Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-17 / 217. szám
Már-jriAr mosolyintásra mozdult volna a szám. amikor a rendezd figyelme ott a képernyő mögött megszilárdította a néző fegyelmit bennem, itt — a képernyő előtt: komor maradtam ne- hány fertály órára. Emlékeim között kotorászva Tömörkény Istvánra ugyan nem úgy emlékeztem viez- sza, mint aki a tömör tragédiák arcot fagyasztó ábrázolója, de ha már ez a néhány fertály óra úgy Tömörkény, hogy közben Mál- nay Levente, akkor á világ minden kincséért el nem mosolyintom magam. Nem mondom, a Közigazgatási vályúnál majdnem elröhin- tettem magam, annyira telitalálat volt, yna persze csak abban a régmúltban, legkevésbé sem a maiban, de aztán ránéztem a rendezőre, ott a képernyő mögött, s látni véltem szigorúan ÖBZ- szehúziott szemöldökét: ez szomorú dráVna, nem mag- víháncolni való. Az Adóügy, meg az a Belterjes gazdálkodás is nyújtott volna módot, hogy Tömörkény István meleg, értő és kicsit figurázó szíve szerint kimosolyogjam annak a kornak csavaros ész szel bíró, birkózó embereit — de „A szüle” a regény- nyel és még inkább a cífti- adó Hühü. ez az utóbbi aztán a leginkább meggyőzött arról, hogy nevetni tilos. A Magyar Televízió rendezői az utóbbi időben Mindenből drámát, súlyos Veretű és vontatott drámát készítenek. Miért, miért nem: nem tudom. Talán azért, hogy a „sűrű” dráma, az „aktit*’ képi- •'ség: az az igazi? Talán azért, mert percre fizetik a színészt, a rendezőt és a fővilágosítót is? Talán azért, mert nehezek a kamerák, 8 amíg az egyik helyről odatolják a másikra, az igen sokáig tart, s ezért a kamera kezelője is sokáig tartja rajta az arcon, a tár gvon az obiektivet? Nem tüdőm. Csak azt tudom és érzem, hogy a percekből „fertály órákat” gyártanak, emiatt vontatottan borongás és borongásán vontatott lesz legtöbb televíziós játékunk, a rendezők, a színészek, operatőrök úgy látszik nem bíznak a perc, a pillanat — ha a lényegét ragadták meg — örök érvényének. És még azt tudom. Tömörkény István megérdemelte, hogy felfedezzék a televízió számára, sőt azt is tudom, hogy ez a felfedezés inkább egy fényképe hitelével, mintsem művei hitelességével történt meg. A kommunizmus meolo ihatatlan kis6rtf*t Pinochet tábornok, díszegyenruhában, feszengve Ugyan, de gondosan fogalmazva nyilatkozza ezt az NDK televíziójának kamerája előtt. Hogy nehéz dolguk van, mert a kommunizmus, a marxizmus olyan, mint egy kísértet megfoghatatlan Federico Willoughby, a junta „szóvivője” nem a ruháját rángatja, hanem areiz- rrtalt. szemöldökét. Előrehajol, hátradől, kezeit szorongatja, s „szót visz”: a junta sokat ad az embert méltóságra. Ebben a helyzetben, amikor a chilei állampolgárok szabadságuktól megfosztva élnek a lágerekben, nem vennék jó néven, ha lefényképeznék őket. Azt nem vennék jó néven, A lágert igen. a fényképezést néffi, Logika chilei junta módra, Mi volt a náci koncentrációs táborok kapujában felírva: Arbeit macht frei... A munka szabaddá tesz. Ez volt ott kiírva. Chilében az „emberi méltóság” lebeg a lágerek felett. Hogy mit lehet érteni a katonai junta, a Pinochet-féle emberi méltóság alatt, arról vallottak az adott szűkös lehetőségeken belül, igyekvő erővel az NDK televíziójának munkatársai. S a leleplező