Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-21 / 221. szám
Fazekas* dinasztia Sötét foly Egy-egy történelmi fordulat bemutatása, az új élet születésének ábrázolása visz- szatérő témája a művészetnek. Természetesen a filmművészetnek is, amely a pergő képsorok szuggesztív erejével szinte megemeli a történetben feszülő drámát. Egy sorsforduló filmrevitele azonban nagy felelősséget ró az alkotókra, s még inkább így van ez, ha a közelmúlt eseményeit szűrik át a művészet rostáján. És ha lehet még fokozni ezt a felelősséget, akkor ez elsősorban az úgynevezett évfordulós filmekre érvényes. Ilyen alkotás például a lengyel filmnapok keretében most bemutatott Sötét folyó is. Nem vitás, hogy Sylvester Szyszko, a forgatókönyv írója és rendezője Lengyelország felszabadításának évfordulóját köszönti ezzel a filmmel, amely tulajdonképTüskevár egykor a fazekasok fellegvára volt. Ma már csak három mester űzi ezt a szakmát a faluban. Tóth Ger- gelyéknél, ahol több mint 250 éve él ez a szakma, az apa után fia is ezt választotta. (MTl-foto — Rózsás Sándor felv. — KS) Lensyel film pen a béke első napjairól, a helytállásról, a kétségekről, egy sokat szenvedett nép kissé bátortalan, újrakezdéséről szól. S ezt a nehéz, s egyben bonyolult időszakot úgy kell a film nyelvére fogalmazni, hogy a történet drámáját értsék és magukénak érezzék mindazok, akik cselekvő részesei voltak a háborúnak és a felszabadulást követő éveknek, de azok is, akik számára mindez már csak történelem. És megértsék azok is, akik más ország fiai, s nem ismerik oly részletesen a lengyel történelem egyes lapjait. Mindezt azért említem, mert a Sötét folyó — bár a rendező határozott egyéniségét jelző tehetséges alkotás — csak részben tudott megbirkózni az elődökkel és azzal a sokrétű mondanivalóval, amelynek kibontását magára vállalta. Igaz, olyan elődökről van szó, mint Andrej Wajda filmjei elsősorban, a hasonló témában mozgó Hamu és gyémánt. Ami pedig a vállalt feladatokat illeti: a Sötét folyóban képletesen szólva két- három filmre való téma is úszik, olykor még ár ellen is. így helyenként vázlatos marad a történet, még a főhőst sem ismerjük meg eléggé, nem beszélve arról, hogy nem tisztázza a film meggyőzően az egyes cselekedetek rugóit és összefüggéseit sem. Felemelő, de egyben kritikus történelmi pillanatot ragad meg a film, amely egy család és egy falu életén keresztül villantja fel az emberi magatartások különböző formáit. Egy festői környezetű kis falucskában játszódik a történet, ahol 1944. áprilisában a férfiak egy emberként csatlakoztak a közeli erdőben harcoló partizánokhoz. Közöttük van egy parasztfiú, Zenek is, aki a lábán megsérül, s így a felszabadulás után nem mehet katonának. Pedig bátor harcos hírében, áll, még a háború után is ragaszkodik fegyveréhez. S itt kezdődik a dráma. A háború után ugyanis különbözőféleképpen képzelik P o az emberek a jövőt. És 5 ezekben az elképzelésekben < belejátszik a nacionalizmus 5 és a kommunistaellenesség < is. Az egykori barátok, akik < vállvetve harcoltak a németek ellen, most- el lenségként 1 állnak szemben egymással. < Béke van, de azért gyakran < szólalnak meg a fegyverek... < Ebből a néhány sorból is < világosan kitűnik, hogy < mennyire feszült és bonyo- j lult időszakot ábrázol a film.; S ugyanakkor a hősök be-; mutatása a vázlatosság és < az egysíkúság szintjén marad. A főszereplő Zenekről j is csak annvit tudunk meg,; hogy bátor és szeretetremél-; tó, Janekről pedig, hogy; kommunista