Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-28 / 227. szám
A ígéretes távlatok Dr. Zsögön Eva államtitkár a WHO bukaresti ülésszakáról A napokban Bukarestben rendezték, meg az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) európai területi bizottságának ez évi ?4 ülését, amelyen a magyar küldöttség vezetőjeként részt vett és felszólalt dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár, aki az alábbiakban foglalta ösz- sze a tanácskozás jelentőségét: — A regionális bizottság olyan kedvező időszakban tartotta ülését, amelyre a nemzetközi politikai légkör enyhülése a jellemző — mondotta. — Napjainkban éppen sikeres befejezése előtt áll az európai biztonsági konferencia második genfi szakasza, s a következő, harmadik szakasz megtartása egy új, szerződésben rögzített európai együttműködés messze mutató távlatait nyithatja meg Európa népei előtt. A nemzetközi légkör enyhülése elősegíti egy, az eddigieknél sokkal szélesebb körű nemzetközi együttműködés kibontakozását —i Az európai régió, amelybe?: zömmel gazdaságilag fejlett országok tartoznak, különösen jó lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy a célszerű munkamegosztás elvét az orvos- tudomány és az egészségvédelem szakembered előtt álló feladatok terén is érvényre juttassa. Ugyanakkor az európai régióban végzett munkánk jelentős hatással lehet más régiók tevékenységére is. Annál is inkább, hiszen országaink a világ legkülönbözőbb részeiben igen fontos szerepet ^ töltenek be az egyes területek nemzeti egészségügyi szolgálatainak megerősítésében, a szakemberek képzésében és továbbképzésében és sók egyéb más módon is. — Munkánk hatékonyabbá tételének legfontosabb feltétele a tervszerűség következetes biztosítása, amely feltételezi a közös feladatok tudományos alapossággal előkészített meghatározását, a mélyreható elemzést és a hatékony ellenérzést egyaránt A bukaresti kaníé- reneía. már ennék az elvnek a figyelembevételével tárgyalta meg például a környezetszennyeződés ellenőrzésének hosszú távú programját és a másik, már említett szakmai témát is A mostani ülésszakon tapasztaltak alapján jöggal bízhatunk abban, hogy a tervezett programok mielőbb megvalósulnak, a regionális iroda tevékenységében tovább erősödik közös munkánk hatékonysága, és a rendelkezésre álló erőforrásokat, eszközöket az Egészségügyi Világszervezet minden európai tagállamában a legfontosabb feladatok megoldására koncentrálják — fejezte be nyilatkozatát dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár. 20.35: Méltatlan öreg hölgy Francia film Bertolt Brecht novellája nyomán. Brechtet, mint drámaírót, mint a modern színház atyját tartja számon a közvélemény. Nem véletlen, hogy novelláiban is sok a drámai ItH szeptember 2&, szombat Filmfórum A Pendragon-legenda } Magyar film ben olvasva Szerb Antal írását, ebben a tálalásban kapják vissza azt. A szereplők itt úgy dobálóznak a nevekkel, mintha a történelem, ebben is az angol história egyetemi tanárai lennének. Ami nem véletlen, mert a Pendrago- noknak ismerniük kell a családfát, hiszen ezért éltek. Meg a sok titokzatosságért. Ami Révész György rendezésében ezúttal megveszteget, az az életörömnek és az ízlésnek finom egymásra játszása. A színekhez kitűnően ért, bár