Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
Szerkesztőségünk vendége volt: Dr. Fülöp Lajos, a gyöngyösi Berze Nagy lemos Gimnázium igazgatója — Még nincs egy hónapja, hogy az iskolák kitárták kapuikat a diákok előtt. Ügy gondoltuk, hogy olvasóink számára is hasznos lesz, ha szeptemberben egy iskola igazgatójával beszélgetünk az oktatásról, a pedagógusokról és a diákokról. Ebből az alkalomból szeretettel üdvözöljük a Népújság szerkesztőségében és máris kezdjük a beszélgetést. Bevezetőül kérjük, mondja el, milyen érzés azt az iskolát irányítani, amelynek lépcsőit valamikor mint diák koptatta. — Azt szokták mondani: „Senki sem próféta a saját hazájában..Nos, én a szólás ellenére vállaltam ezt a feladatot, sok mindennél számot vetve. Nem is akarok „próféta’’ lenni, de munkámban szeretném legalábbis a „Primus inter peres” elvét megközelíteni, vagyis elsőnek lenni az egyenlők között. Nem könnyű ezt a célkitűzést teljesíteni és talán nem is mindig sikerül. Hogy mit jelent számomra a gyöngyösit gimnázium? Egyik korai verspróbálkozásommal válaszolok erre: J,Ez gimnázium.../ alma mater.../ Emberformáló otthonom;/ A soha-meg- neni-elégedésI útjára vonzó vonzalom./” Mindehhez még azt teszem hozzá, hogy itt végzett a fiiam és itt tanul a lányom. Ilyen helyzetben aztam nagy tisztesség és egyben nagy felelősség is annak az intézetnek a vezetése, amelynek még huszonöt esztendeje & tanítványa lehettem. =“> Sokat vattoictt, feflŐdStf oktatásunk ai elmúlt években. Hol tartunk ma? Általános iskoláink vt* jón megfelelnek-« a kor követelményeinek? Szeretnénk, ha arról is beszélne, hogy müven nehézséget okoz a diákoknak az általánosból a középiskolába »aló átmeneti —- Általános iskoláinkra büszkék lehetünk, azok egyre inkább megfelelnek a kor követelményeinek és ezt az iskolafajtát a jövőben is meg kelj. őriznünk. Legfeljebb arról téliét szó, hogy az eddigi kereteket továbbra is megtartva, újra kell fogalmaznunk a célkitűzéseket, a tantervi anyagot, hogy folyamatos legyen az öss~hav,g a tudományos- technikai forradalom társadalmi követelményeivel. A középiskola első osztályaiba lépő tarr®- lóknak —- a felmérések tapasztalatai alapjan — leginkább magyarból, oroszból cs matematikából vannak nehézségeik. Ezek., leküzdésére a középiskola igyekszik alkalmazkodni az általános iskolai módszerekhez; kezdetben csak tájékozódó jellegű felméréseket és beszélgetéseket végez — osztályozás nélkül. Előnyös lehetne a türelmi idő meghosszabbítása, ezt azonban elég sok tényező akadályozza, többek között az a körülmény, hogy december középén zárjuk a felévet. A lemorzsolódás tanév közben szerencsére jelentéktelen. Ellenben, a felvett tanulók eredményéhez viszonyítva félévkor általában visszaesés mutatkozik. Magyarból a helyesírás és a szóbeli, kifejezőkészség hiánya okozza a visszaesést. Az új környezetben gátlásosak a tanulók, csendesebbek, szemlélődőbbek. Sajnos, ilyenkor még a közösség is kialakulatlan. Ahogy viszont alakul, fejlődik, úgy segíti az egyént is a gátlások leküzdésében. Tekintettel arra, hogy az újonnan érkezők egyharmada bejáró tanuló, az utazás részükre nemcsak fárasztó hanem a tanulás és a pihenés rov Vsára is íegy, így hátrányos helyzetbe kerülnek a bentlakókkal szemben. A megoldást mielőbbi kollégiumi férőhelybővítés fogja jelenteni. — fa milyen gondokat okoí at átmenet a pedagő- gusoknak? Arra gondolunk most, hogy általános iskoláink bizony nem egyformák, s nem rendelkeznek egyenlő feltételekkel sem. —t Igaz, az általános iskolák követelmény- szintje nem egységes, s eléggé széles skálán mozog. Érdekes, hogy általában nem az elégséges és a közepes osztályzatúak szintjével van probléma, hanem inkább azzal, hogy olykor négyes-ötös tanuló