Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

5 / ^ ... hogy munkás-e a dolgozó, s egyáltalán mitől lesz munkás a munkás. A belépéstől e? Avagy mástól, en­nél lényegesebb okok miatt? A kérdés korántsem okoskodó, mesterkélt, még kevésbé kitaláció. Ha gon­dosan és a lényeget megértetve rákérdezünk, minden munkás megmondja, hogy kj a munkás a környeze­tében, s ki a dolgozó, ki az, aki munkálkodik, s ki az, aki dolgozik, ki az, akiből előbb-utóbb munkás lesz, ha ma még nem is az, s ki, vagy kik azok, akik vi­lágéletükben csak dolgozók lesznek. S ez a „csak” nem lebecsülés, hanem finom meg­különböztetés és egyben csaknem pontos megfogalma­zása a munkásnak — a munkás rangjának. Miért lenne munkás az, aki ma reggel lépett 1» az üzem kapuján, soha még azelőtt gyárban nem. dol­gozott, a gyári fegyelmet nem. ismeri, az összefogást még nem. érzi és egyelőre még — de lehet, hogy ezek után is mindig — csak az érdekli, hogy mennyi az órabér és kevésbé az, hogy mit és azt, hogyan kell csinálni? Miért ne ‘lenne munkás? A nyilvántiartásokbaaj statisztikában már úgy szerepel, hogy munkás: kenye­rét munkával keresi, a gyári belépő, mintegy belépő és felvétel is a munkásosztály soraiba. Egy általán az sem biztos, hogy csak a pénz érdekli, s még kevésbé, hogy nem érzi, vagy nem érti a munka és az ember kölcsönös harmóniájában megtestesülő fegyelmeit, Érvek, Eüenérwdft Áss elmúlt evet; éyfiaec&fe afe® THtezstMban gyarapodott, tudásban, politikai rátermettségben, fe­gyelmében új munkásosztály alakult ki hazánkban. Sző szerint a kapa mellől, kasza mögül, az eke szarvát otthagyva, indultak az emberek a gyárak kapui felé, hogy éLetvitelben, szemMLetben. minőségileg új életet kezdjenek. Vagy legalábbis próbáljanak kezdeni. Hogy ez milyen tragédiákat hozott, mennyi ellentmondást termett, hogy mennyi kin, veszodség és mennyi, nagy­szerűség jelzi a rmmkásosztály fejlődésérsek, belső ala­kulásának útját, azt ma már aligha kell feonygateá A paraszti országból naunkásorsmág lett! Afac# a nagy erjedés nyomán és «tán már nemcsak egyszerűen munkaköri m munkakönyvi bejegyzés a mindennapok gyakorlatá­ban — nemcsak az eszét iüetóen persze! —• az, hogy munkás: rang. Sokan, nem értik, sokán nem érzék még, de nem kevesen vallják és tudják is, hogy manapsag aa már munkásnak lenni rangot jelent. Olyan rangot és tekintélyt, amely csak részben sugárzik vissza az osztály, erejéből, vezetői tekintélyéből, vagy he égy xecszik^. rangjából. mert nem kig részben a dolgozó­ból munkássá váló, az egyéntől a közösségig eäjutö éa azért tenni akaró és tudó ember kemény helytállásá­ból is fakad. Szakmai tudásából. Politikai érzékéből. Abból a hatodik, vagy a hetedik „ösztönből”, amely szinte elválaszthatatlan kísérője, biztos iránytűje a . munkásnak, s amely az esetek nagy többségében csal- hatatlan biztonsággal vezeti lépteit a helyes Hányba a társadalom ellentmond asas közepette ás, Ez az ösztön — jobb szó híján? —i ez a weíKfttá? érzék inkább, aess vehető fél a gyér kapujában, mint a védőruha, vagy a