Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-18 / 218. szám
Ösztönző-e az ösztöndíj ? SZÁZEZREKET érintő kertes. Az egyetemi, a főiskolai hallgatókat éppúgy foglal* kozta t ja, mint oktatóikat. Zsebbe vágó téma a szülőknek, mert nem kis résziben ezen múlik-, hogy tanuló lányuk, vagy fiuk számára mennyi pénz* kel! a család jövedelméből havonta postára adni. S érdekelt az egész társadalom is. hiszen ha valóban ösztönző az ösztöndíj- rendszer. akkor a fiatalok igyekeznek képességeik legjavát nyújtani, ez pedig azt jelenti, hogy évről évre jobban felkészült, megalapozót- tabb tudású szakemberek kerülnek ki a felsőoktatási intézményeinkből. Aki valamennyire is jártas az egyetemek és főiskolák világában, az tudja, hogy csak az elmúlt tizenöt év során mennyi változás születeti ezen a téren. Az egymást követő rendeletek igyekeztek valóban ösztönzőbbé formálni a korábban érvényben levőket. . Az sem vitás, hogy a jelenlegi metódus a legjobban sikerült. Az, hiszen lehetőséget nyújt a képességek, a szorgalom, a társadalmi tevékenység, a rendszeres KISZ-munka méltatására. Rendkívüli előny ez, mert másfél évtizeddel korábban a tanulmányi ösztöndíj megállapítás kevés időt, minimális töprengést sem igénylő, gyors irodai munka volt, olyan tevékenység, amelybe egy diákképviseleti szerv, fórum sem szólhatott. A hallgató fél év után, vagy év végén benyújtotta az indexét, s a tanulmányi osztály adminisztratív munkatársai elővették a mindentudó táblázatot, s jóformán percek alaatt megállapították, hogy havonta hány forint jár. Azzal senki sem törődött, mennyit dolgozott a diák, könnyen, vagy nehezen érte el ezt, vagy azt az eredményt. Senki sem firtatta, hogy tett-e valamit a többiek javára, tevékenykedett-e a közösségért. Csak a rWeg tények számítottak, a mögöttük rejlő beszédes, sokszínű valóság senkit sem érdekelt. IGAZ, a tizenöt év során egymást követő rendeletek 22.15: Vélemény A műsor a nyári szünet után első ízben jelentkezik, s műfajilag is tartalmaz újdonságokat. Elsőként egy tanyasi tanítónőről készült riportülmet vetítenek, bizonyítva, hogy a kulturális vérkeringésbe nehezen bekapcsolható települések lakói számára a pedagógus közösségi kulturális „centrummá” válhat. Vitányi Iván és Kiss Ferenc a népművészet néhány kérdését vitatják meg; a többi között felvázolva a népművészetek iránti érdeklődés megnyilvánulási szakaszait századunkban, s a hatás pozitív és negatív irányait is. Manapság ismét igen nagy divat a népművészeti emlé kék, tárgyak gyűjtése, s ezt sokszor tarkítják túlzások. Az adás idejen kerül bemu tatasra a mozikban Rózsa János új filmalkotása, az Álmodó ifjúság — Bernáth László kritikus a film néhány részletének bemutatásával illusztrálja véleményét. Végül könyvismertetést, -kritikát hallhatunk Sükösd Mi- hálytól. ZiAwwsöa 1974. szeptember 1&, szerda sokat tettek az előbbre lépésért, a differenciált méltatásért, még ss a legtöbbet az új változat hozta, méghozzá azzal, hogy az egész embert tette mérlegre, különbséget téve kénesség és szorgalom, passzivitás és közösségi alapállás között. Igv egy-egy kategórián belül többet kaphatott az. aki nagyobb erőbedobással, több munkával érte el ugyanezt az eredményt, aki szabad idejéből nem sajnált napokat heteket áldozni mások javára is Különösképp sokat jelent ez a pedagógus- képző felsőoktatási intézményekben. hiszen a jövő tanárait nemcsak a