sokszor leszűkítette a hazai tájakon készült felvételeknél a lencsét, hogy ne nagyon ismerjünk rá a vidékre, ahol a kamera mozgott. Igazi nagy nyerésé-“- ge viszont a nézőnek megint egyszer az az alakítás, amit Latinovits Zoltán nyújt Ez az intellektuális színész olyan könyedén > és magabiztosan teremt atmoszférát, hogy nagyobb szabású jellemszíné- szeink közül is kiemelkedik sajátosan megrajzolt alakjaival. Jó alakításokkal siettek volna segítségére a rendezőnek Darvas Iván, Tordai Teri, Moór Mariann, Tímár Béla, Halász Judit, Kállai Fezen, Bújtor István, Major Tamás és Schütz lla. Nem az ő hibájuk, hogy az egyébként nagyigényű vállalkozás valahol elakadt "félúton. Illés György operatőri munkáján nem múlott a film hatása: arra koncentrál és jól, amit a rendező képzelete sugalmaz. Ránki György zenéje keretet ad az évszázadokba romantikusan visszanyúló szellemidézéshez. Aranyláx és Kutya élet Két Chaplin-film Művészi és üzíeti okokból is telitalálat, hogy ez a még mindig élelmes és szellemes Chaplin piacra dobja némafilmjeit. írt hozzájuk zenét, szimfonikusát, olyant, hogy a romantika és az örök fiatalság üdén és tavaszi formációkban hajt ki a dallamokból. Sőt! Chaplin még kommentálja is mai ésszel, vteac- szatekintvén fél évszázadra, derűvel leönti azt, ami akkoriban is valódi humor volt és most is az. A közönség pótszeren házakkal nézi, neveti végig és minden korosztály élvezi Chaplint. Nem a lapos sztorit, mert hiszen az igazi nagy mulattatok nem a történettel, a meglepő fordulatokkal szórakoztattak, hanem a hogyannal, azzal, ahogyan elképzelték és megvalósították önmagukat. Isten óvjon, hogy valaki is kritikára merészkedne egy ennyi időt megélt és örökifjú alkotás kapcsán, mint az Aranyláz, vagy a Kutyaélet. Inkább a tanulság okából említjük meg: a néző eiámul, mennyi ötjét, mennyi fordulat, hány apró mozaik ad ki egy egész képet árról a kisemberről, akit Chaplin megálmodott Az ütött-kopott környezetben ugyanaz a szerencsétlen, ágról szakadt figura tud érdekes lenni a Kutyaéletben, mint az Aranylázban, ahol a végsőkig, de ' pontosan kihegyezett ötletek 1 apró szögei tartják össze a film egész építményét És 1 ezek az apró szegek ma is milyen jól tartanak, talán azért, mert a nemesfém, amiből vannak, nem engedel- i meskedik a rozsda marásának. A fordulatok ugyan mindig elvisznek a jó véghez és a pénzhez, de az sem feledteti a film főtémáját, a nyomorúságos utat amelyen Chaplin végigkalauzol bennünket Farkas András Van egy ötletem! Csak megnyugtatásként mondom, hogy másoknak is vannak ötleteik. Ezek között természetesen akadnak jók, használhatóak is, sőt olyanok, amelyeket érdemes lenne valóra váltani. Olvastam egyik lapunk „Egy ötlet száz forint ' pályázatát. Arra gondoltam először, hogy a fantázíadús emberek most halálra kereshetik magukat. Nos, nem a rég feltalált spanyolviaszkokkal, mint például a műtyúkszem, a föld alatti repülőgép, vagy a nyári Mikulás, hanem a használható ötletekkel. A napokban valahol beszélgettünk: — Mi újság? — Üj utcaneveket adtunk. — Kik adták? — Mi ketten. Az elnök, meg a titkár. — Milyen neveket adtak? — Szív utca, Virágos utca .., — Szép nevek, de . .. Itt álljunk meg egy "pillanatra. Mi tett volna, ha a falu lakóitól kérdezték volna