felkészültsége sem éri el a követelményt. Kívánatos lenne tehát a jobbak még igényesebb elbírálása. Én nem látok szakadékot az általános és középiskola tanterve, valamint követelményrendszere között. A tantervi anyag' véleményem szerint egymásra épülő, korszerű szemléletet tükröz, a követelményrendszer is egybehangolt. .4. tankönyvek viszont kissé túlméretezettek, nem állnak eléggé összhangban a tantervi kívánalmakkal. Ügy gondolom, hogy az átmenet problémáinak kiküszöbölésére az új rendtartás véglegesítése előtt felül kellene vizsgálni a félévi osztályozás időpontját; jó lenne ugyanis meghosszabbítani a türelmi időt, az átvezetést, főként az első osztályosok számára. Az. általános iskola felső tagozatán ugyanakkor növelni kellene a gyakorló órák számát, hogy a tanulók biztosabb készségekkel léphessenek a középiskolába. Azt meg már magunknak mondom, hogy a középiskola első osztályában tanító tanároknak felül kell vizsgálniuk módszereiket és közelítem kell azokat az általános iskolaiákhoz. — A társadalom mc sokat vár a középiskolától . Érettségi bizonyítványt, általános műveltséget, c szakközépiskoláktól még valamilyen mesíerségbel ismereteket is. Eleget tesz-e a középiskola enne! | a sokoldalú várakozásnak? — Ez nehéz és bonyolult téma. Igaz, ; ^gimnáziumok mellett egyre erőteljesebbel fej lödnek «za.kkozépiskniáink. ÁJU jelentei még a középiskolai tanulók jelentős része gimnáziumba jár. A közvéleményben erről az iskolafajtáról az utóbbi években ellentétes vélemények alakultak ki. Az általános műveltség megszerzése ugyanis önmagában még nem cél, jelentős szerepe kell, hogy legyen a gyakorlati életre váló felkészítésnek is. Nos,.a gimnázium felsőbb tanulmányokra készít elő, itt ez a leglényegesebb a gyakorlati étet szempontjából; kétségtelen azonban, hogy országos viszonylatban az érettségizett tanulóiknak csak kisebb hányada — negyede — jut el a felsőoktatási intézményekbe. így a tanulók nagyobb része csak az érettségi bizonyítvány megszerzése után láthat valamilyen kenyérkeresetet jelentő szakma elsajátításához. Gyöngyösi vonatkozásban — továbbtanulás szempontjából — még elég pozitív a helyzet. Ebben az is benne van, hogy egyre alaposabb iskoláink pályairányító tevékenysége, másfelől pedig hasznosan működnek az úgynevezett felvételi előkészítő tanfolyamok. Ezek a tények azt mutatják, hogy a főváros mellett a jelentősebb vidéki városokban az oktatás és képzés tartalmilag megfelel a társadalom követelményeinek, igényeinek. Vagyis: a gimnázium megadja a középfokú általános műveltséget, és egyben továbbtanulásra is megfelelőképpen készít elő, a szákközépiskola pedig egyre biztosabban áll a szakmunkásképzés szolgálatában. Mindemellett azonban nem lenne célszerű a gimnáziumi oktatás még nagyobb méretű visszafejlesztése. A mostani arány megyei vonatkozásban egészséges, és a jelenlegi .igény — tapasztalat szerint — hosszabb távon is meg lesz. A szakközépiskolai hálózat fejlesztése tehát — országosam — társadalmi szükségletet elégít ki, azonban szervezésüknél igen nagy .körültekintésre van szükség, kísérletezésre, további tapasztalatok szentesére, s az egyébkent igen jól működő ipari szakmunkásképző iskolák mellett csak fokozatosan gondolhatunk a szakközépiskolák nagyobb arányú fejlesztésére. Az S-j-1-es oktatás terén szerzett negatív tapasztalatok óvatosságra kell, hogy intsenek bennünket! Azért is, mert a kétkezi dolgozók gyermekei inkább a gyakorlati jellegű iskolafajtába jelentkeznek szívesebben, s ha a továbbtanulási lehetőségüket nézzük, a gyakorlat rendszerint az. hogy a jogi egyenlőségük megvan, a tényleges lehetőségüli azonban kevesebb. — Sok sté usü manapság a korszerűségről,, MS* Jelent e* egy iskolában, a pedagógiában, a