erejű képeket Európa számos fővárosának televíziója egy időben sugározta a szolidaritás jegyében. Hogyan mondta a tábornok: a kommunizmus megfoghatatlan kísértet? Igen: 'Marx idejében ez a „kísértet” még csak Európát járta be, manapság világszerte vált „megíogha- tatlanná” ellenségei számára. Három óra gyilkosság A televízió képernyőjén valamilyen formában — néha Igen erőltetett forrná 20.00: Repül a nehéz kő Magyarul beszélő .szovjet tv-filmsorozat első részének közvetítése. A két évvel ezelőtt készült filmet N. Ar- dasnyikov A Qutkevics társaságában rendezte, Robert Penn Warren amerikai iró magyarul is megjelent azonos című regényéből. A film 6. Az első szavak Mezőkövesden szálltam meg egyszer az ötvenes években, szálloda híján egy magánháznál, ahol rendszeresen fogadtak fizetővendégeket. Rendszeresen, de mégsem állandóan, igy a nekem szánt szoba akkor mér három vagy négy napja fűtődén volt, noha didergető januári idők jártak. Amíg bemelegedett, behívtak a háziak az 6 szobájukba, ahol már amúgy is elég nagy volt a népsűrűség: egy idős és egy fiatal házaspár, egy nagylány és egy csecsemő fogyasztotta a szűkében levő levegőt. Ahhoz képest, hogy milyen fullasztó volt az ájer, — az emberszagon felül némi pelenka- és csikkillat is keveredett bele —, a gyerek nagyon vígan flc- kándozott az egyik ágyon. Anyjának kedve is támadt, hogy kivegye, felültette az asztalra, úgy játszadoztok, heccelŐdtek. kacarásztak. Ennivaló kis pirospozsgás kislány volt. mindössze tizenegy hónanos, de már teljesen tisztán mondta: „Buta mama. buta mama. buta mama!” Anyja visszafelelt: „Nem buta mama. Buta Kata, buta Kata!” A kicsi nem ellenkezett. Híven visszhangozta : „Buta Kata, buta Kata, buta Kata!” ö volt a legfiatalabb emberi lény, akit valaha beszélni hallottam. Fogalma »e lehetett persze, ml az, hogy buta Fújta a magáét, mint egy jól névéit papagáj. Azt «Iszörnt, hogy ő a Kata» aayja a marna, mar biU21 szeptember *3» kedd Palócország nagy napja Kisteremén Szabad-e mosolyogni? ban, pontosabban a formába erőltetett en —• gyilkoltak. Illetőleg nem is gyilkoltak. csak beszéltek róla, illetőleg nem is a gyilkosságról beszéltek, hanem énekeltek, mint Avucerta, táncoltak, mint Rómeó és Júlia, loptak, mind Vadnai László tréfájának hősei, kijelentette Gábor Miklós, azaz III. Richárd. A tulajdonképpeni gyilkosság Budán történt csak, még Karinthy Frigyes tréfájában. Ezek azonban igazi, kemény, vicces, hátborzongató és kinevetni való gyilkosságok voltak. Szerencse, hogy csak enynyit öltek a három óra alatt, s nem annyit, mint amennyit a televízió előzetese ígért. Mert így a tematikus erőlködés buktatóit feledve végtére is kellemes estét kaptunk. Kevés, de éppen elég gyilkossággal, kevés, de soha sem elég muzsikával, tréfával. Gynrkó Géza cselekménye a 30-as évek Amerikájában játszódik, az egyik tagország kormányválasztási harcának idején, A főszereplő Willy stark, aki semmilyen eszköztől sem riad vissza, hogy megnyerje éf szavazókat, s végül — az ellenfelek egymás ellem történő kijátszásával — valóban őt választják meg kormányzón ak. S ez a gátlástalan törtető a rang birtokában sem változtat szeny- nyes eszközein, mindenkit feláldozott a választási harc sorén, még a családját