Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
9 VásáriKben, RőMnp Heves megyei termékek az ipar nemzetközi seregszemléién Néhány hónap után ismét hullámzik a látogatóik tarba serege a kőbányai vásárvárosban. Késégtelenül 6ok érdeklődője volt a tavaszi BNV-nek is, ám az ipar ez őszi nagy bemutatója, termékparádéja összehasonlíthatatlanul több vendéget csal nap nap után. S érthető is, hiszen voltaképpen a fogyasztási cikkek kiállítása a mostam — ami valamennyiünkhöz köaelébb áll. A hazai és külföldi cégek több tízezer gyártmánnyal szerepelnek a különböző szektorokban, így igazán mindenki számára akad valami érdekes, valami vonzó. Unalomról szó sem lehet, van nézője, csodálója, só- várgója úgyszólván a legszerényebben elhelyezett árunak is. Mindjárt a főbejárattal szemben van az „öltözködés” pavilonja — temérdek látnivalóval. Amolyan „étvágygerjesztőként” : egész sor vásári díjas „holmival”. A kutatóintézet által kikísérletezett dörzsbőrből készült divatgami túrával: cipővel, csizmával, táskával, Övvel. A Budapest Kötőipari Szövetkezet többrészes női kosztüméivel, alkalmi ruháival, a magyaróvári gyár sík- és körkötött bébi-, valamint gyermekruházatával, hogy csak néhányat említsünk a tetszetős újdonságokból. S mindez —■ mint említettük — legfeljebb ízelítő. Mert a rendezők valójában csak ezután kívánják elkápráztatni a vásámézőt. A BNV legnagyobb fedett bemutatóhelyén, a hatalmas „A” csarnokban ugyanis tulajdonképpen se szeri, se száma a ruházati cikkeknek, méteráruknak, textíliáknak, bőröknek, műanyagoknak. Kedves meglepetés a kiállítók között találkozni két nagy ktsz-ürikkél, az Egri Ruhaipari Szövetkezet és az Egri Cipőipari Szövetkezet remekeivel. Később pedig, ahogyan az ember a tágas pavilon „utcáit” járja, a tervezők jóvoltából, a már úgyszólván minden színben pompázó és a legváltozatosabb ízlésekhez, igényekhez igazodó bútorokat, lakásfelszerelés! cikkeket csodálja: újabb „hazai” cég készteti megállásra, őszinte elragadtatásra. AZ ŐSZI vetőmagellátást értékelő tájékoztatóra jöttek össze a napokban a megye mezőgazdaságát képviselő nagyobb szövetkezetek, gazdaságok szakemberei. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat egri központja Által szervezett ankéton a ok fontcá téma mellett el- 'sorban a gabonafélék fajváltása körül alakult ki vi- ,a, s különösen azzal a kérdéssel foglalkozott sok hozzászóló: miért fontos Heves megyében a korai érésű búzafajták szorgalmazása. A jelenlegi helyzet jobb, mint amit reméltünk. A legrégebb adatok szerint sikerült elérni a négy évvel ezelőtt kitűzött célt: az adottságai révén nem elsősorban gabonatermelő megye legnagyobb részén megközelítették, illetve elérték az országos termésátlagokat. Sót: a hatvant Lenin Tsz-ben 44— 4C mázsa búza termett hek- t:' ónként, hasonlóképpen h irton és Ecséden is, a g öngyösi Matrakincse Terra slőszövetkezetben, a Füze abonyi Állami Gazdaságban pedig több táblán is arattak ötven mázsa fölött hektáronkéntKIUGRÓ, itt még nem tapasztalt sikerei ezek a búzatermesztésnek. Különösen akkor, ha beszámítjuk, hogv a füzesabonyi gazdaságban páriául egymillió forintos jégkár érte a vetéseket és sokat levett a hozamokból az mzály, májustól pedig a nem akaró esőzes Nos, talán el is találta már a kedves olvasó, hogy miről