Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
Hírek érdeke ségek A 132 éves Charlie Smith, volt néger rabszolga, az Egyesült Államok legidősebb embere, gyakran szokta mondogatni: „Én nem olvasom a történelmet, én átéltem’’. * John Lindsay, New York volt polgármestere szerepet vállalt Otto Preminger legújabb filmjében Peter O’Toole, Raf Valloné és Peter Lawford társaságában. Lindsay egy amerikai szenátort alakit. A brazíliai , közlekedési rendőrök eredeti módszert dolgoztak ki a tilos helyen parkolok megbüntetésére. Nem elégszenek meg azzal, bogy a bírságról szóló nyugtát az ablaktörlő alá helyeA rövid szivar és a pipa sem ártalmatlan , r A szivarozók és a pipázók illúziókban ringatják magukat, ha azt hiszik, hogy az ő dohányzásmódjuk gyakorlatilag ártalmatlan. Otto Gsell (St. Gallen) professzor, svájci specialista utal arra, hogy a dohányosok az oly kedvelt rövid szivarok esetében is önkéntelenül beszívják a füst egy részét. Gsell professzor kutatásainak eredményét jó—néhány svájci és külföldi orvosi szaklapban is közzétette. Bizonyos dohányzásmódok következményeit szinte véletlenül fedezte fel. A levegő szennyezettségéről folytatott kutatómunka keretei között azt remélte, hogy a hegyvidékek tiszta levegőjében talál tüdőráktól v mentes közösségeket. De hiába! A 102 tüdőrák-beteg közül ott is 100 erős dohányos volt; túlnyomó többségük szivarozott. Teljesen hasonló eredménnyel járt a St. Gallen-i katonai kórházban 150 tüdőrákos körében végzett vizsgálat. Svájcban a becslés szerint az összes dohányosok 20— 25 százaléka cigarillót, szivart vagy pipát szív, sőt arányszámuk vidéken csaknem 50 százalék. Hollandiában, Belgiumban és Dániában is jelentős a fogyasztás szivarból és pipadohányból; az orvosoknak mindenütt feltűnik az átlagon felüli pipázás és szivarfogyasztás. Ha a szivarozók az egészségük kímélése céljábój mondtak le a cigarettáról —, vélekedik Gsell professzor —, úgy ezt a célt nem érték el. BARDOSI NEMETH JANOS: Levél a faluról Szavaitok paraszti csokra ide esett az asztalomra, akár a zsálya illatozott, eszembe hozta a földet, a jámbor tehenek esti ballagását, a tej melegét. maeskák nyujtózását a porban, itt vannak mind körülöttem: emberek, állatok arca világit, hold a szalmakazal tetején, kicsi betűkben rokonaim szive dobog, friss kaszálók felől a szél megsimogat: a haza van itt veMk és én e haza karjaiba merülve alszom eL FARKAS ANDRÁS: Ha a csend... Ha a csend most kis tó lenne, Bizony, fürödnék is benne, Bőröm, lelkem tiszta lenne, Elhagyna a világ szennye. Ha a csend most felhő lenne, Bizony, fürödné^t is benne, \ Szemem, lelkem tiszta lenne, Lehullna a világ szennye, De pocsolya a kis csend itt, Bizony, meg nem fürdet senkit, Néha lassú kolomp csendít, Figyelmeztet fentit, lentit. Mindenfelé figyelmeztet, Bizony a csend lenne kezdet Bizony a csend lenne legszebb: Amíg tó volt nagyon tetszett A#W*^A*AA*A/SA/SAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAéWVAAAA/\*/VNAA/\A/VéVN/VVVV/V,VAA>A/V'A/VVV* zik, hanem a sárhányóra ragasztanak egy cédulát, amelyen a következő szöveg olvasható: „MEGSZEGTEM A KREsz-t, bírságot kellett FIZETNEM”. A cédulát olyan ragasztóanyaggal erősitik fel, hogy a gépkocsitulajdonosnak hosszú órák fáradságos munkájával sikerül csak eltávolítania a megbélyegző feliratot t Egy Franciaországban végzett felmérésből kiderül, hogy a középületek nemzeti szinti zászlóit — a szmog miatt — vidéki