Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-26 / 225. szám
Hz MSZBT jubileumi vztélhBdősorozata Középdöntő Egerben is 18.25: Határok nélkül... A bauxittól az alumíniumig ... A Magyar Televízió az APN szovjet hírügynökséggel közösen készítette ezt a filmet, a szovjet—magyar műszaki-tudományos együttműködés negyedszázados évfordulója alkalmából. Hazánk közismerten igen gazdag bauxitban, a Szovjetunióban viszont talán ez az egyetlen ásvány, ami nincs kellő mennyiségben. S mivel az alumínium előállításához igen sok., villamos energia szükséges, az alumíniumkohászat nagyon drága. Éppen ezek a körülmények magyarázzák, hogy a 12 évvel ezelőtt megkötött szovjet—magyar alumínium-egyezmény mindkét fél részére nagyon előnyös. Magyarország csak a drága, hőerőművekben termelt elektromos energiával lenne képes feldolgozni a bauxitot, a Szovjetunió viszont a rendkívül olcsó vízi energiával. A film végigkíséri ,a bauxit útját, a feldolgozás fázisait, a bányászattól egészen a késztermékekig, a kuktafazékig és az alumíniumból gyártott egyéb termékekig. (KS) Nagyszabású vetélkedősorozat kezdődött a Magyar— i Szovjet Baráti Társaság szervezésében. Az országos akciót két kiemelkedő dátum: hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, s a baráti társaság ugyancsak 30. születésnapja tiszteletére hirdették meg. A hazánk fasizmus alóli felszabadulásának három évtizedes évfordulója alkalmából rendezett vetélkedő célja: bemutatni a Szovjetunió sikereit a nemzetközi politikai, tudományos,, gazdasági és kulturális életben. Fő törekvés: a magyar—szovjet együttműködés fejlődésének áttekintése, ezen belül tesf- vérmegyéink és városaink sokoldalú kapcsolatainak megismertetése. A nagyszabású versenysorozat három fordulós, 1975 júniusában, az MSZBT megalakulásának 30. évfordulóján zárul. Napjainkban szerte az országban több mint 900 MSZBT-tagcsoport vállal tevékeny részt a magyar— szovjet barátság ápolásában, elmélyítésében. Külön figyelmet érdemel, hogy a versenyben mintegy 300 üzemi, vállalati, termelőszövetkezeti, intézményi és iskolai tagcsoport nevezett be három fős csapatokkal. Szeptember 13- án Békéscsabán 14 csapat részvételével bonyolították le az első megyei elődöntőt. December 15-ig a megyékben 19 városban,,községben, ezenkívül Budapesten tíz helyen mérik össze erejüket az elődöntők részvevői. A jövő év január—februárjában sorra kerülő középdöntőkben 29 továbbjutott MSZBT kollektíva csapata, összesen 87 versenyző áll rajthoz. A középdöntőket Békéscsabán, Győrben, Szek- szárdon, Egerben, továbbá a Fővárosi Művelődési Házban és az angyalföldi József Attila Művelődési Házban bonyolítják le. A vetélkedő utolsó állomása júniusban — az MSZBT megalakulásának 30. évfordulóján — a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza lesz. A döntőben hat csoport ^versenyez a fő díjakért. A legjobb eredményt elérő első három helyezett csapatot szovjetunióbeli utazással jutalmazzák. (MTI) Hz alkotó nem ment nyugdíjba... SZÍNES szőttesdarabkák tornyosulnak előttünk. Kiemelünk a csomóból egyet- egyet, s közben Mária néni azonnal magyarázattal is szolgál: ezt finn megrendelésre szőttük, ez a japánoknak készül, ezt meg a moszkvai magyar szálló részére készítettük. Nézegetem és találgatom, melyik milyen gyűjtés, s örülök, ha sikerül megállapítani, hogy az átá- nyi, amaz bodonyi. Üjabb minta akad a kezembe: ilyet még nem láttam, ezt hol gyűjtötte Mária néni? — Ezt? Sehol. Az én tér vem. Elgondolkozva