Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
% Olvasó brigádok R sserződések példatárában bizonyára egyedülálló, hogy üzemi könyvtárak és brigádok kötnek .megállapodást. A brigádok tagjai előbb-utóbb olvasókká válnak. Felajánlásaik közül kétségtelenül ez a leghosszabb időre szóló, de egyben a legtiszteletreméltóbb is. Nem titok, hogy szembe tűnő ellentmondás van a világszínvonalú magyar könyvkiadás és a könyvek olvasottsága között! Néhány esztendeje a Magyar írók Szövetsége által meghirdetett „Olvasó Népért” mozgalom félhívása közölte a lehangoló tényt: az olvasás az értelmiségiek és a munkások jelentős részénél jobbára alkalmi időtöltés. Nem tartunk ott, hogy a könyv állandó társ. barát legyen minden családban. A munkaidő csökkentése, a több szabadidő sem sokat változtatott a helyzeten. Erről is hivatalt® adatok tanúskodnak. Két nagyüzemben, Csepelen és a győri Vagon- és Gépgyárban szociológiai vizsgálat mutatta ki, hogy a több szabadidő sem nöyelte számottevően az olvasási kedvet. A könyveket —szinte minden korcsoportban és foglalkozási ágban — jóval megelőzi á televíziónézés, a kertművelés, férfi aknai a barkácsolás, nőknél a kézi- munkázás. Kiderült, nem csupán a rendelkezésre álló idő mennyiségén múlik, ki, mikor vesz könyvet a keze- be. Ha hiányzik: az igény, ha nem érezzük szükségét A kamerák a 8/Á-t , Jól vizsgázott Adás előtti feszült pillanatok. A monitorokon egy üres osztályterem látható. A ..tévéstáb” tagjai még egyszer betekintenek a forgatókönyvbe, ellenőrzik a kamerák állását és a képmagnót. Á II. száfnú Gyakorló Általános Iskolában vizsgázik a zártláncú tv, és bemutatkoznak a tévéstáb tagjai is, akik kivételesen nem mérnökök, technikusok, hanem valamennyien pedagógusok. Mindenki elfoglalta a helyét. A főiskolai hallgatók helyett, most az iskola nevelői helyezkedtek el a . tv- készülék előtt egy külön osztályteremben. A gyerekek nem ugrándoztak, viháncol- tak az osztályban, hiszen négy kamera „figyelte” minden mozdultukat és bizony nem lehetett tudni, hogy kit kapnak kameravegre” a pedagógusoperatőrök. Nem mindennapi rajzórát láthattunk. Izgalmas 45 perc volt ez kisdiáknak és tanárnak egyaránt. Hornyik Mária negyedéves matematika—rajz szakos hallgató elsőnek vállalkozott erre a különös feladatra. — Jelentett-e valami pluszmunkát a tévés óra megtervezése? * — Igen. Nagyon nehezen készültem fel, hiszen nem is óratervezetet kellett írnom, hanem egy program- füzetet, amelybe mindent be kellett jelölnöm, a kérdésektől kezdve a gyerekek várható feleletéig. A vezető- tanárnőmmel, Daragó Lász- lónéval közösen jelöltük be a pedagógiai szempontból legmegfelelőbb mozzanatokat, amelyeket a monitorkezelő juttatott be a tv-nézők készülékébe. — Milyen érzés kamerák előtt tanítani? • — Érdekes volt és mindvégig nagyon izgultam a gyerekekért, az órámért. Nehezen szoktam meg a tantermet, hiányoztak a rajzbakok, a padlón szétszórtan heverő „papírgalacsinok”, a rosszul sikerült rajzok, és féltem, hogy a gyerekek fel ne döntsék a tust, ami rajz- órán bizony sokszor megesik. örülök, hogy minden OSMä'M Í07Í. szeptember 29., vasárnap az olvasásnak, a több időt is a régi, megszokott életformák keretei között töltjük el. Lehet-e magánügy, hogy munkája után ki, hogyan gazdálkodik az idejével? Vannak) akik annak tartják, pedig a társadalommá is köze van hozzá. Számtalan gazdasági, jövedelempolitikai, szociális " intézkedés hat életünkre, melyeknek áttételesen az életforma