Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Á végére a pontot Miféle következtetés, ösz- »segezés az, aminek a végére most oda akarjuk tenni a pontot? Sem több, sem kevesebb, mint a gyöngyösoroszi ércbánya ügye. Erről a témáról már sok mindent megírtunk. Elmondtuk, mi a véleményük a bányászoknak, a bánya vezetőinek, jártunk a Nehézipari Minisztériumban is, hogy minél szélesebb alapokra helyezhessük azt a bizonyos záré mondatot. Most az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat igazgatóját kérdeztük meg, az ő véleményét közöljük. * Egy cseppet sem lelkesedett dr. Gagyi Pálffy András, a vállalat igazgatója, amikor közöltük, milyen ügyben kérjük a véleményét. Ezt nem is titkolta. — Annyi minden más dolog van, amit a vállalatról lehetne írni. és akkor ez a Gyöngyösoroszi. ..! — Miért haragszik agyőit- gyösorosziakra ? — Nem haragszom, de egy bizonyos idő óta már szinte mindenki csak velük foglal-, kozák. Már minden újság írt róluk. Inkább kevesebbet magyarázkodnának az oro6ZÍak, többet tennének azért, hogy kikerüljenek ebből a hullámvölgyből, és akkor mindenkinek jobb lenne. Ahogy elővette a cigarettáját, ahpgy rágyújtott, ahogy elhelyezkedett a fotelban, mind azt bizonyította, hógy nem kellemes a téma a vállalat igazgatója számára. — Legszívesebben nem is beszélnék már erről — tette hozzá ez előbbiekhez, hosszan fújva ki a füstöt. Felnézett, mint aki várja, hogy a kérdező elálljon a szándékától. * 'ÍT-V' .»•".« % : • ' 1 • A mondatok a kezdeti nyikorgás utón, néhány perccel később már szép sámán folytak egymást követve a beszélgetés árjában. Summázva, a következőket lehet elmondani a vállalat igazgatójának az állásfoglalásáról. Gyöngyösorosziban a nehézségek nem Új keletűek. Évekkel korábban kezdődött minden, amikor a tervekkel bajlódva a magyarázkodásra került a hangsúly. Csináltak egy intézkedési tervet, amiben sorra vették, mit kell tenniük azért, hogy a házuk táján rend legyen. Ennek a tervnek a végrehajtása késik. .Foglalkoztak személyi kérdésekkel is, mert azt gondolta a vállalat, hogy ilyen nehézség is hátráltathatja a gyöngyö6orosziakat a jobb teljesítmény elérésében. Kiderült, nincs ellentét a vezetők között. Ahogy szokás mondani: nem keresztezik egymás intézkedéseit, egyik sem „tart be” a másiknak. Műszaki szempontból sem romlott a helyzet a bányában a korábbi állapotokhoz képest. A létszámmal sincs gond. Néhány esetben elmondták azt is, véleményük szerint milyen megoldást lehetne találni a dolgok rendezésére. Ez sem vezetett messzire. A gyöngyösoroszi bányászok sem rosszabbak a többiektől, ha megmondják nekik, mit és hogyan kell csinálniuk: megteszik. Hiszen a bányászönérzet az na - gyón erős vonásuk. Mégis: minden egyhelyben topog most már hosszú idő óta. •k — Azt is megcsináltuk, hogy anyagilag is igyekez- tünk hatni rájuk —< mondta dr. Gagyi Pálffy András. —- Ügy is, hogy a vezetőktől a prémiumot elvontuk, mert a tervet nem teljesítették. Aztán módosítottuk az inézkedésünket. Hónapokra bontottuk le a ■ prémiumot. Amelyik hónapban megfeleltek a követelményeknek, azután megkapták á prémiumot. Ilyen sehol nincs, ezt csak az orosziak- kal tettük meg. Ez sem változtatott a dolgokon. — Csökkent tehát az oro- sztak jövedelme? — Ez így nem iga* Körülbelül húsz százalékkal nőtt a jövedelmük, ami nem csekélység. A vállalatnál az elsők között vannak a jövedelem szempontjából, a teljesítményük alapján pedig messze ettől a helyezéstől. Szinte a többi üzem is rájuk keres, azt • lehetne mondani —' Nincs hát kiát