meg; hogyan nevezzék el az utcákat, amelyben laknak? ötleteket lehetett volna tőlük kérni! Csőstől érkeztek volna a jobbnál jobb ötletek, amelyek közül még válogathattak volna is. Nem is szólva a falubeliek büszkeségéről, hogy részt vehettek a gondolkodásban, a döntésben. Örömmel olvastam, hogy az új mátrai szálló nevét ötletpályázat alapján keresztelték eL „Avar” szállóra. Szép név! A jutalmat megérdemelte az illető. Talán három hete egyik Tiara-vidéki községünkben többen beszélgettek az elnöki irodában: Hogyan lehetne bővíteni az óvodát? — Be kell falazni est az ajtóit, — A konyha nagyobtoításáwal... — Egy rabiefal és.,. Valaki szót kért: — Van egy ötletem! — És o*yan mindenkinek tetszett i javaslatot tett, hogy — Nagyszerű! Hogyan is jutott az eszedbe? Nem az a lényeg, hogy hogyan! A* a fontos, hogy eszébe jutott, és hogy alkalmas helyen alkalma volt kitűnő gondolatát elmondani. Állítólag egy tudós kiszámította, hogy milliárdos értékek vesznek kárba amiatt, hogy nem veszik figyelembe az emberek ötleteit. Azt fejtegette, hogy a legegyszerűbb képzettségű embernek is van életében egy-két olyan használható gondolata, ötlete, amelyet érdemes lenne megvalósítani. A nagy feltalálások is tulajdonképpen pofon egyszerű dolgok. Szinte csodálkozunk: miért nem tudtak erre hamarabb rájönni? Mindezek miatt: vonjuk be jobban az emberekéi a közös gondolkodásba! Bátorítsuk őket, mondjuk el, írják meg ötleteiket, javaslataikat, jó gondolataikat. Ez az én öttetem-! Srriay István VARGA DOMOKOSt Egy Penragortnak hétszer kell meghalnia — mondják a filmben — és valószínűleg akkor sem nyugszik egészen — mondjuk mi, a rózsakeresztesek misztikus sorsára bólintva kajánul. Viszont egy jó kriminek csak egyszer kell megszületnie és akkor jól odafigyelünk. Mindez így hangzik vissza bennünk, amikor a moziból kilépünk. Szerb Antalt, a regényírót, a filoszt, az irodalombúvárát, az elmúlt korok titkainak kutatóját, azt a könyvbarátot, aki egy angol ősnyomtatvány érintésére az egekben érzi magát, nem tehet elmarasztalni azért, hogy az ő regényét átírták és így írták át filmre, ö, az író a legkevésbé akart egy krimi hőse lenni, csak leírta képzelgéseit, valós és valótlan kalandjait, az álom és az ébrenlét határán el-eltűnő és viszakacsintó kísérleteit. Am ezek a ködlovagok a film vásznán, öszekeverve a sokkal elevenebb és sokkal zöldebb jelennel, már nem tudják ugyanazt a hatást kelteni, mint amikor az író szövegét olvassa az érdeklődő. A külső mese csaknem semmi. Az earl, ez a mai skót nagyúr — 19B2 táján — éasaki otthonában fogadja azt , a magyar tudóst, aki Londonban és egyéb, irodalmiig fontos helyeken hódol szenvedélyének, a könyvek búvárt ásának. Ez az alap. Erre jön az a múló „szakmai szerelem” Jenny-vei, a régiségbolt eladónőjével, majd titokzatosan megjelennek, a varázslat okán előrajzanak mindén indoklás nélkül: Lene, aki minden férfit szeret; Maloney,' aki csak a pénzt szereti, de nem tudni, miért- csak ő esküszik össze éjS hogyan és kivel; majd többször és homályos utalásokkal előfordul a lelkész: a fiatal Osborne is bekapcsolódik és mindennek betetőzéseként Cynthia, a maga klasszikus nevével és szépségével. Van fogad as is, kissé pestiesen elképzelt eleganciával és körülményesen, van az író