Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
tí s 2 a ■H o 'ö ű o-4—* ö J*-M :0 ►H :0 EH •3 > o 15 fc Dobó István - nyári színpadon bánya a föld felett 1 A Dobó Istvánnal foglalkozó irodalom jegyzékéből hiányzik egy adat. A bibliográfiák készítőinek figyelmét elkerülte, hogy 1921-ben a Fővárosi Nyári Színházban előadtak egy Dobó személyével foglalkozó darabot, Tóvölgyi Elemér dr. háromfel- vonásos színművét, „Beszélő hamvak” címmel. Ennek a ki6 felfedezésnek, amely a levéltári kutatások során bukkant elő, három egri érdekessége van. Az egyik maga a színház, illetve annak igazgatója. Mert a Fővárosi Nyári Színházat, amelyet egy Huber nevű német színigazgató alapított német nyelvű színészek számára, az a Krecsányi Ignác vette birtokba és birtokolta leghosz- szabb ideig, aki Egerben, a mai színház helyén saját költségén felépítette az első, színházi előadások céljára készült színkört 1882-ben. Krecsányi a magyar színjátszás gondolatának megszállottja, nyitogatója volt, aki harminckilenc városban tartotta ébren a szép magyar nyelv, az ékes magyar beszéd őrtüzeit. Áldozatkészsége szinte érthetetlen méretű, talán valami kis családi vagyona lehetett- Harmincnyolc éves volt, amikor fából, deszkából, de megépítette a színkört Egerben, amelynek akkor még huszonegyezer lakosa sem volt. A következő évben, 1883-ban vette át a Fővárosi Nyári Színházat, s 1884-ben lebontották az általa épített egri színkört, hogy helyébe most már kőalapra épüljön meg a fából emelt színjátszó tér. A darab szerzőjének Egerrel való kapcsolata is figyelemreméltó. Fia volt Tóvölgyi Titusznak, akinek eredeti családi neve Schaffner (ebből származott a magyar sáfár). Schaffner János pedig Eger város főbíráű* volt a negyven !>‘',iCas időkben, a Varos jegyzőkönyvek tanúsága szerint. Schaífner-Tóvölgyi Titusz «■eüetüeg újságírással foglalkozott, de írt regényeket és novellákat is, régi forrásmunkák nevezetesebb műveit is megemlítik, ilyenek: Az anyák bűne, Az ezüst vitéz, A honáruiók. Később szellemidézéssel kezdett foglalkozni és szerkesztett egy spiritiszta újságot is. Mindez jellemző a múlt század végének és e század elejének szellemi képletére. Tóvölgyi Elemér dr. gégeorvosi gyakorlatot folytatott, egyetemi magántanári szinten. És megírta a „Beszélő hamvak” című színjátékot. A túl romantikus című darabról a budapesti 6ajtó úgy nyilatkozott, hogy tárgya inkább epikai, mint drámai. Érezte ezt a szerző is, aki egy megrázó szerelmi történettel, Bornemissza Gergely és Homonnay Ildikó szerelmével próbálta is drámaivá eleveníteni a nehéz és regényes hullámzású darabot Színes, eleven é6 változó képei lekötötték a közönség figyelmét, s több hatásos és izgalmas jelenetét nyílt színen megtapsolták. A darab nyelve patetikus, költői és olykor drámai menetű. Kár, hogy nem eléggé korhű, hiányzik belőle a történelmi aláfestés. De azért van tehetsége a színpadhoz, mert szervi hibái ellenére a darab pillanatig sem volt unalmas. A vendégszereplő Bakó Lászlónak, a Nemzeti Színház művészének Dobója eredeti volt és hatásos. A darabot a színház gazdag jelmezekkel, történelmi stílusú díszletekkel mutatta be. Eddig a bemutató sajtó- visszhangja. Nem tudjuk, hány előadást ért meg a darab, de a bírálat hangjából arra lehet következtetni, hogy nem jelentett kasszasikert. Mindenesetre érződik rajta az a tisztelet, amely megillet egy egyetemi magántanárt, még ha gyöngébb művel jelentkezik is, kopoghatván a színpadi halhatatlanság kapuján. Dr. Kapor Elemér Megszántláltattak A tigrisek. Azok számláltattak meg és azok találtattak kevésnek Indiában. A kevés persze itt relatív fogalom. A tudósok és a vadászok számára kevés a néhány ezer tigris, akit megesznek, annak az egy is sok. Hiába, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. A