legutóbb nagyon sok minősítést olvashattunk el érettségizett diákjainkról és végzős főiskolai hallgatóinkról. Azt tapasztaltuk, hogy éppen a szóban forgó szavakkal kapcsolatban nem egyértelmű a nyelvhasználat. Ha e nyelvi fonnák fogalmi tartalmában és használati értékében nagy a bizonytalanság, akkor hitelét veszti az a minősítés is, amelyben nyelvi szerephez jutottak. Dr. Bakos József iAAAAA/WWWVííAAAAAÁ^WVWWWVJ’WVVWWVSAA/VVSAAAF