alakítása is célja. A munkaidő-csökkentés ezek közül szinte a legközvetlenebbül fejezi ki a szocialista társadalom elveit. Az okosan fölhasznált szabadidő hozzásegíti az embereket, hogy összhangba kerüljenek környezetükkel, örömet leljenek munkájukban, áttekintsék munkájuk értelmét. Az érdeklődő, tanuló, olvasó, a világ dolgait rendszerbe foglaló emberek saját kisebb és nagyobb közösségük ügyeit is felelősebben tudják alakítani. Az ismeretszerzés, a megszerzett tudás folyamatos gyarapítása feltétele, hogy a dolgozók mint mun- ' kavállalók és állampolgárok megfelelően tudjanak élni jogaikkal. Az iskolában a gyerekek először írni, és olvasni tanulnak, mert enélkül résem léphetnek a tudás birodalmába vezető útra. Ezt az utat járjuk egész életünkben. Könyvek nélkül nem érthetjük meg ami körülöttünk történik. Semmi sem pótolhatja a betűk moraját, ahol a magunk képzelete, .figyelik” a zártláncú tv jól sikerült, és végül még kis kiállítást is rendezhettem a gyerekek munkáiból. — Képmagnóra rögzítették a produkciódat, amit a tanítás után viszontláthattál. Meg vagy elégedve magaddal? — Az örökké bennem motoszkáló nagy kérdésre — vajon hogyan mozoghatok a- gyerekek között, tudok-e bánni velük? —* végre választ kaptam. Csizmadia Gézát többször láttuk premier-plánban. So- / kát dolgozott, jól felelt, és a kiállításon az ő plakátja is ott volt a legjobbak; között. — Nem zavart munkádban a kamera? — Nem, csak sose tudtam, hogy melyik vesz célba. Néha elbambultam a szokatlan látványtól, de Szerencsemre ez nem került be az „adásba”. ba”. (Szüle) 16,40: Kockáról kockára Magyar rajzfilmtörténeti sorozat első része. A magyar rajz- és bábfilmek a világ számos országában — fesztiválokon és a közönség előtt szereztek már elismerést. Rangos díjak, kitüntetések sora jelzi a sikert A hazai közönség mégis alig ismeri e jólsikerült kisfilme- ket. Mozikban, a nagy filmek kísérőműsoraként, olykor egy-egy gyerekelőadáson juthatunk csak hozzá. A televízió most —nyolc alkalommal közvetítve — az elmúlt tizenöt év legsikerültebb rajz- és bábfilmjeivel ismerteti meg és szórakoztatja színvonalasan a nagyközönséget. Elsőként Macskássy Gyula két kis- fjlmjét A kiskakas gyémánt félkrajcárját és az Erdei sportversenyt láthatjuk. ,£KS, megélt tapasztalata a szerző alkotótársa. A természettudományos és a humán, műveltség összhangja nélkül a tudományos-technikai forradalom korszakában egyre nehezebben lehet boldogulni. A munkában, a hétköznapi életben napról napra új követelmények előtt 1 állunk. Az olvasás rangja ezert több magánügynél. Ezért fontos, hogy , több jusson a könyvekre is. Különösen a munkásokból szerveződött brigádokban fölbecsülhetetlen jelántőségű, hogy csökkenjen a távolság a műhelyek és a könyvtárak között. A munkások műveltsége: közügy. Ezért nem tekintheti senki formálásnak a vállalkozásokban is leírt, könyvtárra vonatkozó sorokat. Ellenkezőleg: elismerés jár érte. Tisztelet a fölismerésnek, a szándéknak, amely a munkások életformájának részévé kívánja tenni az olvasást, s kötelezettséget is vállal érte. A brigádok olyan légkört akar- ; nak kialakítani, hogy a meccs és a televízióműsor mellett könyvekről is beszélgessenek. Megkeresik és megtalálják a módját, hogy az is könyvet vegyen a kezébe, aki eddig csak az újságot lapozta át. Egymás érdeklődését ismerve ajánlanak kedvcsináló olvasmányt a könyvbarátok! társaiknak. A szerződések nyomán idővel az üzemi könyvtárakat saját házikönyvtárukként