lényeg tehát: a tigrisek kevesen vannak, védelemre szorulnak. A tigrisek. Azok szorulnak védelemre. Idáig jutottunk. Ezentúl kacagó gúnnyal tolom el magam elől azokat a volt útleírásokat, amelyekben dermegő vacogással számol be a szerző arról a félelmetes hörgésről, amellyel a tigris vadul villogó szemmel csap le az áldozatára. Rettenetes, Volt! Ma már a tigrist védett állatnak nyilvánították. A vérengzés jelképét, a félelemkeltés szimbólumát, Sir Kánt, a dzsungel fia tigrisét védeni kell, olyan gyámoltalanul kevés van belőlük. A hír töprengésre késztet. Ma a tigris szorul védelemre, holnap talán SASS ERVIN; A thrák barna gyümölcsfák között az öreghegy súlyos lábalnál kettőnkké váltam egymagám s míg elértem a Marica partját és gyöngyöző vizében arccá kerestem Rodope nevetett túlról a három domb mögül és siratta gyermekét idegen hegyek között a thrák síkság kellős közepén ikonszentek cmbermosolyából félmázsás kövekből rakott utakon gyertyák lángjaiból harangok kongásából Plovdiv felet és hősi énekek fortisszimóiból megszületett ez a vers ez a testetlen találkozás ORSOVAI EMIL: PUSZTA A csend burkait ha végre felnyitottam, türelmem vályogházából kiköllözöm. Távol «ínpályák kéjes ölelését vágyom, gyárak lihegő sípja-fújt gond-tűzözönt. Fám görcseit az ég vize nem oldja, s hiába fésüli magát drótok szétfntott párhuzamosával villanyáramom. A vonatkattogás árnyképe mögött az átnézett, lobogó vonatablakok között magány van. Most este bokra nyit: a puszta kutyaugatása egysíkú térben holdoklik magában. A lengyelországi Lódzban megnyitott „ezüstbányában” nincsenek se tárnák, se vágatok, se aknák. A lodzi mo- zifllm-kópiakészítő üzemben évente három és fél tonna tiszta ezüstöt nyernek az új technológia alkalmazása révén. csaknem teljes mértékben ki tudják ugyanis vonni az ezüstöt az elhasznált fi- xlranyagokból, a régi film- kópiákból és lemosóoldatok- bél. Mi okozta a flotta pusztulását? A legenda igaznak bizonyult Időszámításunk előtt 214-ben a Szirakuzát ostromló római flotta pusztulását — a régi történetírók szerint — az okozta, hogy Archimédesz óriási, a nap sugarait összegyűjtő tükrök segítségével felgyújtotta a hajókat Ezt az adatot a legutóbbi időkig a tudósok többsége a legendák közé sorolta, mondván: Archimédesz idejében ekkora tükröket nem tudtak készíteni. Egy Szakkas nevű görög kutató elhatározta, hogy megismétli Archimédesz eljárását méghozzá olyan eszközökkel, amelyek az ókori időkben is előállíthatok voltak. Ha nem is készíthetett Archimédesz egyetlen hatalmas tükröt azt megtehette, hogy meghatározott rendszerbe illesszen bizonyos csiszolt felületű fémlapokat — például a görög harcosok pajzsait. Szakkas 70 darab lxl méteres nagyságú rézlapot állított ki a tenger partjára. A parttól mintegy 50 méternyire elhelyezte egy római gálya furnér-makettjét A rézlapokat úgy illesztette egymáshoz, hogy a nap sugarait egy pontba gyűjtve verték vissza. Mindössze három másodpercre volt szükség ahhoz, hogy a makett lángra lobbanjon. A római flotta felgyújtásáról szóló legenda tehát teljességgel valószínűnek bizonyult. Annak a. néhány, mindössze ót-hat egyedet számláló speciesnek, amelyet az emberi értelem oly lehetetlen életkörülmények közé szorított, hogy kipusztulása már csak rövid idő kérdése. S akkor ösz- szefognak a múzeumok? Politikusok? Az emberek? Hé! — mondják majd, hagyjuk rhár ezt a néhány embert... illetőleg fasisztát... védetté nyilvánítani őket nem lenne oktalanság. .. Mi lesz velük, ha kihalnak, nem tudjuk majd, hogy milyen is a fasizmus, meg milyen a faiszta. Mit mutatunk a gyerekeinknek? Leengedem a kezemből az újságot, amelyből a hírt olvastam, hogy meg- számláltattak és a tigrisek kevésnek találtatva, védettnek nyilváníttatnak. A tigriseket