is. e most bandájával együtt igyekszik félreállítani mindenkit. aki neki nem tetszik, függetlenül attól, hogy barát-e vagy ellenség. A jól sikerült szinkron magvar színészei: Szabó Ottó, Szerién Gyula, Soós Edit, Inke László, Földi Teri, és Tyll Attila. (A második részt szómba ton 17.00 órakor. a harmadikat pedig vasárnap 17.40-kor vetítik.) zonyosan tudta, s akkor is tudta volna, ha meg nem képes kimondani. Látható, tapintható, megfogható dolgoknak a gyerekek olykor hihetetlen hamar megtanulják a nevét. Például a saját testrészeikét. Kis némák még, egy értelmes szó nem jött ki még a szájukon, de ha megkérdezzük, hol a baba lába, hol a keze. hol a feje, hol a haja, hol a füle, hol az orra, boldogan mutatják, hogy itt, itt. itt, itt, itt. Ha a szájuka kérdezzük, azt többnyire kitátják, úgy böknek bele, ha meg a szemüket, azt behunyják, úgy dugják oda a mutatóujjukat. Megunhatatlanul kedves, szívmelengető játék ez. Az ekkorányl gyerekek jobbára nagyon okosak. Egyszerkó tezer elmondjuk nekik, s már azt is tudják, hol a térdük, a könyökük, hol a hasuk, hol a nyakuk. A mieinkkel még az olyan magasabb tudományok szféráiba is elmerészkedtünk. hol a torkuk és hol a tarkójuk Ezt persze össze-össze tévesztették, kétszer ■háromszor is el kéllett néha mondani; „Nem a tokod! A Mátrán innen, Mátrán túl: ez „Palóeország”. Sajátos hangulatú táj, amelynek meghatározója a kéktő hegytaréjokkal a felhős égre felrajzolt Mátra-vonulat, soksok kilométeren át. Aztán a sok szűk völgyecske, amelyek mélyén régi falvak lapuinak, bányák ütöttek sebet a hegy oldalába, de a kiterjedő, széles szántók nagy táblái azt is jelzik, hogy változott az ősi táj külső képe. Változott a település formája is, arculata, bármerre nézzünk is szét a Mátra innenső vagy túlsó oldalán. Olyan házak, büszke porták sorolnak egymás mellett, hogy szinte felüdítő a hajdanvolt paraszti ház egy-egy megmaradt példányának a látványa. Pedig a palócnép őrzi a múltja emlékeit olyan áhí- tatos tisztelettel, mintha mai leikének egy-egv darabkája kapcsolódna hozzá. Vagy valóban így is igaz? Ez derült ki most is Kisterenyén, a vasárnap megrendezett palócnapon, amelyen részt vetlek megyénk folklóregyüttesei is. A felkelő napot és az ünnepi hajnalra virradó embereket vidám zeneszó köszöntötte Kisterenyén, ebben a régi palóeközséglben, amely az utóbbi időkben a bányászatáról vált egyre ismertebbé. Ünnepi díszbe öltözött itt minden utca, minden tér. Az üzletek kirakataiba palóc népművészeti tárgyak kerültek. Zászlók lengtek minden oszüopon és minden kiskert szélén. Hatalmas feliratok adtok hírül: Palócnap 14. Sátrakat állítottak fel a község különböző pontjain, főként a rendezvények színhelyén. Enni)- és innivaló bővében várta a vendégeket. Autók, teherautók és autóbuszok, de lovas kocsik is jöttek sorra, rendre. Mire elérkezett a délelőtt tíz óra, már a község fő útvonalainak mentén több mint tízezer ember sorakozott fel, hogy minél közelebbről lássa a csoportúkat. És pontban tíz órakor felhangzott a hársonahang: Fúj, süvölt a Mátra szele dallama adta hírül, hogy elkezdődött a műsor. A dísz- emelvényen elfoglalták a helyüket a Nógrád és Heves megye, valamint a rendező tarkód!” De mikor rájöttek végre, akkor megkapták az illő