ebből a hullámvölgyből? — Megtettük azt, amit kértek. Elfogadtuk azt a tervet, amit ők javasoltak saját maguknak. Olyan liberális engedmény ez, ami már szinte sok. De ebbe is belementünk. És akkor ezt a tervet sem tudják teljesíteni. Tessék! Most folyik egy komplex vizsgálat, hogy néhány dologban tanácsot adhassunk: ezt így és így kellene. De jó ez? Mi lesz akkor az üzemi önállósággal? A kérdés ott maradt a levegőben. ★ Meddig lesz még életképes Gyöngyösoroszi? Meddig maradnak ott a bányászok? A kérdések egy Időben eléggé foglalkoztatták az embereket. Erre is választ kértünk és kaptunk a vállalat igazgatójától. Azt mondta, amíg a bánya üzemeltetése ésszerű, addig nem kell félteni a jövőjét. Arról sincs tudomása, hogy valamiféle elvándorlás kezdődött volna el Gyöngyös- orosziból. Az ércbányászat jelentősége egyre nő. Hogy mennyire gazdaságos egy ércvagyon kitermelése. az mindig az adott körülményektől függ. Lehet. hogy holnapra már egészen más értékmérők alapján döntünk, mint ma. A hazai kutatás is igyekszik újabb és gazdag lelőhelyeket feltárni. Ahogy ez a bányászatban általános és kötele- ző érvényű jelenség. De még soha nem tettek ki bányászokat az utcára, még a szénbányászat mélyművelési ágának csökkentésekor sem. A gyöngyösoroszi aknak sem kell félniük a jöyőtől, bárhogy alakuljanak is a kutatások esetleg. Ahogy nő az ércbányászat jelentősége, úgy növekszik majd az ércbányászok jövedelme is, ez természetes :• fűzte hozzá a gondolatsorhoz dr. Gagyi Pálffy András igazgató. + Miféle pont kerülhet tehát a téma végére most? Csak ez: az arosziak minden segítséget megkapnak ahhoz, hogy rendezzék dolgaikat, a vállalat felsőbb vezetői is mindenben támogatják őket, de — helyettük senki nem. tehet semmit. Ez bizony alapigazság. Kezdjék " a légeléjéji-r Öljenek le, beszéljék meg egymás kfSfcött, mi a helyzetük, állapítsák meg, mát kell csinálniuk, hogy előre lendüljenek, aztán — „fogjuk meg emberek”! De úgy igazán, bányászmódra, ahogy szokták azelőtt is mindig, ha valami' fontos feladat végrehajtása várt rájuk. Ezt a sínről kibillent csillét nekik kell a kifelé, a „napra” vezető vágányra felrakniuk. Ha neki vetik a vállukat, egykettőre menni is fog. „Jó szerencsét” hozzá. G. Molnár Ferenc ,El ne higgyék már. hogy nagyüzemi módszerekkel nem lehet jó kenyeret sütni. Kóstolják meg a pestit, vagy a gyöngyösit, a hatvanit. Olyan mint a kalács, pedig az is gyári kenyér... " ,Nekem Ízlik az egri kenyér. Meg különben is: ne legyünk már annyira fitty- nyásak■ Jó, hogy házi kenyeret nem várnak az ,új gyártól. Meg különben is: a kenyér csak hizlal. Állandóan azt mondják: kevés kenyeret együnk...” „Azt hallottam, hogy ebben a gyárban nem is lehet jó kenyeret sütni. Azt beszélik ugyanis, hogy rasz- szak a gépek, elavult a technológia. ., ” „Ha a héja szép. akkor a bele nyers, élesztő ízű és gyorsan megpenészedik.,, “ ,JSzámomra ez az ügy teljesen közömbös. Tizenegy kiló súlyfelesleg van rajtam, ezért fél év óta egy harapás kenyeret sem eszem■.. ” „Ennék csak a pécsiek kenyerét. Két hétig ott üdültünk,. s volt alkalmunk meggyőződni róla: qz egri kenyér egyáltalán nem rossz..." ,>Az az érzésem, hogy két-hártm.i hét óta lényegesen javult a minőség. Most szerintem jó a gyár kényéi re...” Az alkalmi közvélemény- kutatás — olvasóink panaszos levelei alapján végeztük — eredményeit a helyszínen továbbítottuk Kovács Imre helyettes gyárvezetőnek, Tomsó Gyula műszaki osztályvezetőnek és a beszélgetésbe későbben bekapcsolódó Nagy Lajosnak, a megyei tanács élelmezésügyi főelőadójának. Hallgassuk meg előbb a kenyérgyár helyettes vezetőjének véleményét; — A kritikák, az elmarasztaló vélemények többsége hozzánk is eljutott már.’ Gyorsan hozzáteszem: egyik- másik telitalálat, vagyis jogos, igaz. Ugyanakkor arról se feledkezzenek el kedves vásárlóink, hogy egy új gyárról van szó, amely néhány hónap óta üzemel. Bizony még korántsem zökkenőmentes a termelés. Ami pedig a minőséget illeti: két-három hét óta sütött kenyereink minősége összehasonlíthatatlanul jobb, mint korábban volt. A napokban járt nálunk a miskolci minőségellenőrző intézet egyik vezető munkatársa és neki is az volt a véleménye; ez a kenyér jó... — A Népújság jóvoltából — vette át a szót az osztály- vezető — fogyasztóink többségének is alkalma volt tudomást szereznie arról, hogy ez a beruházás mennyi gonddal, bajjal, nehézséggel fejeződött be. őszintén meg kell mondani: néhány berendezés még ma sem működik, megbízhatatlan a lisztmérleg és a kemencék is kevesebbet tudnak, mint a működésüket propagáló prospektusok Ígérték. Higgyék el, nekünk is nagyon nehéz így dolgozni. Még szerencse, hogy dolgozóink többsége jó szakember és szívesen vállal pluszmunkát is, hogy mindennapra biztosítsuk a szükséges kenyérmennyiséget. — Igaz, hogy a város kenyérellátásába vidéki üzemeik is besegítenek? — Igen. Ez természetesen pluszköltségeket jelent a vállalatnak. — Többen is megemlítették, hogy két-három hét óta lényegesen javult kenyerük minősége. Hogyan sikerült ez? Mindennapi egri kenyerünk automatikát is kisegítenek dolgozóink. •. — Gyakori látogatója ezekben a napokban a gyárnak Nagy Lajos, a megyei tanacs főelőadója is. Miért? — Vizsgáljuk, felmérjük, hogy a gépek üzemeltetésében jelentkező gondokon hogyan lehetne gyorsan és hatékonyan segíteni. Biztosra veszem, hogy egy-két hónapon belül nem lesz baj a termeléssel. — önnek hogyan ízlik a gyár kenyere? — Két-három hét óta kifogástalan kenyeret sütnek, Persze nagyon nehéz a jó kenyér fogalmát meghatározni. Hiszen van, aki a vastagabb héjút, van aki a vék- nyabbat, van aki a száraz, van aki a meleg kenyeret szereti... Az első hetekben nem mindegyik sütés úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Most viszont szépek é* jóízűek a kenyerek. — ‘ Amióta ismét kézzel végzik a tészta előkészítését. .. — Ez- is azt bizonyítja: az üzem, a vállalat dolgozói mindent elkövetnek, hogy jó kenyere legyen a lakosságnak. ., Szakavatott kísérőkkel járjuk végig a gyárat. Egyértelműen csak a csomagolóban tudtunk örülni. A kemencékből előttünk kiszedett kenyerek színében, formájában gyönyörködni is lehet. Csábító az íze, illata is. Az ember hirtelenjében arra gondol: bárcsak ne tudnák megjavítani a tésztaelőkészítő gépsort. De hát akkor meg minek , költöttek rá ? Ráadásul korántsem ez az egyetlen keveset tudó, megbízhatatlan, emberi segítségnyújtásra szoruló „modern” gépautomata az új gyárban. Mert az a szomorú igazság: hogy csak a gyár épületeit tekinthetjük újnak. Gépeinél, berendezéseinél már régen jóval modernebbek, korszerűbbek készülnek. Erről viszont nem azok tehetnek, akik a kenyeret sütik. Ottjártunkkor is meggyőződhettünk róla: a dolgozók mindent elkövetnek a jó kenyérért, s elsősorban nekik köszönhető, hogy ma már valóban jó az egri kenyér. Kérdés, így lesz-e, ha az elromlott „új” gépeket kijavítősszel: nyeregben re — Mikor jó a kombájnos- nak? —- Amikor bekerül a földekről ide a gépműhelybe. Nem tűz a nap, nem vág az eső. — Es ha a pénztárcát nézzük? — Persze hogy az aratás, a kukorica betakarítás