forgatom a szőttesdarabkát. Ráórez az ember, hogy ez valóban va- ' lami eredeti. Hasonló az itteni mintacsaládhoz és mégis új. Közben figyelem a magyarázó asszonyt. Egyre természetesebbnek érzem, hogy az igazi népművész valóban nemcsak gyűjti, feldolgozza és újjáformálja a régit, hanem maga is újat ad. Ma is születhetnek népművészek? Hát hogyne születhetnének. Áldott tehetségüket hozzák magukkal, mint a paraszti ősök száz és száz éves örökségét. Valahogy a kezük is másképp áll erre a munkára. Ha látom Mária nénit állni a szövőszék előtt, úgy érzem, egymáshoz tartoznak. Tűnődve nézi a fehér szálrengeteget, s ő már látja a mintákat is. Gondolatban úgy rendezgeti át a szálakat, hogy abból új forma bontakozik ki. Tulajdonképpen minden szőttesmintát Marig néni tervez — magyarázzák a többiek. Már nyugdíjban lenne, pontosabban már nyugdíjban van, mégis egész napját a szövetkezetben tölti. Tervez és maga ellenőrzi az első mintát, hogyan szövik meg Maga igazítja el a szálakat, — s a lányok, kor szerint valamennyi a lánya lehetne, — úgy néznek rá fel, mint ' az anyjukra. De sok lánykezet vezetett már rá a szövés rejtelmeire. Szinte az egész ott dolgozó gárda elmondhatja magáról, hogy ‘az ő tanítványa. Egész nemzedék nőtt fel már a keze alatt ő figyeli őket. s Oüü mérlegre teszi, kiből lehet igazán utódja. Igazi utód a népművészetben. Saját magáról nem szívesen beszél. De tulajdonképpen beszél helyette a száz és ezernyi méter szőttes. FIATAL kislány volt, alig tizennégy esztendőske, amikor megtanult szőni. A munka szeretetére anyja okította, a szövés fortélyaira a jelenlegi eln'öknő édesanyja tanította, hogy ne csak másoljon, hanem újat is alkothasson, azt az ősanyák hagyták rá örökségként. Más vagyon híján. Ha száz esztendővel ezelőtt születik, ma az ő szőtteseit is úgy forgatnánk, mint hagyatékot olyan asz- szonytól, aki szürke hétköznapjaitól a szövőszék mellé menekült, ott kereste a szépet, a színeket. Faggatom a szövetkezet szövőnőit, Mária néniről, Tóth Mária nyugdíjas szövőnőről, 4 népművészet valóban avatott 'mesteréről. — En még kislány voltam szinte, amikor idekerültem, s Mária néni tanított meg szőni... En már asszony voltam, s a kenyérkereseti lehetőség hozott ide. Itt, Hevesen, korábban nem volt sok választék, de most már el sem mennék innen... ... Mária néni mellett nemcsak' szőni tanult meg az ember, hanem meglátni azt is, mennyi szépség van ebben a munkában... én együtt jártam vele a „hőskorban” mintákat gyűjteni... előszedetni a kallódó kincseket. .. . Mások elmondásából alakul ki a kép a 25 esztendős munkáról, 25 esztendőről az életéből. Egyike volt a keveseknek, akik a Hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezetét' létrehozták. S egyike azoknak, akiknek a munkája nyomán először lett népművészeti és csak másodsorban háziipari ez a szövetkezet. Túl a hatvanadik éven, a nyugdíjjal biztosított pihenés alatt, ez az asszony nem tud tétlen maradni. Kezében még ott bizseregnek az újabb formák, agyában kavarognak az újabb minták százai. S mindezt még szeretné látni megvalósulóban az esztová- tákon. Nem tud otthon maradni, az alkotó nem tud „nyugdíjba” menni. A készség fiatal marad az elröppenő évtizedek ellenére, és isnighe tatban. ÁLLUNK egy szövőszék előtt. Ketten dolgoznak mellette. Az egyik sző, a másik a szálakat segít csoportosítani, ahogy a minta megkívánja. Ahogy surran a vetélő, új színes szálat szőve a fehér anyagba, alakul az új minta. Ki tudja