és ö a falusi; pártszervezet vezetője. Igaz. J a jövő alakításával kapcsa- 5 latos elképzeléseit kibontja a t film, így nyújtva eligazo-; dást a nézőnek, aki bizony í értetlenül szemlél néhány < mozzanatot. Nem elég vilá- < gos például a haladó erők 5 helyzete, Janek túlságosan < egyedül áll elképzeléseivel, < magányos farkasnak tűnik < Zenek is, s így éppen azok-< nak az erőknek a határozott < bemutatása hiányzik ebből a < filmből, amelyek végül ist megteremtették a mai len-< gyei társadalmat. Nem elég világos a kulcs-< kérdésként kezelt fegyver- < szolgáltatás sem. A milíciái és a katonaság legnagyobb < gondja, hogy éppen azoktól! szedje be a fegyvert, akikí adott esetben meg tudnák i védeni a falut az erdőből támadó nacionalistáktól. S < amikor Zenek a rábeszélések sorozata után végre leadja fegyverét, éppen ak- '< kor oltja ki életét egy soro-! zat. Igaz, itt felizzik a film, megkapóak a jelenetek, de! felmerül a nézőben: talán < mégsem kellett volna leadni\ azt a fegyvert. Ilyen gondolatokkal és < néhány kérdőjellel távozik < az ember a moziból, ahol a< történet őszinteségén túl! Maciéj Kijowski hangulat- j teremtő képsoraira és a re-; mek színészi alakításokra —J Macié) Goraj. Zygmunt Ma- J lanowicz, Boleslaw Plot- } niczki — is felfigyelt. Márkusz László A szökevény Találtak egy kisfiút. Valahol, egy kukoricatábla szélén üldögélt es napraforgómagot rágott. Haja akkora v át már, hogy be lehetett fonni, nadrágja feslett, kabátja szakadt. — Hogy hívnak? Felugrott, futni próbált, de erőtlen lábacskái nem 30- bírták A szövetkezeti irodában szerető gondoskodással vették körül. A gépírókislány hazament forró kávéért, vajas kenyérért. — Egyél! Nagyon éhesnek látszol... A gyerek először húzódozott, de az éhség erősebb volt a félelemnél. Marokra fogta a vajas kenyeret meg a bögrét, es 'itta, itta hunyott szemmel a kávét Az emberek összenéztek, és a másik szobában tanakodtak. — Ki lehet ez a gyerek? Honnan és miért szokott el? Valaki lavórban vizet, szappant hozott. — Mosakodj meg! Most már nem vagy éhes. Itt van egy pihenőszoba, ott majd jól kialszod magad. Szótlanul csinált mindent. A szappan háromszor is kiugrott ügyetlen kis kezéből, amíg tenyere habos lett. — Nem megy ez így, kisfiam! — unta meg végül az egyik asszony a dolgot, azután derékig vetkőztette és megmosdatta a gyerekét. Este és éjszaka az éjjeliőr őrködött a kis szökevény fölött. Tartani nem kellett azonban semmitől, mert a „vendég” kimerültén és mélyen aludt másnap reggelig. Hét órakor már mindenki az irodában volt. — Hogy aludtál, mit álmodtál? A válasz éppen úgy hallgatás volt, mint tegnap, legfeljebb a riadt tekintet volt valamicskét szelidebb a már ismerős arcok láttán. Reggeli után a kisfiút autóba ültették. — Utazni fogunk, öcsikém! Hazaviszünk. A faludba, a szüléidhez, vagy éppen oda, ahonnan eljöttél. Szépen megmondod a sofőr bácsinak, merre induljon? A gyerek nekinyomta az orrát az ablaküvegnek és nem szólt. — Induljunk, Tóni! — adta ki a parancsot az elnök és egy óra múlva már a gyermekotthon előtt álltak... — Találtunk egy gyereket, kérem. Megetettük, megmosdattuk, tisztát kapott, és most elhoztuk. Így került a szökevény a sok kis pajtása közé. Délután már ott játszott a többiekkel, lefekvéskor a nevén szólították: Jancsi. Este szép fehér ágyat kapott, intézeti ellátást, ahogyan itt kijár. Egy hét múlva Jancsinak látogatói érkezeik. A gyerek mosolyogva fogadta az ismerős arcokat. — yan-e már neved? — kérdezte a