védősisak. Az egymásra utaltság ereje és varázsa, a munka szépsége és minden kínja, annak a megelégedett tudata, hogy valakik hozzám és valakikhez én tartozom — nos, ez az érzés sem kapható ott, ahol a védőitalt, vagy az ételt osztják, Munkássá válni folyamat, munkásnak lenni a szó politikai értelmében is, nem megy az egyik napról a másikra. Voltak, vannak és lesznek, akik sohasem lesznek igazán munkások. Mindig hiányzók majd be­lőlük az a plusz, ami a dolgozo általános fogalmától a munkás konkrétságát megkülönbözteti. A költő, az nem lesz, az születik. Mondják; A munkás az lesz. Munkássá lesz a társadalom nagy kohójában, a gyári közegben, az új meg új mun­kafeladatok megvalósítása során. A költőnek könnyű: nem is tud más lenni, mint költő, hiszen annak szüle­tett. Nem kell megharcolnia önmagát, hogy költő le­gyen, nem kell döntenie, hogy mi legyen és hogyan legyen, hiszen költőnek született. A példa kedvéért ■ hozott e túlzás is mutatja, hogy munkásnak lenni, igazán munkásnak lenni tálán még nehezebb — me­gint csak a példa miatt —, mint költőnek lenni. Ez utóbbihoz akarat, szándék, tett, helytállás, idő es persze sok-sok szakmai tanulás szükségeltetik. Es még akkor sem biztos, hogy mindenkiből mun­kás lesz, legfeljebb — bár ez sem kevés! — szorgal­mas dolgozó. Az értelmező szótárt fellapozni: könnyű. Ott van leírva, világosan van leírva, hogy mi az: munkás. Nem nehéz manapság már, megvan hozzá a definíció, annak a megállapítása sem, hogy ki tartozik a mun­kásosztályhoz? Hát azok, akik fizikai dolgozók, ille­tőleg azok, akik a termelésben elfoglalt helyüknél fogva... Hagyjuk a definíciót! Most nem erről volt szó. Most egy definícióba nem szorítható, sokkal inkább érezhető és kiérthető, mintsem megfogalmazható szó belső tartalmát próbáltuk keresni: a munkásét. Aki persze, hogy dolgozó, mert dolgozik, de mégsem dol­gozó már, mert nem egyszerűen dolgozik, hanem átesett a munkásemberré válás folyamatán. Egyetlen gép mögött is megérzi az egész ország és a világ dolgát. ................... VVn/nAA*í?>VVV*w VVAA>fV\AÁAAAA£ ,^í^-Äs^VV\AlAl✓V\/SA/^A/VV^✓*«%'^/VV^A/V^/V^/VV^/VV•íV^A/VV^Ä/VVVVVVV^A/VVVV'VVVV^/V'✓V W-/-/VWVW v~v vv CiEORGl IVANOVS PETJA COLOVAv Egy nő az ablakban Járdán kopog az eső sarka. Tükrén a fény fel-felmerül. Kinyílt egy ablak a szabadba, benne asszony, áll egyedül. Ki vagy? Aggódva váró anyas nővér, hitves, testvér talán? Csak áll az asszony, áll egymaga, hajnali fénylő büszke sirály. Ezüstöt játszanak arcára a cseppek. Elillanó kép. mit sem ér. Es marad vágynak i reményben egy ős-régi szép. Eső varazsa tan. hogy a múK emlékkent újra felmerül: susogo búza, mezöbe-fult, madarraj belé seregül. All az asszony! Alatta fénybe« reszket, szürkül egy más világ. ®s elnyílt szép tekintetében egy nagy piros pipacsvirág. A te szerelmed Amikor szeretsz, minden ragyogás a belső világ világa — október fényű nyír. S bár lépteid pólusán jó és rossz beszél, tetteid mégis tiszta tűz ragyogja fényével át. Szinte rámlép férfi-szemekből a pillanat, nem nyugodva, " és