hányadik, Tóth Mária népművész keze alól. — deák — 14. Ajaj, az a beadás! Azok a szívszorongató napok és hetek! Korához képest ő nagyon kis ügyes volt Szépen evett magától, tetőtől talpig fel tudott öltözni, le- tudott vetkőzni, gombjait ki- és begombolni, cipzárjait le- és felhúzni, cipőfűzőjét ki-be- kötni, de nem bogra, hanem szabályos maslira; ismert minden színt, pirosat, zöld- det, sárgát, feketét, fehéret, sőt megkülönböztette a sötét- és világoskéket.,. egyet mégse tudtunk megértetni vele: azt, hogy nem kell félnie. Hogy mi őt nemcsak elvisszük, hanem minden délután haza ishozzuk. Hogy ez a napi elvitel nem a teljes elszakadás, a majdani végleges otthagyás, az élete eddigi paradicsomából való kiűzetés kezdete. Szeret Apja, szeret AnVja: ezt értette. De azt már nem, hogy ha szeretik, miért dobják oda idegeneknek. Az egyévesek állítólag kevésbé sínylik meg, ha mások kezére adják őket. A háromévesek, a már óvodás korúak szívének is kany- nyebb a naponkénti elválás (bár az anyásabbja de tud bőgni eleinte!) A kétévesek már pontosan tudják, mi történik velük, de képtelenek megérteni, miért akar szabadulni tőlük anyjuk és apjuk. A bizalom rendül meg bennük, az eddigi teljes biwonságukat veszítik el. Nem mind egyformán. Ki jobban, ki kevésbé. A mi Búbunkban mintha egy világ omlott volna ösz- ste. Rém sokat sírt, nappal és éjjel. Csitíttatta. nyugtatgatta magát, mindent megtett érte. hogy fogjuk pitink be. eresszük ágyunkba fo gadiuk kegyelmünkbe Ú’1 kapaszkodott belénk, mintha fuldokolna. Nagyon szánandó' kis szőkeség volt ebben az időben. Sas os'ndtg hajlottam ta, Nagyító alatt: Hatvan népesedési .. .. v . .. ■ V-.V.I Lassan két esztendeje, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága az ország népesedésének kérdésével foglalkozott, s ez ügyben fontos irányelveket szabott meg. Ezek az elvek természetesen széles körben hatottak, s hosszabb időre szóló felada tot állapítottak meg nemcsak Heves megye, hanem ezen belül Hatvan város vezető testületéinek is. Megyei vonatkozásban Hatvannak nem kell szégyenkeznie, ha a népesedés- politika eddigi útját tekinti az ember! Ebben a városban az 1960-as évek elején, amikor ilyen szempontból igen nehéz volt a helyzet, az ezer lakosra jutó élve- születések arányszáma jóval meghaladta az egri, gyöngyösi, valamint az országos átlagot. Egy tíz esztendőre szóló felmérés szerint közel 22 százalékkal növekedett továbbá a városban a lakás- állomány. S ugyanezen idő alatt a száz lakásra jutott népesség 381-ről 322-re csökkent, ami egészséges folyamat. E kedvező jelek ellenére mind a városi tanács, mind a különböző intézmények kiemelten fontos célnak tartják továbbra is a népesedéssel összefüggő gondok csökkentését, az ehhez kapcsolódó elképzelések megoldását. ★ Nézzük meg közelebbről, milyen tényezők befolyásolják Hatvanban a népesedési irányelvek megvalósulását, illetve melyek az élet olyan területei, ahol szükséges és fontos a mielőbbi beavatkozás? Bevezetőben mindjárt egy érdekes adat: a városban élő keresők száma évek folyamán közel háromezerrel növekedett, ma meghaladja a tizenhétezret, s a munkaképes korú nők 80 százaléka dolgozik. Mi következik ebből! Mivel a. bölcsődés korúak 13, az óvodáskorúak 50—60, az általános iskolás korúak 20 százaléka helyezhető el különböző napközis gyermekintézményekben, az asszonyok nehezebben vállalják a gyermekáldást. A népesedés irányelveivel függ össze ugyanakkor az egészségügyi ellátás, az iskolás korban