Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-10 / 211. szám
II KÍPERNIf [Ilii Az áprilisi határozat Az üzemmérnök vállalása. G. B. Shaw; Sosem lehet tudni Kleist Heilbronni Katica avagy a tűzpróba Két színdarabot láthatott ezen a héten a közönség. Mindkettő nagy név, nagy író darabja, kosztümös is, a mi korunktól jócskán távol álló, mégis érdekelt bennünket mindkettő. Shaw víg játéka humorral, Kleist példázata a drámában elengedhetetlen szenvedéllyel és sorsszerűséggel kívánt hatni. A Shaw-darab kitűnő élményt nyújtott azzal, hogy stúdiófelvétellel, stúdiórendezésben készült. A rendező Adám Ottó ugyancsak megmozgatta a kamerákat: fürgén, csaknem mondatról mondatra váltottak át arcról arcra. A pergő párbeszédek közben le nem késtek volna egy mosolyt, egy csodálkozást sem. Így kaphattunk egyszerre kitűnő jellemalakítást több színészünktől, elsősorban Mensáros Lászlótól, aki az angol pincér teljes nyugalmával és etikettfölényével rakta helyére a vígjáték valamennyi szereplőjét. Azért hangsúlyozzuk, hogy szereplőkről van szó, mert a játékot itt játéknak vették és azt tartották fontosnak, hogy a kép még csak határozottabb hangsúlyt adjon az elröppenő mondatoknak. Emberszabású, emberméretű volt ez a csúfolódás a kisebb és nagyobb emberi hibák, jó és rossz tulajdonságok felett. Mert a rendező ezt így látta jónak. A Heilbronni Katica esetében már az előadás előtt elhangzott jegyzetben figyelmeztetett Koltai Tamás, hogy Kleist darabját shakespeare-1 Zágon Rezső az ország egyetlen kardkészítő mestere Harmincöt éve kovácsolja OMúmM üli. szeptember 10, kedd hangvétellel fogjuk hallani és látni. Hogy ez a hangvétel, felfogás mennyiben lehet helyén, azt a szakemberek és a mindig is uralkodó színházi divat, annak mesterei tudják indokolni. Kleist romantikus költő, az érzelmek, a szenvedélyek, a lángoló lelki történések megörökítője. Varázslatot ültet el a színpadon, a szavak máglyájára ráteszi hőseit, hogy ott lobogjanak. A kérdés most már az, hogyan lobog ez a szenvedély, ez az emésztő tűz a tv-ben. Néhol nem lobog, hanem dübörög. Szőke István színpadi játékot rendezett, a színpad törvénye szerint. Az ő szerelmesei és történelmi figurái a színpadon mozognak, így kellemetlen mellékzörejek sora kíséri megjelenésüket és távozásukat. A legnagyobb érzelmi kitöréseknél is ott motoszkál az agyunkban a gondolat: miért nem lehet ezt a színpadot kevésbé recsegésre előkészíteni, hogy amikor ezek a költői mondatok harcba küldik a hősnőket és a hősöket, legyen, maradjon valami ünnepélyesség, valami áhítat? És itt jutottam el mondandóm lényegéig: a színházi előadás tv-ben, több szögről és váltott kamerákkal felvéve is csak akkor tud igazán hatni, ha ez a felvétel kirekeszti mindazt, ami mellékes, ami — ha benne marad a képben és a hangban, méghozzá torzan felnagyítva — zavar és tönkreteszi nem egy komoly jelenet hatását. Azt például értem, hogy a színre a szerelmes férfi lendületei szebbnél szebb egyedi példányokat. A most 58 éves mester munkássága alatt több ezer kardot és egyéb szúrófegyvert készített. Képünkön: fiával, Zágon Rudolffal, aki szintén fegyverkészítéssel foglalkozik. (MTI-joto — Balaton József) tel tér be, ott óhatatlanul széles gesztusokkal ad hangsúlyt érzelmeinek. De 'ha eközben a színpadi deszka vadul feldübörög, mert a mondat végén a hős nem csak a hangsúlyt viszi le és tart hatásszünetet, de a nagyobb nyomaték kedvéért még dobbánt is egyet a lábával, hogy csak úgy visszhangzik, akkor a játék hatása alól kiszabadulunk, bosszankodunk, zavartak leszünk, és nagyon könnyen kimondjuk, hogy miért is játsszák ezt a jó szöveget ennyire „vadul”. Minden bizonnyal ez azért van, mert más a színház, a