a szemem, mint fáklyák koszorúja gyújt szemükben fényt, lángolást Araszoló lépteim alatt, halld, dalra nyílt a föld; vagyok titok cárnő-magasságban, s anya, mélyen szerető. Es a férfiak nyugodt, bölcs gondolataiban borom rándulása a hírhozóm, hogy érkeznek felém e lángolásba»: benne felmelegedve, előtte meghajolva. így gyűjtök fényt mindenfelől néked, hogy ram verődjön. (JUHÁSZ ÁKOS LÁSZLÓ fordításai) A bolgár szocialista forradalom 30 évfordulója, alkalmából közöl- luk, a targovistei költők, verseit. ■ - ; : ) .... ■ í- -- ISAAAAAAAAAAAAAAAAAO Miikor as: ?96ö-as éveik vége felié meg­szüntették Fetőfi- bánya környékén a stönbányászast, so­kain vészáiarangot fesngsrfctefc Nincs bánya, né­pe a szépen fejlődésnek mr didi településnek. Ki masad a faluba-n? Kévés nye®cÍ!~ jas. A -többi megy szerte­szét az ország jetarstós sasn- iteiShelyeám. Az első időkben, fer áras®, így gondolkodott Nagy Fe­renc, a lakótelepi pártalap- sasrueaet titkára is, A sor­jázó események azonban a falu továbbélésének lehető­ségét villantották fel.. A Matravidéfei Szén-banyák agazgatóeaga cféyams nem­csak azzal törődött, hogy a szakmánál kitartóikat Orosz­lányban, Tatabányán megél- hetésheE, biztos kenyérhea juttassa, hanem gépüaamé- ben. éE vegyesűzernében is olyan szerkezeti változást ■walöKrtott meg; amely egy^ szentben, közéi kétezer em­bernek nyújtott; munkalehe­tőséget A gépiizem példáid villamosság, vasoszlopok gyártására tért át, a vegyes- üzem pedig szolgáltató aga- zatát fejlesztette, építkezése­ket vállalt, s megkezdte a hétvégi házak gyártását. Csak mellékesként jegyez­zük meg, hogy sikerült Pe- tofíbanyán ragasztani a Csökkent (Munkaképességűek Ipari Szövetkezetének fiók­ját, amely száz volt bá- nyászfeleséget juttat tisztes jövedelemhez. ★ Kik dolgoznak most ezek­ben az üzemekben? Vala­mint az Erdő- és Fafeldok gozo Gazdaság telepén? — Sokan itthon, maradtak a bányászok közül, mások idővel visszatértek — mond­ja Nagy Ferenc, aki az el­sők között vetette meg a lábát az egykori Pernye- pusztán. — De a környező falvak is ontják a munka­erőt. lyenformán soha nincs üres szoba abban az ezer lakásban, amit még a bányá­szat virágzásakor építettek. Sőt! Az utóbbi egy-két esz­tendőben odáig jutottunk, hogy telket kell osztani több tucat családnak, amelyek építkezni akarnak. Tehat az átmeneti lelekszamcsökkenes visszájára fordult. Ma már négyezernél több lakosuk van, háromszázzal több, mint két esztendeje. S igen sok asszony jár naponta az erő­mű gumiüzemébe, hogy se­gítse a háztartást. De nem restek nyugdíjasaink sem. ■ Mit mondjak? Martinkovics Józsefek, Szaniszlo József ék negyvenedmagukkal minden őszön leutaznak Csongrad megyében levő gazdaságok­ba almát szüretelni. Ko­moly segítség ez a nyugbér aaeteitt, Seggek, ebei Wk. Elnémult a «aaa, napi ygo fatisít e!s szállás! Aki pedig kitart egy hónapig, haza vihet a család­jának két jáda gyümölcsöt.