nagyvárosokban kétévenként, Párizsban egyévenként és Rouenben háromhónaponként kell kicseréin!, Svájci orvosok megállapították; a, szívinfarktus folytán bekövetkezett halálesetek arányszáma egytiarmadaval nagyobb a szivarozóknál és a pipázóknál, mint a nem dohányzóknál. Hároméves kutatómunkájuk során az ösz- szes tüdőrákos betegek egyötöde-egynegyede szivarozott vagy pipázott és körülbelül kétharmaduk cigarettázott. Gsell professzor közvetlen összefüggést állapított meg a pipázás és az ajakrák, valamint a szivarozás s a nyelv-v a száj-, a torok- és a gégerák között Tanulmányaiból kiderült, hogy a dohányfüstben lévő kárt okozó anyag akkor is hat, ha egyáltalán nem jut be a tüdőbe. Mindenesetre tévedés azt gondolni —, mondotta —, bogy a pipázók és a szivarozók sohasem szívják le a füstöt; csak maguk sem veszik észre, úgy hogy az ő vélekedésükre nem lehet hagyatkozni. Aki pipázik, vagy szivarozik —, mondotta befejezésül Gsell professzor —, a tüdőrák kockázatával játszik, bár az rendszerint csak tíz évvel később jelentkezik; a szivart és a pipát tehát semmi esetre sem lehet ártalmatlan cigarettapótléknak tekintenL Európaiak a tengerparton Hogyan viselkednek egyes országok turistái azonos körülmények között Egy idegenforgalmi vállalat. a Földközi-tenger partján nagyszabású közvéleménykutatást tartott. Ahhoz, hogy jobban megszervezhessék a csoportos turistautakat, tudniuk kell, mit remélnek egy tengerparti nyaralástól a turisták. ' A Földközi-tenger partján afféle közvélemény-kutató brigádok pásztázzák a területet, olyan „kísérleti nyula- kat” keresnek, akik hajlandók válaszolni a feltett kérdésekre, és megengedik, hogy a felrpérők nyomon kövessék őket egész napjukon. A közvélemény-kutatók fegyvertárába tartozik egy mérőszalag, amfelynek segítségével megállapítják, hogy a fürdőzőknek milyen távolságot kell megtenniük a bárig, a fagylaltárusig, másik kelléke az óra, amellyel mérik azt az időt, amit a különböző korosztályhoz tartozó fürdőzők a vízben vagy a tengerparton sétálva töltenek. A múlt évben végzett elő- felmérések adataiból a következő furcsaságok tűnnek ki: —az angolok — ki tudja miért — a tengertől távolabb telepszenek le, mint más nemzet fiai, például a franciák A németek mindenki másnál hosszabb ideig tartóz- j kodnak a vízben. A franciák; pedig mindenkinél rövidebbj ideig. Ugyanakkor a franciák ; igen hosszú időt töltenek J vízibiciklizésseL A franciák könnyűszerrel; váltogatják strandhelyüket. J Az olaszok és a németek; gyakran magukkal viszik aj rádiójukat, a franciák pedig J kutyájukat. Az angolok nagyon keveset j játszanak (pingpong, röplab- J da) de szívesen olvasnak új- J ságot és könyvet. illatok szakértője Düsseldorfban él egy Almut Brahmstadt nevű M éves lány, aki arról híres, hogy 2500 szagot képes megkülönböztetni. Rendkívüli képességét jól kamatoztatja, mivel a legkülönbözőbb vegyipari, kozmetikai cégek kérik segítségét. Gonzales de Vedado*: Az úr OS fit asa Mátyás faarcáról semmit sem lehetett leolvasni. — Adott pénzt dón Alvarez? — Nem, uram — felelte Mátyás. — Mondtad neki, hogy nagyon szépen kérem, adjon egy kis baráti kölcsönt, amit később becsületesen megadok? — Mondtam, uram. — És don Alvarez? — Kidobott, uram. Azt mondta, ha bárki más küldené az inasát kölcsönért, teljesítené a kérést, de az ön számára egy fél pezetája sincs. — Ez bizony rossz hír, Mátyás... Akkor el kell adnunk az aranyozott gyertyatartót. — Azt már