megkezdett, s lassan az egész társadalomra 1 kiterjesztett családi életre nevelés. Ide vág a gyógyítómegelőző intézmények rendszerének tökéletesítése, mint fennálló igény. De ahogvan helyszűkében vannak gyermekintézményeink. gondot adva a városi vezetésnek, úgy merül fel annak szüksége is. hogy az egészségügy személyi feltételei tovább javuljanak Hatvanban. Gátló tényezőket soroltunk fel. Parancsoló feladatokat. Ám ha a mai pillanatokat tekintjük: bizakodnunk kell! ★ Joggal kérdezheti az olvasó, mire alapozzuk derűlátásunkat? Először is két nagyon fontos adatra! Egyik szerint 1973 első félévéhez hasonlítva az idei esztendő első felét: 172-ről 217-re növekedett az élve születések száma Hatvan városában. S ugyanezen Időszakokat viszonyítva: a tavalyi 165 művi vetéléssel szemben 1974 első felében csak 126 műtétre került sor. Eme adatok mögött azonban rengeteg munka, rengeteg anyagi áldozat húzódik meg. Kezdjük ott. hogy tanács- rendelet alapján lakásbeköltözéskor a több gyermekes szülők kapják a legnagyobb kedvezményt. Folytassuk ázzál, hogy megmozdultak az intézmények, aminek következtében a Duna Cipőgyár például 50 férőhelyes óvodával igyekszik a gondokat enyhíteni, a MÁV pedig 30 férőhellyel bővíti meglevő óvodáját. E gondolatkörhöz tartozik, hogy a tanács foglalkozik egy 60 férőhelyes bölcsőde, s egy IgO személyes óvoda építtetésének tervével, ennek megvalósítása azonban sem üzemi támogatással, sem saját erőből nem megy, ehhez állami segítséVARGA DOMOKOS: hogy _ eleresszem a fülem melleit gyerekeim sirását- rívását, főleg ha előre megfontolt, bőgéssel akartak valamit kicsikarni - maguknak. „Addig ordítok, míg meg nem csinálod, vagy oda nem adod, amit akarok.” Jó, gondoltam gonoszul, majd elválik, hogy a te torkod bír-e többet, vagy az én idegeim. Csak anyád ki ne boruljon idő előtf. . . Hanem Bubutól majd a szívem szakadt meg. ö csakugyan szenvedett. Túlságosan hozzánk nőtt kicsikora óta, s most ez visszaütött, nem is annyira miránk, mint őrá, szegény elapátla- nodott-elanyátlanodottra. Vagy egy hónapba telt, míg úgy-ahogy megszokta, hogy neki immár nem egy, hanem két világa van: az otthoni meg a bölcsőde;:. Jobban mondva két fél világa: az egyik reggeltől dél- ‘utánig. a másik délutántól másnap reggelig. Nenn ó volt1 emiatt a legszerencsétlenebb., Egy hasonló korú máálk gyerek szin te az egész esztendőt át - szűkölte, átvonította, még hónapok múltán is reszkető szájjal üvöltötte bele a világba az ő nagy fájdalmát, i’hsí vették ki. mégse vit- ' '''• haza a szülei ?!' úg” voltunk vele: ha néhány hét alatt nem szokik meg, visszacsináljuk az egészet. Nem tudom, .más bölcsődékben akad-e cájzan Eá néni és Erzsiké néni, mint a miénkben. De alighanem ritka adománya a sorsnak, hogy valaki ennyire az anyja lehessen — minden érzésével, elszánásával — vadidegen gyerekeknek. Buburól mindjárt látták, hogy különleges eset. Hetekig küszködtek vele: ha kellett, órákra ölbe fogták, ha kellett, az ebéd utáni takarodó idején mellé feküdtek/ de nem nyugodtak, míg kezes jószág nem vált belőle. Lassan elmaradtak a reggeli bőgések, az éjszakai hánykódások, felriadások. Lassan már kezdett bölcsődét is játszani otthon: ővolt Ip néni, babái a gyerekek, s etette, itgtta, altatta., mosdatta, csendre és rendre intette őket, mesélt és énekelt nekik. Azt is játszotta, hogy a keze-lába egy-egy ikerpár, mert a bölcsődében is volt kél iker kislány, Kriszti meg Andrea, egyformák, mint két tojás. Különösen