használják, otthonosan mozognak polcai között. N ehéz lenne kinyomozni hol, melyik felajánlásban írták le először: „szerződést kötünk akönyv- tárral.” De a névtelenséget jelképnek is tekinthetjük. Egy brigád jött rá a sok közül, hogy rendszeres olvasás nélkül nem tekintheti magát szocialista brigádnak. Brigádban, közösen érezték meg néhányap, hogy a munka és az időnkénti találkozás a fehér asztal mellett távol áll lehetőségeik teljes kihasználásától. A nagy lehetőség: egymás gondolkodásának, életmódjának, világnézetének alakítása. Az együtt olvasó, egymást olvasásra ösztönző, a könyv tiszteletére nevelő brigádok ezt közelítik meg lépésről- lépésre. V. Eb J Befejező részt, Ez az azonosulás, ez a lbe~, leolvadás az emberen túli harmóniába: ez a legfőbb ajándék, amiben a szabad ég alatt járva-kelve, üosö- rögve-heverve olykor részesülhetünk. Hozzáteszem gyerekeink könnyebben, mint mi magunk. Nekünk bolondoknak kell lennünk egy kicsit ebben a túl okos világban, hogy embergőgünket levetve, itt érezzük magunkat, igazán otthon, a fák és egyéb lélektelen lények társaságában. Nekik ez természetes, tag&s játszótér, kalandokkal, rejtelmekkel kecsegtető környezet, de az ábrándok birodalma is, ahol a köznapi valóság nem köfi úgy meg a lelkűket. Vagy nem minden gyerek van így vele? Elég baj az, hogy a nagyvárosban növekvők egy része csak ritkán jut ki a szabadba, a zöldbe, sakkor is csupán iskolai kirándulások, családi kivonulások keretében, nem pedig kedvére csellengve-csatangólva. De, előbb-utóbb mintha majdnem minden gyérek megkeresné az alkalmat a természettel való * személyes barátkozásra. (Ahogy én is megkerestem a bármilyen sivár Kunszentmiklóeon. Vagy ahogy Szabó Lőrinc, Arany János után két emberöltővel, szintén a Nagyerdőn: ... ősszel a játékórára előbb még maga a tornatanár vitt\ ki. Azután rabló-pandúr csábított s a sovány vackor-szüret. Majd az ibolya és a szamóca, az íjj s a kelevéz, a sok szép vessző, sima, __SiibOQO, B eszélgetés az új Családjogi Törvényről Dr. Egri Károllyal, az Egri Megyei Bíróság Alig negyedéve lépett életbe a házasságról, a családról . és a gyámságról szóló 1974. évi I. törvény. A törvény egy sor új rendelkezést is hozott, illetve a törvény rangjára emelt néhány, már korábban is alkalmazott gyakorlatot. Mit jelent az- új törvény á bíróság dolgozóinak munkájában? Erről beszélgettünk dr. Egri Károlyival, az Egri Megyei Bíróság elnökhelyettesével. — Az új családjogi törvény életbelépésével nyilván változtak a bírósági feladatok is. Hogyan készültek fel erre a munkára? — A törvény, végrehajtására való felkészülés tulajdonképpen már jóval a jogszabály megjelenése előtt kezdődött. A törvény előkészítést széles körű vita előzte meg, amikor is az ország dolgozói széles körben szervezett vitákon megismerhették a törvénytervezetet. Ezeknek a vitáknak a lebonyolításához segítséget nyújtottak a bíróság dolgozói, az ő segítségükkel foglalták rendszerbe az itt elhangzott észrevételeket, javaslatokat is. A jogszabály megjelenése után szűkebb körben tovább folyt a munka. Most már a jogszabály végrehajtására kellett felkészülni. A bírák szakiAai konferenciákon vitatták meg a Csjt. alkalmazásának egyes kérdéseit. Rt elsősorban az kerül szóba, hogy a jogszabályból következően új módon kell tárgyalni a bontópereket. Ennek az új módszernek a megkeresése volt tulajdonképpen a jogszabály elemző megismerése mellett a felkészülés lényege. Ügy foglaltunk állást, hogy