katedra, hanem számos társadalmi megbízatás is várja. A tudás. a módszertani felkészültség sokat jelent, de önmagában még nem biztosíték arra, hogy valakiből kiváló pedagógus, aktív közéleti ember legyen. A társadalom ezt kívánja, s ez az ösztöndíjrendszer épp erre serkent. Két éve kétségkívül sokan meglepődtek az új rendelet alapvető tételén, azon, hogy a tanulmányi ösztöndíj adható, de nem mindenkinek jár, még pkkor sem, ha elérte a jó, a jeles, vagy kitűnő átlageredményt. Nem kaphatja meg az, aki csak önös érdekeit nézve nem lát túl a tankönyveken, aki húzódozik minden társadalmi megbízatástól. Ennek megítélése a hallgatókra vonatkozik. Vizsgák után összeülnek az évfolyamközösségek, ott vitatják meg, hogy kinek és miért jár, méghozzá úgy, hogy mindkét fél elmondhatja véleményét. Az itt hozott határozat kerül a KISZ-alapszervezetek vezetőségéhez, majd a diákjóléti bizottsághoz. Más szóval: a közösségek maguk rendelkeznek a pénzzel, maguk döntenek sorsáról, munkálkodva egyúttal a demokratizmus . légkörének finomításán is. S HOL TARTUNK most két év után, miként vizsgázott a gyakorlatban az elméleti elképzelés? Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tapasztalatai általában kedvezőek. Ezt meggyőzően bizonyítja az, hogy fokozatosan javult az egyes évfolyamok tanulmányi átlaga. jelezve, hogy a hallgatók zömét valóban többre ösztönzi az új ösztöndíjrendszer. Csak egy fél év alatt harmincezer forinttal többet fizettek a törekvő diákoknak, mint a korábbi szemeszterben. S nem keseredtek el mindannyian azok sem, akiktől közösségi érdeklődés hiánya miatt megvonták a rendszeres támogatást. Voltak olyanok is, akik megbízatást kértek, feladatokat vállaltak és teljesítettek, s egy vagy két fél év alatt a legaktívabbak sorába küzdötték fel magukat, egyikük még azt is elérte, hogy népköztársasági ösztöndíjas lett. Mi tagadás, gondok is akadnak, ezekről is beszéltek a hallgatók. Mondjuk meg mindjárt, jó részük jogos, töprengésre késztető meglátás. Vannak, akik azért kardoskodnak, hogy a tanulmányi ösztöndíj, mint neve is kifejezi, legyen valóban tanulmányi, s kizárólag a képességekkel társult szorgalmat méltassák vele differenciáltán, s ne a társadalami tevékenységet fizessék elsősorban. Kétségkívül ez sarkított alapállás, mert társadalmunk — s ez helyes, természetes — sokoldalúan képzett, de másokért is tettre kész, közösségi hangoltságú szakembereket vár egyetemeinktől. főiskoláinktól. Mégis fel kell figyelni az érvelés egy-két mozzanatára. Mindenképpen furcsa az, hogy jó, vagy jeles átlag- eredményű hallgatók nem kapnak tanulmányi ösztöndíjat. holott, ha ez egész embert mérlegeljük, ezt is számba vesszük, nemcsak a társadalmi tevékenységet. A könyvek mellett töltött, hasznos, később busásan kamatozó időről sem lehet megfeledkezni. Jusson több az arra érdemesnek, de ne maradjon ki az osztásból az sem, akinek szorgalmáért szintén jár valami, ha jóval kevesebb is! S még egy, ami ezzel kapcsolatos: arra kell törekedni, hogy a hallgatók fórumai, ahol a juttatásokról döntenek, legyenek a jelenleginél sokkal tárgyilagosabbak, amolyan előiskolái a közé'.rti demokratizmusnak, s r- 'inak olykor-olykor < odó, személyeskedő viták színhelyévé. MOSTOHA HELYZETBEN vannak az első évesek is. Az első szemeszterben nem kapnak tanulmányi ösztöndíjat, a másikban is csak az átlageredmény után járó minimumot. Hátrányos szituáció ez, nemcsak azért, mert hiányzik az a havi két-három száz forint, hanem azért is, mert ez a megítélés lényegében figyelmen kívül hagyja a középiskola négy éve során, a felvételi vizsgán bizonyított, méltatott képességet, szorgalmat, amely mögött azért ott rejlik több ezer gimnáziumi, szakközépiskolai tanár törekvő munkája, hivatásszeretete is. Kétségkívül nehezebb helytállni a főiskolán, az egyetemen, de akiknek sikerül, azok tudják, hogy ez nem kis részben a jó középfokú felkészítésnek köszönhető. Az új ösztöndíjrendszer ösztönzőbb a régieknél, ezt igazolják az egri gyakorlati tapasztalatok is. A gondokat, akárcsak másutt, itt is érzékelték. Az sem titok, hogy a felsőoktatással tudományos szinten foglalkozó kutatók már a korrekció lehetőségeit mérlegelik, mert csak erre van szükség, nem alapvető változásra. ARRA. hogy a jelenlegi gyakorlatot még hibátlanab bá formáljuk, hogy az ősz töndíj az eddiginél is ősz tönzőbb legyen mindén hall gató számára. Pécsi István New-York-Haíwan Gertiéiv Tibor képei közt Közel negyven esztendő után ismét Magyarországon, Hatvanban állít ki a két háború közötti évek neves raj - - aolója. festője: Gergely Tibor. Az immár 74 éves művész annak idején a hitleri üldöztetés elől menekült az Egyesült Államokba, ahol mindmáig elismerésben részesül művészete. Meséskönyvekhez készített rajzai eljutottak a világ minden tájára. számon tartják őket és megteremtőjüket Japánban éppen úgy, mint a Szovjetunióban, vagy Indonéziában. Gergely tevékeny alkotó egyénisége volt a KÚT néven ismert művészeti csoportosulásnak, amely Berény Róberttel. Kernstok Károlyival az élen a festészet, szobrászat társadalmi elkötelezettségét vallotta magáénak. Tulajdonképpen ezért, valamint a Tanácsköztársaság szellemi vezérkarával vállalt nézetazonosság miatt kellett elhagynia az 1930- as évek végén szülőhazáját, amelyhez — miként azt Vi'lt Tibor Kossuth-díjas szobrászművész a szombati tárlatnyitáson mondotta — ezer szállal kötődött, s kötődik mindmáig most kiállított képei tanúsága szerint. A Hatvány Lajos Múzeum legújabb tárlatának megnyitásán egyébként nemcsak sok-sok helybéli műbarátot láttunk, hanem az ország különböző részeiből is eljöttek Gergely Tibor műBudapest — vészeiének tisztelői. Közöttük volt özvegy Hatvány Lajosné, aki nemrég adományozott több értékes műtárgyat a helyi múzeumnak. S részt vett az ünnepségen a mártírhalált halt költő, Radnóti Miklós özvegye, akiknek szorosan vett baráti, szellemi köréhez tartozott a kiállító művész. A tárlatról szólva el kell mondanunk, hogy a kilenc - vennél több mű, amelynek ízléses, hatásos rendezése Kovács Ákos múzeumigazga- tót és Papp Attilát dicséri, átfogó képet nyújt Gergely Tibor munkásságáról. Bécset, Körtvélyest, Budapestet, New Yorkot idézi, a hányattatás termékeny megállóiról tudósít, s olyan megkapó képekben jelzi a csúcsot, mint a Szénásszekér, a Krumpliszüret, a Napraforgó-változatok, éppen a szülőföldhöz való ragaszkodás Vilt Tibor által kimondott tényére utalva. Jellegzetesen „amerikai” rajzain sem tagadja meg régi önmagát a művész. Üres telek. Hálószárítók, Jugoszláv ellenállás című kis remekei a munkások sorskérdéseivel, a haladó mozgalmak szellemével való azonosulásról tanúskodnak. S ami külön színfoltja a tárlatnak: együtt láthatjuk azt az öt arcképvázlatot, amelyeket a Hatvany-család szellemi, baráti köréhez tartozó fiatal József Attiláról készített Gergely Tibor, részint Becsben, részben pedig Magyarországon. Jel- iemábrázolo készsége ezeken a műveken éppen úgy kifejezésre jut, mint önarcképén, vagy az egész alakos Hirják bácsi című munkán. Mindent egybevetve: nagy si'1’“"' rlat nyitás részesei v -ezúttal is Hatvanb. z érdeklődők olyan mu .el találkoznak, amelyek egyszerűen, sallangmentesen vallanak egy érzékeny művész lélekreadü- lésedről. (moldvay) Korszerűsítési tervek a pedagógusképzésben Legutóbbi ülésén az Elnöki Tanács a tanítóképzés színvonalának emelése, a pedagógiai munka társadalmi megbecsülésének ■ fokozása érdekében törvényerejű rendelettel tanítóképző főiskolák létrehozását határozta el. Ennek alapján a bajai, a budapesti, a debreceni, az esztergomi, a győri, a jászberényi, a kaposvári és a sárospataki tanítóképző intézetet — változatlan képzési feladattal — fokozatosan tanítóképző főiskola rangjára emelik. , Mit jelent a pedagógusképzés korszerűsítésének folyamatában a főiskolai rang elérése? Milyen tervek foglalkoztatják az Oktatási Minisztérium illetékeseit az általános iskolai pedagógusképzés, az óvónőképzés munkájának továbbfejlesztésében? Ezekről a kérdésekről beszélgetett az MTI munkatársa dr. Pálmai Kálmán főosztályvezető-helyettessel és Miklós- vári Sándor osztályvezetővel. A tanárképző főiskolák, a tanítóképző és az óvónőképző intézetek az elmúlt hat év alatt tartalmi és mennyiségi értelemben egyaránt dinamikusan fejlődtek. Az első évfolyamra felvett hallgatók száma hat esztendő alatt majdnem megkétszereződött. Ennek ellenére az óvodákban 18 százalék, az általános iskolákban 5,8 százalék a képesítés nélkül dolgozók aránya, ezeknek azonban több mint 80 százaléka szervezett tanulmányokat folytat a megfelelő szintű pedagógusképesítés megszerzése érdekében. Jellemző adat, hagy a tanárképző főiskolákra hat esztendővel korábban 1028 első évest vettek fel, jelenleg 1777-et. Hasonló arányú mennyiségi növekedés jellemzi a tanítóképzők első éveseinek létszámát: hat év alatt 600-ról 1200-ra emelkedett. A felsőfokú óvónőképzőkben ugyanez az arány 330-ról 591-re emelkedett. Együttvéve valamennyi intézménytípusban 1958-ról 3470-re nőtt az első évesek 6záma. Az általános iskolák és az óvodák jelenlegi munkaerőszükségleteit és a távlati igényeket figyelembe véve elsősorban a tanítóképzés és az óvónőképzés további meny- nyiségi növelésére van szükség. A tanítóképzés tartalmi 7. Csak a busz-t mondta buc-nak, mert így tanítottuk neki, hogy a végén örömünkben mindig bucoz- hassunk vele egyet: fejünket előrehajtva gyöngéden összekoccantottük a homlokunkat. Kriksz-ic raksz Rajzolni is hamar kezdett Bübu lányunk. Ceruzát adtunk a kezébe — előbb csak feketét, később színeseket is —, s ő rótta szorgalmasan a maga kriksz- krakszait. Eleinte teljesen össze-vissza firkált, de többnyire hosszú, nagyjából egyenes vonalakkal. Ábrázolni ekkor meg semmit sem akart, hogy is akarhatott volna, csak annak öriilt, hogy a ceruza hegye nyomot hagy a papíron. Hogy ahol az imént még semmi se látszott, ott most kesze-kusza vonalak egész kazla feketéink, s ez az ő munkája, az ő műve. VARGA DOMOKOS: Minket utánzóit vele. Mi is sokat rajzoltunk neki, de nőm művészi grafikák ehhez értő ember nincs a családban, csak afféle gyerekes ábrákat: körtét, almát, asztalt, széket, házat, tornyot, fát, virágot, kutyát, macskát, nyuszit, madarat, nénit