színpad a maga valóságában és mássá lesz, képben és hangban átalakul azonmód, ha a tv képernyőjén visszafigyeljtík az egyébként érdekes eseményt, a költő értékes szövegét és gondolatait. Ebben nem any- nyira Szőke István rendező a ludas, inkább a kamerák hadállása és néhány technikai fogyatékosság a színpadon. Bár azt sem tudom egészen elfogadni, hogy ennek a díszletépítménynek ennyire bonyolultan kellett bemutatni az irányokat és a szándékokat, ahonnan és amikkel a szereplők betértek a színpadra kitárulkozni és hatást keresni. Ez a két színdarab ezen az egy héten azt látszik bizonyítani egymástól eltérő stílusával és hatásával, hogy mégis tv-műfajnak, annak a látáski kell alakulnia az önálló módnak, ahogy a kamera torzítás nélkül adhatja vissza az élet színes jelenségeit. Farkas András Milyen társadalmi munkát végezhet még egy KISZ-tag azon túl, hogy az alapszervezet tagjaival együtt eleget tesz a közös felajánlásoknak? — Millió lehetőség van arra, hogy valami egyéni elképzelést, tervet megvalósíthasson az ember a közösségen belül. Csak körül kell nézni egy kicsit az életben, máris egy sor teendő közül válogathat. Patronálhat például valakit a tanulásban, esetleg saját magát is tovább képezheti, vagy legyen ott, ahol segíteni lehet az idősebbeknek, az egyedül maradottaknak, a nagycsaládosoknak .., Felsőtárkányban, a megyei KISZ-bizottság vezetőképző táborában fogalmazták meg ezeket a mondatokat. A turnus résztvevői — a K1SZ- bizottságok és -alapszervezetek propagandistái — ugyanis éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak az egy hét alatt. Az egyéni és a csoportos vállalásokkal, amelyek egy jelentős részét adják majd a felszabadulási akció- programnak, s azoknak a feladatoknak, amelyek a szövetség központi bizottsága áprilisi határozatából fakadnak. — Mit vállalt például a bervai üzemmérnök, Vass Mária? — Az alapszervezet tagjai közül többen elhatároztuk, hogy részt veszünk a felső- tárkányi pártház építésében. Az időnkhöz mérten négy, hat, vagy nyolc órát dolgozunk majd társadalmi munkában. Nem nagy felajánlás ez, mert tulajdonképpen még a KISZ-vezetőknek is új ez a vállalási forma, így egy kicsit szerényebben bántunk az ígéretekkel... Ezt valamennyi táborlakó így látta. Eddig ugyanis csak alapszervezeti szinten határozták meg, hogy milyen munkát végeznek majd. A felszabadulási akcióprogramokba már az egyéni vállalások is bekerülnek. A táborban ehhez a tervezéshez és munkához rengeteg ötletet kaptak: támpontokat például a termelést segítő tevékenységhez, elképzeléseket egymás kölcsönös támogatásához. — A tmk-alapszervezet csaknem száz fiatalt fog össze — mondja Vass Mária. — Valamennyiükkel beszélgettünk a vállalásokról, taggyűlésen ismertettük az akcióprogramunkat, amelyhez csatlakoztak a felajánlásukkal. A legtöbben a tanulást, a politikai továbbképzést jelölték meg egyéni feladatként: marxista középiskolába, egyetemre iratkoznak be például a vezetőségi tagjaink. Én például a II-dik évet kezdtem meg az általános tagozaton. Mások a szakma ifjú mestere cimítrt versengenek, munkavédelmi vetélkedőn vesznek részt, a többiek a különböző rendezvények megszervezéséért, lebonyolításáért vállaltak felelősséget, mint esetenként a VIT 73 Berva-ÁFÉSZ klub programjaiért. Ezek a vállalások gazdagon egészítik ki az alapszervezet felszabadulási akció- programját. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi létesítmény-vezetőségéhez tartozó fiatalok — negyvenötén — tartoznak a 2. 