beszélünk? Igen, az ilyenféle seregszemléken már mind gyakrabban szereplő, s a közönség által is egyre inkább ismert Agria Bútorgyárról van szó. Fejlődő egri tanácsi üzemünkről, amelynek törekvései őszinte tiszteletet, elismerést ébresztenek mindazokban, akik figyelemmel kísérik munkáját. A „Hetek” — az Első Bútoripari Egyesülés — élén jelentkezett ez alkalommal is több boxbaxL Kedves gyér - .mekgamitúrájával, a „Tádé”- val, a nyolcdarabos „Triest” család ülő-fekvő bútoraival, a „Théba”-val, az „Ámor” szalonberendezéssel tucatnyi komóddal, „Agria” szállodaszobájával, modem és stílbútoraival. Termékei egyszerre praktikusak, elegánsak és előkelőek, árai — még a luxusbútomál is — mértéktartóak. Nem véletlen, hogy a bemutató megannyiszor a látogatók rokon- szenvével találkozik. Persze, van jpég azért más szép és ötletes bútor is a hazai, külföldi kiállítók standjain! Rendkívül látványosak például a jugoszlá- vok termékei — kár, hogy ezeket többnyire nagy méretű lakásokhoz tervezték — aztán igazán vonzó egyebek mellett a Tisza Bútoripari Vállalat ízléses, afféle „bárpultos” ebédlővé bővített modem konyhája is. Rendkívül ügyes egy másik helyen, az apró bútorok sorában, a vasalószekrény —viszonylag kicsi szekrényke, ruhatárolóval, vasalóval és kihúzható vasalóállvánnyal — s érdekes az irodabútoroknál a korszerű ügyvitel- szervezés alapján kialakított berendezés. Sajátos, keleti hangulatot árasztanak a kínai, vietnami dísztárgyak — porcelánok, kerámiák, kövek, fafaragások, festett tálak, vázák. A szőrmék, prémek, bőráruk. Japán kiállítása egy valóságos „bazár”, ahol a játékoktól a legkülönfélébb műszaki cikkekig szinte mindent megtalál az ember. Jóleső érzés a dísztárgyaik világában ismét megpillantani megyénk munkáját — a parádi gyár ólomkristályait. Egyik sem harsog, ám enélkül is megállítja a látogatót. Ami bizony siker a javábóL Mutatja mindez, hogy a közös gazdaságok jó úton haladnak, sikerrel oldják meg a nem tervezhető, időjárás okozta nehézségeket. A termelőszövetkezetek egyesítésével a „szellemi tőke” is koncentrálódik, s ez bizony egyáltalán nem csekély haszon a mind magasabb követelményekkel szembekerülő gazdálkodásban. Ésszerűbb lett a műtrágya-felhasználás, az elő- vetemények alkalmazása, a gépesítettség, és ami talán a legfontosabb: az intenzív fajták elterjedése. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Tulajdonképpen a korszerű termelés legfontosabb feltétele, hogy az adott területre a lehe*ő legmegfelelőbb fajtát válasszák ki. A talaj-, és éghajlati, domborzati viszonyok egyaránt meghatározók ebben. Ma már a válogatás lehetősége is adott; alapos kísérletek nyomán sokszorosan ellenőrzött vetőmag kerül a közös gazdaságokba Persze, a divatos, befutott fajtáknak nehéz ellenállni, s mint ahogy a tájékoztatón is elhangzott, a „Jubilejnaja” vetőmagot például már mind megvásárolták a szövetkezetek. Ezzel a fajtával értek el egyébként csúcsterméseket az idén. De nemcsak az lehet meghatározó, hogy néhány kiemelkedő eredményt már pnoduA BNV egyéb kiállítóhelyeire a nézelődés után már bizonyos fáradsággal érkezik az ember. Észreveszi, hogy szalad az idő és sok még a látnivaló. Szaporábbra fogja a lépteit, s megelégszik gyakran a futó benyomásokkal is. A „Szabad idő, háztartás” nevet viselő „B” csarnokban