nretedíkábanf — Ezt «agyon nehéz röviden megfogás mázni. Az bizonyos, hogy korunkban csakis a humán Jjs a technikai műveltség egységét jelentheti, Továbbá: a korszerű műveltség nem is annyira mennyiségi tudást, mint inkább világnézetileg megalapozott minőségi áttekintőképességet jelent. A tudomány és a technika forradalmi fejlődésével az embernek is alkalmazkodnia kell tájékozódásában a világhoz. Az információk sokasága az ismeretszerzési módok, átrendezését kívánja. Munkamegosztásra van szükség a képzés és az önképzés között. Pedagógus berkekben is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az iskola, az oktatás a jövő feladataira, egy teljes életre nem képes felkészíteni az embert, az ismereteket, a tudást folyamatosan kell kiegészítenie, átszerveznie. Az iskola tehát csak alapozó munkát végezhet, viszont ki kell alakítania azt a képességet a tanulóban, hogy — későbbi helytállása érdekében — az önálló ismeretszerzés életszükséglete legyen. A bizonyítvány önmagában csak egy lezárt időszak felkészültségének a dokumentuma. Az iskolában tehát az alapozás, illetve az általános és szakmai műveltség megadása mellett elsőrendű köve- telmériy a tudomány szépségeinek, gazdagodásának a felismerése, az önképzés, a továbbképzés nélkülözhetetlen igényének a kialakítása. Ezért nem szabad az önálló tevékenységet kizárni a pedagógiai gyakorlatból; prelegálás és magoltatás helyett az összefüggések láttatására, közös felkutatására van szükség. Meg kell tehát változtatni a szemléletet a tananyag átadása és ellenőrzése terén. Ez lesz majd az igazi pedagógiai korszerűség. \ — A nevelésről is sokat beszélnek és írnok is. Fontosságát ugyan egyetlen pedagógus sem vitatja, mégis ágy tűnik, mintha az iskola mindennapjaiban az oktatás lenne előtérben. Miért? Talán mert eredménye mérhető, jobban megfogható? fa egyáltalán kettéválasztható-e az oktdtás és a nevelés? — Sietek kimondani: nem választható szét. Az iskolarendszer egészének társadalmi feladata ugyanis éppen a nevelés, ennek pedig legfontosabb eszköze az oktatás. Az oktatás és a nevelés elkülönülését egy még talár máig is élő, elavult szemlélet gyökereztette meg, a „most oktatok, most nevelek” idejél múlt álláspontja. A megoldást csak az elkülönülés felszámolása jelentheti. A nevelő- munkát —• beleértve az oktatást — egységessé kell kovácsolni a felsőbb irányítástól egészen a tanari gyakorlatig. Érvény esi tenünl kell azt az igazságot, hogy a nevelés legfon1 tosabb színtere az iskolában a tanítási óra Az is igaz, hogy az oktatás eredménye mér hetőbb, megfoghatóbb, de az előbb elmondot tak alapján az oktatás és a nevelés nem vá laszihatő külön. Amit nevelési vonatkozás ban. — dsőeorbaa az új dokumentumát fényében. — ma eSStérbe kell helyeznünk a lágnezeti megalapozás primátusa mellett — az önálló gondolkozásra, értékítélet-alkotásra, a hazafiságra, nem utolsósorban, a munkára, kötelességteljesítésre és fegyelemre való nevelés. A követelmények részletezése azonban messzire vezetne.», — Megfogalmazunk itt néhány főiskolai és egyetemi tapasztalatot is. Ügy tudjuk, elég gyengén állunk az anyanyelvi műveltséggel. Hiányosak az érettségizettek irodalmi ismeretei, a diákok keveset olvasnak és sokuknál még a beszédkészség is gyenge. Hogyan lehetne Mindezen valtoztah-J? — A felsőoktatási intézmények kritikáját bizony el Ítéli fogadnunk, és keresnünk Ítéli az utákat-módokat a megoldás érdekében. Az anyanyelvi műveltség ugyanis az ismeretszerzés alapja. Anyanyelv nélkül nem élhetnénk társas életet, mert gondolatainkat, érzéseinket és akaratunkat netn tudnánk másokkal közölni. Olyan eszközről van. tehát szó, amely életünk: minden mozzanatát áthatja, s amelynek használatával minden művelt embernek