a múlt héten eladtuk, uram. — Aha. Akkor él kell adnunk a feleségem gyöngyház fülbevalóját. — Engedje meg, uram, hogy felhívjam becses figyelmét: önagysága a fülbevalóját is elvitte. amikor önt itthagyni méltóztatott. — Igazad van. Mátyás ... Mondd csak, mennyi bérrel tartozom? — Hatvan pezetával, uram. — Hallgass ide, Mátyás, ez kéthdvi béred. Tudod mit: nem aaom Ki neked. KÉTSZERES BOLDOGSÁG (Foto: Zeit im Bild) don Älvarezhoz, Mondd meg neki, hogy üdvözlöm, és égy kis baráti kölcsönt kérek tőle. És azt is mondd meg, hogy remélem, megtartja a szavát. Kérj egy százast. — Félek, uram, hogy kidob. — Ne félj, Gonzales! Don Alvarez világosan megmondta: ha bárki más küldi kölcsönért az inasát, adok neki. Csak számodra nem volt■ egy pezetája sem! — Megérettem, uram. Felöltöttem Mátyás libériáját és elszáguldottam don Alvarez- hoz. Az ajtóban még hallottam, hogy Mátyás telefonál a feleségemnek és kéri, hogy jöjjön vissza hozzá... (Fordította: Zahemszky László) * Spanyol humorista. hanem leszpigáiom. Szolgalatára állok, urcAn, és most már az ön gondja, hogy valahonnan pénzt kerítsen, amiből megélünk. Mátyás faarcán egy izom se rezdült. — Rendben van, Gonzales — mondta. Öltözz át és ugorj el A bonyolultabb, a változatosabb társadalmi érintkezéssel párhuzamosan egyre gazdagabb és árnyaltabb köszönési és köszöntési formák alakultak ki. A múltban illett tudni, kinek, melyik köszönési forma dukál. A társadalmi életben beálló változásokkal együtt jár a köszönés nyelvi formáinak változása is. Egy levélírónk szerint pl. mai társadalmi viszonyainkhoz már nem illik „a régi polgári életformára árulkodó pá köszöntés sem”. Levelében arra kér választ, helyes-e a következtetése. Hogy megfelelő választ adhassunk kérdésére, röviden kísérjük végig a pá nyelvi forma fejlődéstörténetét. A köszönés, illetőleg inkább az elköszönés, a búcsúzás szavai között nyelvi .szerepet vállaló pá idegen eredetű, a bécsi német nyelvből került városi polgárságunk szókészletébe. Ez azt is jelenti, hogy a bécsi társadalmi keretekből kiválva, nálunk is ugyanazt a szerepet teljesítette, mint Bécsben. A bécsiek a magyar viszontlátásra búcsúzó köszöntés használati értékében éltek vele. Az 1790-es években írásban is jelentkezik ez a szó. Pikkó hertzeg és Jutka—Perzsi című „szomorú víg operában” Jutka így búcsúzik kedvesétől: „Pá! Pál, Pikkó, Adiel...” Az 1820-as években megjelent szépirodalmi alkotásokban a következő szöveg- összefüggésekben jut szerephez: „A Diettl Pál, angyal” (Vahot Imre); Pá! Kedves.'; Pá magának!; Pá maguknak! A városi polgárok nyelvhasználatában egyre gyakrabban jelentkezik ez a köszönési szó, elsősorban búcsúzó szóként ezekben a for- málfcan: Pá, szívem!; Pá, édesem stb. Űjabb szerepet vállalt magára akkor, amikor már találkozáskor is így köszöntötték egymást a nők. különösen az idősebbek a fiatalabbakat. A nők körében azután egyre általánosabbá vált a pá használata. A férfiak igen ritkán vették ajkukra, és csak bizalmas beszédhelyzetekben. Nálunk gyermeknyelvi. szóként szótározták elsősorban, mert a gyerekeknél általánossá vált a használata, és búcsúzó szóként még ma is nagyon eleyen. Gyakran ike- rítve hangzik: Pá-pá! A felnőttek nyelvhasználatában azonban v'sszaszoru- lóban van, már az öregebbek is leszoknak róla, a fiatalabbak pedig csak tréfálkozó jókedvükhen veszik ajkukra. Dr. Bakos József MfcMtVV S/.l ,H KI ,KS WWWWW>. AAV«A/WVV\V!AAAAW!AAAW/tAVWWA\AAAAA(VVIl