és a hozzá kapcsolódó szomszédos, kisebb pavilonokban azonban kénytelen ismét lassítani, hiszen itt vannak —’többi között — a VIDEOTON és az ORION gyárak legújabb készülékei, színestv-i, aztán a Fővárosi Műszerkészítő és Javító Vállalat lang nélküli, gázos hősugárzója. No meg az USA kiállítása a sport- és kempingcikkekkel: a motoros szánnal, jég- vitorlassal, műjéggel és műhóval, léghajóval, miegymással,' hogy éppen csak ízelítőt adjunk. S valahogy nem lehet sietni az élelmezés pavilonjában — ahol a látogató az abasári Rákóczi MgTsz BNV-díjjal kitüntetett leányka borát, pincegazdaságunk számos italát, a Heves megyei Szeszipari Vállalat „Egri viz’’-ét, a Mátravidé- ki Cukorgyárak, a Gyöngyös—domoszlói ÁG, az Egri Dohánygyár, a Hatvani Konzervgyár sók termékét is láthatja — vagy éppenséggel a barkácsolás csarnokában. Ez utóbbi helyen a„C®ináld magad” mozgalom híveinek próbáltak örömet szerezni a kiállítók, közöttük a — persze még sók más cikkel, híradástechnikai, optikai gyártmányokkal is szereplő •—• Szovjetunió., Aztán feltétlenül rnog kell nézni az autókiállításon is legalább az új Zsigulit vagy a mini-Polskit, a vízi járművek közül pedig azt, amelyikhez hasonlóan nemrégiben egy honfitársunk izgalmas céllal nekivágott a világnak. Ha pedig az ember végképp belefárad a sétálga- tásba — hát megpihenhet éppenséggel valamelyik divatbemutatón, vagy valamelyik büfében, étteremiben. Természetesen, csak egy szusszanásnyi időre — mert itt még az efféle „tétlenség” is luxus. A BNV egyetlen négyzetmétere sem maradhat ki a szemléből! Gyónj Gyula káltak, hiszen az adottság különböző, s azért a legfontosabb mégis a biztonságra törekedni. A „Bezosziája” például nagyon sokáig lesz még keresett fajta, annak ellenére, hogy az utóbbi időben csökkent a vetésterülete, mert a legbiztosabb és egyenletes a terméshozama. MEGYÉNKBEN — mivel északi területről van szó, különösen fontos a megbízható fajtákkal foglalkozni, hiszen egy-egy rosszabb év, vagy éppenséggel a betakarítás késése itt sokkal több veszteséget okoz. A megoldás egyik módja a korán érő fajták alkalmazasa. Emellett persze szükség van a különböző érésidejüek helyes arányára is, hogy az aratási munkák ne torlódjanak. Heves megyében 13 százalék volt az idén korai érésű búza, s ezt az arányt a következő ötéves terv végéig tovább kell módosítani a korai fajták javára, még legalább 8—10 százalékkal. Ezt kívánja a klíma s az iparszerű technológia. Igaz, s ezt csak úgy mellékesen jegyezzük meg, a vetőmag- értékesítő vállalat nem érdekelt abban, hogy ilyen fajták vásárlására agitáljon, ennék ellenére széles körű propagandát fejtett ki az utóbbi időben. Ugyanakkor viszont az is igaz, hogy flgyeűóte nincs megfelelő vőKorábban érjen a Alma&züret Füzesabonyban A Füzesabonyi Állami Gazdaság 81 hektáros almás- kertjében megkezdődött az álmaszüret. Amint Román Károly brigádvezetötöl megtudtuk, közel 100 szüretelő dolgozik ezekben a iiapokban a telepen■ A starking fajta: már leszedték, amely sajnos — hasonlóan a staimared és jonatán fajtákhoz —, igen kevés termést hozott az Idén. Tavaly ugyanis az egész területen több mint 170 vagon termést szüreteltek le, s az idén ez várhatóan alig 65—70 vagon lesz. — Az idei tavasz, következésképp az almafák virágáé, sa is mintegy két héttel