leitatása, van néhány pillanat a British Múzeumból, van régiségbolt , és szerelem és rózsakereszt- És ha már ennyi minden van, nemde célszerű — így a rendező — ezt az élelmes és jókedélyű írót megtenni ennek a régiségbolttól a wales-í várakig, mély, feneketlen és kideríthetetlen pincékig húzódó kriminek a felnagyított hősévé megtenni, ahol a méltók megmenekülnek, a méltatlanok elnyerik az ő büntetésüket. Mert a szellemek járása nem csak hangos, de eredményes is ezekben a régi-régi angol és skót várkastélyokban. Révész György feltételezi és beszámítja a nézőnek azt a tényt, hogy ismeri Szerb Antalt, az ő írásait, a legendát, amely a XVII. század érdekes, okkultizmustól egyáltalán nem mentes világába enged bepillantani. Nos, ez a rendezői számítás ezúttal nem válik be. A krimi szövése még azok számára is kicsit követhetetlen, akik régebei em, a színpadra, filmre kívánkozó rész. A francia René • Állta készített filmet abból a Brecht-novellá ból, amely Berthe Bertiniról, az öreg hölgyről szól, aki méltatlanná válik álszent, maradi környezete előtt. Aki látszólag megrendülés nélkül tudja viselni váratlan özvegységét, aki most már a maga életét akarja élni. S felnőtt gyerekeitől részvét helyett némi anyagi támogatást kér, vár. Az elavult társadalmi hagyományokkal szakító, az embertelen szokásokat tiszteletben nem tartó öreg hölgy így válik a világ szemében méltatlanná. Bnscht — itt is, mint színpadi műveiben oly gyalRan, a képmutató társadalommal fordul szembe. A címszerepet Sylvie, a francia filmművészet 79 éves nagy öregje játssza magával ragadó- an. Ezért az alakításáért 1965-ben a Rio de Janeiro-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjét nyerte el. (KSj m — Nem megyünkf — Miért? — Félünk! — Mitől? — Farkastól — Hol a farkas* — Híd alatt! — Mit csinál* — MosaksziW — Miben? — Amnytá.lban? — Mibe törülközik? — Kiscica farkába. — Gyertek haza akkor ér? És most jön a vidám kerge tődzés. Ha engedem, hogy baj nélkül elérjék egymást, én maradok a farkas, ha elkapom Anyját, akkor meg ő lesz az. Ilyesmiket az óvodában te tanulnak a gyerekek — mér aki óvodás közülük —, de akkor se mindegy, hogy a család is rá van-e hangolva a kicsik nyelvét megoldó, fantáziáját fejlesztő efféle játékokra. Megyünk például az utcán, de nemcsak megyünk, mindig énekelünk, vagy mondogatunk is valamit. Azt nem nagyon szeretem, hogy: „Sétálunk, sétálunk, egy, kis dombra lecsücsülünik, csüccs!” mert unalmas minden tizedik lépésnél leguggolnom. Inkább csak arra lépkedünk: Egy-kettő-há-rom! Macska ül az á-gon! Minek ülsz az á-gon? A Bu-buskát vá-rom! Vagy arra: Egy, kettő, há-rom négy! Te kis Bubu hová mégy? Nem me-gyek én messzi-re, Csak a világ vé-gi-re! Utána az jöhet: Egy — kettő — három — négy — öt! Nagy — mama haris — nyát — köt. De ezt meg is toldhatjuk: Egy — kettő — három — négy — öt — hat! Nagy — mama — haris — nyát — szag — gat Sőt: Egy ~ kettő —• három — négy — öt — hat — héti Nagy — mama — haris — nyát — szag — gat — szét. így mellesleg a számok sorrendje is idejekorán bele- rögződik a kiskölyök fogékony koponyájába. De van olyan mondóka is, — ez már nem sétára való —, amelytől a hét napjai vésődnek bele kitörölhetetlenül, s egyúttal az ősi magyarhangsúlyos, al- literáló verselés