az eddiginél nagyobb súlyt kell helyezni a békítő tárgyalásokra. Gyakorlati tapasztalatunk ugyanis, hogy a békítő tárgyalást követően a feleknek mintegy egyharmada nem kéri az eljárás folytatását. Ebből indultunk ki, amikor feladatként meghatároztuk, hogy a bírói gyakorlatban az eddiginél is fontosabb szerepet kell, hogy ikapjon a békítési kísérlet. Ezeken a szakmai konferenciákon a jogszabály egyes rendelkezéseivel kapcsolatelnökheiyettesével ban azonos nézeteket alakítottunk ki, hogy ezZel az egységes bírói, gyakorlat megteremtését elősegítsük. Hogy egy példát említsek: a jogszabály a gyermektartásdíj- ról szóló korábbi rendelkezést akként módosította, hogy a gyérmektartásdíjat százalékos mértékben is meg keli az ítéletben állapítani. Ez felvetette annak a kérdését, hogy a jövőben az ítélet rendelkező része hogyan lesz egyértelmű es világos. A gyermektartásdíj százalékban történő meghatározása azt jelenti, hogy a tartásra kötelezett havi jövedelmével egyidejűleg automatikusan emelkedik a tartásra levonandó összeg is. Az összegszerű meghatározásra viszont továbbra is szükség van, mert így kizárjuk annak lehetőségét, hogy ha valaki a tartásdíj megítélése után átmenetileg kevesebbet keres, vagy kisebb jövedelmű munkakörben helyezkedik el, a százalék szerint kevesebbet fizessen, mint1 az ugyancsak az ítéletben megállapított fix összeg. — Sok újat hozott-e a bíróság gyakorlatában az új Csjt. és hogyan fogadták ezt a dolgozok? A mi bíróságunk a Legfelsőbb Bíróság útmutatása alapján már korábban is igyekezett egy olyan gyakorlatot kialakítani, hogy a házassági bontóperben rendezésre kerüljenek a házassággal összefüggő egyéb vitás kérdések is. Ezek után természetes, hogy bíráink örömmel fogadták a Családjogi Törvényt, hiszen ez lényegében korábbi gyakorlatuk helyességében erősítette meg őket. — Az új Családjogi Törvényről egyértelműen lehet megállapítani, hogy elsősorban a család, a gyermek védelmet jelenfi. Mégis akad olyan felfogás, hogy a törvény könnyebbé teszi a válást. Igaz ez? — • A kérdés első felére egyértelmű igennel lehet felelni. A gyermektartási pereknél, a gyermek elhelyezésénél, de nem utolsósorban a bontóperekben is, a gyermek érdekeinek védelmét kell messzemenően szem előtt tartani. Ami a kérdés másik felét illeti, az új jogszabály egyáltalán nem jelenti a válás könnyebbé tételét, de arról viszont szó van, hogy sokkal humánusabbá válik maga a bon topét es eljárás, hr. a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik, feliéve természetesen, hogy ha ehhez kapcsolódnak, a jogszabályban előírt, egyéb feltétetek is. Társadalmi szempontból és a gyermek további nevelése szempontjából sem közömbös az, hogy a felek emberi méltóságuk megőrzésével válnak-e el egymástól, vagy az esetleges egymás iránt táplált harag tovább mélyül, s ennek legtöbbször a házasságból született gyermek látja a kárát. — Egy negyedév a tapasztalatokhoz még eléggé kevés. Mégis mit mondhatnak a Családjogi Törvény megjelenését követő negyedév végén? Nőtt-e a bíróságok munkája? — Valóban rövid még ax idő ahhoz, hogy tapasztalatokat szűrhessünk le. Mint már korábban mondtam, az új Családjogi Törvény tulajdon-, képpen a már kialakult gyakorlatot is figyelembe vette, ebből következik, hogy a bíróság munkája számszerűleg a korábbi évekhez képest nem növekszik. * Ami <& egyes rendelkezések hatását illeti, még nincs kialakult képünk. Vegyünk egy példáira gyermektartásdíjról szóló Minisztertanácsi rendelet lehetővé teszi, hogy ha a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenétileg lehetetlenné vált és a gyermeket gondozó szülő nem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság elrendelheti a tartás díjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. 