tisztában kell lennie. Ma a módszerek keresésének egyik igen fontos eszköze az olvastatás kell, hogy legyen. És ez nem korlátozódhat csupán csak az irodalmi órákra! A kellő általános és szakmai műveltség megalapozásához, továbbfejlesztéséhez — érdeklődési körnek megfelelően •—, alkalmas szakkönyvek kézbeadására is szükség van, azaz ismételten szokás- kialakításról van szó. Ezt szolgálhatják az otthonos iskolai, könyvtárak, amelyek szabad- polcos jellegűek, a könyvek és folyióratob barmikor hozzáférhetők a tanulók számára. A másik kérdés: ha az órán nem kizárólag csak a tanár beszél, hanem a tananyag igazsága közös erőfeszítés eredménye lesz, akkor a tanulók beszédkészsége is változni, gyarapodni fog. És hadd hangsúlyozzam: nagyon lényeges kérdésnek tartom, hogy az új érettségi vizsgaszabályzat a magyar nyelvet és irodalmat, mint nemzeti tárgyat, kötelezővé teszi — írásban és szóban is. Ennek egészen bizonyosan meg is lesz a mérhető eredménye, » Ä pórt d&Seüásií feaüamíO*» »yomáK m eVmuf? tanévben számos új tendelteiés született. Hogyan vizsgázott a tananyagcsökkentés, az átlagosztályzat eltörlése és az új érettségi rendszer? Nem titkoljuk ugyanis« hogy vannak olyan tapasztalataink, miszerint a diákok egy #ésie visszaél ezefcfceí e> I könnyítő intézkedésekkeíí — Gondolom, nem éXlols. egyedül azzal a ■véleménnyel, miszerint a most rendelkezésünkre álló szelektált anyag még további átdolgozásra szorul. A tanulók is úgy nyilatkoznak, hogy számukrá megoldást, munkaidőcsökkenést ez az eljárás önmagában még nem jelentett. Szükségessé válik tehát az új tankönyvek megjelentetése. A tananyagcsökkentés önmagában még nem jelenti a terhelés csökkentését. A megfelelő terhelés kialakítása elsősorban módszertani kérdés: intenzivebb tanórai munkát, gyakorlást, elmélyítést, gondolkodtatást, cselekedtetést kell, hogy jelentsen. Az igaz, hogy a hagyományos módszer szerinti oktatás egyszerűbb és könnyebb is a tanárnak, jobban is haladhat előre, azonban az eredmény jóval kétségesebb. Itt keU újítanunk, megküszködnünk a magunk kényelmességével, beidegzettségével, maradisá- gával is. Ami az átlagosztályzat megszüntetését füleli, ez egyelőre még szokatlan tanárnak- diáknak egyaránt. Az azonban máris bizonyos, hogy ennek kapcsán ügyelnünk keü egy egészségtelen jelenség elhárítására", nevezetesen, hogy a tanuló ne csak az általa fontosnak tartott tantárgyat tanulja, hanem képessége, tehetsége és szorgalma szerint variam ennyit, hiszen a középiskola még nem szakosít, hanem elsősorban is középfokú általános műveltséget ad. A Köznevelésben folyó vita alapján máris úgy látszik, hogy a szorgalmi osztályzatnak jelentősebb teret kell kapnia — éppen az említett probléma miatt. A tanulók megfelelő terhelésének kialakítását jelentette a házi / feladatok mennyiségi korlátozása is. Ezen a téren számos ellentmondás vár még feloldásra. Természetesnek az látszik, hogy az adott tantárgy iránt érdeklődő, jövendő életpályájukon azt felhasználó tanulók úgynevezett szorgalmi feladatokra ónként vállalkozzanak. Az osztályozás-értékelés kapcsán — ide tartozik az új érettségi minősítési rendszer is —, elég heves viták folytak már az elmúlt tanévben. Az ellenvetések fő argumentuma az, hogy az intézkedés az általános műveltség ellenében hat, kiiktat egy fontos ösztön- aőt, tsauí lazítja a munkamorált, a fanul«#, fegyelmet. Az új érettségi rendszernek kétségtelen pozitívumai vannak: helyes és az egyéniséghez igazodik a fakultatív tárgyválasztási rendszer a kötelező magyar és matematika mellett; helyes az érettségi idegfeszítő hatásának a kiiktatása, ugyanakkor a közös érettségi-felvételi írásbeli vizsgák bevezetése. Ez lényeges könnyítést jelent. Az érettségi értékelési