csengése ie; Hétfő, hetibe, kedd, kedvibe. szerda, szeribe, csütörtök, csűribe, péntek pitvarába, szombat szobájába, vasárnap a verpeléti vásárba. Egy kötetre valót ideírhatnék ezekből, de most nem ez a célom, csak a légkört akarom felidézni, amelyben a gyermekeim nőttek fel. Egyébként ajánlom kinek-ki- nek a szíves figyelmébe a Cini-cini muzsika című óvodás versgyűjteményt, amelyben még a legtöbb efféle — és mósféle — mondóka található. A mi mondókáink közül sok volt a házi rögtönzés is. Például: Nagyot —ásít — az ap — ja! Bubus — káját — bekap — ja! Hant. ham. ham. ham., ham! Vagy az idősebbeknek szóló intelmek közül egy, ba mindent társo- nyitva hagytak: Ajtót, ablakot, vagy a pofont megkapod! Ha megtelt a memséemeödör-. Es~em a szemedet, vidd le a szemetet? fis így tovább, de nehogy az ilyesmiket valaki verseknek tekintse. Mindebben a játékban az igazán fontoß, és a tréfaszót termő hangulat, amely nyitva tartja a szíveket, egymástól el ne zárkózzanak. De fontos az is, hogy ez a játék, ez a hangulat az alig cseperedő kicsiket folytonos csácsogásra, a már ismert mondókák, dalok és egyebek ismétlésére készteti: olyan aktív nehézségeket bontakoztat ki bennük, mely maradandó öröksége lesz további éveiknek. Erdők-mezők vigasza Nekünk jó, a mi csaladunknak. Szűkén lakunk, de szép helyen, kint a „faluszélen”: Budán, a Széchenyi-hegyi tv- torony mellett, ahonnan már csak egy ugrás a rét, az erdő. , Ezt az ugrást gyakran megtette minden gyerekem Kicsi koruktól arra kapattam őket, hogy ne csak nézzék a fákat, bokrokat, virágokat, madarakat, csillagokat, hanem lehetőleg ismerjék. Nőjenek bele a természetbe, legyenek társai minden élőnek.. minden létezőnek, még az elúszó felhőkre is búcsúzó barátként nézzenek, még a holt kövekben, sziklákban, is szépséget keressenek. Ahol én nőttem hajdanán, ott nem zúgtak-zöldell- tek erdei fák, csak az öregtemetőben meg az Epreskertben néhány szál akác. Vadvirágok is alig nyíltak, még leginkább a vetések közt virító pipacs és búzavirág. Szikes pusztaság környékezte az alföldi kisvárost, a régi kiskun fészket, ahol fehérlett a föld a gyér fűcsomók között, de meg is repedezett: száraz időben ujjnyi rések nyíltak rajta. Mégis szerettem itt csatangolni néhanapján, vágytam én is egy tére- sebb, szabadabb világra, ahol nem fognak körül házak, falak, és csorbítatlan kerekségben borul fölém az ég. Ez a gyerekkori élmény annyira bennem maradt, hogy erdős-hegyes vidéken jártamban -keltemben ma is a csúcsok csábítanak leginkább, ahonnan akadálytalanul nézhetek körösr-körül. De szeretem azért a lejtőket, kaptatókat. még az eldugott völgyzugókat is, s minél bozótosabb. annál jobban. Ennek is megvan a maga gyönyörűsége: törtetni, bujkálná a fiatal fák, a sűrű bokrok» között, majd egy-egy tisztá-a - son lepihenve, némán füleW ni bele az erdő neszeibe; Vagy hanyatt vágni magam, ahogy Arany János tette valaha. kisdiák korában, a debreceni Nagyerdőben. írékor ^..eibocnoth telkét ringatódzni, Szettők fuvalmán, bólintó gályán. Felhők futásával versenyt hajózni, Hanyatt terülve egy a , partoldalon — Engedte önmagából k.ilopódzmz Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom, ö a természet, a nagy és örök — Mi ott henyél, csak hitvány földi rtfef. ftatíulfí i