korábban kezdődött, mint más években —, mondotta Román Károly. — Éppen teljes virágzásban voltak a fák április végén, május elején, amikor egymást követő napokon fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Szomorú látványt nyújtottak a fák, s már akkor tudtuk, hogy kevés termésre számíthatunk az idén... A beérett és leszedett álmák egyébként első osztályú minőségűek, jelentős részét exportra csomagolják. Képünk az almaszedésről készült, (Foto: Perl Mártont Tarnaörsi példa Nem egymástól elszakadva, hanem összefogva A tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezet a megye azon közös gazdaságai közé tartozik, amelyek hosszú éveken át gondokkal, bajokkal küzdöttek, s míg a többiek erősödtek, ők nem tudtak „lábra állni”. Az utóbbi néhány évben a helyzet alaposan megváltozott, a gazdaság évről évre jobb eredményeket tudott és tud felmutatni és a sok nehéz év után ma már van látszata a tamaör- si gazdák szorgalmának, munkájának. A régebbi, keserű tapasztalatokból kiindulva és okulva azonban a községi pártalapszervezet tevékenységének ma is középpontjában áll a termelésellenőrző munka — ha más módon is, mint korábban. Báli József párttitkár azokat a főbb lehetőségeket sorolja, amikor a párttagoknak módjuk van a gazdálkodás egészét áttekinteni, véleményt mondani — és ami a legfőbb: javaslatokat tenni a gazdálkodás szerkezetének búza... laszték a. korai érésű búza- fajtákból. Segíteni: a kutatóintézetek feladata. A labda tehát továbbkerült a kutatókhoz. Ök viszont úgy vélekednek — jogosan —, hogy a szaporító gazdaságok nem szívesen fogadnak el mást, csak a náluk nagy hozamú, jó áron eladható búzát. Miért? A tárolás gondjait, a minőség romlásának kockázatát ugyanis legtöbbször az ő nyakukba varrják. Ugyanakkor valóban nincs olyan érdekeltségük, hogy a kockázatot is vállalni mernék. Az úgynevezett harmadfokú, vagyis a legolcsóbb vetőmagot egyenesen ráfizetéssel termelik, s ráadásul az is gyakran előfordul, hogy a magasabb minőségi kategóriájú magot kénytelenek eladni olcsóbb áron, mert kevesebb a karuk, ha nem a magtárban marad. SZÉP EREDMÉNYEKET ért el a vetőmag vállalat az értékesítésben, joggal büszkélkedhet a terméshozamok növelésében betöltött szerepével is. Mindezek mellett — úgy érezzük — szükség van az érdekeltségi rendszer felülvizsgalatara, a szapori- tóanyag-termeltetes feltételeinek megváltoztatására. A meg biztosabb, a nyugodtabb aratás érdekében... bekell) megváltoztatására, vagy módosítására. — A szövetkezet egész évi munkájának alapja az éves gazdálkodási, termelési, pénzügyi terv. Nálunk kialakult gyakorlat, hogy a tervtárgyaló közgyűlés előtt mind a pártvezetőség, mind az alapszervezet megtárgyalja a tervjavaslatot s „hozzáteszi” a maga észrevételeit. Az elmúlt évben a párttagok például túlzottnak találták a kalászosok tervezett termésátlagát s az észrevétel alapján módosítás is történt. Az idén a tejtermelés körül alakult ki vita, hiszen az elmúlt évi 2400 literes átlaggal szemben a terv 3000 literes átlagot vett figyelembe. Néhányan úgy érezték, hogy ez túl magas, nem lehet megvalósítani. A vita közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez kulcsponti kérdés, mindenképpen el kell érni ezt a tej hozamot. Az érvek meggyőzték a vi- tázókat, s úgy néz ki, hogy a tervet