6zámú alapszervezethez, őket Oláh Mihály, vezetőségi tag, propagandista képviselte Felső- tárkányban. — Az áprilisi határozat irányelveinek tanulmányozása után az alapszervezeten belül négy csoport alakult. A kis közösségek tagjai elkészítették a vállalási terveiket, amelyeket közösen valósítanak majd meg. Egyebek között felajánlották a segítségüket az óvodáknak, iskoláknak, patronálnak 7—8. osztályos tanulókat. Az ácsok például az egri gyermekvárost és az abasári iskolát patronálják. A másik csoport tagjai kibővítik a gyöngyösi 5. számú általános iskola könyvtárát, az újabb közösség tagjai két családot patronálnak: rendbe hozzák a lakóházukat... Valamennyien részt vesznek a vállalati ifjúsági klub építésében, kommunista műszakokon, s az ezért járó pénzt a vietnami szakmunkásképző iskola létesítésére megnyitott számlára fizetik be. — Az egyéni vállalások, mindezeken túl, ennél az alapszervezetnél is értékesek: többen megtanulnak úszni, mások politikai ismereteiket bővítik a különböző tanfolyamokon. Mi is segítjük a nagycsaládosokat. Az én egyéni vállalásom, volt például az, hogy megtervezek két családi házat, s az építkezés során ellátom a műszaki ellenőri teendőket — az egyik épületet már át is adtuk vállalatunk régi dolgozójának ... Követendő elképzelések ezek, amelyek — a szakterületekhez formálva — bárhol megvalósíthatók. (szilvás) 20.00: A teremtés koronája Magyarul beszélő NDK film- A film írója Fehér Klára. A téma társadalmicsaládi helyzetet mutat be: olyan férjet, aki nemcsak otthon beosztottja a feleségének, hanem a hivatalban is! Mindketten mérnökök, ám a feleség főnők, a a férj rangja mindössze annyi, hogy férje lehet a feleségének. A kiküldetésre jogosító meghívás is úgy érkezik számára, hogy Zólyom Mária és férje... Való igaz, vagyunk néhányan, akik nehezen törődünk bele abba, hogy feleségünk akárcsak egy centiméterrel is több társadalmi megbecsülést, rangot, vagy akár több előjogot élvezhet, mint mi — a teremtés koronái. Fehér Klára darabja ezt a csak a hagyományok miatt kellemetlen kérdést vizsgálja — kedves derűvel. A főszereplők szinkronhangjai: Tyll Attila, Földi Teri, Piros Ildikó, Schütz Ila és Szerién Gyula. A munkásművelődés idei programja Az új művelődési év küszöbén elkészült a munkástovábbképzés 1974/75. évi programja. Az idei program szerint 1974- ben mintegy 170 ezer, 1975- ben 185 ezer munkás részesül továbbképzésben. Az új rendszerű munkásképzés kezdetétől, vagyis 1972- től, a negyedik ötéves terv végéig, csaknem 450 ezer dolgozó — a munkáslétezám 12 százalékának — továbbképzésére kerül sor. A párt- és kormányhatározattal összhangban, szélesebb körben szervezik meg az intenzív általános iskolai tanfolyamokat, hogy a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező — főként a 40 évesnél fiatalabb fizikai dolgozók • többsége 1980-ig elvégezze a nyolc osztályt, tekintettel arra, hogy az alapismeretek nélkülözhetetlenek a szakmai felkészítéshez. A továbbképzés valamennyi típusú — felújító, korszerűsítő, ismeretbővítő, specializáló, irányítási feladatokra felkészítő — tanfolyama mellett biztosítják a politikai oktatást is, hogy a munkások felvilágo- sultan gyakorolhassák demokratikus jogaikat, tevékenyen vegyenek részt a politikai, társadalmi életben. Új a továbbképzésben az is, hogy ez év őszén minden ágazatban megvalósítják a vezető munkások, munkavezetők továbbképzését. 1975 végéig 30 ezer vezető munkás — az ebbe a csoportba tartozók egynegyede — vesz részt a továbbképzésben. 1978-ig valamennyi vezető A kardkésxítés mentere munkás elvégzi ezt a tanfolyamét. A továbbiakban « vállalatok dolga, — hangsúlyozzák az illetékesek — hogy az előttünk álló termelési feladatoknak, műszaki fejlesztésnek, munkaerő-gazdálkodásnak megfelelően megvalósítsák a munkástovábbképzés tervét. 