dicséretet, boldog össze- nevetés formájában. De esetleg szóban is: „Okos Andris!” vagy: „Okos Bu- bu! Okos Bubu!” Bubu különösen korán értett meg egyes szavakat, neveket, de későn tanulta meg kimondani őket. Hathét hónapos korában többször is hallottuk ugyan tőle, napokon át: „Kejkó! Kejkó!”, s ezt az egész család úgy magyarázta, hogy Gergő nevét mondogatja, de később ez a Kejkó lekopott róla, s egyéves is elmúlt, mire sikerült két igazi névre úgy-ahogy rátörnie a nyelvét: én Appa lettem, Dombi pedig — másik becenevén Donó — ettől fogva Nyonyónak hívatott. Majd egy-két hét múlva Annyát ts tudott már mondani, hogy aztán sorra megnevezze a család többi tagját is, el ne eméssze őket a sárga Irigység. így is emésztette őket eleget, hogy nem ők voltak az elsők, akiket a szájára vett, pedig Gergő is. Magdue is félórák hosz- szat ültek mellette, s mutogattak magukra, százszor elismételve önnön nevüket. járás párt- és állami vezetői, köztük Sipos István, a Heves megyei pártbizottság titkára. Fekete Győr Endre, £s íme a novaji „bisztró" Foto: Okos Ernő a megyei tanács elnöke és Szalay István, a megyei tanács elnökhelyettese. A felvonulók élén a szií- vásváradi lipicai négyes hajtott végig a nézők sorfala között. A Nagybátonyi Bányász fúvószenekar indulóinak ütemére szinte tánclépésben mentek a négyes lovai. A siker óriási volt. A csoportokat a Kazári Népi Együttes vezette fel. A díszemelvény előtt rövid produkciót mutattak be, majd sorra jöttek a Heves megyeiek: Egerbakta népi együttese, a mátraballai kórus, majd a terpesi, egerbo- csi, kerecsenül, ostorosi, no- •vaji, andomaktályai, bükk- szentmártoni, istenmeze jí, fedómesi, bodonyi kórus, őket a mtkófalvl és a pará- di táncosok követték. Énekszó, tánc színezte a felvonulásukat, és valamennyi jókedvű együttest taps fogadta. Utánuk a nógrádi együttesek következtek, majd a salgótarjáni járás csoportjai, végül a házigazdák zárták a sort Két órán át hömpölygőit a színes menet, egyik csoport díszesebb népviseletet hordott, mint a másik. Ide kívánkozik a megjegyzés: mint egy óriási, mezei virágból összeszőtt virágfűzér, A lányok egyébként rendszerint hamarabb beszélnek. Nekik, úgy látszik, jobban fel van vágva a nyelvük. De majd elfelejtem: a képmutogatásról s a verses mondókákrói is szót kell még ejtenem Bubu lányunk „feledik” születésnapjára — hathónapos korában — kapta meg az Antanténusz című mondókagyűjiemémyt. De nemcsak jövendő, hanem hamaros használatra. Mindig akadt olyan tagja a családnak — leggyakrabban Dombi, a későbbi Nyomyó —, akt melléje telepedett, és mutogatta neki a képeket, olvasgatta a verseket. A kötet rajzai Bálint Endre kis remekművei. Rideg felnőtt szemmel: furcsák, primitívek, torzak: értő gyerekszemmel viszont: mozgalmasak, mulatságosak. Versmondás közben végig mindent mutogatni lehet. Kutyateszi Bálintot és Csibeviszi Benedeket éppúgy, mint Kocsihasú Pétert, Csukaszemű Pált, vagy a hosszú nyakú Csetnekit, ahogy sánta lovát esetied -botlatja, de nem sokáig, mert: Kóc a kötőfék, szakad szét, püff neki: sárba csöppen Csetneki. Mit értett Bubu mindebből, mit nem, örök rejtély marad, de az bizonyos, hogy fülelt és figyelt, majd idővel már mutatni is tudta, hogy a Gáspár párjának öt gyereke