« Hogy mennyi a nyugdíja­sunk? Már négyszáz felé közeleg a számuk. De ott ám nyomukban az utánpót­lás! Ür Helyesen mondta a , fpőrt- alapszervezet titkára:- az idő­sek nyomába lépnek a fia­talok, s a legifjabbak, az éppen, csecsemők. .Ezzel kap­csolatban azon ban már Sza­bó Józsefné iskolaigazgató- helyettes nyújtott pontos ei- igazítást. — Tavaly 398 kunk volt a két iskolában, s ötveruen fejezték be sj- kesrei tanulmányaikat. Nagy a továbbtanulási kedv! Technikum. gimnazátHn, szak­munkásképző. Az ötvenből mindössze kettő maradt ide­haza.,. Kezdi éreztetni ha­tását ugyanakkor a kor­mány népesedési, politikája. Tavaly alig ötven elsősünk volt, míg ezen az őszön a nyolcvanat eléri a számuk. Három osztályt kell indíta­nunk! Szerencsére a járási hivatal segítségünkre volt a költségfedezet biztosításá- ban. Hogy miként sikerült á láthatóan fejlődő községben megoldani az óvodai gondo­kat? S van-e férőhely a bölcsődében? Petőfibányai utunk e tekintetben szinten kecsegtető tapasztalatokkal járt. IMióta megszűnt a szénbányászat, tehat elvo­nult a vállalat, már két­szer bővítették az óvodát, mégpedig az üzemek és a tanács támogatásával. így Balogh Lászlóné vezető óvó­nő most szeptembertől már 150 apróságnak tud elhe­lyezést biztosítani. Helyi vé­lemény szerint több igény nincs is a községben. A böl­csődével viszont egy-két even belül bajok lesznek, ha nem csappan az ifjú házasok csaladalapítasí ked­ve. Márpedig ezzel nem szá­molhatunk, hiszen a kor­mány megújuló intézkedé­sei inkább segítik az egész­séges folyamatot. Akkor vi­szont Sfarntgyörgyl János­nak, a nagyközség dineké­nek kell megoldási leöetö- ségsfc kísesnie. ★ SiL We tévessze még az olvasót, nem labdarúgó-mér­kőzés eredményét illesztet­tük írásunk új fejezeteinek eigne. CBUpéat arról vsai tárj, bőgj' három orvod állást rendszeresítettek hosszú évekkel ezelőtt Petőfibá- nyán, jelenleg mégis csak egy gyógyítójuk van, éspe­dig az indonéz Bedotng Mo­hammed Ali, akit rövid idő alatt igen megszerettek a falubeliek. BetöltetLem ugyan­akkor az üzemorvosi és egy körzeti orvosi hely. Leg­alábbis pillanatnyilag! Mivel dr. PauÜch Géza tartósabb betegszabadságon ven. Nem kell talán ecsetelnünk, ho­vá vezetett az áldatlan ál; lapot. Zsúfoltság, sorbaállás órák hosszat. De még ha lenne rendes váróterem? S 'nem: egy bérházi lakás ; te­nyérnyi előszobájában, tép- ‘csőfeljárójában kell ácsorog- níuk a betegeknek. Itt, az egészségügyi ellá­tottság bökkenőjénél, eme­lünk szót négyezernél több petőfibányai lakos vízellátá­sának ügyében is. A helyi kutak kimerültek, sokszor félnapokig nincs víz a laká­sokban. (Máshol sok bennük a nitrát, ami különösen a gyermekintézmények háza táján vett fel a felelősség kérdését! Igaz, egyszer már re­ménykedtek a község pol­gárai. Azt rebesgettek, Pe- tőfibámyát a leendő körzeti vízműhöz csapják, ami Lő­rinci egész környékén egész­séges állapotot teremtene. De ott van Montecuccoli hí­res mondása: Pénz, pénz, pénz... Ez az, ami nincs hozzá. A bányavállalat nem tudja fedezni a Petőfihá- nyára eső költségeiket, ★ Főzni persze olykor víz nélkül is lehet ' Elég csak a bárkagulyást említenünk, ami kif ejezetten jó, vörös bort kíván. Hanem