gépírókislány. — Jancsi. Jancsinak hívnak —■, válaszolt szépen a kisfiú, és játszani szaladt. Az igazgató bácsi aztán szépen mindent elmondott a gyerekről: Huszár Jancsinak hívják, nyolc éves. Szabolcs megyébe való, onnan jött gyalog egészen a tsz kukoricásáig, ahol rátaláltak. Az elnök csodálkozott. — Érdekes. Nálunk egy szót sem szólt, itt meg szépen beszél. Hogyan bírták szóra? Az igazgató elmosolyodott — Sehogyan. Mi nem kérdeztünk tőle semmit. Ő maga mondott el mindent a pajtásainak. Tudja, az az érzésem, hogy ennek a gyereknek minden oka megvan rá, hogy bizalmatlan legyen és féljen a felnőttektől... Szalay István Archívum — 2. A Heves megyei levéltári közlemények — az „Archívum” — tavaly indított sorozatának elkészült a második száma is. A napokban megjelent kiadvány ismét méltán számíthat érdeklődésre. Soós Imre tanulmánya a XVII. századi hódoltsági terület bírósági, közigazgatási, adóztatási rendszerével foglalkozik, érdekes vallástörténeti anyaggal jelentkezik Lénárt Andor és Kovács Béla. Sugár István feldolgozta a bélapátfalvi papírmalom 20.00 Az utolsó 'átszma Tv-játék. Szabó György művét néhány évvel ezelőtt már játszották a Vígszínházban, most az átdolgozott változatból készített tv-játéfeot Marton László rendezte. A 1*54- sseBtembsf 21* szombat történetét, Szecskó Káróig az MDP-nek az egyházi iskolák államosításáért folytatott harcáról ír. Dr. Bakos József és Fekete Péter Eger—Felnémet földrajzi neveit ismerteti. Lökös István a Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára sorozatának első füzetét, Bitskey István az Egri Vár Híradója 9—10. számát ismerteti, Ivá- nyi Sándor pedig Heves megye történeti irodalmáról állított össze bibliográfiát az 1972-es közlemények alapján. színhely az egyenlítőhöz közeli Nagy-Britanniához tartozó kis sziget — Szent Ilona. S a főhős természetesen Napoleon, aki második, s immár végső száműzetésének idejét tölti itt, szigorú katonai őrizetben. A kalandos történet az egyik, Napoleon megszöktetését célzó, kudarcba fulladt kísérletről szól. A szigetre érkezik Kempelen Farkas, a magyar báró, híres sakkautomatájával, aminek nagy szerepet szántak a szökésnél ... A krimielemekkel átszőtt cselekménynek ez azonban csak a váza. A lényeg a szigeten élő száműzettek állandó idegtépő várakozása, a feszült légkör. Napoleon és hívei a szabadságra várnak, az őket őrző katonák pedig az excsászár halálára, ami számukra a megszabadulást jelentené. A főbb szerepekben öze Lajost (Napóleont és Hou- baud-t alakítja) Lukács Sándort, Tardy Gézát, Mádi Szabó Gábort, Sir Katit, So- sragyvári Rudolfot és Toma- nek Nándort láthatjuk, Hisz a Ricsi is milyen rossz volt a bölcsődében, mindig harapott, de aztán 6 is megjavult. (Ricsi persze nem farkas, hanem egy korabeli kisfiú.) Az ilyesmiken, sokat elmorfondírozott. — És a jó farkasok hói vannak? — A gazdájuknak az udvarában. Mert azokból lettek a farkaskutyák, és most ott laknak. De amelyikről még nem tudják biztosan, hogy igazán jó, azt láncra kötik, annak nem szabad a hazától messze elmenni. — És amelyik mégis harap, azt visszaviszik az állatkertbe? — Vissza bizony. Vagy elviszik a kutyatárba. Tudod hol a kutyatár? — s már mondtm is neki a Weöres- verset: Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár! Kutyatár, kutyatár, Kutyafülű Aladár! — És ott ketrecben vannak a rossz kutyák? — Hát persze, különben egymást is megmarnák. — És nem tudnak kijönni? — Dehogy tudnak, jól be vannak zárva, — Kulccsal? — Kulccsal. Meg