'Megyénk területén ezideig csupán két ilyen irányú kérelem érkezett. Ebbe talán az is közrejátszik, hogy nem ismerik eléggé az új rendelkezést Mindent összevetve, az üj Családjogi Törvény a házasságnak és a családnak még fokozottabb védelmét biztosítja, • ffiteák Róza* VARGA DOMOKOS « bokrok, főleg « mogyoró oly bőven kínáltak, Sohase kellett megvárni,, már ígérete. elég volt a kalandnak: a terep maga súgta az eseményeket, s a lélék hitte őket: boldogan szárnyalt, álmodott izgalmaiban, —- s hogy ne legyen minden csak képzelet, ott volt köröttem az élő keret föl, Hadházig, zúgó birodalom, a zöld erdő a szőke homokon, De megélte azt is, debreceni kisdiákként, amit jómagam Szentmiklósón, a vasúti töltés menti agyaggödrök miniatűr vízivilágában: ... gödrök voltak, meggyűltek, vízi fű, zsombék nőtt bennük, káka, gyönyörű sás, hínár, egy-egy sárga liliom. Odajártam. Tűnődtem pókokon, ahogy futtákban nyíló pontokat eezzentettek szét a vizen; banyait evezett a vízi poloska; voll ebihal, kagyló; fogtam hím-csíbort, nagy ezüsthasút, zöldesI • feketét, s csíkbogarat, az szegélyes. Az ég kék volt a vizén, s lejjebb, pár arasz mélységben a sima, napsugaras homok sárgállt — és én órákon át néztem: de szép ez a búvár-világ! Nézte! Ahelyett, hogy tanult volna! Hogy okos könyveket olvasott volna! Hogy dolgozott, hogy a szüleinek segített volna! Töltötte a drága idejét! * Csapta agyon a napot! Hat nem borzasztó? Nem, nem borzasztó. S ha a mi gyerekünk csinálja, akkor se az. Számukra ez: a lélek szabadulása. Nemcsak felfedezés, nemcsak tapasztalat, hanem: vigasz. Érdemes élni. Jó a világon lenni, ha az ember kiléphet olykor a mért időből, a naponta megújuló muszájok nyűgé- bőL Erre a vigaszra legesleg- főképpen a kiskamaszok szorulnak rá: ők érzik magukat a legkiszoigáltatottabbnak e felnőttek kormányozta és eilen őrizte emberi társadalomban. De a kisebb gyerekeknek is boldogságot szerez; ha egyre több szállal kötődhetnek égi és földi természet hez. Az égibez is. Sokat nézegettem én is a magaméval a D-formán dagadó és C-for- mán esappanó-csokkenő holdat (bar ők tréfából inkább azt mondták a C-alákú fogyó holdra, hogy csökken.) Bubuval is hányszor megcsodáltuk, főleg a régi hold utolsó és az újhold első, karéját, mert az ő képzeletét ez csigázta fel a legjobban,; hogy ilyenkor milyen hegyei milyen szúrós a hold! „Juj, vigyázzunk, most szúr ám!” — mutattam neki. „Most nem szabad ráülni!” Amikor megtelt, akkor meg azt kérdeztem; — Látod, milyen gömbölyű? Mi lesz, ha legurul? — Akkor nem lesz hold? — Lesz, csak itt lent, Majd gurígázunk vele. Az ilyen képzelődésekben ő mindig benne volt. Máskor a Fiastyúkot nézegettük: — Ott az Anyja csillagéi, Látod? Ott a sok csillaggye- rek. Vagy a Goncölszekerefcs — Felmegyünk egyszer, és kocsikázunk vele. Ügyis olyan üres, látod? — Hogy megyünk feVt — Helikopterrel, — Anyja is? — Anyja is. , Ez volt a legnagyobb lódí- tas a részemről: a párom ugyanis még rendes repülőgépre sem ülne, nemhogy helikopterre. De milyen jól el lehetett azért ábrándozni rajta, hogy zötyögünk majd végig a Tej- úton. s körülöttünk mint a szentjánosbogarak, röpködnek a ragyogó csillagok. t