van-e az a birka? Vagy sertés, mar­ha?' Es egyáltalán milyen az egyszer halálra ítélt, majd betegágyából nagy erőre kapott falu kereske­delme? Van itt kérem minden; amire csak négyezer em­bernek szüksége lehet. Igaz, hogy szétszórtan, felaprózva, tehát nagyon elkelne egy korszerű üzletház, amelyben az élelmiszertől a műszaki cikkig beszerezhetők az áruk. A húsellátást azonban csu­pán a helybéliek lélekszá­múhoz igazítja a megyei ke­reskedelem, s ebből gyakran zűrzavar, hiány keletkezik. Szálai Pál hentesüzletében veszik meg ugyanis családi húsadagjukat a Rózsaszent- mártonbóL Apcról, Zagyva- szántóról, Lőrinciből idejáró dolgozók is, akiknek mű­szak végeztével — busz in­dulásig — mindig marad fél órájuk az áruda meg­rohamozására. Sokan azt mondják eure: tessék elmenni a Fény-be, amit iául esabaacfefe nyitott az Észak-magyaror- szági Üzemi Vendéglátó Vál­lalat. Szép is, olcsó is! Min­den délben legalább ezer munkás étkezik itt potom négy forintért, s bárki vihet haza teljes ebedet egy tíze-, sért. A polgárok egy hányada azonban tartózkodó. A kez­deti hónapokra emlékezik, amikor gyakori volt itt a bunyó, garázdaság, Meg- nyugtarasul Horvath Vilmos fizetőpincért idézzük: — Kérem, az a múlt! Las­san esztendeje lesz, hogy itt dolgozom, de azóta különö­sebb zűr nem adódott... ★ Es a művelődés?' Mert nem lehet minden- az a szombat vagy vasárnap es­te, amit az emberek a Fény­ben áttáncolnak, olykor fog­híjas zenekarok muzsikájá­ra! Nagy Gézáné, Lőrinci nagyközség közigazgatási ki- rendeltségének munkatársa megnyugtat bennünket. — Most ugyan zárva a szakszervezeti művelődés! ház, de aki délután vagy rate hasznosan akarja idejét tölteni, ott számtalan le­hetőséget talál. Most példá­ul Misi Lajosné igazgatónő minden erejét, leleményes­ségét abba öli, hogy színes, eleven legyen a bányásznapi műsor. Amellett szakkörö­ket működtet, fogadja a Déryné Színházat, hetente ötször van filmvetítés. S a könyvtárat még nem is em­lítettem, ahová Zachar Lász­ló személyében nemrég ke­rült avatott irányító... Megtudtuk később, hogy a művelődésügy teremadott­ságai szintén javullak _ az utóbbi időben. A vendéglőt kitelepítették az épületből, helyén jutott tágas otthon­hoz a Novum ifjúsági ucör, amely igen sokrétű tevé­kenységet fejt ki a fiatalok személyiségének alakítása érdekében. Régi szobájukat viszont — bővítésként! —1 a könyvtárnak juttatták. ★ íme, az egykori Pernye^ puszta helyén született köz­ség, Petőfibáinya jelene! Nem szépítgetve, cicomázva, de nem is tagadva a pattaná­sokat, amelyek általában múlékonyak. Sokfelé megfordultunk a faluban, számtalan ember­rel összeakadtunk. Mindez —- persze — vegyes érzel­meket keltett bennünk. Ha­nem amikor a végén össze­adott, kivont az újságíró, oda kellett kilyukadnia, amit talán szóvá tett már: meg­halt egy nagy múltú iparág, a bányászai, Petőfibánya polgárai azonban új arcula­tot adtak kedves falujuk­nak, s itt akarnak jól vagy még jobban élni az elkövet­kező időkben. Mdd'yay Győzd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom