Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-20 / 220. szám
Nehéz-e az iskolatáska? A tanévnyitóról nem hiányzott senki: eljöttek mind a harmincegyen. Bár az annyira várt ünnepség sajnálatos módon elmaradt, ők mégsem zsörtölődtek, mert a kezdés izgalma kárpótolta őket minden csalódásért Megvették a tankönyveket, s egyikük sem mulasztotta el. hogy kíváncsian belelapozzon a kötetekbe. Kissé zavartan, diá- kos t'élszegséggel. Mintha nem is tapasztalt, meglett, dolgozó emberek lennének, akik felnőtt fejjel vállalkoztak arra, hogy a maganvizsgara előkészítő tanfolyamon, három év alatt érellségi bizonyítványt szerezzenek. Vajon miért határoztak Így? A bizakodó háziasszony Stefán Istvánék alig fél éve költöztek Egerbe. Az asszony nem keresett munStefán Istvánná kahelyet, hissen akad elég tennivaló otthon is, különösképp egy új háztartásban. A két fiú közül az egyik ipari tanuló, a másik már szakmunkás-bizonyítványt szerzett, s autó-motorszerelőként dolgozik a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Egyikük sem végzett középiskolát, így aztán érthető, hogy meglepődtek, amikor anyjuk úgy határozott, hogy mindenképpen érettségizik. — Szerettem volna fiatalkoromban is tanulni, két polgárit el is végeztem, többre azonban nem futotta a pénzből. mert édesapám meghalt, s anyámmal egyedül maradtunk. Aztán jött a házasság, a gyereknevelés, á hivatali munka. Dehogy is gondolhattam a tanulásra. Most, hogy révbe jutottunk, s kevesebb a gond, ismét felébredt a régi vágy. Érdeklődtem: miként lehetne viszonylag rövid idő alatt érettségizni. Az egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet a Megyei Művelődési Központ kezdeményezésére. Nem sokáig haboztam, 18.20 Jogi esetek A téma ezúttal a jótállás, a garancia — a gépkocsikkal kapcsolatban. Már az előző adás végén bemutatták a vitaindító filmet: egy vidéki n^émism 1974. szeptember 20» #éutek úgyszólván mindjárt jelentkeztem. Ügy érzem, a heti egy foglalkozás nem túl nagy terhelés, bízom abban, hogy három év alatt sikeresen megbirkózom a gimnáziumi tananyaggal. A gépírónő és a tervek Tóso Katalin mindössze tizenhét éves, így hát joggal érzi, hogy előtte a jövő, s nem sokat vesztett akkor, amikor nem vették fel az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolába. — Mindenáron gépírónő szerettem volna lenni, ezért jelentkeztem a kétéves iskolába. Jelenleg a Volán 4-es számú Vállalatánál, a jogügyi osztályon dolgozom. Nem kérik az érettségi bizonyítványt, én mégis meg akarom szerezni, mert jó gépírónő csak az lehet, aki elsajátította az általános műveltség alapjait. Egyébként szeretek tanulni. Járok az irodalmi színpadvezetőket képző tanfolyamra is. Ezen hallottam a gimnáziumi magánvizsgára előkészítő kurzus előnyeiről. Mindjárt jelentkeztem, mert az idő tizenhét évesen is számit. Húsz éves koromban lesz érettségi bizonyítványom, utána a nyelvtanulás következik. Jól tudom, nem köny- nyű mindezt megvalósítani, mégsem hátrálok meg. Én se akarok lemaradni. Naponta járok be Bekölcéről, ez bizony legalább két órát rabol tőlem. Most, hogy újra kézbe veszem az iskolatáskát, ezt az időt is hasznosan kihasználhatom. I Géplakatos, Gyöngyösről Nagy fába vágta a fejszét. Domoszlai Gábor, a KAEV gyöngyösi gyáregységének géplakatosa is: —■ Az újságban hallottam erről a hároméves tanfolyamról, megörültem annak, hogy egy évet nyerhetek. Ezért vállalom a heti egyszeri bejárást is. Az se titok, Tusa Katalin körzeti orvos új autóját javítóba adta, amit alkatrész hiányában nem tudtak megjavítani. Mit tehet a tulajdonos ilyen esetben? Például az orvos, — aki 5—6 községben gyógyít — az autó munkaeszköze. Kérhet csereautót, igénybe vehet bérautót — de mindezt ki fizeti meg? A másik példa szerint a garanciális autó külföldön szorult motorcserére; hazajövet a vámhatóságok 10 700 Ft-os vámot szabtak ki. Nos, ez a költség kit terhel? Az kétségtelennek látszik, hogy az autótulajdonost nem, hiszen nem ő tehet arról, hogy gyári hibás autót kapott. Az érdekes kérdések megválaszolásával az általánosan használt kifejezések — szavatosság, garancia, jótállás — lényege is tisztázásra kerül. A szokásos zárópélda megmarad a gépkocsiknál, csakhogy most más vetületben jelentkezik: az Állami Biztosító felelősségének kereteiről szél. Domoszlai Gábor hogy nemcsak a művelődés vágya vezérel, mert remélem, hogy az érettségi bizonyítványt egyébként is hasznosíthatom. Korábban már elvégeztem a hároméves tűzrendész iskolát Budapesten. Szeretném, ha képzettségem fő állásban hasznosíthatnám. Ehhez azonban nélkülözhe- lteten a középiskolai végzettség. örül a család is, hiszen kislányom most elsős a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban, így aztán együtt tanulhatunk. Azt hiszem nem - adódik túl sok nehézség, s a siker csak a szorgalmon és a kitartáson múlik. ■ ■ ■ ■ Harmincegyen kezdtek tanévet. Mindannyiukat a tudás, az ismeretszerzés vágya sarkallja, s nem hiányzik a törekvés, a szorgalom sem. Tennivalókban gazdag három évre készültek fel. A kísérleti kurzus kellemes meglepetések sorét ígéri: otthonos légkört, szemléltető eszközökkel könnyített tanulást, a művelődés új útjait. Más szóval azt, hogy nem lesz nehéz az iskolatáska... tpécsi) 9. S mí aheíyett, hogy ként lerángattuk volna a köznapi igazságok kétszerkettőjébe, igyekeztünk meg szárnyakat is adni neki, jól tudván, hogy a léleknek ez a szabad kalandozása.: minden gyerekboldogság legfőbb forrása. Varázslatok Sikerült talán megértetnem múltkor a rajzainkkal — én az enyémekkel, Bubu az övéivel — nemcsak ábrázoltunk, hanem varázsoltunk is: nem élőt élővé, nemlétezőt létezővé, ott nem levőt ottlévővé. Az is varázslat volt, mikor a pont, pont', vesszőcskéből törökbasa kerekedett, s az is, mikor ellenkező irányban, alulról fölfelé végigrajzol- tami Legalul van két karó azon felül egy hordó, azon felül nyújtom-bújtom, azon felül tátom-bátom, azon félül szortyom-bortyam, azon felül illancs-pillancs, azon felül sík mező, azon felül sűrű erdő, vadak laknak benne — s megint egy emberalakot kaptam. A két figura természetesen nem volt egyforma, egy kicsit mégis ikreknek számítottak, mindig egymás mellé kellett sike- rítenem őket. lllancs-pil- lancs szendén álldogált ott, lehunyt szemmel, hosszú szempillákkal, Törökbasa meg — mintegy a párjaként — szúrós tekintettel és hatalmas pocakkal. Bubu számára ők éppoly élő személyek voltak, mint e mesés földi világ többi lakója. Apjától— tAnyjától a Röfi-röfi Kismalacig és a Cin-cin Kisegérig. Néha furcsa érzés volt ugyan neki is, ha egy-egy eddig csak elképzelt mesehőst a saját szemével is meglátott. Így például az első eleven disznót hároméves korában Vaján; «gy A lengyel 'ítmna<?ok megnyitója Egerben Megérkezés utáni pillanatok: fíalina Golanka, Sylwester Szyszko filmrendező társaságában. (Foto: Puskás Anikó) juliánu« barát nyomában Cstiva* író megyénkben A Magyar írószövetség vendégeként hazánkban tartózkodó Mihail Juhma csu- vas író két napot Heves megyében töltött. Egerben Kameniczky Antal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának' helyettes vezetője fogadta és tájékoztatta a megye kulturális életéről, majd az író megtekintette a Megyei Könyvtárat és a város más nevezetességeit. A második napon Gyöngyösre látogatott a csuvas vendég. ) ★ A csuvas írótól magyar- országi utazásának céljáról érdeklődtünk. — Egy regényen dolgozom, amely a XIII. századba, a csuvasok őseinek korába vezeti vissza az olvasót. A történet egy egyszerű harcosról, Jandigán hőstetteiről és Juliánus barátról szól. Mint ismeretes, Juliánus domonkos rendi szerzetes volt, aki négy társával 1235-ben elindult, hogy megkeresse az őshazában visszamaradt magyarokat. A pogány magyarok — akiket az általa Étel-köznek nevezett folyó mellett talált meg — szívesen fogadták, megértették magyar beszédét. Amikor másodszor is elindult, hogy meglátogassa magyar testvéreit, útjának egyik állomásán tudta meg, hogy 'a tatárok elpusztították, szétszórták a Volgán túli magyarokat. Most én az „őshaza” irányából vágtam neki a hosz- szú útnak, hogy Juliánus megmaradt emlékei után kutassak. Az anyaggyűjtésben magyar történészek, néprajzkutatók segítettek, jártam múzeumokban, könyvtárakban, találkoztam magyar írókkal, költőkkel. Búcsúzóul a vendég elmondta, hogy magyarországi látogatásáról útijegyzetet &, amelyben szerepet kapnak majd Eger történeimd nevezeteseegei, szokásai is. (Szülei Mint ahogyan beszámoltunk olvasóinknak, a Lengyel Népköztársaság felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából lengyel filmhetet rendeznek hazánkban. A filmhét országos vidéki megnyitójára csütörtökön este került sor Egerben a Vörös Csillag Filmszínházban, ahol megjelent Pelyhe Szilárd, a városi pártbizottság első titkára, és Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztály- vezetője is. A megnyitó ünnepségre már a délutáni órákban megérkeztek a vendégek, közöttük Sylwester Szyszko, a bemutatásra kerülő film rendezője, akiket Szalay István, a megyei tanács általános elnökhelyettese fogadott. Ezután került sor az ünnepi díszelőadásra. A lengyel filmművész-delegációt Pók Lajos, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója mutatta be a közönségnek, majd Szalay István méltatta a magyar és lengyel nép kapcsolatát, a felszabadult lengyel filmművészet jelentőségét. Ezután került sor a Sötét folyó című színes lengyel film bemutatására, A szeptember 25-ig tartó filmnapok keretében az egri Vörös Csillag Filmszínházban három, a Brody Moziban pedig hat lengyel filmet lathat a közönség. VARGA DOMOKOS* hatalmas szőke emsét a hat fekete malacával. — Ez a Röfi? — kérdezte kiesé hitetlenkedve. Nem akartam kiábrándítani. — Ez nem a mi Rö- íink, ez egy másik. — És a mienk? Az hol van? — Nem tudom, de majd megkeressük. Azóta is hiába keressük, de a Röfi-mesékből azóta se fogytunk ki, még mindig kiköveteli őket, úgyszólván estéről estére. RöG ugyanis — némi áttétellel — ő maga. A saját hasonmása, vagy inkább: kivetítése egy mesebeli másik személyre. Ez is egyike a körülötte káprázó varázslatoknak. Röfi, aki nyáron úgy homokozik, télen meg úgy eszik havat, s lesz lázas be+éc tőle, mint ő maga; a vendéglőben éppúgy tétovázik, hogy piros vagy sárga szörp kell-e neki; Bogyi nénit is éppúgy meg-meglátogatja. s miután jót evett-ivott a konyhában, megy be a szobába babázni vagy tévézni; néha kirándul a János- hegyre is, máskor Vajára röpül el a helikopterével, vagy Bezegénybe (Zebegény- be) a Duna mellé, ahol szintén nyaraltunk Bubuval két hétig, még Vaja előtt. Ott szentjánosbogarakat is láttunk röpködni esténként, s éppúgy megcsodáltuk őket, mint ahogy a Röfi is egyik ámulatból a másikba esik, s nem nyugszik, amíg nem fog egyet, és haza nem viszi, de odahaza a szobában a rab bogár nem akar világítani, ezért ismét elereszti... Egy kötetet teleírhatnék ezekkel a történetekkel, elmesélhetném — mint őneki már annyiszor —, hogyan varázsolt a Röü a mamájától kapott egyforintos kis műanyag helikopterből — csiribu, csiribá! — igazi helikoptert, amibe bele is lehet ülni, de előtte kivitte a rétre, szét ne hyomja aszóba falát, miközben megnő, és igazi ajtaja, ablaka, ülése, igazi forgója, igazi motorja lesz neki... elmesélhetném, hogyan lopták el a rossz kisfiúk ezt a helikoptert a János-hegy tetejéről, a kilátó elől, miközben a Röfi vígan eregette fent a toronyban, bocsátotta a szelek szárnyára az újságból tépett papírdarabokat... elmesélhetném, hogyan szerezte vissza a gépét, és így tovább, <je aligha aratnék vele nagy sikert. Még restelleném is, azt hiszem, eze- •ket a pillanatnyi ötletekből összetákolt, toldott-foldott elmeszüleményeket, amelyelmek egyetlen értelme és értéke, hogy ezer szállal kötődnek Bubu életének eddi- ,gi élményeihez, s így minduntalan magára ismerhet bennük. Röfi: ő és mégse ő, s ez a jó, mert így megtanulja önmagát és tetteit kívülről is nézni, nemcsak belülről. Ez pedig minden emberi -erkölcsi értékrendszer kezdete, Később ez a kezdetleges értékrendszer, a jó és a rossz tétova tudata természetesen továbbfejlődik, szerencsés esetben lel ki ismeretté válik, de ennek még hosszú az útja. A gyerek életét tükröző, testre szabott mesék után — vagy már velük együtt — a kicsiknek is érthető és élvezhető magyar népmeséket merném leginkább ajánlani mindenkinek, az olyanokat, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A kóró és a kismadár, A kismalac és a farkasok és társaik, amelyeket Kovács Ágnes gyűjtött össze néhány éve az Icinke- picinke című kitűnő kötetbe. Némelyikük külön képeskönyvben is megjeleni. De Benedek Elek-, Móra Ferenc- és egyéb kötetekből is kiszemezgethetünk olyan meséket, amiket talán a másfél-kétéves gyerek is élvez, de a két-három-négy éves már bizonyosan. E mesék nyelve oly játékos, oly eleven, a mi gyerekeink szívéhez szóló, hogy már ezzel is gyönyörűséget keltenek. De legtöbbjük már azt is pedzi, amit utóbb — öt-hatéves kortól — a tündérmesék teljesítenek ki gyerekeink képzeletében: a jók győzelmét a rosszak felett. Egyre azért mindig vigyáztam: ne legyen olyan élőlénye a világnak, aki eleve rossz. Egy időben gyakran kérdezgette Bubu: ,.A farkasok rosszak?” „Az ördögök rosszak?" Sőt: „Kik a rosszak?” Abban maradtunk vele, hogy ördögök igazában nincsenek is, sehol az égegyvilágon, farkasok viszont vannak jók is, rosszak is, de a rosszakat becsukták az állatkertbe, ketrecbe, és onnan nem tudnak kijönni. De lehet, hogy majd azok is megjavulnak, és akkor kieresztik őket. MM