meg kell védeni. Helyes. Azokat igen. Azok csak vérszomjas állatok. Azokat v csak az ember tudja kipusztítani, azok az embert nem. A tigrisek nem. A tigrisek részére én is védelmet követelek. íegri) a cápa, holnapután egyetlen vészkiáltás lesz a tudományos világ, S. O. S., mentsétek meg a kobrák lelkeit és elközeleg az az idő is, amikor nemzetközi tudományos szimpozion keretében tárgyalják meg annak módját, hogyan lehetne védetté tenni, utolsó egyedeit megmenteni a pusztulástól például a májmételykór- nak. — Kézzé, kolléga úr, nézze ,.. kétségbeejtő a helyzet — mutat majd a mikroszkópra a tudós, hogy nézze és kollégája nézi is, hogyan ténfereg néhány májmétely a tárgylencsén, lemondóan és rczignáltan, elkorcso- sulva és beletörődve faja tökéletes és teljes kipusztulásába. — Hát hagyhatjuk ezt? — sikolt fel majd a tudós és azonnal álarmíroztatja a világot, hogy ahol még, valamilyen rejtett testzugban, bármely ember mája csücskében ilyen mételyt találnak, azt a helyet rezervátumnak kijelölni, táblával megjelölni és az egyedeket a kipusztulástól megmenteni mindenki kötelességének tekintse. A töprengés a meg- számláltatott, de kevésnek tartott tigrisektől még messzebb ragad a képzelet szárnyán. Eljön majd az idő, amikor politikusok, katonák, párttagok és pártonkívüli- ek teremtenek rezervátumot mondjuk a fasiszták számára?, Okos SZÓ, értelmes beszéd Mindennapi életünk nyelv- használatában gyakran halljuk és olvassuk a címbeli nyelvi formákat Nem véletlenül. Valóban szoros a viszony az értelem, az értel- messég, eszesség, okosság és a beszédkészség, a szónoki képesség, s általában a nyelvi megnyilatkozások között. Érdemes erről szólnunk. Elsősorban azért, mert sok helytelen nézet alakult ki e viszonnyal kapcsolatban. Téves az a felfogás pl., hogy a nagy szóbőséggel rendelkező, az ügyes szónoki képességekkel megáldott ember eleve okos, eszes, értelmes teremtményt. Az iskolában is gyakran előfordul, hogy a sokat beszélő, a könnyed beszédkészséggel, a beszédbeii talpraesettséggel rendelkező gyereket intelligensebbnek véljük a beszélni nem szerető, a hallgatag, de ugyanakkor valóban eszes, okos tanulónál. Az is igaz azonban, hogy a jó beszédkészség, a beszédbeli ügyesség, a szónoki képesség valóban függ értelmi képességünk minőségétől is. Szólásaink, közmondásaink sok bölcs tapasztalat alapján, erről is tanulságos megállapításokat rögzítenek- Mennyire igaz pl. ennek a közmondásnak a mondanivalója: Okos embert egy szavából is megismerhetni. Hogy a sok. szó, a nagy beszélőkedv nem mindig célravezető, ezek a szólásformák is tanúsítják: Sok benne a szó, kevés az okosság; Sokat szólani és okosan, ritka együtt. Ugyanakkor fontos követelmény, hogy mielőtt beszélünk, gondolkozzunk is, s csak a lényeget, s azt is tömören fogalmazzuk meg: Pontra veszi az okos szót. Keveset szól, sokat mond. Ezt a bölcs mondást is figyelembe illik venni: Hamarabb jár a nyelve az eszénél. Az évszázados tapasztalat alapján az okos, az értelmes szót mindig megkülönböztette az ember az üres okoskodást tükröző nyelvi formáktól. A megfontolt, a körültekintő beszédet, a feleslegesen fontoskodó, a körülmé- nyeskedő, a szőrszálhasogató beszédfordulatokkal állítja szembe az alábbi néhány közmondás tanulságos mondanivalója is: Fontolás anyja az okosságnak; Az okos nem jár gondolom szerint; Jól formált gondolat okosan születik; Mennél tovább nyújtózik a nyelv, annál inkább összezsugorodik az ész. Nyelvhasználatunkra vonatkozólag is mély értelmet hordoznak a bölcsen hallgat, a bölcsen elhallgat szókapcsolatok. Évszázados retorikai előírás szól arról, hogy az okosan beszélőnek, a jó szónoknak azt is meg kell tanulnia, mit kell elhallgatnia. Dr, Bakos József tAAiWiAAVSAAA^^AA/VoVlA/AV'A'vVVVi AAAAA*AAÄAÄAAÄAJJö