idején! Nyáron, igaz, egyvégté- ben sokszor tizenhat órát lenyomtunk, de hó végén megvolt a kilencezer forint. Nyáron, S ha most ősszel ismét nyeregbe ülünk, elmegyünk Rókára bérmunkába, megint csak háromszáz forint körül lesz a napi kereset.. • ★ Maróti István, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet komba jnosa, tizenhat esztendeje dolgozik a gazdaságban, és vontató szerelőként kezdte. Természetesen a gépi betakarítás is különbözőképpen fizet. S mások a munkakörülmények esetenként. Ezen a nyáron a borsó keserítette meg az életét, — ötszáz hektár jutott kettőnknek. De milyen! Megnyomta az időjárás, így aztán küszködnünk kellett hogy lépést tartsunk az éréssel, az idővel. Amikor az E—280-assal rendre vágtuk a lucernát, üdülés volt a többihez. — No és Káka? — A két ,,John Deer" itthon mindent elvégez a kukoricaföldön, Kókára a régi NDK-gépekkel megyünk. Bérmunka ez! Harmadik éve segítjük az ottani gazdaságot. Ahogy mondtam, igen jól jövedelmez. S használ a közösnek is, mert nem állanak a kombájnok. Egyetlen rossz oldala van a dolognak: három-négy hétig távol kell lennünk a családtól! ★ Család- Ennél a szónál kissé meglágyul a szikár, negyven felett ballagó férfiember hangja. — Nem csak asszony, hanem a gyerekek. Három! Két eladó sorba került leány, s a fiú, aki most lesz két esztendős! — ö a kedvenc? — Mindenesetre jobban babusgatjuk- mint a másik kettőt, hiszen azok nem szorulnak a gyengédségre any- nyira. De azért idebenn, a szívben, nincs • különbség. Egyforma mind. így i6 kell lennie. — Valami szenvedély? — Nincs. Ha' csak azt nem mondom, hogy igen belenőttem ebbe a munkába. Ügy is kifejezhetném magam: szeretem, amit csinálok. Nyáron és ősszel a nyeregben. Máskor meg itt a gépműhelyben, ahol a különböző bajokat orvosoljuk. Most leginkább a kukorica betakarítására készítjük elő a német kombájnokat, hogy Kókán ne érjen meglepetés bennünket- Hát ha ez szenvedély. •. ?! ★ Azt hallottuk, Maróti István fontos társadalmi munkát is magára vállalt egyéb tennivalói mellett, önkéntes rendőr. De nincs egyedül, mert Gyákovics Istvánnal és Kátai Istvánnal valóságos kis rajt alkotnak. — Városi szolgálat? Fejét rázza. — Üzemi. Mármint «gazdaság. Itt ügyelünk a rendre- Vagyonbiztonsági miegyéb. Például gyakorta ellenőrizzük a szövetkezet kocsijait, nehogy műszaki hibával fussanak ki a telepről. Meg aztán ott vannak a fusizók, akik munkaidő alatt a közös vagyonból dolgozgatnak. — Nagy hal? — Ami bűnténynek számít, olyasmi nem akadt munkánk során horogra. Viszont lefüleltünk egy pasast, aki képes volt kilopni a villamostelepet az öntöző' gépeinkből. ■. ★ Aratás, őszj betakarítás. Mindkettőnek élcsapatában ott a mi Maróti Istvánunk. Két nagy munka, két roham között mit is mondhatna neki az ember? Használják ki a felkészülés idejét, a lélegzetvételnyi szünetet, hogy mindenképpen jól sikerüljön az idei esztendő mérlege. Kapjon a közös. S jusson a zsebekbe. Ahogy rövid idő . alatt megismertük, Maróti . Istvánon ez nem fog múlni. Moldvay Győző — Elromlott a tésztaelőkészítő gépsor, és azóta ezeket a műveleteket ismét kézzel végezzük. Ezenkívül több ják majd és újra munkára fogják majd... Koós József A diákok segítségével A gyöngyösi Mátra Kin- a paradicsom szedésében, cse Termelőszövetkezet 100 (Foto; Puskás Anikó) hektárnyi területén befejezéshez közeledik a paradicsom szüretelése. A nyári hónapokban és az iskolai év kezdetével a gyöngyösi III. számú Általános Iskola kisdiákjai nyújtottak segítséget 1974. szeptember lő« vasárnap