lakattal. — Egyszer menjünk el oda, jó? — Jó, csak az nagyon messze van ám! — Mint az angyalok? — Majdnem. Azt ugyanis már kitanulta, hogy az angyalok nagyon messze laknak, és csak karácsonykor röpülnek ide hozzánk és más gyerekekhez a karácsonyfával és az ajándékokkal De ők nem VARGA DOMOKOS: olyanok, mint a Mikulás, ők nem szeretik, ha látják őket, és nem is hoznak semmit, ha nem megyünk ki abból a szobából, ahova jönni szoktak. Csak amikor csengetnek, akkor szabad beszaladni, és ha akkor gyorsap kinézünk az ablakon, még lehet, hogy látunk valami fehéret, ahogy elröpülnek. — Csak képen szabad nézni őket? — Csak képen. Festett angyalt tudniillik ő már sokat látott, régi mesterek műveinek színes reprodukcióin, s mindig nagy érdeklődéssel figyelte a szárnyukat, hogy nő ki a vállukból. — Ezzel tudnak repülni? — Ezzel. Mint a madarak. — Olyan gyorsan? — Még gyorsabban. Még a helikopternél is gyorsabban. — És ha nekünk is volna szárny unk? — De nincs! — De ha volna! — Akkor ml is biztosan tudnánk röpülni. Visszatérő téma az is. mi lesz az öregekkel. Mikor á batyjai, nénjei voltak kicsik. zordabb volt még a szívem, könnyebben szembesítettem öKet az egyszer mindenkihez eljövendő halállal. Előtte már évek óta kerülgetem a nyílt választ, ö viszont újra meg újra felteszi a kérdést, hol ilyen, hol olyan formában. Kétéves ha lehetett, mikor már kezdte érzékelni az idő idő múlását, hogy ő valamikor kis buta csecsemő volt, aki beszélni se tudott, járni se, de most már nagy gyerek. És ha majd még jobban megnő, akkor óvodás lesz, aztán iskolás, mint a Panni, Magdus, Gergő, meg egyetemista, mint az Andris, Petyó, aztán dolgozó, mint Apja, Anyja, aztán öreg. — És mi lesz az öreg után? — tette fel a kérdést. Azt találtam mondani először, hogy aki már nagyom- nagyoij öreg, abból megint kis csecsemő lesz; 6 akkor ebbe bele is nyugodott. De aztán szóba került valahogy: nekem is volt apám, anyám, mint őneki, és az én anyám a Mamám főt az egész nagycsalád ezen a néven ismeri), aki mindig jön hozzánk, de a Sapa nem jön, mert ő elment nagyon messzire, amikor a Bubu még . meg sem született — Hova ment? — Nagyon- nagyon-nag-yon messzire. Ez szöget ütött a fejébe Ha a Sapa elment, és többet nem is jön vissza, akkor vigyázni kell, hogy én is el ne menjek. Olyan bolondul kezdett őrizni, hogy titokban kellett mindig elindulnom a háztól, a szeme láttára nem öltözhettem át, nem vehettem kabátot, mert üvöltve ‘csimpaszkodott belém, hogy maradjak otthon. Ha utólag vette észre, hogy elmentem, már nemigen csinált jelenetet, mert tudta ő azért — hisz tapasztalta eleget —, hogy ahányszor elmegyek, annyiszor vissza is jövök, sőt hozok is neki valamit. De Anyjának volt azért néhány keserves éjszakája, mikor vidékre utaz- tomban nem tudtam hazajönni este, s néki kellett Bubut nyugtatgatnia. Még jó, hogy ez a leg- zaklatottabb korszaka nem sokáig tartott. Én is igyekeztem enyhíteni félelmeit- féltéseit azzal, hogy az öregeket angyallá varázsoltam. (Mikor egyszer megint előhozta, mi lesz velük, közöltem, hogy angyalok lesznek. — De hogy lesz belőlük angyal? — kérdezte gyanakodva. — Szárnyuk nő. Mint « lepkének. A lepke is a hernyóból lesz. — Hogy lesz? — Szárnya nő. A hernyónak nincs szárnya, a lepkének van szárnya. — De igaziból? — Igaziból. Nemi láttál még lepkét? — De láttam. — Sokat? — Sokat. — Szép szárnyuk volt? — Szép. — Pedig mind azokból a csúnya hernyókból lettek. Nem tudtak röpülni, most meg tudnak, — Mint az angyalok“ (golytatjuig