bácsit, fésűt, kanalat, kulcsot, autót, vonatot, hajót és még ki tudja, mű. Magamat is meglepett, hogy ráismert sok mindenre, hogy villant rá az esze a valóságos bögrére, ha azt az egyfülű. s a valóságos fazékra, ha azt a kétfülü valamit rajzoltam le neki. De még beszélni se tudott, ő is rajzolt. Először, mondom, csak ide-oda cikázó vonalakat, majd nemsokára köröket, vagy ha úgy tetszik, gombócokat. Egyéves kora tájt már olyan szép. majdnem1 szabályos köröket tudott ka- nyarítani a ceruzájával, hogy csak néztük. Majd az egyikből lefelé egy egyenest húzott, 6 ezt a rajzát mi természetesen azonnal kineveztük fának: az egyenes vonal volt a törzse, a görbe a koronája. Félreértés ne essék: tudtuk, hogy ő nem fát rajzolt. De különben is: mindaz, amit már elmondtam, s amit még elmondok, nem az ő dicséretét hivatott zengeni, s a mienket, szüleiét sem. Semmi olyasmiről nincsen szó, amit bárki utánunk ne csinálhatna. Hadd mondjam ki végre: hülyén, ostobán, értelmetlenül mi soha nem kényeztettük semelyik gyerekünket. Jő. megengedem, sokszor nem azért ültünk le melléjük, hogy tanítsuk őket valamire. c*ak azért, hogy ne bőgjenek. De mihelyt odaültünk, vagy ölbefogtuk, akit betegség, ez-az miatt ölbe kellett fognunk, a következő gondolatunk már az volt: hogyan foglalkozzunk vele gyümölcsözően, értelmesen? (Folytatjuk) korszerűsítését a már anakronisztikusnak ható polihisztor jelleg feldolgozásával kell megoldani, iEnnek érdekében — az általános iskola szervezeti fejlődésével összhangban — olyan képzést kell fokozatosan növekvő arányban létrehozni, amelyben a tanítójelöltek az anyanyelvi, a matematikai és a környezetismereti alapismeretek mellett választhatnak egy úgynevezett készségtantárgyat (éneket, rajzot, testnevelést, orosz nyelvet, gyakorlati foglalkozást) és ebben magasabb színvonalú, speciális képzést kapnak. Ebben a vázolt folyamatban természetesnek tűnik, hogy a tanítóképrző intézetek főiskolai rangra történő emelése egyúttal jelent társadalmi megbecsülést és kötelezettséget is. Az Elnöki Tanács egy másik törvényerejű rendelet értelmében a Szombathelyi Tanítóképző Intézetet, ahol a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként már eddig is volt tanárképzés, önálló tanárképző főiskolává szervezik át. Akik ezt a főiskolát elvégzik, általános iskolai tanári, vagy általános iskolai tanári és népművelő, avagy általános iskolai tanári és könyvtárosi oklevelet kapnak. Ezt indokolta a főiskolák földrajzi helyzete is. A szombathelyi főiskola a megye és a város anyagi, illetve erkölcsi támogatásával, egy 24 tantermes általános iskola építésével — amelyből 16 tanterem már elkészült —» 800—900 személyes tanárképzési intézménnyé fejleszthető. Ezt követően a tanárképző főiskolák felvételi keretszáma már nem emelhető, de nem is szükséges, különösen, ha hozzászámítjuk a három tudományegyetemen végző középiskolai tanárokat is. akiknek egy része általános iskolában valla! állást. A tanárképző főiskolák egyébként 1976-ra már teljes létszámmal képezik jelöltjeiket. Az általános iskolai és az óvodai pedagógusképzés tartalmi, szervezeti egységének fejlődését segítette elő az 1970-ben született tör- 'yerejij rendelet. amely felhatalmazást adott arra, hogy a tanárképző főiskolák tanítókat és óvónőket is nezzenek MTa r Radnóti Miklós özvegye a kiállításon, Gergely Miklós társasagában. (Szabó Sándor felv.)