1975 végéig összesen 175 szakmai terület számára készül tananyag, amely a szakmák 70 százalékánál teszi lehetővé a továbbképző tanfolyam beindítását. A vállalatok, miként az elmúlt két évben, anyagilag is ösztönzik a továbbképzésben való részvételt A dolgozók kedvezményesen vagy díjtalanul kapják a tankönyveket munkaidőkedvezményben, jutalomban, némelyek órabéremelésben részesülnek. (MTI) Kiket illet félárú vasúti igazolvány az egyetemeken, főiskolákon? A Pénzügyminisztérium állásfoglalása álapján a félárú vasúti jegy váltására jogosító MÄV arcképes igazolvány egyévi munkaviszony után megilleti az egyetemeken és főiskolákon állandó, főfoglalkozású munkahelyet betöltő oktatókat és kutatókat Ugyancsak jogosultak továbbá a tudományos továbbképzési ösztöndíjban részesülő ösztöndíjasok, amennyiben olyan munkahelyen foglalkoztatják őket, ahol a dolgozók a közalkalmazotti utazási kedvezmény igénybevételére egyébként is jogosultak. A közalkalmazottak utazási kedvezményét a Pénzügyminisztériummal egyetértésben kiterjesztik a közalkalmazott dolgozók által eltartott, felsőoktatási intézményben tanuló férjezett, vagy nős gyermekeire is. Ugyancsak megilleti a kedvezmény a közalkalmazott dolgozó háztartásába elváltán visz- 6zatérő, felsőoktatási intézményben tanuló gyermekeit A jogosultság szeptember 1-én kezdődött. (MTI) Újra kődben a fák Ketten együttvéve huszonnyolc évesek voltunk. A szőlőhegy gerincét bágyadt nyár végi napfény simogatta. Al- konyodott. Körös-körül vasmarokkal fojtogatott a közeledő ősz: az erdő sárga, lila, rozsdabarna és tűzvörös színekben mintha égett volna. A távolban, a fasor végén már ködbe dőltek a fák. Ketten ültünk a szőlőhegy tetején, tizennégy évesek. A lányka egészséges és üde, szép és erős volt. Csodálkozó szeméből, amellyel az életet kezdte már kutatni, merészvágású szájából, amelyen az érlelődő csókok pihentek, szép fehér húsából, amely arányosan oszlott el idomain, már kezdett kisugározni a női titokzatosság. Kisló- nyos hanyagsággal ült a fűben. mintha fittyet hányna az ismeretlen életnek, a könyörtelenül közeledő ősznek: — Voltál-e már szerelmes? — kérdezte. Hirtelen jött ez a kérdés. Mit feleljek rá? Tizenkét éves koromban „halálosan” szerelmes voltam egy huszonkét éves lányba, de úgy takartam ezt az érzelmemet, mintha nagyobb bűn lett volna a gyilkosságnál. — Sosem voltam! — feleltem és éreztem, hogy elpirulok. — Akkor nem is tudod te, mi a szerelem. — De igen: azt jelenti, hogy egy lány és egy fiú szereti egymást... Gúnyosan felnevetett: — És a többit nem tudod? Az arcom égett, mint a parázs: — Nem! — Esküszöl? Lelkiismeretem fölneszeit, hogy vajon hazudnék-e, ha... — E sküszöml Csend lett, s a nagy csendben csak néztük a közelgő őszt. Aztán teltek a napok, hónapok és évek és már nagyok vagyunk. S most, hogy újra közeledik az Ősz és a régi fasor végénél újra látszik a köd, eszmbe jut az a régi délután, amikor az életnek ezt az irdatlan nagy problémáját, a szerelmet akartuk mi ketten tizennégy évesek megfejteni. És ugyanúgy érzem a pirulást az arcomon, s vaila- mi visszanéző bűnbánattal fölsóhajtok: bocsássa meg nekem a világ azt az első hamis „Esküszöm !”-öt, mert igen, én is tudtam a „többit”... Öt pedig tüntesse kj a világ, mert böl- csebb, nyíltabb szavú volt nálam. Az élet adjon a meglevő kitüntetései mellé még egy párat, amit megérdemelne. A nőtanács elnöke, kiváló dolgozó. három -gyermek anyja. Kislánya most tizennégy éves és lehet, hogy valakivel ő is keresi az élet értelmét, a szerelmet és a többit. így jön és megy az élet. Mindenki egyszer tizennégy éves, fölbukkannak előtte a titkok, aztán megfejtődnek durván-nyersen, és észre sem veszi, máris átrohan rajta az élet, aztán minden elmúlik és eltűnik valahol. Mint a fasor végében álló fák a ködben. Dénes Géz&