közül melyik kettő fiú, melyik kettő lányka. s melyik a fejük felett terpeszt álló, pásztorbotos vicepápa. De éppúgy jártatta a szemét vensolv-isás közben VARGA DOMOKOS: olyannak látszott a csapom tok felvonulása. A paiocnapí díszbemutaté' színhelye a sportpályán felállított színpad és nézőtér volt. A Heves megyeiek fellépését nagy tetszés kísérte. Különösen a zárószámot, az egyesített vegyeskar műsorát érdemes kiemelni: a több száz, népviseletbe öltözött dalos Korsós Nándor vezényletével megszólaltatott nótái vaslapéra ragadtatták a közönséget. Két kiállításról kell még szólnunk. Az egyiken a Kossuth-díjas Szabó István szobrász népi ihletésű faragásait csodálhattuk meg. Különösen azok a portrék tetszettek, amelyek egy-egy jellegzetes palóctáj figuráit bontották ki a fából, érdes felületekkel, de olyan érzékenyen mintázva, hogy akaratlanul is ámulatra késztették a nézőt. A szomszéd teremben Kontár Sándorné és Kovács Pál népi hímzései, a falusi élet «szerszámainak kicsinyített másai várták az érdek- lődő'íet. Valamennyi a népművészet tiszta forrása bői merített. A délután folyamán egyszerre két színpadon is folyt a műsor. A csoportok egymást követték, de a közönség nem fáradt el: mind a két színpad nézőterét megtöltötte. Rövid nyilatkozatra kértük meg Fekete Győr Endrét a palóenapi eseményekkel kapcsolatban: — Milyen benyomásokká* tér haza Kist erényéről? — A legjobbakkal, Most. is bebizonyosodott, hogy a palóenapokat meg kell rendezni. Kétévenként tartjuk majd felváltva Heves és Nógrád megyében. Az idei első ilyen rendezvényünk a legteljesebb sikert hozta, — Mi a véleménye a Heves megyeiek szerepléséről? — Nagy örömmel láttam, milyen gazdag és tartalmas műsorral jöttek Kisterenyé- re. A felvonulásuk is igazán pompás volt. Engedjék meg, hogy a megyei párt- bizottság és a tanács nevében is megköszönjem mindazoknak a fáradozását, akik ennek a mai napnak a sikeréért annyit tettek otthon. Heves megyében is. (gmf) Hlncz Gyula Bóbita-rajzain is, majd egyéb képeskönyveken. Legalábbis akkor, ha a mondott vers és a látott kép összeslimmelt: az ő kis fejében ez a kettő nagyon hamar összekapcsolódott. Sőt harmadiknak sokszor a dallam is: amit csak tudtam, kántálva mondtam neki, hol a saját nótájára, ha ismerős népi játékdalról volt szó, hol csak úgy cigányfülre. Ordított is, ha a család valamely más tagjától kérte, hogy olvassa neki ezt meg ezt, s az beszédhangon mondta, amit 6 énekelve szokott meg. Efféléket természetesen már csak jóval egyéves korán felül kért, mikor meg voltak hozzá a szavai, de előtte is olvasással, énekléssel tudtuk legjobban elcsi- títami. Beszélni, dalolni jóformán egyszerié tanult meg, méghozzá meglepően tisztán. A sok hónapos hall- gatódzás, úgy látszik, nem volt hiábavaló. Beszédgyakorlatul — a napi közlendőkön felül — ugyanazok a szövegek szolgáltak neki, amiket hathónapos kora óta duruzsoltunk a fülébe. Nem volt még kétéves, amikor betéve tudta a Bóbita-beli Weö- res-versek és az Antanté- nuszbeli válogatott mondó- kák nagy részét. Micsoda jókat nevettünk, mikor először mondta végig hibátlanul az utóbbi kötet címadó mondóké ját: An — tan — té — nusz, szó — rűJoo — té — nusz. szó — róka — tiki — taka bilin — bálán — busz. (folvtatjHk)