rendszer azonban nincs összhangban sem az iskolai előzménnyel, sem a felsőoktatásban vagy a munkahelyen alkalmazott folytatással, ahol a végzett munka meny- nyisége és minősége szerint honorálják a teljesítményt. Egy bizonyos: az, hogy az iskolai értékeléssel baj van. Ezért kísérleti alapon megnyugtató és célravezető értékelési rendszer kialakítására van szükség, amely ma már egyre sürgetőbb követelmény Beszélgessünk most a tantestületi demokráciám* Is« Kérjük mondja el* hogyan érvényesül ez az iskolában és mik a továbbfejlődés lehetőségeit — Az iskolavezetés és a demokratizmus kapcsolatát a közösségnek, a tanári testület nek kell megítélnie mindennapi tapasztalatai alapján. Azt azonban elmondhatom, hogy az iskolavezetés hangneme, stílusa és módszerei sok vonatkozásban meghatározzák egy-egy közösség arculatát, s rányomják bélyegüket az emberi kapcsolatokra is. Napjaink közéletének rezdülései egyre inkább az emberi szó, az őszinteség, a bizalom, a humánus elvszerűség fejlesztését sugározzák és követetik, A tantestület emberi, politikai és pedagógiai összeforrottsága sem mesterkélt fogásokkal biztosítható, hanem az iskolai élet ezernyi ki- sebb-nagyobb, nap mint nap adódó ügyeinek a megbeszélésében, a vélemények kicserélésében. Ehhez kell megfelelő légkört, alapot teremteni, s ez az, ami az iskolai élet demokratizmusának a lényegét jelenti. A tantestületi demokrácia továbbfejlesztését illetően egyre inkább számítani kell a különböző iskolai közösségekre. Csák akkor lehet tartalmas és színes egy iskola élete, ha az iskolavezetés szerepét kiegészítik — javaslatokkal, ötletekkel, feladatvállalással a közösség szervek — Eg» nag»on rövid kérdést «tu!?ett sna agy iskolaigazgató közérzete? — A rövid kérdés^ a válasz is nagyon rövid lesz; a nyári szünetben egeszen kitűnő »»,, !** é? & a tenSJős Ideje alatSS m — Komolyabbra fordítva a szót: a Eokírá- nyú felelősség nagyobb terhelést is jelent. Ettől függetlenül: az évenkénti . előrehaladás — ha csak fokozatos is —, sikerélménnyel tölti dl az embert. Én a munkámban örömet találok, tehát elégedett vagyok, — Befejezésül engedjen meg egy kissé utópisztikus i kérdést: sajoa Milyenek lesznek a századforduló £ iístelósS — Nem vagyok jovendőmondő, így csak azokból a tényekből következtethetek, amelyek itt-ott csírájukban máris a 2000. évet sejtetik. Az oktatás-nevelés az egész társadalom ügye, a nemzed jövőjének az alapja. Bízom abban, hogy az anyagi ellátottság, a személyi és tárgyi feltételek is ennek megfelelően alakulnak. Modem, világos, tiszta, jól felszerelt iskolákat képzelek el; azokban demokratikus légkört, „elszürkülés” nélküli, kedvvel, hivatásszeretettel tanító tanárokat, alacsony osztálylétszámokat, kívánalmak szerinti előadótermeket, szertárakat, olvasótermes iskolai könyvtárakat, tornatermeket és sportpályákat, kabinetszerű oktatási rendszert, hatásos és eredményes nevelést... Abban reménykedem, hogy a századforduló iskolájában nevelkedő fiatal jól fogja ismerni a természet és a társadalom legalapvetőbb mozgástörvényeit és struktúráit; ennek alapján világszemlélete is haladó lesz. Kitűnően ismeri anyanyelvét, és legalább egy idegen nyelven tud. Az őt körülvevő világot történelmi fejlődés eredményének fogja fel, s környezetében érzékelni tudja saját helyét. Képes lesz egyéniségének megvalósítására, belső igénye lesz a közéleti-társadalmi aktivitás és felelősség, szűkebb és tágabb emberi kapcsolatait pedig a szocialista erkölcs normáinak megfelelően alakítja... Zárásképpen a felsoroltakat kívánom a jövőnek: mindnyájunknak, szülőknek, tanároknakr diákoknak — sok üdvözlettel és bizakodással. — Bízunk benne mindez így *s lese, $ ennek reményében köszöntik ea beszélgetést % Márkusz László