teljesíteni is tudjuk. A következő dátum a március. Márciusban a szövetkezet versenybizottsága taggyűlésen ad számot a versenymozgalom eredményeiről, a brigádok munkájáról. Fontosnak tartjuk ezt, hiszen nem csupán arról kell dönteni, hogy mit csináljunk, hanem azt is meg kell nézni, hogy hogyan csináljuk. S ^ha valahol gyengébben megy a munka a kelleténél, ott kidomborodik a kommunisták felelőssége, elsősorban nekik kell változtatniuk a helyzeten. Aztán nyár elején tájékoztató hangzik el az időszerű munkák állásáról, valamint az aratásra való felkészülésről. S hogy a továbbiakban is a dátumoknál maradjunk: ősz elején az őszi felkészülést tárgyaljuk meg, majd az ellenőrző bizottság elnöke ad képet a szövetkezet vagyonvédelméről. S végezetül a zarszámado közgyűlés előtt szintén taggyűlésen van mód az egész év áttekintésére, értékelésére, s természetesen következtetések levonására. Ezek tehát a véleménynyilvánítás fő fórumai. Azonban a munkánk korántsem csak ennyiből álL — Hogy érti ezt? —1 Amikor a szövetkezetben a gazdálkodás akadozott, egy nagyon nagy baj volt nálunk. A szövetkezet gazdasági vezetői és a pártvezetőség kapcsolata laza volt. Ma a helyzet gyökeresen más, nem egymástól elszakadva, hanem összefogva dolgozunk. A kapcsolatunk mindennapos, hogy mást nr mondjak, én, mint párttit- kár5 mindig jelen vagyok a heti vezetői megbeszéléseken. Ennek az a haszna, hogy a párttagoktól hallott véleményeket, javaslatokat állandóan „közvetítem” a gazdasági vezetőknek. Az ellenőrző munkánk lényege tehát az, hogy nem csupán egy-egy taggyűlésre korlátozódik, hanem folyamatos. Hiszen igen nagy baj lenne, ha egy-egy problémával a következő taggyűlésig várnánk, amikor annak a megoldása sürgős. — A szövetkezet vezetői hogyan viszonyulnak e tevékenységhez? — Megmondom őszintén, eleinte voltak aggályaim. A szövetkezet főmezőgazdásza a hevesi járási párt-végrehajtóbizottság tagja, az elnökünk pedig járási pártbizottsági tag. Néhány kommunista is felvetette, hogy ilyen helyzetben lesz-e kellő tekintélye a titkárnak, hallgatnak-e majd a kommunisták véleményére. Az aggályok — szerencsére — fölöslegesek voltak, a gazdasági vezetők nemhogy terhesnek éreznék a párttagok beleszólását a termelésbe, hanem egyenesen igénylik. Hiszen közös ügyről van szó. S az is bizonyos, hogy a feladatok megvalósításában a kommunisták vállalják az oroszlánrészt. — S a pártütkár-i tekintély? — Nézze, a pártitkárnak a tekintélye elsősorban abból fakad, hogy jól végzi-e a munkáját. Ez az elsődleges. A másik az, hogy mostanában akármelyik felsőbb pártszervtől jönnek a szövetkezet vezetőihez, a párttitkár minden megbeszélésen jelen van. Nagyon jólesett az is — igaz, hogy ez korábban történt —, hogy amikor az egyik megyei vezető nálunk járt és megnézte az elnök szobáját, akkor megjegyezte: jól van, elnök elvtárs, szép a szobája, s ez kell is, de ha lehet, megnézném a párttitkár szobáját is. A tarnaörsi pártalapszervezet most újabb, még nagyobb feladat elé néz. A tarnaörsi és az erki szövetkezet kimondta az egyesülést, s a jövőben nagyobb területen, közösen gazdálkodnak. Növekszik a termelés, bonyolultabb lesz a gazdálkodás. S ezt áttekinteni, alkotó módon befolyásolni — elsősorban a kommunisták feladata. Kaposi Levente Í914 seartqnbet' xa* gg&srtök