a kezeit szerette kinevezni Krisztinek és Andreának, s ezek aztán hol simogattak, hol ütötték égymást, hol össze - ölelkeztek, hol táncoltak egymással, hol beszélgettek, hol veszekedtek. Odabenti élményeinek ez az otthoni mégjátszása —- két külön életének képzeletbeli ó&szekaocsolása — alighanem szintén segített benne. hogv fokról fokra visz- ezatért az életkedve, az első betek éhaegj gondjai get kell keríti. S az imént idézett örvendetes számok arra is visszavezethetők, hogy megszervezték Hatvarv ban a család- és nővédelmi tanácsadást, továbbá 1971 első felében már 252 fialal jelent meg házasságkötés előtti felvilágosításon. A kórház igazgatósága növel le a szülészeti osztály ágyai nak számát, s újabb körte retn kialakításával igyek szik biztositan’ a zavartalan betegellátást A területi terhesgondozás hatékonyságát pedig új orvosi állás szervezésével, betöltésével javították, s egy további létesítésével most törődnek. ★ Szándékosan nem foglalkozunk jelen írásunkban azokkal a népjóléti intézkedésekkel, amelyeket kormányunk foganatosított a közelmúlt esztendőkben, s éppen a népesedés elősegítése érdekében, mégpedig az idézettekhez hasonló jó eredménnyel. . Inkább arra törekedtünk, hogy azoknak az erőfeszítéseknek adjunk hangot, amelyek egy-egy város, jelenleg Hatvan helyzetében meghatározó jellegűek. Hiszen bennük mutatkozik meg a központi irányelvek hullámverése, az a szándék, ahogyan valamely testület az országos gondokból mind többet magára vállal. Ráadásul minden apró lépés, intézkedés nem fért nagyítónk alá. így érinteni sem tudtuk a művelődésügyi osztály és a városi Vöröskereszt együttes mozgalmát, amely a tanulók szüleinek egészségügyi, nevelési felvilágosítását célozza. Arra azonban mindenképpen jó a számvetés, hogy rögzítse: hol tart jelenleg a megye harmadik városában egy döntően fontos irányelv megvalósulása, s milyen további elképzelések foglalkoztatják mind a hivatalos szerveket, mind a társadalmat? / ■Ehhez már lehet mérni és igazodni! Moldvay Győző sztrájkja után már rendesen evett is a bölcsődében, s otthon is kezdett a régi vidám — magát csak időnként elbőgő — Bubuvávisz- szavedleni. Nem is lett volna tán semmi baj, ha nem jönnek az újabb és újabb betegségek, taknyosságok, köhögések, influenzák, lázak, fülfájások, fülgennyedések, fülszúrások, kerek egy esztendőn keresztül. De jöttek kegyetlenül, megelőz'netetlenül, feltartóztathatatlanul ... Ezt is túléltük. Túlélte ő is. S ha mindent mérlegre teszünk, azt kell mondanom: nem is igen volt más választásunk. Csakugyan gyerekek közé kellett már csapnunk, ilyen áron is. Szoktatni végre, hogy ő többek egyike. De ráébreszteni ennek az örömére is. Még mikor óvodába vittük, akkor is el-elsírt a magát eleinte: — Itthon aka- . rok maradni! Itthon akarok játszani! — Nem lehet, Bubuskám. Akkor nem tudok dolgozni. Akkor nem lesz pénz. — De én akkor se akarok óvodába menni! — Muszáj, te aranyos. Dó ott jó! Az óvodában jó! — De én csak itthon szeretek! Hát igen. 0 már ilyen. Ugyan már nem egészen. Most, hogy épp megint beteg, én találtam neki mondani, mikor a lázát mértem egy este és nyűgösködött: / — Ne búsulj, te jóság! Legalább idehaza lehetsz! Könnyek gyűltek a szemébe. — De én akarok menni óvodába! — Jó, jó, majd meggyógyulsz, és mehetsz. Kivel szeretnél ott játszani? Tüstént kész volt a válasz: — A Várai Eszterrel. Meg a Horváti Katival. Meg még a kiscsoportosokkal. Könnyű volt elértenem, mi ről van tzá 1974, sasptemfosr
